A felszólalás szövege:
DR. ILLÉS ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Magyar Polgárok! Mi lehet annyira sajátosan emberi, mint az értelem és a jövőről való gondolkodás - teszi fel a kérdést egy ókori bölcselő. "Az új évezred küszöbén" címet viselő kormányprogram környezetpolitikájának üzenete: felelősség a jövőért.
E kormányprogram elfogadásával már az ezredforduló előtt megindulhat annak a Magyarországnak a felépítése, ahol a polgároknak nemcsak joguk, hanem lehetőségük is van egészségesebb környezetben élni, ahol a fejlődés nem a jövő rovására, a természeti erőforrások felélése árán valósul meg, ahol az ország polgárai közösen sáfárkodnak nemzetünk természeti kincseivel, az ivóvízzel, erdeinkkel, tavainkkal, s ahol a polgárok megbecsülésének egyaránt jele a jólét anyagi, környezeti és szellemi feltételeinek biztosítása.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Sem polgári jólét, sem pedig hosszú távon stabil és harmonikus gazdasági fejlődés nem képzelhető el egészséges környezet nélkül, a természeti erőforrások megóvása nélkül. E célok elérése erőfeszítéseket kíván a polgároktól, a kormánytól, a nemzet egészétől. Minden egyes polgár részese és résztvevője környezetpolitikánk megvalósításának, amelyhez a kormány a lehetőségeket biztosítja.
A fenntarthatóságot megcélzó hazai kezdeményezések kedvező fogadtatásban részesülnek a nemzetközi politikában. Ez azonban nem pusztán lehetőséget teremt számunkra egy hatékony környezetpolitika kialakításához, hanem egyre fokozódó nemzetközi elvárásokkal is szembesíti hazánkat. Ekképpen is kell érteni a bölcsességet. A magyarságnak vagy európai problémák megoldását kell magára vennie, vagy a maga problémáiban is alul marad.
Tisztelt Ház! A mai fejlett világban nemcsak az számít természetesnek, hogy a gazdaság működésében számolni kell a környezeti hatásokkal, megelőzve a környezeti károkat és a természetpusztulást, hanem egyre többen aknázzák ki a környezetvédelemben rejlő hatékonysági lehetőségeket, a gazdasági teljesítmény javítása érdekében.
(16.20)
A régi, kényszerű környezetvédelmet tehát felváltja a korszerű és kívánatos erőforrás-gazdálkodás.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a kormányprogram a rendszerszemléletű környezetpolitika talaján áll. Aki figyelmesen végigolvassa a kormányprogram összes fejezetét, az a környezetvédelem kihívásaira adott válaszokat rendszerbe foglaltan találja meg valamennyi fejezetben, sőt sajátja lesz az a módszertani keret is, amely rávilágít arra, hogy miképpen járul hozzá a környezet és a természetvédelem a gazdaság fejlődéséhez, a szociális és egészségi helyzet, az idegenforgalom vagy a mezőgazdaság versenyképességének javításához.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A kormány nem kívánja folytatni azt a gyakorlatot, amely a polgárok környezetükkel kapcsolatos jogos igényeit látványos, ugyanakkor hatástalan és költséges látszatintézkedésekkel próbálja kielégíteni. Ahogy Szophoklész fogalmazott: "Bölcs orvos nem énekel varázsigéket, ha vágást kér a seb."
Terézváros parlamenti képviselőjeként külön örülök annak, hogy a program kiemelt feladata a köztisztaság és a települési környezet védelme. A garéi magzatkárosító és rákkeltő anyagokat nem megfelelő módon elégetni kívánó dorogi hulladékégetőt pedig kérlelhetetlenül és határozottan felszólítjuk Komárom-Esztergom megye, Pest megye és Budapest lakosságának érdekében, hogy függesszék fel káros tevékenységüket, és ne állítsák kész tények elé az új kormányt.
A kormányprogram egyértelműen fogalmaz Bős-Nagymaros kérdésében is. Nem építünk gátat a Dunán, negyedmillió forinttól megfosztva minden magyar családot, miközben a gát nem oldja meg a Szigetköz problémáit, nem őrzi meg a pótolhatatlan ivóvízkészletet.
A környezetvédelmet a kormányprogram szellemében a hatékonyságnak, ésszerűségnek, megvalósíthatóságnak kell jellemeznie. Ezt a hatékonyságot segíti elő az a régen várt profiltisztítás is, melyet 1990 óta szorgalmazunk, és amely lehetővé teszi, hogy a környezetvédelmi tárca ellenérdekeltségektől mentesen, a párhuzamosságok felszámolásával fogja össze a környezet- és természetvédelem ügyét.
Ma azonban még a hatékony program és az államigazgatási háttér birtokában is számos nehézséggel kell szembesülnünk. Az elmúlt évek, évtizedek tevékenységének hatására az ország polgárainak legnagyobb része szennyezett területen él, és az Európai Unió képviselői szerint a környezetvédelem alacsony színvonala a legnagyobb akadálya hazánk uniós csatlakozásának. Hisszük, hogy a széles körű összefogással, az állam és az egyén szerepvállalásával megteremthetők a polgári jólét kibontakozásának lehetőségei a környezetvédelem és természetvédelem területén. Mindez lehetővé teszi hazánk európai uniós csatlakozását is.
A magyarság közös érdekéből fakadóan a költő szavaival kérem a tisztelt Ház valamennyi tagját, szavazzanak bizalmat a polgári koalíció programjának, hiszen "A dolgos test és az alkotó szellem, mondd, hogy törhetne egymás ellen? Az elme megbékül, ha megért, de nem nyughatik a szív nélkül, és az indulat múló görcsökbe vész, ha fel nem oldja eleve az ész."
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)
DR. ILLÉS ZOLTÁN, a környezetvédelmi bizottság elnöke, a bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az 1997. évi költségvetés zárszámadását az előző kormány pénzügyminisztere a választási kampány finisében állította össze, így annak szemlélete egyértelmű. Az új, a polgárok akaratát kifejező kormány ezzel a szemlélettel nem azonosulhat; annál is inkább, mert a múlt hibáinak kijavítása azok feltárásával veszi kezdetét.
Környezetvédelmi szempontból az elmúlt év költségvetése a környezetvédelmi törvény szellemével ellentétes szemléletet érvényesített, a környezet- és egészségkárosító tevékenységeket ösztönözte. Legszemléltetőbb példa erre a dohányáruk fajlagos fogyasztási adójának az inflációs kulcs alatti rögzítése; ezt nem mutatták ki, csak alaposabb szakmai elemzés után vezethető le, mivel a volumen és az ár együttes hatása érvényesül. Ennek következtében óriási pénzek keletkeztek és maradtak ebben a szférában, csak itt 5 milliárd forint körüli összeget fordítottak a közvetlen környezet- és egészségkárosításra. Természetesen a nemzetgazdasági kár ezen összeg többszörösét teszi ki.
"A nemzetgazdaság 1997. évi helyzetének elemzése" című rész főbb számai tisztesség szempontjából sem elfogadhatóak, azaz manipulatív jellegűek. Például a hatékonysági mutatók közül a legfontosabbat, a népesség aktivitási arányát kihagyják, mert az romlott, helyette más, természetesen látszólag javulást jelző mutatókat tettek be. Ismert, hogy az 1997. év költségvetése a Bokros-féle népnyúzó trend folytatását tükrözi. Például 1997-ben 1994-hez viszonyítva, az 1998. évi összehasonlító áron kifejezve csak a Nyugdíjalaptól további több mint 290 milliárd forintot vontak el. A számszerűsíthető öt szférából - nyugdíj, egészségügy, helyi önkormányzatok, szociális kiadások, központi költségvetés - összesen több mint 1500 milliárd forintot vontak el. Ezt az elvonást állítólag a külső egyensúly javítása céljából eszközölték. Ez nem felel meg a valóságnak, mert a reál-külkereskedelmet kifejező magyar vámbelterület egyenlege - export levonva import - 1996-hoz viszonyítva 200 millió dollárral romlott.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A fentiekből kiindulva a törvényjavaslat csak megfelelő kiegészítéssel fogadható el, ezt tükrözi bizottságunk állásfoglalása is, amelyben 6 igen, 1 nem mellett és 12 tartózkodással nem javasoltuk általános vitára. Köszönöm, elnök úr. Köszönöm, hölgyeim és uraim! (Szórványos taps a Fidesz padsoraiból.)
DR. ILLÉS ZOLTÁN (Fidesz): Igen tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Államtitkár Úr! A tegnapi napon megdöbbenéssel olvastam az egyik országos napilap cikkét, amely arról szólt, hogy a Horn-kabinet egyik elhíresült figurája, politikai államtitkára a XII. kerületi bérleményéből nem hajlandó kiköltözni. Nemcsók János úrról van szó, aki már nem kormánybiztosa és politikai államtitkára ennek az országnak, aki ebben a pillanatban jogtalanul tartózkodik abban az ingatlanban, abban a lakásban, amelynek tulajdonosa a XII. kerületi önkormányzat, a bérbeadó a XII. kerületi önkormányzat, és amely önkormányzat a bérlőkiválasztási jogát átadta a Miniszterelnöki Hivatalnak. Nyilvánvaló, hogy ez az ügy a Miniszterelnöki Hivatalhoz tartozik, hiszen a bérlőkiválasztási jogról a Miniszterelnöki Hivatal dönt.
Tudomásom van arról, mint mindnyájunknak, hogy május 24-e óta a Horn-kormány nem határozza meg ennek az országnak az ügyeit, és volt funkcionáriusai nem élhetnek vissza azokkal a jogokkal, amelyekkel megbízatásuk ideje alatt rendelkeztek.
Tisztelt Államtitkár Úr! Ezért kérdezem öntől: mi az igazságtartalma a tegnapi újsághírnek?
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. ILLÉS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Ebben az országban minden más állampolgárnak hasonló helyzetben, a funkciója lejárta után azonnal ki kellene költöznie. (Taps a kormánypártok soraiban.) Érthetetlen a számomra az, hogy Nemcsók János nemcsak hogy a hatalmával, hanem a már nem létező hatalmával és pozíciójával él vissza, és ebben az esetben felmerül az a kérdés, hogy ő rosszhiszeműen jár-e el ennek a bérleménynek a tekintetében. Sőt, fölmerül az is: ez a 25 millió forintot érő luxuslakás egy idő után átkerül Nemcsók János úr tulajdonába, mert majd arra tud hivatkozni, hogy a határozatlan idő, amit ebben a szerződésben egy adminisztratív hibaként elkövettek, jogalapot teremt számára arra, hogy ezt a bérleményt egyszer majd megvegye?
Én azt hiszem, hogy felháborító ez a helyzet, elfogadhatatlan ez a visszásság, és úgy gondolom, hogy ebben az ügyben azonnali határozott lépésekre van szükség. Kérdezném is öntől: mit kíván tenni? (Taps a kormánypártok soraiban.)
(15.00)
DR. ILLÉS ZOLTÁN, a környezetvédelmi bizottság elnöke, a bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Magyar Polgárok! Engedjék meg, hogy mondandóm bevezetőjeként idézzek az Alkotmánybíróság 1994-ben meghozott határozatából, amelyet 1997-ben egy újabb határozatában is megerősített. "Az állam nem élvez szabadságot abban, hogy a környezet állapotát romlani engedje, vagy a romlás kockázatát megengedje. A környezetvédelemhez való jog érvényesülésében nem lehet a gazdasági és társadalmi körülményektől függő olyan minőségi és mennyiségi hullámzást megengedni, mint a szociális és kulturális jogokéban, ahol a körülmények megkívánta megszorítások később orvosolhatók. E sajátosságok miatt a környezethez való jog védelmének eszközei között a megelőzésnek elsőbbsége van, hiszen a visszafordíthatatlan károk utólagos szankcionálása nem tudja helyreállítani az eredeti állapotot." Ezt az alkotmánybírósági határozatot a költségvetési törvény megalkotásakor különösképpen figyelembe kell venni, hiszen ez a törvény a kapcsolódó egyéb jogszabályokkal együtt alapvetően meghatározza a környezet állapotának alakulását.
Az elmúlt éveket, évtizedeket sajnos az jellemezte, hogy a költségvetési törvény megalkotásakor jórészt figyelmen kívül hagyták az előbbiek során említett szempontokat, és így a társadalomnak jelentős károkat okozva, alkotmánysértő módon elősegítették a környezet pusztítását és az emberek egészségének romlását.
A jelenlegi kormánynak a rendelkezésre álló rövid idő alatt természetesen nem volt lehetősége arra, hogy ezen a helyzeten gyökeresen változtasson, így kényszerűségből az 1999. évi állami költségvetés környezetvédelmi szempontból is magán hordozza még az elmúlt évek jegyeit. A változás azonban megkezdődött. A kormány és ezen belül a Pénzügyminisztérium is biztosított arról, hogy a jövőben erősíteni fogják azokat az eszközöket, amelyek a környezet állapotát javító, a fenntartható fejlődésnek megfelelő társadalom és gazdaság kialakulását eredményezik.
Ezeket az eszközöket két fő részre osztanám. Az első a környezetvédelmi adóreform. A kormányprogramban kiemelt helyen szerepel az élőmunkát sújtó terhek, a társadalombiztosítási járulék és a személyi jövedelemadó csökkentése. Az 1999. évi költségvetés e szándék megvalósításának kezdeti lépése, ami a 2000. év költségvetésében remélhetőleg már jóval erősebben mutatkozik majd meg.
Az emberi munkát terhelő adók és járulékok mérséklése következtében kieső államháztartási bevételeket részben "a szennyező fizessen" elv megvalósításával lehet pótolni. Véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy a környezetet súlyosan károsító ágazatok, iparágak, tevékenységek költségeinek egy jelentős részét az egész társadalommal és az elkövetkezendő nemzedékekkel fizettetik meg. Ennek a gazdaságilag ésszerűtlen, társadalmilag igazságtalan és környezetvédelmi szempontból súlyos következményekkel járó helyzetnek a megváltoztatása országunk elemi érdeke, de ez felel meg az Európai Unió, az OECD és az európai közlekedési miniszterek konferenciája keretében vállalt kötelezettségeinknek is.
Az említett elvnek megfelelően emeltük a benzin jövedéki adóját, az idei inflációnak megfelelő mértékben, a gépjárműadó alsó tételét 50, felső tételét 25 százalékkal, s valorizáltuk a környezetvédelmi termékdíjakat.
A másik fontos tényező a közvetlen állami támogatások rendszere. Az elkövetkezendő időszakban környezetvédelmi szempontból is felül kell vizsgálni az elkülönített állami alapok és fejezeti kezelésű előirányzatok keretében nyújtott állami támogatásokat, és a jövőben csak olyan tevékenységekre szabad közpénzeket kiadni, amelyek nem rontják a környezet állapotát.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az államháztartás olyan átalakítását, amely előtérbe helyezi a környezetvédelem, a fenntartható fejlődés követelményeit, komoly elemzéseknek, tudományos kutatómunkának kell megelőznie. Sajnos az elmúlt években gyakran előfordult, hogy a költségvetési törvény és a kapcsolódó egyéb jogszabályok meghozatalát nem előzte meg részletes vizsgálat, nemcsak a környezetvédelmet érintő hatások vonatkozásában, de egyéb, társadalmi vagy gazdasági szempontból sem. Ezzel a gyakorlattal gyökeresen szakítanunk kell. Ezt követeli meg többek között az államháztartási törvény is, amely kimondja, hogy a kormány a költségvetési törvényjavaslat benyújtásakor bemutatja a költségvetési törvény legfontosabb társadalmi és gazdasági hatásait.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága a jövő évi költségvetési törvényt általános vitára alkalmasnak találta és támogatta. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
DR. ILLÉS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Magyar Polgárok! (Csige József közbeszólása.) Elsősorban a saját érdekünk, de az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk is megköveteli az állami szerepvállalás jelentős növekedését a környezet- és természetvédelem területén.
(14.40)
Példának okáért a környezet- és természetvédelmi államigazgatás munkafeltételeinek javítására költött minden forint a többszörösét termeli ki a nemzetgazdaság részére. Egyrészt a területi szerveknél, a felügyelőségeknél jelentősen lerövidülhetnek az engedélyezési eljárások, másrészt a környezetvédelmi hatóságok időben és megfelelő felkészültséggel kezdhetik el az eseti környezeti károk megelőzését, illetve felszámolását, ami hatalmas tovaterjedő károk megakadályozását és jelentős összegek megtakarítását eredményezheti.
A második témakör, amit említenék, a közpénzekkel finanszírozott nagyberuházások esete. Elengedhetetlennek tartom ezek felülvizsgálatát gazdasági és környezetvédelmi szempontból egyaránt. A jelenlegi társadalmi-gazdasági feltételek mellett ilyen szempontból megkérdőjelezhető nagyberuházások közül most csak arról szólnék néhány szót, hogy miért nem szabad ma pénzt költeni a tervezett 4. fővárosi metróra. Az ország jelenlegi gazdasági helyzetében nem képes egyszerre öt óriási feladatnak megfelelni a közlekedés területén: először, a már meglévő s főleg a vidéket érintő közúti hálózat fenntartása és felújítása, különös tekintettel az e téren tapasztalható óriási elmaradásokra; másodszor, a közúti hálózat bővítése; harmadszor, a MÁV működőképességének biztosítása és az Európai Unió követelményeit is kielégítő fejlesztése; negyedszer, a helyi és helyközi tömegközlekedés üzemeltetése, fenntartása és felújítása; valamint ötödször, a tervezett 4. metró megépítése.
Ha a kormány a 4. metró finanszírozása mellett döntött volna, mint ahogy azt helyesen nem tette, akkor még kevésbé lenne mód az összes többi közlekedési feladat megoldására. A metróval kapcsolatban a Világbank a következő véleményt alkotta; szó szerint idézem: "Amennyiben megépül a 4. metróvonal, úgy a BKV utasainak 10 százaléka részére egy luxus utazási rendszer jön létre, miközben a 90 százalékukat arra kárhoztatják, hogy nagyrészt alacsony színvonalú tömegközlekedési eszközökkel, kedvezőtlen feltételek között utazzanak. Idővel ez a helyzet tovább romlana, mivel a felújításra fordítható összegeket elviszi a metróépítés, miközben a tömegközlekedési tarifák még tovább növekednének. Számos olyan beruházás lehetséges a fővárosban, vidéken, a nemzetgazdaság más területein, illetve a kevésbé fejlett megyékben, amelyeknek gazdasági szempontból valószínűleg elsőbbséget kellene biztosítani."
A Fővárosi Önkormányzat nem adott tárgyszerű és hiteles tájékoztatást a tervezett új metró megépítése kapcsán. Egyoldalú propagandát folytatott a beruházás mellett, elhallgatva annak hátrányait. Csak zárójelben jegyzem meg: az új metróval kapcsolatos közvélemény-kutatások során, amelyeket a Fővárosi Önkormányzat megrendelésére készítettek, nem tartottak be elemi szakmai és etikai normákat. Mindezek mellett rendkívül fontosnak, sőt elkerülhetetlennek tartom a budapesti és főváros környéki tömegközlekedés színvonalának javítását. Épp ezen belül is kiemelném a BKV, a MÁV és a Volán részvételével a Budapesti Közlekedési Szövetség létrehozatalának szükségességét. Külön is felhívom a figyelmüket az elővárosi vasúti hálózat fejlesztésének jelentőségére és a benne rejlő lehetőségekre.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A közlekedés vonatkozásában tehát az elővárosi vasutat működtetve, és kialakítva a Budapesti Közlekedési Szövetséget, Budapesten és környékén lehet a leginkább költséghatékonyan csökkenteni a környezeti ártalmakat és enyhíteni a közlekedési feszültségeket. A fővárosi agglomeráció lakosait is figyelembe véve, ezek az intézkedések mintegy 3 millió ember életfeltételeit javítanák, de nem a metró megépítésével.
(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A harmadik témakör a társadalomnak a környezettel és egészséggel kapcsolatos tudatossága. Ezen a téren is komoly feladatok várnak az államra. Sajnos, a gazdasági reklámok tetemes része olyan tevékenységeket állít követendő mintaként, fontos értékként az emberek elé, amelyek hatásai a környezetet és az egészséget súlyosan károsítják, és igen komoly károkat okoznak a társadalomnak. Azt hiszem, elég, ha itt csak a dohányzásra vagy az alkoholfogyasztásra utalok. Egyre kevésbé elkerülhető, hogy ezt társadalmi célú kommunikációval ellensúlyozzuk. Úgy vélem, hogy e rendkívül fontos oktató-nevelő célú tevékenységhez rendelkezésre álló pénzforrásokat oly módon kellene bővítenünk, hogy a hirdetések kulturális járulékát emeljük. Az így befolyó többletbevétel jó alapot teremtene egy, a mainál jóval hatékonyabb társadalmi célú kommunikáció megvalósítására. Ez olyan kommunikációt jelent, amely a humán értékrendet helyezi a középpontba, emeli a lakosság kulturális színvonalát, elősegíti az egészséges életmódot, útmutatást ad a színvonalas szórakozáshoz, és javítja a lakosság jelenleg sajnos rendkívül alacsony egészségi és környezeti tudatosságát.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindezek tükrében többek között környezet- és természetvédelmi szempontból is támogatom a kormány költségvetését.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
| Ülésnap | Felszólalás | Felszólalás dátuma | Felsz./videó idő | Napirendi pont |
|---|---|---|---|---|
| 34 | 97 | 1998.11.24. | 2:20 | 96-104,210-214 |
DR. ILLÉS ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt magyar Polgárok! A volt szocialista kormány egykori államtitkára nem akar kiköltözni. (Derültség.) Nem akar kiköltözni abból a 25 millió forintos lakásból, amelyben jogtalanul és rosszhiszeműen lakik, hiszen a májusi választások óta már nem államtitkára a Miniszterelnöki Hivatalnak, s ebből adódóan többé nem jár neki az a szolgálati lakás. (Keleti György: Tényleg?)
Az elmúlt választásokon a Szocialista Párt éppen azért bukott meg, mert számos tagja - mind az országgyűlési frakcióban, mind a párt helyi szervezeteiben - visszaéléseivel, mutyizásaival, síbolásaival lejáratta a Szocialista Pártot a polgárok előtt. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Úgy van! - Taps a kormánypártok soraiból.) Hogyan engedheti meg Kovács László, az MSZP elnöke, hogy pártjának és frakciójának tagja, Nemcsók János ilyen visszaélést kövessen el? Egyáltalán mi a véleménye erről az ügyről Kovács Lászlónak és a Szocialista Párt vezetésének? (Közbeszólások az SZDSZ soraiból.) Mert, kérdem én tisztelettel, melyik kisember nem élne azzal a lehetőséggel, hogy havi 5000 forintért béreljen egy 25 millió forintot érő lakást a budai hegyekben? Például azon magyar állampolgárok, akik nem tudják fizetni az egyoldalúan felbontott OTP-szerződéseik összegét, vagy azok a munkanélküliek, akik szintén gyermeket nevelnek? A több százezer kisnyugdíjas, rokkantnyugdíjas vagy a falvakban élő mezőgazdasági kistermelő közül ki az, aki ne fizetne kevéske pénzéből 5000 forintot bérletként egy 25 millió forintos ingatlanért? Ha ez nem jár nekik, akkor miért járna ez jogcím nélkül a Szocialista Párt egyik tagjának?
Nemcsók János nem akar kiköltözni. Talán bírósághoz fordul majd? Időt akar húzni? Miközben hálásnak kellene lennie a magyar polgároknak, a kisembereknek, hogy az ő szavazataik révén az 1994-től 1998-ig tartó ciklusban 5000 forint lakbért kellett csak fizetnie?
Tisztelt Államtitkár Úr! Nem költői a kérdés: mit kíván tenni, hogy a jogtalanság megszűnjön? Én pedig, ahogy a magyar szólásmondás tartja: lányomnak mondom, hogy a menyem is értsen belőle (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.); vagy népiesebb formájában: Jankónak mondom, hogy János is értsen belőle. (Taps és derültség a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)
| Ülésnap | Felszólalás | Felszólalás dátuma | Felsz./videó idő | Napirendi pont |
|---|---|---|---|---|
| 34 | 101 | 1998.11.24. | 0:42 | 96-104,210-214 |
DR. ILLÉS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Az eszemmel értem azt, amit ön mond, ugyanakkor felháborítónak tartom azt a helyzetet, amely kialakult. Nyilvánvalóan itt nem másnak, mint a Szocialista Párt vezetésének és Nemcsók Jánosnak kell állást foglalnia ebben a kérdésben. Tűrhetetlen, hogy a jog, amely mindenkire érvényes, és az etika, amelyet mindenkinek be kell tartania, egyesek számára ne legyen irányadó!
Ezért felelős politikusként, a Magyar Országgyűlés tagjaként, a környezetvédelmi bizottság elnökeként Nemcsók Jánost felszólítom, hogy szüntesse meg ezt az erkölcsileg joggal elítélendő helyzetet, amely felháborítja a magyar polgárokat. Költözzön ki, mert ami nem jár neki, az nem jár neki! (Taps a kormánypártok soraiból.)
DR. ILLÉS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Mint a főváros egészéért aggódó VI. kerületi terézvárosi parlamenti képviselő fordulok önhöz.
1998 decemberében a Fővárosi Önkormányzat és a közlekedési tárca akkori vezetői megállapodtak abban, hogy az idei év elején eldöntik, a kormány melyik új dunai híd megépítését támogatja Budapest északi térségében: az újpesti vasúti híd mellé tervezettet vagy az M0-s autóút hídját Budakalász magasságában? Csakhogy ismerve az M0-s északi híd ügyének előzményeit, nevezetesen, miközben a Horn-kormányzat időszakában a tárca és Budapest is deklarálták a keleti szektor továbbépítését, a korábbi szociálliberális kormányzat 24 milliárd forintot költött az északi szektorra - talán az akkori és azóta is zajló esetleges telekspekulációk miatt. Valamint ismerve az aktuális jogi helyzetet, a hídépítés kérdését véleményem szerint "vagy-vagy" alapon nem lehet eldönteni.
Budapest fejlődése és a várost körül vevő zöld gyűrű megőrzése szempontjából ugyanis a Szentendrei-szigeten átvezető M0-s híd és csatlakozó útjai megépítése kifejezetten káros lenne. Ezt nem én mondom, hanem a "Várospolitika 2000" című, Budapest fejlődésével foglalkozó, 1994-ben megjelent tanulmány rögzíti. Ezt a megállapítást a fővárosi Fidesz- és az MDF-frakciók az előző ciklusban, akárcsak most, támogatták. Örültünk, hogy egy ilyen fontos kérdésben az ellenzék és a koalíció egyetértett.
Törekvésünket csak megerősítette, hogy a tervezett híd helyszínén található Szentendrei-sziget a Duna-Ipoly Nemzeti Park részévé vált, és az Országgyűlés határozat formájában megszületett döntése az országos területfejlesztési koncepcióban kimondta, hogy a védett területeket útépítésekkel el kell kerülni. Ennek szellemében született meg a gyorsforgalmi úthálózat kiépítésének programjáról szóló 2119/1997. számú kormányhatározat is, amely az M0-s északi hídjának építését nem tartalmazza.
Azt, hogy 1995-96 környékén miért változott meg a fővárosi városvezetés véleménye, nem tudom.
(16.10)
Azt, hogy miért a főváros fejlődése ellen ható beruházást akarták már akkor is és akarnak most is a kormánnyal finanszíroztatni a főváros részéről, arról szintén nincs fogalmam. Talán a még meg sem épült út nyomvonala mellé már odatelepedett bevásárlóközpontok kedvéért? Vagy talán a nyomvonal mentén esetleg kialakult ingatlanspekulációk miatt? Akárhogy is van, egy új budapesti híd megépítése nemcsak a főváros ügye, hanem országos ügy is.
Ezért mint budapesti polgár, mint VI. kerületi parlamenti képviselő kérdezem önt tisztelettel, mit szándékozik tenni a kormány Budapest közlekedési gondjainak enyhítéséért, egy új Duna-híd megépítéséért a főváros fejlesztése érdekében.
Tisztelettel várom válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)
DR. ILLÉS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A választ elfogadom, azzal a kis kitétellel, hogy véleményem szerint Budapesten több hídra is szükség lenne, de talán ezek közül az első híd az újpesti lehetne, melynek csatlakozó útjai Budapesten haladnának keresztül olyan területeken, amelyek jelen pillanatban alulhasznosítottak, lepusztultak, és ezek bekapcsolása környezetvédelmi szempontból is elsődleges fontosságú a főváros tekintetében.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
DR. ILLÉS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Vasárnap Máramarosban átszakadt a gát, egy aranybánya szennyvíztavának gátja. Több mint 100 ezer köbméter méreg, főleg cián ömlött a Szamosba. A folyó most meghalt egy időre - magyarázta az újságírónak mélységes szomorúsággal egy Szamos menti ember. Elpusztult a Szamos teljes élővilága, a halak, a békák, a rákok, és veszély fenyegeti az emberek egészségét is. A nagy baj még hetekig fog tartani. A méreg már beömlött a Tiszába, és minden útjába eső életet elpusztít.
Mint a katasztrófáknál mindig, most is nagy az összefogás, hogy amennyire lehet, csökkentsük a bajt. A határ mindkét oldalán az emberek százai megfeszítve együtt dolgoznak és - mint a katasztrófáknál általában - eljött az igazság pillanata is. A vétkes ipari vállalat szabálytalan működését azóta már megtiltották a román hatóságok. A természeti katasztrófáknak több tanulsága van. Érdemes ezekről most beszélni, mert a válság perceiben érthetőbb minden.
(10.30)
Először is: megállapíthatjuk, hogy a pusztulást - mint oly sokszor - emberi felelőtlenség okozta; ráadásul a cég vezetőinek tudniuk kellett tevékenységük nagy kockázatáról, mert a román környezetvédelmi hatóság nem adott engedélyt a veszélyt jelentő munkákra. Adódik a következtetés, hogy csak a természet törvényeit és erőit tiszteletben tartva lehet emberi cselekvést tervezni, az elővigyázatosság figyelembevételével és alázattal a természet iránt.
Másodszor: újra és újra bebizonyosodik, hogy nemcsak embernek ember ellen viselt háborúi pusztítják az életet. A rövidlátó tervezés, a csak az azonnali hasznot értéknek tekintő gazdaság is fenyegetés a emberiségre. A XX. század második felében született a felismerés, hogy a fenntartható fejlődés nem lehetséges az erőforrások, a föld, a levegő, a víz korlátozás nélküli pazarló használatával és a természeti értékek megőrzése nélkül. Magyarországon a rendszerváltozás időszakához köthető ez a szemléletváltás.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt mindig is élen jár ennek az új szemléletnek az elfogadtatásában, meghonosításában. Sajnos, most mégis bizonyosan elpusztul két hosszú folyószakasz élővilága, veszélybe kerülhet néhány település, elsősorban Szolnok vízellátása. Ezeket a károkat aligha lehet ellentételezni abból az aranymennyiségből, amit a vétkes vállalat nyereségként elkönyvelt.
Harmadszor: egyetlen ország, egyetlen nemzet, egyetlen gazdaság sem függetlenítheti magát a természet adta körülményektől. Ismét megtapasztalhattuk, hogy a szennyezés nem ismer országhatárokat.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről mi úgy véljük, hogy fontos a határmenti régiók együttműködésének kialakítása, az országhatárokon átterjedő környezetszennyezés keletkezésének megelőzése és a kialakult károk felszámolása.
A befolyó víz minőségének védelme érdekében a teendő a szomszédos országok területén adódik, ahonnan a víz hozzánk érkezik. Ezért nem elegendő, ha csak a magyar folyószakaszokat védjük a szennyezésektől a vízügy, a környezetvédelem, a természetvédelem összefogásával, hanem saját érdekünkben meg kellene találni annak lehetőségét, hogy a szomszédos országok területén folyó vízvédelemben is részesek lehessünk.
A megvalósítás útja a diplomácián keresztül vezet. A környezet védelme nem elválasztja, hanem összehozza az embereket és nemzeteket. Ez újabb eszköz a román-magyar, a szlovák-magyar, a szerb-magyar, a horvát-magyar, a szlovén-magyar kapcsolatok erősítésében. Sőt, tudjuk azt is, hogy az Európai Unió a legszívesebben ezeket a környezetvédelmi együttműködéseket támogatja anyagi eszközökkel.
Végezetül, szeretném kifejezni köszönetemet azoknak az embereknek, akik egy nehéz árvizes időszak után a mostani belvíz okozta károk közepette teszik a dolgukat a Szamos és a Tisza mentén, mindnyájunk egészségének megőrzése érdekében.
Szolgáljon ez a mostani környezeti katasztrófa tanulságul a jövőre nézve! Csak az érintett országok összefogásával óvhatók meg közös folyóink, környezetünk, a természet egésze. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
DR. ILLÉS ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt a törvényjavaslat benyújtását és megtárgyalását szükségesnek és időszerűnek tartja mind az egészség- és környezetvédelem, mind pedig az Európai Unióhoz való csatlakozásunk jogharmonizációs feladatainak részeként.
A hazánkban termelődő hulladék döntő részét a feldolgozó kapacitás, illetve az ehhez nélkülözhetetlen külön gyűjtés hiányában a többségében környezetszennyező, kevés szabad férőhellyel rendelkező lerakókban helyezik el. Az uniós elvárások teljesítése érdekében változtatásra szorul a jelenlegi pazarló szemétkezelési gyakorlat. Az Európai Unióban megfogalmazott irányelvek alapján a hulladékgazdálkodás alappillére a hulladékok mennyiségének és veszélyességének csökkentése, amit az alábbi lépéssorozatnak kell követnie: törekedni kell a hulladékkeletkezés kiküszöbölésére, a keletkezett hulladék szelektív gyűjtésére, hasznosítására. A hasznosítás érdekében a nem szelektíven gyűjtött hulladék válogatása szükséges. A felhasználáson túl megmaradó anyagok égetését csak esetleg engedélyezik az Európai Unióban, és a legrosszabb megoldás, a deponálás csak a legvégső esetben jöhet számításba.
A fenntarthatóság eszméjét szem előtt tartva a Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről üdvözölni tudjuk ezen alapelvek, nemzetközi környezetvédelmi normák megjelenését a törvénytervezetben. Azonban az alapelveken túl az előterjesztett törvény további részeit ez a szemlélet nem hatja át, túlzottan nagy teret kap az égetés és a lerakás szabályozása, míg a hulladék keletkezésének megelőzése, a takarékosság és az újrahasznosítás háttérbe szorul. Ezt a gyakorlatot kell felváltania a jövőbeni szabályozásnak, megváltoztatva fogyasztói szokásainkat, a környezeti közgondolkodást. A helyes hulladékgazdálkodás olyan érték, amely a gazdasági folyamatok része, a környezetvédelmi ipar, illetve háttéripar erősödésével hozzájárul az ország nemzeti jövedelmének növeléséhez, ipari vállalkozásokat indukál, munkahelyeket teremt, hatással van a tudományos-technológiai fejlődésre is, újabb és újabb feladatokat ad a kutatói szférának.
A törvényjavaslat több helyen kinyilvánítja az Európai Unió jogszabályaival való összhangot, és támaszkodik az Európai Unió irányelveire is. Azonban a legfontosabb alapelvek, a prioritás és az együttműködés elve nem kerül megfogalmazásra. Más területeken, különösen a mellékletek esetében a közösségi jogrendszerrel való harmonizálás nem alkalmazkodik a hazai sajátosságokhoz. Olyan megfogalmazások kerültek a törvénybe, amelyek érvényesítésük során zavarokat okoznak a magyar gyakorlatban. A kötelező jelleggel átvett uniós szabályozás elemei furcsa keveréket alkotnak a mai környezetszennyező magyar gyakorlattal, ezáltal is konzerválva a mostani korszerűtlen és környezetszennyező hulladékgazdálkodást.
(10.20)
Rá kell világítanom arra is, hogy a törvény világosan megfogalmaz korszerű célokat, ugyanakkor a legfontosabb kérdések megválaszolását elodázza. A tervezet számos fejezetében és a zárórendelkezések között is utal a célok eléréséhez szükséges eszközökre, felelősökre, azonban a feladatok megvalósításának ütemezése, az anyagi fedezet meghatározása, a megvalósíthatóság egyáltalán nem világos.
Itt szeretném megjegyezni, hogy a keret jellegű törvénytervezethez 35 miniszteri és kormányrendelet, valamint a végrehajtási utasítások tömkelege egyáltalán nem készült el. Tehát a jogalkotásról szóló törvényi rendelkezések figyelmen kívül hagyásával a végrehajtási utasítások sem kerültek bemutatásra. Ezért a Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről egy olyan országgyűlési határozati javaslatot kívánunk előterjeszteni, amely biztosítja a törvényhez tartozó végrehajtási utasítások ütemezését.
Hiányoljuk a törvénytervezetben gyakran szereplő fontos szakmai fogalom, a szelektív hulladékgyűjtés meghatározását; annál is inkább, mivel a hatékony hasznosítás az elkülönített gyűjtés nélkül nehezen elképzelhető, másrészt a kommunális hulladékok tekintetében a szelektív hulladékgyűjtés bevezetése nélkül nem lehet új lerakóhelyek létesítéséről gondoskodni.
A törvény alapkövetelményeinek teljesítése érdekében a gazdaság és a környezetvédelem közti kapcsolat erősítése elengedhetetlen. A gazdaság szereplőit érdekeltté kell tenni a korszerű hulladékgazdálkodásban, és speciális gazdasági ösztönző eszközökkel kell őket segíteni. Fokozott erőfeszítéseket kell tenni a korszerű megelőzési eljárások bevezetésére, a tiszta technológiák átvételére.
További feladat, hogy a gazdaságban keletkező hulladékok újrahasznosítási feladatai megoldást nyerjenek, ami komplex környezetvédelmi háttéripart tesz szükségessé.
Megfontolásra javasoljuk olyan piacfejlesztési szervezet létrehozatalát, amely a hulladékok begyűjtését és másodnyersanyagként történő hasznosítását végezné el. Ehhez a tárgyévi költségvetés, azaz az össz nemzeti termék 0,05 százalékát kellene biztosítani. A begyűjtés és hasznosítás érdekében a termelőket és a kereskedőket érdekeltté kell tenni a betétdíjrendszerek működtetésében is. Így például az üvegvisszaváltás rendszerének kiterjesztése és megerősítése létjogosultsággal bíró, a környezet és a gazdaság érdekeit szolgáló rendszer.
Ahhoz, hogy a visszagyűjtési rendszer zökkenőmentesen működni tudjon, például üzletek raktárhelyiségeinek kijelölésére van szükség, vagy például olyan szabványok megalkotására, amely a rekeszek szabványosítását is előirányozza. Hasonlóképpen egy mai átlagfogyasztótól reálisan nemigen várható el, hogy az évtizedeken át gyakorolt szemetelési szokásait anyagi érdekeltség nélkül hónapok alatt megváltoztassa, vagy saját fogyasztásának ökológiai következményeit figyelembe vegye.
Az állampolgárok környezeti tudatának kialakítása mellett szükséges azon jogi és szakmai intézkedések meghozatala, amelyek segítségével közvetlenül is érdekeltté tudjuk tenni a polgárokat a hulladékgazdálkodásban. Különösen fontos ez azért, mert a hulladékok keletkezésének, kezelésének díját végső soron a fogyasztó fizeti meg. A lakosság megfelelő felkészítése nélkül a törvény végrehajtása nem garantálható.
A törvénytervezet utal a termékdíjtörvény felülvizsgálatára is. A Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről támogatjuk azon elképzeléseket, amelyek a termékdíjak emelését és a termékdíjköteles termékek körének bővítését szorgalmazzák, hiszen ezek a bevételi források fedezetül szolgálnak a megelőzés és hasznosítás, végső soron a környezet állapotának javítása érdekében tett fejlesztésekhez. Az így keletkezett pénzek visszakerülnek a gazdaság különböző szféráiba, a gazdaság motorjaiként funkcionálnak, újabb beruházásokat indukálnak, és ezzel együtt számos új munkahely teremtésére adnak lehetőséget.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A hulladékgazdálkodási törvénytervezet bevezetésével jelentős többletfeladatok várnak az önkormányzatokra is. Minden településnek, régiónak hulladékgazdálkodási tervet kell készítenie, meg kell szerveznie a szelektív hulladékgyűjtést, szemételszállítást, gondoskodniuk kell arról, hogy megfelelő védelemmel ellátott regionális lerakók épüljenek.
A törvényben megfogalmazott célok helyi szinten történő megvalósulásához elengedhetetlen a központi segítség, olyan struktúra és állami részfinanszírozás, amely többek között támogatja a hulladékgazdálkodással foglalkozó munkatársak alkalmazását az önkormányzatoknál.
A kötelező közszolgáltatás a hulladék útját a keletkezés helyétől az ártalmatlanításig követve megoldást jelent az önkormányzatok számára a helyi környezetvédelmi, köztisztasági és közegészségügyi feladatok megoldásában. A kötelező közszolgáltatás kiterjed a kommunális hulladék gyűjtésére, szállítására, ártalmatlanítására. Véleményünk szerint az önkormányzatok által kiírt pályázaton győztes szolgáltató láthatná el a szolgáltatást mind a lakosság, mind pedig a gazdálkodó szervezetek számára.
A jelenlegi tervezetben megfogalmazottakkal szemben javaslatunk szerint a hulladékok termelője abban az esetben mentesül a közszolgáltatás ellátására feljogosított kezelőnek történő átadás alól, ha rendelkezik a települési hulladék ártalmatlanítására engedélyezett létesítménnyel, de csak a nála képződött, a tevékenységével összefüggően keletkezett hulladékok vonatkozásában. Ez a gazdálkodó szervezetek számára csatlakozási kényszert jelentene a háztartási hulladékkal azonos összetételű és együtt kezelhető részt illetően, viszont meghagyná önálló döntésüket és értékesítési lehetőségüket a hasznosítható hulladékhányaduk vonatkozásában.
A törvénytervezet az önkormányzatok hulladékgazdálkodással kapcsolatos kötelező feladataihoz szükséges források költségvetési törvényben történő biztosításával feltétlenül kiegészítésre szorul. A lakosság száma alapján véleményünk szerint 700 forint/fő/év állami támogatás bevezetését javasoljuk a szervezett gyűjtés és ártalmatlanítás költségeinek részbeni fedezetéül.
A végrehajtásért felelős másik intézményrendszer, a környezetvédelmi felügyelőségekre háruló többletfeladatok elvégzése az intézmények személyi, infrastrukturális és anyagi hátterének megerősítése nélkül nem lehetséges. A sokasodó feladatok ellátása, az államigazgatás gépezetének működése érdekében nem halogatható tovább a humán erőforrás fejlesztése. A veszélyes hulladékok tekintetében megengedhetetlen az eddigi átláthatatlan, a környezet és az emberi egészséget veszélyeztető gyakorlat folytatása.
A veszélyes hulladékkal foglalkozó cégek teljes áttekintése mellett olyan biztosítási rendszer kialakítása szükséges, amelynek folyományaként az összes, e területen működő cég engedélyének felülvizsgálatát kell eszközölni. A veszélyes hulladékok környezeti kockázatának mérséklésére, az esetleges károk felszámolásának pénzügyi fedezetéül szükséges és indokolt megteremteni a kötelező felelősségbiztosítás bevezetését. Véleményünk szerint csak olyan vállalkozások foglalkozhassanak veszélyes hulladékokkal kapcsolatos bárminemű tevékenységgel, amelyek felelősségbiztosítást kötöttek, vagy más módon biztosítottak fedezetet tevékenységük esetleges kárainak felszámolására.
Az anyagi háttér megteremtése mellett elengedhetetlen a társadalmi összefogás, az országos hulladékgazdálkodási terv megvalósulását szolgáló együttműködés erősítése. A hulladékgazdálkodás alapelveit a társadalmi és gazdasági tevékenységek során a legszélesebb, legteljesebb körben kell érvényesíteni.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről, annak vezérszónokaként csak az ismertetett javaslatokkal és kiegészítésekkel tartjuk általános vitára alkalmasnak a hulladékgazdálkodásról szóló törvénytervezetet, és biztosak vagyunk abban, hogy módosító indítványaink segíteni fogják a hatékony szabályozás megvalósítását. Ezzel együtt ugyanilyen erővel, a Fidesz-Magyar Polgári Párt vezérszónokaként felhívom a Magyar Köztársaság kormányának figyelmét arra is, fontolja meg ezen hulladékgazdálkodási törvénytervezet visszavonását és újradolgozását.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
(10.30)
DR. ILLÉS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt magyar Állampolgárok! Egy híres filozófus azt mondta, hogy "a jövő már nem ugyanaz, mint ami volt". Sokáig ezt a kitételt nem értettem, és az utóbbi időben gondolkodva ezen rá kellett jönnöm arra, hogy az, amit jövőnek tekintettek húsz évvel ezelőtt, természetszerűen nem úgy következett be. Amit ma mi jövőnek tekintünk, az nem így lesz tizenöt év múlva, bármennyire is ez a szándékunk, és amit holnapután a jövőről gondolnak, esetleg egészen más, hiszen nem egy ember, nem egymillió, hanem rengeteg ember és rengeteg tényező alakítja a jövőt.
Az, hogy húsz évvel ezelőtt felépült itt egy atomerőmű, nem kell, hogy vizsgálat tárgyát képezze mostanság, hiszen megtörtént tény, létezik, működik.
Az, hogy közel 40 százaléka az összes magyar villamosenergia-igénynek egyetlenegy forrásból jön, tény; de ez a dolog nemcsak pozitívumként interpretálható, hanem pont ellenkezőleg, negatívumként is, hiszen, ahogy elhangzott, ha megvan az a sokaság, az a kapacitás, akkor nyilvánvalóan semmi nem hat az energiahatékonyság irányába.
Az, hogy a világon 17 százaléka az össz-energiaigénynek nukleáris technológiával biztosított, pont azt mutatja, hogy az összes többi százalék nem ezzel a technológiával biztosított, azaz a mai napig lehetetlenség volt, és én azt merészelem állítani, nálam sokkal okosabb emberekre hagyatkozva, hogy lehetetlenség a világ össz-energiaigényét nukleáris technológiával biztosítani, többek között azért, mert hogyha ezt megkísérelnék, hetente kellene ezer megawattos blokkot átadni az elkövetkezendő évtizedben.
Hölgyeim és Uraim! Nincs épeszű ember ezen a Földön, aki azt szeretné, hogy bármelyik atomerőmű biztonsági kérdésével gond és probléma legyen. Nincs ilyen épeszű ember. Én meg vagyok győződve róla, hogy a Paksi Atomerőmű a mostani állapotában a legbiztonságosabbak közé tartozik. Naná, hát mindazok, akik üzemeltetik, abban érdekeltek, hogy a legbiztonságosabbak közé tartozzon, és ezért mindent elkövetnek, még úgy is, hogy a beruházási pénzeket oda csoportosítják, hiszen ha nem így történne, akkor a biztonsági problémák pont a nukleáris technológia lejáratására lennének alkalmasak.
Hála istennek, hogy a Paksi Atomerőmű a legbiztonságosabbak közé tartozik, ám a biztonság kérdését számos más elem is megadja, nemcsak a technológia jelen pillanati állapota. Mert például az ellátás biztonsága, ami számos alkalommal felmerül, és azokkal a tévhitekkel és nézetekkel szemben, amelyek úgy szóltak, hogy ha történik egy "esemény" - ahogy a Paksi Atomerőműnél ezt becézni szokták -, akkor az esemény következtében az ország energiaellátása esetleg megroppan. Azt kell mondanom, ahogy hallottuk, számos esemény történt, amikor ki kellett iktatni, mondjuk, az egyik atomerőműblokkot, és mégis, ha képletesen szabad szólnom, a villamosok jártak, a férfiak borotválkozni tudtak a villanyborotvájukkal, az élet ment tovább. Miért? Mert az elmúlt húsz évben - nem négy évvel ezelőtt, nem tíz évvel ezelőtt, az elmúlt húsz évben - megépítették azokat a gázturbinás tartalék erőműveket, amelyeket egyik pillanatról a másikra be lehetett kapcsolni, és a Pakson kieső villamosenergia-kapacitást azonnal pótolni lehetett. Naná, mert mindenki arra a biztonságra törekedett, az ellátás biztonságára!
Ugyanakkor azt kell mondanom, hogy az Európai Unió felé törekedve, a francia atomerőmű, a német szenes erőmű, a dán erőmű, a német atomerőmű mind magyar atomerőmű, és mind magyar erőművé is válik azáltal, hogy egy olyan erőtérnek válunk politikai és gazdasági értelemben tagjává, amelyen belül az ellátás biztonságát nem Magyarországnak kell garantálnia, nem egyetlenegy erőműnek - akár szenes, akár nukleáris erőműről van szó -, hanem az egész erőtérben működő összes villamosenergia-kapacitást biztosítja.
Németország - és talán a németek közismertek a precizitásukról, a gazdaságossági szempontok figyelembevételéről - úgy döntött, hogy 2021-ig az összes atomerőművét bezárja. Jelen pillanatban Németországban az összes villamosenergia-igény 30 százalékát adják az atomerőművek, tízezer munkahely van ezen a területen, ezzel szemben Németországban jelen pillanatban az alternatív energiatermelési módozatok az össz-energiaigényből mindösszesen 6,5 százalékot adnak, ezen belül csak a szélenergia 3 százalék, de csak a szélenergia területén a munkahelyek száma a jelen pillanatban 40 ezer.
Ez azt jelenti, hogy mindazok a technológiák, amelyek munkaintenzívek, energiahatékonyak, sokkal több munkahelyet teremtenek, ugyanannyi pénz beruházásával vagy kevesebb pénz beruházásával ugyanannyi munkahelyet teremtenek, mint a nukleáris technológiában Németországban. Németország úgy döntött, hogy 2021-ig bezárja az összes atomerőművét, és úgy döntött, hogy a 30 százalék összes villamosenergia-igényt, amit nukleáris technológiával állítanak elő, annak 25 százalékát alternatív módon állítja elő, 5 százalékát pedig energiahatékonysági beruházások révén megspórolja.
(11.30)
Hölgyeim és Uraim! Mielőtt bárki azt hinné, hogy a Pakson megtermelt villamosenergia-mennyiség pótolható alternatív módon, az téved. Sietve és többszörösen aláhúzva jelzem, hogy a Paksi Atomerőműben megtermelt villamos energia megtermelési alternatívája Magyarországon nem lehet az alternatív technológiák elterjesztése.
Azt gondolom ugyanakkor, hogy a Paksi Atomerőmű élettartamát tekintve szintén látható, hogy a biztonsági kérdések 2015-18-ig megoldhatók, méghozzá olyan módon, hogy pótlólagos beruházásokra van szükség annak érdekében, hogy az atomerőmű az élettartama végéig biztonságosan működjön. Viszont az élettartam lejárta után természetszerűleg meghosszabbítható a Paksi Atomerőmű élettartama akár 15-20 évvel is, csak ennek ára van, több száz milliárd forint, és ekkor felmerül a gazdaságosság kérdése. A világon mindenütt, ahol engedélyt adtak atomerőmű élettartamának meghosszabbítására, a gazdasági kérdések határozták meg ezt a döntést, így például az Egyesült Államokban, ahol számos atomerőmű megkapta volna az engedélyt az élettartam-hosszabbításra, de azért nem vállalták, mert ezt anyagilag nem lehetett fedezni. Akkor érdemes az élettartamról gondolkodni, annak meghosszabbításáról, amikor nem magánpénzek vannak benne, hanem állami pénzek, ebben a pillanatban viszont azt is meg kell fontolni, hogy a 2015-18 között bezárásra esetleg kerülő atomerőműben megtermelt villamos energiát milyen módon lehet helyettesíteni; sietve jelzem, úgy vélem, nem az alternatív energiatermelési módozatok elterjesztésével Magyarországon.
Itt kell néhány alapvetést tennem. Kérem, értsék az általános beszédet! Környezet- és természetvédelmet se baloldaliként nem lehet csinálni csak és kizárólag, se jobboldaliként, se keresztényként, se muzulmánként nem lehet csinálni, se fiatalként, se idősként csak és kizárólag. Magyarul, a környezet- és természetvédelem ügye nem baloldali vagy jobboldali kérdés, mert mindnyájunkat érint, nem vallási hovatartozás vagy korosztályi hovatartozás kérdése. A másik alapvetésem, ahogy már említettem a példáim révén: a környezetvédelem ügye mindig összekapcsolódik a gazdasággal, gazdaságossági szempontokkal.
Végezetül pedig azt kell jeleznem, hogy a környezetvédelem területén nincsenek jó megoldások; még egyszer alázattal: nincsenek jó megoldások, csak rossz és még rosszabb megoldások. Ez azt jelenti az atomtechnológia területén, hogy akár a nagy aktivitású hulladékok elhelyezésére utalok, akár a kis és közepes aktivitású hulladékok elhelyezésére, nyilvánvalóan a gazdasági szempontokat meg kell fontolni.
Magyarország területén a kis és közepes aktivitású hulladékok létesítésére Ófalu, illetve Üveghuta térsége nem alkalmas, ezt számos tanszék számos kutatása kimondta, és azt is kimondta, hogy további kutatásokat kell folytatni. Természetszerűleg jelen pillanatban 2008-ig a Paksi Atomerőmű területén a kis és közepes aktivitású hulladékok elhelyezése megoldott. Ha ott megoldott addig, akkor miért nem lehetne továbbra is ott tartani, tárolni? Azért nem netalántán, mert mindössze 8-10 milliárd forintból a bővítés megvalósítható, amikor az üveghutai mélységi tároló elhelyezése, létesítése 30-50 milliárd forint? Természetszerűleg azt mindenki érti, hogy a nagyberuházásokra törekszenek oly sokan, de az ország érdekéből, szempontjából nézve a gazdaságos megoldásokat kell választani.
Ami viszont a nagy aktivitású hulladékok elhelyezését érinti és jelenti, a világon sehol nincsen végleges megoldás. Magyarországnak érvényes szerződése van Oroszországgal - magyar környezetpolitikusként nekem az is fáj, hogy Oroszország területén elhelyezik -, de azt kell mondanom, ha választanom kell a kettő között, hogy Magyarország területén helyezzék el vagy külföldön, akkor már a meglévő, Oroszország területén vagy Nyugat-Európában meglévő nagy aktivitású lerakók jönnek számításba, és nem nagyon sok pénzért Magyarország területén újabb hulladéklerakó létesítése.
Hölgyeim és Uraim! A következő kormányoknak, bármilyenek is legyenek, arra kell törekedniük, hogy az elkövetkezendő 10-15 évben kiváltsák a Pakson megtermelt villamos energiát más módozatok révén, gázturbinás erőművek révén.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
DR. ILLÉS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Amikor arról beszélünk, hogy alaperőművet lehet-e helyettesíteni gázturbinás erőművel - ahogy elhangzott teljesen jogosan -, gazdasági kérdések merülnek fel. De abban a pillanatban, ha valami többe kerül, akkor a hatékonyság kérdése is felmerül, illetve az a kényszer, hogy törekedni kell a meglévő energiamennyiség hatékonyabb felhasználására. Ha nincs ez a kényszer, mert megvan az a mennyiségű energia, amely az eddigi gazdasági rendszert fenn tudja tartani, semmi nem hat abba az irányba, hogy kevesebb energiával ugyanazt a termékmennyiséget állítsuk elő, vagy ugyanazzal az energiával több terméket állítsunk elő.
A második: ahogy említettem sietve első hozzászólásom során, nincs a környezetvédelem területén jó megoldás, csak rossz és még rosszabb megoldás. Nyilvánvalóan a gázturbinás erőműveknek megvan az a környezetszennyező, levegőszennyező hatása, de ekkor sietve kell megjegyeznem azt is, hogy az atomerőműveknek ugyanúgy megvan a környezetszennyező hatása, ha másképpen nem, úgy, hogy a kis és közepes aktivitású hulladékok elhelyezése vagy a nagy aktivitású hulladékok elhelyezése komoly környezeti kockázatokat vet fel; illetve ezeket kiküszöbölendő nyilvánvalóan olyan beruházások kellenek, amely beruházások óriási összegeket emésztenek fel, miközben ha a probléma maga nem lenne, akkor a beruházási igény sem jelentkezne.
Természetszerűleg értem azt, hogy ha létrejön egyfajta technológia, és utána az a legjobb, hogy újból és újból bele kell pumpálni a pénzt, akkor az a nemzetgazdaság számára egyfajta kapacitáslekötést is jelent, de pont azt mondom a német példa kapcsán, hogy a gazdaság más területeire sokkal hatékonyabban lehet elhelyezni azt a pénzt, sokkal több munkahelyet teremt.
Ami meg a környezetszennyezést illeti, a Paksi Atomerőmű Vállalatból kijövő hűtővíz a Duna hőterhelését jelenti, és bárminek is tekintjük és esetleg azt mondjuk, hogy ez nem szennyezés, ez környezetvédelmi szempontból szennyezés.
Köszönöm szépen a szót.
DR. ILLÉS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Paksi Atomerőművet közel húsz évvel ezelőtt törésvonalra építették, ami azt jelenti, hogy földrengés-bizonytalan helyszín, amelynek természetesen a bekövetkezte valószínűsége, mármint, hogy ott földrengés történik, nagyon-nagyon kicsi. Ugyanúgy a radioaktív hulladékok elhelyezésének a problémáját tekintve, biztonsági kérdéseket említve, hogy valami baj történik, ennek a bekövetkezési valószínűsége nagyon kicsi.
De harminc évvel ezelőtt ki gondolta volna, hogy egyszer Jugoszlávia szétesik, és Magyarország határán háború lesz? Vagy ki gondolta volna szeptember 11-e előtt azt, hogy lesznek olyan őrültek, akik repülőgépet nekivezetnek egy toronynak, és mekkora volt annak a valószínűsége, hogy egy ilyen katasztrófa bekövetkezik? Hiába van az, hogy a Paksi Atomerőmű Vállalat felett két kilométerrel és a körzetében három kilométerrel repülő tárgyak nem közlekedhetnek, tiltott folyosó van meghatározva, azok a személyek, akik olyan terrorista cselekedeteket követnek el, mint amilyenekről én beszéltem az előbb, nem kérdezik meg, hogy a törvény ezt megengedi vagy sem.
Azaz a Paksi Atomerőmű Vállalat területén kiemelt biztonsági intézkedéseket foganatosít a magyar kormány, nagyon helyesen most is, és mindig is tette, aminek viszont költségvonzatai vannak; például olyan alakulatok állomásoztatása, nemcsak a területén, hanem a környéken, amelyek a légvédelmet biztosítják, nagyon helyesen, nagyon keményen, nagyon következetesen, az ország érdekében. Ennek a költségei viszont soha nem kerültek beszámolásra az ott megtermelt villamos energia árában. Ha nem létezik a potenciális veszélyforrás, nem következhet be semmifajta katasztrófa; ha létezik, óriási a költsége a kiküszöbölésének.
Köszönöm, hogy meghallgattak.