Felszólalás adatai

Én azt mondom, hogy most Szlovákiában lezajlottak a választások, nem kell óvatoskodni ebben a Házban. Ezt a Házat abban az időszakban építették meg, amikor Magyarország ennél sokkal nagyobb volt, erősebb volt és öntudatosabb volt, és nem ment el szó nélkül amellett, amikor magyar honfitársainkat vagyonuktól, méltóságuktól megfosztva üldözték bárhol a világon. Szlovákia nevezetű államalakulat akkor lesz komolyan vehető, hogyha nemhogy engedélyt ad két magyar település közötti híd építésére, és majd együtt kolduljunk az Uniótól valami pénzt arra, hogy fejleszthessük ezeket a térségeket, ezeket a színmagyar csallóközi és határ menti magyar sávokat, amelyeket ezzel szinte halálra ítéltek - hát figyeljünk már fel a számokra! Itt a parlamenti munka nagy nehézségei között sokan elfoglaltak, nyilván intézik a közügyeiket. 47 híd volt az Ipolyon, és azok közül 4 darab hidat hagytak meg, és évtizedeken át így működtették, ilyen elnyomatásban tartották a Beneš-dekrétumok idején kollektív bűnösséggel sújtott magyar testvéreinket, azokat, akik voltak olyan szerencsések, hogy őket nem telepítették ki. Százezer magyar honfitársunkat kitelepítették Magyarországra, ötvenezret Csehországba, és ők a mai napig nem kaptak kárpótlást. Az a döbbenetes helyzet áll fenn, hogy a szocialista kormányzat 1995-ben megkötötte a gyalázatos alapszerződéseket - nincs itt a felelős, a fő felelős Horn Gyula, de Kovács Lászlónak is, aki szintén nincs itt, volt köze hozzá -, mégpedig úgy kötötte meg Szlovákiával az alapszerződést, hogy nem követelte meg a területi autonómia legmagasabb szintű biztosítását a tömbben élő magyar testvéreink számára, nem követelte meg a Beneš-dekrétumok eltörlését.

(20.00)

És miniszterelnök úrnak - nagyon helyesen - emlékszem azokra a szavaira, amelyeket az uniós csatlakozás környékén Brüsszelben egyszer nagyon bátran és helyesen kimondott - és szeretném, ha továbbmenne ezen az úton -, kimondta nagyon bátran, hogy a beneši dekrétumok léte lényegében botrány, és a kollektív bűnösség elve szerint megfogalmazódott törvénysértő dekrétumok. Csak az a baj, miniszterelnök úr, hogy ezeket a dekrétumokat Szlovákia a mai napig betartja, hatályban tartja, sőt, ezekre alapozva utasítja el magyar testvéreink jóvátételi, vagyon-visszaszármaztatási igényeit. A szlovák bíróságok a mai napig élő jogként a kollektív bűnösség elvét olvassák rá magyar testvéreinkre.

Tehát én, amikor az Európa Tanácsban együtt dolgozom magyar képviselőtársainkkal, Kalmár Ferenccel és a többiekkel, akkor megpróbáljuk az összmagyar ügyet oly módon megjeleníteni, hogy ne ilyen típusú indokolásokkal jöjjenek elénk törvények egy ilyen kényes ügyben, minthogyha tényleg nem történt volna igazából semmi. Igen, a szigorodó határellenőrzés, nyíltak a határok, hála istennek itt van Schengen. Megoldódott bármi a magyar-szlovák viszonylatban az uniós csatlakozással? Hát nehogy már úgy tüntessük föl, mintha egy diadalmenet lenne, minthogyha 2004. május 1-je óta felvidéki testvéreink számára az élet jobbá vált volna! Jobbá vált az oktatás területén? Hogyan lehet az, hogy Párkányban, mondjuk, elmegy a kórházba egy magyar idős ember, és a szlovákul beszélő nővér nem hajlandó magyarul beszélni hozzá? Vagy hogyan lehetnek olyan evidenciák, amelyek mellett sehol másutt a világban szó nélkül egy állam nem megy el, hogy egy ilyen rendszert, egy ilyen elnyomó rendszert működtessenek?

Vagy ha már köztársasági elnöki pozícióról volt ma szó, volt Magyarországnak egy másik köztársasági elnöke, aki szintén elég megdöbbentő dolgokat művelt. Szlovákia vette a bátorságot, és a mindenkori magyar köztársasági elnököt kitiltotta, megtiltotta, megakadályozta a belépését Szlovákiába. Ez a remek Európai Unió most nemrégiben az Európai Bíróság egy előzetes véleményét közölte, mégpedig azt, hogy ez teljesen rendben való dolog volt, és nagyon jól tette Szlovákia, hogy megtiltotta a magyar köztársasági elnöknek a belépést. Azonban hogyan reagált erre Sólyom László akkor? Úgy, hogy - már elnézést kérek - fülét-farkát behúzva nem ment át ezen a hídon, pedig átmehetett volna, csak a biztonságát nem garantálták. És miért volt az, hogy utána volt azonban egy másik személy, egy köztársaságielnök-jelölt, Morvai Krisztina, aki viszont átment ezen a hídon pár héttel később, amikor igen kemény volt a helyzet? Nem kértünk engedélyt, letettük a virágkoszorúnkat Szent István szobrához. Akit hogyan is nevezett Slota? Hogyan nevezte? Lovas bohócnak nevezte Slota Szent István királyt. Ennek ellenére ott áll ez a szobor - hála istennek -, és ezért ebben a magyar kormányoknak volt része. Hála istennek Slotáék kiestek a szlovák parlamentből, azonban van egy Ficónk, aki azért közel sem annyira szimpatikus és európai és magyarbarát, mint amennyire mutatja.

Úgyhogy azt kérem a magyar kormánytól, hogy egyrészt haladjon a hídépítés útján, nagyon helyes. Haladjon azon az úton, hogy hadd ijedezzenek esetleg a szlovákok attól, hogy a magyar erő megindul majd ezeken a hidakon, és felemelkedést fog hozni ezeknek a magyar településeknek. És ha - ne adj' isten - úgy hozza a sors, hogy bántják magyar testvéreinket, ez a magyar állam, én magyar állampolgárként, és úgy gondolom, nagyon sok testvéremmel együtt azt követelem önöktől, hogy védjék meg ezeket a magyar polgárokat. Hiszen ők már magyar polgárok, magyar állampolgárok is, és mégis ilyen döbbenet történik, hogy Tamás Aladárnét, a 99 éves honfitársunkat, a Rimaszombatban élő tisztes idős embert megfosztják a szlovák állampolgárságától pusztán azért, mert - nagyon helyesen - ő visszakérte, visszaszerezte a magyar állampolgárságát.

Tehát nagyon sok az elintézendő ügy magyar-szlovák viszonylatban, nem mehetünk el szó nélkül egyetlenegy jogsértés mellett. Ezen dolgozunk mi is Európa tanácsi képviselőtársainkkal, hogy ne tudják a magyar ügyet lesöpörni. Arra kérem a kormányt, hogy amikor ilyen nemzetközi egyezményeket hoz elő, akkor ne egy technikai, útépítési, hídépítési, műszaki ügyként adja ezt nekünk elő, hanem igenis ennek a nemzetpolitikai dimenzióit teljes egészében mutassa elénk, és igenis tegyen meg mindent a kormány, hogy ez a gyalázatos helyzet, hogy egy 1956-os, Csehszlovákiával kötött szerződés alapján fennálló államhatárrendszer van, ezt ne hagyja érintetlenül. Értse ezt mindenki úgy, ahogy szeretné érteni, mindenesetre ez egy döbbenet, hogy egy Csehszlovákia nevezetű képződménnyel kötött szerződésünk szabályozza jelenleg a magyar határokat, amelyek számomra és nagyon sok honfitársunk számára magyar-magyar határok. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)