Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy ilyen fontos és fajsúlyos vita után most egy kicsit elkanyarodnék, de azért mégiscsak szorosan a mai napirendhez tartozik az, amiről beszélni fogok. Egyrészt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a CÖF-nek a véleményét még nem ismerhettük meg az előzőekben. Ugyan annak nagyon örültünk, hogy az államtitkár úr kifejtette, hogy az agrárkamara és a Magosz mint rendkívül független szervezetek is támogatják a kormánynak a tárgyalását, de én azért a CÖF véleményére is kíváncsi lennék, biztosan egészen eltérő lenne mint független civil szervezeté.

De visszatérve a témára: a nemzeti vidékstratégiát, amit önök 2010-ben lebegtettek be először mint a vidék alkotmányát, mind a mai napig elfelejtették az Országgyűlés elé hozni. 2020-ig lőtte be ez a stratégia a magyar vidéknek a jövőjét, és igyekezett felvázolni azt, hogy milyen fejlesztési elvek mentén kellene Magyarországon a vidéknek felhasználnia az európai uniós forrásokat, a hazai lehetőségeket, és mégis milyen irányba kellene elmozdulnunk. Jelenleg 2015-öt írunk, ha nem tévedek, tehát elvileg félúton jár a Nemzeti Vidékstratégia a megvalósulásában, ehhez képest, ahogy mondtam, még a Ház elé sem került az ügy. Ugyan kormányülésen elfogadták, azonban ide már nem merték hozni.

Ez az a stratégia, amit még Ángyán József államtitkársága idején dolgoztak ki, és amivel egyébként a Jobbik is, sőt talán ha 90 százalékot mondok, akkor nem mondok valótlanságot, tehát 90 szá­zalékban egyet tudtunk érteni az ott lefektetettekkel, már annál is inkább, mert egy olyan vidékképet vázolt fel, amit a Jobbik a 2010-es és ’14-es választási programjában is hasonlóan látott, és hasonló fejlesztések mellett képzeljük el mi is a magyar vidék jövőjét.

Mivel tehát önökre hiába vártunk, hogy ez a stratégia a Ház elé kerüljön, és végre így félidejénél megvitassuk, hogy mégis hogyan állunk, ezért én változatlan formában ‑ és ezt nagyon fontos hangsúlyozni ‑ az önök eredeti javaslatát a Mezőgazdasági bizottság elé kértem határozati javaslat formájában, hogy aztán ott döntve róla idekerüljön a Ház elé. Azonban sajnálatos módon az ellenzék támogatása mellett, de a kormánypárti képviselők ellenszavazatával ez elkaszálódott, így nem került ide, ami már azért is rendkívül furcsa és aggályos, hiszen az önök javaslata volt, ahogy mondtam, szóról szóra az eredetit terjesztettem be.

Olyan érvek hangoztak el, hogy azért nem érdemes most ezt ide, a parlament elé citálni, mert egyébként minden rendben van, a nemzeti vidékstratégia időarányosan megvalósulásra került, és nem kell aggódnom, tényleg abszolút minden a helyén van, és haladunk előre.

(15.50)

Azon kívül, hogy ezzel a kijelentéssel mélységesen nem értek egyet, sok egyéb problémát is felvetett az a vita, amely a bizottsági ülésen lefolytatásra került. Először is, folyamatosan azzal szembesülök most már évek óta, hogy önök a mezőgazdaság aktuális exportképességét és annak a 10-15 ezer termelőnek a jelenlétét a mezőgazdaságban összeadják, és egyenlőségjelet tesznek a vidékkel, a vidék élethelyzetével, lehetőségeivel, foglalkoztatottságával, miközben egyáltalán nem kellene, hogy ide egyenlőségjelet tegyünk, pontosabban: az lenne jó, ha ide egyenlőségjelet tudnánk tenni. Azonban korántsem erről van szó. Ma ugyan mezőgazdaságnak hívjuk, ami Magyarországon zajlik, de azért lássuk be egymás között, hogy ez iparinyersanyag-termelés döntő mértékben, amely hektárra vetítve is borzasztóan kevés munkahelyet teremt, illetve a feldolgozott termékek aránya is jócskán elmarad, egyébként a kormány saját beismerése szerint is, az elvárandótól.

Mindezek miatt szeretném ebből a szűk látásmódból kirángatni az ügyet és felhívni a kormány figyelmét arra, hogy ennek a 15 ezer családnak a termelékenysége és exportképessége nagyon helyes, hogy nő, és örülünk, hogy így van, de egyáltalán nem vethető össze azzal, hogy a mezőgazdaságban a foglalkoztatottak száma évről évre csökken. Most nem untatnám önöket a statisztikákkal, a KSH adatait kinyomtattam minden ágazatra vonatkozóan, amit megtaláltam. Tehát csökken a foglalkoztatottság, a vidék eltartóképessége, a megtartóereje, a vidéki életszínvonal és ‑ mondjuk így ‑ a budapesti életszínvonal közötti különbség továbbra is nő, illetve folyamatosan erősödik az a tendencia, ami kihalt, kipusztult falvakat, településeket százszámra fog eredményezni ebben az országban. Nem csak az elmaradottabb keleti régiókról beszélek. Én nyugat-magyarországi országgyűlési képviselőként azt tudom mondani önöknek, hogy bizony Győr-Moson-Sopron megyében is több tucat olyan kistelepülés, kisebb község van, ami elöregedett településnek számít.

Mindezen okok miatt is kérném újra nyomatékosan a tisztelt kormányt ‑ és örülök, hogy az államtitkár úr itt maradt velünk ‑, hogy hozzuk a Ház elé a nemzeti vidékstratégiát, és tudjunk róla érdemben vitázni. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik padsoraiból.)