Felszólalás adatai

MÁDI LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Két törvény együttes vitája folyik a Házban. Sajnálatos módon csak az egyik felében nyolc törvénymódosítás van. Tehát megint egy salátatörvénnyel van dolgunk, amely áttekinthetetlen, követhetetlen. Jellemző módon az államháztartási törvényt csak az egyik törvénycsomagban kétszer módosítják különböző helyeken, nem egymás mellé rakva. Azt alkotmányosság tekintetében megint komoly problémákkal kell számolni, hiszen már korábban világossá tették, hogy ez így nem követhető a jogalkalmazó emberek és a vállalkozások számára. Ugyanakkor hiányzik az átfogó államháztartási törvény, amit évek óta ígérgetnek. Nagyon sok mindent ígértek már a szocialisták, ezt sem teljesítették. Megint farigcsálunk, megint módosítgatunk, megint toldozzuk-foldozzuk a régi rosszat, de ettől még nem lesz egy jó új. Ez tovább fokozza az államháztartási törvény tisztázatlanságait és a már eddig sokszor módosított áttekinthetetlen szerkezetét.

Négy területre térnék ki kicsit részletesebben, bár mondom, nyolc törvény van benne módosítva. Első alkalommal a közalapítványok megszüntetését kezdeményezik az államháztartási törvény kapcsán. Felolvasok két idézetet, az egyiket dr. Baja Ferenc, a másikat dr. Tompa Sándor mondta a szocialista frakció részéről akkor, amikor a Fidesz 1998-ban négy elkülönített állami pénzalap megszüntetését kezdeményezte a parlamentben. Dr. Baja Ferenc azt mondta, hogy a Központi Környezetvédelmi Alap önállóságát növelni kell, mert nincs megfelelő garancia arra, hogy átlátható rendszerű, kiszámító legyen a Központi Környezetvédelmi Alap helyett a célirányzatok működtetése. Tompa Sándor pedig az Útalap kapcsán azt mondta, hogy egy, az elmúlt nyolc év alatt bevált konstrukciót, formát dobnak ki az ablakon, és a Szocialista Párt természetesen nem támogatta, hogy ezt a költségvetésbe integráljuk. Nagyon furcsa - nem tudom, Keller László hogy számol el most telefonálás mellett a lelkiismeretével -, hogy a költségvetésbe történő integrációt akkor nem támogatták, most pedig ők maguk kezdeményezik, és úgy tesznek, hogy ez konform a korábbi álláspontjukkal, holott nem egyezik a korábbi álláspontjukkal, sőt azzal teljes mértékben ellentétes. Ez olyan, mintha valaki Budapestről Sopronba akarna eljutni, és Nyíregyháza felé indulna el. Tehát enyhén szólva is ellentmondásba és saját tetteinek a cáfolatába ütközik.

Rögzítve van ugyan, hogy a közalapítvány helyett mi lesz majd a támogatási célú fejezeti kezelési előirányzat - szerintem ezt élő ember nem tudja így megjegyezni -, de arra vonatkozóan, hogy a konkrét tevékenységek mennyire tudnak folytatódni, és mennyire van garancia arra nézve, hogy az esetek zömében a szükséges tevékenységek jövője biztosítva legyen, ma még nem tudunk semmit. Ez az egyik ok, ami miatt mi ebben a formában ezt nem tudjuk támogatni. Azt támogatnánk, hogy a kormányzat és különösen a szocialisták elmúlt négyéves tevékenysége alatt borzasztóan felszaporított mindenfajta ilyen-amolyan szervezetek között - és az olyan tanácsadók százai, ezrei esetében, akiket a minisztériumok mellett állami pénzből, sok esetben ellenőrizetlenül és kontrollálatlanul alkalmaztak - rendet vágjunk, de erre már eddig is lehetősége lett volna a kormányzó hatalomnak. Lukács Tamás világosan elmondta, a közalapítványok tekintetében a kormánynak vannak eszközei arra vonatkozóan, hogy ami neki nem tetszik és amit nem ítél közhasznúnak, azt ne támogassa, sőt megszüntesse, ezért is érthetetlen, hogy most így en bloc szünteti meg ezt a formát. Igazából tisztázatlan a jövő ezzel kapcsolatosan.

Másrészt azt sem tartjuk kizártnak, hogy ennek részben politikai indokai is lehetnek, hiszen, mondjuk, a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány vagy a Terror Háza ilyen tevékenységet folytat, és nem tartom kizártnak, hogy a szocialisták ezeknek a szervezeteknek a megszüntetését ilyen módon kívánják elérni. Miután más formában ezt erőből nem tudták megtenni, most kihasználják a törvényhozó többségüket, és visszaélnek a hatalmukkal, és a nekik nem tetsző dolgokat megszüntetik. Remélem, hogy a liberálisok ebben megakadályozzák őket, tisztelt Kuncze Gábor, mivel ők úgy gondolják, hogy a nekik nem tetsző dolgoknak is van létjogosultságuk, és nem engedik, hogy a szocialisták a saját politikai szándékukat e tekintetben az országra ráerőltessék.

Egy újabb privatizációs hullám indul el ennek a törvénynek a hatására, amely keretében az Állami Autópálya Kezelő Zrt. és a MÁV Cargo is állami tulajdonba kerülhet közvetett úton és kicsit kontrollálatlanul. Ennek ma még nem tudjuk a jövőjét, mert feltételekkel vannak itt megfogalmazva a dolgok. De az is nagyon izgalmas, hogy most már nem a Magyar Nemzeti Bankba, hanem a Kincstárhoz kerülnek a különböző likvid pénzek az ÁPV Rt. részéről, ami azt a gyanút vagy azt a lehetőséget fogalmazza meg, hogy az államháztartási hiánnyal kapcsolatos finanszírozási technikák ilyen módon lesznek kezelve, tehát megint csak nem a parlament által átlátható módon, hanem mindenfajta keresztfinanszírozással és zűrös, tisztázatlan eszközökkel. Az ÁPV Rt. tartaléka és a hozzárendelt vagyona pénzeszközeinek a kezelése is átkerül a Magyar Nemzeti Bankból a Kincstárba.

Van egy elgondolás, amely önmagában szimpatikus lenne, nevezetesen, ha a minisztériumok a negyedéves költségvetési beszámolóban nem állnak jól, és jóval túllépik az előirányzataikat, akkor bizonyos előirányzatok zárolása történik meg. Mi erre tettünk egy indítványt, mely szerint a költségvetési tanács keretében a miniszterek fizetését csökkentettük volna abban az esetben, ha a költségvetési fegyelem tekintetében a törvény adta kötelezettségüket felborítják és megszegik. Meggyőződésem szerint nemcsak az egyszerű embereket kellene büntetni akkor, ha törvényt sértenek, hanem a minisztereket is, de úgy látom, a szocialisták nem osztják ezt a véleményt. Így megint csak a parlamenti kontroll alól kikerülve van egy olyan tisztázatlan lehetőség, amit a parlament csak utólag, késve lát, és nem kontrollál. Ilyen értelemben a kormányzat szabad kéz politikája még jobban fokozódik és a parlament ellenőrző hatalma - amely a jogállamban alapvető lenne - lényegesen csökkenhet.

A negyedik terület a munkaügyi ellenőrzés kérdésköre. Már a bizottsági előadók is utaltak arra, hogy a törvénymódosítás lényegében egy olyan lehetőséget teremt meg, ami arra ösztönzi a munkaügyi felügyelőket, hogy mindenáron büntessenek, mert ők abban vannak érdekeltté téve.

(19.50)

Azt gondolom, természetesen, hogy nagyon fontos az, hogy a törvények legyenek betartva, de nagyon komoly visszaélésekhez vezethet az a helyzet, amikor kifejezetten arra ösztönzöm őket, hogy hibát találjanak, mindegy, ha nincs is, de büntessenek, mert azon múlik az ő javadalmazásuk, egzisztenciájuk vagy munkahelyük. Ilyen értelemben az APEH-nél is voltak korábban ilyen típusú problémák. Nem akarom ezzel azt mondani - mondom -, hogy a tényleges törvényszerű büntetése nem indokolt, csak látni kell, hogy egy ilyen típusú szabályozás ezzel jár együtt. Egyébként is a Fidesznek mindig az volt az álláspontja, hogy nem a szankciókkal, a büntetésekkel lehet igazából hosszú távú és érdemi megoldásokat találni, hanem az érdekeltség megteremtésével.

Ez a törvénycsomag ilyen szempontból világosan mutatja a gyengeségeit, ugyanis az érdekeltség nem csökken, hanem nő a kiskapuk megtalálására, nem pedig az adózási fegyelem javítására. Nem lehet csupán ilyen típusú restrikciókkal és ilyen típusú szankciókkal a gazdasági élet kívánt javulását, a kormányzati gazdaságpolitikában változást elérni.

Összességében azt tudjuk mondani, hogy sok szempontból látunk pozitív jeleket, és vannak a költségvetési, államháztartási folyamatok kordában, mederben tartására pozitív kezdeményezések, de jó néhány vonatkozásban ezek túllőnek a célon, és olyan javaslatokat rángatnak elő és kényszerítenek ki, amelyek következményei egyáltalán nem biztos, hogy a költségvetési fegyelem javulását eredményezik, és számos visszaélést és problémát fognak előidézni.

Összességében a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség az államháztartási törvény salátatörvényét, amelyet - mondom - újólag problémásnak látunk, nem tartja elfogadhatónak, ennek ellenére beterjeszt módosító indítványokat a jobbítás szándékával, és várjuk abban a kormányoldal megértését és támogató hozzájárulását.

Köszönöm szépen.