Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Örülök annak, hogy azután, hogy tegnap a Felsőházi teremben a kommunizmus áldozatainak emléknapján is beszélhettem, ma itt az Országgyűlésben napirend előtt beszélhetek.

Tegnap az Országgyűlés Felsőházi termében több mint 400 résztvevő, többek között a malenkij robot túlélői előtt (Novák Előd közbeszól.) volt módom nekem, illetve volt módja Rétvári államtitkár úrnak is beszélni. Nagyon sajnáljuk, hogy jobbikos képviselőket nem láttunk (Novák Előd: Nem kaptunk meghívót! ‑ Az elnök csenget. ‑ Közbeszólás: Ne kiabáljál! ‑ Szilágyi György: Nem hívtatok!), őszintén reméljük, hogy a jövő évben ellenzéki képviselők is ott lesznek. Ehhez képest azt tudom mondani, hogy a média is beszámolt erről, a Terror Házában is megemlékezés volt, de itt az Országgyűlésben is a Gulag áldozataira emlékeztünk a kommunizmus áldozatainak emléknapján.

Azt látjuk ‑ és ezt most az ellenzéki napirend előtti felszólalások is bizonyították ‑, hogy ma Magyarországon a lényegről az ellenzék nem kíván beszélni. Az elmúlt hónapok olyan hisztériakeltéssel teltek el, amelyből azt látjuk, hogy a tavalyi év három országos választásának választási vereségét az ellenzék nem képes elfogadni. Ugyan természetesen megértjük azt, hogy egy nem országos, helyi választási siker, amelyet egy sok tekintetben jobbikos nézeteket valló független képviselő baloldali támogatással elért, komoly lelkesedést vált ki az elmúlt kilenc évben vereséget vereségre halmozó baloldalban, de úgy gondoljuk, hogy ez alapvető fordulatot nem fog jelenteni.

Nem fog jelenteni azért, mert ha megnézzük, hogy ma Magyarország hogyan áll, akkor azt mondhatjuk, hogy szerényen, de mégiscsak el kell ismerni, és érdemes emlékeztetni is rá, hogy az elmúlt négy évnek, az elmúlt négy év kormányzásának komoly eredményei vannak. A négy évvel ezelőtti foglal­koztatotti számhoz képest mára 392 ezerrel többen dolgoznak Magyarországon, négy év alatt gyakorlatilag 400 ezer fővel nőtt a foglalkoztatottak száma. A rendszerváltozás óta soha annyian nem dolgoztak Magyarországon, mint ma, ráadásul ezek nagy része a piacon létrejött munkahely, tehát még az sem igaz, hogy az egyébként helyes, fontos, társadalmilag is indokolt közmunkaprogramban venne részt az új foglalkoztatottak nagy része; a nagyobbik részének a piac adott munkát.

A munkanélküliek száma 135 ezer fővel csökkent az elmúlt négy évben, 7 százalék körül van a munkanélküliség. Szintén ilyen jó adatra a legutóbbi Fidesz-kormányzás időszakában, 1998 és 2002-ben volt példa. Az ipari termelés az elmúlt évben 2,6 százalékkal nőtt, és arra is büszkék lehetünk, hogy a tavalyi évben az Európai Unió 28 tagállama közül Magyarország volt az, amely a legmagasabb növekedést tudta elérni. A 3,5 százalékos gazdasági növekedés az elmúlt évben szép eredmény, és idén is a vita csak arról folyik a különböző gazdaságkutató intézetek között, hogy 2,5 és 3,5 százalék közötti tartományban hogyan, miként fog alakulni a növekedés.

Azt mondhatjuk tehát, hogy ha az ország valódi helyzetéről beszélünk, ha nem a botránykeltés a szándék, akkor természetesen szerénységgel és alázattal, de mégis van okunk arra, hogy azokról a kormányzati eredményekről beszéljünk, amelyeket úgy és azután sikerült elérni, hogy az előző szocialista kormány 2008-ra csődbe vitte az országot, 2010-ben pedig a csőd szélén adta át a kormányzást.

Ezenkívül nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy mostanra az egyik legégetőbb társadalmi problémát sikerült megszüntetni, felszámolni, ez pedig a devizahitelesek problémája. És miután itt hosszú ideje folyik egy ‑ egyébként nem értelmetlen ‑ vita az ellenzékkel arról, hogy milyen átváltási árfolyamon történik meg a több mint 90 százalékban svájci frankban felvett devizahitelek átváltása, szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy a Kúria döntése következtében és az Országgyűlés által elfogadott törvény eredményeképpen átlagosan 25 százalékkal csökkent egy devizahiteles tartozása. Ez pontosan ugyanazt jelenti, mintha a tartozás nem csökkent volna, hanem 25 százalékos árfolyamkedvezménnyel 192 forinton váltottuk volna át a svájcifrank-hiteleket. Átlagban pontosan ugyanazt eredményezi ez az elszámolás, mintha 192 forinton történt volna meg a devizahitelek átváltása.

Úgy gondoljuk, hogy ez nagy eredmény, a bankszektornak el kellett viselnie 1000 milliárdos veszteséget, és egyidejűleg az azóta bekövetkezett árfolyamesés a svájci frankkal kapcsolatosan egyszerre bizonyítja azt, hogy a magyar gazdaságpolitikának nincs hatása az árfolyamra, és azt, hogy kellő körültekintéssel jártunk el akkor, amikor ‑ az ellenzék támogatásának hiányában is ‑ ősszel ezt a törvényt elfogadtuk. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Úgy van!) Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)