Felszólalás adatai

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt hiszem, a részletes vita jelentős része már lefolyt. Öt pontot vizsgálunk meg, és azt gondolom, hogy itt látványosan örülnünk kell valóban annak, hogy azért a kormánytöbbség támogat a javaslatok közül ötből négyet, egyet azonban nem támogat, és nyilván ez nem tetszik a Jobbik-frakciónak, mégpedig a mi javaslatunk támogatása maradt el egyelőre. De azért valóban nem győzünk örülni annak, hogy adott esetben az 1989. október 23-a előtti állambiztonsági iratok nyilvánossága egy fontos ügy. Bár hozzáteszem halkan - és mondjuk, ez talán egy kicsit Schiffer András képviselőtársam felé is egy kérdés meg egy kis kritika is -, hogy miért csak 1989. október 23-a előtt, hiszen 1990. február 14-én szűnt meg a BM III. számú főcsoportfőnöksége, tehát addig még igen érdekes iratok keletkezhettek. Talán valami magyarázatot majd kapok erre képviselőtársamtól, hogy miért csak 1989-ig megyünk vissza.

Egy biztos, hogy a 2003. évi III. törvénynek a teljes körű felülvizsgálata szükséges, tehát az áldozatok információs kárpótlása egy nagyon-nagyon lényeges szempont ahhoz, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, és valóban, az elszámoltatásnak több lépcsője van. Most nem tudunk visszamenni, nagyon sok lenne az elmondandó, hogy az elszámoltatás, az igazságtétel az 1990 előtti időszakra miért rekedt meg, de igazából ez nem egy megoldhatatlan jogalkotási feladat. Én csak arra hívnám fel a tisztelt kormánytöbbség figyelmét, hogy ha és amennyiben ők valóban azt a szempontrendszert, amit L. Simon László képviselőtársam mondott, hogy ők tudják, hogy valójában a választópolgárok mit szeretnének, és ők ennek szellemében ezt a nagyon helyes előterjesztést úgy, ahogy van, nagyon helyesen idehozták a Ház elé, akkor legyenek következetesek, lépjenek tovább is.

Ez a lex Biszku csak egy eset a sok közül, azt gondolom, hogy az egész elszámoltatásnak az igazságtételi szempontrendszere, az elévülés kérdésének az ismételt napirendre emelése alkotmányosan megtehető. Azért emlékeztetnem kell arra a kormánytöbbséget, hogy annak idején a Zétényi-Takács törvényjavaslat azért nem ment át az Alkotmánybíróságon többek között, mert Sólyom László, az Alkotmánybíróság akkori elnöke is részt vett az Alkotmánybíróság munkájában, és akkor alkotmányellenesnek találtatott az, hogy azok, akiket az állam nem üldözött, akik elkövettek nagyon súlyos bűncselekményeket személyek vagyona és személyes biztonsága, élete ellen, azoknak a bűncselekményeit nem üldözte a diktatúra, tehát nyilván felmerült az elévülés kérdése. De most már az alkotmányos akadályok könnyen elháríthatók. Itt van a kétharmados többség, a felhatalmazás nyitott, lehetőség van arra, hogy most igenis, azt mondja az alkotmányozó hatalmat gyakorló kormánytöbbség, hogy állj! Ennek felismeréseképpen, és tulajdonképpen lehet, hogy akár hálásak is lehetünk Biszku Bélának, hogy ő volt olyan kedves és elkezdett tiltakozni ez ellen a film ellen. Ez ellen a remek film ellen, amelynek a készítői előtt valóban ezúton is tiszteletünket fejezzük ki, legalábbis én a magam részéről mindenképpen, de gondolom, a frakciótársaim nevében is mondhatom, hogy nagyon értékes és fontos film ez. Ez egy tipikus példa arra, hogy egy olyan téma került napirendre, ami rámutat erre az elvarratlan, szennyes csomagra, ami még mindig ott van a magyar közélet úgymond kis félreeső fertályában, oda van dobva, és most ezt elő kell hozni, és az elévülés szabályait alkotmánymódosítással újra kell gondolni. Ez biztosíthatja azt, hogy az 1990 előtti kommunista bűnök elkövetői felelősségre vonhatók legyenek, és nem kevésbé a 2006. őszi tömeges rendőri jogsértések egyes felelősei már bizonyos szempontból például lehet, hogy nem is vonhatók felelősségre, hiszen megszűnt a szolgálati jogviszonyuk, kiléptek az állományból, és ilyen esetben van egy megdöbbentő szakasz a Btk.-ban, hogy ilyenkor csak egyéves az elévülés az ő esetükben.

Tehát nagyon sok mindent meg tud tenni a kormánytöbbség, kérem, hogy éljenek ezzel a lendülettel, ezzel a hatékonysággal, és csúnya szó, de sajnos azt kell mondanom, hogy ne visszaéljenek ezzel az alkotmányozó hatalommal, tehát ne azokat a lehetőségeket keressék, hogy hogyan lehet szűkíteni a konszenzussal meghozandó kérdések körét. Ebben egyébként a Jobbik-frakció teljes körű és feltétlen támogatását fogják tudni élvezni, ha az igazságtétel útját következetesen végigviszik. Erről szól ez az előterjesztés is igazából, és ezért is üdvös, hogy ezeket a módosító javaslatokat támogatja a kormánytöbbség.

A holokausztkutatással kapcsolatban annyit el kell mondanom, hogy ne ragadjunk le annál a helytelen megközelítésnél, ami abszolút eluralkodott az emberi jogi intézményekben és emberi jogi normákkal foglalkozó szervezetekben, még az Európa Tanácsban is, el kell mondanom, hogy teljesen kezd visszatérni a világ egy olyan világba, amikor egyszerűen tartalom szerint vizsgál bizonyos véleményeket, bizonyos tudományos kutatási témákat. Tehát igenis, nem lehetnek szent tehenek gyakorlatilag a tudományos kutatás és a véleménynyilvánítási szabadság úgymond piacán, tehát igenis, ha éppen akár a holokausztkutatásról van szó, ha éppen akár a hungarocídium kutatásáról van szó, tehát a magyarság ellen elkövetett bűntettek tömegeiről az elmúlt vérzivataros XX. században, igenis, nem lehet alkotmányosan különbséget tenni.

Igazából én úgy értékelem, hogy ez a javaslat a Jobbik-frakció részéről inkább egyfajta jelzésértékű dolog, hiszen valóban a tudományos kutatás szabadságába, még ha nem is vesszük ki kivételként, akkor is bele kell hogy tartozzon a holokausztkutatás szabadsága, tehát józan ésszel ezt senki nem gondolhatja, hogy nem tartozik bele. Reméljük, hogy így gondolják a Fidesz-KDNP-többség tagjai is, ezért formális értelemben nem támogatják, de a lelkük mélyén úgy gondolják, hogy a tudományos kutatás szabadságába igenis, kőkeményen belefér akár a holokausztkutatás szabadsága is.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)