Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Államtitkár Úr! Annyit szeretnék csak kérdezni, hogy kívülállóként mi a véleménye a korrektségről. Nagyon jól tudja, ugyanis elmondtuk a mai vita során is, hogy a Jobbik által felvetett alaptörvény-módosítás, illetve egy országos népszavazás kérdése párhuzamosan is futhatnak egymással. Ha visszaemlékszik, még egyszer mondom, idézem önnek, 2015-ben Vona Gábor maga javasolta egy országos népszavazás szükségességét szeptember 21-én itt a parlamentben, amikor szó szerint azt mondta, hogy népszavazást kell tartani Magyarországon vagy akár európai uniós szinten, de meg kell akadályozni a kvótarendszer megvalósulását. Az önök miniszterelnöke erre nem reagált, egyetlen szóval sem.

November 9-én napirend előtti felszólalásban kérdeztük meg, hogy egy hasonló országos népszavazásról mi lenne a véleményük, tudnák-e támogatni. Erre Kontrát Károly államtitkár úr válaszolta azt, hogy a nemzeti konzultáción közel 9 millió ember mondott véleményt arról ‑ itt biztos egy nyelvbotlásról volt szó ‑, hogy meg kell védeni a határokat, tehát külön népszavazásra az önök államtitkára szerint nincs szükség, ez a népszavazás megtörtént. Szó szerint ez hangzott el.

November 16-án merült fel újra ez a kérdéskör, amikor szintén Vona Gábor kérte számon azt, hogy igenis szükség lenne egy ilyen országos népszavazásra. A helyzet az, hogy Németh Szilárd, a nemzet rezsibiztosa reagált a későbbiekben, aki azt mondta: nem gondolom, hogy szükség lenne egy olyan népszavazásra, ami egyébként még jogilag is aggályos, de itt nem a jogi aggályon van a hangsúly, hanem azon, hogy kell-e népszavazást tartani egy ilyen egyértelmű és ilyen egyhangúlag, egyértelműen támogatott ügyben; véleményünk szerint ez az idő még nem érkezett el. Szó szerint ez hangzott el itt a parlamentben. Aztán dr. Vas Imre is reagált a kérdéskörre, és annyit talált mondani, hogy olyan kérdésben érdemes népszavazást tartani, ahol a kormány álláspontja és a választásra jogosultak álláspontja eltér.

November 23-án merült fel újra ez a kérdéskör, akkor én voltam az a szerencsés, aki feltehette a Jobbik alaptörvény-módosító javaslatát illetően ugyanezt a kérdést. Lázár János volt az egyetlen, aki legalább részleges nyitottságot mutatott ebben a kérdéskörben. De elképesztőnek tartom azt, hogy egy ilyen indoklási kör, a Jobbik erőltetése után ön itt előáll ezzel a nem is akarom minősíteni, hogy milyen szöveggel. Azt kell mondanunk, hogy párhuzamosan működhet ez a két eszköz. Ön is tudja, hogy ezt mondtuk, mi is tudjuk. Viszont erősebbnek érezzük azt az alaptörvény-módosítást, ahol nem önöknek kéne szégyenkezni. Hát miért pironkodnak? Államtitkár úr, miért szégyelli magát? Hát az önök népszavazási kérdését akarjuk az önök Alaptörvényébe beletenni egy módosítással? Melyiket szégyellik? A népszavazási kérdést szégyelli ön, vagy pedig a saját Alaptörvényüket? Esetleg annak a módosítását?

Egészen elképesztőnek tartom, hogy párhuzamosan is lehetne élni ezekkel az eszközökkel. A gyorsabb, az olcsóbb és az itt nullaforintos eszköz, amit holnap keresztül tudnánk vinni, lenne az alaptörvény-módosítás. Ettől még mi voltunk azok, akik erőltettünk egy népszavazást, és a felsorolt példák szerint önök voltak azok, akik ezt nem szerették volna. Értem én, hogy egy politikus arcán sok minden elfér, de azért ekkora pálfordulást legalább ne ideologizáljanak meg. Mondjanak annyit, hogy meggondolták magukat, és én ezt el fogom fogadni, és támogatni fogom ezt az országos népszavazást, de ideológiát ne kerekítsenek köré.

Gyöngyösi Márton képviselőtársam jegyezte meg, hogy úgy mondta el ezt a beszédét, mintha egy népszavazást lebonyolító céget alapított volna, nagyon hatásosan, markáns kiállással. A gond az, hogy önök teljesen mást mondtak hónapokkal ezelőtt. Tehát nagyon nehéz ezt megmagyarázni. És adódik a kérdés, hogy mit csináltak fél évig. Mit csináltak Vona Gábor kiállása, kezdeményezése és az önök általi kiállás közötti időszakban, amikor is Magyarország bőrére ment ez a játék? Hónapok teltek el semmittevéssel.

Egyetértek önnel valamiben: amikor népcsoportok erőszakos áttelepítéséről beszélünk a XXI. század Európájában ‑ mert ez a kvóta-, ez a kötelező kvótamechanizmus ‑, akkor én elvárnám azt, hogy a liberálisok hörögjenek a leghangosabban, hogy ez megengedhetetlen, az ilyesmi elképzelhetetlen. A helyzet az, hogy mégsem ez történik. De ami számomra ennél sokkal jobban fáj, mert tőlük nem várok mást, önöktől vártam volna azt, hogy ha itthon megtörténik ez a harcos, markáns kiállás a kvótaszerű megoldásokkal szemben, akkor tessenek már tisztázni azt, hogy az önök uniós biztosa mégis mit csinált akkor, amikor a be nem fogadott migránsok tekintetében fejpénz megfizetésére köteleznék Magyarországot.

Erről születik ott a magyar biztos feltételezhető részvételével egy konszenzusos döntés, és nem tudjuk, hogy a magyar biztos hogyan viselkedett, mit adott ott elő, egyáltalán bármilyen kifogást támasztott-e. Tehát még egyszer kérjük, tisztázzák ez ügyben saját helyzetüket, saját szerepüket. Ez ugyanis az önök politikai hitelét mélyen alááshatja, ha a rosszabb szcenárió igazolódik be. Ha pedig nem, akkor úgy érzem, kötelességük megvédeni saját párttársukat. Összefoglalva tehát egyértelmű, hogy párhuzamosan is tudnának álláspontunk szerint működni ezek az eszközök. Ezekről le lehetne folytatni egy érdemi vitát, hogy melyik az erősebb, melyik a fontosabb, milyen sorrendben következhetnének ezek be.

(22.30)

De azt is látjuk, amellett, hogy az országos népszavazást támogatjuk, ennek kockázatait ön sem tudta itt kizárni. Példának okáért azt, hogy ha szeptemberben vagy októberben kerül sor egy ilyen referendumra, mit fognak önök tenni, ha nyáron Brüsszelben kifőznek Magyarország ellen a fejpénzhez hasonló vagy még egy annál is durvább mechanizmust. Egész egyszerűen nem lesz eszközük. Éppen ezért most minden nap számít. Arra kérjük tehát önöket, hogy ennek felelősségét vegyék komolyan, érezzék a vállukon a súlyát. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)