Felszólalás adatai

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényben foglalt átfogó szabályozás megköveteli, hogy a nemzetiségek képviselőjének észrevételeit a szabályozást megelőzően a minisztérium figyelembe vegye. Szinte minden felszólaló szájából elhangzott, hogy az országos önkormányzatok kifejezetten kérték, hogy a nemzetiségről szóló törvényjavaslat tárgyalására ne kerüljön sor a választójogi, az önkormányzati és a köznevelési törvény elfogadásáig, azonban kérésük nem talált meghallgatásra.

A törvényjavaslat számos pontján nyilvánvaló átfedéseket tartalmaz a fent említett jogszabálytervezetekkel; ebből adódóan a törvényjavaslatot alapvető bizonytalanság övezi. De nem csupán a kapcsolódó jogszabályokkal való összhang tekintetében aggályos a törvénytervezet szövege, akadnak benne jócskán kodifikációs hibák is sajnos. Ezek közül is csak egy példát említenék. Nyilván a kapkodás következménye, hogy ugyan a szöveg számos ponton hivatkozik rá, a törvénytervezet 51. és 52. §-ából kimaradt a képviselő-testület működéséhez szükséges minimális képviselői létszám meghatározása. Azt gondolom, hogy az ilyen típusú hibák méltatlanok a szóban forgó törvényjavaslat súlyához.

A benyújtott - hangsúlyozom, nem az eredeti, hanem a most benyújtott - törvényjavaslat véleményezésére, és ez ismert, többektől elhangzott, a kisebbségi biztos, a magyarországi kisebbségek képviselői, a civil szervezetek 1,5 napot kaptak, vagyis kijelenthető, hogy az előttünk fekvő, 170-nél is több paragrafust tartalmazó jogszabály megismerésére, társadalmi vitájára érdemi lehetőség nem volt. Egy kiérlelt, alaposan átgondolt törvényjavaslat megalkotásához hozzátartozik az, hogy az országgyűlési képviselők számára kellő idő álljon rendelkezésre a törvénytervezet megismerésére és véleményezésére. Ez a feltétel a nemzetiségek jogairól szóló törvényjavaslat esetében sem sikerült.

Mielőtt államtitkár úr reagálna arra, hogy mikor került fel a törvény és melyik változata (Szászfalvi László: Nem tudom, sajnos.), hangsúlyozom azt, hogy hétfőn kora délután, amikor a sürgősségbe való vételről tárgyaltunk, még nem volt irományszám, úgy, hogy egyébként szerda délelőtt az emberi jogi bizottság tárgyalta már ezt a törvényt, tehát valóban 1,5 napunk volt e törvény áttekintésére.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormányoldal azt a látszatot igyekszik kelteni - és egyébként a szándékában nem kételkedünk -, hogy az új nemzetiségi törvény megakadályozza majd a nemzetiségi jogokkal való visszaélés lehetőségét. Itt többen említették ezt, mint az etnobizniszt. E törekvésnek azonban ellentmond az, hogy az előterjesztő továbbra is az identitásválasztás, -vállalás szabadságának elvét teszi elsődlegessé, és nem fogalmaz meg olyan garanciákat, amelyekkel kiküszöbölhető lenne, hogy a nemzetiséghez nem tartozók gyakorolják nemzetiségi jogaikat. Az új nemzetiségi törvény így előre meghatározott tartalom nélküli biankó felhatalmazást ad a választási eljárás szabályainak kialakítására. A törvénynek tartalmaznia kellene a nemzetiséghez tartozás megítélésének objektív szempontrendszerét. Ehhez támpontot nyújthatott volna a kisebbségi biztos és az adatvédelmi biztos 2009-es év végén elfogadott jelentése az etnikai identitásvállalás gyakorlásának garanciáiról, amelyet az alábbiakban részletesen ismertetnénk, kiemelten azért, mert maga a probléma már elhangzott, azonban a megoldások kevésbé.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az említett jelentés gyakorlati szempontú javaslatot tesz az egyes programokban, támogatásokban, intézkedésekben való részvétel vagy részesedés jogát illetően. A biztosok által megfogalmazott javaslat úgy fogalmaz, hogy a diszkriminációs élethelyzetekben, illetve az ezeken alapuló jogviszonyokban nem az identitás, hanem a származás külső percepciója a fontos, tehát mindazon jegyek, amelyek alapján valaki identitásától függetlenül, ténylegesen vagy a külvilág szemében tartozik valamely kisebbséghez. Elsődleges szempontoknak a népi ruházatot, a bőrszínt, illetve az egyéb külső jegyeket, az adott kisebbségre jellemző, körükben elterjedt vezetéknevet, keresztnevet, valamint a szülők nevét és származását, illetve lakóhelyét, különösen hangsúlyosan a kisebbség tagjaként való elismerését és a kommunikációt, a nyelvhasználatot, az akcentust különbözteti meg.

Ha az előbb felsorolt elsődleges szempontok közül kettő fennáll, akkor az ajánlás szerint az adott jogviszony szempontjából az adott kisebbség tagjaként feltételezhető a nevezett személy. Másodlagos szempontként - amelyet akkor alkalmaz, ha az elsődleges jellemzők közül csak egy állapítható meg - a szociális helyzetet, az iskolai végzettséget, a családmodellt, a munkahelyi státuszt, vallásra utaló jelet vagy magatartást, valamint a szociális ellátásokban való részesedést és a foglalkozást jelöli meg. Ez a szempontrendszer anno egyébként széles támogatást élvezett. Az egyes programokban, támogatásokban való részvétel, illetve részesedés megítélésének szempontjából az önkéntes megvallás önmagában tehát nem elég, az objektív szempontok tekintetében érdemes az adott pályázat, támogatás, intézkedés funkciója szerint relevanciatesztet alkalmazni. Amennyiben a kisebbségi mivoltnak az identitásvonása releváns az adott jogviszony tekintetében, akkor ehhez a kapcsolódó objektív ismérvek meghatározása válhat szükségessé. Ennek megerősítésére a közösség általi elismerés szükséges.

Az objektív garanciális szempontok mérlegeléséhez a kisebbségi önkormányzat által adott ajánlás szolgálhat alapul, amely szempontrendszert ad a kisebbségi közösség általi elismeréshez. Az ajánlás csak az előre megadott szempontok alapján, indoklással ellátva készülhet. Ehhez a biztosi javaslat formanyomtatvány készítését javasolta, amelyen a kisebbségi önkormányzatnak egyrészt be kell jelölnie azokat a kritériumokat, amelyeknek a pályázó megfelel, másrészt pedig szövegesen is indokolnia kell, hogy ezeknek milyen módon felel meg.

Az ajánlásnak a következő kritériumokat kellene tartalmaznia. Elsődleges kritériumként a leszármazást, a családi állapotot, a nyelvismeretet, a kulturális hagyományok ismeretét és ápolását, a közösségi események, rendezvények látogatását és a kisebbségi oktatásban való részvételt jelöli meg. Szintén elsődleges kritérium a kisebbségi közéletben való aktív részvétel, a kisebbség társadalmi szervezetében való tagság vagy választott tisztség, kisebbségi önkormányzatban való képviselői tisztség viselése, a kisebbség tagjaként való ismertség a településen, valamint a kisebbség érdekében végzett társadalmi tevékenység.

(19.10)

Ha a felsorolt szempontok közül legalább kettő fennáll, akkor a kisebbségi identitás vélelmezett. A vezetéknév és keresztnév, illetve a vallásra utaló jel vagy magatartás mint másodlagos kritériumok kiegészítő jelleggel alkalmazhatóak a biztosi ajánlás szerint abban az esetben, ha az elsődleges jellemzők közül csak egy állapítható meg.

Amennyiben azért szükséges az adott támogatás, illetve intézkedés, hogy ellensúlyozza a történelmi vagy aktuális diszkrimináció negatív hatásait - tehát például egy esélykiegyenlítő foglalkoztatási program esetében -, akkor más típusú objektív szempontok mentén kell valószínűsíteni a csoporttagságot. A csoporttagság elsődleges kritériumrendszere megegyezik a diszkrimináció vagy faji indíttatású bűncselekményeknél felsorolt elsődleges kritériumokkal.

Másodlagos szempontrendszerként azonban figyelembe veszi az identitásmegvalláshoz kapcsolódó, azaz anyagi vagy egyéb előnyökkel járó kisebbségi jogok gyakorlásához fűződő elsődleges szempontokat. Az esélykiegyenlítő intézkedésekhez kapcsolódó objektív, garanciális szempontrendszer mérlegelése a javaslat szerint a kisebbségi önkormányzat által adott ajánlásban a közösség általi elismerés modelljének megfelelően történne.

Az objektív szempontrendszernek való megfelelést tartalmazó ajánlás kiadását a helyi kisebbségi önkormányzatok, ennek hiányában más kisebbségekkel foglalkozó civil szervezetek vagy szomszédos települések kisebbségi önkormányzatai, illetve más, erre alkalmas szerv hiányában területi kisebbségi önkormányzatok végeznék az érintett személy számára. Az ajánlást az érintett személy nyújtja be a programot vezető szervhez, aki az illető személyt bevonja a programba. A program szervezője számára tehát mérhetővé válik a kisebbségi részvétel aránya. Fontos hangsúlyozni, hogy a kisebbségi önkormányzatok csak egyedi ajánlásokat bocsátanak ki esetről esetre, de sem az ajánlások másolati példányát, sem pedig erre vonatkozó más dokumentumot nem tárolnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az általam ismertetett jelentés számos garanciális elemet tartalmaz a képviseleti jogok tekintetében. A képviseleti jogok vonatkozásában gyakorlati szempontú objektív kritériumrendszeren alapuló javaslatot tesz arra, hogy a kisebbségi közösség garanciális szempontrendszer alapján ismerhesse el a saját tagjaként magát kisebbséginek valló személyt.

Ezen garanciális elemek tisztázását azért tartom kiemelten fontosnak, mert az előttünk levő törvényjavaslatban nem tisztázott, hogy a jelölő nemzetiségi szervezetek miként ismerhetik meg a regisztrált választópolgárokat, miként fordulhatnak hozzájuk a bevezetni kívánt ajánlásért. A névjegyzék kezelésével kapcsolatos kérdéseket a javaslat az új választási eljárásról szóló törvénybe utalja, csakhogy egyáltalán nem mellékes adatvédelmi szempontból sem, hogy ki fogja kezelni, milyen jogkörökkel a nemzetiségi névjegyzékeken. Lesz-e döntési joga arra nézve, hogy megítélje a jelentkező nemzetiségi kötődését, kellő jogorvoslati lehetőséggel együtt.

Az általam ismertetett jelentés alapelve, hogy a választói névjegyzék összeállításában a kisebbségi közösségeknek is szükséges közreműködniük a képviselet legitimációjának biztosítása érdekében. A jelentésben felsorolt javaslatok egyaránt vonatkoznak az aktív és passzív választójog alanyi körének behatárolására egyébként.

A legitimáció megteremtésének lehetséges módja, hogy a kisebbségi közösség képviseletében egy választott tagokból álló bizottság döntsön a kisebbségi választópolgár nyilvántartásba-vételéről. A bizottság e megoldás esetén azt vizsgálná, hogy a kérelmező valószínűsített-e olyan kapcsolatot az érintett kisebbségi közösséggel, amely feljogosítja őt a választás folyamatában való részvételre. A laikus, társadalmi megbízatású bizottsági tagok tehermentesítése érdekében indokolt, hogy az általános választójogi feltételeknek való megfelelést a szakmai apparátussal rendelkező helyi választási iroda vezetője vizsgálja. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a bizottság az esetleges jogorvoslati eljárást követően megküldené a kisebbségi választópolgárként nyilvántartásba vehető személyek nevét és az azonosításukhoz szükséges adataikat a jegyzőnek. A jegyző ennek megfelelően összeállítaná a kisebbségi választói jegyzéket, de nem ő döntene arról érdemben, hogy a kérelmező elismerhető-e kisebbségi választópolgárként.

A bizottság tagjainak kiválasztására vonatkozó szabályok kialakítása során szigorú összeférhetetlenségi szabályok kialakítása révén ki kell zárni annak lehetőségét, hogy a tagok elfogultak legyenek valamely jelölőszervezet vagy jelölt irányában. Lényegi kérdés az is, hogy a kérelmezőnek milyen jogorvoslati lehetősége legyen, ha a bizottság szerint nem vehető fel a kisebbségi választói jegyzékbe.

Alkotmányossági követelmény, hogy a jogorvoslat iránti kérelemről a bíróság döntsön. Indokolt lenne azonban, hogy a bíróság csak a bizottsági döntéshozatali eljárás jogszerűségét vizsgálja. A felülvizsgálat a következőkre terjedne ki véleményünk szerint: a bizottság betartotta-e az eljárási szabályokat, valamint vizsgálta-e az objektív kritériumoknak való megfelelést, illetve figyelembe vette-e a kérelmező által hivatkozott bizonyítékokat? E megoldás esetén tehát a bíróságnak nem kellene állást foglalni a kérelmező kisebbségi közösséghez tartozásáról.

A választójog érvényesítése során alkalmazandó objektív garanciális szempontrendszer vizsgálata tehát a jelen szabályozási keretbe beilleszthető. Ezzel szemben adatvédelmi aggályok abban az esetben nem állnak fenn, ha a kisebbségi jegyzéket a választás lezárását vagy a kifogás elbírálását követően megsemmisítik. Ez a kérelem elbírálása során kezelt vagy keletkezett személyes adatokra is vonatkozik.

A képviselethez kapcsolódó objektív garanciális szempontrendszer elemei megegyeznek az identitásmegvalláshoz kapcsolódó kisebbségi jogok gyakorlásához fűződő objektív szempontokkal. Álláspontunk szerint tehát a választójoggal összefüggő pontos eljárásrendet, az azokhoz kapcsolódó garanciarendszert, az összeférhetetlenségi szabályokat és a jogorvoslati lehetőségeket a nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozásra vonatkozó különleges adatok kezelését érintő felhatalmazással együtt törvényben kell meghatározni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem véletlenül fordítottam ekkora hangsúlyt és ilyen terjedelmet ennek a résznek, hiszen a legtöbb felszólalás erre vonatkozott, hogy hogyan küszöbölhető ki az a probléma, az a hiba, ami a jelen rendszerben fennáll. Sajnos úgy látjuk, hogy a most benyújtott törvényjavaslat ezt nem fogja orvosolni.

Illetve megemlíteném azt, hogy bizottsági ülésen elhangzott az, hogy jó, jó ez az objektív szempontrendszer, de lehetetlen volna kodifikálni, lehetetlen lett volna kodifikálni. Mi ezzel nem értünk egyet. Saját kodifikátorapparátusunk egyébként rendelkezésükre áll szükség szerint, hogy ebben segítse önöket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy az Alkotmánybíróság is rámutatott, a kisebbséghez való tartozásról szóló valótlan tartalmú tömeges számú nyilatkozat zavarhatja a nemzetiségi autonómia gyakorlását. Ellenőrző mechanizmusok nélkül előállhat olyan helyzet, hogy nem az adott nemzetiséghez tartozók választják meg saját önkormányzatukat.

A törvénynek a visszaélés lehetőségeit ki kellene küszöbölnie, de legalábbis ésszerűen alacsony szintre szorítania. A képviseleti jogok és az identitás között minél szorosabb kapcsolatnak kell lennie. A garanciális szabályokat magának a törvénynek kellene tartalmaznia oly módon, hogy a jogorvoslat lehetőségét is biztosítsa.

A törvényjavaslat szövegét olvasva sajnálattal vettük tudomásul azt, hogy a Fidesz képtelen volt felülbírálni a 2005-ös elutasító álláspontját, és belátni, hogy addig, ameddig a kisebbségi közösségek nem kapják meg azt az elemi jogot, hogy saját közösségeik összetételének meghatározásában legalább részt vehessenek, nincs értelme autonómiáról beszélni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzetiségek jogairól szóló törvényjavaslat az idei népszámlálás során összeírt nemzetiségi létszámhoz, 30 főhöz köti a nemzetiségi önkormányzati képviselők választását. A népszámlálási adatok felhasználásával a javaslat azt kívánja kizárni, hogy olyan településeken is kitűzzék a választást, ahol nincs jelen a képviselni kívánt közösség.

Álláspontunk szerint a nemzetiségek jogai nem köthetők össze a népszámlálási adatokkal, ez szintén elhangzott már korábbi felszólalásokban. Ezek a népszámlálási adatok, amelyek kizárólag statisztikai adatokként kezelhetők, különös tekintettel arra, hogy ezen adatok nem tükrözik majd teljes pontossággal - ez is elhangzott már korábban - a nemzetiségek létszámát, hiszen ezekben az adatsorokban vannak választásra nem jogosultak, például kiskorúak is, a népszámlálási adatok ezért nem tekinthetőek véleményünk szerint egy település nemzetiségi lakossága pontos leképezésének, hiszen szenzitív adatokról szóló önkéntes nyilatkozatokon alapulnak. Hadd osszam meg önökkel a saját népszámlálási tapasztalataimat, amit egyébként bizottsági ülésen már elmondtam. Az én saját népszámlálási biztosom végigkérdezte a kérdéseket, majd összecsomagolt és indulni készült, amikor is megkérdeztem, hogy nincs-e olyan kérdés véletlenül a végén, ami arra vonatkozna, hogy én tartozom-e valamilyen nemzetiségi közösséghez.

Azt mondta - és ezzel nem szegény biztost akarom bemártani -, hogy de van, de ránézésre egyértelmű, hogy nem tartozik semmilyen nemzetiséghez. A saját példámon keresztül szeretném tehát megosztani önökkel, hogy mennyire nem működik ez az önbevallásos módszer, illetve a népszámlálási adatokon alapuló módszer.

(19.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! A kisebbségi kötődésű nem magyar állampolgár magyarországi kisebbségi joggyakorlása számos országos kisebbségi önkormányzat régi törekvése volt. A jogalkotó a nemzetiségekről szóló törvény személyi hatályát kiterjeszti a Magyarországon lakóhellyel rendelkező nem magyar állampolgárokra azzal, hogy a nemzetiségi önkormányzatokba való jelöltség, választhatóság jogát továbbra is csak a magyar állampolgárok számára tartja fenn. Ám ahogy arra a kisebbségi ombudsman is felhívta a figyelmet, a törvényjavaslat mostani megoldása számos kérdést vet fel. A személyi hatály módosítása nem csak az anyaországok Magyarországon lakóhellyel rendelkező állampolgáraival bővítheti a hazai nemzetiségeket. Problémás, hogy az EU állampolgárai ezentúl szavazhatnak, de nem választhatók a nemzetiségi önkormányzati választásokon. Összehasonlításul: nem magyar állampolgárok a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán választók és választhatók. Ennek az ellentmondásnak a feloldását az LMP módosító javaslat benyújtásával kívánja majd orvosolni, aktív és passzív választójogot egyaránt biztosítva az érintettek számára.

Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat szembetűnő gyengesége még, hogy terjengős szabályozással igyekszik leleplezni a valódi tartalom hiányát, bár amint hangsúlyoztam, a szándékot értjük. A több mint kétszáz paragrafus - különösen az önkormányzati szervezeti kérdések terjedelmes tárgyalása - messze nem áll arányban a szabályozás tárgyával.

A törvényjavaslat a komolyság látszatát igyekszik kelteni azzal, hogy szolgaian átveszi mindazt, amivel a helyi önkormányzatokról szóló törvény megajándékozza úgymond a települési önkormányzatokat. Ezzel kívánja leleplezni a jogalkotó azt a tényt, hogy a törvényjavaslat továbbra is a helyi önkormányzatok kötelező feladatává teszi, hogy gondoskodjanak a helyi nemzetiségi önkormányzat részére a működés személyi és tárgyi feltételeiről, továbbá a működéssel kapcsolatos végrehajtási feladatok ellátásáról. Jóllehet a hatályos szabályozás szerint a kisebbségi önkormányzatok elviekben bármikor kérhetnék, hogy a testület működése érdekében használhassák a helyi önkormányzat infrastruktúráját, az eddigi tapasztalatok szerint azonban a helyi önkormányzatok csak a minimális működési feltételeket biztosították számukra. Ehhez képest nem tekintjük érdemi előrelépésnek annak előírását, hogy a jövőben havonta legalább 16 órában kellene a nemzetiségi önkormányzati feladat ellátásához szükséges tárgyi, technikai eszközökkel felszerelt helyiség ingyenes használatát biztosítani. Ez ugyanis azt a látszatot kelti, hogy az ingyenes helyiséghasználat csak ebben az időkeretben illeti meg a nemzetiségi önkormányzatokat. Vagyis a törvényjavaslat tapodtat se mozdul el attól a sokat kárhoztatott állapottól, hogy a nemzetiségi önkormányzatok nem rendelkeznek szervezeti autonómiával.

A nemzetiségi önkormányzatok hatásköre - ha erről egyáltalán van értelme most itt beszélni - kimerül a saját szervezetük meghatározásában, miközben feladataikat továbbra is döntően a települési önkormányzatok látják el saját hatáskörben. Ráadásul - ahogy a köznevelésről szóló törvény tervezetéből kitűnik - a köznevelési reform után hamarosan már azok sem, hanem az állam fogja e feladatokat ellátni, így a döntés joga a nemzetiségek önkormányzataitól még távolabb kerül.

Végezetül a terjengős szabályozás ezt a nagy semmit szervezeti és gazdálkodási szabályok egész arzenáljával veszi körül. Mindezek fényében szánalmasnak gondoljuk a jogalkotó azon igyekezetét, amivel el akarja hitetni azt, hogy a nemzetiségi autonómia e törvény elfogadása révén kiteljesedik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Aggályainknak kívánok hangot adni továbbá az átalakult nemzetiségi önkormányzatok intézményét illetően is, különös tekintettel arra, hogy azt nem támogatták az országos önkormányzatok elnökei. Amellett, hogy területi jellegű autonómiát képvisel az átalakult nemzetiségi önkormányzat, a múltban alkalmas volt arra egyes esetekben, hogy települési önkormányzati képviselők átalakulással megakadályozzák a közvetlenül választott valós kisebbségi önkormányzati testület megalakítását.

Ellentmondásos a kérdés szabályozása azért is, mivel a nemzetiségi önkormányzatokra csakis a nemzetiségi választói névjegyzékben szereplők szavazhatnak, míg az átalakult nemzetiségi önkormányzatok a település valamennyi lakójának érdekében kellene hogy eljárjanak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Aggályosnak tartjuk továbbá a törvényjavaslat azon rendelkezését, miszerint a nemzetiségi önkormányzati választásokon jelölteket állító szervezeteknek közhasznúaknak kell lenniük. A törekvés nyilvánvaló célja a választási visszaélések, az álszervezetek térnyerésének megakadályozása, de kérdés, hogy a közhasznúság megkövetelése nem szelektál-e túlságosan a szervezetek között. E kérdés megnyugtató megválaszolásához a minisztérium nem tett közzé semmilyen számítást, tanulmányt vagy kimutatást. Ráadásul a civil szervezetekről szóló, elfogadás előtt álló törvényjavaslat szerint közhasznú szervezet politikai tevékenységet nem folytathat. A nemzetiségekről szóló törvény ezen rendelkezése a nemzetiségi szervezeteket kizárja a megyei, fővárosi önkormányzat képviselő-testületébe történő jelöltállítás lehetőségéből. Módosító javaslatunkban ezért a "közhasznú egyesület" helyett a "civil szervezet" fogalmát ajánljuk.

Végezetül szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy a jogalkalmazást nehezíti a törvény rendelkezéseinek eltérő hatálybalépése. Egyes rendelkezések 2012. január 1-jén, mások 2012. március 31-én, szeptember 1-jén, 2013. január 1-jén, végül a 2014. évi önkormányzati választások napján lépnek hatályba. A hatályba léptetésről rendelkező szakaszok fenti meghatározása azt az érvet erősíti, hogy az Országgyűlés nincs jogalkotási kényszerben.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindannyiunk érdeke, itt elhangzott, azt hiszem, minden párt egyetértett abban, hogy egy előremutató, működőképes törvényt alkossunk a jövőben, ami kiküszöböli a jelen hatályos törvény hibáit. Ahhoz, hogy ezt elérjük, kérem, támogassák az LMP módosító javaslatait.

Köszönöm. (Taps az LMP és az MSZP soraiból.)