Készült: 2024.09.25.07:26:54 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

96. ülésnap (2019.11.21.),  37-46. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 34:01


Felszólalások:   21-36   37-46   47-62      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A módosító javaslatok benyújtására ma 16 óráig volt lehetőség. Most soron következik a különleges jogállású szervekről és az általuk foglalkoztatottak jogállásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/8020. számon a parlamenti informatikai hálózaton valamennyiünk számára elérhető.

Most megadom a szót Orbán Balázs úrnak, a Miniszterelnökség államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó.

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Ahogyan már az előző napirendi pontnál említettem, a kapcsolódás teljesen egyértelmű és elég látványos a két napirendi pont között, sőt, ha kiterjesztően értelmezzük, a Tuzson államtitkár úr által képviselt és elővezetett bürokráciacsökkentéssel és a területi államigazgatási rendszer átalakításával kapcsolatos előterjesztés és ezen előterjesztés között is egyértelmű az összefüggés. Valójában, amikor a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvényt 2011-ben a Ház elfogadta, akkor három egymástól elkülönülő, közszolgálatban dolgozó csoport jogállás keletkezett. Voltak egyrészt a kormányzati igazgatásban dolgozók, az önkormányzati igazgatásban dolgozók és az úgynevezett autonóm szervek, illetve az Alaptörvény által nevesítve, az önálló szabályozó szervek foglalkoztatottjai. A központi és területi kormányzati igazgatási szervek vonatkozásában az előző napirendi pontban tárgyalt Kit. volt az, amely az egységesítést első körben, pontosabban a közelítést első körben megvalósította, a jogviszony-egységesítésekre pedig most, ennek a módosításnak az elfogadásával kerülne sor.

Jelen törvényjavaslat, amely a különleges jogállású szervekről szól, ennek az a célja, hogy ezt a megkezdett egységesítési és szabályozási folyamatot folytassa, az egymással hasonlóságot mutató szervek létszámgazdálkodására és foglalkoztatottaik jogviszonyára egy olyan új törvényt alkosson, amelyik egy egységes keretet teremt, de tekintettel van a szabályozással érintett szervek sajátosságaira is. A mi koncepciónk az volt, és ez a törvényjavaslat is ezt tükrözi, hogy egy keretszabályozást állapítunk meg, és megpróbáljuk a lehető legracionálisabb és legészszerűbb módon biztosítani az úgynevezett különleges jogállású szerveknek  ami már önmagában egy új elnevezés  az önállóságát.

Az alkotmányos szervek közül ez a törvényjavaslat érinti: a Köztársasági Elnöki Hivatalt, az Alkotmánybíróság Hivatalát, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságot, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalát, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalt, az NMHH-t, a Gazdasági Versenyhivatalt, a Magyar Tudományos Akadémia Titkárságát, a Művészeti Akadémia Titkárságát, az Állambiztonsági Szolgálatok Levéltárát, az Egyenlő Bánásmód Hatóságot, a Közbeszerzési Hatóságot, a Nemzeti Választási Irodát, az Országgyűlési Őrséget és a Nemzeti Emlékezet Bizottságának Hivatalát. Ezeket innentől kezdve, az elfogadás esetén, egységesen különleges jogállású szervként neveznénk.

Ezen szervek esetében is a Kit.-ben foglaltakhoz hasonlóan szabályozott létszámgazdálkodást vezetnénk be, ahol az önállóság úgy maradna fenn, hogy ugyan ez a szabályozás is álláshelyre épülne, de azzal az eltéréssel, hogy a különleges jogállású szervek a rendelkezésükre álló költségvetési keretek figyelembevételével maguk határozzák meg az alaplétszámot. A kormánynak nincs hatásköre az álláshelyekkel kapcsolatban, tekintettel arra, hogy itt valóban sok esetben az alkotmány szintjén is nevesített szervekről van szó, ezért az alkotmányos összefüggések is szükségessé teszik ezt a szervezeti felelősséget és egyben mozgásteret. Ebből következően a javaslatnál nem ismert az alaplétszám fölötti központosított álláshelyállományba tartozó álláshely fogalma, amit el lehet vonni, a szervezet tudja besorolni az álláshelyeket.

A törvényjavaslat a hatálya alá tartozó szervek két csoportját különíti el: az első csoportba négy darab ügyintézői álláshellyel szerepelnek szervek, a második csoportban pedig öt darab ügyintézői álláshely besorolási kategóriát lehet létrehozni, a vezetői besorolási kategóriák mindkét csoportnál egyformán alakulnak. Nagyobb szabadságot és önállóságot kíván a javaslat biztosítani a szakmai felső vezetők esetén, ugyanis a besorolási kategóriát nem határozza meg a törvényjavaslat. Vannak olyan különleges jogállású szervek, amelyeknél nem kerül besorolásra az álláshely, mivel ezen szerveknél az illetmény nem a törvényjavaslat mellékletében foglalt illetménytábla alapján kerül megállapításra, és a pótszabadság mértékét sem a törvényjavaslat rögzíti, hanem a felek megállapodása alapján közszolgálati munkaszerződésről van szó, amely ilyen értelemben még nagyobb rugalmassági fokot tesz lehetővé.

Nézem itt a szabályokat (Lapoz a kezében tartott papírokban.), a részletszabályokat. Ha megengedik, ha erre vonatkozó kérdés van, akkor természetesen ezt szívesen ismertetem önökkel.

Még egypár részletet emelnék ki önöknek. Az egyik, hogy a törvényjavaslat megszünteti a munkakör fogalmát, és az álláshelyen ellátandó feladat fogalma kerül a középpontba, amit a különleges jogállású szerv vezetője határoz meg. Ez is rugalmasságot és a XXI. századi körülményekhez való jobb alkalmazkodási lehetőséget biztosít a különleges szervek vezetőinek.

A törvényjavaslat a jogviszony megszüntetésének jogcímeit kiegészíti az érdemtelenséggel, ami a méltatlanság címén való felmentést váltja fel.

A törvényjavaslat a korábbi szabályozástól eltérő tartalommal állapítja meg a teljesítményértékelés szabályait. Megszűnik annak kötelező jellege, azaz a köztisztviselő munkateljesítményét a munkáltatói jogkör gyakorlója mérlegelés alapján tudja értékelni. A korábbi szabályozással ellentétben nem rögzítjük, nem rögzítenénk ebben a törvényben  ha az Országgyűlés támogatását megkapjuk  a napi munkarendet, ez is a munkáltatóra van bízva, és a Kit.-hez hasonlóan itt is megjelenik a távmunka lehetősége, valamint az otthoni munkavégzés intézménye.

Emellett a családbarát fordulat a különleges jogállású szerveknél is megjelenik, duplájára emelkedik a gyerekek után járó pótszabadság, megemelésre kerülnek az apanapok is, az úgynevezett apanapok, és új kategóriák jelennek meg a pótszabadság körében, amelyek mind valamilyen módon a gyermekneveléshez, illetőleg a családban éléshez kapcsolódnak. De a szabadságok felhalmozódásának  szerintünk a rendszerváltoztatás óta töretlen, ámde káros  gyakorlatának, aminek a központi közigazgatás és a területi államigazgatás tekintetében véget tudtunk vetni ebben az évben, annak a különleges jogállású szervek esetében is véget szeretnénk vetni.

Új elismerési rendszerrel is találkoznak ezek a különleges jogállású szervek és azok vezetői, amelyek, azt gondoljuk, hogy kellő rugalmasságot biztosítanak, illetve általános jelleggel kellő nyitottság van a különleges jogállású szervek kormánytisztviselőinek egyéb típusú jutalmazására is.

Ennyi lett volna. Nagyon szépen köszönöm a figyelmet, és ha valamelyik részletszabállyal kapcsolatban további kérdés merül fel, akkor a végén természetesen állok rendelkezésükre. Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A vezérszónoki felszólalások következnek. A Fidesz képviselőcsoportjának vezérszónoka Becsó Károly képviselőtársunk. Parancsoljon, öné a szó.

(17.10)

DR. BECSÓ KÁROLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Ház asztalán fekvő javaslat célja a különleges jogállású szervekről és az általuk foglalkoztatottak jogállásáról szóló törvényi rendelkezések megalkotása. A javaslat a közszolgálati tisztviselők munkajogi körülményeit kívánja szabályozni, ami a kormányzati igazgatásról szóló törvény megszületéséig magában foglalta a kormányzati igazgatásban dolgozók, az önkormányzati igazgatásban dolgozók és az úgynevezett autonóm szervek, illetve önálló szabályozó szervek munkavállalóit. 2018 végén ez a sor a kormányzati igazgatásban dolgozó alkalmazottakkal rövidült meg, a benyújtott javaslat pedig e szabályozási folyamat közvetlen folytatásaként egy új törvény megalkotását tűzte ki célul, melynek rendező elve az egymással hasonlóságot mutató szervek létszámgazdálkodásának és munkavállalói jogviszonyainak egységesítése. A javaslat jó pár szervet érint, államtitkár úr ezt részletesen ismertette. Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő javaslat az autonóm államigazgatási szervek és az önálló szabályozó szervek közös elnevezéseként bevezeti a különleges jogállású szerv kategóriát, megteremtve ezzel a kormányzati igazgatási szervek és az önkormányzati igazgatási szervek mellett a közigazgatási szervek harmadik típusát.

Kiemelném, hogy a különleges jogállású szervek működését külön törvények szabályozzák, ezért a javaslat csak a legfontosabb keretszabályokat állapítja meg, biztosítva ezáltal is a különleges jogállású szervek önállóságát. A létszámgazdálkodás az álláshelyekre épül, azzal az eltéréssel, hogy a különleges jogállású szervek a rendelkezésükre álló költségvetési keret figyelembevételével maguk határozzák meg az alaplétszámukat, és a kormánynak nincs hatásköre az álláshelyekkel kapcsolatban.

Szeretném még megjegyezni, hogy a különleges jogállású szerveknél foglalkoztatottak közszolgálati jogviszonyára vonatkozó szabályok alapvetően a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény alapján kerültek meghatározásra, azonban az álláshelyalapú személyügyi igazgatás sajátosságaira tekintettel a kormányzati igazgatásról szóló törvény egyes részei is figyelembevételre kerültek a törvényjavaslat előkészítése során.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő javaslat olyan megoldásokat tartalmaz, amelyek folytatják a 2018-ban megkezdett, közszolgálati tisztviselők munkajogi körülményeit szabályozó jogszabályok reformációját, és hozzájárulnak a magyar jogrendszer egységességéhez. Az előterjesztő által elmondottak alapulvételével, valamint a fentiekre tekintettel a Fidesz képviselőcsoportja támogatja a benyújtott javaslat elfogadását, kérem valamennyi képviselőtársamat, tegyen így.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka Gyüre Csaba képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, egy olyan törvényjavaslat fekszik előttünk, amely egy hármas törvénycsomag része. A kormány elkötelezett híve volt annak, hogy a korábbi közszolgálati törvényt részekre osztja, és ahogy tagozódnak a közszolgálati tisztségviselők, úgy különböző törvényt hoz róluk, és ezek a csomagok a kormányzati igazgatási, az önkormányzati igazgatási és a különleges jogállású szervekkel kapcsolatos jogszabályok.A kormányzati igazgatási törvény már elkészült, hatályba is lépett, és most egy következő csomag került elénk, ez pedig a különleges jogállású szervekkel foglalkozik. Vannak benne pozitív dolgok, és vannak benne negatív dolgok is, tehát kettős a jogszabály megítélése. Nyilván az, hogy itt különleges jogállású szervekről beszélünk, az együtt jár azzal, hogy valóban olyanok tartoznak bele, akiket nem lehet egységesen egy kalap alá húzni, és meg kell adni azt a rugalmasságot, amit a törvény valóban igyekszik megadni. Így például a költségvetéssel kapcsolatban egy költségvetés van megadva, azon belül a szervezeti vezető dönti el, hogy belül milyen szervezeti részek vannak, hogyan osztódik el a munkabér, illetve az illetmény adott esetben. Tehát itt elég nagy a szabadság, elég nagy az átjárhatóság, és ez mindenféleképpen pozitív elmozdulás.

Ha pozitív dolgokról beszélek, hadd említsem meg a távmunka lehetőségét és az otthoni munka lehetőségét, amelyik szintén egy pozitív dolog, ami a törvényben szerepel. Nagyon sokáig probléma volt Magyarországon a távmunka és az otthoni munka, hiszen erre vagy egyáltalán nem volt semmilyen formában lehetőség, vagy pedig nagyon-nagyon korlátozottan, és itt sok embertársunknak, akik valamiféle, bármiféle testi fogyatékossággal rendelkeztek, például nem tudtak rendszeresen munkát végezni, tehát itt nyilván azzal, hogy ma már Magyarországon és mindenütt az egész világon nagyon fejlett a technika, és olyan rendszerek vannak, amelyekkel a távmunka is könnyebbé válik, illetve elérhetővé válik, ezek a lehetőségek megnyíltak, és ez mindenféleképpen pozitív.

A jogszabály ugyanúgy, mint korábban akár a köztisztviselői törvény is, alapvetően a kinevezést tartja mint a jogviszonyt keletkeztető szerződés, amely kinevezéssel és annak az elfogadásával jön létre, illetve szűk körben lehet munkaszerződést is kötni, tehát ebben olyan nagy újdonság nincsen. Azonban vannak bizonyos részek, ahol van még pozitív dolog, például, hogy előnyben kell részesíteni azt a személyt, aki több gyermeket nevel, amikor kiválasztják, hogy kit fognak oda fölvenni, illetve előnyben kell részesíteni az önkéntes tartalékos szolgálati viszonyban állókat, ezt ki kell emeljem. Bár azzal, hogy a több gyermek nevelésénél csak lehet részesíteni, a másodiknál kell, nyilván óriási a különbség, hiszen az egyik csak egy lehetőség, amit senkinek sem kell alkalmazni, a másik viszont már egy kötelezettség. Tehát jó lenne, ha a másik esetben is inkább a „kell” kifejezést alkalmaznánk.

Aztán amit szeretnék még szóvá tenni, ami viszont már negatívum, az az érdemtelenség megállapítása. Itt van egy olyanfajta szóhasználat, amelyet a kormány az effajta előterjesztésekben most már évek óta rendszeresen használ az érdemtelenség megállapítása esetén: a köztisztviselőnek lehetőséget kell adni a döntés alapjául szolgáló körülmények megismerésére és 15 napon belül arra is, hogy védekezését előadhassa, bizonyítékait előterjeszthesse. Ezzel nincs is semmi baj, ez az a része, amivel teljesen egyetértek, de a fordulat ez után az, hogy „kivéve, ha az eset összes körülményeiből következően az a különleges jogállású szervtől nem várható el”. Nehezen tudok olyan helyzetet elképzelni, hogy ez nem várható el, hiszen bármilyen olyan extrém eset előfordulhat, amikor teljesen félreértik adott esetben a munkavállalót, a kinevezett köztisztviselőt, és ha nem tudja előadni semmilyen formában, lehetőséget sem adnak neki arra, hogy előterjessze a védekezését vagy reagáljon munkáltatójának a döntésére, akkor bizony nem biztos, hogy a legigazságosabb döntés fog születni. Ez a szöveg, ez a fordulat már a korábbi jogszabályokban is mindig szerepelt, nem tudom, mi ellenzéki képviselők mindig felhívtuk a figyelmet, hogy talán ezt a részt ki kellene belőle venni, és mindig lehetőséget kellene adni arra, hogy a védekezését bárki előterjessze. Nyilván, ha olyan eset van, amikor teljesen evidens a dolog, akkor ő sem tud mivel védekezni, tehát nem hiszem, hogy ez elhúzná a jogviszony megszüntetését, tehát ebből olyanfajta probléma nem származna.

Aztán nézzük a negatívumokat! Amikor a kormányzati tisztségviselőkről szóló törvény életbe lépett, hatályba lépett, azt már akkor nagyon nagy támadás érte a szakszervezetek részéről. Hogy miért is? Azért, mert tulajdonképpen ennek lett egy érdekes neve, mégpedig a közszolgálati rabszolgatörvény, ez volt a neve, a szakszervezetek így nevezték el ezt a törvényt. Hogy miért? Azért, mert számos nehézséget hoz, ami hátrányos a korábbi törvénnyel szemben a köztisztviselőkre, és ez elsősorban a munkaidőt, pihenőidőt érinti. Egyrészt kifogásolták a szakszervezetek azt, hogy korábban a nyolc óra munkaidőbe beszámított az ebédidő, ez ezentúl már nem számít be. És ez mit is hoz magával? Ha ezt felszorozzuk az évi munkanapok számával, akkor körülbelül 15 nappal kell összesen, ez a fél óra azt fogja jelenteni, hogy 15 nappal többet fog dolgozni ugyanazért a bérért a köztisztviselő.

Ezenfelül, államtitkár úr kihangsúlyozta, hogy a szabadságok is módosulnak, de államtitkár úr csak azt mondta el, milyen jó, hogy a pótszabadságok, a gyermek utáni pótszabadság a duplájára emelkedik, viszont a korábbi szabályozáshoz képest, az eredeti szabályozáshoz képest az alapszabadság csökken, mégpedig 25 nap volt régebben, itt pedig már csak 20 nap alapszabadság van, és ha pótszabadságok vannak, akkor a gyermekteleneknek vagy a felnőtt gyermekekkel rendelkezőknek vagy az egygyermekeseknek itt gyakorlatilag csökken mindenféle szempontból az alapszabadsága. És gyakorlatilag mint egy 13. havi munkaidő  tehát nem munkabérről beszélünk, 13. havi munkaidőről , ennyivel növekszik meg ezáltal a köztisztviselők munkavégzési kötelezettsége, és még ráadásul az ebédidőre, ami fél óra, és nem tartozik bele a munkavégzési időbe, ezen időtartamban neki rendelkezésre kell állni, elérhetőnek kell lenni a munkáltató számára, tehát bármikor ez akár megszakítható, és munkára rendelhető ezen időtartam alatt is. Ez egy készenlétet jelent, egy rendelkezésre állást jelent, ami megint sehol nem jelenik meg a munkavállaló kedvezményei között, és ezért is nevezték el, hogy a 13. havi munkaidő is bevezetésre kerül, ezért lett ennek a neve a közszolgálati rabszolgatörvény.

(17.20)

A munkaviszony megszüntetésével kapcsolatosan különleges dolgok nincsenek benne. Amit még én itt szóvá tennék, és egyetlenegy dolog, az az, hogy a közszolgálati viszony megszűnését a 70. életév betöltéséhez kötik hozzá. Ez ugyanígy van más közszolgálati dolgozók esetében is. Csak akkor azt nem értem, bár nem ide tartozik, nem ehhez a törvényhez, hanem korábbi, a bírák nyugdíjazásával kapcsolatos, kényszernyugdíjazással kapcsolatos törvényben 65 év volt meghatározva, és ott gyakorlatilag azt mondta a kormányzat, hogy 65 év után itt már nem várható el olyanfajta érdemi munka, amit a bírák el tudnának látni. Akkor nem tudom, hogy mennyire mások a közszolgálati dolgozók, hogy különbséget kell tenni. Az egyik helyen 65 éves koráig dolgozhat… És természetesen nem arról beszélek, hogy joga ne lenne elmenni, hiszen a bíráknak is joguk volt elmenni 65 éves korukban, ha úgy döntöttek, de jogukban állt az is, hogy maradjanak. Itt a közszolgálati dolgozónak is jogában áll 65 éves korában, ha eléri az öregségi nyugdíjkorhatárt, jogában áll elmenni, de ha úgy dönt, hogy ő még szeretne tovább maradni, akkor ő még maradhat, és a 70. életév betöltésével fog csak megszűnni a jogviszonya, kivéve, hogyha meg nem szüntetik, mert nyilván a munkáltatói jogkör gyakorlójának joga van arra, hogy a 65 év, a nyugdíjkorhatár betöltésével elküldje a dolgozót, és mint látjuk a jogszabályból, ráadásul ilyenkor, amikor az öregségi nyugdíjat betöltötte, ebben az esetben még indokolni sem kell a közszolgálati jogviszony megszüntetését.

Mindezek alapján elmondtam a pozitívumait és a fontosabb negatívumait is ennek a jogszabálynak. Én azt gondolom, hogy lehetett volna egy olyan jogszabályt is létrehozni, amely az ellenzéki képviselők által is támogatható. Azt gondolom, hogy ebben sokkal nagyobb egyeztetésre lett volna szükség, egyeztetésre a szakszervezetekkel, egyeztetésre az ellenzéki pártokkal, és akkor talán létrejöhetett volna egy olyan konszenzusos törvény, hogy összességében a közszolgálati dolgozóknak is a megelégedettségére szülessenek a jogszabály-módosítások.

Még egyetlenegy dologról szeretnék egy gondolatot ejteni, ez pedig az önkormányzati köztisztviselők helyzete, ahol folyamatosan a megalázottság, megaláztatás éri őket a bérezéssel kapcsolatosan, hiszen bizonyos csoportoknak már megtörtént a béremelése, ott viszont semmilyen formában nem nyúltak hozzá a bérükhöz, és még mindig az a megalázó béralap van érvényben, amely tizenegynéhány évvel ezelőtt került bevezetésre. Ezen is jó lenne mielőbb változtatni. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Ház! A KDNP képviselőcsoportjának vezérszónoka Aradszki András képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy látszik, egy ilyen közszolgálati munkavállalókról szóló törvényjavaslat-sorozatban vagyunk. Ez az utóbb előttünk levő törvényjavaslat annyiban eltér, hogy folytatja tovább azt a jogi szabályozást, ami 2011-ben kezdődött és 2018-ban a kormányzati igazgatásról szóló törvény elfogadásával folytatódott. Jelen esetben azoknak az intézményeknek a munkavállalóit, foglalkoztatottjait veszi elő, és azoknak a foglalkoztatási jogi szabályait taglalja, amelyeket az úgynevezett autonóm szervek és egyéb önálló szabályozó szervek címszó alatt használtunk eddig. A törvényjavaslat megalkot egy új kategóriát, az úgynevezett különleges jogállású szerv kategóriáját. Hogy miért indokolt a különleges jogállású szervekről és az általuk foglalkoztatottak jogállásáról önálló törvényt alakítani, ez elsősorban azért szükséges, mert ezek a szervek, amelyek itt a törvényjavaslatban fel vannak sorolva, alapvetően az alkotmányos rendszerünkben fontos, önálló, kormánytól független feladatokat ellátó szervezetek, és ennek következtében számukra az úgymond saját döntési jogkört és a saját törvényi feltételeiket betartva kell biztosítani azt a foglalkoztatási egyensúlyt, amit az előttünk levő törvényjavaslat szerintünk helyesen és kellő aránnyal, jól szabályoz.

Hozzá kell tennünk azt is ehhez a dologhoz, hogy ez az önállóság azért is fontos, ennek a fajta jogi megoldásnak a megfelelő színvonalú teljesítése és elfogadása azért is fontos, mert ezeknek a szerveknek a jó részét, döntő részét, sőt mindegyikőjüknek a belső életét, feladatát, hatáskörét szabályozó önálló törvények vannak. Tehát ez a jogszabálytervezet, a törvényjavaslat, ami előttünk van, tulajdonképpen egy keretjellegű intézkedése a foglalkoztatási szabályoknak, mert nem érinti, nem érintheti az önálló külön törvényeket, amelyek szabályozzák a most már vagy a jövőre nézve különleges jogállású szervek alapvető szabályait. Én úgy látom, hogy ez a törvényjavaslat ezt a kettősséget, ezt az arányt, ezt az egyensúlyt jól szolgálja. Nem látok olyan akadályt, amely alkotmányossági aggályokat vetne fel a törvényjavaslat elfogadása tekintetében.

Fontosnak tartom annak a garanciális szabálynak a megerősítését ebben a javaslatban, hogy az alaplétszám tekintetében a szervek vezetői határozzák meg a saját költségvetésük keretei között az alaplétszámot, és az álláshelyállományba nem emelhetők be azok az álláshelyek, amelyek esetleg tartósan megürülnek ezeknél a szervezeteknél. Tehát ebben is a különállóságát, a kormánytól való függetlenségét tudjuk hangsúlyozni, tudjuk elérni és biztosítani a különleges jogállású szerveknek.

Hangsúlyosan szerepelnek a törvényjavaslatban mindazok a fontos elemek, amely a családpolitikával kapcsolatosak, a foglalkoztatásnak az egyéb kedvező dolgai. E közül ki kell emelnem a munkaviszony alkalmazhatóságát, de ennek is van egy korlátja, hogy a létszám 10 százalékát nem haladhatják meg, és általában a felügyeleti, ellenőrzési és irányítási hatáskörhöz kapcsolódó ügyviteli feladatok ellátásánál lehet ezt alkalmazni.

Nagy szabadságot biztosít a törvényjavaslat a különleges jogállású szervek vezetőinek, összhangban az alkotmányos elveinkkel, összhangban annak a biztosításával, hogy ezeknek a szerveknek a működése az állam, az állampolgárok számára garanciális elemeket tartalmaz, olyan garanciális elemeket, amelyek nem függnek a kormányzati akarattól, ellenben sok esetben a kormányzattal szemben, a kormányzatot kontrolláló szerepet teljesítő szervek vannak. Amellett természetesen olyan társadalmi igényeket meghatározó és alkotmányos feladatokat ellátó szervezetek is vannak ezek között, amelyek nélkül a magyar alkotmányosság nehezen vagy tán nem is lenne működtethető.

Így összességében, anélkül, hogy a részletekbe mennék, a törvényjavaslat elfogadását a Kereszténydemokrata Néppárt támogatni tudja. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Kérdezem képviselőtársaimat, kíváne valaki a vitában felszólalni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok. Az általános vitát lezárom.Megkérdezem Orbán Balázs államtitkár urat, kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Orbán Balázs jelzésére:) Igen, kíván. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó.

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tényleg csak nagyon röviden. Egyetlenegy kiegészítést tennék ehhez a dologhoz.Azok a szervek, amelyeket jelen törvényjavaslat érint, mostantól különleges jogállású szerveknek nevezzük őket, azért itt magunk között valljuk be, hogy ezek voltak az egyetlenek, amelyek a 2010 utáni átalakításból kimaradtak. És ezt lehet, hogy Gyüre képviselő úr pozitívumként határozza meg, arra utalt, hogy milyen jó dolguk volt ezeknek a szerveknek, merthogy például a szabadság tekintetében eltérő szabályozás vonatkozott rájuk, és hogy akkor most milyen rossz nekik. A helyzet az, hogy ezek az alkotmányos szervek ezt eddig nem pozitívumként élték meg. Tehát ezek az alkotmányos szervek azt, hogy rájuk az a jogalkotás, amit 2010 óta a kormányzati igazgatás meg a területi államigazgatás kapcsán a parlament elvégzett, hogy ez nem terjedt ki rájuk, hanem lényegében ugyanazok a szabályok változatlanul vonatkoztak rájuk is, ezzel ők nem voltak elégedetlenek.

(17.30)

Nyilván vannak olyan dimenziók, amikkel jobban egyetértenek, és vannak olyan dimenziók, amikkel kevésbé. Gondolom, egyikünk előtt sem titok az, hogy ezek az alkotmányos szervek és az ott dolgozó, még egyszer aláhúzom, nem közjogi tisztségviselők, tehát nem olyanok, akik a politikai arénában vesznek részt, nyilván nem politikusok, de ezeknek a szerveknek a vezetői közjogi pozíciót töltenek be, tehát valamilyen módon a politikai arénában részt vesznek. Tehát nem róluk van szó, hanem a hivatalukban dolgozó, alapvetően semleges, most jó értelemben mondva bürokratákról vagy szakemberekről van szó, tehát hogy ez a javaslat az ő béremelésüket és a bérük rendezését is megteremti.

Úgyhogy tekintettel arra, hogy ezeknek az alkotmányos szerveknek a vezetői, illetőleg azok, akik ezzel a szabályozással érintettek, azért örülnek ennek a törvényjavaslatnak, ezért az, amit ön említett, hogy itt egy kormányzati erőből történő, konzultáció nélküli jogalkotásról lenne szó, ráadásul itt valamilyen módon az érintett köztisztviselők rosszabb helyzetbe kerülhetnek, mint amilyen helyzetben most vannak, ez így, ilyen formában biztos nem felel meg a valóságnak.

Úgyhogy mi örülünk annak, hogy rájuk is kiterjed az az új szabályrendszer, koncepció és filozófia, ami a többi kormánytisztviselőre kiterjed. Természetesen itt is megjelenik a családbarátság és a versenyképes bérezés mellett a teljesítményalapú működés feltételeinek megteremtése. Tehát ilyen értelemben a felelősségre vonási rendszer, az elszámolási rendszer, a számonkérési rendszer is szigorúbb, de úgy gondoljuk, és ezzel egyébként az alkotmányos szervek vezetői is egyetértenek, hogy ha ezt így csomagban kezeljük, akkor ez egy olyan fair ajánlat, amivel ők a XXI. század körülményei között dolgozni tudnak, és az ő alkotmányos jogállásuk, illetőleg függetlenségük semmilyen mértékben nem csorbul.

Ezekből következően szeretném megköszönni a kormánypárti frakcióknak a támogatást, és arra szeretnék biztatni minél több képviselőt, hogy bátran szavazzon a törvényjavaslat mellett, hogyha a szavazásra sor kerül. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Szórványos taps a kormánypárti soraiból.)




Felszólalások:   21-36   37-46   47-62      Ülésnap adatai