Felszólalás adatai

Tisztelt Képviselőtársaim! Lezárom az általános vitát, és ahogy az el is hangzott, meg ahogy észrevehető a vitából, nem érkezett módosító javaslat az előterjesztéshez, így részletes vitára nem kell sort kerítsünk. Az előterjesztésről magáról az elfogadásával döntünk majd a következő ülésünkön.

Soron következik az önkényuralmi jelképek használatának büntetőjogi szankcionálásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. A törvényjavaslatot T/10592. számon megismerhették. Emlékeztetem önöket, hogy ma délelőtt elhangzott az expozé, a bizottságok és a vezérszónokok is ismertették álláspontjukat.

A további felszólalásokra kerítünk most sort, már azon képviselőkkel, akik jelen vannak. Az első, akit látok, hogy itt is van a teremben, Mátrai Márta háznagy asszony, képviselő asszony. Öné a szó.

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az Alkotmánybíróság 4/2013. február 21-én alkotmánybírósági határozata alapján 2013. április 30-ai hatállyal megsemmisítette a büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény önkényuralmi jelképek használatát tiltó 269/B. §-át.

Az Alkotmánybíróság rögzítette egyúttal, hogy a határozat megállapításai érvényesek a büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény, az új Btk. 335. §-ára is. Az Alkotmánybíróság határozata és az abban foglaltak alapján a kormány T/10592. számon benyújtotta az önkényuralmi jelképek használatának büntetőjogi szankcionálásáról szóló törvényjavaslatot. A törvényjavaslat általános vitájában emlékezni és emlékeztetni szeretnék.

A rendszerváltás óta felnőtt egy nemzedék, akik nem ismerik, szerencsére, már közvetlenül nem is ismerhetik mindazokat a szörnyűségeket, amelyek ezen jelképek neve alatt elkövetődtek generációk életét megnyomorítva. Mindenkinek képesnek kell lennie azonban arra, hogy tudja, ismerje a jelentéstartalmat, és világosan megkülönböztesse a használatát. A magyar kormány erkölcsi és politikai kötelezettségének érzi, hogy következetesen nézzen szembe a XX. századi diktatúrákkal és azokkal az elkövetett rémtettekkel, és soha többé ne tűrjük el, hogy ilyen történhessen velünk - nyugodtan ezt kimondhatjuk.

A diktatúrák embertelenségeinek feltárása és az áldozatokra való emlékezés az emberi élet tiszteletének egyetemlegessége alapján kell hogy történjen. Helyesen emeli ki az előterjesztő a törvényjavaslat általános indokolásában, hogy a XX. század legborzalmasabb időszaka nem veszhet a feledés homályába, így a totalitárius diktatúrák által elkövetett bűnök áldozataira történő emlékezés része az is, ha e diktatúrák jelképeinek használata meghatározott esetekben tilalom alá esik - áll a javaslat indokolásában.

A nemzetiszocializmus időszaka behatárolható. A kommunizmus alatt a proletárdiktatúra, az egykor létező szocializmus értendő. A fasizmus nem válogatott, áldozatainak száma tízmilliókban mérhető. A fasiszták második világháborús civil áldozatainak száma Magyarországon sok százezer honfitársunk. A kommunista diktatúrák halálos áldozatainak száma világviszonylatban százmillióra tehető. Kelet-Európában egymillióra becsülik azoknak a számát, akik éhínségben, kényszertáborban, koholt vádak alapján, ellenállóként vesztették életüket. Jóval nagyobb azonban hazánkban is arányaiban azoknak a száma, akiket bírói vagy adminisztratív eljárás keretében fosztottak meg szabadságuktól; akiknek a diktatórikus rendszer tönkretette az életét, nyomorította meg testileg-lelkileg.

Tragikus eseményekkel kapcsolatos nemzeti emléknap a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja, 2001-től minden évben április 16. Arról emlékezünk meg, hogy 1944-ben Kárpátalján ezen a napon kezdődött el a magyar zsidóság gettókba kényszerítése, majd későbbi deportálása. Az ENSZ Közgyűlése 2005-ben nyilvánította a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává január 27-ét. Az Országgyűlés 58/2000. (VI.16.) számú határozatával minden év február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává nyilvánította.

Tisztelt Képviselőtársaim! A benyújtott törvényjavaslat - az Alkotmánybíróság határozatára figyelemmel - az önkényuralmi jelképek használatát tiltó rendelkezést oly módon módosítja, hogy az általános jellegű tiltás helyett az önkényuralmi jelképeknek a köznyugalom megzavarására alkalmas módon való terjesztését, nagy nyilvánosság előtti használatát vagy közszemlére tételét tiltja meg. A jogalkalmazás megkönnyítése érdekében a tényállás példálózva meghatározza, hogy a köznyugalom megzavarására alkalmas lehet az elkövetés módja, ha az az önkényuralmi rendszerek áldozatainak emberi méltóságát vagy kegyeleti jogait sérti. A javaslat az Alkotmánybíróság határozatára és az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlatára figyelemmel határozza meg újra mind a Btk.-ban, mind az új Btk.-ban a megsemmisített tényállás helyébe lépő új tényállást.

Meggyőződésem, tisztelt képviselőtársaim, hogy az elhatárolás érdekében szükséges tisztában lenni a képi jelképek, szimbólumok változásaival, ennek használatával, több száz, akár több ezer éves, koronként és földrészenként változó jelentésével és ezek történetével.

A szvasztika egy egyenlő szárú kereszt, amelynek a szárai derékszögben megtörtek, két irányba foroghat. Egyike a legősibb jelképeknek, számtalan kultúrkörben használták, és számtalan kultúrkörben lelhető fel. Már az őskorban része volt a művészetnek, az ókorban pedig széles körben használták. Használták a hettiták, a kelták, az etruszkok és a görögök. Megjelenik számos ázsiai, európai, afrikai és indián kultúrában, néha díszítő motívumként, néha vallási szimbólumként. Jelentése jószerencse, halhatatlanság volt, vagy mint a kereszteknél általában, a négy kar a négy égtájat jelképezte. Leggyakrabban a Nappal hozták kapcsolatba, egy másik feltételezés szerint az éjszakai égboltnak a Sarkcsillag körüli forgását ábrázolja. Ázsiában a népszerűsége ma is töretlen. Európában egy 1604-es forrás szerint az Antikrisztus szimbóluma a szent jel, amelyhez négy bitófagerenda csatlakozik. A horogkereszt mind a mai napig szerepel Finnország köztársasági elnökének zászlajában. 1918-ban, az első világháború végén Svédországban használták a légierőnél, mintegy szerencsejelként volt feltüntetve. Megállapíthatjuk azonban, hogy a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt óta a szvasztika összeforrt a fasizmussal, a rasszizmussal, a nácikkal, a második világháborúval és a holokauszttal.

Az ötágú pentagramma, a vörös csillag vörös színnel kitöltött szabályos ötágú csillag. Az ötágú csillag ősi jelkép, amelyet a közel-keleti vallások arra használtak, hogy megjelenítse azt az eretnek gondolatot, hogy a szentség az emberiségben rejlik. Ötágú vörös csillag található több állam zászlajában. Az iszlám hagyományos színének megfelelően az ötágú csillag színe zöld. Az ötágú zöld csillag többek között az eszperantó jelképe is. A Távol-Keleten sárga csillagot használnak vörös alapon. Washington DC lobogóján és a svájci Wallis kanton címerében is vörös csillagok láthatók. Vannak, akik szívesen bagatellizálják, hiszen szerepel egy sörgyár, illetve egy ásványvíz védjegyében is, miközben a XX. századi történelem egyik meghatározó politikai jelképévé vált, nevezetesen a baloldali diktatúrák jelképévé.

Végül a teljesség igényével megemlítem, hogy a sarló és kalapács Magyarországon és Litvániában tiltott önkényuralmi jelképnek számít.

A benyújtott törvényjavaslat előzményeiről annyit szeretnék mondani, hogy az indítványozó jogi képviselője útján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz 2008. július 14-én, és kérte, hogy az Alkotmánybíróság a korábbi gyakorlatát, valamint a 14/2000. (V.12.) alkotmánybírósági határozatában foglaltakat az Emberi Jogok Európai Bíróságának az indítványozó kontra Magyarország ügyben hozott ítélete alapján vizsgálja felül.

(15.20)

Ezt arra tekintettel kérte, hogy bár nem tartható érv az, miszerint a politikai véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása a demokrácia megszilárdításának és fenntartásának biztosítása végett szükséges, az alkotmányjogi panaszban az indítványozó kifejtette, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság, a Fővárosi Bíróság, valamint a Legfelsőbb Bíróság önkényuralmi jelkép használatának vétsége miatt elmarasztalta, és az indítványozó a vizsgált Btk.-paragrafus azon fordulatát kifogásolta, amely az önkényuralmi jelképek körében az ötágú vörös csillag használatát tiltja. Az Alkotmánybíróság azonban a teljes, nemzetiszocialista, illetve kommunista diktatúrákkal kapcsolatos jelképek használatát tilalmazó tényállás alkotmányossági vizsgálatát elvégezte. Az önkényuralmi jelképek használata büntetőjogi tényállást a Btk. módosításáról szóló 1993. évi XLV. törvény 1. §-a iktatta be.

Bár nem döntő jelentőségű más országok szabályainak bemutatása, a külföldi megoldások ismertetése azonban hozzájárulhat a büntetőjogi tiltás indokoltságának megítéléséhez.

Németországban például nem lehet nyilvánosan használni a nemzetiszocialista jelképeket, a vörös csillag azonban nem tilalmazott, mert az több érvényes szervezet jelképe. Hasonló a helyzet Romániában. A szlovák szabályozásban, Litvániában, Lengyelországban a tilalom mind a nemzetiszocialista, mind a kommunista szimbólumokra vonatkoztatható.

Lettországban a kommunista jelképek nyilvános használatát tilalmazzák. 2005-ben felmerült a nemzetiszocialista jelképek - különösen a horogkereszt - európai uniós szintű betiltásának lehetősége, amely 2007-ben Németország soros elnökségének idején volt tervezett. Több közép-európai ország, köztük Magyarország, Észtország, Lettország, Litvánia, Csehország és Szlovákia támogatták volna a tiltás kiterjesztését a kommunista jelképekre is.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága széles mérlegelési lehetőséget biztosít az államoknak annak eldöntésénél, hogy mi tekinthető a demokratikus társadalomban szükséges korlátozásnak. Az Európai Bíróság gyakorlata emellett arra is tekintettel van, hogy hogyan befolyásolhatja az érintett tagállam történelmi múltja, illetve jelene a véleménynyilvánítás korlátozása megengedett célját és szükségességét. Ugyanakkor az Európai Bíróság álláspontja szerint a vörös csillag nem tekinthető kizárólag a kommunizmust reprezentáló jelképnek, mivel az továbbra is a nemzetközi munkásmozgalom, valamint egyes törvényes politikai pártok szimbóluma. A bíróság ezenkívül úgy véli, hogy a vörös csillag viselése nem jelenti kizárólag az önkényuralmi eszmékkel való azonosulást.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Btk. 269/B. §-ával összefüggő, szűk körű bírósági gyakorlat ellentmondásos, és a Btk. 269. § (1) bekezdése sérti az alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, és ezzel összefüggésben a IX. cikk (1) bekezdését.

Az alaptörvény B) cikk (1) bekezdése a következőt mondja: "Magyarország független, demokratikus jogállam." A IX. cikk (1) bekezdése: "Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához." Továbbá a Btk. 269. § b) pont (1) bekezdésében foglalt önkényuralmi jelképek használata tényállás megfogalmazása nem felel meg a határozottság, pontosság és egyértelműség követelményének.

Az Alkotmánybíróság szerint ellentmondásos az Európai Bíróságnak a Btk. 269/B. §-ával kapcsolatos jogértelmezése is. Kiemelem, hogy Szívós Mária alkotmánybíró különvéleményében idevonatkozóan arra hívta fel a figyelmet, hogy 2008-ban az Európai Bíróságon a magyar képviselet ellátásáért felelős kormány, bár a strasbourgi elsőfokú jogértelmezés számos ellentmondásos megállapítást tartalmazott, nem élt jogorvoslattal. A fellebbezés elmaradása folytán jogerőre emelkedett a marasztaló elsőfokú strasbourgi ítélet, mely a hazai jogkövetésben és jogalkalmazásban egyaránt nemkívánatos hatással járt.

A Nemzeti hitvallásnak azon fordulata, miszerint: "Nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését. Tagadjuk a magyar nemzet és polgárai ellen a nemzetiszocialista és kommunista diktatúrák uralma alatt elkövetett embertelen bűnök elévülését.", két, jelen ügy szempontjából jelentőséggel bíró következtetést tesz lehetővé. Az elkövetett bűnök nem évülnek el, illetve ez a deklaráció alaptörvényi szinten juttatja kifejezésre, hogy nem tesz különbséget a két diktatúra között. Ennek eredményeképpen az Európai Bíróság vörös csillagra vonatkozó határozatából a magyar jogalkotás a későbbiekben bármilyen jogi következményt kívánna levonni, a választott törvényi megállapodásban nem tehet különbséget a nemzetiszocialista, illetve a kommunista jelképek jogi megítélésében, büntetőjogi eszközökkel való üldözésében.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Szalay Péter képviselő úr következik, ugyancsak Fidesz.

DR. SZALAY PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk álló törvényjavaslat újabb és remélhetően eredményes kísérlet, hogy az önkényuralmi jelképek használatát büntetőjogilag szankcionáljuk, magyarán mondva használatukat korlátozzuk.

Az önkényuralmi jelképek alapvetően két részre bonthatóak, mégpedig a fasizmussal összefüggő és a kommunizmussal összefüggő jelképekre. Elmondhatjuk, hogy mindkét csoportba tartozó jelképek használata egyfelől sérti azokat a honfitársainkat, akik bármely oldali jelképek reprezentálta eszmerendszer működése során súlyos, általuk soha ki nem heverhető sérelmeket szenvedtek. Másrészt minden tisztességgel gondolkodó ember alapvetően elítéli ezeket a jelképeket, miután ők is alapvetően és teljességgel elhatárolódnak a jelképek által képviselt, az európai és magyar történelem leggyászosabb tetteit művelő rendszerektől.

Mit is jelentettek ezek a rendszerek? Az egyik csoportot a fasiszta ideológia és az ezt megvalósító fasiszta rendszerek jelentik. A fasizmus ideológiai rendszerének egyik alapvető elve volt, hogy megkülönböztettek úgynevezett árja és nem árja népeket. Ez adta az eszmei alapot ahhoz, hogy a koncentrációs táborokat létrehozva, azokból az országokból, amelyekre a fasizmus hatásköre kiterjedt, emberek millióit hurcolták el és pusztították el ezekben a táborokban. Az áldozatokat származásuk, vallásuk vagy akár a rendszerrel való szembenállásuk miatt ítélték erre a sorsra. Számos honfitársunk esett áldozatul ennek a népirtásnak, és ahogy az ő megmenekült családtagjaik, ugyanúgy a nemzet is emlékezetében őrzi ezeket a tragikus eseményeket.

Ennek a népirtásnak voltak külsőségi jelképei, amint a törvényjavaslat meghatározza, önkényuralmi jelképei, amelyekkel bárhol találkozva elmondhatjuk, hogy ezek a köznyugalom megzavarására alkalmasak, sértik az áldozatok emberi méltóságát vagy kegyeleti jogát. Ha horogkereszttel, SS-jelvénnyel, nyilaskereszttel találkoznánk az utcán, akkor bizony azonnal népirtásra gondolnánk, amelyeket ezen jelképek használatával követtek el.

A másik csoportot a kommunista önkényuralmi jelképek jelentik. Ezek elítélését illetően nem akkora a nemzeti konszenzus, mint a fasiszta jelképek vonatkozásában. Mi lehet ennek az oka? Az okok között nem elhanyagolandó a történelmi ismeretek hiánya, valamint a baloldali-liberális média tevékenysége.

A hazánkban 40 évig működött kommunista diktatúra alapvetően a valóságtól eltérő történelmi oktatást követelt meg a pedagógusoktól. Az internacionalista hűség megkívánta, hogy a kommunizmus rémtetteit eltitkolják az ország közvéleménye elől.

Ebből csupán néhány adalékot kiemelve, amelyet a diákok soha nem hallhattak. A szovjet államban a bolsevikok hatalomra jutása 20 millió orosz ember elpusztítását jelentette. Aki cári tisztségviselő volt, katona vagy rendőr volt, vagyona volt - akár egy jó télikabátja volt -, kivégezték a kommunista ideológia nevében. Hatmillió ukrán parasztot halasztottak éhen, ami szintén valódi népirtás volt. Hasonlóképpen a kommunizmus gyakorlati megvalósítása eredményezte Kambodzsában sok millió ember iszonyú módon történő elpusztítását.

(15.30)

Ne döbbenjünk meg, kedves képviselőtársaim, ilyen a kommunizmus igazi arca. A gyilkos népirtók, a nyájasan mosolygó Sztálin vagy a gabonát szemezgető Rákosi patriarchális álarca mögött rejtették igazi arcukat.

Magyarországon a '19-es kommün idején Szamuely és más elvtársak kezdték a népirtást. Aránylag rövid idejük volt kiteljesíteni az osztályellenség megsemmisítésére irányuló tevékenységüket.

A második világháború országunk kommunista lerohanásával végződött. A korábban foglyul ejtett magyar katonákat és a már elfoglalt országból a Gulag táboraiba hurcolt civileket brutális módszerekkel irtották. A szovjet megszállás magyar nők százezreinek megerőszakolását, az országból az értékek és a mezőgazdasági termények, a vidéki állatállomány alapvető elrablását jelentették. Az orosz katonák kirabolták az elfoglalt ország lakóit, elkobozták értékeiket, óráikat. A magyar múzeumokban és kastélyokban, magánemberek tulajdonában levő műkincseket százezerszám vitték ki a Szovjetunióba. Ezek egy részét a mai napig sem kaptuk vissza.

A magyar kommunista diktatúra átvette és folytatta a kommunista ideológia alapján történő népirtást, gondoljunk a kitelepítésekre, az ottani körülmények, a gyógyszerhiány miatt életüket vesztő honfitársainkra.

Nem elhanyagolható az 1956-ot követő megtorlás áldozatainak sorsa sem. A kommunista ideológia nem magyar tobzódásának rémtettei között ne feledkezzünk meg a katyni kommunista népirtásról, a volgai németek, a krími tatárok módszeres kiirtásáról sem.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezeket és még rengeteg kommunista bűnt 40 évig nem tanítottak a magyar történelemkönyvekben, és hogy az ifjúság ezt soha ne ismerhesse meg, fontos volt, hogy a kommunizmus bűneit tagadó liberális kézben legyen a nyolc év szoc-lib kormányzása alatt az oktatásügy. A korábbi 40 év ilyen vonatkozású agymosása kapott még 8 év folytatási lehetőséget.

A mai magyar liberalizmust jellemzi a magyar értékek mellőzése, az internacionalizmus szeretete, a kommunista ideológiai és filozófiai eszmék gyökerei. Ennek jegyében a mai napig elkötelezett a kulturális és oktatási agymosásban, aminek része a hamis történelemoktatás. Emiatt oly tudatlan sok honfitársunk a kommunizmus bűneinek megítélésében. Ezért is elengedhetetlen volt a nemzeti kormány alatt az oktatási reform végrehajtása. Ennek okán is kérem az oktatási államtitkár asszonyt, hogy szívügye legyen a magyar történelem valósághű oktatása.

A kommunizmus rémtetteinek szőnyeg alá mosásában jó okkal hibáztatható a sajnálatosan még ma is túlsúllyal bíró baloldali-liberális média, ami alatt értem, hogy gondosan kikerülik ezeket a témákat, de mindenképpen igyekeznek azokat lényegtelennek feltüntetni vagy elhallgatni.

A képhez az is hozzátartozik, hogy a független, bátor lengyel nép országának lerohanásában és az ottani pusztításokban Sztálin és Hitler megértő partnerek voltak. Gondoljunk Hitler moszkvai látogatásán a főpályaudvaron kirakott, váltakozóan elhelyezett vörös csillagos és horogkeresztes zászlók erdejének nem meglepő összhangjára, hiszen mindkét ideológia alapelve a más véleményen levők fizikai megsemmisítése. Európa szerencséje, hogy a két gyilkos ideológia nem összefogott, hanem egymást pusztították.

A mai Európában a nyugati európai országok polgárai nem ismerik a keleti országok nemzetei által mindkét népirtó rendszertől elszenvedetteket, ez okból más szemmel nézik a két ideológiát. Minden bizonnyal ez a motívuma, hogy a nyugatiak, lévén soha nem élték át a kommunizmus borzalmait, azt nem minősítik úgy, mint például a lengyelek, lettek, litvánok, észtek avagy mi.

Magyarországon mindkét ideológia nevében népirtást követtek el, nem látok különbséget a kettő között. Ezért mindkét ideológia jelképei önkényuralmi jelképek, mindkettőt jogosan és egyformán szükséges szankcionálnunk, és ennek tudatában biztosítanunk honfitársaink részére, hogy Magyarország területén egyiket se lehessen büntetlenül felhasználni és ezzel sérteni az emberek méltóságát, nyugalmát, kegyeleti érzéseit.

Kérem tisztelt képviselőtársaimat, támogassák az előterjesztést, hogy ezen vonatkozásban is egyértelmű választ adhassunk azoknak, akik hamis történelemtudatot kívánnak fenntartani Magyarországon.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a kormánypárti sorokból.)

ELNÖK: Kétpercesre jelentkezett Pörzse Sándor képviselő úr, Jobbik. Majd kérem, hogy indítsuk újra az órát a képviselő úrnak. (Pörzse Sándor: Bocsánat, elnök úr.) Összegabalyodott a számítógép madzaga a mikrofonnal. A görcsök... (Kézi mikrofont helyeznek Pörzse Sándor elé.) Megjött a kézi mikrofon. Akkor most indítjuk el a számlálót.

PÖRZSE SÁNDOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnézést kérek, összegabalyodott a mikrofon zsinórja.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom üdvözli és igen helyénvalónak tartja, hogy az önkényuralmi jelképek használatával kapcsolatos anomáliák végre tisztázódnak.

Éppen a mai napon Vona Gábor frakcióvezetőnk, elnökünk ezzel kapcsolatosan fölhívta azonban a figyelmet egyfajta furcsa kettősségre, éspedig a kettős mércére. Addig, amíg Magyarországon nagyon helyesen például a horogkereszt vagy a nyilaskereszt használatát a társadalom a legszigorúbban elítéli, addig valamilyen módon Magyarországon a vörös csillag használata szinte elfogadott, azt kell mondanom. Például ha végigmennek az utcán, számtalanszor találkoznak olyan fiatalokkal, akik Che Guevara képével a pólójukon mennek végig az utcán. Most arra ne térjünk ki, hogy Che Guevara az én ismereteim szerint egy tömeggyilkos volt, aki ha jól emlékszem, saját kezűleg négyezer ember halálos ítéletét írta alá, akik közül nem mindenki volt a Batista-diktatúra kiszolgálója, hanem nemes egyszerűséggel ősi kubai nemesi családokhoz tartoztak. Szóval, valahogy egy kicsit elnézőbb ezzel a magyar társadalom is, a nyugati társadalomról meg nem is beszélve.

Szeretném fölhívni a figyelmet arra is, hogy miért nagyon fontos tisztázni az önkényuralmi jelképek használatát. Egész egyszerűen azért, mert egyes hazai vezetők összekeverik az önkényuralmi jelképeket például az ősi magyar jelképekkel. Hogy mást ne mondjak, Csányi Sándor például az Árpád-sávos zászló használatát tiltotta be a magyar futballpályákon, ami egészen elképesztő, egészen elképesztő! A mai napig is (Az elnök csenget.) itt látható a Házban az Árpád-sávos pajzs.

Elnök úr, köszönöm, akkor majd egy másik kétpercesben ezt a gondolatmenetet folytatom.

ELNÖK: Ágh Péter képviselő úr következik, Fidesz.

ÁGH PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy olyan javaslat fekszik előttünk, amely iránt, azt gondolom, hogy nagy társadalmi elvárás van. Még akkor is nagy igény van rá, ha bizonyos szervek nem teljesen így gondolják. A XX. század embertelen diktatúrái ugyanis kitörölhetetlen sebeket hagytak a magyarokban. Az önkényuralmak végigkísérték a mögöttünk hagyott évszázadot, és milliók életét tették tönkre. Megbocsátani lehet, azonban elfelejteni nem tudják érthető módon nyilván ezeket a bűnöket.

Az itt ülő képviselők közül sokaknak és felmenőiknek is megvan a maguk története, és így nemcsak a történelemkönyvek alapján, hanem családjuk sorsán keresztül tudják, miről szóltak a nyilas, náci és a kommunista vörös diktatúrák szörnyűségei. Számunkra emberi tartásból, nemzetszeretetből ezek az emberek példát nyújtanak. Jómagamnak nagyapja ilyen példa volt, aki 1956-ban harcolt, és utána börtönbüntetésre ítélték. De ilyen példa lehet mindannyiunk számára Menczer Erzsébet képviselőtársunk édesapja, Menczer Gusztáv, aki feleségével együtt megjárta a Gulágot. Közös felelősségünk, hogy továbbvigyük ezeknek az embereknek az örökségét, fejet hajtsunk emlékük előtt, és soha ne felejtsük el az ő áldozatukat. Mi, a Fidelitas tagjai ezért veszünk részt évről évre Az élet menetén, és ezért állunk ki azok ellen, akik tagadják a nyilas és náci rémtetteket.

A fejet hajtás okán és az áldozatok örökségének továbbvitelének céljával kötöttünk együttműködést a kommunista diktatúra áldozataival is, a Szovjetunióban Volt Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szövetségével, a Recski Szövetséggel és az 1945-1956 között elítélt politikai elítéltekkel. Országos együttműködésünket helyi és megyei szervezetek tovább mélyítik, hogy ezáltal az új nemzedéknek át tudjuk adni a diktatúra ellen küzdő emberek üzenetét.

Az áldozatok, akik közül hála istennek még sokan itt vannak, ma is világosan vallják a hitüket, hátsó szándék nélkül szeretik a hazájukat, és nem alkudnak meg erkölcsi kérdésekben. Itt vannak, hirdetik az értékeiket, emlékeztetnek egy megveszekedett ideológia bűneire. Sőt győztesek, hiszen az őket megnyomorító diktatúrák már rég nem léteznek, ők pedig még ma is itt vannak köztünk, kihúzott derékkal. Mi, politikusok is erőt, kitartást és hitet kaphatunk tőlük. Emiatt került megfogalmazásra ez a törvényjavaslat, és emiatt kötelességünk támogatni az indítványt.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)

ELNÖK: Pörzse Sándor képviselő úr, kétperces, Jobbik.

(15.40)

PÖRZSE SÁNDOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tehát előző gondolatomat befejezve, azért tartom nagyon fontosnak Magyarországon az önkényuralmi jelképek használatával kapcsolatos dolgok tisztázását és törvénybe foglalását, mert még egyszer mondom, nagyon sokan hajlamosak például ősi magyar jelképeket is önkényuralmi jelképnek nyilvánítani. Ha jól emlékszem, és tényleg nem mindenáron a szocialistákra akarok mutatni, Lendvai Ildikó volt az Magyarországon először, aki az Árpád-sávos zászlót vagy az Árpád-házi zászlót emlékeim szerint egy olyan öt-hat évvel ezelőtt önkényuralmi jelképnek nyilvánította, és valamiféle sajtótájékoztatón, ha jól emlékszem, próbálta a betiltását szorgalmazni.

Szóval most ott tartunk, hogy a mai magyar közélet egyik prominense, Csányi Sándor például az Árpád-házi zászlót a futballmeccsekről kitiltotta, ami véleményem szerint egészen elképesztő, tehát itt nem lehet tudni, hogy mi az út vége. De most nem mindenáron erre akarom persze fölhívni a figyelmet, még akkor is, ha fontosnak tartottam ezt elmondani.

Még egyszer, a Jobbik Magyarországért Mozgalom üdvözli és igen fontosnak tartja az önkényuralmi jelképek használatának tisztázását. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Murányi Levente képviselő úr, Jobbik.

MURÁNYI LEVENTE (Jobbik): Az enyém is kétperces, elnök úr?

ELNÖK: Nem.

MURÁNYI LEVENTE (Jobbik): Jó, köszönöm szépen. Ha napjainkban, akár most fogom magam, és bemegyek egy büfébe vagy pedig egy élelmiszerüzletbe, akkor ott a Heineken sört megtalálom, amelyen egy gyönyörű szép - már akinek az - vörös csillag mosolyog az arcomba. Kérdezem önöktől, hogy elégséges-e itt a fárasztó nap után a fantáziájuk ahhoz, hogy mi történne akkor, ha valami őrült Magyarországon elhatározná, hogy holnaptól horogkereszttel fémjelzett sört fog gyártani és árusítani. Azt hiszem, ismervén a médiát, elképesztő lenne a reakció. Na, kérem szépen, ez a kezdete, az alapja a kettős mérce használatának.

Amin, hogy is mondjam, meglepődtem vagy elkeseredtem, hogy a témával kapcsolatos mai felszólalásokban professzionális politikusoktól is hallottam azt, hogy a német nácizmust, a magyar hungarizmust fasizmusnak titulálják. Kérem szépen, ez a folytatás. A fasizmus olasz történet, semmi másról nem szól, mint egy nemzeti jellegű kommunizmus, az egyébként munkára nemigen használható olasz déli népségnek kielégítéseként a kommunizmus helyett odadobandó. Ehhez szoktam egy életképet felfesteni, ami úgy szól, hogy Molotov, Sztálin kedvenc külügyminisztere beül a Pobjedába, a Vauxhall-motoros Pobjedába, és kihajt Sztálin Moszkva melletti dácsájába, és azt mondja, hogy főnök, nagy a baj. Mi a baj, Molotov elvtárs? Üljön le, igya meg a vodkáját, nyugodjon meg. Azt mondja, itt tartom a kezemben, mondja Molotov, a Völkischer Beobachtert - ez volt a náci újság -, amire föl van írva a cím alá, hogy Német Nemzetiszocialista Munkáspárt. És itt a Pravda a másik kezemben: Szovjet Szocialista Szövetségi Köztársaság. Főnök, baj van, egy platformra kerültünk. Igyon még egy vodkát, Molotov elvtárs, nyugodjon meg! Majd azt csináljuk, hogy aki nem velünk van, az fasiszta.

No, így lett fasiszta a német náci párt, a Waffen-SS, a sima SS, a magyar nyilas és úgy egyáltalán, aki nem tetszett a büdös lábú kommunistáknak, az mindenki fasiszta lett.

Hát, kérem, ez nem így van! Ennek a hazugságnak a lényege az, hogy azt merik egyesek állítani még történészként is, hogy a német náci párt jobboldali volt, méghozzá nem is akármilyen, hanem szélsőjobboldali. Itt közlöm önökkel, hogy a német náci párt volt a világ legbaloldalibb pártja, annál baloldalibb nem igazán volt, mert Sztálin ugyan igyekezett, de nem érte őket baloldaliságban utol.

Tulajdonképpen itt vannak azoknak a hazugságoknak az alapjai, melyek képén megítélnek ma emberek bizonyos dolgokat. Kérem, egy helyen beszélgetésbe keveredtem a kettős mérce kérdéséről, és az illető megkérdezte, miután elmondtam azt, hogy a szocializmus tulajdonképpen egy olyan rettenetes elmélet, aminek alapján minden rosszat az emberiség ellen végre lehet hajtani. Kérem, volt nemzeti-, illetve nemzetközi szocializmus. Sajnos az utóbbi még mindig van. Ezzel a szocialista kérdéssel egy nagyon nagy baj van: mind a kettőnek a legmocskosabb, legrondább emberi tulajdonság, a gyűlölet a motorja. Mind a kettő a gyűlölet alapján működik. Az egyik faji, a másik társadalmi gyűlölet alapján. Semmi különbség nincs. A negyvenes években volt egy ilyen vicc, hogy mi különbség van a nemzetiszocializmus és a nemzeti szocializmus között. Kérem, annyi, hogy Moszkvában hidegebb van.

Tehát tulajdonképpen, akik ma itt ülnek tőlünk jobbra, ugyanúgy ülhetnének a másik szocializmusból, mondjuk, a patkó másik végén, akkor lenne esetleg a kettős mérce kiküszöbölve. De nem ezért beszélek, nem ezt szeretném. Én azt szeretném, ha ők is eltűnnének, nemhogy a másikok bejönnének, mert nincs rá a világnak szüksége, hogy ma szocializmus létezzen bárhol is az országban, bárhol is a világban. Mert ők csak és kizárólag az emberiségnek rosszat hoztak. Semmi jót nem hoztak.

Persze, Steiner úr azt mondta, hogy igen, a horogkereszt meg a vörös csillag önkényuralmi jelkép, de hát azért a vörös csillag nem ugyanaz. A horogkereszt, az szörnyű. Kérem, engedjék meg nekem azt, hogy személyes érintettség kapcsán én úgy érezzem, hogy a vörös csillag a szörnyűbb. Ebben a vörös csillagban, ebben a vértől vörös csillagban az én három társamat fölakasztották és egyet agyonvertek tizenhármunk közül. Tehát azt gondolom, hogy nekem ehhez jogom van, hogy ne szeressem a vörös csillagot, mint ahogy nyilván joga van annak ahhoz, akit a horogkereszt jegyében hurcoltak meg, hogy ne szeresse a horogkeresztet. Nem is várom el tőle. De kérem szépen, hagyjuk már abba a szocializmusokat! Felejtsük már el, nem az, hogy még szemtelenkedjenek és megmagyarázzák, hogy mi a helyes, mi a jó ebben a kérdésben! Akik végigszenvedték, amit ezek az izmusok ebben a két jelképben az emberiség nyakába tettek, azok soha nem fogják ezt megbocsátani.

Úgyhogy kérem azt önöktől, mert ez személy szerint nekem is, de mindenképpen a pártomnak az álláspontja, hogy ebben az országban nincs szükség sem horogkeresztre, sem pedig vörös csillagra. El tudják azt képzelni, hogy lesz olyan őrült most május 1-jén, aki vörös csillaggal fog felvonulni? Mert én el tudom képzelni. És azt is el tudom képzelni, hogy esetleg akad olyan marha is, aki horogkeresztet fog ellenérzésként megjeleníteni. Miért van ennek az országnak erre szüksége? Nem értem az Alkotmánybíróságot, sőt nem értem a strasbourgi Emberi Jogi Bíróságot, aki a Vajnai Attila panaszára pártfogásába vette ezt a szennyes jelképet, amit a vörös csillag jelent.

Kérem önöket, hogy tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy ezek a jelképek ne kerülhessenek újra a szemünk elé.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: A Jobbik frakciójának álláspontját hallották. Nagy Gábor Tamás következik, a Fidesz képviselőcsoportjából, két percben.

(15.50)

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tulajdonképpen nem is akartam hozzászólni, de az előttem lévő két jobbikos hozzászólás indított arra, hogy én is szót kérjek.

Örülök annak, hogy úgy tűnik, hogy konszenzus van ebben a szabályozási körben és ebben a benyújtott törvényjavaslatban itt a Ház különböző frakciói között. Egyet azonban, azt gondolom, mindenképpen hangsúlyoznunk kell: az Alkotmánybíróság állásfoglalásának megfelelően az önkényuralmi jelképeket a most előttünk fekvő törvényjavaslat konkretizálja, néven nevezi, és egyúttal azt is előírja, hogy ezen jelképek olyan típusú használata tilos, büntetendő, ami a köznyugalom megzavarására, az emberek méltóságának, kegyeleti érzésének a megsértésére alkalmas használatot jelent.

Ezt azért tartottam fontosnak a vita ezen szakaszában kihangsúlyozni, mert az egyébként nekem sem tetsző Che Guevara-pólók vagy a Heineken-sörcímke valószínűleg a továbbiakban sem lesz büntetendő, mert nem felel meg ezeknek a kritériumoknak. Ezek szerintünk helytelen divatok, de ettől még nem lehet egy, egyébként nyilván a fogyasztói kultúra által megtévesztett, a baloldali ideológiai maszlag által megtévesztett fiatalt ezért büntetőeljárás alá vonni, nem is szándékozik a törvény ilyenfajta fenyegetettséget tenni, ám ahol ezt mint ideológiai jelképet valóban a kommunizmus bűneinek álcázására, elleplezésére, bagatellizálására próbálják meg majd használni ennek az ideológiának a jegyében, és ez alkalmas arra, hogy az emberek kegyeleti érzéseit megsértse vagy a köznyugalmat megzavarja, akkor igenis az államnak fel kell lépnie ezen önkényuralmi jelképekkel szemben.

Ezt az egyet szerettem volna csak hangsúlyozni, és köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Schiffer András képviselő úr következik, független képviselő.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Hogy megtörjem ezt a nagy egyetértést, szeretném elmondani, hogy a Lehet Más a Politika, hasonlóan ahhoz, ahogyan 2010-ben is állást foglaltunk, továbbra sem támogatja azt, hogy a büntetőjog eszközeivel próbáljunk meg elintézni politikai vitákat.

2010 júniusában is, amikor a Fidesz a parlament elé hozta a kommunizmus, illetve a nácizmus bűnei tagadásának büntetőjogi tilalmát, mi akkor is a büntetőjogi tilalom ellen foglaltunk állást, most is így teszünk. Azzal együtt, hogy az a normaszöveg, ami most a Ház elé került, nyilvánvaló, hogy alkotmányos szempontból egy fokkal jobb, mint az a torz és kártékony gyakorlat, ami 1993 óta hatályban volt, hiszen nyilvánvaló, hogy az, hogy eredmény-bűncselekménnyé teszi ezt a tényállást, ez az alkotmányos tesztnek inkább megfelelteti ezt a tényállást, semmint a korábbi normaszövegek.

Ezzel együtt nekem az a nagyon határozott álláspontom, hogy a '93-as Országgyűlésnek egy szégyene volt az, hogy belement abba a játékba, amibe nem lett volna szabad a politikai elitnek belemennie 1990-ben, hogy elkezdte méricskélni a XX. század rémtetteit. Igen, furcsa mód egyet tudok érteni Murányi Leventével, hogy nincs szükség sem horogkeresztre, sem vörös csillagra a magyar utcákon. És egyet tudok érteni azzal is, hogy összemérhetetlenek ezek a bűntettek. És pontosan ezért ezt a méricskélést a magyar politikának abba kellene hagynia, és a politikai elitnek ki kéne szállnia a történelemkönyvekből. Azt gondolom, hogy egyszerűen nem mérhetők össze sem a nácizmus, sem a kommunizmus bűntettei, és egyáltalán a különböző történelmi korok bűntettei.

Ezzel a tényállással, és azzal, ami továbbél a törvényjavaslatban, egyébként más típusú problémái is voltak jogvédő szervezeteknek, jogtudósoknak vagy éppen a strasbourgi Emberi Jogi Bíróságnak. Nem arra szeretnék utalni, amibe belefutott egyébként szerencsétlen módon a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság, hogy szintén elkezdte méricskélni, összemérni a kommunizmus és a nácizmus bűntetteit. Arról van szó, hogy ahhoz, hogy egy magatartás büntethető legyen, meg kell pontosan jelölni azt, hogy mi az az alkotmányosan védendő, illetve védhető jogi tárgy, amit ezzel a büntetőjogi védelemmel védeni óhajt az Országgyűlés.

Ha az a célja a jogalkotónak, hogy különböző rémképektől kímélje meg a magyar társadalom kisebb vagy nagyobb csoportjait vagy éppen egészét, akkor egész egyszerűen tudomásul kell venni, hogy az ilyen típusú jelképeket nem lehet taxatív módon felsorolni. Látunk olyan erőszakos szélsőjobboldali pártot Európában, konkrétan Görögországban, amelyik nem használja a horogkeresztet, de használ olyan szimbólumot, ami adott esetben a görög társadalomban, az ott élő emberek egy részében félelmet kelthet. És tudunk jó néhány olyan jelképről, például a kommunizmus időszakából, ami nem szerepel ebben a felsorolásban. Tehát vörös csillagot nem lehet hordani, ugyanakkor ha valaki például pufajkát hord, az bár félelmet kelthet, mégsem lesz büntethető. És folytathatjuk tovább a sort.

Egyszerűen azzal kéne számot vetni, hogy technikailag is az a megoldás, amihez folyamodott nagyon szerencsétlen és alávaló módon az 1993-as Országgyűlés, az nem tud célt érni. Soha nem tudunk egy olyan végleges listát készíteni, ami kimerítően tartalmazza azokat a jelképeket, amelyek egy adott korszakban, egy adott időpillanatban valamely társadalmi csoportok számára rémületet keltenek. Nem tudunk ilyen kimerítő felsorolást tenni, semelyik politikai szélsőség irányából.

És természetesen azt sem lehet elhallgatni, hogy a strasbourgi Emberi Jogi Bíróságnak, bármennyire szerencsétlennek is tűnt az indokolása kelet-európai szemmel, azért volt egy olyan érvelése, amit talán érdemes megfontolni. Nevezetesen arról van szó, hogy a kommunizmus bukása utáni Európában vörös csillaggal nem alakultak olyan csoportok, amelyek célzottan, bizonyos társadalmi csoportok megfélemlítését szolgálták, 1990 után. Viszont horogkeresztet használó olyan csoportok, amik kifejezetten arra a célra szerveződnek össze, hogy különböző társadalmi csoportokat vagy éppen menekülteket félelemben tartsanak, ilyenek vannak szerte Európában. Ez az egy különbség van.

Ezzel együtt igen, igaza van Murányi Leventének abban, hogy nincs szükség vagy nincs helye a társadalomban a különböző diktatúrákra emlékeztető jelképeknek. Csak éppen ott van a különbség a LMP és az összes többi párt között, hogy mi egy olyan társadalmat szeretnénk, ahol lemond arról a politikai elit, hogy minden olyan magatartást, amit egyébként erkölcsileg elutasít, azt rögtön jogi normába fogalmaz, sőt büntetőjogi tilalommal sújt.

Azzal vessünk számot, hogy egy olyan társadalomban, ahol a hatalom minden morális normaalkotás alól felmenti a politikai közösséget, és minden számára nem tetsző magatartást büntetőjogi határok közé akar betolni, egy ilyen társadalomban gyakorlatilag az emberek felszabadítva érzik magukat az önálló morális normaalkotás felelőssége alól. Ez a helyzet.

Tehát azt tudom mondani, hogy az LMP egy olyan Magyarországot szeretne, ahol igen, az emberek egyénileg a saját felelősségüknek érzik azt, hogy akkor, amikor egy diktatúrára emlékeztető jelképet használnak, vagy egy diktatúra bűntetteit relativizálják, akkor személyes felelősséget vállalva, személyes kiállással utasítsák ezt el a polgárok. Nem miniszterelnöki betiltásokra van szükség, és nem büntetőjogi korlátozásokra van szükség. Arra van szükség, hogy egy olyan társadalom legyen végre Magyarországon, ahol minden egyes egyén felelősséget érez, nem pusztán a közösségért, felelősséget érez azért, hogy milyen szellemi környezetben élünk, felelősséget érez azért, hogy ebben a közösségben milyen magatartások elfogadhatóak, és milyen magatartásokat kell elutasítani.

Ha továbbra is azt az utat járja a politikai elit, hogy felmenti az egyént az ilyen normaalkotás felelőssége alól, és büntetőjogi eszközökkel akarja megmondani azt, hogy mi helyes és mi helytelen, soha nem lesz Magyarország egy olyan ország, ahol az emberek saját maguk ki fognak állni az igazukért, saját maguk ki fognak állni azért, hogy valamilyen magatartást éppen elutasítanak, megvetendőnek tartanak.

Azt gondolom, hogy mindannyian abban lennénk érdekeltek, hogy a történelmileg feledésre ítélt bűnök vagy a történelmileg megvetésre ítélt bűnök tekintetében kialakuljon egy nagyon mély, érzelmileg is átélt konszenzus a magyar társadalmon belül. Azt, hogy ez létrejöjjön, kockáztatjuk azzal, hogy elkezdünk jelképekkel hadakozni.

Nekünk az a meggyőződésünk, hogy büntetőjogi tilalomnak a szólásszabadság területén akkor van helye, ha a politikai szólás az erőszak nyilvánvaló és közvetlen veszélyével fenyeget.

(16.00)

A jelképhasználat esetén, még akkor is, ha ez a köznyugalom megzavarására alkalmas, az erőszak nyilvánvaló és közvetlen veszélye, függetlenül attól, hogy milyen jelképről van szó, nem forog fenn.

Arra szeretnék emlékeztetni, hogy mind az Alkotmánybíróság több határozatában, mind a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság pontosan amellett érvelt, hogy a sokféleséget tisztelő társadalomban akkor lesz helye a vélemények szabad és erőszakmentes megvitatásának, ha akár a szélsőséges, elfogadhatatlan tartalmú vélemények is szabadon meg tudnak jelenni. Akkor lesz a társadalomnak egy egészséges védekező rendszere a szélsőséges nézetekkel szemben, akkor lesz egy letisztult emlékezet a társadalomban, ha van helye a vitának a szélsőséges, elfogadhatatlan tartalmú nézetekkel szemben. Az ilyen tartalmú büntetőjogi korlátozások pontosan az ilyen vitákat fojtják meg.

S akkor nézzük az elmúlt évek gyakorlatát! Azt lehetett látni például a korábbi kormányzati ciklusban is, amikor mindenféle - Bárándy képviselőtársam pontosan tudja, hogy miről beszélek - ötletrohamok voltak az akkori parlamenti többség részéről, hogy hogyan lehet politikai alapon korlátozni a szólásszabadságot. De ebben az időszakban is az történt, hogy hiába fenyegettek társadalmi csoportokat erőszakkal, Dunába hajigálással például akkor, amikor a gyülekezési jogukat gyakorolták, közösség elleni izgatás miatt büntetőeljárás alig-alig indult. Ellenben a rendőrség azzal szórakozott, hogy ha meglátott egy úgymond tiltott önkényuralmi jelképet valakinek a hátitáskáján, az illetőt elfogta, elvitte, megindította a büntetőeljárást, és ki lehetett pipálni a bűnügyi statisztikában, hogy a rendőrség tette a dolgát és fellépett.

Félrevezetők az ilyen tényállások. Egyrészt aránytalan korlátozását jelentik a politikai véleménynyilvánításnak, másrészt pedig nem alkalmasak arra, ami egyébként a jogalkotónak akár szándéka is lehetne, hogy például a faji alapú erőszakot ilyen tényállásokkal megelőzhesse. Nem megelőzi, hanem a rendőrség számára egy menekülőutat kínál. Egyszerűbb egy adott esetben horogkeresztet ábrázoló hátitáska miatt valakit bezsuppolni és elvinni, semmint felderíteni azt, amikor csoportok kifejezetten arra szerveződnek, hogy megfélemlítsenek magyar állampolgárokat valamilyen jellegzetes tulajdonságuk miatt.

Azt gondolom, hogy akkor, amikor az úgynevezett önkényuralmi jelképek tilalmáról beszélünk, nagyon-nagyon óvatosan szabad csak a külföldi példák felé kapkodni. Azért, mert amikor például a német szabályozást vetik fel az indokolásban, akkor azzal nem kalkulál az, aki a német szabályozásra hivatkozik, hogy Németországban, illetve Németország nyugati felén 1945 után volt lehetőség a XX. századi traumák kényszermentes, erőszakmentes kibeszélésére. Magyarországon erre sem volt lehetőség. A kommunista diktatúra nemcsak egy újabb rémtettet zúdított a magyar társadalom nyakába, hanem lehetetlenné tette azt, hogy az 1945 előtti rémtettekről, például a holokausztról, például Magyarország második világháborús részvételéről, de például Trianonról egy egymás szenvedéstörténeteire nyitott diskurzus alakuljon ki. Tehát abban az időszakban, amikor szerencsésebb nemzeteknél lehetett kibeszélni az adott nemzetnek, az adott társadalomnak a szenvedéseit, adott esetben a felelősségét a második világháború tragédiáiban, Magyarországon erre nem nyílott lehetőség. Magyarországon ráadásul emiatt a különböző történelmi traumák egész egyszerűen egymásra torlódtak.

Azt hiszem, hogy éppen ezért a magyar jogalkotónak nem az a dolga, hogy jelképekkel hadakozzon. A jelenlegi büntetőjogi arzenál a legutóbbi alkotmánybírósági döntés után is elégséges arra, hogy a különböző faji indíttatású erőszakcselekményeket megelőzze. A közösség elleni izgatásnak az 1992 után hatályos tényállása elégséges eszközt ad az államszervezet kezébe, hogy az erőszakra uszítás ellen hatékonyan fellépjen. Az a rendészeti szervek felelőssége és a mindenkori kormányok sara, hogy ezt az eszközt mégsem alkalmazták hatékonyan a nyomozó hatóságok az elmúlt tizenöt évben. De ezért nem a Btk.-hoz kellene újra hozzábabrálni.

Én azt szeretném, hogy Magyarországon egy olyan légkör alakuljon ki, ahol a politika kiszáll a történelemkönyvekből, nem jelképekkel hadakozik, és meghalljuk azt politikai oldalakra tekintet nélkül, hogy ennek a politikai közösségnek a különböző részei milyen szenvedéstörténeteken mentek keresztül a XX. században. Erről akkor lehet nyíltan beszélni, ha leszokunk arról, hogy büntetőjogi eszközökkel próbáljuk meg újra meg újra értelmezni a történelmet. És nagyon óvnám mindannyiunkat attól, hogy akár a mostani vitát is arra használjuk fel, hogy elkezdjük összemérni az összemérhetetlent. Nem összemérhető az, ami 1945 után, illetve 1945 előtt történt Magyarországon. És sajnos azzal kell megalkudnunk, hogy ezek a különböző történelmi traumák egymásra rakódtak Magyarországon, egymásra rakódva terhelték a lelkeket a magyar társadalomban. Ezt a történelmi tényt, ezt a, ha úgy tetszik, szociálpszichológiai fejlődéstörténetet nem lehet büntetőjogi eszközökkel megoldani. Le kell mondanunk arról, hogy ezt az Országgyűlés büntetőjogi eszközökkel kezelni tudja. Ez részint a politikai kultúra kérdése, részben meg az oktatás kérdése. Amikor politikai kultúráról beszélek, akkor pontosan arra gondolok, hogy a politikai kultúra is akkor fejlődik, ha a politikai elit nem gondolja azt, hogy a legsúlyosabb jogkorlátozásokkal, a legsúlyosabb jogi eszközökkel lehet a lelkeket befolyásolni Magyarországon.

Összegezve: úgy látom és a Lehet Más a Politika úgy látja, hogy a politikai véleménynyilvánítás szabadsága tág terei mellett szóló érvek és az a haszon, ami a politikai közösségben keletkezik attól, hogy a politikai vitákat szabadon le lehet folytatni, sokkal többet jelent annál, mint hogy kiragadunk néhány jelképet... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Egy perc hosszabbítást kérek.

ELNÖK: Parancsoljon, képviselő úr!

DR. SCHIFFER ANDRÁS (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tehát mint hogy kiragadunk néhány jelképet a régmúltból, és ezeket büntetőjogi eszközökkel próbáljuk meg tiltani, főként akkor, amikor pontosan tudjuk, hogy azok a szimbólumok, amelyek ma a legkülönfélébb társadalmi csoportokban riadalmat keltenek, felleltározhatatlanok, és garantált a jogalkotó kudarca, ha megkísérli ezeket a jelképeket felleltározni.

Éppen ezért arra kérném a tisztelt Országgyűlést, hogy szálljon ki a történelemkönyvekből, mondjunk le arról, hogy ilyen típusú büntetőjogi eszközökkel lehet történelmi igazságot szolgáltatni, és alkudjunk meg azzal, hogy a politikai kultúra fejlődését és az egyéni normaalkotás felelősségét nem lehet büntetőjogi eszközökkel pótolni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Nem látok több jelentkező képviselőt, így Rétvári Bence államtitkár urat kérem, hogy fáradjon a helyére, mert minden bizonnyal kíván válaszolni az elhangzottakra.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm mindenkinek az általános vita két részében, a vezérszónoki körben és a mostani délutáni vitában is a felszólalását, hiszen úgy gondolom, hogy nagyon fontos az a munka, amit itt végzünk. Jelképes munka, semennyire nem írjuk át a történelemkönyvet, hanem a történelemkönyvből tanulunk, és a történelemkönyvből tanulni pedig nem szégyen, a történelemkönyvet átírni viszont az. És ha tanulunk a történelemkönyvből, akkor úgy gondoljuk, hogy egy nap sem maradhat olyan, amikor büntetlenül használhatnak egyesek ilyesfajta diktatúrákra visszautaló képet.

A mostani általános vitarészben nagyon sok képviselőtársam nagyon részletesen, akár tudományos igénnyel, akár személyes élményeit fel-felhozva elmondta, mennyi indokunk van arra, hogy mind a két jelképet megtiltsuk, mind a két jelkép használatához büntetőjogi szankciókat is fűzzünk. S nagyon örülök, hogy támogatóak voltak a pártok részéről a különböző megnyilvánulások, hogy ezeket a magatartásokat mindenképpen igyekezzünk visszaszorítani.

Ami azt a felszólalást, azt a javaslatot, azt a módosító javaslatot illeti, amelyik rögtön eredményt is követelne, és nemcsak a köznyugalom megzavarására alkalmas módon, hanem a köznyugalom megzavarásával, tehát befejezett eredményként kívánja csak szankcionálni ezt a magatartást, arra azt tudom mondani, hogy a mostani büntető szabályunk számtalan részén csak az alkalmas mód van erre. A garázdaság esetében erőszakos magatartást tanúsítani alkalmas arra, hogy másokban riadalmat keltsen, ugyanígy a közveszéllyel fenyegetésnél a köznyugalom megzavarására alkalmas valótlan tény állítása vagy látszat keltése a törvényi tényállási elem, szintén a törvényi vagy hatósági rendelkezés elleni izgatásnál a köznyugalom megzavarására alkalmas módon kell törvény vagy más jogszabály ellen általános engedetlenségre uszítani.

(16.10)

Tehát még tudnék példákat sorolni a most hatályos és az új büntető törvénykönyvünkből is, amelyek nem a befejezettséget, csupán az alkalmasságot szabják meg mint a törvényi tényállás elemét, ezért terjesztette be a kormány ezt a fajta módozatot.

Persze azoknak a gondolatán is tovább lehet menni, akik azt mondják, hogy aki kitesz magára egy vörös csillagot, az mi másért tenné ki, mint hogy megzavarja a köznyugalmat. Akár a bírósági gyakorlatban kialakulhatott volna egy olyan vélelem is, hogy ha valaki kitűz egy vörös csillagot, az nyilvánvalóan nem egyfajta esztétikai vagy egyéb tevékenység, hanem az nyilvánvalóan a köznyugalom megzavarásának az igénye, tehát immanensen eddig is sokan gondolhatták, hogy benne van a törvényi tényállásban ez az elem. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy ettől kezdve már sem nemzetközi fórumok, sem a nemzetközi fórumok mellett a magyar Alkotmánybíróság nem hivatkozhat arra, hogy nem elég konkrét ez a törvényi tényállás, vagy túl tágan értelmezi a büntető törvénykönyv a bűncselekmény megvalósulásának a kereteit, hanem most már egyfajta érzelmi azonosulást, célzatot vagy egyfajta motívumot is kiemel a mostani büntető törvénykönyv. Hiszen ahogyan itt elhangzott, és az Alkotmánybíróság indokolásában is szerepel, nagyon eltérő lett a bírósági joggyakorlat. Voltak olyan bíróságok, amelyek ez alapján hoztak ítéleteket, voltak, amelyek nem hoztak elmarasztaló ítéleteket. Tehát talán azért is küldte az Alkotmánybíróság vissza hozzánk ezt a mostani javaslatot, hogy konkrétabbá téve a tényállást, ne fordulhasson elő az, hogy ha az ország egyik részében valaki kitűz egy vörös csillagot egy munkáspárti vagy más felvonuláson, akkor ez az illető büntetlenül marad, míg máshol vele kapcsolatban elindul egy büntetőeljárás.

Úgy gondolom, a továbbiakban bizonyára lesz még olyan személy, aki provokatív szándékból ismételten ki fogja tűzni a vörös csillagot, bár a vörös csillag fenyegetettsége és a horogkereszt fenyegetettsége is folyamatosan fennmarad. Tehát, hogyha a normál menetrendben el tudjuk fogadni itt a parlamentben, márpedig úgy látom, különösebben módosító javaslat elfogadására sem lesz szükség a javaslat feljavítása céljából, akkor már korábban, de még ha módosító javaslat lenne, akkor is időben tudnánk elfogadni ezt a javaslatot, tehát időben hatályba tud lépni, időben ki lehet hirdetni a javaslatot, és április 30-a után, május 1-jén továbbra is büntetett marad a vörös csillag és a horogkereszt használata, az önkényuralmi jelképek használata. De ugyanakkor, ha eddig is a büntetett jelképek használatra kerültek provokatív célból, akkor lehetséges, hogy akik eddig ebből akartak vagy megélni, vagy médiavisszhangot kelteni, vagy valamilyen belső felborult értékviszonyaik miatt ezeket a jelképeket magukra tűzték, nyilvánvalón lehet, hogy újra el fognak indítani ilyen próbapereket. Bízunk benne, hogy a strasbourgi bíróság akkor, amikor a magyar jogalkotás, a magyar törvényhozás ugyan fenntartotta a büntethetőséget, de konkrétabbá tette a tényállást, értékelni fogja ezt a fajta módosítást, hiszen ez pontosan a strasbourgi és az alkotmánybírósági ítéletek irányába hat, bár ránk az első kevésbé, de az Alkotmánybíróságé teljes mértékben kötelező. És értékelve annak a százmilliónyi embernek a kegyeleti jogait, akik meghaltak a kommunizmus következtében, és értékelve a közép-európai, kelet-európai országok nagyon hányattatott történelmét, végre olyan döntést fog hozni, amely a magyar emberek számára is elfogadható, és nem közfelháborodást, hanem közmegelégedést jelent itt Magyarországon. Hiszen ha ez megtörténik, akkor talán ezek a provokátorok, akik itt-ott-amott igyekeznek mások kegyeleti jogát teljesen otromba módon megsérteni, ők is talán visszább vesznek az agaraikkal, és lehet, hogy otthon, egymás közt majd nosztalgiáznak a Rákosi-időkről, de a köznyilvánosság előtt nem fognak ilyesfajta szimbólumokat és jelképeket használni.

Én nem értenék egyet azzal a megnyilvánulással, hogy a véleménynyilvánítás szabadságát szinte korlátlanná kell tenni ebben az esetben, és mindenki számára ezeknek a jelképeknek a használatát meg kell engedni. Hogyha már akár a médiaszabályozásban is igyekszünk bizonyos erőszakos tartalmakat korlátozni, az interneten is olyan szabályokat vezetünk be, amelyek a romboló, erkölcstelen vagy bizonyos népcsoportok ellen uszító tartalmakat kiküszöbölik a médiából, hogyha holokauszt-emléknapot tartunk arra, hogy elítéljük a nácizmus rémtetteit, ha a kommunizmus áldozatainak emléknapját tartjuk, vagy elítéljük a sztálinizmus, a rákosizmus és a Kádár-rendszer szörnyű rémtetteit, következetlenek lennénk, ha a büntetőjog eszközével nem élnénk. Ez nem pusztán egy eszköz, hanem a nagyon sok eszköz eszköztárából egy rész. Ha tanítjuk az iskolában, ha megemlékezünk itt a parlamentben, akkor nyilván aki azokat az értékeket durván, célzottan és nagyon nagy mértékben tagadja, rombolja, amelyeket mi itt közösen vallunk, amelyekről mi itt megemlékezünk, amelyekre emléknapokat, oktatási segédanyagokat vagy akár külön programokat szervezünk, múzeumokat tartunk fönn a Páva utcában vagy az Andrássy út 60-ban, akkor nyilvánvalóan indokolt, hogy a büntetőjog eszközével is éljünk, hiszen így teljes a képlet, így fontos fellépni ezekkel szemben.

Én magam sem szeretném igazából, hogyha bármikor Magyarországon, Budapest utcáit akár horogkereszttel, fekete ruhában masírozó alakok lepnék el, de azt sem, hogyha vörös csillagos egyfajta nosztalgiamenetet hajtanának végre. Hiszen ne feledjük el, hogy összesen 1 millió ember szenvedte el a kommunizmus büntető szervezetrendszerének valamiféle tevékenységét, 1 millió ember ellen indult Magyarországon valamilyen eljárás, lehetett ez nyomozás vagy rendőrhatósági vagy más eljárás, s ezek közül nagyon sokak ellen vádat is emeltek, az ügyészség látókörébe is kerültek, és ez bizony nagyon sok magyar családot érint. Hiszen hogyha megnézzük a konkrét adatokat, 650 ezer ember ellen indult vádemelés, ennyi vádiratot fogalmaztak meg, és 390 ezer esetben elmarasztaló ítélet is született a kommunizmus ideje alatt. Túl azon a több százezernyi honfitársunkon, akiknek az élete a második világháború alatt a náci rémtettek következtében akár Magyarországon, akár a haláltáborokban szörnyű körülmények között ért véget, ne feledjük el, hogyha csak az '56-os forradalmat nézzük, ott is 2 ezer fő halt meg, 20 ezer fő megsebesült, 350 főt kivégeztek, 22 ezret bebörtönöztek, 13 ezret internáltak, 200 ezer fő pedig elmenekült az országból. Recskre hurcoltak 1300 főt, Budapestről kitelepítettek 13 ezer főt, a Hortobágyra vittek 10 ezer főt, és még sorolhatnánk, hogy a B-listások és mások miként szenvedték el a kommunizmust, vagy mi történt a szovjet hadifogságba került 189 600 fővel, mi lett a "málenkij robotos" 600-650 ezer fővel, és mi lett azzal a 250-350 ezerrel, aki ezek közül soha nem tért vissza. Ezeknek az embereknek az életét mind-mind a vörös csillag vagy mind-mind a horogkereszt jelképe alatt vették el vagy nyomorították meg. Ezeknek az embereknek a kegyeleti jogai és az általános igazságosság is azt mondatja velünk, hogy márpedig ezeket a szimbólumokat Magyarországon ilyen történelem után folyamatosan tiltani kell.

Köszönöm ehhez mindenkinek a támogató megnyilvánulásait, és remélem, hogy mindez majd támogató szavazatokban is megnyilvánul. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Az általános vitát ezennel lezárom. Módosító javaslat érkezett, így a részletes vitára bocsátásra és magára a részletes vitára a következő ülésünkön kerítünk sort.

A napirendi pontok végére érkeztünk. Egy napirend utáni hozzászólásra készülhetünk, Csóti György képviselő úr, a Fidesz képviselője: "Miért kell és miért jár az autonómia az elszakított nemzetrészeknek?" címmel. Öné a szó, 5 percben.

Felszólalások:   97-113   113-135   135-136      Ülésnap adatai