Felszólalás adatai

SESZTÁK OSZKÁR (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nincs alkotmányozási kényszer - hányszor és hányszor halljuk a mai magyar közbeszédben az ellenzék soraiból, illetve az ellenzék soraihoz köthető sajtó és közvélemény-formálók szájából ezt a fajta kijelentést! Ez a kijelentés meggyőződésem szerint alapjaiban hazug. Olyan módon hazug, ahogy az elmúlt húsz év hazugságait, bűneit és hibáit is hordozzuk magunkkal mind a mai napig.

Ahhoz, hogy ezt a hazugságot és a hazugsághoz vezető problémákat meg tudjuk oldani, meggyőződésem szerint nagyon fontos lépés a mostani alkotmányozási folyamat, az az alkotmányozási folyamat, amelyet egy választói felhatalmazás tett lehetővé, egy kétharmados választói akaraton alapuló alkotmányozási többség és alkotmányozási felhatalmazás.

(12.40)

Úgy, ahogy meggyőződésem, hogy azt a fajta jobboldali egységet, jobboldali pártközösséget is a választók hozták létre az elmúlt 20 évben, hiszen négy-öt jobboldali, jobbközép, keresztény-konzervatív irányultságú pártcsaládból, pártból született meg a mostani politikai közösségünk, ugyanúgy a mostani kétharmados politikai többséget is az emberek, a választópolgárok, az állampolgárok akarata hozta létre. Meggyőződésem szerint megelégelték az állampolgárok azt a fajta egymásra mutogatást, azt a fajta felelősségelhárítást, ami az utóbbi 20 évben a politikai közösség részéről tapasztalható volt; vettek egy nagy levegőt, és megszületett az a fajta politikai többség, amely kellő legitimációval tudja magát túltenni, tudja lezárni azt a múltat, azt a 20 évet, amelyből a problémáink alapvetően fakadnak.

Ez a politikai közösség, amelyen a mi politikai többségünk is alapszik, okkal és joggal elvárja, hogy annak a felelősségnek és annak a feladatnak eleget tudjunk tenni, amit ránk bíznak. Meggyőződésem szerint akkor járnánk el helytelenül, hogyha ezzel a feladattal és ezzel a felelősséggel nem tudnánk élni, és akkor nem nézhetnénk a gyermekeink vagy az unokáink szemébe, hogyha nem élnénk ezzel a felhatalmazással, ha nem végeznénk el azt a dolgunkat, amiért ideküldtek bennünket. Akkor tudunk abból a hazugságspirálból kikerülni, amely a rendszerváltás adóssága a mai napig, hogyha ennek a politikai felhatalmazásnak eleget tudunk tenni.

Amiről a felszólalásomban szólni szeretnék, alapvetően két fejezethez kapcsolódik: "Az állam" fejezethez és az alapjogi fejezethez; Az állam fejezetnek is ahhoz a részéhez, amelyben az én politikai szocializációm, a politikussá válásom történt, hiszen egy kivételes történelmi helyzetben, 25 évesen lehettem egy nagyváros, Nyíregyháza önkormányzati képviselője. Ilyen módon a politikai eszmélésem és a politikai múltam ehhez a szegmenshez, az önkormányzati rendszerhez kötődik.

Visszatekintve az elmúlt 20 évre, a 20-21 évvel ezelőtti önmagunkra, akik ennek a folyamatnak a részesei voltunk, nagyon sok idealisztikus álom, nagyon sok idealisztikus elképzelés fogalmazódott meg bennünk, amely alapvetően pozitív volt, hiszen olyanfajta ambíciót tükrözött, hogy megváltoztatjuk a helyi közösségeinket, belakjuk újra a levitézlett tanácsrendszer után a falvainkat, településeinket, városainkat. Ez a fajta ambíció nagyon sok jó eredményt szült. Meggyőződésem szerint az összes problémájával és az összes, akár kudarcával együtt is az elmúlt 20 évben büszkék lehetünk mindannyian - akik részesei voltunk ennek az építkezésnek, akik nem - erre a teljesítményre, hiszen nagyon nagy felhajtóerőt, nagyon nagy felszabadító energiákat mozgatott meg ez a folyamat.

Mint említettem, '90-től helyi önkormányzati képviselőként, '98-tól pedig megyei önkormányzati képviselőként a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei önkormányzatban bizottsági elnökként és különböző posztokon gyakoroltam az önkormányzatiságot, és nem vagyunk, nem vagyok ezzel egyedül, hiszen talán 70 körüli számban ebben a kormánypárti frakcióban az önkormányzati világból érkeztünk, sőt jelenleg is önkormányzati tisztségviselőként vagyunk jelen a Házban.

Ilyen módon nemcsak elméleti, hanem gyakorlati részese is voltam a megyei önkormányzatiságnak, a megyei önkormányzati középszint gyötrő problémáinak. Hiszen jókat mondtam az önkormányzati világról - és ez így is igaz -, viszont az alapító atyák, a rendszerváltó parlament az önkormányzati jogok, kötelezettségek megfogalmazásakor mintha kiöntötte volna a fürdővizet a gyermekkel, és a területi, a középszintű önkormányzatiságot nem megfelelően helyezte el. Joggal és talán okkal félt az akkori törvényhozó, az Országgyűlés attól, hogy a létrejövő megyei önkormányzatok nem a haladás, hanem talán a maradás bástyái lehetnek a magyar vidéken, és ezért nagyon megnyirbálta azokat a lehetőségeket, amelyek egy megyei önkormányzatiságban, egy középszintű önkormányzatiságban rejlenek, és alapvetően egy nagy GAMESZ-szé, egy intézményfenntartó társulássá degradálta a megyei önkormányzatokat.

Nagyon pozitív jeleit látom a jelenlegi alaptörvény szövegében annak, hogy ez a fajta hiátus a jövőben feloldódhat, hiszen azzal a kitétellel, ami a vármegyei névben rejlik, lehetőséget látok arra, hogy megfelelő helyre kerüljön a megyei önkormányzatiság a jövőben, hiszen az alkotmány szövege a jövőről szól. Ennek a kedvéért még elviselem azokat a hol csipkelődő, hol pedig gúnyos megjegyzéseket is, ami a vármegye névhez kötődik. Én magam is furcsállottam egy napig ezt az elnevezést - kérdezték is, hogy hol van nekünk várunk. Hát van várunk, és minden megyének van vára, nekünk a szabolcsi földvár az ősi megyeközpontunk, amelyhez legalább évente egyszer elzarándokolunk. Egyébként nem is a mi megyei önkormányzatunk, hanem még az elődeink a megyenapot a szabolcsi zsinat évfordulójához kötötték, Szent László királyunk tartott ott Országgyűlést, nagy büszkeségünkre. Igenis van várunk, és van a megyei önkormányzatiságnak, sőt a magyar államiságnak olyan végvára, amely a legnehezebb időkben, amikor a magyar államiság léte kérdőjeleződött meg, végvárként fenntartotta a magyar államiságot.

Tehát mint mondtam, én is furcsállottam ezt a névhasználatot, de azért, hogy a magyar múlthoz - hiszen meggyőződésem szerint a magyar nemzeti közösség nemcsak a mában él, nemcsak fogyasztóként értelmezhető, hanem az elmúlt nemzedékek és a jövő nemzedékek közösségeként tételezhető föl - kellő kapcsolódásunk legyen, megbarátkozom ezzel a gondolattal, ezzel a névváltozattal, és kérem képviselőtársaimat is, hogy barátkozzunk meg, és kellő méltósággal viseljük a magyar múltnak ezt a névben is megjelenő rekvizitumát. Hiszen valóban a magyar államiságból jószerint ez az intézmény maradt meg ezer éven keresztül, és erre igencsak büszkék lehetünk, hiszen vannak olyan államok, amelyek múlt híján igyekeznek maguknak múltat teremteni, nekünk a saját múltunkat, a saját nemzeti történelmünket kell megbecsülnünk, akár a névhasználattal; különösen akkor, hogyha ez a névhasználat azt a hiátust is feloldja, amire utaltam, ami a megyei önkormányzatiság, a középszintű önkormányzatiság hiátusa mind a mai napig a magyar önkormányzati rendszerben.

Mint ahogy mondtam, a múltunkhoz való viszony alapvetően fontos, hiszen az a nemzet, az a nemzeti közösség számíthat és építhet jövőt, amely a múltját is - annak összes értékével, akár problémájával is - magáénak tudja. Bizton remélhetem, hogy ez a névváltoztatás és az egyéb rendelkezések, amelyek a 32. cikktől kezdve megemlítésre, leírásra kerülnek, ezeket a reményeimet, tapasztalataimat a sarkalatos törvényhozás során figyelembe veszik, és olyan újfajta definíciót adnak a megyei önkormányzatiságnak, amely megfelel a mai kor kihívásainak és a jövő kihívásainak, és lehetővé teszi, hogy az az intézmény, amely persze nagyon sokat változott a történelem során, nagyon sok új kihívásnak és feladatnak kell megfelelnie, a jövő kihívásaira is választ találjon.

(12.50)

Nagyon fontos az alkotmányos elrendezésben, hogy a kormány, a kormány területi szervei és a megyei önkormányzatok közötti együttműködést és világos feladatelhatárolást megvalósítsuk. Meggyőződésem szerint az alaptörvény szövege ezt megfelelően kezeli. Egy kitételt engedjenek meg számomra, amire Szabó Erika képviselőtársunk, államtitkár asszony is utalt: a 32. cikk 4. pontja szerint a kézhezvételtől számított 15 napon belül kezdeményezheti a kormányhivatal a bíróságnál a határozat megsemmisítését. Ez a kitétel az alkotmány szövegében olyan problémákat vethet fel, amelyekkel kapcsolatban még nem felkészültek vagy a közeljövőben sem lehetnek felkészültek a kormányhivatalok. Tehát, egyetértve államtitkár asszonnyal, talán ezt a 15 napos határidőt ebből a szövegből ki lehetne venni, és a sarkalatos törvények között kell ezt a kérdést szabályozni. Tehát a kormányhivatalok és a megyei önkormányzatok közötti harmonikus együttműködést nagyon fontosnak tartom, és meggyőződésem szerint az alaptörvény szövege ezt jól szolgálja.

Szólnom kell még arról is, hogy az önkormányzati rendszer olyan energiákat szabadított fel, amelyek nagyon pozitívak voltak az elmúlt időszakban, ezért minden olyan település érdekében is szólnom kell, amely a magyar múlthoz nagyon fontosan kapcsolódik, de most úgy beszélünk róluk, mint kistelepülésekről. Az előbb említettem a szabolcsi földvárat, amely mellett egy kistelepülés található, de mondhatnék olyan szatmári falvakat is, amelyek most kistelepülési létben vannak. Nagyon fontos, hogy az alaptörvény szövegtervezete az Alapvetések között az F. cikkben rögzíti: "Magyarország területe vármegyékre, városokra, községekre tagozódik." Ez olyan garancia számunkra, amely azt jelenti, hogy Nemesborzovának, Szabolcsnak is van múltja és lesz jövője is a magyar közigazgatásban és a magyar településszerkezetben, hiszen minden település olyan egyedi színt ad hozzá az ország, a nemzet arculatához, amely ha eltűnne, akkor meggyőződésem szerint pótolhatatlan űr és veszteség keletkezne.

Balsai képviselőtársunk beszélt az összeférhetetlenségi szabályokról, illetve arról, hogy sokan vagyunk ebben a Házban, akik az önkormányzati világból érkeztünk, és jelenleg is önkormányzati vezetők vagyunk. Meggyőződésem szerint a jövőben vissza kell térnünk ahhoz az összeférhetetlenségi szabályhoz, amely 1994-ig működött, és ha nem is az ökör vagy az eke szarvához - ahogy már elhangzott a mai nap folyamán -, de az önkormányzati vagy a parlamenti feladatainkhoz alkalmazkodva tudjuk a jövőben szolgálni a hazánkat. Azt gondolom, annak a törekvésnek, hogy az önkormányzati és az országgyűlési tevékenységet válasszuk ketté, eleget kell tennünk. Én a magam részéről támogatom ezt a törekvést.

Végezetül engedjék meg, hogy az alapjogi chartáról, illetve a Szabadság és felelősség fejezetről beszéljek. Az alaptörvény szövegtervezetének ez a része átveszi az európai alapjogi chartát. Ennek a vallásszabadságra vonatkozó részét emelem ki, amely nagyon fontos kitételt tartalmaz a következőképpen: "Az egyházak önállóak. Az állam a közösségi célok érdekében az egyházakkal együttműködik." Ez kellő garancia arra, hogy történelmi egyházaink, történelmi felekezeteink kikerülhetnek abból a megalázó helyzetből, amelybe a kommunista diktatúra idején kényszerítették őket, hogy pusztán csak a sekrestyében, szigorú magánéleti keretek között és magánügyként tekintettünk a vallásos emberek közösségére. Ez olyan együttműködéseket indíthat meg és mélyíthet el az állam és az egyházi közösségek között, amelyekre a jövő reményeit tekintve is méltán lehetünk büszkék.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a KDNP soraiban.)