Felszólalás adatai

NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Ha az építőiparról beszélünk, akkor egy olyan iparágról beszélünk, amelynek továbbgyűrűző hatásai talán a legszélesebbek és a legkiterjedtebbek minden iparág közül. (Zaj.) Ha esetleg megtenné, elnök úr, hogy a lelkesen kiabáló képviselőket megkérné arra, hogy a folyosón kiabáljanak, annak őszintén örülnék, mert a saját hangomat nem hallom.

ELNÖK: Képviselő úr, javasolhatom azt, hogy álljon pozitív szemlélettel a kérdéshez. Tekintse ezt úgy, hogy még nem beszél két perce, és máris milyen zajos a tetszésnyilvánítás.

NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Megpróbálom túlkiabálni a lelkesen kiabáló képviselőtársaimat.

ELNÖK: Most a humort félretéve, azt kérem, hogy legalább ott a környéken egy kicsit csendesedjenek el, hogy képviselő úr tudja folytatni a felszólalását. Köszönöm szépen.

NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Itt az általános vita megelőző részében már nagyon sok részletkérdésről és magának az előterjesztésnek, határozati javaslatnak a részleteiről szó esett. Én most olyan szempontokról szeretnék beszélni, amelyek nem vagy jelentőségükhöz képest nagyon csekély súllyal szerepelnek ebben az előterjesztésben. Amikor arról beszélünk, hogy azonnal megvalósítható intézkedések szükségesek, amelyek keretében "az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy...", sok szempont mellett szeretném néhány kérdésre fokozottan felhívni a kormány figyelmét. Itt sajnos megint el kell mondjam, hogy láthatóan annak a pénzügyminisztériumi szemléletnek, amely kizárólag a magasabb adóbevételt és a lehetőleg mindenkiről a legrosszabb feltételezését tartja legfontosabb feladatának, és teljesen érzéketlen azzal szemben, hogy ennek milyen reálgazdasági következményei vannak, az egyik legjellegzetesebb, legpregnánsabb példája, amire azonnali megoldást kellene találni, a közhasznú módon fordított áfának nevezett agyrém.

Ez ugyanis azt jelenti, hogy azok a kis tőkeerejű és a legkevésbé teherviselésre képes magyar tulajdonú kis- és középvállalkozások, amelyeknek amúgy is kevés a forgóeszközük, amelyek amúgy is a lánctartozások legkiszolgáltatottabb áldozatai, egy állami pénzvisszatartás következtében még sokkal rosszabb helyzetbe kerülnek, mint eddig. Arról nem is beszélve, hogy mivel folyamatosan nettó áfa-visszaigénylőnek tekinthetők, az APEH a maga kedves közvetlen módján permanensen vegzálhatja őket, és ezt meg is teszi.

Abban a helyzetben, amiben a kis- és középvállalkozások ma az építőiparban vannak, a lehető legbarátságtalanabb lépésnek tűnik ez, amit egy kormány a saját állampolgáraival és egy iparág gyakorlóival szemben megtehet. Tehát mindenképpen javasolnám, hogy ezt az ötletet, bárkinek a tulajdona, és bárki gondolja, hogy ezzel valami hatalmas nagy szolgálatot tett az országnak, a lehető legsürgősebben vissza kellene vonni, és visszaállítani az eredeti állapotot.

A másik javaslatom talán első hallásra talán egy kicsit furcsának tűnik, de kérem, gondolja végig minden érdekelt. Ma az építőipari beruházások jelentős része közbeszerzési eljárás keretében valósul meg; magyarán: állami vagy még egyszerűbben szólva közpénz felhasználásával történik, amely közpénzt akár közvetlenül az állam vagy az állam szervezetei, vagy az önkormányzatok kapnak úgymond arra a célra, hogy egy adott beruházást meg tudjanak valósítani, vagy a saját költségvetésükből biztosítanak, most utalok itt az önkormányzatokra.

Nos, a jelenlegi gyakorlat az, hogy a közbeszerzési eljárások során, erre ösztönzés is van az eljárási rendben, most annak az anomáliáit reggelig sorolhatnám, de ezt most nem teszem, van egy olyan szempont, miszerint az ilyen építtetők a létező legkényelmesebb megoldást választják. Azaz felbérelnek egy fővállalkozót vagy egy lebonyolítót, nevezik ezt többféleképpen, azzal szerződést kötnek az épület, a beruházás megvalósítására, és minden további szerződés, amely különböző szintű vállalkozásokat vagy alvállalkozókat bevon, ezen a fővállalkozó szervezeten keresztül történik.

A közbeszerzési eljárásoknak meglehetősen általánosan az a titka ma Magyarországon, hogy a lehető legolcsóbbat választják ki. Most már olyan szinten elszakadtak a vállalkozási árak a realitástól, utal erre egyébként a mostani anyag is, ami már gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha minden kivitelezőt kifizetnének, és már előre mondom, hogy ezt általában nem teszik, akkor nem lenne elég rá az a pénz, amennyiért a fővállalkozó elvállalta a munkát a közpénzből szerzett beruházások során. Ennek következtében az történik, hogy az alvállalkozások egy része rendszeresen, programszerűen nem kapja meg az elvégzett munka után járó pénzét. Ha a beruházóhoz, ahhoz a céghez vagy állami szervezethez, vagy önkormányzathoz fordul, amely számára készül a munka, akkor lazán elhajtják őt azzal, hogy ő, kedves uram, mi nem önnel vagyunk szerződéses jogviszonyban, forduljon ahhoz, akitől maga a pénzt várja.

Nos hát, pontosan ez az "akitől maga a pénzt várja" kategória az, amelyik a legtöbbször nem fizet. Minden nagyberuházást, ahogy egyszer egy polgármester barátom mondotta volt már pár évvel ezelőtt, a tönkretett és kifosztott kis- és középvállalkozók hullái jeleznek Magyarországon.

(18.20)

Nos, éppen ezért azt javaslom, azt szeretném, ha a munka következő fázisába bekerülne az azonnali feladatok közé az, hogy legyen felelős az a szervezet azért is - több minden mellett -, hogy az ő részére biztosított állami pénzből a tényleges munkát végző alvállalkozók, a vállalkozási lánc további tagjai is megkapják a részüket, ne bújhasson el a mögé, hogy ő csak egy szervezettel szerződött. Ezt azért is tartom fontosnak, mert ez erőteljesebbé tenné azt a felelősségét akár egy állami szervezetnek, akár az önkormányzatnak, hogy ő a közpénzekkel gazdálkodik, és ha ő segédkezet nyújt ahhoz, hogy ne fizessen ki egy általa megbízott szervezet valakiket, akkor ő tulajdonképpen egy csaláshoz nyújt segédkezet, és önmaga is közvetve csalóvá válik.

Ettől a kellemetlenségtől meg kellene kímélni az önkormányzatokat meg az állami szervezeteket, mert nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy bizonyos vállalkozói körök próbaperek indítására készülnek, és pontosan az államot meg az önkormányzatokat és bizonyos szervezeteket kívánnak beperelni felelőtlen gazdálkodás miatt. És hogyha valaki ezt nem hiszi, akkor ezt még néhány számadattal is alá tudom támasztani, csak mivel az idő fogytán van, nem kívánok mindenbe olyan részletességig belemenni, mert még van mondanivalóm más is.

Úgy gondolom, hogy a nagy bajt, amit elsősorban az állami, kormányzati intézkedések okoznak az építőiparnak, ezt most, a február közepén elfogadott és hatályba lépett adómódosítások egyike valami egészen kozmikus magasságokba emelte. Ugyanis az az őrület, hogy ezt követően - február 15-ét követően - egyetlen cég, egyetlen jogos követelésére váró cég nem kaphatja meg a pénzt a megbízótól, hogyha nem tud felmutatni egy 30 napnál nem régebbi nullás adóbevallást, ez egyszerűen további cég-tönkremeneteli hullámot vált ki.

Szóval, aki ezt az őrültséget kitalálta, azt szerintem oda kellene állítani azok elé a vállalkozók elé, akiknek emiatt fogják elárverezni a családi házát, amiben lakik, aki emiatt fog csődbe menni. Mert már maga a feltételezés is egy abszurdum, hogy amikor valaki bajban van, tartozik - és most itt teljesen mindegy, hogy kinek tartozik, mert általában nemcsak az államnak tartozik, hanem a beszállítóknak is, éppen az előbb elmondott szempontok alapján -, azt még abba a külön lehetetlen helyzetbe hozza maga az állam, és ez megint egy... Egyszer már mondtam ezt a kifejezést, de elnézést, hogy még egyszer mondom, valami okos kis sündisznó a Pénzügyminisztériumban kitalálta ezt a marhaságot, hogy akkor még toljunk ki vele ráadásul azzal, hogy akkor még a jogosan neki járó járandóságot se kapja meg, hogy még mélyebben süllyedjen bele abba a mocsárba, amiben amúgy is benne van, sok minden ok miatt, legkevésbé a saját maga által elkövetett hibák miatt van abban a helyzetben.

Tehát ez is egy olyan téma, amit nagyon sürgősen, mondhatnám, azonnal meg kellene változtatni, ha nem akarjuk, hogy az építőiparban lévő nagy bajt további bajok terheljék.

Utoljára, de nem utolsósorban szeretnék egy olyan témáról beszélni, amiről elképzeléseim vagy emlékezetem szerint már itt, ebben a Házban sem először beszélek. Más fórumokon, gazdasági fórumokon, különböző helyeken már többször felvetettem, de értelmes magyarázatot az elutasítására még soha egyetlen alkalommal nem kaptam. Ez pedig a bérlakások építésének az áfakérdése.

Tessék szíves már nekem megmagyarázni, ha van itt olyan, aki erre vállalkozik - akár most, akár később -, hogy mi a ráció abban, hogy ha valaki, mondjuk, egy atomerőművet épít - vagy egy cipőgyárat, vagy mit tudom én, egy műanyag-feldolgozó üzemet vagy egy étolajgyártó kis céget -, az utolsó fillérig visszaigényelheti az építés során felmerült költségei után az áfát, de aki azért épít lakást, azért épít fel egy házat, hogy azt üzletszerűen és folyamatosan bérbe adja, az nem. Tehát nem ő maga fog beleköltözni, nem saját magának építi vagy a gyerekének vagy az unokájának, hanem egyszerűen a piaci bérlakásállományt növelné, amiből egyébként tudomásom szerint hiány van. Most, a jelenlegi recesszió körülményei között, amely mindent eltorzít, ez nem biztos, hogy nap mint nap jelentkezik, de úgy összegészében Magyarországon sokkal kevesebb bérlakás vagy bérelhető lakás van, mint az kívánatos lenne. Élő emberrel még nem találkoztam, aki értelmesen és elfogadható közgazdasági érvekkel meg tudta volna magyarázni, mi a ráció abban, hogy minden más termelő beruházás esetén lehetséges az építési munka utáni áfa visszaigénylése, csak éppen pont a bérlakások, a bérbe adandó lakások építésénél nem.

Nos, azt gondolom, egyszer el kellene odáig jutni, hogy ezt végiggondolják, kedves kormányzati hölgyek és urak, és próbáljuk ki, hogy hátha ez a dolog tovább növelné például a bérlakások alapját, azt a bérlakásmennyiséget, ami egy európai országban szokásos és kívánatos is, mert hát ugye, úgy tudjuk, mi Európában élünk, és Magyarország egy európai ország. Tehát az európai trendeket ilyen értelemben nem ártana követni.

Nos, végigolvasva ezt az előterjesztést, azért a kisördög annyiban még csak mocorog bennem, hogy ebben nagyon sok értékes dolog van, nagyon sok figyelemre méltó ötlet van benne, de engem kicsit arra emlékeztet, és azt a mondást juttatja eszembe - miután ezt egy bizottság készítette elő -, egy kedves régi barátom mondotta volt anno, hogy a teve az egy olyan ló, amelyet egy bizottság tervezett. Nekem picit az a felvetésem ezzel az egész anyaggal kapcsolatban, hogy van benne a kívánatosnál egy kicsit nagyobb eklektika - és akkor rendkívül finom vagyok. Tehát olyan, valóban nagyon fontos, valóban azonnal teljesítendő feladatokból hiányoznak, mint amire utaltam, nagyon fontos szempontok, de benne vannak olyanok, amik talán annyira nem égetőek, és az azonnali, a rövid távon és a hosszú távon megvalósítandó célkitűzések között látok egy csekélyke - megengedem, nem nagy, egy csekélyke - ellentmondást, tehát a csoportosítást, a hangsúlyok ide-oda tételét; ha rajtam múlott volna egyedül, máshová tettem volna, mint az építőiparba. Gyakorlati építőiparosként, 35 éven keresztül dolgozó gépészmérnökként mondtam ezt, és azért tartottam fontosnak elmondani, hogy érzékeltessem, nem valamiféle ezoterikus magasságból és gyakorlati tapasztalat nélkül mondtam el, amit elmondtam.

Köszönöm szépen a figyelmüket, köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz padsoraiból.)