Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Örömmel közölhetem kedves képviselőtársaimmal, hogy valamennyi közcsatornán kívánságműsor megy, úgyhogy gondolom, minden teljesen rendben van.

Nos, az eddig elhangzottak alapján azt kell elmondanom, hogy valami olyasmit lehetett érezni, hogy olyan vitát folytatunk, valami olyasmiről folytatunk vitát, amiről alig-alig tudunk valamit. Keveset és azt a keveset is rendkívül bizonytalanul, de ez a kevés, amit itt most megpróbáltunk egymással megosztani, egy dologra mégiscsak jó volt. Kialakultak azok a nézetek és azok a szempontok, amelyek döntően már nem is politikaiak, hanem helyenként kifejezetten ideológiai jellegűek. Baj ez? Én azt gondolom, hogy nem baj. Az a helyes, ha a politizáló pártok egyfajta ideológiát is képviselnek. És én azt gondolom, hogy ezt az ideológiát helyes, ha következetesen képviselik.

El kell mondanom, Schiffer képviselő úr egyáltalán nem szorul az én védelmemre, de kifejezetten jólesően hallottam, amikor nem piacgazdaságot, hanem kapitalizmust mondott. Hát nevezzük nevén azt, ami van! Nem kell ezt becézgetni, mert akkor olyan lesz, mint a népi demokrácia. Hogy világos legyen, a kapitalizmusnak egy csomó formája van, és ezeket a formákat másként nem nagyon lehet kifejezni, mint ezekkel a közös hívószavakkal.

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, Balczó képviselő úr azt mondta, hogy azt nézzük meg, kinek az érdeke. És valóban, nagyon fontos kérdés. Érdeke-e ez, ami ebbe a szerződésbe majd bekerül, az Európai Uniónak, és ezen belül érdeke-e Magyarországnak? Ez az alapkérdés. Az összes többi emellett jöhet szóba.

Nos, én azt gondolom, hogy egy ilyen szerződés megkötésének a kezdeményezésére nem véletlenül az Egyesült Államok részéről kerül sor. Az Egyesült Államok az egész világban ma egyfajta ‑ azt kell mondanom ‑ utóvédharcot is folytat. Az a fajta túlhatalom, amely megjelent a második világháború után, az elmúlt időszakban nagyon erőteljesen kihívók elé került. Kína, mindannyian tudjuk, egy emelkedő gazdasággal kihívó lett. Az is világos, hogy éppen ezért az Egyesült Államoknak szüksége van bizonyos partnerekre, akikkel együtt tud működni. Hát ezért került sor az ázsiai szerződés megkötésére, jószerével meggyőződésem szerint akár előbb is, mint az Európai Unióval.

Nos, érdekünk-e nekünk egy ilyen szerződés? Mert ez az alapvető kérdés. Minden azon múlik, hogy lesznek-e és milyen garanciális feltételek. Olyan garanciális feltételek, amelyek garantálni tudják, hogy azok a magyar érdekek, amelyek egyrészt a mezőgazdaságban, másrészt valóban a kis- és középvállalkozások világában, de nem utolsósorban a beruházások tekintetében vannak, meg tudnak maradni. Az a kérdés, hogy ez lehetséges-e egy szerződésben garantált. Természetesen csak akkor, hogyha a szerződés ‑ igaza van ebben államtitkár úrnak ‑ teljes elkészülése időszakában részt veszünk minden olyan munkában, ahol egyáltalán a hangunkat hallathatjuk.

Valamit azonban látni kell. Itt nem egyenlő feltételek mellett folynak ezek a tárgyalások, mert nem egyenlő erejű partnerek azok, amelyek ezt a tárgyalást folytatják. Az Egyesült Államok gazdaságilag, politikailag, katonailag nem is beszélve, túlhata­lomban van az Európai Unióval szemben. Annál is inkább így van, mert nincs egységes Európai Unió. Hát van egy olyan konglomerátum, amelynek egy része közös pénzzel rendelkezik. Van egy olyan része, amelynek nincs a közös pénzhez túl sok köze. Van egy olyan rész, amelyik kifejezetten fejlett, erős gazdasággal, versenyképes gazdasággal rendelkezik; és van ennek az Európai Uniónak egy olyan része, amely még messze van ettől. Ennek a szerződésnek ezeket a különbözőségeket is ki kell tudni egyenlítenie. Ez hallatlanul nehéz feladat, nem irigylem a tárgyalópartnereket. Nehéz, de nem teljesen lehetetlen.

Van azonban néhány olyan kérdés, amelynél nem látom, hogy mi a megoldás, hogyan lehet ezeket áthidalni. Teljesen más kultúrkör az egyik, és más a másik, annak ellenére, hogy bármennyire is innen Európából ered, ma már egészen más a gondolkodás, más a gazdaságban, más a kereskedelemben, más a politikában.

(14.30)

Ezeket áthidalni roppant nehéz. A magyar mezőgazdaság ‑ mindannyian tudjuk, már szó volt erről ‑ rendkívül nehéz helyzetben van. A magyar mezőgazdaságnak olyan nagy lemaradást kellene behoznia, amit már az Európai Unión belül is szinte lehetetlen ledolgozni. Hiszen azok az országok, amelyek hosszú-hosszú időn keresztül élvezték azt a támogatási rendszert, amelyet mi csak 2004-et követően élvezhetünk, nagyon nagy előnyre tettek szert velünk szemben. De ezekhez képest is előnyben vannak az egyesült államokbeli mezőgazdászok, mert az Egyesült Államokban nem egy ilyen támogatási rendszer van, mint nálunk, ami viszonylag áttekinthető, kiszámítható, hanem egy sokkal áttételesebb, ugyanakkor sokkal nagyobb támogatást élveznek. Hogyan lehet ezt majd kiegyenlíteni? Azt gondolom, ez nem könnyű feladat.

Mindez meggyőződésem szerint azt mutatja, hogy hosszú és nehéz tárgyalások kell hogy következzenek. Az a lényeg, hogy ma tettünk egy fontos lépést. Hogy egyáltalán ma idekerült a Ház elé, és a Ház előtt meg lehetett ezt vitatni, és a vita során a különböző nézeteket lehetett ütköztetni, ezt én nagy előrelépésnek tekintem, annak ellenére, hogy persze ez lenne a normális. Ez lenne az, ami gyakorlatként kellene hogy megjelenjen. De hát nem az. Következésképpen arra kell törekedni, hogy a vita majd ismétlődjön, és abban a szakaszában a szerződésnek, amikor a döntő szakasz elkövetkezik, kerüljön elénk, mindenképpen még aláírás előtt. Mélyen egyetértek azzal, hogy az aláírást pedig ebben a Házban kell majd jóváhagyni. Nem szabad erről lemondani, erre feltétlenül szükség van. Mindezeknek a garanciális elemeknek a beépítésével meggyőződésem szerint lehetséges jó eredmény elérése, ma még azonban teljesen ködös és homályos dolgok azok, amikor elkezdik mondani, hogy ennyi százalékkal megy majd ez, meg annyi százalékkal megy majd az, és majd növekedik ennyit, meg majd növekedik amannyit. Az államtitkár úr nagyon helyesen mondja: 10-15 éves távlatokban kell gondolkodni, amikor majd ténylegesen megjelennek bizonyos eredmények. Azt tehát várni, hogy most fogjuk megmondani ezeket a számokat, az lehetetlen.

Azt javaslom és azt kérem a kormánytól, hogy az elkövetkezendő időben, amikor új információk, új lehetőségek vannak, hozza bátran ide ismét a Ház elé, vitassuk meg, mert ez az egész nemzetnek egy alapvető kérdése lesz. Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)