Felszólalás adatai

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy érzem, hogy kifáradóban vagy kimerülőben vagyunk. Hat órája folyik ez a vita. Hat órája folyik egy olyan vita, amihez egy nagyon gyenge alapanyagot kaptunk. (Varga Mihály: Színvonalas anyag van!) Sajnos egy nagyon gyenge alapanyagot kaptunk (Varga Mihály: Az a tavalyi anyag volt!), úgyhogy tulajdonképpen ez lehet a magyarázata annak, hogy ez a vita nem az anyagról szól, hanem úgy mindenről. Mondjuk, költségvetés idején vagy akár költségvetési irányelvek idején ez nem nagy baj, nem nagy hiba, hiszen világos, hogy itt minden mindennel összefügg - az a verssor jut eszembe, hogy "akár egy halom hasított fa,/ hever egymáson a világ,/ szorítja, nyomja, összefogja/ egyik dolog a másikát/ s így mindenik determinált." Szóval nem meglepő, hogy itt nagyon sok szó esik a múltról és nagyon sok szó esik olyan dolgokról, ami nincs benne az anyagban. Néhány ilyenre szeretném én is fölhívni a figyelmet.

Előttem képviselőtársaim - főként persze ellenzéki képviselőtársak, de nem kivétel nélkül, hiszen kormánypárti oldalon is jócskán megfogalmazásra kerültek kritikai állítások -, ki-ki a maga stílusában, ki ironikusan, ki mély felháborodással, ki meditatívan, megfontoltan, a feladat súlyát átérezve fogalmazta meg az ellenzéki kritikáját. Nagyon fontosnak tartom, hogy kormánypárti képviselők sem tudták megvédeni ezt az anyagot, úgyhogy a vita hatodik órájában, azt gondolom, hogy elérkezhetne az önkritika pillanatának az ideje, amikor kimondhatnák, hogy ez az első próbálkozás valóban gyengécskére sikerült.

Ezt bizonyítja egyébként az is, hogy amikor néhány megszólalással ezelőtt Varga államtitkár úr szót kért egy kétpercesben, már nem az anyag védelmezéséhez hozott érveket, hanem ellentámadásba ment, és arról szólt a kétpercese, hogy de hát ezt megelőzően sem volt ilyen vita a parlamentben a költségvetési irányelvről, s a többi. (Kuncze Gábor: És még ezt is elrontotta! - Varga Mihály: Sosem volt!) A dolog lényege, hogy én ellenzéki képviselőként szelídebb vagyok, mint sokan képviselőtársaim, gyermekbetegségnek tudom be, egy ilyen első próbálkozás gyengéinek azt, hogy így sikerült ez az anyag. Tényleg jóindulattal szeretném néhány ellentmondásra felhívni a figyelmet abban a reményben, hogy ezt a kormányoldal még képes megfontolni, meggondolni és képes még korrigálni rajta.

Ez az anyag hármas elemű célrendszert fogalmaz meg: a versenyképesség növekedését, a stabilitás megerősítését és a gazdasági-társadalmi kohézió javítását. Nekem, aki szociálpolitikai kérdésekkel foglalkozom főként, ezzel a harmadikkal van a legsúlyosabb, legfontosabb gondom. Ugyanis nagyon fontos ellentmondásban van az anyag a tekintetben, hogy mit ígér, és a tekintetben, hogy a konkrét cselekvés síkján mi várható. És itt most megint nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy nem arról beszélek, ami az anyagban benne van, mert az anyagban sajnos csak néhány általánosság van benne, olyan általános kijelentés, amit választási kampányfogás kijelentésnek lehet értékelni, szóval néhány lózung van az anyagban, és semmi konkrétum azzal kapcsolatban, hogy tényleg a családtámogatások fejlesztését, további átalakítását milyen irányban képzeli a kormány. De van sajnos tapasztalatunk, úgyhogy pontosan ismerjük azt az irányt, azt az utat, amire a kormány rálépett. Éppen ezért kénytelen vagyok ezt az alkalmat is felhasználni arra, hogy rámutassak erre az ellentmondásra, hogy tudniillik a társadalom kohézióját az a családpolitika, amit a kormány választott, amit a kormány követ, semmiképpen nem erősíti, hanem ellenkezőleg, úgy gondolom, ma már eléggé sok tényanyaggal bizonyítható, hogy sokkal inkább a társadalom kettészakadása, a társadalom kettészakadásának felgyorsítása irányába hat az, amit a kormány tervez. Ahhoz ugyanis, hogy társadalmi kohézióról, szolidaritásról beszélhessünk, olyan szociálpolitika kellene, ami a leszakadtakra, a rászorultakra sokkal erősebben koncentrál.

Ma reggel az expozéban Járai pénzügyminiszter úr úgy fogalmazott, hogy tovább növekszik a családi pótlék. No, én egy ilyen kijelentést persze örömmel hallok, mert én magam nagyon pártolom a családi pótlék emelését. Egyrészt szeretném megjegyezni, hogy ez, tudniillik hogy a családi pótlék emelése tervbe van véve, nincs leírva az anyagban. Ami le van írva, az a családoknak az adórendszeren keresztüli segítése, illetve azok az általános kijelentések, amiket legjellemzőbben talán Mádi képviselőtársunk fogalmazott meg valamikor tíz óra magasságában, hogy a család fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Van benne tapasztalatunk, hogy a család fontosságát ez a kormány kezdettől fogva milyen választékos stílusban tudja hangsúlyozni. A probléma az, hogy teljesen szem elől téveszti, hogy vannak a magyar társadalomban olyan családok, akiket nem támogat, nem támogatott, és attól tartok, hogy nem is akar támogatni a jövőben sem. Már több képviselőtársam elmondta ellenzéki oldalon azokat a tényadatokat, hogy hányan nem tudják, gyermeket nevelő állampolgárok milyen nagy arányban nem tudják igénybe venni azt az adókedvezményt, ami gyermekek után jár a személyi jövedelemadó-rendszerben.

Komolyan tartok tőle, hogy ha a kormány nem változtat ezen a stratégiáján, ezen a tervén, és ezt az adókedvezményt akarja megemelni - még egyszer hangsúlyozom, nincs leírva, hogy történetesen 25 százalékkal akarná ezt a kedvezményt megemelni, de lehet tudni újságcikkekből, innen-onnan, hogy vannak ilyen tervek -, ez nem abba az irányba hat, hogy a rosszabb helyzetben lévő családok egy kicsit képesek legyenek fölzárkózni.

Az általánosságok szintjén mozog mindaz, amit a jövedelem, a jövedelem alakítása kapcsán megfogalmaz ez az anyag; a tájékoztató anyagra, illetve a részletes indoklásra gondolok, mert maga a határozat meglehetősen kurta.

(15.30)

Tény, igaz, ténymegállapítás, hogy az európai színvonalhoz képest rendkívül alacsony a magyar átlagjövedelem, hogy ennek a jövedelemnek az emelése, emelkedése kockázatokkal is jár, hogy a munkanélküliség csökkentése nagyon kívánatos gazdaságpolitikai megfontolás kellene hogy legyen, illetve az is, amire igazán nagyvonalú ígéretet, azt gondolom, hogy reálisan nem tesz a kormány.

Amit viszont nagyon komoly problémának tartok, hogy semmiféle utalás nincs ebben a tájékoztató anyagban azzal kapcsolatban, hogy van-e valami elképzelése azon munkanélküliek helyzetének javításáról, akik eltűntek a munkaerőpiacról. Szóval kellene egy komoly odafigyelés arra a kérdésre, hogy itt bizony néhány százezer ember kiesett ebből a rendszerből, hogy néhány százezer embernek nincsenek világos, nyomon követhető jövedelmei, hogy ezek vagy feketejövedelemből élnek, vagy szürkejövedelemből, illetve felteszem és megkockáztatom, hogy van olyan réteg, amelynek tagjai teljesen jövedelem nélkül vannak, akik még csak nem is alkalmi munkából, hanem máról holnapra élnek.

Emlegeti a kormány természetesen az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközöket, de ezek is a lózungok kategóriájába tartoznak, semmi konkrét elképzelés nem olvasható ki ebből az anyagból azzal kapcsolatban, hogy hogyan szeretne hozzányúlni ehhez a problémához a kormány.

És hogy egy harmadik témát is említsek, megtették ezt többen előttem képviselőtársaim, ez az egészségüggyel kapcsolatos. Az egészségügy rendkívül súlyos helyzetben van, a társadalombiztosítási alapok állandóan hiányosak, miközben a kormány járulékcsökkentést ígér, nem lehet világosan látni, hogy az a bizonyos egészségbiztosítási reform, amelyre egyre több hivatkozás történik, tényleg milyen irányba akarja átszervezni az egészségügyet. Hiszen ami a kezünkben van, ami olvasható, abból hadd idézzek egy mondatot, amiből mindenki, aki esetleg hallgatja ezt a vitát, érezheti, hogy mennyire az általánosságok síkján mozog még a megfogalmazás is. Ami itt olvasható, az a következő: "a társadalombiztosítás területén az egészségbiztosítás reformja eredményeként átrendeződő biztosítási rendszer működőképessé, ésszerűbbé, hatékonyabbá válik". Ezek azok az általános jelzők, amelyek, azt gondolom, semmit nem mondanak egy ilyen anyagban, hiszen semmiféle konkrét anyag nincs a kezünkben azzal kapcsolatban, hogy hogyan fog ez megtörténni.

És hát itt a végére hagytam egy dicséretet, mert én magam sokkal szelídebb képviselő vagyok, és szinte-szinte sajnálom a kormányoldalt azért, mert ez az első próbálkozás ilyen szolidra, ilyen gyengére sikerült. Tényleg van egy pont, ami nekem tetszett ebben az anyagban (Varga Mihály: Az aláírás?), hogy úgy mondjam, örültem neki, és ez az, hogy a költségvetés funkcionális szerkezetben történő elkészítését is ígéri a kormány. Azt gondolom, ez tényleg új és tényleg reformlépés. Amit sajnálok, az az, hogy azok a táblázatok, amelyek elkészültek, azok csak a múltra vonatkozó táblázatok. Nagy-nagy kíváncsisággal várjuk, hogy a tárcákra vonatkozó költségvetés mellett a funkcionális szerkezetű összefoglaló táblázat vajon a jövőre nézve mit fog tartalmazni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)