Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

NÉMETH ZSOLT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Biztos Úr! Miniszter Úr! Képviselőtársaim az Európai Parlamentből és a Magyar Országgyűlésből! A történészek azt mondják, hogy az európai vallásháborúkat az 1555-ös augsburgi vallásbéke zárta le. Ennek ellentmondani látszik az, ami az Amerikával kötendő szabadkereskedelmi övezet ‑ angol nevének rövidítése alapján a TTIP vagy angolos kiejtéssel a „títip” ‑ ügyében hazánkban zajlik. Egyik oldalon állnak a „messianisztikus títipiánusok”, akik szerint a TTIP elhozza hazánk és az egész nyugati civilizáció, akár a világ aranykorát, ezért szerintük a TTIP-et egyszerűen szeretni kell. A másik oldalon ott vannak az „antitítipiánus ördögűzők”, akik szerint minden rossz gyökere a TTIP lesz, amit nem szabad szeretni, és a legjobb idejekorán a történelem süllyesztőjébe iktatni. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.) Igen, látom, hogy ez a szekta jelen van a Magyar Országgyűlésben is, ők az ördögűzők, és érdekes módon egy egészen sajátos koalíciót alkotnak, a Jobbik és az LMP képviselői együttesen tagjai ennek a szektának. És persze mint minden hitvita, ez is kitermeli a saját „agnosztikusait” is, akik szerint mindegy, hogy jó a TTIP vagy rossz, mert külkereskedelmünk kis része irányul az USA-ba, ezért a TTIP nem is nagyon fog érinteni bennünket.

Képviselőtársaim! Arról szeretném meggyőzni a tisztelt Házat, hogy ideje véget vetnünk a TTIP-pel kapcsolatos vallásháborúnak, nehogy a magyar közélet egy újabb átjárhatatlan belső lövészárokrendszere jöjjön létre belőle. És nehogy egészen másról szóljon a TTIP-pel kapcsolatos diskurzus, mint ami a TTIP-kérdés lényege, mint ahogy a vallásháborúk is annak idején egész másról szóltak, mint a keresztény hitvallások lényege. Ha a vallásháborúból a pragmatikus nemzeti érdekérvényesítésről szóló racionális vitára kívánunk váltani, ebben az ügyben néhány kérdést tehát tisztáznunk kell.

Mindenekelőtt, ami Magyarország szuverenitását, tehát a legérzelemtelítettebb kérdést illeti, le kell szögeznünk, hogy a Fidesz jogértelmezése szerint a TTIP nem születhet meg a nemzeti parlamentek jóváhagyása nélkül. Ha ideiglenesen, ha nem, nem születhet meg a Magyar Országgyűlés jóváhagyása nélkül, tehát a párbeszéd, a racionális párbeszéd alapja, garanciája az, hogy a Fidesz is ragaszkodik ahhoz, hogy a Magyar Országgyűlés jóváhagyása nélkül a TTIP ne jöhessen létre.

Aztán: a szabadkereskedelmi szerződés fogalmáról legtöbbünknek az jut eszébe, hogy a benne részt vevők között megszűnnek a vámok. Ez célja persze a TTIP-nek is, de korántsem ez a lényege. Az EU és az USA között az úgynevezett nem vámjellegű kereskedelmi akadályok lebontásában akarnak igazán újszerűt alkotni. Ezek közül kiemelkedik a szabályozások harmonizációja. Márpedig, ha az EU harmonizálja saját belső szabályait az USA-val, az minket is húsbavágóan érint, függetlenül attól, hogy mekkora a kereskedelmi forgalmunk az USA-val. Külpolitikánk egyik prioritása tehát az kell legyen, hogy ezt a folyamatot érdekeink szerint befolyásoljuk. Ahogy Orbán Viktor miniszterelnök találóan mondta a közelmúltban: az Európai Unió és az Egyesült Államok között nyissuk ki az ablakot, de szúnyogháló is kerüljön erre az ablakra.

Ami viszont magát a kereskedelmet illeti, ott sem csak a magyar-amerikai kétoldalú forgalom által vagyunk érintettek. A TTIP hazai hatásairól 2013-ban a Külügyminisztérium által végzett hatásvizsgálat legfontosabb megállapítása, hogy a TTIP jelentős befolyást fog gyakorolni európai exportpiacainkra, így különösen Németországra. Márpedig ami a német piaccal történik, az élet-halál kérdés számunkra is. Ezért figyelembe kell venni, hogy a németek mire törekszenek a TTIP-pel kapcsolatban, ezért támogatnunk kell tehát a német TTIP-politikát minden olyan kérdésben, amiben nem kifejezetten ellentétes valamelyik érdekünk. Másrészt olyan politikát kell folytatnunk, amellyel felkészülünk a TTIP németországi, illetőleg általános európai hatásaira is.

Harmadszor: fontos, hogy ne hittételként, hanem racionálisan foglalkozzunk a leendő TTIP-szerződés ratifikációjára vonatkozó úgynevezett vétójog ügyével. Mert egyrészt igaz, hogy a vétójogával élve bármely jogállam megakadályozhatja, hogy a TTIP uniós szerződésként létrejöjjön, másrészt viszont, aki sokat fenyegetőzik a vétójoggal egy tárgyalás alatt lévő egyezményről, az a nevetségessé váláson túlmenően az elszigetelődést és a befolyás lehetőségének az elvetését is kockáztatja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Negyedszer, a vitarendezési eljárásról néhány megjegyzés. Az Atlanti-óceán mindkét partján heves vita folyik erről az úgynevezett „investor-to-state dispute settlement”, ISDS-rendszerről. Az ellentétekre tekintettel a vitarendezési klauzula tárgyalását fel is függesztették, amíg az Európai Bizottság meg nem győződik arról, hogy az új javaslatok megfelelő biztosítékot nyújtanak, hogy az esetleges megállapodás nem csorbítja a tagállamok nemzeti bíróságainak joghatóságát. A választottbíróságot olyan fórumnak tartják a kritikusok, amely inkább az eladó vagy befektető vállalatoknak kedvez, szemben a fogyasztóval, ezért a kötelező választottbíróság kikötését ellenzik, inkább a fórumok sokszínűségét hangsúlyozzák. Egyébként a francia-német nemzeti szabályozás, sőt az európai jog is kizárja a kötelező választottbíróság alkalmazásának kikötését. A kérdés tehát nyitott, eldőlhet így vagy úgy, de a TTIP bukását nem valószínű, hogy ez a kérdés előidézi.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ötödször: az átláthatóságról. Cecilia Malmström, aki 2014 novemberében lépett biztosi hivatalába, látva a jogos elégedetlenséget és felháborodást, új megközelítést ígért és indított el. A tárgyalások egy része nyilvános lett (Dr. Schiffer András: És a másik része?), pozíciópapírokat, úgynevezett factsheeteket, jogi anyagokat publikált a Bizottság. Ezzel egyidejűleg Emily O’Reilly, az EU ombudswoman képviselője vizsgálatot indított az átláthatóság TTIP-érvé­nyesülése kapcsán. Ebben a Bizottság fáradozásait az átláthatóság érvényre juttatása terén elismerte, de további lépéseket is szorgalmazott: hozzáférést egyes tárgyalási dokumentumokhoz, illetve a részvétel jogának megerősítését.

Hatodszor: konzultáció a Bizottsággal. A Bizottság másik rendkívül fontos intézkedése az volt, hogy online konzultációt indított a befektetők és az államok közötti vitarendezési eljárásról. A konzultáció az előző év március 27. és július 13. között zajlott. Az ilyen jellegű konzultáció régóta bevett formula, de most rendkívül sikeres is volt. Több mint 150 ezer észrevétel, vélemény érkezett. A Bizottság azóta megjelentette a beszámolóját. Ennek alapján a Bizottság elismerte, hogy megalapozott fenntartások vannak a vitarendezési mechanizmussal kapcsolatban. Idetartozik egyébként, hogy a francia szenátus is nemrég hasonló jellegű határozatot hozott.

Tisztelt Parlament! Emlékeztetni szükséges tehát arra, hogy a Bizottság 2015 folyamán további konzultációkat is fontosnak tart, többek között a tagállamokkal is. A nemzeti parlamenteknek is szerepe kell ebben legyen, mint ahogy bízom benne, hogy további hasonló párbeszédre lesz mód a parlamenti keretek között, mint amit mi itt most folytatunk.

(11.00)

Tisztelt Képviselőtársaim! A felkészülés tehát ma kulcskérdés. A TTIP ugyanis alapvetően fogja meghatározni a mindenkori magyar gazdaság mozgásterét, a magyar fejlődés irányát, ezért a drága időnket ne arra pazaroljuk, hogy szeretni kell-e a TTIP-et vagy nem. Nem azért kell támogatnunk a TTIP-et, mert különösebben szeretjük, hanem azért, mert ez jogosít fel arra, hogy beleszóljunk az alakításába. Nekünk most egy feladatunk lehet tehát, a TTIP-ben is a magyar gazdaságot, a magyar társadalmat, a magyar nemzetet kell sikeressé tennünk. A TTIP-et a magyar gazdaság, a magyar nemzet javára kell tehát fordítanunk, és ez ma a magyar külgazdaság és külpolitika számára a legfontosabb kihívás.

A TTIP sürgetően hívja fel a figyelmet arra, hogy ideje végre ténylegesen külpolitikánk középpontjába helyezni a gazdasági érdekeket. A magyar külgazdaság-politikának stratégiát kell felmutatnia, azaz, ha létrejön a TTIP, akkor Magyarországnak kell az egyik legnagyobb haszonélvezőjének lennie. Akkor töltjük hasznosan a mai vitanapunkat, ha ehhez a stratégiához adunk hozzá kreatív gondolatokat.

A már említett hatásvizsgálat eredményei, valamint az azóta eltelt időszak eredményei alapján úgy látom, hogy a TTIP-politikánk stratégiáját három fogalom köré kell csoportosítanunk, amelyek a magyar gazdaság TTIP-tudatossága, a TTIP fenntarthatósága és ehhez a kettőhöz szövetségesek szerzése. Ami a tudatosságot illeti, azért van szükség erre, mert a TTIP-et jól kihasználni nem lehet pusztán kormánypolitikával, a TTIP jó kihasználása az egész magyar gazdaságon, a gazdasági ágazatokon múlik. Amit azonban valaki nem ismer, azt nem tudja kihasználni, viszont előfordulhat, hogy az használja ki őt.

A magyar ágazati gazdasági szereplőknek nagyon pontosan kell ismerniük a tárgyalásokat, a várható végeredményt, ha azt akarjuk, hogy a TTIP által saját képére alakított világban ezek a gazdasági vállalkozások sikeresek lehessenek. Amikor megkezdődtek a tárgyalások, amikor megkezdtük az első hatásvizsgálatok elkészítését, akkor már a nyugati sajtótermékekben a csapból is a TTIP folyt. Magyarországon azonban a felmérésben megkérdezettek közül sokan visszakérdeztek, hogy miről is van szó. Ezért talán kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy már a hatásvizsgálat önmagában véve is a TTIP-tu­datosság építéséhez járult hozzá.

Kormányzati konzultációra vagy ha más néven fogalmazunk, akkor TTIP-párbeszédre van szükség három vonatkozásban is. Párbeszédre van szükség a magyar kormány és a magyar gazdaság meghatározó szereplői között (Dr. Schiffer András: És az emberekkel.), hogy az állam segítse felkészülésüket a TTIP-világra, és képviselhesse jelzéseiket a TTIP-pel kapcsolatos EU-n belüli tárgyalásokon. Másrészt párbeszédre van szükség Magyarország és a TTIP-ben várhatóan részt vevő többi ország között, hogy pontos információkat tudjunk majd megosztani a mi gazdasági szereplőinkkel. És harmadrészt, erre a párbeszédre van szükség Magyarország és a TTIP-ből kimaradó főbb gazdasági hatalmak között, különösen Kínára gondolok, hogy a gazdasági szereplőink felkészülhessenek azokra a hatásokra, amelyeket a TTIP-en kívüli országokkal folytatott kereskedelemre és befektetésekre fog gyakorolni a TTIP.

Ami a fenntarthatóságot illeti, ez azért kulcskérdés, mert Magyarország nem akar fenntarthatatlan rendszerekhez csatlakozni, amelyek magukkal rántják fejlődését. A TTIP-ről szóló hitviták egyik alapvető tévedése, hogy mindig egyféle forgatókönyvvel számolnak, mindig tutira tudják, hogy mi lesz a végeredmény, jóllehet, nagyon sokféle módon lehet szabadkereskedelmi szerződést létrehozni, így az EU és az USA között is.

A szerződésszöveg lehetséges variációi persze tárgyalási fordulóról tárgyalási fordulóra csökkennek, de a valóság az, hogy a TTIP formálódása nemcsak a tárgyalások lezárásáig tart, hanem számos tényező, például a szerződések értelmezésének precedensei később is gyökeresen fogják befolyásolni a TTIP jellegét.

Ezért nagyon fontos kérdés, hogy Magyarország milyen TTIP-et akar. Azt javaslom erre, hogy ennek a gondolkodásnak a kulcsfogalma a fenntarthatóság legyen. A fenntarthatóság Alaptörvényünk része, a GMO-mentességen túl, azon túlmenően is orientálja a Fidesz, illetőleg a kormányzat gondolkodását. Tehát olyan TTIP-et gondolunk helyesnek, amelyben a részes államok társadalma egyszerűen jól érzi magát, nem kívánkozik ki belőle, olyan TTIP-et, amely nem hajszolja gazdasági, mezőgazdasági vagy ökológiai válságba tagjait, olyan TTIP-et, amely nem állítja szembe a benne részt vevők viszonyát a világ többi országával, hanem harmonikus együttműködésre biztosít lehetőséget harmadik partnereinkkel, nagy szereplőkkel, globális szereplőkkel vagy adott esetben a fejlődő világ, példának okáért Afrika szereplőivel.

Végül fel kell mérni, hogy mely országok gazdasági szereplőinek partnerségére van különösen nagy szükségünk. Az egyik kört, úgy látom, az Egyesült Államok tagállamai alkotják. Látni kell, hogy ezek a tagállamok is fontos partnereink. A másik kör Németország és természetesen az európai fővárosok, de a harmadik Közép-Európa, a magyar visegrádi elnökségre való tekintettel is.

Tisztelt Parlament! A TTIP-pel, úgy gondolom, változatlan a célunk: erős Európa, erős Közép-Európa, erős Magyarország, vallásháborúk nélkül. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)