A felszólalás szövege:

NÉMETH ZSOLT (Fidesz, Vas megye): Köszönöm a szót, elnök úr. A kistérség márpedig bevált, érdemes a továbbfejlesztésre, halljuk eléggé gyakran - még ez így is lehetne. Így is lehetne, de nem tudjuk, hogy így van-e.

Ugyanis az elmúlt időszakban konfliktusos helyzetben nem méretődött meg még ez az intézményrendszer. Nem jó példák azok, hogy működik a Leader-program, a szennyvízkezelés, illetve szennyvízberuházásokat végre lehet hajtani, az menne intézményesített forma nélkül is; hanem olyan típusú konfliktusba még nem került a kistérség, mint egy önkormányzat.

Ha tehát az önök szándéka szerint például egy térségben működő középiskolát, mondjuk, valamikor kistérségi szintre emelnénk, és az a konfliktus áll elő, mint gyakran egy önkormányzatnál, hogy kevesebb a pénz, akkor miféle aspektusból döntenek ott az asztal körül ülő, polgármesterekből álló testületben. Vajon van-e nekik térségi identitásuk? Ebben nem vagyok biztos.

Vajon az a polgármester, aki a saját településének fejlesztésére tette le az esküt és minden sikere - településének sikere és a saját egzisztenciális sikere is - a saját falujában levő fejlesztésén múlik, vajon miként fog dönteni? Ezt még nem tudtuk tesztelni. Efelől nekem vannak kétségeim. Tehát akkor mondhatjuk el, hogy bevált ez az intézményrendszer, ha ilyen konfliktusokat megélt. Az elmúlt időben nem volt ilyen konfliktus. Több pénzt kapott ugyanaz az intézmény és ugyanaz a feladat, ha kistérségben látták el, mint ha önállóan. Ebben mi a konfliktus? Több pénzt kapott, tehát azt a formát találták ki rá; még egyszer is hangsúlyozom, ilyen megállapításokat nem tehetünk az elmúlt időszakra vonatkozóan.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz; Vas megye): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Semmiféle bukfenc nincsen itt. Ugyanis önök fejlesztésekről beszéltek, én pedig közszolgáltatások biztosításáról és intézményfenntartásról. Tehát a fejlesztésekben meglévő sikerek abszolút, de abszolút nem adnak alapot arra, hogy majdan egy közszolgáltatás is sikeresen fog működni.

Példát mondok. Ha egy kistérségben lévő szakképző intézményt vagy gimnáziumot kistérségre fogunk delegálni - amit jelenleg, mondjuk, a megye tart fenn, vagy akár a kistérség központjában lévő város -, lesz a konfliktus, mert ilyen lesz majd, mint ahogy szokott lenni az önkormányzatoknál, ez a konfliktus az, hogy kevesebb a pénz, mint amennyi kellene. Akkor ebben a helyzetben hogyan fognak dönteni a 300-400 fős falvak polgármesterei? Mert arról kell dönteni, hogy egy: vagy elbocsátunk tanárokat, kettő: hitelt veszünk fel; a harmadik az lehet, mondjuk, hogy ha már közös intézmény, akkor be kellene fizetni a 300-400 fős falunak is. Én negyedik megoldást nem nagyon látok. Ebben a helyzetben nagyon könnyen megtörténhet az, hogy a polgármester azt mondja, hogy tulajdonképpen megy a vonatom vagy a buszom, és elmegyek haza. El lehet menni ez elől a konfliktus elől.

A településnél ezt nem lehet megtenni. Tehát ezt még nem próbáltuk ki. Jelenleg még egyszer is azt mondom, a kistérségekben lévő intézményműködtetéssel mindenki jobban járt. Nem volt ilyen konfliktus, hogy valahonnét el kellett venni. Azt tudjuk, hogy ezt hogyan kezelik a képviselő-testületek, pláne ott, ahol az intézmény van, szembe kell nézni a választópolgárral, akitől a mandátumát kapta. De a falvakban lévő polgármesterek nem erre a problémára kapták a mandátumukat, és még egyszer is azt mondom, a sikerük sem ettől függ.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz, Vas megye): Köszönöm a szót, elnök úr. Település, kistérség, megye, régió; egészen biztos, hogy ennyi szintet Magyarország nem visel el, ha mindegyik mellé önkormányzatot is meg azt kisegítő munkaszervezetet is társítunk.

A gond ott van, hogy úgy érzem, csapdában vannak a kormánypártok, hiszen az SZDSZ vagy tizenhat éve lebökte a cöveket amellett, hogy megye márpedig nem kell, az MSZP-nek pedig itt az új sikertörténet, a kistérség. Ebből csak az következik, nyilvánvalóan ha a kistérséget megtartjuk és erős, akkor a megyének el kell tűnnie, a régió egyedül az a szint, amelyet újonnan létrehozhatnánk, és véletlenül se nézzük meg azt a lehetséges átalakítási folyamatot, hogy mi lenne akkor, ha a megyetársulásokat részesítenénk előnyben. Ha jól emlékszem, négy éve Verebély Imre írt erről egy kiváló tanulmányt, amelynek az volt a lényege, hogy a nagy megyék már most is kielégítik a NUTS-rendszer előírásait, a kicsik pedig megyetársulásokat hozzanak létre.

Egyébként, ha olcsóbb közigazgatásról beszélünk, akkor azért meg kellene azt is nézni, hogy a kistérségek kétéves működésükben vajon mit produkáltak. A munkaszervezeteket próbáljuk meg összeszámolni, hogy hány emberrel nőtt a közigazgatásban dolgozók száma. Meggyőződésem, hogy a legkisebb megyében is kétszer annyian dolgoznak a kistérségi munkaszervezetekben, mint a megyei önkormányzat munkaszervezetében. Tehát ezt az összehasonlítást nem végezzük el akkor, amikor egy-egy kistérség működésének a hatékonyságát nézzük meg.

A gondot abban látom, hogy sajnos ez a nyár közepén, melegben beterjesztett törvénycsomag valahogyan egy terméktársítás, vagy inkább annak nevezném, hogy a keserű pirulához a víz, amellyel le lehet nyelni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

NÉMETH ZSOLT (Fidesz, Vas megye): Köszönöm a szót, elnök úr. Legutóbbi kétperces felszólalásomban arra próbáltam utalni, hogy a területfejlesztés, illetve az önkormányzat területén megjelenő szakmai véleményekben nem feltétlenül bal- és jobboldal közt válnak el a vélemények. Verebély Imrét idéztem, aki a társult megyéről szólt, nem összevont megyékről, hanem társult megyéről, amelynek az lenne a lényege, hogy néhány olyan feladatot, amelyhez talán a megye kicsi, például egészségügy, kórházügy, azon belül azt régióba delegálná, és akár egy együttes üléssel vagy delegálással ezt a kérdést rendezné. Nem emellett cövekelek én le, hanem mondom tovább. Például Pálné Kovács Ilona, aki az SZDSZ-hez közel álló, mondja, hogy régió, de mondjuk meg, hogy mivégre. Azt mondom, hogy a nyár közepén ezt most beterjeszteni, ez egyszerűen nem tűnik komoly gondolatnak! Emellett - folytatom a sort - például a Vas Megyei Önkormányzatokért Egyesület népszavazást kezdeményez a megye mellett; inkább baloldalhoz tartozó egyesület, mint a jobboldalhoz, tehát nem itt válnak el a vélemények. Még egyszer ismétlem, ez nem lehet más, csak valami terméktársítás itt a nyár közepén.

Az önkormányzati szektort egyébként, az autonómiáért aggódókat nem ez hozza lázba, hanem sokkal inkább Veres pénzügyminiszter úr elhíresült nyilatkozata a polgármesterek előtt, miszerint a választási eredmények arányában fogják majdan osztani a pénzeket. Tehát azzal inkább kellene foglalkozni, hogy vajon ki kell-e mutatnunk az egy szennyvízköbméterre eső MSZP-szavazatok számát a sikerhez egy-egy helyen. Tehát ez jelenleg jobban fölcsigázza az önkormányzatokat, mint az önkormányzati rendszer átalakítása.

Köszönöm szépen.

NÉMETH ZSOLT (Fidesz, Vas megye): Köszönöm a szót, elnök úr. Én magam is a kamarákhoz kapcsolódnék kétperces hozzászólásomban. Valóban lenne feladatuk, hiszen a körbetartozás problémájának csak az egyik részét adja az, hogy a fővállalkozó akar-e, nem akar-e fizetni. Van, amikor kifejezetten nem akar, már a kiíráskor, az elbíráláskor lehet tudni azt, hogy nem fog tudni - nemcsak nem akar, hanem nem fog tudni -, hiszen olyan árat vállal, olyan vállalási díja van, amelyből nem lehet a művet megvalósítani, csak akkor, ha valakiket nem fizet ki. Itt lenne egyértelműen a kamarának szerepe, és régebben a közbeszerzési törvény emlékeim szerint ezt a problémát segítette, hogy az irreálisan alacsony árat ki lehetett zárni. Ma erre nincsen lehetőség. Ha ma megnézzük az anyagköltséget, mellette a vállalási díjat, akkor a legtöbb vállalkozó - és nemcsak a pályázók, azon kívül is - nagyon világosan látja, hogy ennek a vége az lesz, hogy a vállalási lánc végén levőknek nem fizetik ki a nekik járó díjat. Ezt a problémát sajnos ez a törvény nem oldja meg, ennek ellenére ez a törvény jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy ezt a problémát próbálja orvosolni.

Köszönöm figyelmüket.

NÉMETH ZSOLT (Fidesz, Vas megye): Köszönöm a szót, elnök úr. A vitában többször elhangzik az, hogy az ajánlatkérővel szemben a fővállalkozónak vannak garanciái, az alvállalkozóknak viszont a fővállalkozóval szemben nincsenek.

(19.50)

Ez jogilag valószínűleg így van. Azonban hadd említsem azt meg, hogy ezzel nagyon gyakran vagy legtöbbször a fővállalkozó nem tud élni! Tehát nem tud élni például az inkasszóval, hiszen az ajánlatkérőnek olyan helyzete van, amellyel nem feltétlen visszaél, hanem él vele, például a kötbérrel. Különösen, ha az építőipari teljesítés mondom, az nem feltétlen egzakt, hogy valami milyen minőségben készül el. Vagy például az akadályoztatást ki okozza, maga a megrendelő-e? Tehát meglehetősen nagy a mozgástere a megrendelőnek abban, hogy a fővállalkozót úgymond arra szorítsa, hogy ne nyújtsa be az inkasszóját.

Bizony itt az állam felelősségét kell egyértelműen megemlíteni, mert beszélhetnénk órákat arról, hogy az európai uniós pályázatokhoz rendelt eljárásrend milyen bonyolult, de nem érdemes. Ilyen bonyolult, el kell hogy fogadjuk. Arról viszont igen, hogy ezeknek a szervezeteknek a kapacitásai nem elégségesek. Nem elégségesek az ügynökségeké, a VÁTI-é, és különösen nem elégséges a Kincstáré. Aztán, hogy ebben a láncban hol akad el a kifizetés, elég nehéz kideríteni. Mint más képviselő is, gondolom, próbálkozunk ebbe beavatkozni, több-kevesebb sikerrel, hiszen a Lamperth Mónika-féle erősebb mandátumban lévő például jobban előre tudja sorolni ezeket az igényeket, mint a magamfajta, kevésbé erős mandátumban lévő képviselő. Summa summarum: ha nem oldjuk meg, hogy az állam fizessen, a problémát nem lehet orvosolni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Talán nem árulok el titkot, ha elmondom önöknek, hogy én a szabadidőmben egy alapfokú művészeti iskola néptáncegyüttesét szoktam kísérni annak a népzenei együttesében. Ez az alapfokú néptánciskola most ellehetetlenül, mert nem realitás az, hogy amúgy hét éve együtt táncoló gyerekek heti öt órát foglalkozzanak ezzel a tevékenységgel. Nem az fog történni, hogy egy néptáncot oktató iskolában negyven helyett majd húsz gyerek lesz, hanem az, hogy nem lesz egy sem, és megszűnik. Egy településen meg fog szűnni ez a tevékenység, meg fog szűnni az a lehetőség, hogy ápolják a kultúrájukat, ugyanis a tanulóknak ebben az életkorukban más egyéb elfoglaltságuk is van, sportolnak, zenélnek, vagy éppen mást táncolnak. Ennek tehát nincs realitása.

A kormányzat pedig már évek óta nem vállalja fel azt, miközben tudja, miféle ellentmondások feszülnek a művészeti iskolák terén, hogy ő maga olyan sztenderdeket állítson fel, amelyek alapján elválasztotta volna az értékest az értéktelentől, hanem azt mondta, hogy oldják meg maguk. Az orvosok sem szokták leamputálni a saját lábukat, akkor sem, ha kiváló sebészek, mert nem alkalmasak erre. A kormányzatnak kellett volna ezt felvállalni, és nem azt tenni, hogy mindenkit megszurkálunk egy picit, aztán majd azok maradnak meg, akik később véreznek el. Helytelen ez a megoldás. Kell valamiféle megoldást találni arra, hogy ezek a művészeti csoportok továbbra is életben maradjanak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország legfiatalabb nemzeti parkja, az őrségi 2002 tavaszán alakult. Az elmúlt időszakban szűken értelmezett természetvédelmi feladatain túl az igazgatóság mára a térség turizmusának legfontosabb szereplőjévé, szervezőjévé vált. Gazdaságélénkítő erő, integrátor mezőgazdasági téren; a kistérség legnagyobb mezőgazdasági egysége, s legnagyobb foglalkoztatója.

Az Őrségi Nemzeti Park Őriszentpéteren és annak környékén meghatározó közösségszervező, nemzetközi és hazai pályázatok vezető partnere, a környezettudatos nevelés kiemelt helyszíne, erdei iskolát, Tourinform-irodát és látogatóközpontot működtet. Önkormányzatokkal, civil szervezetekkel összefogva az elmúlt négy évben 500 millió forintot hozott a megyébe. Az NFT II. pályázataira előkészített 2 milliárd forint értékű fejlesztést, élőhely-rekonstrukciót. Az őrségi mező- és erdőgazdálkodók szaktanácsadását, az agrár-környezetvédelmi program koordinációját szintén ők látják el.

Az elmúlt évek természetvédelmi, turizmusfejlesztési sikerét nem csupán a tájvédelmi körzetből nemzeti parkká válással érték el, hanem az önálló igazgatóság adta humánerőforrás-potenciállal, anyagi, döntési önállósággal. S most mindez veszélybe kerülhet a véleményem szerint alapvetően elhibázott, koncepciótlan, rosszul értelmezett takarékosság jegyében meghirdetett átszervezések miatt.

Ezért kérdezem államtitkár urat: valóban tervezik-e az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóságának megszüntetését? Semmibe veszik-e a regionális fejlesztési tanács, a megyei önkormányzat, az őrségi települések, civil szervezetek, neves tudósok tiltakozását? Tisztában vannak-e vele, hogy ez milyen következményekkel jár a helyi természetvédelem, turizmusfejlesztés területén? Várom válaszát.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Básthy Tamás kereszténydemokrata képviselőtársammal együtt a törvényjavaslat 30. § (20) bekezdés a) pontjához nyújtottunk be módosító indítványt, amely a módosító indítványokról való szavazást követően a 31. § (19) bekezdés a) pontjává változott. A módosítás a köztestületi tűzoltóságok normatív támogatásához kapcsolódik.

Miután, gondolom, önök azt konstatálják, hogy a két derék ellenzéki képviselő kevesli az itteni támogatást, tehát növelni fogja, hadd biztosítsam önöket mindjárt az elején, hogy nem erről van szó, módosító indítványunk nem igényel többlettámogatást. Akkor bizonyára átcsoportosítás kell valahonnét. Erről sincsen szó. A köztestületi tűzoltóságok számára elkülönített összeg persze kevés, de biztosítaná mind a jelenleg működő köztestületi tűzoltóságok, mind az elkövetkező évben belépő köztestületi tűzoltóságok működését. Akkor mi a gond?

A normaszövegben a következő mondat szerepel: "A támogatást az az önkormányzat veheti igénybe, melynek területén 2006. december 1-jén az önkéntes tűzoltóság a tűz elleni védekezésről szóló törvény 34. §-ának (1) bekezdése alapján köztestületi tűzoltóságként működött." Itt azért hadd szóljak néhány szót a köztestületi tűzoltóságról, hiszen hazánk tűzvédelmét alapvetően az önkormányzati hivatásos tűzoltók látják el, de egyre nagyobb terepet kapnak mind a létesítményi tűzoltóságok, mind az önkéntes tűzoltóságok és a tűzoltó-egyesületek is. A köztestületi tűzoltóság valahol az egyesület és a hivatásos között van, hiszen az egyesületek nagyon derék hagyományőrzők, de azért a nagyobb tüzeket néhány nappal előbb be kell jelenteni számukra. Az önkormányzati tűzoltóság egy másik kategória: köztestületként működik, és működési területet kap, ezt a működési területet a belügyminiszter, bocsánat, az önkormányzati és területfejlesztési miniszter jelöli ki számára. És itt van a probléma.

(17.20)

Hiszen ez a kijelölés eléggé későn történt meg, és néhány megyei bíróság úgy értelmezte a szerepét, hogy azt követően jegyezheti csak be, veheti nyilvántartásba a köztestületi tűzoltóságot, minekutána az illetékes miniszter kijelölte a működési területet.

A helyzet mostanra az, hogy eddig 56 önkéntes tűzoltóság működött, most 7 kezdené el a működését - már december 1-jétől, egyébként. Ez a hét köztestületi tűzoltóság elhatározta, hogy működik, tehát döntöttek arról, hogy létrehozzák ezt a speciális társadalmi szervezetet. A személyi feltételeket biztosították, amely jogszabályokban meghatározott képzettségbeli, gyakorlatbeli feltételeket jelent, illetve a technikai feltételeket is ellenőrizhető, kontrollálható módon biztosították. Azonban a mai napig, illetve december 1-jéig, a törvényben meghatározott időpontig a hétből csupán négy szervezetet jegyeztek be, vettek nyilvántartásba a bíróságok. Márpedig a társadalmi szervezet nem úgy működik, mint a gazdasági társaság, működésének kezdete - tehát a normatívaigénylést a működéshez köti a törvény - a nyilvántartásba vétel napja. Tehát ha változatlanul marad a törvény, akkor a hét szervezetből három jogszerűen nem igényelheti le a normatívát, holott a kormánynak is az a szándéka, hogy ezt megtegye, ők felkészültek rá, és ezt a problémát nem oldja fel, hogy a minisztérium szakmai vezetése amúgy mindenkit biztosít afelől, hogy ezt a pénzt természetesen megkapják. A tűzoltók örülnek is ennek a helyzetnek, a polgármesterek és a jogvégzett jegyzők kevésbé, hiszen őket a Számvevőszék ellenőrzi, és a törvény változatlanul hagyott normaszövege szerint nem igényelhetik le ezt a támogatást. Tehát a pénz megvan, felkészültek rá, de jogszerűen nem juthatnak hozzá.

A módosító indítványunkat egyébként az önkormányzati bizottság támogatta, a kormány nem, elintézve azzal, hogy az önkormányzati és területfejlesztési minisztert - leánykori nevén - belügyminiszternek neveztem meg, de a probléma maradt. Azóta ezt a hibát kiküszöböltük. Ezek után hadd kérjem meg önöket, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy fogadják el ezt az ellenzéki módosító javaslatot. Pénzükbe nem kerül, viszont lehetőséget adnak arra, hogy jogszerűen hozzájussanak a pénzükhöz derék tűzoltóink. Ha ez nem megfelelő, akkor tegyenek hozzá egy "a" betűt vagy egy vesszőt, vagy akármit, és nyújtsák be sajátként, az is jó, csak a probléma ne maradjon rendezetlen! Ezért kérem a támogatásukat.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket.

V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ezekben a napokban készítik és fogadják el a képviselő-testületek településeik költségvetését, döntenek arról, hogy ebben az esztendőben mennyi pénzt fordítanak a közszolgáltatások fenntartására, intézményeik működtetésére, és mennyit szánnak falujuk, városuk fejlesztésére. Persze, mindig is behatárolta az önkormányzatok lehetőségeit a központi költségvetés és a törvényi szabályozás, ebben az esztendőben azonban kényszerpályára taszította a települések jelentős részét a szocialista-szabad demokrata kormányzat. Amikor intézményeik sorsáról döntenek a néhány hónapja megválasztott képviselők, azzal szembesülnek, hogy mozgásterük gyakorlatilag megszűnt, tartalékok nélkül eladósodva, kivéreztetve köszöntött rájuk ez a reformvészkorszak.

A kis falvaknak el kellett viselniük, hogy Volán-járataikat gyérítették, megszüntették, modernizálták őket postahivatalaik bezárásával, felszedik a vasúti síneket a szárnyvonalakon, s most az óvodáik, iskoláik jönnek sorra. Persze, a reformerek szakmáról beszélnek, külföldi mintákról, merthogy azt jól ismerik, jobban, mint a magyar valóságot. A főpostások természetesen szakmai döntést hoznak a kispostákról a kormánynak megfelelve, egy gazdasági társaság vélt vagy valós érdekeit szem előtt tartva. A Volán-társaságok átalakítása, a járatok megszüntetése, a vasúti sínek felszedése szerintük csupán közlekedéspolitikai és természetesen szakmai kérdés. És az oktatás is az, szakma, amelynek jegyében iskolák százait csukják be. A megszorításfelelősök külön-külön döntenek postáról, vasúti szárnyvonalakról, Volán-járatokról, iskoláról, külön-külön talán készülnek elemzések a várt megtakarításokról, a pénzbehajtás falvakra gyakorolt együttes társadalmi hatását azonban nem mérlegeli, elemzi senki, pedig ez is szakmai kérdés, csak más szakmáké: a területfejlesztőé, a szociológusé, a demográfusé. Megkérdezi-e őket valaki?

A Lezsák Sándor vezette óvoda- és iskolabezárásokat vizsgáló parlamenti bizottság megállapításait, ajánlásait az Országgyűlés szinte egyhangúlag fogadta el; most, nem először kormánypárti képviselőtársaim homlokegyenest mást tesznek, mint amit akkori döntésükkel helyesnek tartottak. Készülnek a költségvetések, és lehajtott fejjel vagy szitkozódva születnek a döntések az öncsonkításról, az óvoda, az iskola átszervezéséről, bezárásáról - látszólag önként.

A képviselők csapdában vannak: vagy megszüntetik azokat az intézményeiket, melyekhez eddig foggal-körömmel ragaszkodtak, vagy csődbe viszik településüket, nincs más lehetőség. Az önhibájukon kívül forráshiányos települések elveszítik kiegészítő támogatásukat, ha a fiskális szempontból kihasználatlannak ítélt iskolájukat megtartják. A falvak harmada ilyen, úgynevezett önhikis, nem valami speciális, kivételes állapot. Települések kényszerpályán döntési szabadság nélkül, ez már az önkormányzás felszámolása.

Csak a saját választókörzetemben, illetve környezetemben tizenkét falu iskoláját kell átszervezni vagy bezárni, mert nem felel meg a kormányzati többség elvárásainak: Bajánsenye öt település közös iskoláját nem tudja tovább fenntartani; a Vendvidéken, Felsőszölnökön, Apátistvánfalván szlovén nyelvű nemzetiségi iskola léte kérdőjeleződött meg; Rábahidvégen, Püspökmolnáriban, Egyházashollóson, Pankaszon, Vasalján, Alsóújlakon, Kánban, Egervölgyön, Hegyhátszentjakabon, Rábagyarmaton kerülhet lakat az iskolaépületre. Aztán jönnek az iskolabuszok, melyek amúgy még gazdaságtalanabbá teszik az eddig is alacsony kihasználtságú tömegközlekedést, és így majd újabb járatokat zárhatnak be. Ez csak egy példa az átgondolatlanságra, koncepciótlanságra.

Tisztelt Képviselőtársaim! A falvak elöregedése, népességének fogyása a kormány reformjai nélkül is aggasztó méreteket ölt. Átgondolt, átfogó vidékfejlesztő programra lenne szükség, melynek első elemeként először is be kellene fejezni a rombolást.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! 2007. február 20-án Viniczay Tibor, Szentgotthárd polgármestere a Pronas Civil Összefogás javaslatára levonatta a magyar zászlót az osztrák határon álló Népek barátsága emlékműnél. Helyére félárbocra engedett gyászlobogót húztak. Szentgotthárd az osztrák-magyar barátságot gyászolja, s fekete lobogóval tiltakozik a tervezett hulladékégető megépítése ellen. A kisvárosban betelt a pohár.

(16.50)

Az ausztriai bőrgyárak mosószeres vizüket évek óta a Rábába eresztik, de a Lapincsba, majd a Rábába ömlik a geotermikus erőműveikből kikerülő magas, 70 tonna/nap sótartalmú víz is. A napokban egy több kilométeres olajfoltot kellett ártalmatlanítani a magyar oldalon, mely a heiligenkreutzi ipari park energiaközpontjának egyik turbinájából származott. A Rába hazai felső szakaszából eltűntek az őshonos halak, és a habzás, a szennyezés immár az eddig virágzó vízi turizmust veszélyezteti.

De e gyalázatos sorozat még nem ért véget. A szentgotthárd-heiligenkreutzi ipari park osztrák oldalán, száz méterre a magyar határtól a Begas Kraftwerk GmbH hulladékégető művet akar építeni. A szemétégető üzem 2010-11-ben kezdené meg működését, melyben évente 200 ezer tonna újra nem hasznosítható hulladékot és szennyvíziszapot égetnének el. Az uralkodó szélirány miatt - északnyugati - az égetőmű összes káros hatását a magyar oldalon fejtené ki. A város egyébként éppen trópusi élményeket nyújtó wellnessfürdőjének megnyitására készül, mely természetesen konkurenciát jelenthet a térség valamennyi osztrák élmény- és gyógyfürdőjének is. Egy szemétégető néhány száz méterre a fürdőtől így nemcsak a szentgotthárdiak egészsége, e környék természeti értékei elleni merénylet, de merénylet a város súlyos munkanélküliséggel küzdő gazdasága ellen is. Ezért tiltakozott a terv ellen aláírásával több mint ötezer gotthárdi, a képviselő-testület, több magyar, szlovén, osztrák civil szervezet. Megszakította politikai kapcsolatait Vas, Zala, Győr-Moson-Sopron megye közgyűlése Burgenlanddal, amíg a tartomány el nem áll az ördögi tervtől. Települések, önkormányzati társulások sorra jelzik szolidaritásukat.

A helyi tiltakozás alapeleme, hogy az ott élők már nem hisznek a magát amúgy legzöldebb országnak nevező Ausztriának, mert a környezetszennyezés több éve tart, folyamatos, ezekben a percekben is tart, ezért nem elfogadható a szemétégető, semmilyen szemétégető sem fogadható el. Az emberek nem nyugtathatók meg semmilyen válasszal, csak azzal, hogy nem lesz. Az ott élők már nem hisznek az osztrákoknak. Csak Gyurcsány Ferenc miniszterelnök hisz nekik, ő megnyugodott, mert felvetésére az osztrák kancellár - mint mondta - egyértelmű és világos válaszokat adott. Idejött a zöldnagyhatalom feje az MSZP pártkongresszusára, és a szentgotthárdi környezetterhelést értékelve elmondta, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, és majd meglátjuk, hogy mi is mindennel meg leszünk elégedve. A magyar kormányfő ezzel gyakorlatilag elfogadta, hogy a magyar határ közvetlen közelében új potenciális szennyezési forrás jöjjön létre. Vajon miért? Csak nem számol a kormány hosszú távú hulladékgazdálkodási tervében az osztrák hulladékégetővel? Csak nem itt akarják a hazai szemét egy részét is elégetni?

Szentgotthárd nem kér semmiféle hulladékégetőből. A tiltakozó megmozdulások folytatódnak és erősödnek. Itt már nem csupán környezet- és természetvédelmi kérdésről van szó, nem csupán gazdasági érdekeink sérelméről beszélünk; nemzeti büszkeségünk csorbul akkor, ha azt gondolják, hogy velünk mindent meg lehet csinálni. A szentgotthárdiak széles körű összefogással be fogják bizonyítani, hogy nem lehet. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem népszerű feladat egyezmények, nemzetközi egyezmények esetén felszólalni, de hogy mégis megteszem, annak konkrét oka van. Én is Turi-Kovács Béla képviselőtársamhoz szeretnék kapcsolódni, mégpedig nem egy nagy távolságra jutó, országhatáron átterjedő levegőszennyezés kapcsán, hanem egy kis távolságra jutó, országhatáron átnyúló levegőszennyezés kapcsán.

(18.40)

A címből is látszik, hogy a levegőszennyezés nem ismeri az országhatárt, és egy-egy szennyezőforrás messze-messze az országhatáron túl is kifejti káros hatását. Különösen így van ez akkor, ha a magyar országhatártól mindössze száz méterre akarnak szemétégetőt építeni. Maga az egyezmény, illetve az ehhez csatolt jegyzőkönyv célja az, hogy csökkentse a nehézfém-kibocsátásokat, amelyek károsan befolyásolják az emberi egészséget vagy környezetet.

Az előttünk fekvő törvényjavaslattá emelt jegyzőkönyv kimondja, hogy minden fél, minden, az egyezményhez csatlakozott ország köteles hatékony intézkedéseket tenni az évi kibocsátás csökkentésére. Ezt tehát kimondja, bár az is igaz, hogy ez ajánlás jellegű, kevésbé konkrét és kógens szabály.

Szintén rögzíti, hogy nemzeti stratégiát, programot kidolgozni köteles az egyezményhez csatlakozó ország, és az elérhető legjobb technikát kell alkalmaznia. Aztán persze fel is sorolja, hogy melyek ezek a kibocsátáscsökkentési technikák, és leírja, hogy a települési hulladék esetén ez az égetésre kerülő hulladék mennyiségének csökkentése. Ezzel csökkenthető a kibocsátott nehézfém mennyisége. Mint látjuk, Ausztria nem ebbe az irányba megy, bár ő is aláírta ezt az egyezményt, hanem újabb égetővel teszi ezt, és ezt a magyar határtól mindössze száz méterre akarja megtenni.

Aztán különféle eljárásokat is említ a javaslat: szűrőkkel, leválasztókkal és gázmosókkal csökkenthető a kibocsátott mennyiség, azonban azt is leírja, gondoskodni kell arról, hogy e módszerek alkalmazása ne eredményezzen újabb környezeti problémát. Miről van itt szó? Elmondják az osztrákok is, hogy ők természetesen a legjobb technikát fogják alkalmazni, ami jelenleg létezik a világon, azonban az alacsony levegőszennyezőanyag-kibocsátás kiváltható a folyékony szennyezőanyag növekedésével. No, ettől félnek még csak igazán Szentgotthárdon és környékén! Ausztria öt éve szennyezi naftalinszulfonáttal, a bőrgyárakból kikerülő segédanyaggal a Rábát. A Rába mellett, pontosabban a Lapincs mellett lévő geotermikus hőerőművek naponta hetven tonna sót juttatnak a Lapincsba, aztán a Rábába. Legutóbb, alig néhány hete több kilométeres olajfolt folyt le a Rábán. Ezek után érthető, ha nincs bizalom; ha nincs bizalom semmiféle újfajta és megbízható technológia iránt, hanem csak az elfogadható, hogy ez az égetőmű ne épüljön meg.

Nemrégiben itt járt az osztrák kancellár, és miniszterelnökünk érdeklődő kérdésére elmondta, hogy szerinte a környezetterhelés kapcsán minden nagyon szép, minden nagyon jó, és meglátjuk, hogy majd mindennel meg leszünk elégedve. Hát nem látjuk meg, és nem vagyunk megelégedve, ezért aztán semmi - ismétlem: semmi - más megoldás nem elfogadható, mint az, hogy ez az égetőmű ne épüljön meg. Úgy vélem, ehhez segítségül hívhatjuk ezt a most elfogadott egyezményt is, az előbb említett ajánlásokkal.

Hogy mennyire veszélyes az a kategória, amit ott meg akarnak építeni, ahhoz csak egy számot hadd mondjak: a helyhez kötött forráskategóriák között, amely égetőműveket, vas-fém öntödéket jelent, a települési hulladékot égető berendezéseknél a 3 tonna/óra kapacitásút az egyezmény már a hatálya alá veszi. Ha folyamatos üzemről van szó, akkor ez évi 20 ezer köbméter szemét elégetését jelenti. Szentgotthárdra ennek a tízszeresét tervezik, 200 ezer tonna szemét elégetését évente. Ezért kérem a kormányt, hogy ezt az elfogadandó egyezményt - amit én is támogatok - is vegye segítségül, hogy ennek az égetőnek a megépítését hiúsítsuk meg.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha Szentgotthárd nevét halljuk manapság, akkor legkevésbé sem a barokk kolostor épületegyüttese jut eszünkbe, még csak nem is a magyar autógyártás egyik fényes fejezete, az Opel vagy a General Motors, még csak nem is a hármas határ környékén élő népek kiváló együttműködése - a szlovéneké, osztrákoké és a magyaroké -, hanem manapság Szentgotthárd kapcsán a környezetszennyezés jut eszünkbe. A Rábát ért hatások.

Mint mindenki által közismert, évek óta habzik a Rába, sóval terhelik, legutóbb olajfoltok úsztak le rajt, illetve egy hulladékégető építésének réme fenyegeti a várost. Ezek a környezeti ártalmak együttesen is vannak olyan jelentősek, hogy itt, az ország Házában szóljunk róluk, azonban együttes hatásuk olyan erős, olyan jelentős, hogy ez igényli a tisztelt Ház állásfoglalását, közbenjárását, és azt is, hogy feladatot határozzon meg az illetékeseknek az Országgyűlés.

Szokatlan a téma, hogy környezetszennyezés kapcsán nem keletről jön a szennyezés, még csak nem is magunk okozzuk, hanem Ausztriából. Abból az országból, amely hosszú évekig, évtizedekig minta volt számunkra a környezettudatos politika terén elért eredményeiért.

Melyek külön ezek a hatások, amelyek érik a várost és térségét? Hat éve nem tudjuk megállítani a Rába habzását, amelyről most már azt tudjuk, hogy a Rába mellett lévő burgenlandi, illetve stájer bőrgyárak okozzák. De sószennyezés, -terhelés is éri a folyót a Lapincson keresztül, a fürstenfeldi geotermikus erőmű napi 30-70 tonnáig terjedően terheli ezt a folyót. Ezt úgy képzeljük el, mintha 7-8 nagyméretű teherautó odamenne a folyó partjára, és a sót naponta beleöntené. De ennél rosszabb a helyzet, mert oldott állapotban kerül be a folyóvízbe ez az anyag. Ennek következtében nemcsak a közvetlen környezetében, de 70-80-100 kilométerre is érezhetők már a hatásai. A felső szakaszból gyakorlatilag eltűntek a halak, mint azt az elmúlt időszakban lefolytatott vizsgálatok kimutatták. Azonban manapság mégis ezeknél is nagyobb hatástól félnek. Egy 200 ezer tonna kapacitású szemétégető mű építését tervezik az osztrákok, közvetlenül a határ túlsó oldalán, néhány száz méterre mindössze az államhatártól.

Azt hiszem, az eddig elmondottak is alátámaszthatják azt, hogy nincs bizalom most már az osztrákok iránt. Semmiféle újabb technológia, semmiféle ígéret iránt nincs bizalom. De miért is kell gyanúval élni egy szemétégető azon a helyen való felépítésével szemben? Egyrészt ötszöröse a kapacitása a tartomány egész éves hulladéktermelésének. A környező közlekedési hálózatok - vasút, közút - nem felkészültek ennek a mennyiségnek a fogadására, illetve leszállítására. Három nemzeti park találkozik ezen a területen.

De emellett egy gazdasági érvet is hadd említsek. Szentgotthárd városa néhány éve az idegenforgalom irányába fordult, és egy trópusi wellnessfürdő felépítésébe kezdett, sőt ez a fürdő fel is épült, próbaüzeme folyik, néhány héten belül megnyitják a nagyközönség számára. De mint ismerjük a fürdők gyakorlatát, féloldalas ez a beruházás, hiszen hozzá kellene kapcsolódjanak még szálláshelybővítések, újabb szállodák építése is, azonban az ezt végző vállalkozók a hírre ezt a beruházást elhalasztották, és nem is kívánják addig megkezdeni, míg az a hír nem érkezik, hogy az osztrák szomszédok letesznek a szemétégető építésének tervéről.

(17.00)

Úgy vélem, elég érv ez ahhoz, hogy a szűkebb és tágabb környezet is tiltakozzon a terv ellen, és nemcsak környezetterhelési, nemcsak gazdasági okokból, de most már egy harmadik ok is szerepel: ez a nemzeti büszkeségünk. Mégpedig az, hogy velünk ne lehessen azért mindent, bármit megtenni. Hiszen az elmúlt időszak arról szólt - ezt néhány gondolatban ismertetem is -, hogy az illetékes hatóságok, különféle egyesületek, civil szervezetek, a lakosság tiltakozása, a kormány tevékenysége világossá tette, hogy nem kívánja ezt az égetőművet, és felszólítja Ausztriát - az ottani szereplőket, tartományt, önkormányzatot, hatóságot, cégeket -, hogy az eddigi környezetszennyezést szüntesse be. Azonban nem történt változás.

Lakossági tiltakozások, aláírásgyűjtés révén tízezer ember nyilvánította ki írásban is a véleményét a tervvel szemben. Önkormányzati szolidaritási akció indult el, települések csatlakoztak Szentgotthárd felhívásához, testvérvárosaikkal közösen, mintegy demonstrálva szolidaritásukat a kisváros mellett. Megyei önkormányzatok, önkormányzatok léptek fel nagyon határozottan, közte a Vas Megyei Önkormányzat, mely kinyilvánította, hogy meg fogja szüntetni valamennyi kapcsolatát az osztrák szomszédos tartományokkal, amennyiben ez a terv megvalósul.

A regionális fejlesztési tanács párthovatartozástól függetlenül, egyhangúlag állt ki a terv ellenében. A civil szervezetek szinte példaadó, példamutató módon szervezték meg magukat; úgy érzem, jelenleg is a legfőbb motorja a tiltakozó akciónak például a Pronas nevű szentgotthárdi szervezet, amely félpályás útlezárást, nagygyűléseket, fórumokat szervezett; kihasználják az internet lehetőségét arra, hogy minél szélesebb körben tiltakozzanak a terv ellen, és megismertessék ezt másokkal is.

A parlament környezetvédelmi bizottsága mind ebben, mind az előző ciklusban felhívta a figyelmet e kártételre, kihelyezett környezetvédelmi bizottsági ülés volt már az elmúlt ciklusban, a környezetvédelmi bizottság elnöke látogatást tett Szentgotthárdon a mostani időszakban is. A bizottság külön ülésen foglalkozott az üggyel napirend keretében, állásfoglalást hozott ez ügyben, de mindez nem volt elég.

A környezetvédelmi miniszter, miniszterek szintén felléptek az elképzeléssel szemben. Persányi miniszter úr határozott fellépése eredményeként most az őt követő miniszter már bejelenthette, hogy a minisztérium vissza kívánja vonni az egyik bőrgyár vízjogi létesítési engedélyéhez adott felhatalmazást, Fodor Gábor miniszter úr 12 fős osztrák-magyar akciócsoportot hozott létre. Az Országgyűlésben napirend előtt, napirend után, interpelláció, kérdés keretében, más napirend kapcsán is szóba került ez a téma. Európai uniós képviselők tiltakoztak a terv ellen mindkét oldalon, de akár az európai uniós parlamentben, illetve Eisenstadtban, a helyszínen is. Sólyom László köztársasági elnök úr - sokak számára meglepő módon - határozottan és keményen bírálta, tűrhetetlennek nevezte az osztrák magatartást, és cinizmusnak nevezte azt az eljárást, amelynek keretében hat éve halogatják például a Rába ügyének megoldását. Szóba került közös kormányülésen, de azt is meg kell jegyeznem, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr az osztrák kancellár kérdésre adott válaszánál úgy értette, hogy egyértelmű és világos válaszokat kapott a kétségeinkre.

Osztrák részről mindezek után és közben látszattevékenység, időhúzás és önigazolás folyt. Kamera került a gátra, aztán olyan megoldások születtek volna, hogy kerüljük meg azt a duzzasztót a Rába habzásánál, amellyel összekapcsolják a habképződést, de attól még a szennyezőanyag megmarad. Jól mutatja az osztrák hozzáállást az, hogy az európai uniós parlamenti képviselők petícióját a portással kívánták Eisenstadtban átvetetni.

Bármi is történt, bármely részről, az eredmény semmi. Ez egészen addig semmi, míg a Rába már nem fog tovább habzani, míg a só már nem kerül a Rábába, míg le nem tesznek végérvényesen a szemétégető tervéről. Ezekben nincsenek részsikerek, és ez az az ok, ami miatt időszerű és célszerű is az országgyűlési határozati javaslat. Egy országgyűlési határozati javaslat, amely nemcsak feladatokat szab meg, hanem kellő hátteret, súlyt is ad akár a kormány vagy más szervek, szervezetek számára a munkájuk és tiltakozásuk folytatására.

Az országgyűlési határozati javaslat azért szokatlan módon került ide a tisztelt Ház elé. Azért azt hadd említsem meg, hogy házszabálysértően nem vette napirendre kétszer a környezetvédelmi bizottság, majd aztán tárgysorozatba-vétel után az Országgyűlés döntött, és döntésével elrendelte, hogy egy hónapon belül tárgyalnunk kell, ezek után egészen szokatlan, hogy az indítványt általános vitára alkalmatlannak tartotta a bizottság, tehát nem tartja - még módosító indítványokkal sem - javíthatónak.

Mindezek mellett, az eddigi tapasztalatokat is látva, én bízom abban, hogy az országgyűlési határozati javaslat kapcsán is létrejöhet konszenzus, hogy egy olyan határozati javaslatot fogadjon el a tisztelt Ház, amely bírja valamennyi párt, valamennyi képviselő támogatását. Mindezek mellett azért azt kérem a képviselőtársaimtól, hogy ne puhítsuk fel. Lehet más megfogalmazásokat, hangsúlyokat helyezni a határozati javaslatban, új hangsúlyokat találni, azonban ne puhítsuk fel ezt a javaslatot, amely egyrészt rögzíti, hogy az Országgyűlés kifejezi a tiltakozását a tervekkel szemben, szolidaritást vállal az érintettekkel, felhívja a kormányt, hogy tegyen meg mindent a környezeti károk elhárítására és a veszélyek megelőzésére, csökkentésére. Ezen belül értékelje a helyzetet, kísérje figyelemmel a hulladékhasznosító üzem megvalósításának előkészítését. Ez teljesen időszerű feladat, hiszen az előkészítés gőzerővel folyik. Rögzítsük azt is ebben az országgyűlési határozati javaslatban, hogy a kormányzatnak meg kell tennie mindent, hogy ez a hulladékégető ne a tervezett helyen épüljön fel. S ahogyan felhívja a kormányt, úgy - hatáskörének megfelelően - felkéri az országos társadalmi szervezeteket, illetve a tudományos testületeket, hogy kapcsolódjanak be ebbe a munkába.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bízom abban - még egyszer és megismételve -, hogy módosító indítványokkal ezt a határozati javaslatot akár jobbá is tehetjük, és néhány héten belül a Ház konszenzussal elfogadhatja azt.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy vélem, hogy a problémahalmazt valamennyien jól ismerjük; azonban abban nem vagyok biztos, hogy a természetét is. A legfontosabb dolog szerintem egy probléma megoldásánál, hogy rájöjjünk arra, hogy milyen természetű, és azt ki vagy kik tudják megoldani. Ebben a Házban, ha valaki úgy kezdi, hogy "őszintén mondom", azt nem szokták elhinni. Kérem, tegyenek kivételt, mert én őszintén mondom, hogy nem érdekel az, hogy ki oldja meg ezt a problémát; az annál inkább, hogy megoldódjon a probléma. Mióta ez az ügy létezik, azóta a hozzáállásom ebben a témában az, hogy mindig azt segítem, aki a legjobban tudja előrevinni az ügyeket. Ha a civilek szerveznek egy demonstrációt, akkor nem megyek az első sorba, mert nem erősítem, hanem gyengítem őket. Viszont más szerepkörben meg itt kell nekünk megtenni mindent.

Ebben az összefüggésben aztán azt a gondolatot is megpróbálom elhárítani, hogy mi a kormányra akarjuk hárítani egyedül ennek a felelősségét. Nem erről van szó, hanem úgy érezzük többen - ott helyben is és itt az Országgyűlésben is -, hogy az országgyűlési határozati szintje a dolognak alátámasztja, erősíti a kormány tevékenységét, lépését, bátorítást ad, hivatkozási alapot teremt, meg még több érvet is tudnék említeni.

Visszatérnék arra, hogy vajon mi a probléma természete - környezetvédelmi, jogi vagy politikai -, mert eszerint akarjuk ezt megoldani. Néhány évvel ezelőtt én magam is azt hittem, hogy ez csupán egy környezetvédelmi probléma, tehát válaszolva államtitkár úrnak, néhány évvel ezelőtt is foglalkoztunk ezzel az üggyel. Én magam azt gondoltam, hogy a hatóságok teszik a dolgukat, aztán ha nem tették, azért nem tették, mert hiszen ma is vita tárgya az, hogy vajon azok a határértékek mekkorák, azokat betartják, nem tartják be, külön-külön kell értékelni vagy együttesen, osztrák határérték vagy uniós, meg több ilyen példa van. Én magam azzal foglalkoztam, hogy vajon van-e a habnak és a szagnak mértékegysége az Európai Unióban. Mert ha nincsen, akkor szabad? Mert bűzös is meg ronda is, akkor meg szabad ezt engedni? Ez egy abszurd helyet. Már akkor kellett volna átváltani a másfajta megoldásra.

Én általában és képviselőtársaim is, akikkel együtt beadtuk ezt a határozati javaslatot, arra törekszünk, hogy egy problémát megpróbálunk kibogozni. Mégis most úgy érzem, hogy vágni kell, mert ha végigmegyünk a környezetvédelmi megoldáson, ennek elemzésén, és helyben fölismerik ezt vagy azt, nem lesz megoldás.

(18.20)

Érzem, hogy nem lesz megoldás, ezért az ötven érvet nem soroltam fel a szemétégető mellett, jóllehet végighallgattam jó néhány ezzel kapcsolatos előadást, és azonosulok velük. Többségében vagy szinte teljesen azonosulok azzal, hogy ez egy veszélyforrás. Egy bizonytalanság. Még sincs megoldás, hiszen nagyon jó példákat tudnak mutatni a jelenleg működő szemétégetőkben, hogy ilyen paraméterrel meg ilyen kibocsátással működnek. Aztán meg a cáfolat is ott van másoknál. Arra nincs idő, hogy ezt végigtárgyaljuk.

Jogi megoldás van-e? Nincs, hiszen évekbe telne, amíg végigfutna az illetékes bíróságokon. És Orosz képviselő úr nagyon fontos kérdést tett fel, hogy kit sért, ki az, aki ebben jogalany lehet, aki egyáltalán perelhet. Ez is fontos kérdés. Ez is kell, hogy menjen a maga útján, viszont én ebben sem látok megoldást. És ne legyenek illúzióink, a szemétégetővel jogi területen nem tudunk mit csinálni. Ezért egyetlenegy megoldás marad: a politikai.

Engedjék meg, hogy én ezt ahhoz hasonlítsam, hogy ha a kertemben van egy grillező az árnyas fák alatt már több évtizede, és a szomszédomnak eszébe jut a kerítés másik felén a közelben egy komposztálót telepíteni, akkor eszem ágában sincs vitatkozni arról, hogy vajon a szerves hulladékok összegyűjtése környezetvédelmileg milyen hasznos, illetve hogy jogilag neki joga van hozzá, mert az ő területén tette ezt, hanem azt mondom, hogy vigye onnét a fenébe. Ez a kérdés két szomszéd viszonylatában politikai természetű, és azért kell onnan elvinnie, hogy ne legyünk rossz szomszédok. Úgy vélem, rossz helyzetfelismerés az, ha az előbbi két megoldást próbáljuk erőltetni, a környezetvédelmit vagy a jogit, mert csak politikai van. S azt is rosszul mérjük fel, ha azt gondoljuk, hogy ez csupán helyi, szentgotthárdi vagy megyei ügy, mert ez már országos ügy.

Az interneten több hír is található ezzel kapcsolatban, egyrészt a Greenpeace által közzétett méréseket, amelyek szerint a gyárak többszörösen meghaladják a határértékeket - ez az a kategória, amiről már beszéltem -, de van egy másik hír is, hogy szentgotthárdi civil szervezetek, amelyek az országos internetes portálon is rajta vannak, meghirdették az osztrák termékek bojkottját. Nagyon rossz helyzetfelmérés az, ha ezt nem vesszük észre. Ezért aztán ennek az ügynek a címzettje közel sem csupán a Környezetvédelmi Minisztérium, hanem a kormány. A Külügyminisztériummal együtt a kormány. Ez országos ügy lesz. Sólyom László köztársasági elnök úr erre a szintre emelte az ügyet, és ezt várjuk a magyar kormánytól is. Mert mi az Országgyűlés számára adhatunk feladatot, ezért aztán nem belemenve a módosító indítványokba - amelyek benyújtásának a határideje még le sem járt, ezért nem foglalkoztam ezzel a témával -, helytelen a köztársasági elnök részére az Országgyűlésnek feladatot adni, ez szereptévesztés az Országgyűlés részéről.

Orosz képviselő úr azt mondta - amit már többször is hallottam -, hogy ha kormányhoz kell fordulni, az nem a magyar kormány, hanem az osztrák. Ez még jónak is tűnik, ha nem folytatjuk. Mert valóban oda kell fordulni - de kinek? Nincs olyan súlyuk a helyi civil szervezeteknek, nincs olyan súlya egy megyének vagy bármilyen helyi szerveződésnek, mint ha ezt a magyar kormány vagy a magyar parlament teszi meg. Mi erre a szintre akarjuk ezt a problémát felemelni. Nem tehetjük csupán azt, hogy tovább bátorítjuk a civileket. Ők elmennek a végsőkig, jól szervezettek, szakmailag felkészültek, és hozzáteszem, bátrak is. Az egyik aktivistájukat pénzbüntetéssel próbálják sújtani az osztrák hatóságok engedély nélküli demonstráció miatt azért, mert egy táblát vagy egy molinót feltartott azon a helyszínen, ahol a tartományfőnöknek át akarták adni az európai uniós képviselők a petíciót. Tehát nem tehetjük meg azt, hogy a viccbéli doktorhoz hasonlóan viselkedjünk, akit a beteg arra kér, hogy mondjon valami biztatót, doktor úr, és ő csak annyit mond, hogy hajrá, Mari néni. Arra nincs szükség, hogy bátorítsuk őket, mert ők megteszik a feladatukat; ők bennünket kérnek arra, hogy a mi szintünkön ugyanezt tegyük meg.

Nagyon köszönöm minden hozzászólónak, hogy magával az üggyel azonosul, még ha máshogy is látjuk, hogy ennek a megoldását milyen tónusban, milyen erővel kell képviselnünk.

Miért hisszük azt, hogy a politikai megoldás során egy erősebb, határozottabb kormányzati fellépés helyénvaló lenne? Azért, mert az osztrákok ugyanezt teszik. Thomas Klestil egykori államfő felhívta telefonon Václav Hávelt, amikor a temelíni atomerőmű ellen tiltakozott. Niessl tartományfőnök úr ide, Magyarországra jött át tüntetni a lignitbányatervekkel szemben. Ugyanezt kérjük a magyar kormánytól. Ugyanolyan határozottságot kérünk a magyar érdekek védelmében, mint amilyen határozottan képviselik az osztrákok a saját érdeküket.

Bebes István képviselőtársammal azért tudok azonosulni, mert ő ismeri a közhangulatot, és arra kérem képviselőtársaimat, hogy ezt ne bagatellizálják el. Annak a megnyilvánulásnak, ami megjelent ma az osztrák termékek bojkottjában - olvasom, hogy ne igyunk osztrák sört, meg ne menjünk osztrák benzinkúthoz -, ennek a hangulatnak beláthatatlan következményei is lehetnek. A mi feladatunk az, hogy minél előbb megoldást próbáljunk találni. Ehhez segíthet hozzá az a határozati javaslat, amely a módosítások során reményeink szerint minden képviselő támogatását bírni fogja majd. Azt javaslom, hogy ezt a részletes vita során tegyük elfogadhatóvá, akár úgy is, hogy a bizottság még hozzá alakítja a véleményét, és tekintsük át még egyszer, hogy kellően erélyes és határozott legyen, hogy elérje a célját.

Egyébként hadd győzzem meg államtitkár urat még egyszer arról vagy hadd biztosítsam arról, hogy itt nem valamiféle magamutogató képviselői akciókról van szó. Mi azt szerettük volna, ha az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága teszi meg ugyanezt, de sajnos ez elől kormánypárti képviselőtársaink akkor és azóta is elzárkóztak. A módosító indítványokkal együtt kérem, tekintsék úgy, hogy most jött létre az a közös országgyűlési határozati javaslat, és érezze mindenki magáénak, aki itt az igen gombot be fogja nyomni mellette.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Előterjesztőtársaimmal egyeztetve úgy döntöttünk, hogy a frakciók közötti egyeztetések miatt is a határozathozatalt megelőzően kívánunk reagálni a vitában elhangzottakra.

V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A kezdetben hárompárti javaslat körül, úgy tűnik, mára ötpárti konszenzus alakul ki. Az előterjesztők által is támogatott módosító indítványok összhangban állnak a javaslat eredeti céljaival, legalábbis nem csorbítják azt.

Abban valamennyien megegyeztünk, hogy fejezzük ki tiltakozásunkat a Szentgotthárdot, a Rábát ért osztrák környezetszennyezés miatt, és vállaljunk szolidaritást az ott élőkkel. Hívjuk fel a kormány figyelmét, hogy tegyen meg mindent, hogy a hulladékégető ne a tervezett helyen, az államhatártól mindössze néhány száz méterre épüljön fel. Arra kérem képviselőtársaimat, hogy szavazatainkkal segítsük a szentgotthárdi önkormányzat és civil szervezetek küzdelmét, és egyben erősítsük meg és támogassuk a szaktárca ez irányú tevékenységét, ösztönözzük további hasonló határozott fellépésre.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Valóban nagy várakozással tekintettek a Szentgotthárd környékiek Fodor Gábor miniszter úr fellépésére, és úgy véltük s úgy véljük most is, hogy az a hangütés, amit miniszter úr tett ebben az ügyben, bizakodásra ad lehetőséget.

Államtitkár úr felsorolta az eddig tett lépéseket. Most is úgy érezzük, hogy ez a folyamat biztató, azonban ez a szakasz még mindig csak papír. Az államtitkár úr is elmondta, hogy a legjobb esetben is a jövő év közepén, illetve az azt követő évben állhatnak üzembe azok a berendezések, amelyek a bőrgyárak vizét megtisztítják, hiszen közben a próbaüzemnek meg kell történnie, illetve a közbeszerzést is ki kell írni a gyártásra.

Ugyanakkor felhívom a figyelmet, hogy ennél jóval nagyobb kárt okoz a geotermikus erőmű, hiszen ez szinte esztétikai probléma, a másik viszont, hogy ténylegesen szennyezi a Rába vizét, oly módon, hogy az ottani (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) halállományt tönkreteszi.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

V. NÉMETH ZSOLT, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási bizottság 9 ellenzéki tagja viszont az előbb elhangzott kormánypárti véleménnyel ellentétben nem tartotta általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot.

A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat vitájában a bizottság profiljának megfelelően szinte kizárólag a munkavállalókat közvetlenül érintő módosításokkal foglalkozott. A köztisztviselők jogállásáról szóló törvény módosításával a teljesítményértékelési rendszer bevezetését követően megváltozik a köztisztviselők előmeneteli pályája, és ehhez kapcsolódóan módosul az illetményrendszer is. Az előterjesztő által deklarált cél persze itt is az igazságosság, a köztisztviselők munkájának elismerése, mindez a differenciálás által.

Az ellenzéki képviselők mindenekelőtt az érdekképviseletekkel történt egyeztetést hiányolták, hiszen a költségvetési törvényről tárgyalt az Országos Érdekegyeztető Tanács, a megalapozó törvényjavaslatról viszont nem. Elhangzott olyan vélemény is, hogy ha annak az okát keressük, hogy a közszféra miért viseli el a jelenlegi helyzetét jelentősebb demonstrációk, sztrájkok nélkül, akkor annak a magyarázatát bizony a folyamatos átszervezésben találhatjuk meg. A feldúlt állapotban lévő közigazgatásban, a néha öncélúnak tűnő átalakítások következtében soha nem látott bizonytalanság és félelem alakul ki, a munkahely elvesztésétől való félelem blokkolja az e helyzetből való kitörési szándékot.

A törvényjavaslat azon célját, hogy a köztisztviselő juttatása kevésbé függjön a területen eltöltött időtől, és jobban igazodjon az elvégzett munkához, az ellenzék is el tudja fogadni, többletforrásokat azonban a költségvetés e területen sem biztosít, vagy csak a kormányzati szférában, az önkormányzatok köztisztviselői számára egészen biztosan nem lesz több pénz, hanem kevesebb lesz. Ezért ha kiváló munkájáért valakinek többet akarunk juttatni, akkor a másiktól el kell venni, az eddigi fizetéséből is el kell venni. Egészen remek alkalom ez arra, hogy túlterhelt, bizonytalanságban tartott köztisztviselőket egymás ellen ugrasszunk.

A Fidesz képviselői úgy látták, hogy a közszférára kényszerzubbonyként próbálnak meg ráhúzni olyan minőségbiztosítási, illetve irányítási formákat, amelyek csavargyárban, vagy talán stílusosabban nevezhetnénk, mondjuk így: dohánygyárakban még működhetnek, egy falusi polgármesteri hivatalban viszont a legkevésbé sem. Hiányolták képviselőtársaink azt is, hogy az ígéretekkel ellentétben nem történt meg a rendszer kormányzati struktúrában való működtetésének értékelése, hanem a minősítések új rendszerének bevezetését e vizsgálatok nélkül, átmenet nélkül kiterjesztették az önkormányzati szektorra is. Az elvégzendő feladatok csökkentése nélkül mamut közigazgatási szervezeteket hoztak létre az elmúlt időszakban, amelyekben túlterhelt köztisztviselők dolgoznak. Általános gond a szabadságok jogszerű kiadása is. Pénz nélkül e szervezetekben többletlehetőséget a törvény így nem jelent.

A foglalkoztatási bizottság ellenzéki képviselői az előbb elmondott indokok alapján a törvényjavaslatot nem tartották általános vitára alkalmasnak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

V. NÉMETH ZSOLT, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság ülésén a kormánypárti 10 támogató szavazattal szemben az ellenzék 8 képviselője úgy vélte, hogy a törvényjavaslat nem alkalmas az általános vitára.

Bár az egyes közlekedési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat öt törvény módosítására vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz, a foglalkoztatási bizottság szinte kizárólag a közúti közlekedésről szóló, egyébként legjelentősebb változtatásokat megcélzó javaslattal foglalkozott.

A bizottság ellenzéki tagjai is aggályosnak értékelik a közúti közlekedési balesetek számának drasztikus növekedését, azonban a törvényjavaslatban megfogalmazott intézkedéseket a helyzet javítására alkalmatlannak minősítették. Volt, aki úgy vélte, hogy a balesetek okaként a rendőrségi jegyzőkönyvekben megjelölt gyorshajtás, figyelmetlenség gyakran nem állja meg a helyét. Az utak állapota - nyomvályúk, kátyúk - jelentősen hozzájárul a baleseti statisztika romlásához. A balesetek okozói gyakran a gyakorlatlan, egy-másfél éves jogosítvánnyal rendelkező járművezetők. Vajon elég gondot fordítunk-e a vezetési készségek megszerzésére, fenntartására, fokozására?

Ezzel összefüggésben elhangzott, hogy nálunk mindössze három-négy közlekedésbiztonsági technikai pálya van, Németországban közel kétszáz. Vajon tényleg csak a bírság drasztikus emelése lehet-e a megoldás, vagy csupán újabb pénzbehajtás a cél? Tették fel a kérdést többen. Véleményünk szerint az üzemben tartóra hárított felelősségviselés helyett - mely alkotmányossági aggályokat is felvet - olyan technikai fejlesztésre kellene törekedni, melynek segítségével azonosítható lenne a gépjármű vezetője.

A segédmotorok rendszámmal való ellátása kapcsán kétségek merültek fel a tekintetben, hogy célszerű-e hatósági vizsgálati díjjal megterhelni azt a réteget, amely munkába járásra, a településen belüli közlekedésre használja a segédmotort, csak ez a közlekedési eszköz elérhető számára.

A legtöbb ellenérzés, aggodalom a törvényjavaslat azon részére vonatkozóan hangzott el, mely a közútkezelő fogalmának kiterjesztésével e területen nyílt utat ad a privatizációnak. Több ellenzéki képviselő is úgy vélte, hogy a javaslat átgondolatlan, öncélú, nem szolgálja a hatékonyságot, veszélyezteti a közlekedésbiztonságot. E feladatok kiszervezése más területre is hatással bír, például gyengíti egy adott terület védelmi képességeit egy esetleges katasztrófahelyzetben is. A foglalkoztatási bizottság ellenzéki tagjai felelőtlennek tartják az előterjesztőt, hogy szégyenteljes munkanélküliségi mutatóink mellett e döntéssel több ezer közutas munkavállalót fenyegetnek munkájuk elvesztésével.

Mindezen indokok alapján a foglalkoztatási bizottság ellenzéki tagjai számára a törvényjavaslat a jelenlegi formájában elfogadhatatlan.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket.

V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Engem a törvényjavaslat 15. §-ának egy rövidke passzusa késztetett felszólalásra. A javaslat a közútkezelői fogalomkört kiegészíti a következő résszel: külön jogszabály szerint versenyeztetési eljárásban kiválasztott szervezet. Ez nem jelent kevesebbet, mint azt, hogy Kóka miniszter úr hattyúdalaként egy nagy múltú szervezetet kiszervezne az állami tevékenységből, utat nyit a privatizáció felé. Több száz éves szervezetről vagy tevékenységről van szó, hiszen a Mária Terézia korabeli útkaparókból, útőrökből, majd később útmesterségekből alakult ki a mai üzemmérnökségi szervezet.

De hogy hogyan jutottunk el eddig, arról is engedjenek meg néhány szót szólnom. Ha a rendszerváltozásig visszanyúlunk, akkor elmondhatjuk azt, hogy az egymást váltó bal- és jobboldali kormányok egy kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtó, a szakmája iránt elkötelezett szakmai gárdát örökítettek egymásra.

(16.10)

Aztán a miniszterváltáskor az egyik fele elment mindig a párnás ajtók fölé, a másik elment az alagsorba, azonban ez a két garnitúra egyenlő kvalitású volt. Ezt a közmegegyezést szüntette meg a miniszter úr érkezésével, és az ágazat specifikumait legkevésbé sem ismerő, szakma iránt nemhogy alázatot, de tiszteletet sem viselő, azt nem ismerő, amúgy elenderes emberekkel tömte tele minisztériumát. Ezért mára az a helyzet alakult ki, hogy kiszámíthatatlanságban vergődő, elbizonytalanodott, dilettánsok által cérnán rángatott közúti szakmával kell szembesülnünk. Ezért nem látunk a szakma részéről hangos nemet.

Miért kellene nemet mondani? Először is azért, mert ez az előterjesztés koncepciótlan. Maga a minisztérium is három-négy évvel ezelőtt még egy egységes közúti szakágazat megteremtésén fáradozott, miszerint a NA Rt.-t, az UKIG-et, illetve a többi közútkezelő szervezetet egy szervezeti egységbe tömörítse. Nem tekintette át az elmúlt évi ÁSZ-vizsgálat eredménye utáni helyzetet, miszerint a Magyar Közút Kht. irányítási szintje túltagolt, magas a vezetői létszám, hogy idézzek ebből a vizsgálatból.

Aztán a koncepciótlanságot mutatja az is, hogy ezekben a napokban régiónként egy-egy finiserrel látják el ezeket a szervezeteket, érthetetlen. Tehát miközben elindítják a privatizációt, aközben egy teljesen más irányú fejlesztést hajtanak végre. Nincs privatizációs kényszer; azért nem, mert egy olyan országban élünk, ahol az állami tulajdon mértéke jóval kisebb, mint a mintául szolgáló más nyugat-európai államokban, s azért is, mert a közútkezelés - szinte két kivétellel - a Magyarországon folytatott gyakorlathoz hasonló egész Európában. Én legalábbis két kivételt ismerek, a szlovént és az egyesült királyságbelit. Ausztriában megpróbálkoztak vele a '80-as években, vissza is csinálták. Van persze egy liberális sztereotípia, ez így hangzik, mintha axióma lenne már: az állam nem jó tulajdonos. Ezt hajtogatják, és ezt el kell fogadnunk. Én is gyártok egy hasonlót, és én meg azt mondom, hogy a maszek meg nem jó közszolgáltató, mert ott, ahol közlekedésbiztonságról, nehezen definiálható, mérhető feladatról van szó, társadalmilag célszerűbb az állami alkalmazotti lelkülettel meghozott döntés és feladatellátás, szemben a vállalkozói észjárással meghozott döntéssel és feladatellátással.

Engedjék meg, hogy erre egy példát hadd mondjak! Ha így késő ősszel, november végén ledermed először egy út, akkor egy üzemmérnökség-vezető Vasváron vagy Nyíregyházán üldögél a székében, és azon gondolkozik, hogy mit tegyen. Azt mondja, hogy ha kiküldöm a sószóró autót, akkor egy óra alatt 300-400 ezer forint árú sót el fogok szórni. 11 óra felé viszont felenged a fagy, tehát felesleges is lehet, de ha nem küldi ki a sószóró autót, akkor meghalhat valaki. A pénz elfogyott, mert év vége felé tartunk már, veszélyben a prémiumom - ez az egyik gondolkodás -, de egyébként kiküldi az állami alkalmazott az autót. Ha vele szemben ott egy magánvállalkozó ül, a következőn gondolkodik: ha kiküldöm a sószóró kocsit, 300-400 ezer forintot el fogok szórni innét a zsebemből, ha nem küldöm ki, meghal valaki. Nos, 300-400 ezerből 100-at félretesznek ügyvédre, és nem küldi ki a sószóró kocsit. Azt hiszem, a példa is mutatja, hogy miért nem szabad vállalkozókat beengedni erre a területre, mint ahogy a mentőszolgálatba sem szabadna, meg a tűzoltóságba sem.

Az indokolásban a következő szerepel: "Ezen konstrukció törvényi alapjainak lefektetése várhatóan nagymértékű hatékonyságnövekedést eredményezne majd a közútkezelés területén." Mit jelenthet a hatékonyságnövekedés? Azt, hogy a jelenlegi feladatot kevesebb pénzzel és így kevesebb emberrel látják el. Ez azt jelenti, hogy közel 6 ezer ember állása van veszélyben, vagy a jelenlegi pénzzel több feladatot látnak el. Tehát mondjuk, az ároknak nemcsak a belső felét kaszálják le, hanem a külső felét is. Ki lehet manapság tűzni célként. Mindezt a hatékonyságnövekedést viszont úgy kell elérni, hogy az eddigi szereplőkön kívül egy új szereplő profitját is ki kellene termelni, ez a kiválasztott magáncégé lenne. Vajon hihetünk-e ebben? Én nem hiszek ilyen hatékonyságnövekedésben.

Miért kell még nemet mondani erre a törvényre? Azért, mert ez is a vidék leépítéséhez vezethet. Nézzük meg a közszolgáltató cégek sorsát, privatizációját, akár az áramszolgáltatásról, akár a gázszolgáltatásról van szó. Lehet ott pénzügyi döntést hozni, azonban az egy szellemi-műszaki erőforrás kivonását jelenti egy-egy térségben. Itt említettem már a kisebbségi véleményben, hogy odáig is eljuthatunk, hogy például katasztrófavédelmi helyzetben gyöngül egy-egy kistérség, hiszen elviszik onnét a szervezetet.

Így mindent összegezve úgy vélem, hogy mindannyiunknak - akár baloldaliak, akár jobboldaliak - össze kellene fognunk, hogy lefogjuk Kóka miniszter úr kezét, hogy ne verje dobra ezt a közútkezelői hálózatot, maradjon meg ez olyan értéknek, mint ahogy kialakult ez évtizedek vagy évszázadok alatt. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)

V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A képviselőtársam is azzal foglalkozott, hogy milyen jelentős mértékben nőtt a halálos balesetek száma, Czomba képviselőtársam megkérdőjelezte, hogy csupán a gyorshajtásnak tudható-e be, és feltételezte, hogy például az úthibáknak milyen mértékben. Néhány adatot hadd tegyek ezzel kapcsolatban közzé: az 1999-es 11 százalékkal szemben 2004-ben 18 százalékban jelenik meg a balesetek okaként a rendőrségi jegyzőkönyvekben a burkolathiba. A személyi sérüléses balesetszám 11 százalékos emelkedése mellett így összegezve ez 60 százalékos növekedést jelent mindössze öt év alatt. Tehát ezzel is foglalkoznunk kellene valóban, az állam felelősségével; nem csak szabályokkal, pénzbehajtással, egy okot kiemelve a többi közül és bűnbakként megtéve, megoldást keresni.

Több felszólalásban is elhangzott, hogy a téli gumira - bent van a felszólalásokban - talán kötelezni kellene az embereket. Igen, de először a magyar mentőautókra kellene például téli gumit tenni. A mentőautókon nincs téli gumi, a vezetőjének azt mondjuk például, hogy menjen olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak bír, akár életét is kockáztatva - ott sincs téli gumi. Tehát bizony az államnak is zsebébe kell nyúlni, hogyha mi szabályozással élünk. Én egyébként ezt a formát bizony támogatom.

Köszönöm szépen.

(16.30)

V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlás 33. pontjában levő módosító indítványhoz szeretnék hozzászólni, amelyet rajtam kívül dr. Fónagy János fideszes képviselő, valamint dr. Szabó Éva, az MSZP képviselője is azonos módon adott be.

A módosító indítvány lényege, hogy maradjon el, hagyjuk el a törvényjavaslat egy bekezdését, amely a közútkezelőt kiegészíti a következő passzussal: külön jogszabály szerinti versenyeztetési eljárásban kiválasztott szervezet. Ez a törvény által javasolt rész nem jelentene kevesebbet, mint azt, hogy a közútkezelői szervezet privatizációja indulhatna meg. Kóka miniszter úr hattyúdalában megjelenik ez a lehetőség, és egy több száz éves szervezetet szervezne ki a kormányzat.

Miért ne kerüljön erre sor? Azért, először is, mert nem hisszük azt, hogy Magyarországon bármit is kellene privatizálni. Azért, mert Magyarországon az állami vagyon aránya jóval kisebb, mint a mintául szolgáló nyugat-európai államokban. Aztán azért sem, mert a nyugat-európai gyakorlat sem ez.

Persze lehet példát hozni, Szlovéniában és az Egyesült Királyságban van erre példa, és voltak még kísérletek Európában - például Ausztriában - néhány évvel ezelőtt, azonban a tapasztalatok arra szorították a kormányzatot, hogy visszarendezzék ezt, és állami feladattá tegyék azt, azért, mert ezt a feladatot állami keretek között lehet társadalmilag leghasznosabban végezni. Azért, mert ez a feladat nehezen definiálható. Nehezen számonkérhető. Egy közútkezelést lehet jól, jobban, legjobban is végezni, attól függően, hogy milyenek a feltételek, például hogy milyen az időjárás. És attól függően kell ehhez más és más pénzösszeget társítani.

A közútkezelés területén egyébként hatalmas vagyon is felhalmozódott; az országszerte meglevő 77 közútkezelő üzemmérnökség, ezeken kívül az állami autópályákat kezelő szervezetek vagyona, amely székházakat, üzemmérnökségeket, telephelyeket tartalmaz - némely esetben főutak mentén, más helyen ipartelepeken levő telepekről, székházakról van szó -, ez megközelítheti a 100 milliárd forintot is.

Nos, ha a törvényjavaslatban megjelenik a privatizáció lehetősége, akkor kétségem sincs afelől, hogy akár a költségvetés lyukainak betömése céljából, akár másfajta célból erre a privatizációra sor kerülhetne. Azt kérem képviselőtársaimtól, hogy gondolják végig a módosító indítványt, hiszen szocialista képviselő részéről is benyújtásra került ez, más képviselőtársam részéről is. Támogassák a módosító indítványt, hogy ne kerüljön sor a közútkezelő szervezetek privatizációjára. Maradjon ez továbbra is állami feladat, és ne fenyegesse azt a közel 5000 közútkezelői dolgozót a munkanélküliség réme.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Podolák képviselőtársam néhány gondolatára szeretnék reflektálni. Először is megnyugtató a felvezető gondolat, hogy nem gondolják úgy a szocialisták, hogy a közútkezelő szervezetek vagyonát, rendszerét privatizálnák. Attól függetlenül nem teljesen megnyugtató mégsem, nemcsak a szavahihetőségük miatt, hanem a törvény erre kifejezetten lehetőséget ad. A törvény indokolásában az szerepel, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően lehetővé teszi. Márpedig az eddigi gyakorlatban is lehetőség volt egyes feladatok kiszervezésére, tehát eddig sem volt akadálya annak, hogy télen hóeltakarításnál a meglevő kapacitásaikat a közútkezelők kiegészítsék magánvállalkozók bevonásával, mezőgazdasági gépek igénybevételével például, vagy kaszálást kiadjanak más vállalkozóknak.

Ugyanakkor az sem állja meg a helyét, hogy azért lenne szükség a módosításra, hogy két megye határán levő feladatot melyik szervezet látná el, két szempontból sem, mert attól az még állami marad, és nem kellene törvénymódosítás, másrészt öt területi egységet hoztak létre az országban, amely az üzemeltetés-fenntartási feladatokra létrejött egység, amely pont ezt célozta. Tehát a megyehatáron túl terjednek ezek a feladatok jelenleg is, olyannyira, hogy amennyiben szükségessé válik, a diszpécserszolgálatokat is például régiós szinten - amely nem azonos a területfejlesztési vagy közigazgatási régióval, ha egyáltalán van ilyen - ezzel a céllal hozták létre.

Tehát azt hiányolom a vita során végig, hogy egyetlenegy előterjesztő szabad demokrata képviselő például nem tette világossá, hogy mi ennek a passzusnak a tartalma, mi a szándékuk. (Dr. Puskás Tivadar tapsol.)

(21.20)

V. NÉMETH ZSOLT, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság 9 ellenzéki képviselője nem tartotta általános vitára alkalmasnak sem a kis- és középvállalkozások 2003-2004. évi, sem a 2005-2006. évi helyzetéről szóló jelentést és a hozzá kapcsolódó határozati javaslatokat. Az ellenzéki képviselők nehezményezték, hogy a két időszakra vonatkozó jelentés egy időben, így meglehetősen megkésve került az Országgyűlés elé.

Ugyanakkor az együttes tárgyalás lehetőséget adott arra, hogy megállapítsuk, a kormány nemcsak az elmúlt két évben, hanem ebben a hosszabb, négyéves időszakban is képtelen volt a szektor helyzetének javítására. A kis- és középvállalkozások piaci pozíciói romlottak. Csökkent a közbeszerzési eljárásban elnyert sikeres pályázatok aránya. 2005-ben 41 százalékot, 2006-ban pedig már csak 34,4 százalékot tett ki a kis- és középvállalkozások részesedése. Elhangzott: a magyar textilipari cégeket nem kis részben a kormány és intézményei által folytatott helytelen közbeszerzési gyakorlat taszította csődbe, amely nemhogy nem hozta helyzetbe őket, a magyar kis- és középvállalkozásokat, hanem gyakran kizárta őket a közbeszerzési eljárásokban való részvételtől is. Az a textilipari vállalkozás, amelynek anyacége Olaszországban NATO-beszállító, itt, Magyarországon nem adhatott be még ajánlatot sem, a rajtkőre sem állhatott fel. Ennek eredményeként több száz embert bocsátottak el. Továbbra sem működik a monitoringrendszer, amely leleplezné a manipulált közbeszerzési eljárásokat.

Az ellenzéki képviselők úgy vélték, hogy a felvázolt programok ellenére sem javultak jelentősen a kis- és középvállalkozások hitelhez jutási feltételei. Katasztrofálisnak nevezték többen azokat az adatokat, amelyek a vállalkozások területi eloszlását mutatták be. A vállalkozások 81 százaléka a legfejlettebb három régióban működik, és itt képződik az exportcélú árbevétel 75 százaléka is. De nemcsak a régiók között jelentős a különbség, hanem a fejlettebb régiókon belül is vannak szerény képességű, adottságú kistérségek.

Általános véleményként hangzott el, hogy a területi kiegyenlítést szolgáló támogatási rendszer az elmúlt években eredménytelen volt. Az úgynevezett holtteherhatással jellemezve, míg olyanokat és ott is finanszíroz a jelenlegi pályázati rendszer, akik támogatás nélkül is megvalósítanák a beruházásaikat, addig a hátrányos és leghátrányosabb helyzetű kistérségek felemelésére nincsen hatékony, eredményes támogatási program.

Kritika érte az ipari parkok létrehozása, támogatása körüli gyakorlatot is. Előfordult, hogy csupán politikai haszonszerzés céljával a választások környékén a táblák átfestésével hoztak létre ipari parkokat, amelyek nem működnek, üresek.

Ugyanakkor az ilyen címmel nem bíró, kistérségi jelentőségű ipartelepek fejlesztésére, ahol jellemzően a hazai kis- és középvállalkozások megtelepednének, használhatatlan, gyakorlatiatlan pályázati felhívások születnek. Sajnálatosnak nevezték az ellenzéki képviselők, hogy a kkv-k, a multinacionális cégek beszállítói között csekély, 7-11-13 százalékos arányban vesznek csak részt. Szánalmasan kevésnek vélték a munkahelyteremtésre szánt munkaerő-piaci pénzt is.

Mindezek alapján tartották az ellenzéki képviselők általános vitára alkalmatlannak a tárgyalt jelentéseket és határozati javaslatokat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Miniszterjelölti meghallgatásakor kérdést intéztem Lamperth Mónika miniszter asszonyhoz a vasvári kistérség foglalkoztatási helyzetére vonatkozóan. Milyen a foglalkoztatási ráta egy olyan kistérségben, ahol gyárakat zárnak be, iparosok sokasága számolja fel vállalkozását, és az új munkahelyek csekély száma miatt folyamatosan nő a munkanélküliség? Jött is a válasz hamarosan írásban. Idézem: "A vasvári kistérség munkaerő-piaci helyzete lényegesen kedvezőbb az országos átlagnál, de a régión és a megyén belüli relatív mutatói is jobbak a foglalkoztatás szintjét és a népesség gazdasági aktivitását tekintve. A foglalkoztatási ráta meghaladja az Európai Unió 2010-re kitűzött 70 százalékos szintjét ebben a kistérségben."

Kérdések sokasága vetődik fel a nyilvánvalóan fals adatok, következtetések kapcsán. Vajon ennyire megbízható a gyalázatos munkanélküliségi szint ellensúlyozására gyakran hangoztatott országos foglalkoztatási ráta is? Egyáltalán miért becsült adatokkal dolgoznak? Vajon nem lenne jobb adatok kozmetikázása helyett hatásos munkahelyteremtő programokat indítani?

Vasváron újabb üzem zár be. E hónap végén a Richter cipőgyár közel 200 alkalmazottját bocsátja el. A helyi önkormányzat, akár ingyenesen, összközművesített iparterületet ajánl a beruházóknak, és üzemcsarnok megvásárlását is fontolgatja a súlyos foglalkoztatási válság megoldásához. A foglalkoztatási tárca milyen segítséget nyújt, azon kívül, hogy felolvasom a munkanélkülieknek miniszter asszony levelét, hogy nyugodjanak meg, a vasvári kistérségben - idézem - "a foglalkoztatási ráta meghaladja az Európai Unió 2010-re kitűzött 70 százalékos szintjét"? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Tisztelettel várom válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Két hónapja már annak, hogy a Nemzeti Földalapkezelő Szervezetnél felmentett köztisztviselők elmaradt járandósága és rendezetlen biztosítási jogviszonya ügyében írásbeli kérdéssel a földművelésügyi miniszterhez fordultam. Nehezményeztem, hogy a jogutód nélkül megszüntetett szervezetnél munkavégzés alól 2008. január 1-jén felmentett, de 2008. június 30-áig közszolgálati jogviszonyban levő dolgozók több hónapig nem kapták meg járandóságukat. Utánuk ez évre tb-járulékot sem fizettek.

A földalapkezelő a Vagyonkezelő Zrt.-re, a földművelésügyi miniszter a pénzügyminiszterre mutogatott. A választ is ez utóbbitól kaptam, amely biztató volt: "Megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy a munkavállalók helyzete mihamarabb rendeződjék." Nos, ennek idestova két hónapja.

Tisztelt Államtitkár Úr! Önök akarnak másokat szigorú szabályokkal, ellenőrzésekkel, büntetésekkel pontos járulékfizetésre szorítani, amikor a saját dolgozóik járulékát sem fizetik? Képzelje magát a 32 érintett dolgozó helyébe, akiket egészségügyi szolgáltatás igénybevételekor APEH-hal fenyegetnek, akiknek szociális ellátásuk igénylése - gyermekágyi segély, gyed - hónapok óta az önök mulasztása miatt ellehetetlenül.

Kérdezem államtitkár urat: mikor tudnak úrrá lenni a kormányzati hatásköri vitán? Ki a felelős a káoszért? Mikor rendezik a saját maguk alkotta jogszabályoknak megfelelően a volt dolgozók tb-jogviszonyát?

Tisztelettel várom válaszát. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlás 52. pontjában benyújtott módosító javaslatom mellett kívánok néhány mondatban érvelni. A főutak tervezett településelkerülő szakaszai közé javaslom bevenni a 74-es főút vonatkozásában Vasvár várost.

Nemcsak azért, mivel a településrendezési tervei a megnövekedett forgalomra való tekintettel évtizedek óta tartalmazzák már a nyomvonalat, hanem emellett a főút átkelési szakaszának vízszintes és magassági vonalvezetése sem elégíti ki az idevonatkozó közúti szabványokat. Ez balesetveszélyt okoz, különösen a téli időszakban.

A kormány nem támogatja a módosító javaslatot, viszont bízom abban, hogy valamilyen módon talán mégis sor kerülhet erre. Erre alapot adhat az, hogy e szakasznál a következő mondat szerepel: "A felsorolás nem tartalmazza azokat az elkerüléseket, amelyek a gyorsforgalmi utak részét fogják képezni." Esetünkben nem képezi szervesen a részét, tehát nem azonos nyomvonalon halad, azonban a tervek szerint egy gazdasági-műszaki megvalósításban, egy beruházásban valósulna meg. Ebbe a kevésbé egzakt megfogalmazásba talán ez belefér. Ellenkező esetben kérem, hogy támogassák a módosító indítványomat.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én magam is a minőségbiztosítás, a teljesítményértékelés témakörében mondanék néhány gondolatot. Én úgy vélem, hogy a közszolgálat bármely területén egy jó vezető ismeri a beosztottjai értékét, szakmai kvalitásait, teljesítményeit, és néha megmosolyogtató az a szándék, hogy a forprofit szférában alkalmazott módszereket, teljesítményértékeléseket görcsösen megpróbáljuk egy olyan területre vonatkoztatni, ahol ez nem járhat eredménnyel.

Senkiben sincs kétség afelől, hogy egy csavargyárban ne kellene ezt megtenni, és ne lenne hasznos akár a minőségbiztosítás, akár a teljesítményértékelés, ott minden egzakt. Nincs olyan ember, aki azt gondolja, hogy ezt egy író vagy egy zeneszerző esetén meg lehet tenni, hiszen nem tudunk olyan paramétereket fölállítani, amelyekkel ez a teljesítmény mérhető lenne. E két szélsőség között van a közszféra, amelyben vagy meg lehet ezt tenni, vagy nem lehet megtenni.

Szetey államtitkár úr tevékenysége azt mutatta a közszolgálat jelentős területein, hogy bizony ez sikertelen. Ezért vannak kétségeim nekem afelől, hogy akár az oktatásnál ez lenne egyedül az üdvözítő, és görcsösen megpróbálnánk ezen a területen mindenféle felméréssel, értékeléssel olyan eredményeket elérni, amelyekre ez a terület alkalmatlan. Hiszen lehet, hogy paramétereket föl lehet állítani, de bonyolult, vagy az ebbe befektetett munka közel sem hozhatja meg az eredményt.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

V. NÉMETH ZSOLT, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság ülésén a Fidesz 8 képviselője tartózkodásával fejezte ki a törvényjavaslat kapcsán jelenleg meglévő aggályait.

Először is örülünk annak, hogy az érdekképviseletek kezdeményezésére és velük való egyezség alapján került ide a Ház elé a törvényjavaslat. Úgy véljük, hogy e törvénnyel újra a helyére kerülhet a 13. havi fizetés, újra betöltheti azt a funkciót, amelyet a bevezetésekor szántak neki a törvényalkotók, nevezetesen, hogy egyösszegű juttatás legyen, viszonylag jelentős mértékű, és egy olyan kifizetés, amelyre valamikor az év vége felé, lehetőleg az ünnepek előtt kerül sor.

E szándéktól az idők során többször eltérítették, hiszen a közszféra jelentős részében nagyon sokszor az azt követő évben kapták és kapják meg ezt a juttatást, részben jogi szabályozás révén, akár a bírák és az ügyészek esetén, részben attól függően - az önkormányzati szférában különösen -, hogy az adott szervezeti egység egyáltalán rendelkezik-e erre biztosítható forrással.

De még inkább akkor térítették el ettől az eredeti szándéktól, amikor a most nem minősített egyezség révén a közszféra béreinek befagyasztásakor felaprózták ezt a juttatást, és bizony ezek az 1/12-ek beépültek a közalkalmazottak megélhetését, sok esetben túlélését biztosító havi költségvetésekbe. Kellett és kell ez a növekmény jelenleg is hónapról hónapra a közalkalmazottaknak, hogy ki tudják fizetni a villany- és gázszámlákat, meg lehessen venni az utazási bérleteket, a buszbérletet, a vonatbérletet, a villamosbérletet, tanítani a gyereket. Ezért ha ezeket az összegeket anélkül rendezzük újra 13. havi fizetéssé, hogy pótolnánk a hónapról hónapra kieső összegeket, akkor nagyon sok családot fogunk nehéz helyzetbe hozni.

Mi biztosítékot szeretnénk látni arra, hogy a jövő évi költségvetéskor lesz olyan mértékű béremelés, amelyek az adójogszabályokkal együtt biztosítják, hogy jövő év februárjában a januári bérek kifizetésekor nominálisan nem fognak kevesebbet kapni a köz alkalmazottjai, hiszen akkor kell kifizetni ezeket az előbb említett költségeket, és sovány vigasz az, hogy majd tíz-tizenegy hónap múlva egy nagyobb összeghez fognak jutni.

Ezért aztán a Fidesz-KDNP frakciószövetség képviselői a végszavazáskor nem zárkóznak el a törvényjavaslat elfogadásától, de ezekre az említett kérdésekre időközben szeretnének megnyugtató választ kapni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Vajon időszerű-e pénzügyi világválság árnyékában, gazdasági törvények közé ékelődve egy olyan törvényjavaslat tárgyalása, amely a trianoni diktátummal összefüggő, közel kilenc évtizede történt eseményhez kapcsolódik? Miért most tárgyaljuk? Valóban nem időszerű, mert már régen napirendre kellett volna tűzni a javaslatot.

Szomoróc községet, a mai Kercaszomor részét 1919 augusztusában, annak ellenére, hogy a békeszerződés által megállapított határ Magyarországnak ítélte, a jugoszláv állam fennhatósága alá vették. A szomoróciak hiába tiltakoztak, a trianoni hatalmasságok nem kívántak velük foglalkozni, ezért - a kilátástalanságot feloldandó - saját kezükbe vették a sorsukat. 1920. augusztus 1-jén éjszaka Rankay hadnagy tizenhét határőrrel és a hozzájuk csatlakozó kercai férfiakkal megrohamozta a Szomorócot megszálló katonaságot. A meglepett jugoszlávok fegyvereiket eldobálva menekülésbe fogtak. A szomoróci férfiak e fegyverekkel csatlakoztak Rankay hadnagy csoportjához. A hadnagyot az önkényes akció miatt leváltották, a szomoróci lakosságra a bátor kiállás miatt megtorlás várt. A fegyveres csoport több tagját letartóztatták. Helytállásuk mégsem volt hiábavaló, hiszen másfél év múlva a határmegállapító bizottság e bátor tett által is befolyásolva több községgel együtt Szomorócot ismét Magyarországnak ítélte. 1922. február 9-ét a második világháború végéig a község minden évben megünnepelte. Ennek emlékét őrzi a harangláb újraöntetett harangjának felirata is.

A Vas megyei közgyűlés 2002 májusában kezdeményezte a kormánynál Kercaszomor számára a Communitas Fortissima, azaz a legbátrabb község cím adományozását. 2004-ben a Civitas Fortissima, a legbátrabb város cím adományozásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása során módosító indítvánnyal kísérletet tettünk arra, hogy lehetővé váljon a Communitas Fortissima, a legbátrabb falu cím odaítélése is. Ez a próbálkozás akkor sajnos sikertelen maradt. A Balassagyarmat számára adományozandó Civitas Fortissima címről szóló törvényt azonban a parlament nagy többséggel elfogadta.

2005 novemberében önálló képviselői indítványt nyújtottunk be a mostani előterjesztéssel azonos címmel és tartalommal. A javaslatot az önkormányzati bizottság általános vitára alkalmasnak találta, azonban a plenáris ülésen való napirendre tűzésére és tárgyalására az elmúlt ciklusban már nem került sor. Mindezen előzmények után nyújtottuk be képviselőtársaimmal az előttünk fekvő törvényjavaslatot.

Az önálló képviselői indítványt ezúttal négy parlamenti párt képviselői jegyzik: Bebes István, Kovács Ferenc és jómagam a Fideszből, dr. Puskás Tivadar a KDNP-ből, Szabó Lajos az MSZP-ből és Pettkó András az MDF-ből. Így az előterjesztők nevében - kérve valamennyi képviselőtársam támogatását - bízom abban, hogy hamarosan törvénybe iktatva büszkén viselheti Kercaszomor az Országgyűlés által adományozott Communitas Fortissima, a legbátrabb falu címet.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Néhány gondolatot talán a vita végeztével. Először is: köszönöm szépen államtitkár úrnak, aki a kormány állásfoglalását tolmácsolta, miszerint nem ellenzi a kormány a törvényjavaslatot. Ez egy támogatással ér fel - bízom benne - a kormánypárti frakció körében.

Néhány érvet azért még összefoglalnék. A település lakói erről az eseményről a második világháborút követő négy évtizedet leszámítva 86 éve évről évre megemlékeznek, tehát élő hagyományról tanúskodik akár ott a harang felirata, emlékoszlop, emlékmű, ünnepségek sorozata. Azonban a kercaszomoriak helytállását nem csupán a helyi emlékezet őrzi. Vas megye egyik legtekintélyesebb civil szervezete, a Vas Megyéért Egyesület, amelynek alapítója, elnöke volt István Lajos professzor úr, akiről Bebes István képviselőtársam szólt, támogatta, felkarolta ezt az elképzelést, és szintén Vas megye közgyűlése is, hiszen annak idején évekkel ezelőtt a kormányhoz is fordult ennek a címnek az elnyeréséért.

Ezen felül az elismerést megalapozó kutatásokat dr. Zsiga Tibor történész elvégezte. A Belügyminisztérium megkeresésére még 2002 végén a Honvédelmi Minisztérium jelezte, hogy - idézem a levelet - tudomása van a kercaszomori fegyveres akcióról, és a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakmai véleménye alapján a község lakossága kiérdemelte az említett címet. Mindezek mellett - talán erre az érvre szükség sincsen - Balassagyarmat esetében a "Legbátrabb város" cím adományozásával precedens értékű döntés született, semmi sem indokolná azt, hogy Kercaszomor esetében máshogyan döntsünk.

Ismételten megköszönve a támogató szavakat, kérem az Országgyűléstől, hogy a végszavazásnál is támogassák a törvényjavaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tukacs István képviselő úr és előtte Demendi László képviselő úr is kényszerekről beszélt. Ez utóbbitól idéznék is. A következővel kezdte: "kényszerek által körülhatárolt lehetőségek számbavétele". Olyan szép mondat ez, hogy föl is írtam magamnak.

Ez úgy hangzik, mintha ez a gazdasági helyzet valamilyen módon lett volna vagy előidéződött, előállítódott volna, de hát mindig újra és újra el kell mondanom, képviselőtársaim, hogy ez nem általában lett, hanem önök hozták ezt a helyzetet létre, önök állították elő, önök idézték elő. És most ezt a helyzetet persze súlyosabbá teheti a pénzügyi és gazdasági válság, de ha az erre adott válaszok csupán az elvonásra korlátozódnak, akkor nem lesznek eredményesek.

Nem lesznek eredményesek, mert amennyiben a 13. havi bért például elvonják a közszférából, akkor ez bizony hiányozni fog a fizetőképes keresletből. Az a 13. havi összeg, amely nem kerül kifizetésre, az bizony nem fog megjelenni a boltokban sem, ha a boltokban nem jelennek meg a termékek, azokat nem is kell gyártani. Tehát a gazdaság helyzetére ez a legkevésbé sem lesz kedvező hatással.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Nem tudom, hogy a világpolitika történetének az aranylapjaira feljegyzik-e Gyurcsány miniszterelnök úr és a Magyar Szocialista Párt nevét, de a Guinness-rekordok könyvébe egészen biztosan bekerülnek (Közbeszólás az MSZP soraiból: De vicces vagy! - Ha-ha-ha!) azokkal a mutatókkal, amiket létrehoztak az elmúlt években.

Ilyen gyorsan ország még soha nem vált éllovasból sereghajtóvá. Ilyen gyorsan még soha. Ilyen gyorsan a munkanélküliségi mutatók tekintetében, a költségvetési hiány tekintetében, az államadósság tekintetében (Arató Gergely: 2001-ről beszélsz, képviselő úr!) még nem volt ekkora fordulat, tehát e tekintetben egészen biztosan éllovasok lesznek. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Egyikben sem! - Dr. Kovács Zoltán: Nyugodjatok meg! - Taps a Fidesz soraiban.)

V. NÉMETH ZSOLT, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Asszony! Miniszter Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Abban egyetértettünk a bizottsági ülésen többségi véleményt megfogalmazókkal, az interpellálttal, hogy az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatás jelenlegi gyakorlata ellentétes a jogalkotói szándékkal.

Világjelenség, hogy a termelékenység és a hatékonyság mindenáron való emeléséhez az emberi erőforrást a legrugalmasabb módon kívánják igénybe venni a munkaadók. De nem biztos, hogy e szándékhoz a törvényhozóknak segédkezet kell nyújtaniuk. A magyar dolgozók kiszolgáltatottsága nem csak az egyre növekvő munkanélküliség miatt elviselhetetlen. A határozatlan idejű foglalkoztatással szemben egyre nagyobb teret nyer a kölcsönzött munkaerő, a határozott idejű munkaviszony alkalmazása. S emellett az alkalmi munkavállalói könyv lehetőségeivel visszaélve dolgozók tömegeit kényszerítik cselédsorba olyan területen is, ahol néhány éve még határozatlan idejű dolgozókat foglalkoztattak. Ezt a folyamatot nem nézhetjük tétlenül, még akkor sem, ha erre a lépésre a munkaadók a magas adók és járulékok miatt kényszerülnek.

Nehezményezzük, hogy a törvény felülvizsgálata nem került még a tisztelt Ház elé. Olyan új jogszabályra van szükség, amely továbbra is széles lehetőséget biztosít a munkavállalóknak ott, ahol a feladat érdekeikkel egyezően praktikusan alkalmi munkával látható el, de gátat szab a kiszolgáltatottságnak, a munkaadói visszaéléseknek. Nem volt meggyőző viszont a bizottsági ülésen annak bizonygatása, hogy az interpellációban jelzett konfliktushelyzet csupán nem precíz információátadásból fakad, és az alkalmi munkavállalás és szívességi munka megítélésének összevetése tévedésen alapul. Hiszen a szüretre érkező munkaügyi ellenőrök a feketemunka visszaszorítását célzó, néha csupán pénzbehajtó akciónak látszó ellenőrzéseik során kérdéseiket kifejezetten e két jogi státus azonosítása céljából teszik fel - mint elhangzott tapintatosan.

Először is tisztázzák a rokoni viszonyok Ptk.-ban szabályozott fokát, vagy megállapítják annak hiányát. Ez utóbbi esetben kérdéseket tesznek fel, hogy a "barátság min alapul". Természetesen körültekintő módon érdeklődnek a szüretelő baráttól, rokontól afelől, hogy a tevékenységet munkának tekinti-e, kapnak-e érte ellenértéket, pénzt vagy természetbeni juttatást. Megtudakolják, hogy étkezésük biztosított-e. Mint hallottuk, ez azonban csupán gesztusértékű lehet, nem állhat arányban az elvégzett munka értékével.

Ezek szerint az interpellációbeli szürettől távol maradó diplomata megkímélte magát attól, hogy válaszoljon a munkaügyi ellenőr azon tapintatos kérdésére, hogy: nagykövet úr, ön biztosan nem evett többet, mint amennyit dolgozott? (Derültség a Fidesz soraiból.)

Tisztelt Országgyűlés! Több évszázados szervesen fejlődő hagyomány alapján a szüret, családi ház építése, a disznóvágás nem csupán értékteremtő munka, hanem szociokulturális kategória, az egymásra utalt rokoni, baráti közösségek erősítésének eszköze, létezési formája. Éppen ezért a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság 8 ellenzéki tagja úgy vélte, hogy a munkaügyi ellenőrzések kiterjesztése a kaláka és szívességi munka területére zaklató jellegű aránytévesztés. A jelenleg folyó helytelen gyakorlat miatt az interpelláció elfogadását a kiegészítést követően sem javasolja.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Éppen öt esztendeje annak, hogy kérdést intéztem a munkaügyi miniszterhez "Számíthatnak-e az Országos Bérgarancia Alapra a szentgotthárdi GFP Mezőgépgyár Kft. dolgozói?" címmel.

A Bérgarancia Alapból a jogszabályban meghatározott mértékű bért a dolgozók - a kérdés elhangzását követően - hamarosan megkapták. A Vogel & Noot Niemeyer Kft.-ből átalakult cég felszámolása azonban a mai napig tart, így a közel száz utcára tett munkavállaló több tízmillió forintra rúgó egyéb járandóságához ez idáig nem jutott hozzá. Az ennek fedezetéül szolgáló gépek és eszközök értékesítésére a bírósági eljárás elhúzódása miatt még nem került sor.

A pénzükre évek óta hiába váró munkavállalók ez év augusztusában egy érdekes hírre lettek figyelmesek. Egykori cégük nevére kísértetiesen hasonlító Vogel & Noot Talajtechnikai Kft. gyárat alapít Törökszentmiklóson. A kiválóan prosperáló cégcsoport ugyanúgy ekéket, fűkaszákat kíván gyártani, mint tette azt néhány éve Szentgotthárdon, és nagyjából annyi embert foglalkoztatna, mint ahányat utcára tett, és ahányuk járandóságával a mai napig tartozik.

Kérdezem miniszter urat, kapott-e a Vogel & Noot Talajtechnikai Kft. beruházásához állami támogatást. Milyen lépéseket tesz a kormányzat, hogy - ezt hangsúlyozom - a munkahelyteremtést nem akadályozva, a garanciaalapból mások helyett tett kifizetései megtérüljenek, s a dolgozók mielőbb pénzükhöz jussanak?

Tisztelettel várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Valamennyien emlékezhetünk arra, hogy 2004 májusában milyen örömmel fogadta az ország lakossága az Európai Unióhoz való csatlakozást.

Mindannyian azt hittük, hogy ettől majd jobb és szebb lesz nekünk, és újra teljes jogú tagjai leszünk az Európai Közösségnek. Azt hittük, hogy az uniós országok közös célok érdekében egymással összefogva, a másikat segítve és támogatva lépnek fel. Azt hittük, hogy az a szó, hogy "európaiság", egyfajta szemlélet- és viselkedésmódot, kultúrát jelent majd, amelyhez mi is csatlakozni akartunk.

Azt is hittük, hogy európai uniós tagállamnak lenni egyfajta biztonságot nyújt, ami jól körülhatárolt kötelezettségekkel, de egyben jogokkal is jár majd. Az elmúlt időben azonban sajnos a környezetvédelem területén megtapasztalhattuk az európai lét árnyoldalait is. Saját bőrünkön éreztük és érezzük, hogy hatékony és erős érdekképviselet nélkül bizony csak lenézett, másodrendű állampolgárai vagyunk az Európai Uniónak.

Tisztelt Államtitkár Asszony! Azt hiszem, ismeri az osztrák oldalról hazánkat hosszú-hosszú évek óta érő Rába-szennyezés ügyét. Hány és hány tiltakozás, tüntetés, civil szervezetek és az ott élők összefogása kellett ahhoz, hogy végre a magyar diplomácia hozza azt, amit tőle joggal elvárhatunk, s megtegye a Rába habzását okozó, a folyót szennyező bőrgyárakkal és geotermikus vízi erőművel szembeni keményebb fellépést.

Tisztelt Államtitkár Asszony! Most itt az újabb ügy, a Szentgotthárd mellett az osztrákok által felépítendő szemétégető ügye. A magyar polgárok, egyesületek, civil szervezetek, Szentgotthárd városa, a környék többi települése, a három megye és a Magyar Országgyűlés egyöntetű tiltakozása ellenére az osztrák illetékes környezetvédelmi hatóság kiadta az égetőmű építési engedélyét. Könnyű szívvel megtehette, hiszen az ott uralkodó széljárás miatt a közvetlenül a határon épülő égetőmű magyar területeket fog szennyezni, és magyar polgárok egészségét fogja tönkretenni.

Tisztelt Államtitkár Asszony! Azt hiszem, hogy most már tényleg önökön a sor. Kérem, hogy a Magyar Országgyűlés nyilvánossága előtt válaszoljon az osztrák-magyar határ mentén élőknek, a szentgotthárdiaknak. Nekünk, magyaroknak minden békát le kell nyelnünk? Velünk szemben büntetlenül mindent meg lehet tenni? S a csatlakozásnak csak a hátárnyait ismerhetjük meg? Mit kíván tenni a magyar diplomácia az égetőmű megépítésének megakadályozása érdekében?

Tisztelettel várjuk válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Módosító indítványom, pontosabban: kapcsolódó módosító indítványom az első vitaszakaszhoz illeszkedik, az üzemmód részhez.

A nyugat-dunántúli térségben, az Őrségben és a Vendvidéken máig megmaradt egy hagyományos, ősi, kisparaszti gazdálkodási mód, nevezetesen a szálaló gazdálkodás, ez az erdőgazdálkodási forma szinte csak itt a vasfüggöny árnyékában lelhető még fel az országban. Ez az ősi erdőgazdasági forma túlélte a különböző koroknak az úrbérrendezéseit, túlélte az államosítást, de túlélte a rendszerváltozást is. Ez egyfajta tájtörténeti, erdészettörténeti kuriózumnak is tekinthető, amire vigyázni kell.

A mindenkori erdészeti államigazgatás igazából nem tudta sosem kezelni ezt a dolgot. A létező szocializmusban afféle megtűrt és majd eltűnő feudális csökevényként kezelték. Az erdészeti nyilvántartás valahogyan kezelte, de egészen a közelmúltig a szálaló üzemmód nem is volt bent a nyilvántartási rendszer kategóriái között.

Ez az új szabályozás, ami megjelenik a törvényben, bevezeti a szálaló üzemmód fogalmát, ugyanakkor elsősorban a nagyüzemekre, az erdészeti zrt.-kre gondolva, a több ezer hektáros tömböket alapul véve alakítja ki a jogi szabályozást, és ehhez rendel egy kötelezettséget, a szálalási terv elkészítését.

Ezen a vidéken, amelyről beszéltem - az Őrség és a Vendvidék -, ragaszkodnak az emberek a mai napig is ezeken a kis területeken lévő erdőkhöz, gazdálkodáshoz; 4 négyzetméterestől - tehát hangsúlyozom, 4 négyzetméterestől - a néhány hektárig terjed az egy-egy tulajdon alá tartozó erdőterület nagysága. Úgy vélem, úgy véljük, hogy ebben a nagyságrendben nem kellene előírni a külön szálalási terv készítését.

Persze, azért a visszaéléseket elkerülendő valamilyen módon mégiscsak kellene ezt szabályozni, rendezni, de a módosító indítványnak az a lényege, hogy az 5 hektár alatti területen ez ne legyen kötelező előírás, és ezekre a területekre a körzeti erdőterv rendeletében lehetne egy szabályozást bevezetni, amely nyilván nem kell hogy része legyen a törvényi szabályozásnak, de mégis utalni kellene arra, megnyugtatva ezeket a kisparaszti gazdálkodókat, hogy ezt a terhet nem rójuk rájuk, hiszen az idő azt mutatja, az elmúlt évtizedek vagy talán évszázadok is, hogy ilyen kötelezettség nélkül is vigyáztak az erdőre, és nem tarolták le azokat. Tehát vélhetőleg ez az ő kezelésükben a továbbiakban is fennmarad. Jelentős mégis egyébként, mert ugyan egy-egy személyhez elég kis terület csatlakozik, azonban összefüggően ez több ezer hektárra is tehető az Őrségi Nemzeti Park területén.

Ezért kérem, hogy támogassák a nem is módosító, hanem kapcsolódó módosító indítványomat. Köszönöm szépen a figyelmüket.

V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem ellenkezve Tasó képviselőtársam gondolataival, azért azt a kiegészítést hadd tegyem, hogy foglalkoznak önkormányzatok erdőtulajdon-szerzéssel, hiszen szükség lenne rá. Az elmúlt évben történt gázárrobbanás nagyon sok önkormányzatot arra késztetett, hogy megpróbál újabb energiahordozó után nézni, például aprítékalapú fűtőművet építeni. Sokáig úgy gondoltuk, hogy ne fogjunk bele olyanba, amihez aztán mi nem értünk, mert a piac elrendezi, mármint az alapanyag biztosítását, de nem így van. Tehát az alapanyag ára bizony lényegesen és nagyon gyakran eltér az önköltségtől, ami egy közszolgáltatás esetén nem mindig célszerű, például együtt mozog más energiahordozók árával, így a gázárral is.

Tehát foglalkoznak, foglalkozunk azzal, hogy szerezzünk földterületet, és rendelkezzen egy város saját alapanyag-termelő lehetőséggel, és ennek valószínűleg meg kellene teremteni az alapját, hogy kapjanak az önkormányzatok akár erdőtulajdont is. Nem lenne semmi bajunk, ha a város visszakapta volna a több száz hektár erdejét, ami hajdanán volt neki.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

V. NÉMETH ZSOLT, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási bizottság ülésén 8 ellenzéki képviselő nem tartotta általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot, annak ellenére, hogy az ellenzéki képviselők is azonosulni tudnak a törvényjavaslat céljával.

Tehát azonosulni tudunk azzal, hogy a meglévő állami, önkormányzati oktatási infrastruktúrát még hatékonyabban használjuk ki, azonosulni tudunk azzal, hogy a képviselőtársaim által is említett, legkevésbé sem büszkeségre okot adó statisztikákat a digitális írástudás tekintetében javítsuk. Különösen azonosulunk azzal, hogy szükség van a felnőttoktatás eredményességének mérésére, a monitoringra. Ugyanakkor úgy éreztük, hogy a vita során felvetett kérdésekre nem kapunk megfelelő választ, és aggályaink eloszlatása sem történik meg.

Felvetődött többek között, hogy vajon a közoktatási intézményrendszerbe még a módosítás után is beleértendők-e az általános iskolák. Hiszen némely esetben - vagy legtöbb esetben - talán igazolható, hogy tárgyi feltételekkel rendelkeznek, de nem biztos az, hogy a személyi feltételeket is ehhez hozzá tudják társítani. Természetesen helyesnek tartjuk azt, hogy különösképpen az európai uniós programokból megújuló iskolarendszer is otthont adjon a felnőttképzésnek, de úgy véljük, hogy talán az általános iskolák számára nem volna szabad egyszerűsített akkreditálási eljárást megnyitni, hanem ők is végezzék el azokat a feladatokat, bizonyítsák be, mint a piaci szereplők, hogy képesek a feltételeknek megfelelni.

(21.10)

A digitális írástudás elterjesztésével és minél szélesebb körben az alapkészségek elsajátításával, annak ösztönzésével - mint mondtam - egyetértünk, viszont úgy gondoljuk, hogy erre talán megfelelőbbek azok az európai uniós programok, amelyek ma is folynak, például a TÁMOP 2.2.2., amely a munkaerő-piaci kulcskompetenciák fejlesztését célozza, különösen például a nyelvoktatás mellett a számítógépes ismeretek elsajátítását. Úgy vélte képviselőtársunk, hogy egy könnyűgép-kezelői vagy nehézgép-kezelői tanfolyam 30 órás moduljába a digitális írástudás elsajátítását talán erőszakolt lenne beleilleszteni.

Más képviselőtársunk úgy gondolta, hogy átláthatatlan jelenleg a felnőttképzés struktúrája, regionális képzési központok, képzési bizottságok, felnőttképzési intézetek mellett a regionális munkaügyi központok is végeznek képzéseket, indítanak tanfolyamokat; talán először ebben a struktúrában kellene rendet tenni. Úgy vélték, hogy ezzel a törvényjavaslattal vélhetőleg azok a szervezetek járhatnak jól, amelyek amúgy felkészültek már a képviselőtársaink törvényjavaslata után bekövetkező helyzetre.

Mindezek mellett úgy érezzük, hogy a munka világában jelenleg energiát és anyagi forrást mindinkább a továbbfoglalkoztatásra és az új munkahelyek létrehozására kellene fordítani.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény alapján a külön jogszabály szerinti országos közutak meghatározott időtartamban történő használatáért díjat kell fizetni. A díjfizetés ellenében használható autópályákról, autóutakról és főutakról szóló GKM-rendelet szerint a 8-as számú főút Kám-Vasvár 137+565-től a 145+400 kilométerszelvény közötti szakasza D2, D3, D4 kategóriába tartozó tehergépkocsival díjfizetés ellenében használható.

A jogszabály alkotója azonban nem vette figyelembe, hogy a 8-as főút vasvári fent jelzett szakaszán több olyan útcsatlakozás is található, amely nem csupán a főútra való rácsatlakozást szolgálja, hanem a városrészek összeköttetését is biztosítja. Vasvár közigazgatási területén négy lakóutca, közte két zsákutca csatlakozik a díjköteles szakaszra. Az ezekben az utcákban telephelyező gépjárművek, ha a város egyik utcájából át kívánnak menni egy másikba, ha akár tankolás céljából vagy szervizbe menet csak át akarják szelni a főutat egy hosszan elnyúló csomóponton keresztül, díjfizetésre kötelezettek.

Valóban ez volt a jogszabályalkotó szándéka, hogy a településen belüli kényszerű forgalmat is megsarcolja? Vajon hány ilyen helyzet van még az országban?

Kérdezem az államtitkár urat: lát-e lehetőséget a fenti miniszteri rendelet módosítására, hogy a vasvári vállalkozók számára megszűnjön e méltánytalan helyzet?

Tisztelettel várom válaszát.

V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Vojnik Mária képviselő asszony tanácsát szeretnénk megfogadni, hogy lépjünk fejlődési pályára, ezt próbáljuk tenni, ezt próbáltuk tenni két évvel ezelőtt, amikor megfogalmaztuk egy kisvárosban a járóbeteg-szakellátás megépítését. Elkészültek a tervek, a pályázatunk nem nyert, de attól még az országban nagyon sok helyen épülnek ilyen intézmények, amelyeknek örülünk is.

De két év óta mi történt? Az történt, hogy természetesen még most is meg tudnánk építeni magát a szakellátó intézményt, hiszen vannak tartalékaink. Igaz, azt nem nagyon látjuk, hogy előbb tördelték ki a kórházak lábait, az ágyak lábait, és azután épül fel a szakellátó-hálózat, de talán beérné ez a folyamat, hogyha mindannyian akarnánk. De hogy megváltozott közben a finanszírozás! Először is a számításaink szerint ezt képtelenség ma fenntartani. Tehát amilyen számokat önök ajánlanak a finanszírozásra, azokból nem lehet fenntartani azokban a paraméterekben, azokban a nagyságokban, azokban a kistérségekben. Persze, van, aki ezt bevallja, van, aki nem vallja be, és beblöfföli a teljesítést, egy európai uniós programnál ennek meglehetősen nagy a veszélye.

(14.30)

De amit okozott akár az elmúlt évek politikája, amit okoztak önök, az a humán erőforrás területén még lehetetlenebb, ugyanis például a nyugati határszélen orvossal nem fogjuk feltölteni ezeket az intézményeket, ugyanis elmentek Ausztriába. Amikor össze kell állítani ezt a programot, akkor, még egyszer is azt mondom, van olyan önkormányzat, amely az anyagi részét meg tudja teremteni, fel tudja építeni, de egy szakember nincs, aki azt mondaná, hogy ez fenntartható és egy év múlva működtethető, mert ember nem lesz, orvos nem lesz benne. Az a finanszírozás, amit önök ajánlanak ebben a költségvetésben is, nem elégséges erre.

Köszönöm a figyelmüket.

V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A T/10554/1216. számú javaslathoz nyújtunk be képviselőtársaimmal kapcsolódó módosító indítványt. Bebes István és Kovács Ferenc képviselőtársammal azt javasoljuk, hogy a körmendi Batthyány-Strattmann-kastély falkutatási munkáihoz a költségvetés biztosítson 150 millió forintot. Ugyanis meglehetősen felzaklatta a Vas megyei közéletet a Nyugat-dunántúli Fejlesztési Tanács legutóbbi döntése, hiszen a tanács nem javasolta kiemelt turisztikai nagyprojektként való támogatását a körmendi önkormányzat Kapu-programjának. Természetesen ezt a döntést a kormánypárti többségű tanács hozta meg, azonban ügyes kommunikációs technikával megpróbáltak belviszályt szítani a Fidesz körében is, elhitetni azt, hogy elvárható az egy szomszéd megyei, fideszes vezetőtől, hogy saját megyéje vagy városa ellen szavazzon.

Tehát még egyszer hangsúlyozom: magát a döntést a kormánypárti tanács hozta meg. Annak ellenére tette ezt, hogy három évig folyamatosan továbbfejlesztésre érdemesnek tartották ezt a projektet, és így az önkormányzat - szorosan együttműködve egyébként a fejlesztési ügynökséggel - újabb és újabb követelményeknek tett eleget, és számolatlanul tette bele a pénzt ebbe a projektbe, biztosította az önerőt, tárgyalt a vagyonkezelésbe-adásról, megvalósíthatósági tanulmányt készített.

Azonban az utolsó bírálóbizottsági döntés során egy más projektet vártak volna el, mint amit sugalltak végig a három év folyamán. Így tehát, persze szakmai zsűri véleményére alapozva, szakvéleményekkel alátámasztva, egy szakmai döntésnek állítják be azt, ami valójában nem az.

A körmendi önkormányzat azonban úgy döntött, hogy mivel a Batthyány-Strattmann-kastély továbbra is elképesztő állapotban van, és ezt a kastélyt kívánja vezértermékként az egész Rába mentén felmutatni - nemcsak mint építészeti értéket, hanem a gróf Batthyány-Strattmann Lászlóhoz kapcsolódó kultusz miatt is -, ezért ezt a programot tovább akarja folytatni, ennek pedig alapfeltétele és az első feltétele, hogy a legnagyobb épületre vonatkozóan a falkutatási munkák megtörténjenek, ezért szükséges ez az összeg. Kérem, ha van ilyen, rossz lelkiismeretüket legalább egy picit enyhítsék ennek a módosító indítványnak a megszavazásával kormánypárti képviselőtársaim is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

(14.50)

V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A jogszabálytervezet ismertetésekor a jogszabálytól elvárt hatások között megemlítette államtitkár úr, hogy remélhetőleg erősödik a munkavállalók jogbiztonsága. Én a hozzászólásomban kizárólag ezzel szeretnék foglalkozni, hogy vajon erősödik-e a munkavállalók jogbiztonsága.

Két évtizeddel az időben hadd menjek visszafele! Mielőtt politikára adtam volna a fejemet, építőiparban dolgoztam, amely akkor is és azóta is azért szezonális tevékenység. A gyakorlat az volt, hogy nyaranta a dolgozók akár tíz órát is dolgoztak, aztán mikor elérkezett a fagy, a hó leesett, akkor elmentek úgynevezett fagyszünetre. Egy csökkentett javadalmazás volt ebben az időszakban, de biztosak voltak abban a munkavállalók, hogy amikor kitavaszodik, akkor újra visszaveszi őket a munkaadójuk.

Aztán '94-ben újra visszatértem a versenyszférába, egy teljesen más világ fogadott, mégpedig akkor már az történt, hogy ilyenkor, karácsony előtt a dolgozók nem a fagyszünetre mentek, hanem munkanélküli-segélyre, és teljesen bizonytalanok voltak már abban, hogy mikor elérkezik a tavasz, akkor vajon újra visszaveszi-e őket a munkaadójuk. Ez egy embertelen világ, gondoltam én, és ha én egyszer politikus leszek, akkor ezen kellene segíteni, mert mégiscsak abnormális, hogy emberek tömegei, munkavállalók tömegei éljék úgy le az életüket, hogy huzamosan egyfajta munkahelyen dolgoznak, de azért minden év végén, pont karácsony előtt azért mehetnek a munkaügyi hivatalba, és egy normális esetben még egy hitelt sem tudnak fölvenni, hiszen a folyamatos munkaviszonyuk nem biztosított ehhez.

(12.30)

Voltak, akik azt mondták, hogy ezt a piacgazdaság hozza, és tessék ehhez hozzászokni. Ezzel szemben állt az, hogy változassuk meg. Azok nyertek, akik azt mondták, hogy szokjanak ehhez hozzá, és bizony ez sajnos mára általánossá vált. De álmomban sem gondoltam azt, hogy lesz ennél még rosszabb is. Ugyanis az egyre globálisabbá váló piacgazdaságban a hatékonyság szolgálatának rendelünk alá mindent. Mégpedig a termékek előállítása és a szolgáltatások biztosítása során nemcsak az alapanyaggal bánnak most már nagyon-nagyon hatékonyan, hogy abból a legkevesebbet kelljen igénybe venni, és időzítve is a legoptimálisabban, nemcsak az energiával, ezek érthetők, nemcsak a cash-flow-val, annyi pénz kelljen a termeléshez, amennyi éppen szükséges, hanem azóta az emberi erőforrással is. A humán erőforrással, lehetőleg így fogalmazva, hogy ne is tudjuk azt, mi van mögötte, hogy emögött mégiscsak mindennapjaikat élő, érző, álmodó, hús-vér emberek vannak, akik mégsem a munkaadók tulajdonai, mégsem olyan részesei a termelési folyamatnak, mint akár a pénz biztosítása, az energia vagy az alapanyag.

Azután azt vettük észre, hogy így a határozatlan idejű munkaviszonyok az évek, évtizedek során egyre inkább átalakultak határozott idejűvé; majd a munkaerő-kölcsönzéssel, a XX-XXI. századi emberkereskedelem mai formájával még bizonytalanabbá vált a munkavállalók helyzete. Bizony úgy látom, vagy a tapasztalatok azt mutatják, hogy ezt az alkalmi munkavállalás lehetősége szinte korlátlanul kinyitotta. 2002-ben 40 ezer alkalmi munkavállalói könyv volt, ma pedig 1,3 millió körüli. Valami irtózatosan nagy ez a szám, egészen biztosan indokolatlanul, és nem ilyen mértékben nőtt meg azokon a területeken való használata, amire ezt a jogalkotó annak idején kitalálta, a ház körüli munkák végzésére vagy éppen a mezőgazdasági tevékenységre.

Szerintem az a kérdés, hogy ennek a folyamatnak gátat kívánunk-e szabni. Az szerintem egyértelmű és belátjuk, hogy ez nem helyes irány. Úgy vélem, hogy ez a törvényjavaslat nem tudja ezeket az ellentmondásokat kiküszöbölni, nem tudja kordába terelni az alkalmi foglalkoztatást. Már a definíciókkal is baj van. Ha az idénymunkát nézem, az úgy szól, hogy "olyan munkavégzés, ami az előállított áru vagy a nyújtott szolgáltatás - természete miatt -", nagyon érdekes a gondolatjel közé tett mondatrész, "a munkaszervezés körülményeitől függetlenül, évszakhoz, az év adott valamely időszakához vagy időpontjához kötődik". Nos, hát ebbe a definícióba nagyon sok mindent be tudnék még ma is sorolni. Mert az év adott időszakához kötődik például a téli csizma vagy a télikabát előállítása is, de ehhez kötődik akár az úszónadrágé vagy a kempingcikkeké is. És bizony jelenleg gyakorlatként megjelenik, nem elméletben, mondom, a gyakorlatban, hogy cipőgyár működik jelenleg alkalmi munkavállalói könyvvel.

Vajon lehetséges-e ez? Hiszen alapvetően pontszerű tevékenységre találták-találtuk ezt ki. Igen, lehetséges, hiszen egy évben 90 napot dolgozhat valaki alkalmi munkavállalói könyvvel. Ez azt jelenti, hogy az egy éven belüli munkanapoknak körülbelül 40 százalékát egy fővel tudja ledolgoztatni. Olyan területeken, ahol mondjuk, működött egy cipőgyár 200 fővel, ahelyett már csak 40-50 fő van, tehát van elég szakképzett munkaerő egy tevékenységre, az állandóan foglalkoztatottak duplájára van körülbelül szükség ahhoz, hogy a tevékenységét el tudja végezni. Ezt meg is teszi, hiszen nem kell azokat a kötelmeket vállalni, amiket egy határozatlan idejű munkaviszony esetén a munkaadóknak vállalni kell.

Mindezek alapján a törvényjavaslatot ebben a formájában nem támogatom, mert szükséges, hogy megakadályozzuk a munkáltatókat abban, hogy a jelenleg még meglévő határozatlan idejű, határozott idejű munkaviszonyokat egyre nagyobb számban, élve most már ennek a törvénynek a lehetőségével is, átalakítsák, és így a munkavállalók tömegeit bizonytalanságba taszítsák.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Demendi képviselő úr úgy fogalmazott, hogy ha meggyet kell szedni, akkor meggyet kell szedni szombaton is meg vasárnap is, ez természetes, a mezőgazdaságban ez így is van. De cipőt nem kell varrni sem szombaton, sem vasárnap, és bizony az alkalmi munkavállalás jelenlegi gyakorlata erre is kiterjed.

Velkey képviselő úr egy pillanatra elbizonytalanított, mert az is elképzelhető, hogy valóban a munkavállalók nehezményeznék nekem, hogy még ezt a lehetőséget is el akarom venni tőlük, ugyanakkor mégiscsak azt mondom, hogy összességében kiszolgáltatott helyzetben vannak. Tehát arra nem kellene lehetőséget adnunk, hogy a munkaadó este telefonon jelezze, hogy holnap reggel kellene jönni önnek meg önnek meg önnek, a programjait, ha éppen ilyen lenne, mondja le. És elmennek ezek a kiszolgáltatott emberek, mert legközelebb nem fogják őket hívni.

Egyrészt úgy vélem, hogy ez nagy versenyelőnyt jelent nekik, másrészt a munkavállalókat összességében kellene védenünk. Azt nem látom ebben a jogszabályban, hogy a munkaügyi ellenőrzésnél melyik szakasz, melyik paragrafus alapján lehet majd azt mondani, hogy ezt tessék befejezni, ez jogszabályellenes. A jogalkotónak nem szándéka, az egyértelmű, de olyat még nem láttam bíróságon, hogy úgy hirdettek volna - sajnos egyébként, hozzáteszem - ítéletet, hogy a jogalkotó szándéka szerint ön megsértette a törvényt vagy a jogszabályt, hanem mindig elő kell citálni egy odavaló szakaszt, bekezdést, és ezt nem látom ebben a törvényben.

Köszönöm a figyelmüket.