Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Magyarország szabadságharcos miniszterelnöke tavaly októberben azt mondta: „A szabad kereskedelem kiterjesztése a glóbuszon bizonyítottan az emberiség javát szolgálná.” Mi ezzel szemben azt gondoljuk, a szabad kereskedelem kiterjesztése a glóbuszon bizonyítottan a kizsákmányolás növekedésével jár, és a bolygó pusztulását okozza.

Tisztelt Országgyűlés! A kérdés az, hogy áruvá válik-e minden, megengedjük-e életvilágunk gyarmatosítását, megengedjük-e az élelmiszer-önren­delkezés megsemmisítését, megengedjük-e a közösségek, nemzetek önrendelkezésének megsemmisítését ‑ ez a tét. Mi azt mondjuk, hogy van, ami nem eladó. Mi olyan világban hiszünk, ahol erősek a helyi közösségek, ahol át lehet adni a hagyományokat, ahol van megtartóképessége a szülőföldnek, ahol az ember előbbre való, mint a profit, ahol a kizsákmányolást igenis fel lehet számolni, és a bolygót meg lehet őrizni az utódaink számára, egyszerűen azért, mert a pénzt nem lehet megenni.

Tisztelt Országgyűlés! Ami itt van előttünk és az Európai Unió szervei előtt, az nem szól másról, mint a globális nagyvállalatok és az egyes nemzetek államszövetsége konfliktusáról. Ez egy olyan szerződés, amely a kormányok helyébe óriáscégeket ültet, a globális nagytőke befektetőkiváltságait védi nemcsak az élelmiszer-biztonság, de a klímapolitika, a pénzügyi szabályozás területén is, leépíti a munkavállalók jogait, leépíti az egészségvédelmi intézményeket. Ez egy lassított puccs. És nemcsak arról van szó, hogy Magyarország GMO-mentessége kerül veszélybe, szó van arról is, amit az előttem szóló képviselőtársam is elmondott, veszélyezteti a Kárpát-medence megmaradását, alapvető környezetbiztonságát, hiszen az aranybányacégek innentől kezdve zöld jelzést kapnak, hogy mikor, milyen ciános zaggyal árasztják el például a Tisza vízgyűjtő területét.

Egy ilyen szabadkereskedelmi megállapodás, ezek sorozata egyszerre terheli tovább a globális ökológiai rendszert, és növeli új pénzügyi lufi kialakulásának esélyét. Egy ilyen szerződés jó a nagyvállalatoknak, nem jó a kisvállalkozásoknak, és nem jó a népeknek. Egy ilyen szerződés jó az Európai Unió magországainak, Németországnak, jó az Egyesült Államoknak, de veszíteni fognak a kelet-közép-európai országok, vesztes lesz Dél-Európa. A gazdagok még gazdagabbakká, a szegények még szegényebbekké válnak. A profitérdek nem előzheti meg a közérdeket. Az egész bolygót átszelő szabadkereskedelmi rendszerek nem az Európai Unió versenyképességét erősítik, éppen ellenkezőleg, felnagyítják az Európai Unió komparatív hátrányait.

Tisztelt Országgyűlés! Ez a készülő paktum rossz válasz a 2008-as pénzügyi válságra. A nagyhatalmak, a különböző nagy intézmények nem a vállalatok adóelkerülési gyakorlatával, a transzferárazással, az offshore-ozással, a pénzügyi lufik kialakulásával foglalkoznak. Megy tovább a szokásos biznisz, a növekvő profit árát az emberek és a következő generációk fizetik meg. Egy ENSZ-tanulmány alapján ‑ szemben azzal a dicshimnusszal, amit itt hallottunk az ülés elején ‑ 600 ezer munkahely fog elveszni Európában, évente több ezer euróval fognak csökkenni a bérek Európában. És még valami: a TTIP azzal fenyeget, hogy az Unión belüli kereskedelem helyét átveszi a transzatlanti kereskedelem, ez az Európai Unió gazdasági széthullásához vezethet.

Voltak előzmények, ilyen volt az MEA mintegy 15 évvel ezelőtt, amit a különböző globalizációkritikus mozgalmak megakadályoztak, hogy a multik szerte a világon perelhessék a demokratikusan, a nép által megválasztott kormányokat azért, hogyha a profitcélkitűzéseiket veszélyeztető intézkedéseket hoz­nak. Volt kezdeményezés a WTO-n belül a szolgáltatásliberalizációra, ezt 2000-től, a seattle-i csatától a globalizációkritikus mozgalmak megakadályozták, mert kitűzték a zászlót, hogy igen, lehet más a világ.

Az első ilyen nagy szabadkereskedelmi paktum, amelyről az előttem szóló már beszélt, a NAFTA volt, és nézzük meg, hogy ez a leggyengébb fél, Mexikó számára mit hozott. A munkanélküliség ma, ’13-bannagyobb, mint 1994-ben volt, a szegénységi ráta ugyanolyan, mint 1994-ben, a létminimum alatt élők aránya Mexikóban ma éppúgy 52 százalék, mint 1994-ben. Ez a szabadkereskedelmi paktum létrehozott egy bűnözéstől, nyomortól elöntött roncstársadalmat Mexikóban. Nem véletlen, hogy ezt követően Latin-Amerika bátran szembeszállt az imperialista törekvésekkel.

Tisztelt Országgyűlés! Természetesen igaza van a kormánynak, ez nem egy hagyományos, hanem, ha úgy tetszik, egy unortodox szabadkereskedelmi megállapodás, hiszen nem vámok leépítéséről szól, a nem vámjellegű korlátokat kívánja lebontani, magyarul mindent, ami az emberek, a természet érdekeit szolgálja. És egy pillanatra érdemes megállni, mert a CETA-t, a Kanada és az Európai Unió közötti szabadkereskedelmi egyezményt elfogadta már az Európai Unió, ez ratifikálásra vár. Mielőtt bárki azzal akarja szédíteni a magyar embereket, hogy Magyarország meg tudja védeni az ország GMO-mentes­ségét, érdemes megnézni, hogy ez a ratifikálásra váró egyezmény tartalmazza azt, hogy nincs szó az elővigyázatosság elvéről, hanem az ipar által szolgáltatott úgynevezett tudományos bizonyítékok alapján lehet engedélyezni ezeknek a növényeknek a termesztését. Ha önök tényleg meg akarják védeni Magyarország GMO-mentességét, itt a kormánynak ki kell jelentenie, hogy Magyarország soha nem fogja ratifikálni ezt az egyezményt. Ha ebbe az egyezménybe beleállunk, akkor tudjuk megúszni a TTIP-et, akkor tudjuk megúszni az Európai Unió és Oroszország közötti szabadkereskedelmi egyezményt.

Magyarország eddig 37 szereplővel konzultált, kizárólag gazdasági szereplőkkel, a korábbi uniós biztos 8 alkalommal tárgyalt civil szervezetekkel és 119 alkalommal nagyvállalatokkal. Az USA és az Európai Unió 30 évre titkosít mindent, ami egyébként ezzel a tárgyalássorozattal kapcsolatos. A civil szervezetek jogaira és a transzparenciára annyira ügyelő Egyesült Államok tárgyalódelegációja mellett 600 nagyvállalati hivatalos lobbista nyomul ma Brüsszelben; ez a helyzet. Megindult egy lefelé tartó verseny, ez a profitnövekedés egyik eszköze, egy lefelé tartó szabályozási spirál, ami arról szól, hogy hogyan lehet lebontani a környezetvédelmi, egészségügyi, pénzügyi szabályozási, élelmiszer-bizton­sági, vegyianyag-szabályozási vagy munkajogi előírásokat. Mindenhol a lazább szabályozást vállalják egy ilyen tárgyalássorozat esetén. A szabályozási koherencia ezt jelenti, a lefelé tartó spirált a környezet-, egészségvédelem vagy a munkajogi szabályok területén.

Azt gondolom, hogy az fog történni, ami más szabadkereskedelmi rendszerekben, az Egyesült Államok rákényszerít más országokat, hogy lazítsanak a dolgozói jogokat, a környezet védelmét szolgáló szabályokon. Az Egyesült Államok élelmiszereinek 40 százaléka ma kívül reked az Európai Unió élelmiszerpiacán, mert nem felel meg az európai egészségvédelmi normáknak. Ezt tartsuk szem előtt! Az elővigyázatosság elvének ebben a szerződésrendszerben reszeltek, hiszen az ipar által szolgáltatott tudományos bizonyítékok a megfellebbezhetetlenek.

Szóltak már a speciális magánbíróságokról. Ezek offshore bíróságok, titkos magánbíróságok, elszámoltathatatlan magánbíróságok, amelyek korlátlan adófizetői kártérítést nyomhatnak rá a szabadon választott kormányokra és parlamentekre akkor, hogyha az emberek érdekében, az emberek által adott mandátum alapján tett kormányzati lépések veszélyeztetik a globális cégek várható profitját.

Én is mondanék jogeseteket, én is feleleveníteném azt, amikor az Unió és az USA nagy multicégei Egyiptomot azért vonták kérdőre, azért perelték komoly összegekre, mert minimálbér-emelést hajtott végre. Az Ely Lilly gyógyszeripari cég Kanadát azért perelte, mert gyógyszerárcsökkentést akart végrehajtani. Beszélhetünk arról is, hogy az Exxon Mobil Kanadát azért perelte ‑ sikerrel sajnos ‑, mert az olajkitermelésnél felhasznált termékeknél előírta a helyi termékek igénybevételét. Ez is bizonyíték arra, hogy ezek a nyomuló szabadkereskedelmi egyezmények megsemmisítik a helyi gazdaságok lehetőségeit.

Egy ilyen egyezmény a politikai beavatkozás lehetőségét, tehát hogy itt önök mindannyian, akár a ma még kétharmados többségben, a választói felhatalmazásnak megfelelő döntéseket hozzanak energia-, víz-, egészségügy területén, gyakorlatilag le fogja nullázni. A TTIP után a választott helyi képviselőknek annyi lehetőségük lesz, hogy a végrehajtásban megállapodjanak a multik képviselőivel. A helyi önrendelkezésnek annyi, kérdés, hogy kellenek-e még politikusok egyáltalán.

Tisztelt Országgyűlés! A multik ezáltal olyan jogszolgáltatási rendszerhez férnek hozzá, amihez az egyszerű emberek nem. A tőkekoncentráció veszélyezteti a jogegyenlőséget, a jogállamot, amik hagyományos liberális követelések, ha úgy tetszik, igazolják Marxnak azt az állítását, hogy a kapitalista termelés mechanizmusa mindig eltávolítja azokat az akadályokat, amiket időlegesen ő maga teremtett.

(12.00)

A TTIP felállítja azt az együttműködési tanácsot, ahol az Egyesült Államokkal meg kell vitatni a jövőbeni szabályokat környezetvédelem, élelmiszer-biztonság területén, mielőtt azok még az Európai Unió legitim döntéshozó fórumai elé kerülnének. Ez azt jelenti, hogy az az Egyesült Államok, amelyik nem részese a kiotói egyezménynek, a stockholmi egyezménynek, a bázeli egyezménynek, furcsa módon az Európai Unió 29. tagállamává válik.

Tisztelt Országgyűlés! Sokan szóltak már és fognak még szólni Magyarország GMO-mentességéről, arról, hogy egyébként a jelölési kötelezettségek fenntartása azt jelenti, hogy nem fogjuk tudni azt, hogy mit teszünk gyermekeink asztalára. Szó volt a növényvédő szerek, a hormonkezelt marhahús, a klórozott csirke veszélyeiről, arról, hogy milyen támadás folyik jelenleg az élelmiszer-biztonság ellen. De arról is szólni kell, hogy ez az egyezmény alapvetően kezdi ki a klímavédelmi törekvéseket, gátolja azt például a szerzői jogi szabályozás területén, hogy az olcsóbb generikus termékekhez hozzáférhessenek a szegényebb országok, a gyógyszercégek óriási nyomás alá helyezik a szegény országok egészségügyi rendszerét. A pénzügyi szabályozás fellazítása újabb globális pénzügyi válsággal fenyeget.

Tisztelt Országgyűlés! Érdemes azt is szemügyre venni, hogy a szennyező növényvédő szerek behozatala a bioélelmiszer-ágazatot gyakorlatilag lenullázza. Az Európai Unión belül 2012-ben ez az ágazat 23 milliárd eurót termelt. Az EU-USA-export ezzel szemben 15 milliárd euró volt, tehát gazdaságilag sem éri meg.

Egyszerűen arról van szó, hogy nem igazak azok az állítások, hogy érzékelhető GDP-növekedéssel járhat ez a történet. Szlovénia esetében 3 ezreléket jósolnak 2027-re, Magyarországon 0,3-0,5 százalékos GDP-növekedést, ami túlnyomórészt a multiknál fog lecsapódni, és az ott megtermelt nyereség transzferárakkal kimegy offshore-paradicsomokba.

Egyébként a kormányzat számára megrendelt Századvég-tanulmány mondja, hogy a kereskedelem radikális liberalizációja a számunkra fontos exporttermékek esetében komoly versenyhelyzetet teremt, ahol egyenlőtlen felek küzdenek. Ez a lényeg. Európában 600-700 ezer munkahely kerül veszélybe, és veszélybe kerülnek a dolgozók részvételi jogai, hiszen az Egyesült Államok nyolc nemzetközi munkaügyi egyezményből összesen kettőt ratifikált.

Az, hogy a kkv-szektorral mi történik, arra megint csak Mexikó a jó példa. Hosszú távon a mexikói kis- és középvállalkozói szektort hazavágta egy ilyen szabadkereskedelmi egyezmény. Azt a tényezőt kell megnézni, hogy a másodlagos kiszorító hatása az amerikai vagy kanadai dömpingárunak milyen hatással lesz a magyar mezőgazdasági termelőkre, a magyar kkv-szektorra. Azt kell megnézni, hogy egy ilyen szabadkereskedelmi egyezmény milyen hatással lesz egy egyébként is tragikusan kettéosztott nemzetgazdaságra.

Tisztelt Országgyűlés! Azt látjuk, hogy a magyar kormány követi a neoliberális álláspontot, ezt tartalmazza nemcsak Orbán Viktor, hanem Szijjártó Péter jövendölése is, hogy kifejezetten előnyös lehet az Egyesült Államokkal kötendő uniós szabadkereskedelmi megállapodás. Miért? Milyen alapon? Mi azt látjuk viszont, hogy a kormány számára felelőtlen módon a TTIP egy lap egy pókerjátszmában. A magyar kormány az elmúlt négy évben elfecsérelte a hatalmi törekvései miatt az érdekérvényesítő pozícióit. Ebben az ügyben kéne, hogy a magyar kormány a sarkára álljon, és nemzeti érdeket képviseljen. A kitiltási botrány annyiban van összefüggésben a szabadkereskedelmi tárgyalássorozattal, hogy egy korrupcióhírbe keveredett kormány zsarolhatóvá válik, és elveszíti külpolitikai cselekvőképességét. Magyarországnak külpolitikai fordulatra van szüksége, hogy megvédje magát; Magyarország első számú szövetségesei a hasonló sorsú kelet-közép-európai és dél-európai országok.

Azt szeretném mondani önöknek, hogy amíg a magyar gazdaságpolitika az ország tőkevonzó képességét helyezi előtérbe a belföldi tőkeképző képesség megerősítése helyett, addig Magyarországnak esélye nem lesz, hogy a nemzeti érdekeket megvédje. Azt lássuk világosan, hogy az egyik függőség nem váltja ki a másikat! A TTIP-függőség egyik irányból, az energiafüggőség, Paks II.-függőség keletről. A két függőség hatványozottan növeli egymást, és veszélyezteti Magyarország szuverenitását, nemzeti önrendelkezését.

Ezzel a szégyenletes tárgyalássorozattal Magyarországnak egy tennivalója van: világosan Görögország mellé áll, és a görög kormányhoz hasonlóan kijelenti, hogy ma, a XXI. században magára valamit adó kormány, amelyik felelős a saját nemzetéért, választóiért, felelős a következő generációért és a bolygó jövőjéért, soha nem ratifikál ilyen szabadkereskedelmi paktumokat. Köszönöm szépen. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)