Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Be kell vallanom, hogy engem ez az amerikai-európai szabadkereskedelmi egyezmény a Fidesz-kormány kedvenc projektjére, a paksi bővítésre emlékeztet. Emlékeztetem önöket, hogy a kormány szerint az évtized üzletéről van szó, amely a tartós fellendülés évtizedeit hozza el, a csecsemőtől az aggastyánig mindenkinek Magyarországon. Ugyanakkor minden érdemi kérdés, tartalmi részlet titkosítva van, évtizedekre megakadályozva, hogy a magyar emberek megtudják, pontosan mitől és főleg kinek lesz ez biznisz, az évszázad üzlete. Épp ez a helyzet a TTIP szabadkereskedelmi paktummal is.

2013 óta folynak az egyeztetések senki által meg nem választott brüsszeli bürokraták és nagyvállalati lobbisták között, a nyilvánosság teljes kizárásával. Nem csak az emberek és a sajtó elől zárják el a formálódó tervezetet, nem is csak az európai civil szervezetek orrára zárják az ajtót. A választott európai parlamenti képviselők és a tagállamok kormányai is csak egy titkos, zárt titokszobában olvashatnak bele a tervezetbe, így tilos a jegyzetelés vagy bármilyen fényképfelvétel készítése. Nem kell Columbo hadnagynak lenni, hogy észrevegyük, hogy itt valami nagyon nem stimmel.

Ebben a pár percben nem mennék bele abba, hogy ez az eljárás a demokrácia, a népszuverenitás otromba megsértése, az államok polgárainak kiskorúsítása. Nézzük most csak azt, hogy mit lehet a nagy titkolózás ellenére tudni, gyanítani a transzatlanti paktum hatásairól. Az Európai Bizottság egyetlen hivatalos hatástanulmányát az európai szakpolitikai kutatások központjától rendelte meg. Ebből tudhatjuk, már ha elhisszük, hogy mit remélhetünk ettől a szerződéstől. Nos, nem túl sokat, ha figyelembe vesszük, hogy a teljes társadalmi és gazdasági szektor minden szabályozását újra kell gondolnunk és újra kell tanulnunk. Ha felszámoljuk az összes, kereskedelmet akadályozó szabályt, akkor a két kontinens között valamivel kevesebb mint fél százalékos GDP-növekedést jósol, de ezt sem azonnal, másfél évtizeddel az egyezmény aláírását követően.

De még ennyire sem rózsás a kép, ha nem a legvadabb forgatókönyv valósul meg, ha például francia és magyar nyomásra kikerül a tervezetből a génmódosított élelmiszerek engedélyezése, akkor ennél is kisebb, 0,27 százalékos GDP-bővülésre számolhatunk; ismétlem még egyszer, tizenöt évvel az egyezmény teoretikus életbelépése után és az Európai Unió egészére tekintve tehát átlagosan. Az már a szabad kereskedelem logikájából következik, hogy ezek a hatások egyenlőtlenek lesznek az Unión belül is.

A korlátlan kereskedelemből az erős országok profitálhatnak, a kevésbé fejlett déli és keleti tagállamok viszont alig-alig. Így nagyon könnyen elképzelhető az a helyzet, hogy Magyarország mindenféle értelemben vesztese lesz a változásoknak. Ha esetleg valamiféle mikroszkopikus változást, javulást láthatnánk a hazai GDP terén, akkor is erősen kétséges, hogy mennyi jut el mindebből az emberekhez. Jól tudjuk, hogy a magyar gazdaságban igen jelentős kettősség van jelen. Élesen elkülönül a világpiacra termelő multicégek világa, és az emberek többségének munkát adó, belföldre termelő, itt adózó hazai kisvállalkozások világa. Nem elég mélyek és kiterjedtek a beszállítói hálózatok, kevés az átjárás a két szektor között gazdasági értelemben.

Ha tehát lesz is gazdasági bővülés a TTIP hatása miatt, az szinte biztosan a nemzetközi szabad kereskedelemben érdekelt multicégeknél fog összpontosulni. Ebből a haszonból pedig igen keveset láthat a költségvetés, és szinte semmit az emberek. Magyarország tehát tovább haladhat a Fidesznek oly kedves idill felé, nagy összeszerelő üzemmé válhatunk végre, Orbán Viktor örömére. Ismétlem, ez a hivatalos és pénzért vásárolt, Európai Bizottság számára készített hatástanulmány optimista jövőképe. Független kutatások ennél sokkal borúsabb forgatókönyveket rajzolnak fel.

(15.10)

A legismertebb s talán a legalaposabb ezen elemzések közül Jeronim Capaldo, az európai Tufts Egyetem kutatójának tollából származik. Az ő előrejelzése nettó GDP- és exportcsökkenéssel számol, ami legsúlyosabban az észak-európai államokat érinti, köztük Németországot, hazánk legnagyobb kereskedelmi partnerét. Ezzel párhuzamosan a munkajövedelmek csökkenését, munkahelyek megszűnését jósolja. Több mint félmillió állásnak mondhatunk búcsút a TTIP miatt az Európai Unióban. További fontos megállapítása Capaldo tanulmányának, hogy a munkabérek és a tőkejövedelmek közti egyensúlytalanság fokozódni fog a szabadkereskedelmi megállapodás hatására. Aki fizetésből él, a mostaninál is nagyobb hátrányba kerül ahhoz képest, akik tőkejövedelemből gazdagodnak.

Szintén megemlíti a Capaldo-féle elemzés, hogy csökkenni fognak a kormányok adóbevételei, tehát kevesebb lehetőség lesz az igazságtalanságok orvoslására, a piac okozta egyensúlytalanságok kiegyenlítésére. Végül, de nem utolsósorban nőni fog a pénzügyi egyensúlytalanság. 2008 óta tudjuk, hogy ez mivel jár: tőzsdei és bankpánikkal, recesszióval, egész nemzedékek megnyomorításával. Ez tehát a reális kép a Fidesz-kormány számára oly kedves TTIP-egyezményről a nemzetközi nagyvállalatok és a pénztőke számára. Talán ‑ tehát az ő számukra talán ‑ a lehetőségek világát hozza ez el, a lobbistákkal kokettáló korrupt politikai élet tagjai is dörzsölhetik a tenyerüket, de egészen biztos, hogy rossz lesz az embereknek, kártékony lesz Európának, és kártékony lesz Magyarországnak is.

Ideje volna, hogy a Fidesz-kormány is abbahagyja a kettős beszédet, nem a génmódosított élelmiszer kérdésén kell lovagolni, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim ‑ jó eséllyel végül francia nyomásra ki fog kerülni ez a dokumentumból ‑, a szabadkereskedelmi egyezmény egésze hibás és veszélyes. Visszakanyarodva a paksi példára, talán az évszázad üzlete, de hogy biztosan nem nekünk, az egészen biztos. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)