Felszólalás adatai

Szóval, adósság; a minap a GDP 70 százalékáig terjedő államadósság Spanyolország tekintetében olyan helyzetet teremtett, hogy 100 milliárddal kell megsegíteni az országot, különben jön a csőd, jön vissza a peseta, a bérek és a nyugdíjak a felére-harmadára csökkentése, utcai harcok, társadalmi konfliktusok, akárcsak Görögországban, hogy most Portugáliát és Olaszországot ne is említsük. Ez európai jelenség.

Hogy hogyan jutottunk ebbe a világba, hogyan kerültünk ide, arra már sokan sokszor, sokféleképpen próbáltak itt válaszolni a parlamentben is, én most szeretnék egy, a keresztény erkölcsön alapuló, kicsit filozofikusabb megközelítésből válaszolni. A válasz az, hogy a neoliberalizmus fő célja nem az ember szabadsága, hanem kizárólag a piacoké. Az elmúlt, mögöttünk hagyott két évtized legnagyobb liberális félrevezetése az volt, hogy van alternatíva és lehetőség, csak éppen azt nem tették hozzá, hogy mindezt hitelből kell finanszírozni. A liberalizmus ilyen szempontból kizárólag a tőketulajdonos érdeke szerint működött a politikai célok tekintetében. Így jött létre az eladósodott ember, nevezzük most homo discredibilisnek.

És néhány adat illusztrációként: a fejlődő országok negyven évvel ezelőtti államadóssága 70 milliárd dollár volt, ez mostanára az ötvenszeresére emelkedett, 3500 milliárd fölött van úgy, hogy ezek az országok eközben az adósság százszorosát fizették vissza. Ez nem szabadság! A döntéseket kizárólag ezek a költségvetési kötelezettségek és az állampolgárok döntési korlátai határozzák meg. Az adósság ráadásul nem tesz különbséget munkavállaló és munkanélküli, fiatal és nyugdíjas, aktív és inaktív között, mindenkire hat, vállalatokra, cégekre, magánszemélyekre.

(13.40)

Lényegében két új osztály van a társadalomban: adósok és hitelezők osztálya.

Tisztelt Képviselőtársaim! A probléma még mélyebb, mert az adósságnak egyfajta sajátos erkölcse alakul ki a munka erkölcse mellett. A munka erkölcse, ugye, a teljesítményre és a jutalmazásra alapul, az adósság ezzel szemben a vétek és az ígéret kettősségén alapszik; a vétek az adósság felvétele, és az ígéret az adósság visszafizetése. És amikor az adós úgy érzi, hogy a munkája jövedelméből a törlesztéseket fizeti ki, úgy érzi, hogy elvesztegette az időt.

Nos, erre a dologra, az idő és az adósság összefüggésére a keresztény erkölcs és az irodalom már ezer éve felhívta a figyelmet, tehát a pénzkölcsönzésre és az idő birtokba vétele közti különbségre. Ez századok óta ismert tény, ezért egy ilyen középkori idézetet hadd citáljak, így szól: "Mert hát mi mást árulna valójában az uzsorás, ha nem az időt, ami a kölcsönadás és a kamatokkal együtt való visszafizetés pillanata között telik el? Márpedig az idő felett csakis Isten rendelkezhet." És még egy XIII. századi kéziratból hadd idézzek: "Mivel az uzsorások nem mást árusítanak, mint az időt, nappalt és éjszakát bocsátanak áruba. Következésképpen fényt és pihenést árusítanak. Nem lenne igazságos hát, ha fényben és örök pihenésben részesülhetnének."

Nos, tisztelt képviselőtársaim, mai keresztények ezen az erkölcsi alapon állunk, kereszténydemokraták 800 évvel később is szó szerint egyetértünk ezzel: nem lenne igazságos, nem lenne igazságos, ha fényben és örök pihenésben részesülhetnének. Ezért volt és lesz szükség a tehermegosztás új rendszerére, hogy megszűnjön az eladósodott ember és az eladósodott társadalmak, nemzetek kora.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)