Felszólalás adatai

HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony. Most már reggel óta, pontosabban fél tíz óta - nehogy probléma legyen ebből, mert ez is vita tárgya, hogy ki, mikor jön - követem a vitát, előtte igazoltan voltam távol, ezt leginkább majd a frakciómnak mondom. Szomorúan látom azt, hogy igazából nem tudtuk túltenni magunkat a szokásos történeten: az egyik oldalon halljuk, hogy tragédia van, és látunk egy csomó, valószínűleg tényleg nem nagyon végiggondolt módosító indítványt, amit persze egy ellenzéki párt megtehet. Most nem akarok arra hivatkozni, hogy mi is voltunk ellenzéki párt, szerencsére nem sokáig, de ettük ezt a kenyeret kétszer is, és emlékszem, sok mindent nyújtottunk be. Nyilván a felelőssége más egy ellenzéki pártnak a költségvetés kapcsán, mint a kormányzó pártnak. A másik oldalon pedig azt látjuk, hogy igazi érdemi vita nem tud kibontakozni a valódi, komoly kérdésekről.

Én erre tennék itt a végén kísérletet. Nyilván már nagy vita ebből nem lesz, mert az ellenzék másik részének elfogyott az ideje, ez sajnálatos, de mégis fontosnak tartom elmondani azokat az észrevételeket, amelyek a saját módosító indítványaim kapcsán és az egész vitához kapcsolódóan, azt gondolom, elmondandóak.

Az egyik az, hogy a jelenlegi tartalékok rendszere - ezt Babák képviselőtársamnak külön megígértem, hogy fölvetem, és ő ugyan már nincs itt, de mondják meg neki, hogy fölvetettem - tényleg szokatlanul nagy az eddigiekhez képest. Ennek megfelelően én értem a kormányzat szándékát, hogy három típusú tartalékkal is megpróbálja körbebástyázni a jelenlegi költségvetést. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy én a Fidesz helyében tulajdonképpen örülnék ennek, mert azt gondolnám, ha ennél jobbak a kilátások, akkor a jelenlegi közvélemény-kutatási adatok szerint valószínűleg Fidesz-kormány vagy Fidesz és még valaki kormány jön, ennek megfelelően, ha vannak tartalékok, akkor van egy kis mozgástér, ha jobb a helyzet, tehát én ezt nem érzem akkora tragédiának, ha a másik oldalon ülnék, akkor ettől nem érezném olyan rosszul magam.

De mindenesetre ezek a tartalékok méretükben is, struktúrájukban is jóval nagyobbak az eddigieknél, ennek megfelelően alkalmasak arra, ezt fontosnak tartom jelezni, hogy néhány olyan kérdést, amelyek megoldása mindannyiunk számára meghatározó jelentőségű... - és itt ismételném önmagam, mint Török Zsolt képviselőtársam ezt ma tényleg többször megtette, de én ezt az általános vita kapcsán tettem meg, hogy tudniillik azt hiszem, egy ilyen nehéz helyzetben, amely nehéz helyzet okozója csak részben a világgazdasági válság, másrészt a magyar gazdaság és társadalom ezernyi megoldatlan problémája, az egészségügytől az oktatáson keresztül az államapparátuson át az önkormányzatokig bezárólag, a szociális területekig bezárólag. Ezen problémák kezelésének egy része természetesen nagyon nehéz helyzetben elhalasztható. Mondhatjuk azt, hogy egy gazdasági világválság kellős közepén nincs mód arra, hogy mindent megcsináljunk, amit egyébként szeretnénk.

Azt azonban nem tehetjük, és a mi módosító javaslataink erre vonatkoznak, hogy olyan lépéseket tegyünk, amelyek visszafordíthatatlanok, abban az értelemben, hogy olyan roncsolásokat tesznek egyes területeken, amelyeket utána már nem lehet egy picit jobb helyzetben. Nagyon bízom abban, hogy 2011-ben már az itt ülő majdani parlamenti képviselőknek picit könnyebb lesz, mint 2010-ben ilyenkor összeállítani egy költségvetést, mert kicsit nagyobb lesz a mozgástér, kicsit több lesz a lehetőség. Nem lesznek csodák, nem lesz vége a gazdasági válságnak, a nehézségeknek, de egy picit jobb lesz a helyzet.

Ha csak azokat a lépéseket fogjuk vissza, amelyek még visszafordíthatóak, akkor szerintem eleget teszünk annak a követelménynek, hogy az ország, a társadalom érdekében teszünk lépéseket. Erre meggyőződésem szerint van mód, pontosan azért, mert ezek a tartalékok rendre biztosítanak bizonyos mozgástereket. Hogy ez mennyire így van, csak jelezném, hogy a pénzügyminiszter és az egészségügyi miniszter közös megállapodását a kórházi vezetőkkel, amit - egyébként már jeleztem - egyáltalán nem tartom szerencsésnek, mint ahogyan sokan ezt itt ma szerencsésnek tartották, 20 milliárd forintot a tartalék terhére próbál meg biztosítani, és 16 milliárdot szerintem a semmiből, de erre még nem kaptam választ, nyilván majd az államtitkár úr egyszer majd valahol, valamikor elmondja nekem, hogyan lesz jövőre az Országos Egészségbiztosítási Pénztár szufficites, hogyan lesz benne tehát több 16 milliárddal, ami alkalmas arra, hogy ezt a többletet finanszírozza. Erről még nem sikerült választ kapnom.

Tehát ennek megfelelően a módosító indítványaink a legnehezebb területekre vonatkoznak, a kollégáim is erről fognak beszélni, alapvetően a szociális szférára, az oktatásra, a közoktatásra és az önkormányzatokra vonatkoznak. Ezek összegszerűen nem kezelhetetlen mértékűek. Fontosnak tartom azt, hogy a liberális frakció magára nézve kötelezőnek gondolja azt, hogy a jelenlegi helyzetben nem lehet rontani a hiánycélokat.

A vita során itt felmerült, hogy van-e mozgástér egy kicsit nagyobb hiány irányába való ellépéshez. Azt gondolom, miközben természetesen ez egy ésszerű felvetés lehet, lehetne ezen gondolkodni, Magyarország jelenlegi gazdasági helyzetében, a nemzetközi gazdasági, pénzügyi világban elfoglalt helyünket és bizonytalanságainkat ismerve óriási hiba lenne a hiánycélt fellazítani, és ott megpróbálni engedményeket tenni. Egyébként erre az IMF-fel kötött szerződésünk valószínűleg nem is ad lehetőséget, ígéreteink nem is adnak lehetőséget. Tehát a keretek között maradva, a tartalékok alapjait nem megkérdőjelezve kell megoldást találnunk néhány kérdésre.

Jelzésszerűen csak néhányat, ezekről egyébként ma már beszéltünk, ha nem is mindegyikről. Megoldandónak tartjuk a magunk részéről a művészeti oktatás, a művészeti alapképzés problémáját. Nem látunk lehetőséget arra, hogy ez úgy maradjon, ahogyan jelenleg volt. Úgy tűnik, ebben a parlamentben egyetértés van. Lehet tehát mód arra, hogy ha nem is az idei év szintjén, hiszen mindenhol érezni kell a nehéz helyzetet, de a jelenleginél nagyobb mozgásteret adjunk. Javaslatot teszünk arra - erről már volt vita a parlamentben -, hogy az úgynevezett PPP-programok keretében a felsőoktatási intézményeknek a jövő évre vonatkozóan bővítsük egy picit a keretét, hogy finanszírozni tudják azokat a többleteket, amelyek abból adódnak, hogy megváltoztak a nemzetközi pénzügyi lehetőségek. Tehát nem abból adódtak, hogy többet költöttek, hanem abból adódtak, hogy a nemzetközi pénzügyi környezet megváltozott. Ne hozzuk olyan helyzetbe a felsőoktatási intézményeket, hogy ne tudják finanszírozni ezeket a már meglévő beruházásokat, amelyek meggyőződésem szerint nagyon komoly előrelépést jelentenek a felsőoktatásban.

Ilyennek tartunk olyan típusú lépéseket, amelyek az informatika iskolai szintű felhasználására vonatkoznak. Tudom, informatikaügyben mindig nagy vita van a parlamentben. Sokan azt gondolják, hogy az informatika valami úri huncutság, Magyar Bálint valamiféle abszurd kitalációja, és miért nem krétát veszünk a gyerekeknek, miért nem táblára írunk. Szeretném önöknek jelezni, hogy aki elfogadja ezt az álláspontot, az a magyar gyerekek alapvető lehetőségét veszi el attól, hogy felzárkózzanak, versenyképes tudásra tegyenek szert. Ami miatt ma Magyarországon egyáltalán beszélhetünk az informatikában szintén a fiatalabb korosztályoknál jelentős előrelépésről, európai színvonalú internethasználatról, számítástechnika-használatról, az egyetlen ok miatt van: annak idején kínkeserves küzdelemben - a koalíciós partnerünkkel is kínkeserves küzdelemben - sikerült elfogadtatnunk az azóta sokszor szidott Sulinet-programot, ami elindított egy olyan folyamatot a magyar közoktatásban, ami a hozzáférést biztosította mindenki számára, nemcsak a jómódú, a jobb módú vagy a középosztály tagjai számára, hanem mindenki számára.

(16.00)

Erről letenni nem lehet. Az a javaslat kormányzati részről, ami arról szól, hogy a mondjuk, 2009-es 5 milliárdos informatikai iskolai normatív támogatást vegyük le 1 milliárdra, tehát gyakorlatilag szüntessük meg, az azt jelenti, hogy kidobott pénzzé tesszük mindazt, ami az előzőekben történt, mert ezek a berendezések, szoftverek, eszközök egyszerűen használhatatlanná válnak, ha nem történik előrelépés, ha példának okáért nem lesz megvásárolva a szoftver az iskolákba. Mert könnyen lehet azt mondani, hogy húzzuk ki azt a tételt, hogy 800 millió forint a Microsoft és egyéb szoftverek használata az iskolában. Csak tudni kell, és szerintem ezt a Pénzügyminisztériumban nem feltétlenül tudják, hogy ennek a tételnek a kihúzása azt jelenti, hogy az összes magyar közoktatási intézményben és a felsőoktatásban a továbbiakban lopott szoftvereket használnak a magyar diákok. (Pettkó András tapsol: Így van!) Ezt azért mérlegelni kell mint következményt. Ugyanígy azt gondolom, hogy elkerülhetetlen lépés a fogyatékosellátás területén, erről majd kollégám fog beszélni, illetve az önkormányzatok területén bizonyos előrelépések megtétele.

Azt kérem tehát önöktől, hogy kezeljék az SZDSZ indítványait úgy, ahogy mi ezeket benyújtottuk. Nagyon óvatosan, nagyon mértéktartóan és megfontoltan azokra a területekre irányítottuk a figyelmet, amelyeken meggyőződésünk szerint segítenünk kell, mert egyébként ezek a területek összeomlanak.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az SZDSZ soraiban.)