Felszólalás adatai

Felszólalások:   21-24   25-90   91-103      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. A napirend előtti felszólalások végére értünk.Hadházy Ákos képviselő úr ügyrendben jelentkezett. Kérdezem képviselő urat: személyes érintettség ügyében? (Dr. Hadházy Ákos: Igen, személyes érintettség.) Nem tudom megadni a szót, mert nem tartom indokoltnak. Köszönöm szépen. (Dr. Hadházy Ákos közbeszól.)

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Lengyelország melletti kiállásról Brüsszel nyomásgyakorlásával szemben című előterjesztés kivételes eljárásban történő összevont vitája. A Németh Zsolt, Gulyás Gergely, Kucsák László fideszes képviselők, valamint Gaal Gergely és Latorcai János, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselői által benyújtott előterjesztés H/19861. sorszámon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Tisztelt Országgyűlés! A vitában elsőként megadom a szót Németh Zsolt úrnak, a törvényjavaslat előterjesztőjének, 15 perces időkeretben.

NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Lengyelország melletti kiállásról Brüsszel nyomásgyakorlásával szemben címmel előterjesztett határozati javaslatunk kapcsán nem árt tisztáznunk, hogy pontosan miről van szó, illetve hogy miről nincsen szó ebben az előterjesztésben. Ugyanis ez az ügy természetét illetőleg elsősorban európai uniós ügy.Először is pár szóban arról, amiről nem szól a határozati javaslatunk. Nem szól arról, hogy kinek van igaza a reflektorfénybe került lengyel belpolitikai vitában. Ugyanis ezt nem a magyarok, de nem is Brüsszel dolga eldönteni, hanem egyedül a lengyeleké. Nem avatkozunk be tehát Lengyelország belső ügyeibe.

Arról sem szól, hogy az Európai Unió vagy az európai integráció önmagában véve rossz dologgá válna amiatt, mert a Bizottság túlterjeszkedik az Európai Unió alapszerződésében rögzített hatáskörén. Vagyis amikor kiállunk Lengyelország mellett, azzal nem euroszkeptikusok vagyunk, és minden híresztelés ellenére nem akarunk sem kilépni az Európai Unióból, sem meggyengíteni az Európai Uniót, sem lebontani azt.

Arról sem szól a terítéken lévő határozati javaslatunk, hogy ne lenne jelentősége annak, hogy az Európai Unió betartassa a tagállamokkal és ő maga is betartsa saját értékrendjét. Lelkes támogatói vagyunk például annak a polgári kezdeményezésnek, amely arra irányul, hogy a kisebbségpolitikában az Európai Unió tartassa be saját értékrendjét, és bízunk abban, hogy az az egymillió aláírás, ami április elejéig előreláthatólag össze is fog gyűlni, azt követően az Európai Uniónak élvezni fogja a teljes támogatását ennek az értékrendi elkötelezettségnek a talaján.

Továbbá arról sem szól az előterjesztésünk, hogy csak magunknak vindikálnánk az igazság kimondását az Európai Unióban. Bárkivel készek vagyunk érveinket ütköztetni arról, hogy mire van és mire nincs joga az Európai Unió intézményeinek Lengyelországgal, illetőleg bármely tagállammal szemben. Ezért is írjuk most le az álláspontunkat, mert vitatkozni szeretnénk azzal az állásponttal, ami nem egyezik a miénkkel.

És végül arról sem szól az előterjesztés, hogy a magyar-lengyel barátság bármilyen értelemben ellensúlya lenne az Európai Uniónak vagy bármely másik uniós tagnemzettel fenntartott kapcsolatunknak. A magyar-lengyel barátság nem ellensúly, hanem meggyőződésünk szerint hozzáadott érték az európai integrációban, mint ahogy minden nemzetnek a másikkal fönntartott barátsága nem gyengíti, hanem erősíti az európai integrációt.

Amiről viszont szól ez a határozati javaslat, az az, hogy az Európai Unió meggyőződésünk szerint nem arra való, hogy a tagállamok belpolitikai vitáit eldöntse. Erre a tagállamok parlamentáris rendszere való. Ez lengyel belügy, lengyel hatáskör, ez a lengyel szuverenitás része, vagyis a tagállamok szuverenitásáról nagyon is szól ez a mostani Lengyelország kontra Európai Unió vita. És ha egyszer Lengyelország belügyeibe ilyen szinten beavatkozik az Európai Unió, akkor onnantól kezdve precedenst teremt további beavatkozásokra is. Tehát amit ma megtesz Lengyelországgal szemben, azt holnap megteheti bármely más tagállammal szemben is. Ha sarkítani akarnám a kérdést, akkor úgy tenném fel, hogy végül is ki írja itt a lengyel alkotmányt. Van még a lengyel alkotmány megírásához joga a lengyeleknek, vagy ezt is szívesen átvállalja tőlük a fáradhatatlan Európai Bizottság?

Arról is szól az előterjesztésünk, hogy nem fogadjuk el az Európai Unió alapszerződése csűrcsavarásával kialakított döntéseket. Az számít, ami a szerződésben le van írva és nem az, amit balliberális értelmiségiek politikai indíttatásnál fogva belemagyaráznak az Európai Unió alapszerződésébe.

(9.00)

Tehát kifejezetten jogi alapon állunk. Ha az Európai Unió túllép a szerződés betűjén, akkor hatáskörön kívül, azaz illegitim módon cselekszik. Szívem szerint ezekben az esetekben a Bizottság ellen indítanék inkább kötelezettségszegési eljárást, mert az Európai Bizottság rendszeresen túllépi a saját hatáskörét, amivel egyébként a lisszaboni szerződés keretei között ruházták fel a tagállamok, illetőleg az európai polgárok.

És szól az előterjesztésünk arról is, hogy az Európai Uniónak a tagállamok fölé való ilyen növelését, tehát a lopakodó integrációt, azt kifejezetten elutasítjuk. Az alapszerződés szerint a Bizottság az európai szerződések őre, és pont a Bizottság szegi meg azzal, hogy hatalmával túlterjeszkedik, és beleavatkozik olyan belügyekbe, amelyekben nem illetékes.

S leginkább arról szól ez az állásfoglalás, hogy amíg nincs egy konszenzusos dokumentumban rögzítve, hogy pontosan milyen cselekmények sértik az Európai Unió értékrendjét, addig ilyen cselekményeket az értékrend nevében nem lehet számonkérni az országokon. Arról is szól tehát az előterjesztésünk, hogy ha ezt bármely tagországgal szemben megteszik, akkor mi ez ellen fellépünk, mert valójában nem valami ellen, hanem valamiért lépünk fel: az európai integráció tisztaságáért, jogszerűségéért, eszméjéért és végeredményben az európai integráció jövőjéért lépünk fel.

És végül arról is szól az előterjesztésünk, hogy amikor a jogtalanság pont Lengyelországgal szemben történik, az különösen felháborít minket, hiszen ezeréves barátunk, és ennek a barátságnak az alapja mindig is mi is volt? Európa megvédése volt. Európát együtt védtük meg olyan törekvésektől is, amelyek Európán kívülről érték Európát, mint például az oszmán hódítás. Hadd emlékeztessek arra, hogy Sobieski János jött minket megvédeni a párkányi csatában, és segített bennünket ahhoz, hogy végül megszabaduljunk a török hódoltság alól. Vagy a kommunizmus, amely ellen 1956-ban együtt indítottuk a lázadást, pontosabban elindították azt a lengyelek, mi követtük őket, és aztán ők viszonttámogattak bennünket ebben a küzdelemben; de olyan törekvésektől is, amelyeket Európából szerveztek az európai értékrend ellen, ezek ellen is együtt léptünk fel a lengyelekkel, mint például a birodalmak nemzetek fölé emelésének a példája például a Szent Szövetség keretében, amely ellen felkeléseinket vívtuk a XIX. században, így például 1848-ban Bem tábornok a Szent Szövetség ellen harcolt, amikor a magyar forradalom mellé állt. Vagy a nácizmus, amelynek lengyel áldozatai számára tömegestül adtunk menedéket, és legnagyobb büszkeségünkre van az, hogy a lengyelek számára a második világháborúban oltalmat jelenthetett az akkori Magyarország. Tehát Lengyelországért állunk ki, de Európáért, az európai integráció tisztaságáért, jogszerűségéért harcolunk ugyanúgy együtt, ahogy annyiszor a történelemben. Ez számunkra nem pártpolitikai ügy, sem Lengyelországban, sem Magyarországon, hanem az európai eszme melletti következetes kiállás ügye akár az az ellen fellépő európaiak ellenében is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Kérem, támogassák kezdeményezésünket, ezzel Lengyelországot és az Európai Unió szerződésszerű működését is támogatják. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Németh Zsolt bizottsági elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy a kormány részéről kíván-e felszólalni Magyar Levente államtitkár úr. (Magyar Levente jelzésére:) Igen. Öné a szó, államtitkár úr.

MAGYAR LEVENTE külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az elmúlt években is sok szó esett itt a Ház falai között a magyar-lengyel barátságról, részben abban az összefüggésben, hogy miként lehet ezt a történelmi örökségünket, ezt a valóban őszinte és régre visszatekintő történelmi örökséget a XXI. században értelmezni, annak a gyakorlati megnyilvánulásait elősegíteni. Azt gondolom, hogy ez már csak azért is rendkívül fontos Magyarország számára, mert talán egy kéz is sok ahhoz, hogy megszámoljuk azokat a barátainkat, azokat az állandó szövetségeseinket, akikre jóban-rosszban számíthatunk minden körülmények között. Lengyelország kétségkívül ezek között van, ha van egyáltalán még valaki Lengyelországon kívül. És miután az igaz barát bajban ismerszik meg, azt gondolom, tisztelt képviselő úr, hogy messzemenően helyénvaló, időszerű és üdvözlendő az a kezdeményezés, amit a képviselő úr ismertetett, hiszen Lengyelországon keresztül minket is támadás ért, ez a fellépése az Európai Bizottságnak nem csak Lengyelországról szól, ez Magyarországról legalább annyira szól, és ne feledjük, legalább annyira szól Közép-Európa és a visegrádi együttműködés egészéről, hiszen nehéz nem észrevenni azokat a tágabb és mélyebb politikai megfontolásokat, amelyek az átrendeződő Európában és az átrendeződő világpolitikai viszonyok folytán fellelhetők ezen támadás mögött.

Tisztelt Ház! Mi ezt a támadását az Európai Bizottságnak egyrészt jogtalannak véljük, hiszen annak a jogi megalapozottságát illetően rendkívül komoly kérdések fogalmazódnak meg, ha nem jelenthető ki egyenesen az, hogy teljességgel jogtalan maga az eljárás szigorúan jogi szempontból is. Mindenképpen igazságtalannak tartjuk, hiszen van jó pár olyan tagállam, amely jogi értelemben, az európai szerződések betűje szerint sokkal hosszabb ideje nem tart be bizonyos kötelezettségeket, mint Lengyelország részéről ezen vélt be nem tartása bizonyos kötelezettségnek. És mindenekelőtt tiszteletlennek tartjuk az eljárást Lengyelországgal szemben, hiszen egy ország szuverenitását, egy olyan népnek a büszkeségét, a függetlenségét és a méltóságát veszik semmibe, amelyik talán minden más népnél többször és nagyobb áldozatot vállalva kiállt az európai eszmékért, az európai értékekért.

Tisztelt Ház! Nevezhetjük ezt az Európai Bizottság által indított támadást Lengyelország elleni hajtóvadászatnak, nevezhetjük inkvizíciós eljárásnak, mindegy, hogy milyen szavakat használunk, a lényeg ugyanaz marad: Lengyelországot egy méltatlan politikai, egy pillanatig se tévesszük ezt szem elől: politikai támadás érte, amely mögött  szeretném ismételten hangsúlyozni  nehéz nem észrevenni, hogy milyen tágabb megfontolások állnak. Egyrészt hogyha megnézzük azt, hogy Közép-Európa az elmúlt években mind az európai értékrend szempontjából, mind az európai gazdasági viszonyok szempontjából milyen súlynövekedésen ment keresztül, akkor ez rámutathat arra, hogy mi állhat az európai intézmények és az intézmények mögött álló egyes európai tagállamok frusztráltsága mögött Lengyelországot illetően. Ma, tisztelt Ház, a visegrádi négyek kereskedelmi forgalma Németországgal majdnem kétszeresen haladja meg Németország és Franciaország kereskedelmi forgalmát, tehát olyan történelmi léptékű gazdasági súlynövekedésről és átrendeződésről beszélhetünk, amelyre évtizedek óta nem volt példa Európában, a nyugat-európai periféria felemelkedése óta a 70-80-as években nem volt példa arra, hogy ilyen mértékű átrendeződés történjen, és ez az átrendeződés egyre növekvő ütemű, egyre látványosabb, egyre érezhetőbb a politikai súly tekintetében is. Nyilvánvaló, hogy Közép-Európa sikeressége és a közép-európai sikertörténet rendkívüli távlatai, amelyek látszanak, sokakat bosszantanak, sokakat arra késztetnek, hogy fellépjenek ez ellen.

Legalább ennyire fontos, ha nem még fontosabb az a megállapítás, hogy az eredendő és talán legfontosabb európai értékek ellen indult támadás, hiszen mely ország tekinthető autentikusabb letéteményesének olyan egyetemes és európai értékeknek, mint a függetlenség, a szabadság és az emberi méltóságnak a tisztelete, amely mellett Lengyelország a történelme során oly sokszor lándzsát tört és vérzett, oly sokat áldozott.

(9.10)

Egyértelmű, hogy Lengyelország lengyel ország akar maradni, ahogyan mi, magyarok is meg szeretnénk maradni magyarnak. Ez talán korunk legnagyobb kihívása, hiszen az Európai Bizottság által képviselt ideológia és  még egyszer  azon kormányok által képviselt ideológia, amelyek az Európai Bizottságot rendre arra késztetik, arra buzdítják, vagy egyszerűen csak lehetőséget adnak neki, hogy hatáskörét ilyen mértékben túllépje, egy teljesen más ideológiát, egy teljesen más jövőképet képviselnek, egy teljesen más ideált képzelnek el Európa számára, a vegyes társadalmak, a bevándorlótársadalmak ideálját, amely Közép-Európától oly messze áll. Hiszen a saját országunkért, annak érdekében, hogy ezt megőrizzük olyannak, amilyen, rengeteg vért hullattunk még olyan korokban is, amikor ez Nyugat-Európában már csak a történelemkönyvekből volt ismert.

Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy ami Lengyelországgal szemben történik, azt mi Magyarországgal szembeni támadásnak vesszük, a keresztény értékek, a családcentrikus és szuverenitásalapú ország és önkép elleni támadásnak, és innen tudom biztosítani a kormány nevében Lengyelországot és az egész lengyel népet, hogy ha a folyamat odáig jut, akkor Magyarország feltételek nélkül támogatni fogja Lengyelországot, és minden olyan döntést meg fog vétózni, amely Lengyelország ellen irányul.

Ne feledjük, tisztelt Ház, hogy Magyarországgal szemben nemcsak politikai értelemben, hanem jogi értelemben is megindult egy hasonló eljárás, az Európai Parlament ugyanis kezdeményezte az Európai Bizottságnál a 7. cikkely szerinti eljárás megindítását Magyarország ellen. Tehát nemcsak fenyeget az a veszély vagy az a kilátás, hogy Magyarországot is hasonló elbánásban részesítik, mint Lengyelországot, hanem ez már valóság, noha más szakaszban tart a velünk szembeni eljárás, mint a lengyelekkel szembeni, ez már valóság, és ez csak még erősebben azt mondatja velünk, hogy zárni kell a sorokat, és Lengyelország ilyen értelemben feltétel nélkül és mindig számíthat Magyarországra.

Tisztelt Ház! Támogatjuk a képviselő úr által ismertetett határozati javaslatot, és az a tiszteletteljes javaslatunk, kérésünk a Ház számára, hogy fontolja meg annak a változtatás nélküli elfogadását. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Magyar Levente államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a Törvényalkotási bizottság álláspontjának ismertetésére kerül sor. Megadom a szót Vas Imre képviselő úrnak, a Törvényalkotási bizottság előadójának, 15 perces időkeretben.

DR. VAS IMRE, a Törvényalkotási bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezúton tájékoztatom az Országgyűlést, hogy az elfogadott döntésünknek megfelelően a kivételes eljárás szabályai szerint a tegnapi napon a Törvényalkotási bizottság megtárgyalta „A Lengyelország melletti kiállásról Brüsszel nyomásgyakorlásával szemben” címmel benyújtott, H/19861. számú határozati javaslatot, és ahhoz a bizottság 22 igen szavazattal összegző módosító javaslatot és összegző jelentést nyújtott be. A módosító javaslatok nyelvhelyességi-jogtechnikai módosításokat tartalmaznak. Példátlan módon az Európai Parlament plenáris ülése 2017. november 15-én határozatot fogadott el a lengyelországi helyzetről, amelynek értelmében elkezdi előkészíteni az uniós alapszerződés 7. cikke szerinti eljárás megindítását a lengyel kormánnyal szemben. 2017. december 20-án pedig az Európai Bizottság bejelentette, hogy megindította az eljárást, amelyet az EP a soron következő plenáris ülésen határozatban készül elfogadni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 7. cikket eddig még sohasem alkalmazták az Európai Unió történetében, ez az első alkalom, hogy valamely tagállammal szemben kilátásba helyezik. A Magyar Országgyűlés elfogadhatatlannak tartja az Európai Bizottság bejelentését, tekintettel arra, hogy úgy véljük: ez egy politikai támadás a szövetségeseink ellen. A magyar álláspont szerint e döntésével a Bizottság túllépi az európai uniós alapokmányokban rögzített feladatkörét, ezért a határozati javaslat felszólítja a kormányt, hogy álljon ki Lengyelország mellett. Nem támogathatunk olyan javaslatot, amely Lengyelország uniós tagságából eredő alapvető jogainak gyakorlását korlátozza. Ezért kérem, támogassák a határozati javaslat elfogadását. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Vas Imre képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek. Felhívom a figyelmüket arra, hogy a frakcióknak 30-30 perc, a független képviselőknek összesen 8 perc áll rendelkezésükre. A felszólalások első körében a vezérszónokok ismertetik a frakciók álláspontját, képviselőcsoportonként 15 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Németh Zsolt bizottsági elnök úrnak, képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

NÉMETH ZSOLT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Előterjesztőként már kifejtettem azokat a megfontolásokat, amelyek a fejünkben vannak, azokat a célokat, amelyek mellett elkötelezettek vagyunk; nem kívánom ezeket megismételni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem, az MSZP képviselőcsoportja részéről kíván-e valaki felszólalni. (Jelzésre:) Bárándy Gergely képviselő úr készülődik… (Dr. Bárándy Gergely, miközben próbálja feltenni a mikrofonját: Ahogy kibogozom, azonnal!), miután kibogozza. Öné a szó, Bárándy Gergely képviselő úr.

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A lengyel-magyar barátság valóban a távoli múltban gyökeredzik, és magam is fontosnak tartom azt, hogy e jó viszony a két nép között tovább erősödjön, és ez nemcsak barátságban, hanem akár közös politikai vagy gazdasági érdekek képviseletében is megmutatkozhat. Erről kell, erről kellene hogy szóljon a V4-kezdeményezés, illetve -szövetség is. Ráadásul azt kell mondanom, hogy még személyes vonzódás is van bennem a lengyelek iránt, hiszen a családom egy nagyon megbecsült ága lengyel származású. Az én egyik ükapám, Volenszky Kálmán éppen száz éve, 1918-ban írta Ugocsa vármegye főispánjaként a következő mondatot, idézném: A szabadság nem más, mint az igazságos jogoknak kölcsönös tisztelete.

1918 óta Európa népei sokat küzdöttek azért, hogy jogállamban élhessenek; azért, hogy a jogot, amelynek része ma már a nemzetközi jog és az európai jog is, az államhatalom betartsa. Sokat küzdöttek azért, hogy a jog betartására hivatott bíróságok függetlenek maradjanak, függetlenek maradhassanak. Sokat küzdöttek azért, hogy a végrehajtó hatalom az igazságszolgáltatást ne gyűrhesse maga alá, és hogy a bíróságok védhessék a polgárok jogait, akár még az államhatalommal szemben is.

Tisztelt Országgyűlés! Ugyanakkor ez a határozat nem a két nép barátságáról és összetartásáról szól, hanem azt kell mondanom sajnos, hogy két autokrata kormány közös nyomásgyakorlásáról, amely vállalhatatlan, a demokratikus elvekkel és a jogállam eszméjével össze nem egyeztethető közjogi törekvéseikhez próbál igazolást találni. Magyarország és Lengyelország népét pedig mintegy paravánként használva tolják maguk előtt, hogy leplezzék saját hatalomtechnikai törekvéseiket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma már elég sok írás, tanulmány, vélemény született arról, hogy hogyan néznek ki a XXI. századi autoriter rezsimek. Ezek nem hasonlíthatók a XX. századi diktatúrákhoz, egészen más a természetük, egészen mások az elveik, egészen mások a jellemzőik, egészen mások a működési módszereik. Azonban az utóbbi időben, figyelembe véve egyébként azokat az országokat elsősorban, ahol ezek kiteljesedtek, mondjuk, Oroszországot, Törökországot, Azerbajdzsánt, Kazahsztánt  megjegyzem, hogy Magyarország új jóbarátai és szövetségesei ezek az országok , és figyelembe véve egyébként most már Magyarországot és sajnos Lengyelországot is, jól definiálhatók, hogy mik ezek az elvek, mik ezek a módszerek, mik ezek a jellemzők, amelyek alapján ezek a rezsimek működnek.

(9.20)

Azaz nagyjából sikerült mára feltárni a XXI. századi autokráciák természetét, természetrajzát.

Hogy néhány elvet említsek abszolút a teljesség igénye nélkül, és utána rátérve arra, hogy ez miért fontos most: ilyen például a nyers többségi elv, azaz a győztes mindent visz. Amelyik tagadja a fékek és ellensúlyok rendszerét, egyetlen érvet, egyetlen elvet ismer, hogy ki nyerte meg a parlamenti választást. Aztán ilyen a történelem újraírásának az igénye, aztán ilyen a demokrácia újradefiniálása általában egy-egy szócska hozzáillesztésével: forradalmi demokrácia vagy éppen Magyarországon az illiberális demokrácia. És idetartozik a szuverenitás hangsúlyozása is. A szuverenitás hangsúlyozása, hadd fogalmazzak inkább úgy, mert ez lehetne akár pozitív is: az abszolút szuverenitás doktrínájának a hangoztatása; erre kiváló példa volt államtitkár úr felszólalása.

Amikor nemzetközi fórumokon ezeket az államokat kritika éri, vagy elmarasztalják őket nemzetközi jogi testületekben, és erről, még egyszer mondom, ma már tudományos művek születnek, hogy ezek általános jellemzői ezeknek a rezsimeknek  akkor még hadd tegyem hozzá, hogy a hazai gyakorlatuk miatt, amiről most is szó van , akkor bizony az abszolút szuverenitás doktrínáját kezdik hangoztatni. Ez történik most is. Magyarországon  ugye, elég sokat beszéltünk erről itt a parlamentben  volt törekvés arra, hogy az igazságszolgáltatást a hatalom maga alá gyűrje. Erről szólt az igazságügyi reform, amit, hála a Jóistennek, az ellenzék  hadd fogalmazzak az önök szája íze szerint: a brüsszeli bürokraták, a Velencei Bizottság, a monitoringbizottság, az Európai Bizottság  nyomására kénytelenek voltak 80 százalékban nagyjából visszavonni. Ezért nem valósult ez meg Magyarországon, és ha tekinthetünk valamit a nemzetközi szervezetek és a magyar ellenzék közös sikerének, akkor az az, hogy ma Magyarországon az igazságszolgáltatás még úgy nagyjából független.

A törekvések azóta sem szűntek meg, lásd közigazgatási bíróságok, talán pontosabb nevén: a fideszes pártbíróságok felállításának a kísérlete. Lengyelországban most ugyanez történik. Az igazságszolgáltatás függetlenségét veszélyeztető reformjavaslatokat nyújtanak be, és fogadnak el. Ez zajlik most ott, és erre reagál az Európai Unió.

De nézzük azt, hogy mi jellemző még egyébként ezekre a rezsimekre! Az  és ezt is, még egyszer mondom: ma már tudományos munkák dolgozzák fel , hogy egymás védelmében lépnek fel az ENSZ-ben és más nemzetközi fórumokon is azért, hogy ezeket a törekvéseiket ott meg tudják védeni. Azaz egységfrontba tömörülnek azok az államok, amelyek ezeket az autokratikus folyamatokat lejátsszák a saját országukon belül, és közösen gyakorolnak nyomást az európai és a világszervezetekre, a nemzetközi jogi fórumokra azért, hogy egyébként ott a nemzetközi jogot, az európai jogot ne tudják érvényesíteni velük szemben.

Ez történik most, és ennek talán a legeklatánsabb példája ez a javaslat, amit ma tárgyalunk. Magyarán, arra használják fel a magyar parlamentet, hogy erőt demonstráljanak az Európai Uniónak a lengyelországi autokratikus törekvések védelme érdekében. Szeretném mondani, és talán ezzel az előterjesztők is egyetértenek, hogy az Európai Unió nemcsak egy gazdasági közösség, hanem egy értékközösség is. Az értékeknek pedig igenis része a jogállam eszméje. Ráadásul az Európai Uniónak az egyik felvállalt törekvése az, hogy az európai békét biztosítsa. Az európai békét akkor lehet biztosítani, ha az államok és nem az Európai Unió nem él vissza hatalmával, nem hozza az állampolgárait kiszolgáltatott helyzetbe, megtartja a fékek és ellensúlyok rendszerét saját államán belül, megtartja a jogállami elveket és a demokratikus normákat. Lengyelországban ma ennek az ellenkezőjének lehetünk tanúi, ahogy Magyarországon is, és ilyen szempontból, minthogy  még egyszer mondom  ezt most már kezdik feltárni, hogy mik ezeknek a rezsimeknek a jellemzői, bizonyos szempontból értem, hogy miért van itt előttünk ez a javaslat.

Ma Magyarország autoriter kormánya egységfrontba tömörül Lengyelország autoriter kormányával, és ez nem a két népről szól. Még egyszer mondom: a két népet önök paravánként tolják maguk előtt, rájuk hivatkoznak, de egyébként a két nép barátságának, a két nép érzületének és őszintén remélem, hogy a két nép jövőjének sincs semmi köze ahhoz, ami itt ma folyik, és ami Lengyelországban ma kormányzati szinten folyik.

Szeretném azt is mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy a magyar és a lengyel autokratikus törekvéseket, a jogállam megkérdőjelezését, a fékek és ellensúlyok lebontásának folyamatát, vagy éppen, hogy konkrét legyek, az igazságszolgáltatás függetlenségének megsértését elsősorban nem a kárhoztatott brüsszeli bürokraták és nem is Soros György ítélik el leginkább vagy legélesebben, hanem a tagállamok nemzeti kormányai. Például Németországé, ahol konzervatív vezetés van több mint egy évtizede; na meg az ENSZ parlamenti közgyűlésének a bizottságai. Talán az elgondolkodtató kéne hogy legyen mind államtitkár úr, mind az előterjesztők számára, hogy elsőként nem Brüsszel emelt kifogást ezek ellen, nem Brüsszel kifogásolt sem Magyarországon, sem pedig Lengyelországban. Elsőként bizony a tagállamok nemzeti kormányai tették ezt meg. Méghozzá olyan nemzetek kormányai, amelyekkel Magyarország, ha jól tudom, baráti kapcsolatban áll. Németország, úgy tudom, hogy az egyik legfontosabb partnere mind politikai, mind gazdasági értelemben Magyarországnak. De mondhatnék más államot, vagy mondhatnék tengeren túli államot, az Egyesült Államokat, ahol szintén ezt megtették, mind a magyar, mind a lengyel törekvésekkel szemben.

Éppen ezért tehát, tisztelt képviselőtársaim, arra hivatkozni, hogy Brüsszel túllépi a hatáskörét, és ez az egész cirkusz, ami ma itt megy, ez ezért történik, és ennek az ellentételezéseként, ellensúlyozásaként nyújtották be ezt a javaslatot, ez egész egyszerűen nem állja meg a helyét. Mert ha Brüsszel nem tenné, akkor tenné egyébként a világ demokratikus része, úgy egységesen. Tudom, hogy vannak ezekben az államokban más vélemények. Nagyon erős kisebbségben hallani más hangokat is, de nagyítóval kell keresni, hogy az önök médiájában meg lehessen jelentetni egy-egy véleményt, ami az általam most elmondottakhoz képest más, és az önök álláspontját tükrözi.

Sajnos, ma ott tartunk, tisztelt képviselőtársaim, hogy azok a tanulmányok, amelyek a XXI. századi autokráciák természetrajzát elemzik, azoknak szerves része Magyarország; szerves része Magyarország, Magyarországot idesorolják. Azt mondják, hogy még nem tartunk ott, mint Oroszország vagy Törökország, vagy Azerbajdzsán, de ugyanazokat a módszereket alkalmazzuk, és ugyanazon az úton haladunk. Sajnos, Lengyelország is ezt teszi. És azt gondolom, hogy ez nem a jövő útja. Azt kéne inkább megfontolni és meggondolni, hogy ha Magyarország felelősséget érez a lengyel nép iránt  és remélem, hogy így van , akkor megpróbálja a lengyel kormányt rábírni arra, hogy változtasson a hozzáállásán, már ami a jogállamiság elveit és eszméjét illeti. Ezzel sokkal többet tudna segíteni a lengyel népnek, mint azzal, hogy kiáll egy olyan kormányzati törekvés mellett, ami biztosan nem a lengyel polgárok és a lengyel emberek érdeke.

Éppen ezért, tisztelt képviselőtársaim, a javaslatot támogatni nem fogjuk, én magam sem fogom, és még egyszer szeretném hangsúlyozni, nem azért, mert ne tartanám, és ne becsülném sokra Magyarország és Lengyelország barátságát, ne tartanám nagyon sokra a lengyel embereket, és ne éreznék irántuk rokonszenvet; hanem azért, mert úgy gondolom, hogy annak a folyamatnak a megállítása, ami ma Magyarországon és Lengyelországban folyik, az a lengyel és a magyar embereknek az érdeke. Köszönöm szépen a figyelmet

ELNÖK: Köszönöm szépen, Bárándy Gergely képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja jelezte, hogy két felszólaló ismerteti a frakció álláspontját. Elsőként megadom a szót Latorcai János alelnök úrnak.

(9.30)

DR. LATORCAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A magyarok és a lengyelek rendkívüli barátságát, amely az Árpád-kortól napjainkig töretlenül virágzik, mindig is áthatotta egyfajta szolidaritás, az egymásért önzetlen cselekvés eszméje. Ez a barátság államférfiak, nagy királyok és királynők sorát, szentek és hősök sokaságát teremtette meg. Közös történelmünk egyik talán legjelentősebb és legfényesebb fejezete az 1848-49-es forradalom és szabadságharc volt, amelyben Bem József és Henryk Dembiński tábornokokkal az élen több lengyel tiszt és közkatona vett részt, és ha kellett, áldozta életét a magyar szabadságért. Magyarország is meghozta a maga áldozatát, amikor Lengyelországot 1939-ben lerohanták a hitleri Németország és a sztálini Szovjetunió csapatai. Ezt követően több mint százezer menekült, lengyel katona és civil személy talált menedéket hazánkban a háború egész időtartama alatt vagy átmenetileg. De azt sem feledhetjük, hogy az 1956. október 23-ai tüntetés a lengyelek melletti rokonszenv és szolidaritás kinyilvánításának a jegyében szerveződött, és a lengyelek is hasonlóképpen reagáltak a magyar eseményekre: vért adtak a magyar sebesülteknek, gyógyszer- és élelmiszer-szállítmányokat indítottak Budapestre, és menekültjeink egy részét is befogadták.

Így érkeztünk el közösen a rendszerváltás hajnalára, két szabadságszerető, de a történelem során többszörösen elnyomott nép reménykedett egy jobb és szabadabb újrakezdésben. A megfeszített munka eredményeként 1999-től a NATO, 2004-től pedig az EU tagjaivá váltunk. Ekkor sokan éreztük úgy, hogy megérkeztünk oda, ahová mindig is tartoztunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 2004 óta eltelt lassan másfél évtized azonban megtanította mindkét nemzetet arra, hogy a szabadság és a jólét nem ajándék, hanem a jól végzett munka, a közös küzdelem eredménye. Az Európai Unió tagjaiként azt is megtanultunk, hogy közösen vallott céljainkat összefogva, egymást támogatva könnyebben érhetjük el. Büszke vagyok rá, hogy ennek egyik kezdőlépése, a magyar-lengyel barátság napjának aktív kezdeményezője lehettem 2007-ben, és arra még büszkébb vagyok, hogy azt az Országgyűlés akkor egyhangúlag fogadta el. (Dr. Hörcsik Richárd: Úgy van!)

A magyar-lengyel kapcsolatok szorosabbá válása számtalan, pártpolitikát is felülíró eseményt hozott az elmúlt tíz évben. Hogy csak két lényeges momentumot emeljek ki: idősebb Antall József és Henryk Slawik emlékének előtérbe állítását, valamint az 1956-os eseményekben gyökerező szolidaritás évének kinyilvánítását és megünneplését, amelyek jelzik a parlamentáris kapcsolatok erejét és fontosságát is. A parlamentáris kapcsolatok az elmúlt időszakban nemcsak a nemzeti parlamentek közötti együttműködésben, hanem a V4-ek közötti együttműködésben és az Európai Parlamentben is megmutatkoztak. A 2010-es kormányváltást követően hazánk ellen meginduló brüsszeli támadások során rendkívüli jelentősége volt annak a segítségnek, amit lengyel barátaink nyújtottak, amiért azóta is hálásak vagyunk és elismeréssel tartozunk nekik. Mi, magyarok már 2010-ben megtanultuk, hogy szabadságunkat vagy újabban nemzeti szuverenitásunkat Európában, az Európai Unióban is meg kell védenünk.

Ma, amikor Lengyelországot éri rosszindulatú és méltatlan támadás, pontosan tudjuk, hogy nem csupán vitatott törvényi rendelkezésekről van szó, hanem sokkal mélyebb, sokkal összetettebb kérdésekről. A brüsszeli bürokrácia centralizációs, föderatív törekvéseivel szemben fellépő államok, amelyek a közösség jövőjét nemzetek Európájaként és nem európai egyesült államokként képzelik el, szálkát jelentenek néhány európai politikus és vezető bürokrata szemében.

2017 novemberében példátlan eljárás indult a lengyel kormány ellen: az Európai Bizottság az uniós alapjogok megsértése miatt az Unió kvázi alkotmányának 7. cikke szerint eljárást kezdeményezett a lengyel kormánnyal szemben. A Fidesz-KDNP-pártszövetség elfogadhatatlannak tartja az európai uniós alapszerződés 7. cikke szerinti eljárás megindítását, hiszen az Európai Unió nem csorbíthatja a nemzeti alkotmány teljes jogrendben érvényesülő elsőbbségét az adott ország szuverenitása alá tartozó területeken. Az pedig, hogy Lengyelország nem a demokratikus jogrend talaján áll, egész egyszerűen nem igaz. Ez az eljárás tehát veszélyes precedenst teremt, mivel e döntésével a Bizottság túllép a szerződések őrének (Dr. Hörcsik Richárd: Úgy van!) az uniós alapokmányokban rögzített feladatkörén. Ennek a gyakorlatnak az elfogadása nemcsak komoly legitimációs problémákat vet fel, hanem újabb lépést jelent a föderalisták álma, az európai egyesült államok megteremtése felé is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Miként felszólalásom bevezetőjében már felidéztem, a lengyelek hűsége és szolidaritása ezeréves közös történelmünk viharos évtizedeiben is mindig stabil támaszt jelentett. „Polonia semper fidelis”, Lengyelország mindig hűséges  áll idősebb Antall József síremlékén a Farkasréti temetőben. Véssük ezt ne csak az eszünkbe, hanem a szívünkbe is, és mutassuk meg, hogy Magyarország is hűséges! A KDNP teljes szívvel kiáll Lengyelország mellett, és támogatja a határozati javaslat elfogadását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Latorcai alelnök úr. Megadom a szót Gaal Gergely képviselő úrnak.

GAAL GERGELY, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ahogyan az ma már többször elhangzott, tavaly december 20-án az Európai Bizottság megindította az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikke szerinti eljárást Lengyelországgal szemben, amire eddig nem volt még példa az Európai Unió történetében egyetlen tagállammal szemben sem az Európai Bizottság részéről.A folyamat végső következménye Lengyelország alapszerződésben garantált jogainak csorbítása, európai uniós tagságából eredő jogai gyakorlásának korlátozása lehet. Az eljárás elindítását kezdeményezők arra hivatkoznak, hogy szerintük Lengyelországban fennáll a jogállamiság megsértésének súlyos kockázata. Az Európai Bizottság azonban ismét kettős mércét alkalmazott ebben az esetben: olyan jogi megoldások ugyanis, amelyeket most a lengyeleknél kifogásolnak, az EU más országaiban is léteznek, amelyek ellen azonban nem indítottak eljárást. Az európai értékeket tehát valójában nem Lengyelország, hanem éppen az ilyen eljárás megindítását támogatók sértik meg. Nyilvánvaló, hogy ez egy jogi álca mögé bújtatott politikai támadás, és ahogyan ez ilyen esetekben nem szokatlan, ennek is van mögöttes tartalma.

Lengyelország az eljárás megindítását megelőző időszakban többször jelezte, hogy nem kíván befogadni illegális migránsokat. Az ügy mögött tehát az a kérdés áll, amely ma az európai politika legfontosabb kérdése, sőt létkérdése: az egyre inkább népvándorlásjelleget öltő migráció, ami teljesen átalakíthatja kontinensünk arculatát. Ennek brüsszeli támogatói igyekeznek nyomást gyakorolni azokra, akik, mint hazánk és Lengyelország, ellenzik a bevándorlást.

Az Európai Unióhoz való csatlakozással azonban mi partnereket és nem felügyelőket választottunk. Szeretjük hazánkat és azt az Európát, amelyhez mindig is tartoztunk, és amely kultúrájának leginkább meghatározó eleme a kereszténység. Nekünk, lengyeleknek és magyaroknak vállvetve kell kiállnunk az európai keresztény civilizáció védelmében, ahogyan az kipróbált barátokhoz, bajtársakhoz illik. Az igaz barátság igen komoly érték, amely nem csupán emberek, hanem nemzetek között is létezik. Márai Sándor szavaival: „Csak a barát vonzalma önzetlen, nincs benne érdek, sem az érzékek játéka. A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep.”

(9.40)

Hozzáteszem, hogy az igaz barátság nem szánalmas kifogásokat keres, amikor segíteni kell, ahogyan azt az ellenzéki képviselőtársunktól az imént hallhattuk.

Tisztelt Képviselőtársaim! A lengyel és a magyar nép barátsága nem csak a földön köttetett meg, mert összetartja a közös keresztény hitünk, amely a történelem során oltalmazta a magyar és lengyel hazánkat. Krakkóban született nagy uralkodónk, Szent László király óta, aki anyai ágon lengyel, apai ágon magyar királyi dinasztia sarja volt, számtalan családi történet gazdagítja és teszi élővé közös múltunkat, közös jövőnket.

Egymás megértése kívülről nézve talán érthetetlen kötelék, más nyelven beszélünk, mégis értjük, mi értjük egymás beszédét, hiszen közösek az értékeink. Ennek a megnyilvánulása az olyan események is, mint például a lengyelországi czestochowai zarándoklat. A Jasna Góra-i kolostor a világ lengyelségének legszentebb zarándokhelye, amit évről évre egyre több és több magyar keres fel, hogy együtt imádkozzon ott családi, baráti körben. Ezt a kapcsolatot hirdeti az itteni lengyelség által alapított kőbányai lengyel templom mennyezete is. És véletlen lenne, hogy Magyarországot és Lengyelországot is Szűz Mária oltalmába ajánlották elődeink?

Tisztelt Ház! Bem apó katonája, Petőfi így ír erről a barátságról Az erdélyi hadsereg című versében: „Két nemzet van egyesülve bennünk, / S mily két nemzet! a lengyel s magyar! / Van-e sors, amely hatalmasabb, mint / E két nemzet, ha egy célt akar?”

Mi, magyarok és lengyelek ezer éve összefonódó történelmünk során nagyon sokszor kiálltunk egymás mellett, és ez ma is kötelességünk. Most lengyel barátainkat érte támadás, ezért most rajtunk a sor, hogy kiálljunk mellettük. Politikai támadás érte Lengyelországot, ezért politikai segítséget kell nyújtanunk. A most előttünk lévő határozati javaslatban ezért kell felszólítanunk a kormányt, hogy minden fórumon határozottan álljon ki Lengyelország mellett. A Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja nevében megerősítem a Latorcai János alelnök úr által elmondottakat: kérjük képviselőtársainkat, hogy támogassák a határozati javaslatot.

És bár számtalanszor idéztük már e Ház falai között is, de úgy gondolom, hogy itt is helye van: „Polak, Węgier, dwa bratanki / I do szabli, i do szlanki / Oba zuchy, oba żwawi / Niech im Pan Bóg błogosławi.” „Lengyel-magyar két jó barát / Együtt harcol s issza borát / Vitéz s bátor mindkettője / Áldás szálljon mindkettőre.”

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Gaal Gergely képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Gyöngyösi Márton képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának.

GYÖNGYÖSI MÁRTON, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint a lengyel-magyar barátságnak a nagy és őszinte híve, nagy érdeklődéssel olvastam az országgyűlési határozati javaslatot, és annál nagyobb érdeklődéssel hallgattam a pátoszos történelmi áttekintést, amit főleg KDNP-s képviselőtársaim és fideszes képviselőtársaim megtettek Szent Kingától, Sobieski Jánoson át egészen Bem apóig. A pálos rendről, 1956-ról, sok mindenről volt itt szó, de ahogy arra Németh Zsolt képviselőtársam felhívta a figyelmet, itt nemcsak arra kell koncentrálni vagy nem arról kell beszélni, ami benne van ebben a határozati javaslatban, hanem arról nem szabad beszélni, ami nincs benne ebben a határozati javaslatban. Na most, ebből a határozati javaslatból sok mindent ki lehet olvasni, de azt nem, hogy valójában milyen ügyben marasztalták el Lengyelországot, a konkrét ügyről, aminek kapcsán Lengyelországgal szemben elindult az Európai Unió eljárása, arról vajmi keveset lehet megtudni ebből a dokumentumból. Történelmi áttekintést kapunk belőle, sok pátoszos fordulatot kiolvashatunk belőle, de magával a konkrét esettel, a konkrét eljárással kapcsolatban nagyon-nagyon kevés dolog derül ki ebből az országgyűlési határozati javaslatból. Magam is úgy gondolom, hogy a lengyel-magyar barátság, a két ország történelmi szövetsége egy olyan erős kötelék, amire építeni kell, Magyarországnak nagyon meg kell becsülnie azt, hogy vannak évszázadokon, sőt évezredeken átnyúló kapcsolatai itt Európában, amire lehet építkezni, és ezek nagyon szilárd alapjait jelentik a gazdasági, kulturális, adott esetben politikai együttműködéseknek is. Én magam nagyon nagy híve vagyok annak, hogy kis országként szövetségesekkel, regionális szövetségesekkel  Lengyelországgal akár együttműködve , a saját érdekeinket összefogva jelenítsük meg az olyan nemzetközi intézményekben is, mint amilyen az Európai Unió. Ennek lehet a formája akár a visegrádi négyek együttműködése vagy bármilyen más közép-kelet-európai összefogás.

De az, amiért ez a javaslat idekerült, az, amiről itt most beszélünk, és aminek kapcsán az Európai Unió elmarasztalta Lengyelországot, az nem szerepel ebben a dokumentumban, az nincsen részletesen kifejtve, nem derül ki ebből az országgyűlési határozati javaslatból. Pedig az igazságszolgáltatás átalakítását első körben nem az Európai Unió, nem a brüsszeli bürokraták kritizálták, hanem első körben maga a lengyel alkotmánybíróság, és Lengyelországon belül is a jelenlegi kormány lépéseinek nagyon-nagyon erős kritikusai voltak.

Önök a meggyőződésem szerint kihasználják ezt az alkalmat arra  ráadásul kampányidőszakban, az időzítése is igen beszédes ennek az előterjesztésnek , ezt az eljárást arra, hogy a saját politikájukat igazolják, azt a politikát, amely az elmúlt nyolc évben a demokráciát, a jogállamiságot és a többpártrendszernek a felszámolását jelenti. Ez egy veszélyes politika, és nagyon óvom önöket attól, hogy ebben a politikában ezt nemzetközi színtérre kivigyék, és adott esetben más országokkal szövetségben, egymás vállát lapogassák, és egymás támogatásáról biztosítsák kölcsönösen egymást, ugyanis ezekről a lépésekről minden országban a választópolgárok meg fogják hozni a maguk döntését. Teljesen fölösleges a diplomácia síkjára terelni ilyen kérdéseket akkor, amikor Magyarországon április 8-án, Lengyelországban kicsit később maguk a választópolgárok fognak véleményt alkotni arról, hogy annak az adott kormánynak a négy- vagy nyolcéves tevékenységéről mit gondolnak.

Az emberek alapvetően nem a konfliktust keresik, nem szeretik a konfliktuskereső politikát. Azt természetesen szeretik, ha egy határozott kormánya van egy országnak, amely adott esetben a nemzeti érdeket megvédi, de itt ebben az esetben nem erről van szó, hanem egy öncélú konfliktuskeresésről, amely aztán a belpolitikában a tábor mozgósításának célját szolgálja.

Igencsak vicces az, amikor önök a szuverenitás és a függetlenség védelmezőjének a szerepében tetszelegnek, és arról tartanak itt előadást a parlamentben, hogy hogyan kívánják meggátolni az Európai Unió központosító törekvéseit, az egyesült Európának, az európai egyesült államoknak a kialakulását hogyan próbálják megakadályozni. Én nagyon örülök, hogy erre a szerepre rátaláltak, és a nemzeti szuverenitás védelme, a függetlenség védelme legalább retorikai szinten bekerült az önök eszköztárába, de lehet, hogy akkor kellett volna elgondolkodni a nemzeti szuverenitás mibenlétén, illetve a függetlenség mibenlétén, amikor önök az elmúlt 27 évben folyamatosan  többször kormányon, többször ellenzékben , a Magyar Szocialista Párttal, a politikai elitnek más képződményeivel, SZDSZ-szel összefogva egy olyanfajta kizárólagos, egyoldalú, elfogult euroatlantizmust képviseltek, akkor, amikor az európai uniós csatlakozási tárgyalásokat folytatták, vagy akkor, amikor tagként a lisszaboni szerződés a nemzetállamoknak az asztalára került vitára, akkor önök gátlástalanul, elolvasatlanul hozzájárultak ahhoz, hogy ez az Európai Unió ebbe az irányba alakuljon. Pénteken benyújtották, önök hétfőn megszavazták, a szocialistákkal karöltve, az akkori Gyurcsány-kormánnyal karöltve. És most meg csodálkoznak, hogy az Európai Unióban létrejött egyfajta hatalmi koncentráció. Igen, létrejött, de ezután is szeretném a figyelmükbe ajánlani azt, hogy Brüsszel és az Európai Unió egy olyan hely, ahová, ha felkészülve érkezik az ember, adott esetben szövetségesekkel érkezik az ember, akkor van arra mód és lehetőség, hogy kulturáltan megvitassa, megtárgyalja, a saját szempontjait elővezesse.

(9.50)

De önök nem ezt szeretnék! Az önök belpolitikai céljai, az önök belpolitikai érdeke az, hogy konfliktust generáljanak, és itthon a függetlenség, a szuverenitás védelmezőinek a szerepében tetszelegjenek, mert önöknek belpolitikailag ez a hasznos, már csak ezzel tudnak mozgósítani. Teljesen fölösleges a migrációt és más kérdéseket idekeverni, mert ez a kérdés nem erről szól. Ez a kérdés a jogállamiság, a demokrácia, a többpártrendszer felszámolására irányuló lépésekről szól. Önök meg úgy viselkednek, mint a durcás kisgyerek, aki a függetlenségébe való beavatkozást lát minden nevelési szándékban.

Önök is tudják nagyon jól, hogy az az eljárás, ami az Európai Unió részéről elindult Lengyelországgal szemben, vagy amit belebegtettek Magyarország irányába, egy nagyon komplex, nagyon hosszadalmas, nagyon összetett és nagyon sokáig elhúzódó folyamat, aminek az esélye a kimenetelét tekintve a nullához konvergál, főleg most, hogy államtitkár úr biztosította önöket arról, hogy a magyar kormány vétót fog emelni minden ilyen esetben, és amint azt önök is tudják, a Miniszterek Tanácsában és az Európai Tanácsban teljesen egyhangú döntésekkel hozzák meg a határozatokat, semmi esélye nincs annak, hogy egy országot komolyabban szankcionáljanak vagy egy országot kizárjanak az Európai Unióból. Önöknek most az az érdekük, hogy ezeket a rémképeket felfessék a falra, de pontosan tudják, hogy ez az egész egy figyelemfelhívás, és arra próbálják ráirányítani a figyelmet, hogy módosítani kellene a politikán, módosítani kellene azon az irányon, amin a lengyel kormány és az önök által támogatott kormány is jár.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem a lengyel-magyar barátságról szól. A lengyel-magyar barátság meggyőződésem szerint nemcsak hosszú múltra tekint vissza, hanem szilárd alapokon áll és nagy jövő előtt áll. A jövőben a lengyelekkel összefogva valós kérdésekben kell a hangunkat fölemelni, képviselni a nemzetközi szervezetekben, az Európai Unió fórumain akár a migrációs kérdésben. De önök nem elmagyarázni szeretnék ezt a problémát a nyugati partnereinknek, adott esetben szövetségeseinknek, akik lehet, hogy a saját alapjaikról nem értik azt, hogy Közép-Kelet-Európában a migrációhoz vagy a multikulturalizmushoz mi miért viszonyulunk másképpen, mint egy gyarmattartó, sokáig expanzív országként működő nagyhatalom Nyugat-Európában.

Azt szeretném önöknek és lengyel barátainknak is tanácsolni, hogy gyakorolják azt a lehetőséget, ami az Európai Unió fórumain adott, ahol ha vannak is olyan történelmi örökségek, amelyek miatt adott esetben nehéz döntéseket meg kell hozni, át kell alakítani bizonyos rendszereket az országon belül, adott esetben radikálisan át kell alakítani bizonyos rendszereket, azt el lehet magyarázni, azt lehet képviselni. De vita keretében próbálják ezt meg, ne pedig erőből, ne pedig olyan voluntarista módon, ahogy azt az önök kormánya az elmúlt nyolc évben tette.

Én, amint az valószínűleg a hozzászólásomból kitűnt, a Jobbik Magyarországért Mozgalom nevében csak azt tudom mondani, hogy ezt a javaslatot elolvastuk, megfontoltuk, de támogatni nem tudjuk. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Gyöngyösi Márton képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az LMP képviselőcsoportja nem jelzett, illetve eltávozott a képviselő úr. Független képviselő nincs a teremben. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásokra van lehetőség, de senki nem jelentkezett. További előre bejelentett felszólaló Hörcsik Richárd képviselő úr, Fidesz. Öné a szó, képviselő úr.

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! „A Lengyelországhoz fűződő barátságunk olyan politikai realitás, amely semmiféle indoklásra nem szorul, és egyik alapvető eleme a magyar külpolitika elgondolásainak.” Teleki Pál miniszterelnök kilencven éve (sic!), 1939. február 22-én tartott képviselőházi beszédében mondta el ezeket a szavakat. S magam sem fogalmazhatnék tömörebben, amikor az előttünk fekvő országgyűlési határozati javaslatot tárgyaljuk, hiszen kevés olyan ország van Európában, amelynek történelme, sorsa annyira közel állna Magyarországhoz, mint Lengyelországé. Hallottuk az évezredes barátságot, valódi sorsközösség a szabadságért, a demokráciáért, a függetlenségért vívott harcok hosszú sorával, ahogy Németh Zsolt képviselőtársam az expozéjában említette. Képviselőtársaim már korábban ismertették azt a javaslatot, amit most a tisztelt Ház előtt tárgyalunk, és amelynek a legfontosabb célja a lengyel néppel való szolidaritáson túl a kettős mérce elleni fellépés, ami sajnálatosan észlelhető az európai intézményekben. A határozati javaslat benyújtása a lengyel helyzet ismeretében tehát véleményem szerint nem szorul indoklásra. Úgy gondolom, elemi kötelességünket teljesítjük ezen a napon itt a tisztelt Házban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mint az Európai ügyek bizottságának elnöke szeretnék nagyon röviden rávilágítani arra, vagy tömören összefoglalni, hogy miről is van itt szó, amikor Lengyelországgal szemben különböző eljárásokat indít az Európai Unió. Érdemes felidézni az ominózus EU-alapértékeket az uniós alapszerződés 2. cikke szerint: az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok tiszteletben tartása. Ezen alapértékek az Alaptörvénynek is közös alapértékei, amelyeket eredeti, torzítatlan formájukban senki nem von kétségbe sem Európában, sem Magyarországon. Meggyőződésem, hogy a 7. cikk szerint eljárásra sokkal inkább politikai okok miatt került sor az Európai Unióban, ami számunkra és a lengyelek számára is elfogadhatatlan.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt évtizedek során megfigyelhettük, hogy miként alakítható a nemzetközi és az alkotmányos jogok értelmezése olyan módon, hogy az a nevezett jogok eredeti értelmében ellentétes tartalmúvá váljon. S nagyon jól ismerjük azokat a módszereket, amelyek révén a vállalhatatlan politikai célok először vállalhatóvá, aztán legitimmé válnak, végül nem kötelező erejű dokumentumokba kerülnek, hogy hivatkozási alappá válhassanak a nemzetközi jog vagy az alkotmányok rendelkezéseinek alakítása során. Ezt az utat kellett ugyanis bejárni ahhoz, hogy a jogállamiságon, az alkotmányosságon, az emberi jogokon és más nemes, magasztos fogalmakon keresztül korábban elképzelhetetlen tartalommal töltődjenek meg az emberi jogok vagy éppen a demokrácia fogalmi keretei.

Lengyelországgal szemben ezeknek a kevéssé ismert, kevéssé konkrét követelményeknek a betartását támasztják a vádlók, akikből könnyen lehetnek a bírák is, ahogy arra miniszterelnök úr 2013-ban már rámutatott. Úgy vélem, hogy lengyel barátaink mellé kell állnunk egy ilyen helyzetben, hiszen a legalapvetőbb, az emberi mivoltukban gyökerező igazságérzet is azt diktálja, hogy annak a pártját fogjuk, aki ilyen méltatlan vádakkal kényszerül szembenézni.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt hét végén a lengyelországi Przemyślben jártam a Kárpátok Európája konferencia immáron 20. ülésén. Ez egy fontos regionális kezdeményezés, Marek Kuchciński, a szejm, a lengyel parlament alsóházának elnöke hét éve kezdeményezte, amely a Kárpátok országait, tehát a visegrádi négyeken felül Romániát, Szerbiát és Ukrajnát kapcsolja össze, hogy e hatalmas térség gazdasági, kulturális és politikai szintű együttműködését megerősítsék.

(10.00)

A Kárpátok Európája e hatalmas térség gazdasági, kulturális és politikai szintű együttműködését erősíti, és éppen szűkebb pátriám, Abaúj-Zemplén számára is, úgy hiszem, egyfajta fejlődési lehetőség útját rejti. Például Sárospatak városa a korábbi hagyományos testvérvárosi kapcsolatrendszerét e keretek között is kiegészítheti.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a regionális együttműködésnek talán az egyik leglátványosabb eredménye a Via Kárpátia autópálya terve, ami a Balti-tengertől, észak felől egészen délig, a Fekete-tengerig húzódik, és ehhez kapcsolódóan épül szűkebb pátriámban, Abaújban a Kassa-Miskolc M30-as autópálya, amelynek az első szakaszát Tornyosnémeti és a határ között átadtuk. Tehát ezek nemcsak magasztos elvekről szólnak, hanem konkrét gazdasági együttműködésről, ami, hál’ istennek, tapasztalható a lengyel és magyar kapcsolatokban. Ennek a védelméről is szó van tehát.

Az előbb említett przemyśli konferencia, ami a térségünk szempontjából is különösen fontos régióink, városaink közötti együttműködés, sem tudott elsiklani azon kettős mérce felett, amivel jelenleg Lengyelországot mérik. A Kárpátok Európája konferencia és az ott elhangzottak is megerősítettek abban, hogy nem maradhatunk tétlenek. Hiszen számunkra is fontos kérdésekről szó esik, amikor a Lengyelországgal szemben folytatott eljárást szemléljük. Úgy vélem tehát, tisztelt képviselőtársaim, hogy lengyel barátaink számára a most elfogadni tervezett határozat adekvátnak tűnik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor tehát ezt az indítványt tárgyaljuk, azt is szem előtt kell tartanunk, hogy nemcsak a magyar-lengyel, de a visegrádi együttműködés is a virágkorát éli, és különösen a manapság legégetőbb uniós kérdésekben, mint a migrációs válság, a brexit vagy éppen az EU jövője vagy jövőbeni költségvetése. Tehát a visegrádi négyek közös álláspontot jelenítenek meg különböző uniós ügyekben, amellyel ellen tudunk vagy tudnak állni a brüsszeli központosító törekvéseknek. Tehát határozott nemzeti érdekérvényesítés jellemzi a visegrádi négyeket, köztük Lengyelországot és Magyarországot is. Nos, a Lengyelország elleni szankciós eljárás megindítása éppen ezt a közép-európai egységet kívánja megtörni. Hát, ezért kell nekünk is szót emelnünk a magyar parlamentben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Fontosnak tartom, hogy a fennálló nyitott kérdéseket Varsó és Brüsszel egyeztetni tudja, amire ígéretet kaptunk a lengyel miniszterelnök úrtól és az Európai Bizottság elnökétől is. De ennek nem a 7. cikk szerinti eljárás a megfelelő módja, hanem a dialógus, a kompromisszumkészség. És nemcsak Lengyelországtól kell követelni ezt, hanem az Európai Bizottságtól is. Ilyenkor eszembe ötlenek a 7. cikk szerinti eljárást leginkább erőltető baloldali erők nagy alakjának, Helmut Schmidt kancellárnak a szavai: „inkább száz órát tárgyalni, mint egy percig harcolni”. Azt hiszem, az európai baloldal talán azért sem szereti hallani ezeket a szavakat, mert Schmidt azt is mondta egyszer, hogy „a nehézségek során mutatkozik meg a jellem”.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy vélem, hogy most is olyan időket élünk, amikor a kettős mércét alkalmazókkal szemben folytatott küzdelemben egyértelműen kitűnik, hogy ki hová áll és ki ragaszkodik az értékekhez. Az Országgyűlésnek pedig ezen időszakban nemcsak lehetősége, függetlenül attól, hogy választások előtt állunk, de kötelessége is, hogy a lengyel nép melletti szolidaritását ilyen módon is kifejezze. Úgy vélem, hogy a szankciókkal való fenyegetés csak az EU-ellenességet növelheti Lengyelországban, ami meg senkinek nem érdeke.

Baráti, szimbolikus gesztusokra van inkább szükség, ami méltó az ezeréves sorsközösségünkhöz. Ezért kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák Németh Zsolt előterjesztését. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Soltész Miklós képviselő úrnak, államtitkár úrnak, Kereszténydemokrata Néppárt.

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A tegnapi nap szomorúnak tűnt, hogy esetleg nem is tárgyalhatjuk ezt a javaslatot, hiszen sem a Jobbik, sem az MSZP, sem az LMP, sem a független képviselők nem támogatták a házszabálytól való eltérés lehetőségét. Ha nincs az a lehetőség, hogy kivételes eljárás keretében tárgyaljuk ma ezt a javaslatot, akkor Lengyelország mellett nem tudnánk most kiállni egy határozati javaslattal. Azt kell mondanom, jól látható az a koalíció, ami sok minden másban is most már egyre inkább erősödik a Jobbik, Gyurcsány Ferencék, az LMP és az MSZP részéről.És ha már Gyöngyösi Márton vágja az arcokat és nem tetszik neki ez a néhány mondat, akkor visszautalok a beszédére. Amit mondott, az kifogás volt, nyafogás és gyávaság. Egy dolog a lényeg az egészben, amit ön mondott, képviselő úr, és amit a Jobbik képvisel: Lengyelország mellett önök nem akarnak kiállni. Nem akarnak kiállni a keresztény értékek mellett. Nem akarnak kiállni azzal a támadással szemben, amit elindítottak Lengyelországgal szemben, amit egyértelműen nemcsak a lengyel kormány, hanem az egész lengyel nemzet, az egész lengyel nép ellenében tesznek, az a brüsszeli közösség, amely sokakat ugyan nem képvisel, de mégis úgy gondolja, hogy ők diktálhatnak.

Önök ezt az országot, azt az országot, amellyel történelmi gyökereink igenis szorosak…  bármennyire is gúnyosan mondta ön azt, hogy a kereszténydemokraták pátosszal beszéltek az elmúlt időszakról, igenis szükség van arra is. És szükség van arra is, hogy a jövőről is beszéljünk, és ez a kiállás a jövőt jelenti. Önök, jobbikosok gyávák kiállni a lengyelek mellett, a lengyel kormány mellett. Önök egyértelműen a brüsszeliták mellett tették le a voksot ezzel a kijelentéssel, hogy nem fogják támogatni ezt a határozati javaslatot.

Mindamellett pedig egyértelmű az önök minősítése, viselkedése. Nem véletlen egyébként, hogy pártelnökük, és sokadszorra fogom megismételni, még a jövőben is, a Szürke Farkasok terrorszervezettel találkozik, egy olyan társasággal, amelynek keretéből, terrorszervezetéből került ki az a merénylő, Ali Agca, aki a lengyel származású pápa elleni merényletet követte el. Önök a lengyelek mellett nem, a lengyel kereszténység mellett nem, de az iszlám mellett kiállnak. Ez az önök politikája az elmúlt évek és hónapok során. A Jobbik valódi testvére az iszlám, nem a lengyelek és nem a kereszténység.

Az MSZP részéről Bárándy Gergely szólt hozzá. Érdekes és jogos volt, amit elmondott, hogy igen, Lengyelország érdekében sok mindent megtettünk a múltban is. Szükség is van erre. Fontos az, amit elmondott személyes tapasztalatairól vagy családja személyes múltjáról. Igen, de ha ezt ön komolyan veszi, akkor vegye azt is komolyan, ne haragudjon, ha valaki a múlttal nem dicsekszik, de arra utal, akkor utaljon arra is, hogy ön milyen pártnak a tagja. Egy olyan pártnak a tagja, amely évtizedeken keresztül a kommunizmust tartotta fönn, amelyik évtizedeken keresztül Lengyelországban, Magyarországon és sok-sok országban elnyomta az embereket, tönkretette az országokat, szabadságukban korlátozta az embereket. És most ön vádolja a lengyel kormányt, a magyar kormányt autoriter magatartással?! (Dr. Bárándy Gergely: Így van!)

Ön meri vállalni, aki még soha nem kért bocsánatot azért, amit a saját pártelődje csinált évtizedeken keresztül? Egy kicsit nézzenek már tükörbe, és nézzen egy kicsit körül a saját háza táján! Bár azt gondolom, ezt megtette, hiszen valamilyen módon mégiscsak válaszol a saját pártja politikájára. A következőt mondta néhány héttel ezelőtt: „A jelenlegi viszonyok között országgyűlési képviselőként számomra vállalhatatlanná vált a folytatás.” Na, nem a magyar kormányra gondolt, nem a magyar választók többségének akaratára gondolt, hanem arra az autoriter pártra, amiben ön ül, és amivel vádolni próbálja a lengyel kormányt is, teljesen jogtalanul; bizonyára az MSZP-n belüli folytatást ezért is akadályozza meg az ön gondolkodásában. Csodálkozom, hogy utolsó parlamenti felszólalásában is mindig azzal vádol minket, ami egyébként az önök saját politikájának mindennapjait jellemezte az elmúlt években, évtizedekben.

(10.10)

Az LMP pedig arra sem méltatja a lengyeleket, a lengyel népet, hogy egyáltalán hozzászóljon. Itt volt Hadházy képviselő úr, még be is jelentkezett vezérszónoknak, majd egyszer csak eltávozott a parlamentből. Nem érdekli őket a lengyel emberek sorsa, a lengyelek melletti kiállás. Nem csoda mindez, amit az ellenzék tesz, hiszen ha belegondolunk, hogy miről szól ez a határozati javaslat, s hogy amit megtesznek Magyarországgal szemben, ugyanezt az önök ellenzéki képviselői nagymértékben támogatták vagy pedig sunnyogva nem szavaztak akkor, amikor Magyarországot támadták meg, s Magyarország ellen is elindították a 7. cikkelyt; ugyanazt csinálják önök ellenzékben kint Brüsszelben is, mint amit itt Magyarországon is, amit csinálnak most itt Lengyelországgal szemben.

Nem kérdés, teljesen természetes az, hogy keresztény demokrataként is, ugyanúgy, ahogy korábban az ifjúsági szervezetünk, az IKSZ is szolidaritási akcióban is kifejezte a lengyelek felé azt az érzést, ami mindenképp fontos és mindenképp szükséges üzenet, egyértelműen csatlakozunk ehhez a határozati javaslathoz, egyértelműen támogatjuk a lengyel népet, a lengyel kormányt abban a küzdelemben, amely mind Brüsszel ellenében történik, mind a bevándorlás ellenében történik, mind pedig annak érdekében, hogy szuverenitásukat meg tudják őrizni, kereszténységüket meg tudják őrizni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Két percre megadom a szót Gyöngyösi Márton képviselő úrnak, Jobbik.

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Nem tudom megállni, hogy itt Soltész Miklós fölszólalására röviden ne reagáljak. Idecitálta azt, hogy egy sürgősséggel való tárgyaláshoz nem járultunk hozzá, és hogy mi vagyunk az akadályai annak, hogy itt hirtelen Lengyelország mellé álljunk. Szeretném Soltész Miklós képviselőtársamat arra emlékeztetni, hogy tavaly ősszel született meg ez a döntés az Európai Unióban, több mint fél évvel ezelőtt született meg az a döntés arról, hogy ezt az eljárást elkezdik. Kérdezem én, mi tartott fél évig. Tehát az, hogy itt a lengyelek mellett kiálljunk, ez most miért a kampányidőszakban lett olyan hirtelen sürgős a KDNP-nek és a Fidesznek? Mi tartott egészen mostanáig? Az pedig, amit önök itt a többedik fölszólalásban mondanak, és az, ahogy próbálják megosztani a magyar politikát, egyébként egy olyan kérdésben, amelyben eddig teljes konszenzus volt: a lengyel-magyar barátság egy olyan ritka kérdés volt a magyar parlamentarizmus történetében, amely a parlamenti patkó mindkét oldalán, az összes parlamenti párt részéről egy konszenzusos kérdés volt, ezért támogatta mindenki például a lengyel-magyar barátság napját; erre önök idehoznak most egy olyan kérdést, ami teljesen nyilvánvalóan egy kampányfogás az önök részéről, és ami által önök az önök politikájának a diktatórikus, jogállamiságot felszámoló lépéseit próbálják csak és kizárólag igazolni.

Ez nem Lengyelországról szól, ez az önök politikájáról szól, tisztelt képviselőtársam, és mindezt ráadásul olyan gusztustalan módon csinálják, hogy leporolják azt a régi bolsevik trükköt, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van. A kommunisták még Jézus Krisztus szavait is kiforgatták, önök pedig a kommunisták nyomdokaiba lépnek. Szégyelljék magukat, képviselőtársam, ön is és az összes többi KDNP-s képviselőjük! (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre megadom a szót Józsa István képviselő úrnak, MSZP.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon szomorúan hallgattam Soltész Miklóst  régi ismerősöm, még a XI. kerületben találkoztunk többször, és nyújtottam neki segítő kezet jóindulattal, úgy, mint általában a lengyel embereknek szoktunk, pedig ő hazánk fia , nagyon szomorú vagyok, mert olyan dolgokat kever össze, amit tisztességgel nem lenne szabad összekeverni. Most nem a mi pártunk múltjára gondolok, mert mi ’89-ben indultunk, és ezt fölhánytorgatni szerintem ennyi idő után teljesen képtelenség, különösen azután, amit önök a demokratikus rend visszarendezése területén tettek. És pont ez a probléma ezzel a lengyel határozattal is. Önök úgy állítják be, minthogyha itt a lengyel néppel akarnának szolidaritást vállalni, holott ami a problémát jelenti, az éppen a jelenlegi kormány lengyelnép-ellenes alkotmányátalakítási manővere. Tehát ha önök tényleg a lengyel emberek érdekeit akarnák képviselni, akkor nem ilyen határozatot hoznának, hanem azt mondanák, hogy tartsák tiszteletben az alkotmányos rendet, ne akarjanak mindent a politikának alárendelni, és az európai normák, amelyek szisztematikusan az emberi jogok, a demokrácia értékeiből vannak levezetve, ezt ne akarják sérteni Lengyelországban, a lengyel nép érdekében.

Tehát ha önök valóban a lengyel nép barátai, akkor nem hoznak ide ilyen határozati javaslatot, mert a lengyel emberek érdeke pont az ilyen tartalom ellen szól, az igazi lengyel-magyar barátság, a lengyel demokrácia és alkotmányosság megvédéséről szólna, nem ilyen szólamokról, mint amit idehoztak. Köszönöm szépen. (Dr. Bárándy Gergely tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Soltész Miklós államtitkár úrnak, KDNP.

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Szocialista képviselőtársam fölvetésére csak annyit szeretnék mondani, hogy önök vádolják mindig Lengyelország vezetését  most már lassan Szlovákia, Csehország vezetését és Magyarország vezetését is  olyan dolgokkal, amelyeket az önök pártja képviselt évtizedeken keresztül: az elnyomással, az autoriter vezetéssel és sok minden mással, csak azért, mert nem vagyunk hajlandók behódolni Brüsszelnek, csak azért, mert függetlenségünket nemcsak hirdetjük, meg is tartjuk (Közbeszólások a Jobbik soraiból.  Gyöngyösi Márton: Amíg pénzt nem ajánlanak nektek.), csak azért, mert önök az óbégató jobbikosokkal együtt a kerítés lebontásában, azaz Magyarország függetlenségének a teljes feloldásában érdekeltek. Ez a helyzet. Ehhez kapcsolódik egyébként Gyöngyösi Márton fölszólalása is, aki nagyon kedvesen azt mondja, hogy miért nem fél évvel ezelőtt tárgyaltunk erről. Tisztelt Gyöngyösi Márton képviselő úr, azért, mert az Európai Bizottság december 20-án indította el az eljárást Lengyelországgal szemben. Nem tudom, tudja-e, hogy azóta nem volt parlamenti gyűlés. (Közbeszólások a Jobbik és az MSZP soraiból: De volt!) Ön a felszólalásában pedig semmi mást nem mondott, hogy nem hajlandók kiállni Lengyelország mellett. A barátság nem arról szól, hogy megszavazunk egy általánosságnak tartható  ami persze sok-sok tartalommal megtelített kérdés akkor, ha valóban lépünk is benne  határozati javaslatot, a lengyel barátság napját, a lengyel barátság közös tevékenységét, hanem azzal telítődik meg mindez, hogy amikor bajban van valaki, akkor segítünk nekik, ha őket támadják, legyen az Brüsszelből, legyen az bárhonnan, akkor segítünk a barátoknak. Önök erre nem hajlandóak, önök nem hajlandóak kiállni a lengyelek mellett, azonban például egy lengyel náci párttal fölveszik a kapcsolatot, és azt tartják a legjobbnak. Olvassa el a március végi újságokat, és nézze meg, hogy önök milyen kapcsolatot tartanak fönn velük! (Gyöngyösi Márton: A Magyar Időkben vagy a Ripostban keressük?  Az elnök csenget.) Ez az önök politikája, illetve az, amit sajnos az ellenzék nagy többsége képvisel. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Soltész államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Mesterházy Attila képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Több képviselő hozzászólása inspirált arra, hogy én is hozzászóljak ehhez a vitához. Józsa képviselő úr már érintette egy részét annak, amiről én is szeretnék legalábbis részben beszélni, ez pedig az, hogy a gátlástalan populisták érvelnek úgy, ahogy önök érvelnek itt a magyar parlamentben. Önök szisztematikusan összekeverik egy adott ország kormányát és egy adott ország népét. Ehhez itt Magyarországon hozzászoktunk már, Orbán Viktor több alkalommal, folyamatosan, önmagát megszemélyesítve a magyar néppel azonosítja. Többször fel kellett hívni a figyelmet arra, hogy ő egy választott vezetője ennek az országnak, de nem egyenlő a magyar néppel, mint ahogy a lengyel vezetés sem egyenlő a magyar (sic!) néppel. Soltész úr most másodszorra, amikor szólt, már pontosabban fogalmazott, azt mondta, hogy a lengyel vezetést vádolják. Így már közelebb járunk a valósághoz, ha úgy fogalmazunk, hogy van egy olyan lengyel kormány, amelyiknek megtetszett az a magyar út, amit önök kitapostak. Ez a magyar út arról az autokráciáról szól, amiről Bárándy Gergő beszélt, de hogy egy önöknek kedvesebb jellemzést mondjak, önök egy demokrácia nélküli többpártrendszert építettek ki itt Magyarországon. Azért hozom ezt a jelzős szerkezetet, mert ezt az önök vezére, Orbán Viktor fogalmazta meg korábban, amikor neki éppen nem tetszett ellenzékből egy adott kormány. Tehát önök egy demokrácia nélküli többpártrendszert alakítottak ki, amelyben autokrata eszközöket és autokrata körülményeket akarnak kialakítani.

(10.20)

Ez az út megtetszett a lengyel kormánynak is. Szó sincs itt a kereszténység védelméről, szó sincs itt semmiféle vallásháborúról! Egyszerűen arról van szó, hogy önöknek jól jön egy szövetséges az Európai Unióban ahhoz a harchoz, amit önök folyamatosan folytatnak Brüsszellel szemben.

Volt szó arról, hogy az alapértékeket ki tartja tiszteletben, ki nem. Hát, önök egészen biztosan nem tartják tiszteletben ezeket az alapértékeket, mint ahogy sok esetben a lengyel kormány sem tartja tiszteletben ezeket az európai uniós alapértékeket. Ebből látszik, hogy Lengyelországban vannak ebben tüntetések, belpolitikai viták is. Az, hogy ebbe Magyarországnak mennyire kell ilyenformán beleavatkozni, az természetesen másik kérdés, de ne kezdjük el ezt úgy értelmezni a magyar parlamentben, bár értem én a csábítást az önök részéről, hogy önök valami fantasztikus nagy áldozatot hoznak. Nem, kérem! Amit önök most tesznek, az a saját maguk védelméről szól. Semmi köze nincs a lengyel-magyar barátsághoz, semmi köze nincs a lengyel néphez. Egyszerűen jól jön önöknek az, hogy a lengyel kormányt is bírálja Brüsszel, pontosan az alapértékekre és az alapszerződésekre hivatkozva.

S hogy miért indítanak önök ekkora támadást Brüsszellel szemben? Persze van az általános érv: mi nagyon szuverének vagyunk, és azt gondoljuk, hogy ettől még szuverénebbek leszünk. Azt gondolom azonban, hogy van egy másik ok is, ami miatt önök most nagyon támadják Brüsszelt, ez pedig az OLAF különböző jelentései. Értem én, hogy kellemetlen a miniszterelnök és a családja számára az, ha egy OLAF-jelentés másról sem szól, mint hogy hogyan gazdagodtak a fideszes haverok, barátok az európai uniós pénzek lenyúlásával. Értem én, hogy el kell magyarázni egy kampányban a fideszes szavazóknak, hogy a rossz Brüsszel ki akar velünk szúrni, éppen ezért minden ilyen harc egy nagy morális szent célként feltüntetve jól jön önöknek, hogy a saját szavazóikat átverjék és be tudják csapni, de mégiscsak az igazság az, kérem, hogy önök kampánycélokra használnak fel egyébként oda nem való alapértékeket és fontos kérdéseket.

A másik, amit szeretnék Soltész képviselő úr figyelmébe ajánlani, hogy ön azt mondta, nem hajlandóak behódolni Brüsszelnek. Akkor ugye a pénzt visszautalták már, amit az összes fejlesztési forrásból megkaptak? Mert ha valakivel én nem vagyok jóban, nem értek vele egyet, ha nem fogadom el azokat az alapszabályokat, amelyek alapján működik, akkor, gondolom, oda a pénzt is vissza kell utalni. Vagy adott esetben kezdeményezni kell például az Európai Unióból való kilépést. Ez is egy legitim vita lenne itt a parlamentben. Én ellene lennék, de azt gondolom, hogy ez is sokkal tisztességesebb magatartás lenne, ha ez a célja a Fidesznek adott esetben. Vagy akkor mondják meg, hogy miért szavazták meg a magyar csatlakozást, miért szavazták meg az összes EU-s alapszerződést, ha most hirtelen ráeszméltek, hogy ez egy olyan kötöttséget jelent az önök számára, ami Magyarország szuverenitását hihetetlen módon korlátozza. Nekem éppen ezért inkább úgy tűnik, hogy nem erről szól a kérdés, hanem sokkal inkább az OLAF-jelentésekről, ahogy ezt az imént is mondtam.

A másik, hogy önök azt mondják, Brüsszelnek való behódolás, meg hallottam, a miniszterelnök évértékelőjében azt mondta  hogy is fogalmazott?, valahogy úgy , hogy az IMF pórázát leráztuk magunkról. Kérdezem én: az orosz póráz jó, meg a kínai póráz? Ha most nem tankkal jönnek, hanem rubellel, akkor az rendben van, akkor nem zavar bennünket a magyar szuverenitás szempontjából, hogy hány száz milliárd forintot kell majd visszafizetni Oroszországnak? Vagy a Belgrád-Budapest vasútvonal kapcsán nem zavar minket, hogy 750 milliárddal fogunk a kínaiaknak tartozni? Ez nem a magyar szuverenitás korlátozása? Hát, kérem, dehogynem! (Zaj a Jobbik padsoraiból.) Tessék nekem megmondani, hogy az IMF rossz, de ha az orosz nemzeti bank, vagy nem tudom, kereskedelmi állami bank adja a pénzt, akkor az nem baj! Akkor legalább az önök által állandóan emlegetett kettős mércét maguk is száműzzék már a retorikájukból! Vagy mondják azt, hogy az orosz póráz jobb póráz, mint az IMF-póráz! Ez is egy teljesen világos mondás. Hozzáteszem, hogy egy NATO-, európai uniós tagország szempontjából ez egy érdekes felvetés lenne.

A végén még egy észrevételt hadd tegyek Soltész úr hozzászólásához: azt mondta, hogy a kommunizmust a mi pártunk tartotta fenn. Igaz persze, hogy ’89-ben alapították ezt a pártot, de ez egy megszokott retorika, különösen kampányidőszakban az önök részéről. Na de, Soltész úr, akkor beszélt-e már Pintér Sándorral, beszélt-e már Matolcsy Györggyel, Fónagy úrral, Martonyi úrral, Hoffmann Rózsával, Mikola Istvánnal meg Járai Zsigmonddal, hogy azonnal hagyják el a maguk pártját? Mert ezek az MSZMP-tagok akkor ezek szerint hozzájárultak  nálam biztos jobban hozzájárultak, mert én ’74-ben születtem  az előző rendszer fenntartásához. Vagy Orbán Viktor, Deutsch Tamás, Varga Mihály, akik KISZ-titkárok voltak. Kérem, én már KISZ-tag sem voltam, nemhogy titkár lehettem volna! Tehát akkor beszéljen már ezekkel a kollégáival, hogy lépjenek ki azonnal a Fideszből, adják vissza a miniszteri mandátumot, mert hát hogy mocskos, aljas módon fenntartották az előző kommunista rendszert párttagként! Akkor, kérem, talán először a saját házuk táján tegyenek rendet, és majd utána egy ilyen megszólalás talán még hiteles is lehet.

Arról nem is beszélve, hogy itt ül Németh Zsolt, aki Soros-ösztöndíjas volt. Orbán Viktor Soros-ösztöndíjas volt. Egy csomóan maguk közül Soros-ösztöndíjasok voltak. Én, kérem, pályáztam Soros-ösztöndíjra, képzeljék, én nem kaptam Soros-ösztöndíjat. Ők meg kaptak Soros-ösztöndíjat. Az a párt, pártszövetség, amelyben maga ül most, Soros György pénzéből indult el a ’89-es vagy ’88-as alapításnál. Tehát ha valakinek van oka ezért adott esetben szégyenkezni, ha ezért kell, hogy elfogadott egy ilyen oligarchától, egy nemzetközi spekulánstól, egy zsidó származású nemzetközi spekulánstól pénzt, azok maguk! És maguk hoznak ide be a Házba egy olyan szabályt, egy olyan törvényt, amely ezt az öreg, idős embert kampánycélokra használja fel!

Hát, kérem, ha valakinek szégyellni kell magát, azok maguk, mert folyamatosan hazudnak a saját választópolgáraiknak is, meg mindenki másnak is! Szerintem ezért inkább szégyellni kellene magukat. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre kér szót Magyar Levente államtitkár úr.

MAGYAR LEVENTE külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Messze kanyarodtunk a magyar-lengyel barátságtól. (Dr. Bárándy Gergely: Amúgy a javaslat is!) Próbáltam követni az elmúlt percek okfejtését; nem biztos, hogy vállalkoznék arra, hogy összefoglaljam. (Zaj, közbeszólások a Jobbik padsoraiból.)Tisztelt Ház! Döbbenetes azokat az elfogult Brüsszel-párti interpretációkat és véleményeket hallgatni, amelyeket a Jobbik és az MSZP itt előadott az elmúlt percekben. A helyzet egészen egyszerű: Lengyelországot a belpolitikája, a vallott értékei miatt, és azért, mert egy büszke szuverén ország, megtámadta az a szervezet, az az intézmény, amelynek szerződésekből fakadó kötelezettsége az európai jogok betartatása, és amely rendszeresen politikai akciókba kezd, messze túlterjeszkedve ezen hatáskörén, és különböző politikai megfontolásokból nekirontott Lengyelországnak.

Itt lehet jogászkodni, itt lehet különböző belpolitikai csomagolásokat előadni és belpolitikai színezeteket adni ennek a történetnek, lehet alkotmányjogi magyarázatokat adni, de a helyzet ennél sokkal egyszerűbb. Lengyelországot támadás érte, Lengyelország egy történelmi szövetségese Magyarországnak, az egyetlen történelmi szövetségese. Lehet gúnyosan, lekicsinylően, bagatellizálva beszélni ennek a barátságnak a mélységeiről, de nem javaslom ezt, tisztelt képviselő úr, mert ez egy olyan szövetség, amely az egyetlen a maga nemében Magyarország számára. Nagyon egyszerű a helyzet: Lengyelországot megtámadták, mi pedig szeretnénk kiállni Lengyelország mellett. Amit önök csinálnak, azt úgy hívják, hogy árulás. De ezen nem csodálkozunk, mert a Jobbik és az MSZP is gyakorlatilag árulásból él. A Jobbik most árulta el a radikális eszméit; az MSZP-nek pedig alapjelleme, alapkaraktere az árulás  gondoljunk csak ’56-ra vagy ’89-re vagy 2006-ra!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A lengyel kormánypártnak háromszoros a támogatottsága a második erővel szemben. Tehát arra hivatkozni, hogy a lengyel kormány nem képviseli a lengyel népet és a lengyel nép elsöprő többségű akaratát, az egész egyszerűen képtelenség. Itt a lengyel kormánnyal, ergo a lengyel néppel és egész Lengyelországgal szembeni koncepciós eljárásról van szó. Nekünk ki kell állnunk. Aki ebből belpolitikát csinál, és aki szétjogászkodja ezt a kérdést, azt gondolom, méltatlan arra (Dr. Bárándy Gergely: Szétjogászkodja? Igazi szakkifejezés! Ilyen egyszerű gondolkodással államtitkár már rég lett kinevezve!), hogy Lengyelország barátjának mondja magát. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre megadom a szót Gaal Gergely képviselő úrnak, KDNP.

GAAL GERGELY (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Megdöbbentő hallani az ellenzék képviselőit, a Jobbik és az MSZP képviselőit, hogy hogyan próbálnak szánalmas próbálkozásokkal kibújni az alól, hogy támogathassák Lengyelországot (Dr. Józsa István: Nem Lengyelországot!), és kiálljanak lengyel barátaink mellett.Valójában egyébként pontosan önök folytatnak kampányt ezzel a hozzáállásukkal és a megszólalásaikkal. (Gyöngyösi Márton: Mi hoztuk ide?) Ez a kampány, amit önök csinálnak, és nem az, amit mi, hogy mi ki akarunk állni lengyel barátaink mellett. (Gyöngyösi Márton: Te hős, te!)

Egyébként pedig a kereszténydemokraták nevében vissza kell utasítanom a kommunistákkal való összehasonlítgatásnak mindenféle formáját (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Pont olyanok vagytok!  Dr. Bárándy Gergely: Ott ülnek köztetek!) egy olyan történelmi párt nevében, amely valóban küzdött a kommunizmus ellen. (Mesterházy Attila: Azokat soroltam fel, akikkel küzdöttek!)

Ami pedig a szocialista hozzászólásokat illeti, amikor önöknek nem tetsző kormányok vannak valahol hivatalban, amelyeket egyébként nagy többséggel demokratikusan megválasztottak, akkor természetesen az önök szerint nem az adott népet képviseli.

(10.30)

De egyébként hogyha a lényegre visszatérünk, akkor mégiscsak arról van szól, hogy Lengyelországot valójában azért támadják, mert ellenzi a bevándorlást, ezért támadja Brüsszel Lengyelországot. (Szávay István közbeszól.) És ahogyan önök nem támogatják most a Lengyelország melletti kiállást, úgy ezzel azt is megmutatják, hogy Magyarországnak a küzdelmét sem, Magyarország megvédését sem támogatják, tehát nemcsak Lengyelország megvédését nem támogatják, hanem Magyarország megvédését sem. (Dr. Bárándy Gergely: Szóval, mégis Magyarországról szól?!)

Mi viszont kérjük a magyar emberek támogatását abban, hogy a Fidesz-KDNP-kormányzat folytathassa azt a küzdelmet, amelyben megvédjük Magyarországot. (Dr. Apáti István: A közpénzek eltüntetésére!) Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percre megadom a szót Mesterházy Attila képviselő úrnak, MSZP.

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt képviselőtársam, azokat a személyeket soroltam fel, akik küzdöttek a kommunizmus ellen mint MSZMP-tagok ’89 előtt az önök soraiból. Így a legegyszerűbb egyébként, mert belülről kell az ellenséget természetesen meggyengíteni (Derültség a Jobbik soraiban.), valószínűleg az előbb említett urak ezt a stratégiát választották, hogy egy kis munkahelyi előléptetés érdekében belülről bomlasztják MSZMP-párttagként a rendszert. Ez abszolút logikus, beépültek vakondként, és aztán szétverték belülről a Magyar Szocialista Munkáspártot. (Közbeszólások a Jobbik soraiból.) Szerintem ehhez gratulálok önöknek. A másik, hogy hadd kérdezzem meg, államtitkár úr: ha már ennyire az árulásról beszél az államtitkár úr, Lengyelország Oroszország-politikáját is ilyen lelkesen támogatják-e? (Közbeszólások, derültség a Jobbik és az MSZP soraiban.) Mert úgy látom, mintha abban a külpolitikában lenne egy kis, apróbb különbség a magyar megközelítés…  merthogy ide Putyin hazajár, Lengyelországba kevésbé. Tehát nekem úgy tűnik, hogy Lengyelország sokkal inkább és erősebben NATO-elkötelezett és mondjuk, az USA iránt elkötelezett ország, mint Magyarország ebben a tekintetben. Tehát ez a nagy lengyel kormány iránti barátság például az orosz-amerikai relációban hogyan nyilvánul meg, miközben ön árulózza a Szocialista Pártot? Arról nem is beszélve, hogy az ön főnökétől hadd idézzek: „mi nem akarunk a Gazprom legvidámabb barakkja lenni”, és „Európában elszaporodtak Putyin pincsijei”.

Nekem úgy tűnik, hogy ma a magyar miniszterelnök építi a Gazprom barakkját itt Magyarországon, és a leglelkesebb farokcsóváló pincsi pedig Orbán Viktor. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Soron kívül Magyar Levente államtitkár úrnak adom meg a szót. (Dr. Apáti István: Kikéri magának!)

MAGYAR LEVENTE külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Megszólíttattam, szeretnék nagyon röviden reagálni az utóbb felhozott témára. Az Oroszországhoz való viszonyulásban egy egészen egyértelmű és tetten érhető különbözőség áll fenn Magyarország és Lengyelország között (Dr. Apáti István: El sem hiszem!  Gyöngyösi Márton közbeszól.), ezt mi soha nem tagadtuk, ebből mi soha nem csináltunk titkot, mert hogyha valaki követi az európai külpolitikát, akkor ezt egyértelműen látni fogja. Magyarország nem lát egzisztenciális fenyegetést Oroszországban, Magyarország az elmúlt években egy pragmatikus és a nemzeti érdekeknek megfelelő viszony kialakítására törekedett Oroszországgal, egyébként pedig, hogyha követik szintén a külpolitikát és a nemzetközi fejleményeket, akkor, tisztelt képviselő úr, nyilván nem kerülte el a figyelmét az a tény, az elmúlt napokban több fórumon is, a miniszterelnök által is hangoztatott fejlemény, hogy Magyarországnak sikerült szert tennie a teljes értékű energiafüggetlenségre azáltal, hogy az amerikaiak által Romániában kitermelendő földgázmennyiséget, nevezetesen 4 milliárd köbmétert hosszú távra lekötöttünk (Dr. Apáti István közbeszól.), ezáltal az orosz gázmonopólium, az orosz energiamonopólium Közép-Európában, de legalábbis Magyarországon megszűntnek nyilvánítható.

Az tehát a kérésem a képviselő úr irányába, hogy amikor olyanokat mond, amilyeneket, akkor legközelebb fontolja meg azt, hogy a magyar kormány tettei milyen viszonyban vannak az ön által elmondottakkal, és akkor nem fog ilyeneket beszélni. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy az elmúlt években Szlovákia irányába kiépítettük a gázfolyosót, kiépítés alatt van Horvátország irányába, most megteremtettük az összeköttetést Romániával, ez mind azt célozza, hogy Magyarország egyedüli közép-európai országként teljes mértékben függetlenné váljon az orosz gáztól, mindamellett pedig természetesen, ahogy hangsúlyoztam, a magyar gazdasági érdekeknek megfelelő viszonyrendszert szeretnénk kiépíteni (Az elnök csenget.) az oroszokkal, ahogyan az elmúlt években ez megfigyelhető volt. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Két percre megadom a szót Szávay István képviselő úrnak, Jobbik.

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen. Szóval, azért vegyünk már vissza egy picit a jelzőkből, államtitkár úr, jó?! Árulás meg egyebek  tehát azért kezeljük már helyén ezt a vitát! Ez lenne a kérésem, az egyik. Ha itt most bele akarnánk menni abba, hogy ki-ki hányszor mit árult el, meg önök hányszor árulták el a nemzeti érdeket pártérdekből és Orbán Viktor hatalmi érdekből az elmúlt nyolc évben (Dr. Gyüre Csaba: Így van!), akkor meglehetősen hosszú lenne a lista. Merthogy ez a javaslat egyébként Orbán Viktor európai ambícióiról szól, és akkor beszéljünk erről is, gondolom, hogy ez egy fontos dolog. A visegrádi négyeknek az együttműködése és a visegrádi négyek együttműködésének a megerősítése, az egy legitim, fontos és általunk is támogatott cél, csak nem feltétlen mindenáron.

Nem Lengyelországot támadták meg, kedves államtitkár úr, kedves Soltész képviselő úr, hanem a lengyel kormánynak a demokráciát az önökéhez hasonló módon és az önök mintáját követő módon romboló magatartását kritizálja az Európai Unió, és ehhez aztán már végképp semmi köze nincs a bevándorlásnak; tényleg, önök olyanok, mint Móricka, akinek mindenről az jut eszébe. Semmi köze nincs a bevándorláshoz. A lengyel kormány olyan intézkedéseket hoz többek között az igazságszolgáltatás tekintetében, amelyeket egyébként jórészt önöktől tanult, amelyeket az Európai Unió szintén kritizált az elmúlt években, és az Európai Unió akkor sem Magyarországot támadta meg, mint ahogy azt önök voltak szívesek nagyon sokszor elmondani, hanem az önök jogállamiságot leépítő intézkedéseit támadta az Európai Unió. Erről szól ez az egész ügy, és arról szól, hogy Orbán Viktor erőnek erejével össze akarja tartani ezt a közép-európai szövetséget, még akkor is, hogyha azon nagyon komoly repedések vannak, például az Oroszországgal kapcsolatos viszonyban.

A gáz Keletről jön, de a szabadság mindig Nyugatról érkezik. Emlékeznek még erre, képviselő urak? Soltész képviselő úr, aki folyamatosan árulásról beszél itt, meg mindenkit szeret azzal szembesíteni, hogy mit mondott néhány évvel ezelőtt, ön emlékszik még erre a mondatra? Nem volt olyan nagyon régen. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A kétperces kör lezárult. Megadom a szót Szávay István képviselő úrnak, Jobbik.

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen. Akkor most szeretnék egy kicsit hosszabban és érdemben reagálni Soltész képviselő úrra. (Derültség a Jobbik soraiban.) Képviselő úr, régóta ismerjük az ön munkásságát, a demagógiának és a hazudozásnak azért mindig nagy mestere volt, meg a mellébeszélésnek is, de azért amit ma, a mai napon itt művelt, azért az még önmagához képest is egy minőségi ugrás volt (Dr. Apáti István: Lefelé!), kezdve azzal, ami itt történt  lefelé, persze , kezdve azzal, ami itt történt például a napirend előtti felszólalásra való reagálásban. Tehát nagyon jó itt demokráciára, jogelvekre meg egyebekre hivatkozni különböző vitákban, de, képviselő úr, akkor nem volt lehetőségünk erre, akkor most megteszem két mondat erejéig, hogyha az elnök úr megengedi. Ön a magyar kormány képviselőjeként válaszol egy ellenzéki párt napirend előtti felszólalására, akkor tessék arra válaszolni, akkor beszéljünk arról! Ön egyetlenegy mondatban nem érintette azt a kérdést, amiről Vona Gábor beszélt, nevezetesen azt, hogy a miniszterelnök családjában maffiagyanús ügyek vannak. És az, amit pedig itt válaszul elmondott Gyöngyösi Márton képviselőtársamnak a felszólalására, az sem arra volt válasz, amit mi elmondtunk. Én szeretném még egyszer leszögezni itt a nyilvánosság, a jegyzőkönyv, a történelem, a lengyel szószóló asszony és vendégeink számára: a Jobbik számára a magyar-lengyel barátság, az érték, és egész egyszerűen elképesztő gusztustalanság, amit önök ezzel kapcsolatban csinálnak. Önök ezt az ügyet mocskolják be önös, aljas pártpolitikai célból. Képviselő úr, miért nincsen önben annyi méltóság, mint Latorcai képviselőtársában? Eljött a képviselő úr is, elmondta, amit ezzel kapcsolatban kellett.

Ne vigyük el erre a szintre ezt a vitát, és ne kérdőjelezzék meg az ellenzéknek  nem tisztem a többieket megvédeni , de másoknak sem a jó szándékát ezzel az üggyel kapcsolatban! Válasszuk ezt külön! Ez egész egyszerűen gusztustalan, hogy önök ezzel próbálnak érvelni, és ilyen kampányfogást próbálnak idehozni. Nemegyszer megcsinálták az elmúlt években is egyébként, bármilyen szent ügyet képesek voltak a sárba lerántani, és pártpolitikát csinálni belőle, többek között a nemzetpolitikából is. Most is elővette, ma sem bírta ki, hogy ne hozza ide az egykori szolnoki elnökünk Facebook-bejegyzését, meg nem tudom.

Teljesen világos és egyértelmű volt mindig, és mindig is az a Jobbiknak a nemzetpolitikai elköteleződése, önök meg abból csinálnak kampányt fél éve, és ezzel, higgyék el, nem nekünk ártanak többet, az ügynek ártanak, érti, képviselő úr, az ügynek ártanak, a nemzetpolitika ügyének ártanak azzal, ha folyamatosan ezzel mocskolnak egyébként olyanokat, akik ezt nem érdemlik meg. Van, aki megérdemli, mondjuk, itt ülnek egypáran mögöttem, illetve nem ülnek itt, mert nem szoktak bejárni a parlamentbe, bőven elég, azt hiszem, az ellenzéknek azt a részét erre figyelmeztetni, amely mondjuk, valóban megérdemli. Ne kövessék ezt az utat, mert az ügynek ártanak!

Magyart magyarral fordítanak szembe, és ezt most látjuk a választásokon, képviselő úr. A Gyurcsány-párt megcsinálja az egyik aljas megosztást azzal, hogy a külhoni magyarok választójoga ellen hergel, önök meg megcsinálják azt, hogy a külhoni magyarokat kihasználják pártpolitikai érdekből, meg átjelentetik őket több ezer fővel Szabolcsba például, meg nem tudunk biztosak lenni abban, hogy a levélszavazatukkal nem élnek vissza, meg egyébként most már sokszor számolatlanul öntik a támogatást külhonba, ami itthon sok magyarországi magyarban szül ellenszenvet. Ez is egy megosztás, és ez is egy szembefordítás.

(10.40)

Önök ugyanezt a taktikát alkalmazzák most, amikor a lengyel-magyar barátságot hozzák ide egy teljes egészében szimplán, pusztán politikai, sőt továbbmegyek, hatalomtechnikai ügyben. Ne tegyék, képviselőtársaim! Nem nekünk ártanak, hanem az ügynek ártanak ezzel.

Tehát sok mindenről lehet ebben a témában beszélni, egy dologról ne beszéljünk: ne azzal támadjanak minket, hogy nem vagyunk elkötelezettek és nem állunk ki a lengyelek mellett! Nem a lengyelek mellett kell kiállni, hanem Lengyelország kormánya mellett. Lengyelország kormánya mellett pedig nem kívánunk ebben a kérdésben kiállni. Hadd legyek teljesen egyértelmű! (Jelzésre:) Ebben a kérdésben, igen. Majd ha olyan ügyekben fogják a lengyel kormányt támadni, amiről úgy gondoljuk, hogy védelemre szorul, akkor meg fogjuk tenni, higgyék el. De amikor a lengyel kormányt egy olyan ügyben támadják, hogy rombolja, leépíti a jogállamot és a demokráciát, én ezt elhiszem önöknek, hogy jó szívvel melléjük állnak, mi meg nem olyan jó szívvel fogjuk ezt megtenni.

És lehet itt beszélni kettős mércéről, lehet szidni az ellenzéket meg felróni azt, hogy ki mit csinált 20 meg 30 évvel ezelőtt, de azért érdekes volt látni, amikor Orbán Viktor…  remélem, hogy nem fog valaki rosszul járni ezért a közvetítők közül, de azért egy érdekes összevágása volt Orbán Viktor évértékelőjének, amikor éppen arról beszélt, hogy mi antikommunisták vagyunk, aztán néhány másodperccel később meg Martonyi Jánost mutatta a kamera, ahogyan a második-harmadik sorban üldögélt. Arról a Martonyi Jánosról van szó, aki háromszor volt Orbán Viktor külügyminisztere, és több mint 20 éven keresztül volt az állambiztonság beszervezett ügynöke. (Jelzésre:) Mesterházy meg Magasházy néven (sic!), így van. Aztán volt még itt egypár példa, én ezt nem fogom felsorolni, de legalább az antikommunizmusról ne beszéljünk, képviselő úr, azt hiszem, ebben igaza van Mesterházy képviselőtársamnak, de legalább erről ne beszéljünk.

Az önök kormányában több kommunista van, mint az MSZP-ében volt annak idején. Több szerénységet ebben az ügyben, képviselő úr, több szerénységet! Új kommunista pártállamot, képviselő úr, pedig önök építenek. Ez nettó bolsevizmus, amit önök a hatalomgyakorlásban az elmúlt nyolc évben csináltak.

Már annyi a párhuzam, hogy sorolni sem tudom. A következő is az lesz. Most bele fogunk kezdeni nemsokára a Stop Soros tárgyalásába. Nagyjából most abban az időszakban járunk, amikor a kommunisták Rajk László vezetésével elkezdték betiltani meg tönkreverni a civil szférát Magyarországon. Önök most ezt fogják elkezdeni. Annak is megvolt az oka, akkor külföldiek, imperialisták meg reakciósok voltak, akik a magyar demokráciát veszélyeztetik, először azokat tiltották be, aztán utána jöttek a vallási meg a reakciós szervezetek, a cserkészek, aztán a végén meg már mindenki, aki a pártállamnak nem feküdt be.

Önök egyébként…  most ezt azért mondom el, mert a párhuzam tökéletes, és abban a vitában majd nem fogok tudni fölszólalni, meg ha felszólalok, akkor úgysem fognak rá válaszolni úgyhogy teljesen mindegy. Önök most pont erre az útra fognak rálépni. Mindezt teszik úgy, hogy közben félelmet keltenek, riadalmat keltenek, uszítanak, és arról beszélnek, hogy Magyarországot akarják megvédeni. Nem, önök nem Magyarországot akarják megvédeni, önök a saját diktatórikus hatalmukat akarják szépen továbbépíteni, erről fog szólni a következő javaslat, úgyhogy ennyit még az önök antikommunizmusáról egy mondat erejéig.

Szóval, összefoglalva: nem fogjuk a javaslatot támogatni, azért nem fogjuk, mert ez nem a magyar-lengyel barátságról, nem a magyar-lengyel kapcsolatokról, nem a magyar nép lengyel nép melletti kiállásáról szól. Ez az önök által vezetett kormány kiállása a lengyel kormány mellett egy olyan kérdésben, amelyet mi az elmúlt években számos alkalommal kritizáltunk, egy olyan ügyben, ami nem a lengyel nép és nem Lengyelország megtámadását jelenti, hanem az Európai Uniónak  egyébként úgy gondolom, hogy többségében, nem biztos, hogy feltétlenül mindenben  jogos kritikája Lengyelországgal szemben. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A következő hozzászóló Mesterházy Attila képviselő úr, MSZP.

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Két apróbb észrevételem lenne. Még államtitkár úrtól kérdezném, ha figyelne, hogy mondták itt többen, hogy nem elég bátor itt az ellenzék. Azt meg tudja nekem mondani, hogy maguk miért nem voltak elég bátrak a lengyel kormány mellett ennyire kiállni, amikor Tuskot kellett volna leszavazni az európai intézményekben?Tehát akkor miért volt elég az, hogy a Néppártban azt mondták, hogy a Néppárt azt támogatja, hogy Tuskot válasszák újra elnöknek? Akkor érdekes módon Orbán Viktor szembement a lengyel kormánnyal. Akkor nem volt elég bátorságuk, hogy a lengyel kormány mellé álljanak ebben a kérdéskörben. Tehát én is csak arra hívnám fel a figyelmet, mint amire itt jobbikos kollégám, hogy maguk a más szemében a szálkát is észreveszik, de a sajátjukban a gerendát sem.

A másik pedig az Oroszországhoz fűződő pragmatikus viszony. Államtitkár úr, gratulálok ahhoz, ha valóban az energetika területén a diverzifikációt szolgálja a magyar kormányzati lépés, ez szerintem helyes mind az elérési útvonalak, mind a források, beszerzési lehetőségek szempontjából; ez egy helyes nemzeti célkitűzése a mindenkori magyar kormánynak.

Megint csak egy pillanatra hadd utaljak vissza arra, hogy amikor az MSZP-kormány aláírta a Déli Áramlatról szóló szerződést, akkor maguknak az első dolguk az volt, hogy elrohantak Washingtonba följelenteni a magyar kormányt, hogy hogy tehettek ilyet, hogy egy orosz partnerrel, orosz féllel aláírták a Déli Áramlatról szóló szerződést; azt egyébként, ami után maguk sok mindent tettek annak érdekében, hogy a Déli Áramlat adott esetben meg is valósuljon.

A mi részünkről soha nem volt azzal gond, hogy Oroszországot egy pragmatikus kapcsolatrendszerben kell kezelni, nem fogják elvontatni innen, a térségből, tehát természetes, hogy számolni kell Oroszországgal, csak arra szerettem volna fölhívni én is többször a figyelmet a különböző hozzászólásaimban az elmúlt négy évben, hogy önöknek az üléspontja határozza meg az álláspontot.

Tehát amikor ellenzékben vannak, akkor nagyon-nagyon ellene vannak az oroszoknak, nagyon imádják az amerikaiakat, amikor kormányon vannak, akkor hirtelen megfordul ez a dolog, és egy kicsit úgy viselkednek, mint vasorrú bába a mágneses viharban, tehát nem nagyon tudják, hogy tulajdonképpen mi mellett álljanak ki. Éppen ezért, gondolom, az anyagi-gazdasági érdekeik alapján határozzák meg a külpolitikát is. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A következő hozzászóló Soltész Miklós, KDNP, államtitkár úr.

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Szávay István képviselő úr gondolatmenetére néhány dolgot hadd mondjak! Az egyik az, hogy megdöbbentő az önök mai viselkedése. Mind a mai napirend előtti felszólalások során is, mind ebben a vitában is önök jót szórakoznak, jókat nevetnek. (Dr. Apáti István: Azt hallgasd meg! Azt hallgasd meg!) Most arról az összekacsintásról már nem is beszélek, amit az MSZP-vel tesznek. De hogy azon szórakoznak önök, amikor az országnak, ennek a térségnek a legfontosabb kérdéséről vitatkozunk és beszélünk, az pedig egyértelműen a függetlenségünk, egyértelmű, hogy megmarad-e Magyarország, ez a térség olyannak, amilyen, avagy pedig elindulunk egy teljesen más úton, ezen önök jót szórakoznak, jókat nevetgélnek. (Dr. Gyüre Csaba: Miről beszélsz? Ez a ti Kész átverés show-tok!) Itt vihognak összevissza, óbégatnak, és ahelyett, hogy kiállnának egy olyan kérdés mellett, mint akár ez a mostani, akár pedig ez a délelőtti vita, ami volt a napirend előtti felszólalások kapcsán, önök pontosan odaállnak az ellenzéknek annak a sorába, amely egyértelműen a brüsszeli bürokraták sorát támogatja.

Még egyszer elismétlem, csak hogy tudják, mert rosszulesik önöknek: az önök pártvezére, az önök miniszterelnök-jelöltje, ha egyáltalán komolyan lehet venni egy ilyen ember gondolatmenetét, aki nem tesz mást, mint a következőket nyilatkozza: az iszlám az emberiség utolsó reménye, Attila unokái senkitől nem félnek, csakis Allahtól. (Szávay István: Ezt már kétszer elmondtad.) S reméli, hogy Magyarország minél előbb kilép az EU-ból. Tisztelt Mesterházy Attila képviselő úr, ha itt lenne, a Jobbik felé tegye föl ezt a kérdést, mert mi nem akarunk kilépni az EU-ból, de azt mondta Vona Gábor, hogy nagyon reméli, hogy Magyarország minél előbbi kilép az EU-ból és valódi testvéreivel fog össze. Azokkal a testvérekkel  újra elmondom , akik például a Szürke Farkasok terrorszervezet, akik egy lengyel származású pápa elleni merényletet irányítottak és vezettek, és önöknek ezek a barátai. Nem a lengyelek a barátaik, nem a lengyelek mellett akarnak kiállni, és ez az egész mai vita erről a javaslatról is azt mutatja be igazán, hogy önöket nem érdekli a lengyel nép akarata. (Dr. Gyüre Csaba: Benneteket nem érdekel, Miklós!)

A lengyel nép nagy többséggel megszavazta a jelenlegi kormányt. A lengyel nép egyre nagyobb tömegben támogatja ezt a kormányt, mert látják, hogy azt a küzdelmet, amit ők folytatnak mind szabadságukért, mind függetlenségükért, mind pedig hazájuk kereszténységben való megtartásáért, azt támadják Brüsszelből. (Folyamatos derültség és közbeszólások a Jobbik padsoraiból.  Gyöngyösi Márton: Nézz már magad köré!) És önök ezek mellett a brüsszeli bürokraták mellett állnak ki, önök Soros György szervezetei mellett állnak ki, önök azzal a Szocialista Párttal működnek most már együtt, akik egyértelműen az illegális migrációt akarják támadni (sic!), és itt bizony Lengyelország függetlensége is ugyanúgy szóba jön.

Önök a 7. cikkely támogatását segítik, és Lengyelország vesztét akarják. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.  Derültség és közbeszólások a Jobbik padsoraiban.)

(10.50)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Két percre megadom a szót Szávay István képviselő úrnak, Jobbik.

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Mi az, hogy Lengyelország vesztét akarják?! Hát, vegyen már vissza, képviselő úr, a hülyeségből, komolyan mondom! Ne haragudjon, a magyar parlamentben vagyunk, mit képzel már magáról? Mi az, hogy Lengyelország vesztét akarjuk? (Soltész Miklós: Azt!) Szégyellje magát! (Dr. Apáti István: Vagy annyira buta vagy!) Komolyan mondom, szégyellje magát, hogy ilyen demagóg baromságokat beszél!Végtelen türelemmel  nem volt könnyű  elmagyaráztam itt az álláspontomat, és megkértem arra, hogy ne vigyék le ilyen alja szintre ezt a vitát, de ön képtelen túllépni saját magán. Milyen vesztét akarjuk? Egyébként pedig akkor térjünk már vissza arra, hogy miről szól egyáltalán a javaslat. Mivel támadja Brüsszel Lengyelországot, képviselő úr? Mi köze ennek az egész ügynek a migrációhoz meg a kereszténységhez, árulja már el! Van egy igazságügyi reform Lengyelországban. Ennek mi köze a migrációhoz meg a kereszténységhez? Hát, miről beszélnek már?! Mi köze ennek a migrációhoz meg a kereszténységhez? Az égvilágon semmi. Ha a migrációról meg a kereszténységről lenne szó, meg emiatt támadná, mondjuk, Brüsszel Lengyelországot, akkor az egy másik kérdés lenne, arról lehetne beszélni.

A sorosozást meg hagyja már abba! Hány Soros-ügynök van a Jobbikban? Hányan vannak közülünk, akiknek bármikor és bármilyen köze volt Soroshoz? (Dr. Gyüre Csaba a kormánypárti padsorok felé: Egy sincs! Csak ott! Ott ülnek!) Önök között hányan vannak, kezdve a miniszterelnöktől? (Derültség a kormánypártok soraiban.) Ha volt Magyarországon Soros-terv, akkor azok önök voltak. A Fidesz volt a Soros-terv, képviselő úr, 1989-90-ben. (Dr. Apáti István: Embert csinált belőletek!) Ez volt a Soros-terv. Hagyjuk már ezt abba! Semmi közünk nincsen, egyikünknek sincsen, soha nem is volt legjobb tudomásom szerint se Soros Györgyhöz, se Soros György egyik szervezetéhez se.

Én 16 éves voltam annak idején, amikor Kiskunhalason a városi diákszövetség alelnökeként azért nem írtam alá egy támogatási szerződést, mert az a Soros-alapítványtól jött, elmondom önnek, erről még sose beszéltem nyilvánosan. Tizenhat évesen nem írtam alá. Akkor is ezt gondoltam, most is ezt gondolom. Önök mit gondoltak, Orbán Viktor, Németh képviselő úr, önök mit gondoltak 16, 20 meg 25 évesen, amikor Soros György pénzét elfogadták, és abból a pénzből ültek most be ide a parlamentbe. Önök akkor mit gondoltak? Hagyjuk már ezt, ne minket sorosozzanak, legyenek szívesek!

Térjünk vissza a vitához, meg térjünk vissza valamilyen normális vitakultúrához, azt javaslom. Mi is ehhez fogjuk magunkat tartani, bár nehéz lesz. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, jegyző úr. A következő hozzászóló Apáti István képviselő úr, Jobbik.

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. A kormánypárti képviselők  tisztelet a kivételnek  felülmúlhatatlanul gusztustalan felszólalásai inspiráltak engem is arra, hogy hozzászóljak ehhez a vitához. Ha Soros Györgynek van komoly felelőssége  van nyilvánvalóan , az pedig az, hogy önöket a nyakunkra ültette. Soros Györgynek elévülhetetlen felelőssége, hogy nyálat köpött az önök vezetőinek a szájába, hogy embert csinált belőlük, hogy kitaníttatta őket. Tudják, én a saját szüleim pénzén tanultam. Engem a szüleim taníttattak ki, tisztességes szatmári parasztemberek. Az önök vezetőit pedig Soros Gyuri bácsi taníttatta ki. Akkor miről beszélnek?! Akkor jó volt a pénze, most pedig már napi politikai érdekek mentén a legvadabb, leggyűlölködőbb kampányt indítják.

A másik, mert itt Soltész képviselő úr elég furcsa dolgokat mondott itt, szürke farkasokról beszélt meg fehér farkasokról, meg én nem tudom, kikről. Nyilván sok mesét olvasott gyermekkorában, és látom, hogy ez mély nyomokat hagyott benne. Azt is látom, hogy a magyar ábécé betűit kiválóan ismeri, az értő olvasással azonban akadnak problémák. Ezt nagyon így látom, Soltész államtitkár úr. Az a helyzet, hogy önök beszélnek itt hazafiasságról? Önök beszélnek bátorságról vagy gyávaságról? Önök beszélnek kiállásról vagy árulásról? Pontosan önök?!

Hadd emlékeztessem önöket arra, hogy 2006. október 23-án nem az önök főnöke menekült páncélozott BMW-n, amikor a sajátjait lőtték?! Nemcsak a saját népét, hanem a saját közvetlen választóit, a hívő tagozatát. (Dr. Szűcs Lajos: Hazugság!) Ki menekült akkor páncélozott BMW-n? Ő  míg a sajátjait lőtték. Ha lett volna benne bátorság meg becsület, meg hazafias kiállás, meg nemzeti érzelem, akkor odamegy, kiszáll a páncélozott BMW-ből. Önök beszélnek bátorságról? Hát nevetséges!

Vagy ön beszél, Soltész képviselő úr, aki egy olyan pártnak a képviselője, amely ha önállóan indulna el a választásokon, 0,1 százalékot sem érne el? Önök beszélnek társadalmi támogatottságról? Álljunk már meg egy pillanatra! Vagy önök beszélnek a nemzeti függetlenség megvédéséről, akik a lisszaboni szerződést olvasatlanul megszavazták? Hát nem szégyellik magukat?! Legalább egy minimális önkritika szólaljon már meg önökben, könyörgöm! Az, hogy sunyin sugalmazzák, hogy Vona Gábor egy terrorszervezet tagja lenne…  ha egy terrorszervezet tagja lenne, a TEK már valószínűleg elvitte volna egy ködös hajnalon, gondolom én. Tudják önök is, hogy ebből egy szó sem igaz.

Vagy önök beszélnek Magyarország megvédéséről? Kinek a fejéből pattant ki először a kerítésépítés ötlete? Ásotthalom jobbikos polgármesterének a fejéből. Ki szavazta meg azokat a kétharmados javaslatokat? Ki segített önöknek abban, hogy a magyar katonák őrizzék a magyar határt a rendőrökkel együtt? A Jobbik Magyarországért Mozgalom képviselői. Nem várunk ezért hálát, köszönetet meg piros szőnyeget, mert ez a kötelességünk, és jó szívvel adtuk ehhez a támogató szavazatainkat, de az a minimum, amit elvárunk, hogy akkor ne állítsanak rólunk ordas hazugságokat, ne állítsák a valóság ellenkezőjét, mert nélkülünk nem lett volna meg a kétharmad ehhez.

Meg hogy a kvótanépszavazás után az alaptörvény-módosítással kapcsolatban hogy döntöttünk. Azt mondtuk, hogy megszavazzuk, ha a letelepedésikötvény-üzletet megszüntetik. Nem szüntették meg, mert önöknek a pénz akkor is fontosabb volt, mint a haza érdeke. Tudják?! És önök utána hétszer szavazták le a Jobbik javaslatát, amely a bevándorlás, a betelepítés valamennyi formáját kizárta volna, jogcím megnevezésétől függetlenül. Hát, akkor nehogy már önök oktassanak ki minket hazafiasságból!

Nehogy már önök oktassanak ki minket jó magaviseletből meg hazafias gondolkodásból! Az a minimum, hogy egy kicsit szerényebbek lesznek, és legalább minket békén hagynak, legalább rólunk nem kezdenek el hazudozni. Önök is tudják, hogy nem igaz. Köszönöm szépen, nem folytatom, mert nem lesz jó vége. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Bárándy Gergely képviselő úrnak adom meg a szót.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Annyit szeretnék kérni államtitkár úrtól, hogy majd olvassa vissza a felszólalását, és ítélje meg, hogy annak a színvonala vajon méltó-e a kormány képviselőjéhez. Az ön főnöke, Szijjártó úr, akivel évtizedek óta együtt politizálunk itt, tud disztingválni, hogy mi az, amit szóvivőként vagy képviselőként elmond, és mi az, amit a kormány képviselőjeként. Azt gondolom, hogy ha valakitől, akkor legalább tőle tanuljon egy kicsit erről a témáról. Olyanokat mond, hogy „szétjogászkodni”. A kormány képviselője, egy külügyi államtitkár ilyen szavakkal él?! Ne haragudjon, államtitkár úr, ha ön ezen a színvonalon képviseli nemzetközi fórumokon Magyarországot, akkor nekünk jaj. Remélem, hogy a kollégái ennél  hogy mondjam  kifinomultabb elmék, már bocsánat a kifejezésért.

Az, hogy ön nem jogász, azt gondolom, hogy nem egy érdem. Sőt, a jog nem tudása, a jog tudásának hiánya pedig nem dicsőség. Úgy véli, államtitkár úr, hogy aki a jogállami elvek érvényesülését kéri számon, vagy a nemzetközi jog érvényesülését, az szétjogászkodja a vitát? Ne vicceljünk már egymással!

Az pedig, tisztelt államtitkár úr, a másik oldala ennek az éremnek, hogy talán emlékszik rá  ha oda tudott figyelni, miközben én a felszólalásomat elmondtam, merthogy Németh képviselőtársunkkal éppen beszélgetett , hogy próbáltam sorolni azokat az elemeket, vagy egyáltalán föleleveníteni belőlük egyet-kettőt, hogy mik azok, amik a XXI. századi autoriter rendszereknek az elvei, jellemzői, mint a nyers többségi elv, a szuverenitás hangsúlyozása s a többi. Mondtam, hogy nem teljes ez a felsorolás. Most úgy tűnik, hogy ki kell egészítenem ezt a szempontrendszert még eggyel. Ezeknek a rendszereknek a jellemzője, hogy a kormány és a kormánypártok árulónak minősítik az ellenzéket, leárulózzák az ellenzéket. Ön ezt a módszert is és ezt az elvet is hűen képviseli a mai parlamenti vitában, nevezetesen, hogy az ellenzéket árulónak nevezi a kormány tagjaként. Ez, még egyszer mondom  hogy mondjam  a tudományos kutatások alapján szintén jellemzője a XXI. századi autoriter rendszereknek.

Egyebekben pedig a többi felszólalás vonatkozásában azt tudom mondani, hogy az ostobaság szintje kezd a mai vitában kritikus méreteket ölteni. Én ezekre nem is reagálnék. Bennem volt egyfajta illúzió, meghallgatva egyébként Németh Zsolt képviselőtársunk felszólalását, hogy bár nagyon eltérő értékrenddel és nagyon eltérő érvrendszereket hangoztatva és használva azért mégis tudunk ebben a témában kulturált vitát folytatni. Csalódni kellett. Az ember azt tudja mondani, hogy 12 év képviselőség után is van új a nap alatt. Sajnos, most is ezt kell mondjam. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Bárándy képviselő úr. Soron kívül két percre megadom a szót Magyar Levente államtitkár úrnak.

(11.00)

MAGYAR LEVENTE külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Én azt nem vonom kétségbe, és aki ebben a Házban ismeri az ön munkásságát, szerintem senki nem vonja kétségbe, hogy ön kiváló jogász. Ezt számos alkalommal bizonyította és csillogtatta a jogi szakértelmét. Azt gondolom, az is vitán felül áll, hogy amellett, hogy ön egy kiváló jogász, egyben egy bukott párt bukott politikusa, aki jelenleg a hattyúdalát tölti itt a parlamentben, és a lengyel szuverenitás melletti kiállás és a magyar szuverenitás melletti kiállás ügyét használja arra, hogy még egyszer utoljára villantson valamit a magyar közéletben. (Dr. Bárándy Gergely: Magamtól vonulok vissza! Nyolcszáz felszólalás után nem biztos, hogy szükségem van erre!  Zaj.) Tisztelt Képviselő Úr! Elnök úr, ha el tudom mondani a beszédemet, azt nagyon megköszönném. (Zaj.  Az elnök csenget.)

ELNÖK: Tessék!

MAGYAR LEVENTE külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Egy politikai ügyről van szó, ahol azt gondolom, a jogi érveknek már régen abban a kérdésben, hogy Lengyelországot megtámadták-e vagy nem Brüsszelből, nincsen relevanciája. Ez egy politikai kérdés. Hogy jönnek ide azok a jogi okfejtések, hogy most akkor a 7. cikkely pontosan milyen esetekben indítható, és Lengyelország milyen lépéseket tett, amelyekre hivatkozva az Európai Bizottság állítólag megalapozottan és jogszerűen megindítja az eljárást? Azt gondolom, hogy a vitának ezen a szakaszán már rég túl vagyunk. Nem a jogászkodásnak van itt az ideje. Ez egy politikai állásfoglalás. Tehát ön hiába jön ide mindenféle kifinomult jogi érvekkel és hiába csillogtatja a jogi szakértelmét, ennek most nincs tere, nincsen ideje, ezen már túlhaladt ez a folyamat. És azt tartom igazán rémisztőnek, tisztelt képviselő úr, hogy ha a lengyel ügyhöz így állnak hozzá, akkor hogyan fognak majd akkor szavazni és milyen jogi okfejtésekkel jönnek, amikor Magyarország ellen indul meg ez a támadás (Taps a kormánypárti padsorokban.), ahogyan egyébként már megindult és a konklúzió felé halad.Tehát mind a Jobbik, mind az MSZP szíves figyelmét felhívnám arra, hogy ahelyett, hogy leviszik a vitát, egy politikai vitát levisznek a jog szintjére, és mindenféle jogi okfejtésekkel megpróbálják félreterelni a vitát, politikailag foglaljanak állást, mert ez az állásfoglalás előrevetíti teljesen egyértelműen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy Magyarországról hogyan fognak szavazni, amikor annak eljön az ideje. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Kettő percre megadom a szót Gaal Gergely képviselő úrnak, KDNP.

GAAL GERGELY (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Először is, ami azt illeti, hogy nekünk mindenről a migráció jut eszünkbe, azt hiszem, ez nem meglepő, sőt még jó, hiszen 2015 óta ez az európai civilizáció jövőjét fenyegető legnagyobb veszély. Ahogy mondjuk, egy leszakadó lábú betegnek is az orvos nem a nátháját kezdi kezelni, úgy nekünk is erre a kérdésre nagyon határozottan oda kell figyelnünk.Egyébként Európában ma a politikai törésvonal éppen e kérdés mentén húzódik leginkább, és pontosan ennek a kérdésnek az alapján éri támadás most Lengyelországot is ezen logika alapján. Hogy mi is a támadás lényege, erről pedig alig beszéltünk itt, de végül is ennek a folyamatnak, a 7. cikkely szerinti eljárásnak mégiscsak a végső következménye Lengyelország alapszerződésben garantált jogainak csorbítása, európai uniós tagságból eredő jogai gyakorlásának korlátozása.

Önök most ezt támogatják azzal, hogy nem fogják támogatni a javaslatot. Önök tehát Lengyelország jogainak csorbítása mellett állnak ki, a Jobbik és az MSZP karöltve. Mi pedig megvédjük Magyarországot, és ez a mi feladatunk, erre van nekünk felhatalmazásunk, önök pedig a bevándorláspárti Brüsszel pártján állnak. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Soltész Miklós államtitkár úrnak, a KDNP képviselőjének.

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt ellenzéki Képviselők! Azt kell mondanom, hogy bár próbálták minősíthetetlenné tenni ezt a vitát (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Mi?  Dr. Gyüre Csaba: Leginkább te!), próbált Szávay István olyan szavakat használni, ami elképesztő ebben az Országgyűlésben, akkor is, amikor egyébként nem a hozzászólásában, hanem hozzászólás közben bekiabált. Mindezek ellenére azt gondolom, az a legfontosabb és az a legnagyobb kérdés, hogy önök hogy cselekszenek. Lehet, hogy azt mondják, hogy szeretik a lengyeleket. Lehet, hogy azt mondják, hogy szeretik Lengyelországot. Ennek ellenére egy olyan támadással szemben nem hajlandóak kiállni (Szávay István: Ez hihetetlen!), amely egyértelműen egész Lengyelországot fogja és akarja büntetni. Önök beálltak abba a sorba, szocialisták és jobbikosok egyaránt (Szávay István: Te el is hiszed, amit mondasz?), amelynek következtében Lengyelországot sújtja Brüsszel, és mindezt azért, mert Lengyelország függetleníteni akarja bizonyos szempontból magát attól a bürokráciától, amit rájuk akarnak erőltetni. Mindezt azért, mert Lengyelország is kimondta, hogy nem akar bevándorlóországgá válni, mint amit egyébként önök jól láthatóan támogatni akarnak. (Szávay István: Nem támogattuk! Ne hazudj már megint!  Kepli Lajos: Ne kérj tőle lehetetlent, hogy ne hazudjon!) Bizony ez a kiállás, amit önök most tesznek Lengyelországgal szemben, így  ahogy Magyar Levente államtitkár úr is mondta  előrevetíti azt is, hogy ugyanúgy nem fognak kiállni Magyarország mellett sem, amikor a 7. cikkelyt elindítják az ország ellenében. Ez mutatja, hogy az emberek nagy többségével szemben, közel 80 százalékának többségével szemben önök hogy politizálnak, mit akarnak és mit is tesznek, mit is cselekszenek.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Szávay képviselő úr, nézze meg az internetet, nézze meg a pártelnökének a saját véleményét és a saját gondolatait! Nem én találtam ki azokat a gondolatokat, amiket mondtam: az iszlám az emberiség utolsó reménye; Attila unokái senkitől nem félnek, csakis Allahtól. (Dr. Gyüre Csaba: Te félsz!) Nem én látogattam meg a Szürke Farkas terrorszervezetet és ünnepeltettem magamat, hanem az önök pártelnöke, miniszterelnök-jelöltje, aki ezzel végül is a tanúságot megadta arról, hogy nem tud politizálni, csak mindenfelé a szélsőségeseket keresi.

Köszönöm szépen az önök részvételét ebben a parlamenti ciklusban, bebizonyították, hogy nem a magyar emberek, most jelen esetben nem a lengyel emberek érdekeit nézik, hanem csak a sajátjukat. (Dr. Apáti István: Azt a mindenit!) Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Köszöntöm képviselőtársaimat.Tisztelt Országgyűlés! Kettőperces felszólalásra jelentkezett Szávay István képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport. Öné a szó.

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Tényleg hihetetlen! Szerintem ön tényleg függő, képviselő úr, képtelen egy mondatot elmondani itt a parlamentben úgy, hogy ne hazudjon! Egyszerűen képtelen rá!Na, lássuk akkor egy másik pártelnök véleményét, jó, képviselő úr? Orbán Viktor miniszterelnök: „Számunkra az iszlám világból érkezett emberek nem fenyegetést jelentenek, hanem egy magas civilizáció képviselőiként üdvözöljük őket.” (Dr. Apáti István: Hoppá!) „Az iszlám az emberiség nagy szellemi és lelki alkotása.” (Dr. Apáti István: Pont!)  mondotta volt Orbán Viktor három évvel ezelőtt. (Dr. Gyüre Csaba: Na, mi van veletek?) Ezt miért nem ismétli folyamatosan, képviselő úr? Ezt miért nem ismétli folyamatosan? (Dr. Gyüre Csaba: Iszlám hívők vagytok?) Nem én találtam ki. Mondjuk mi azt, hogy a miniszterelnök iszlám hívő, képviselő úr?

ELNÖK: Képviselő úr!

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Mondjuk mi azt?

ELNÖK: Meg kell szakítsam…

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Nem! Nem mondjuk, mert tudjuk, hogy hazugság. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Meg kell hogy szakítsam, képviselő úr, lejárt az ideje. Köszönöm szépen.Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, a frakciók részéről kíván-e még élni valaki a felszólalás lehetőségével. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. Az összevont vitát lezárom.

Megkérdezem Németh Zsolt elnök urat mint előterjesztőt, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Elnök úr, öné a szó.

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon röviden annyit szeretnék csak hozzáfűzni, hogy lehangoló volt ez a vita. Azt gondolom, nagyon itt van az ideje, hogy a parlament a választási kampány idejére felfüggessze a működését, hiszen mintha elsöpörte volna az összefüggéstelen választási kampányszlogenek sorozata alapvetően az ellenzéki hozzászólásokat, ezt azért hadd tegyem hozzá. Mesterházy Attila képviselőtársam is bejött, elmondott három mondatot, aztán távozott. Azt hiszem, ez nem méltó a Magyar Országgyűlés eljárásrendjéhez. (Dr. Józsa István: Sokkal többet mondott, negyedórát beszélt!)Valóban arról van szó, tisztelt képviselőtársaim, amiről szó van: a Lengyelország melletti kiállásról van szó. Nyilvánvaló, hogy nagyon sokféle összefüggése van egy ilyen kérdésnek, a magyar belpolitikával, a 7. cikkellyel, a bevándorlással, azzal az európai helyzettel, amiben vagyunk, de alapvetően ez egy kiállás Lengyelország mellett. Mert úgy gondoljuk, hogy méltánytalan támadás éri Lengyelországot. Éri méltánytalan támadás Lengyelországot vagy nem? Erre a kérdésre kell egyértelmű választ adni. Ha önök úgy gondolják, hogy nem éri méltánytalan támadás Lengyelországot  úgy látom, van, aki így gondolja az ellenzékben, van, aki nem , akkor ne támogassák. Ha úgy érzik, hogy éri méltánytalan támadás Lengyelországot, akkor pedig indokoltnak tartom, hogy kiálljanak mellette. Engem nem győztek meg azok az érvek, amelyeket ebben a kérdésben önök elmondtak.

(11.10)

Önök azt próbálták itt igazolni, hogy Lengyelországot nem éri méltánytalan támadás. Ezt komolyan gondolják?! Nem éri méltánytalan támadás Lengyelországot ebben a jelenlegi helyzetben? (Dr. Józsa István közbeszól.  Dr. Bárándy Gergely: A lengyel kormányt! Nagy különbség!) Lengyelországot nem éri méltánytalan támadás? (Dr. Józsa István: A lengyel kormány támadja a jogállamot!  Az elnök csenget.) Ma, Európában, az Európai Bizottság, az Európai Parlament, az Európai Unió egésze részéről  nem? (Dr. Józsa István: A jogállamot támadja a lengyel kormány!) Ha önök azt mondják, hogy nem, akkor pedig nem komoly emberek. Akkor nem komoly emberek. (Dr. Bárándy Gergely közbeszól.  Közbeszólások a Jobbik soraiból.) Köszönöm szépen a figyelmet.

Tisztelt Országgyűlés! Bízom benne, hogy ez a határozat a parlament többségének a támogatását fogja élvezni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   21-24   25-90   91-103      Ülésnap adatai