Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Megállapítom, hogy a frakciók felhasználták a rendelkezésükre álló időkeretet. Most megkérdezem Tátrai Miklós államtitkár urat, hogy kíván-e szólni. (Tátrai Miklós jelzésére:) Jelzi az államtitkár úr, hogy nem kíván válaszolni a vitában elhangzottakra.

Tisztelt Országgyűlés! Felhívom képviselőtársaim figyelmét, hogy a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében az általános vita lezárására csak az ülésnap végén kerül sor. Most az általános vitát elnapolom.

Soron következik a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. Az előterjesztést T/4009. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/4009/2-13., valamint T/4009/16. számokon kapták kézhez.

Előző heti ülésünkön az Országgyűlés elfogadta, hogy a törvényjavaslat általános vitájára 5 óra 6 perces időkeretben kerüljön sor. Ebből a mai napon 3 óra 26 perc áll a frakciók és a független képviselők rendelkezésére.

Felkérem Pettkó András jegyző urat, ismertesse az időkeret mai napra vonatkozó megoszlását.

PETTKÓ ANDRÁS jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A mai napi időkeretből az MSZP képviselőcsoportjának 87 perc, a Fidesz képviselőcsoportjának 66 perc, a KDNP képviselőcsoportjának 15 perc, az SZDSZ képviselőcsoportjának 26 perc, az MDF képviselőcsoportjának pedig 10 perc áll rendelkezésére. A független képviselők 2 percben fejthetik ki álláspontjukat.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalásokra kerül sor. Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót; elsőként Tukacs István képviselő úrnak, MSZP.

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szerencsés és szerencsétlen helyzetben vagyunk a mai alkalommal. Szerencsés helyzetben vagyunk azért, mert a költségvetés tárgyalásával párhuzamosan nem úgynevezett salátatörvény formátumban került elénk a költségvetés és ettől elválasztva a költségvetést megalapozó törvénytervezetek, illetve törvénymódosítások.

(14.00)

Ez egy szerencsés és egyébként az idevonatkozó szabályokat betartó helyzet. Azért, mert a költségvetés önálló tárgyalása biztosítva van, egyben minden képviselőtársunk számára világos az itt előttünk fekvő megalapozó törvények tekintetében, hogy a költségvetést milyen ügyekben kell változtatni, milyen dolgokra, milyen döntésekre kell építeni. A döntéshozatal párhuzamos, hiszen egyszerre folyik a két törvénytervezet vitája, egyszerre tárgyalunk, mint ahogy az előbbi órák ezt bizonyították, az ország költségvetéséről és egyszerre a megalapozó törvényekről.

Ugyanakkor a helyzetünk némileg szerencsétlen, hiszen a költségvetést megalapozó törvények egyetlen gondolattal vannak csak összekötve, a következő év, remélhetőleg majd a parlament által elfogadott költségvetéséhez kötődnek, ugyanakkor nagyon nehéz ezeket a szinte mozaikszerű darabokat egységes egyéb gondolatisággal egymás mellé illeszteni, hiszen szerepel a megalapozó törvények között oktatás és felsőoktatás, önkormányzat és egészségügy, a központi fejezetek és a különféle alapok kérdése is.

Ez számomra azt jelzi, hogy valószínűleg egészében a megalapozó törvényekről képviselői hozzászólás keretében nem tudunk beszélni. Magam is három területet szeretnék hozzászólásom keretében említeni. Az első a megalapozó törvények körében érintett egészségügy maga, hiszen ha rápillantunk a megalapozó törvények sorára, akkor azt látjuk, hogy több helyen szerepel részben a megváltozó egészségbiztosítási rendszerrel kapcsolatos előzetes döntés lehetősége, részben az önkormányzatok egészségüggyel kapcsolatos feladatainak az ügye, és szerepel bizony az úgynevezett E-alapra vonatkozó néhány szabály is.

Kezdeném az E-alappal magával, hiszen a 12. § számomra egyszerre a méltányosság és egyszerre a szigor változtatása, változtatási szándéka. A méltányosságé, hiszen gondolom, abban mindannyian egyetértünk, hogy a szakmailag befogadott, elfogadott, de finanszírozásba még be nem fogadott eljárásoknak, gyógyászati ellátásoknak, segédeszközök térítési díjának méltányossági lehetősége, illetve ezek bővítése mindannyiunk, de főleg az ezt igénybe vevők számára fontos. Ugyanakkor meg kell említeni azt, hogy ugyancsak a méltányosság körébe sorolja a tervezet az eszközök javítását, ennek támogatását, a különféle különleges tápszerek, allopátiás gyógyszerek körét is. Ezért tehát a paragrafus a méltányosságé, ugyanakkor másik bekezdésében pedig a szigoré is. Azé a szigoré, amely azt mondja, hogy az adatszolgáltatási kötelezettség - amely különféle, az E-alapból fizetendő pénzbeni támogatásokkal kapcsolatos - kötelező, és aki ezt nem teljesíti, arra nagyobb szigor érvényes. Nagyobb szigor érvényes nagyobb bírsággal, nagyobb mulasztási bírsággal is. Ez nyilvánvalóan nem feltétlenül a költségvetés helyzetének javítását szolgálja, hanem azokét, akik ebben támogatottak, magyarul: a sérültekét, sérülést szenvedőkét.

A másik ügy, amiről szólni szeretnék, az önkormányzatok számára 2008-2009-es években biztosított céltámogatások ügye. Mint kiderül az előterjesztésből, a 2007. évig jelölte meg a parlament a céltámogatások körét, és a most előttünk fekvő tervezet pedig két dologban kíván döntést hozni: mi maradjon benne ebben a körben, és az eddigi két célból mi legyen az, amit támogatunk. Nos, a tervezet azt mondja, hogy az önkormányzatok számára megnyíltak azok az európai uniós források, amelyek a szennyvízberuházásokat segítik, és bár megjegyezném, hogy ezek a lehetőségek az önkormányzatok önerejét tekintve valamivel kedvezőtlenebb helyzetet jelentenek, mégis támogatom, és támogatásra javaslom azt, hogy az önkormányzatok megcélozható céltámogatásai körében a 2008-2009. években az úgynevezett gép-műszer beszerzés maradjon meg. Magyarul, az önkormányzatok a működő kórházak és szakrendelők számára gép-műszert szerezhessenek be 1 millió forint értéken felül, valamint aneszteziológiai, intenzív terápiás sürgősségi eszközöket is.

Tisztelt Ház! Egy dologról szeretnék még szólni mint az úgynevezett 1 százalékos törvényben aktívan közreműködő képviselő, nevezetesen, az úgynevezett egyházi 1 százalék előttünk fekvő tervezetben szereplő módosításáról. Mint törvénytisztelő állampolgár és képviselő, azt mondom, hogy a vatikáni megállapodást be kell tartani. Mint baloldali képviselő, azt mondom, hogy az állam és az egyház elválasztása számomra egy fontos kérdés.

Mindkét szempontot érvényesítve azt gondolom, hogy a tervezetet a magam részéről támogatom, ugyanakkor az előttünk fekvő mondatokból egyet megerősítenék, azt, hogy tárgyalások folynak az egyházakkal, és tárgyalások fognak folyni remélhetőleg, és ezek megállapodásra fognak vezetni nemcsak az előttünk fekvő 1 százalék kérdésében, hanem az egyházi finanszírozás kérdésében is.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Aszódi Pál képviselő úrnak, Fidesz.

DR. ASZÓDI PÁL (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A tárgyi ügy kapcsán én az előterjesztés 3. §-ának rendelkezésével szeretnék foglalkozni, amelyik a nyugdíjalap részeit taglalja és sorolja fel. Azt halljuk a kommunikációban, hogy ez a nyugdíjalap 8,5 százalékkal növekszik. Ebbe a nyugdíjalapba tartozik, mint ahogy az ismert jogszabály mondja, az öregségi nyugdíj, a rokkantsági, a baleseti rokkantsági, a rehabilitációs járadék, hozzátartozói nyugellátás, 13. havi nyugdíj és a külön törvényben meghatározott méltányossági kifizetések fedezete.

Tisztelt Országgyűlés! Ez a bizonyos 8,5 százalék növekedés hihetetlenül hangzik, ha figyelembe vesszük, hogy ehhez a - azért soroltam föl részletesen - Nyugdíj-biztosítási Alaphoz tartozó területekhez odasorolták a rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíjat. Emiatt emelkedett a nyugdíjalap, mert a többit áttették. Az egészségügyből ezt idehozták, és az egészségügyi biztosítási alapból idejött ez a bizonyos két terület, növelte meg és adja ki a 8,5 százalékot. Ha vannak okosabb szakemberek, akkor kérem, szíveskedjenek meggyőzni, de az ismereteink és ismereteim szerint ez a bizonyos többször hangoztatott 8,5 százalék növekedés ezen alapszik. Egyébként a fölsorolás természetesen nem tartalmazza, mert még az előző napirendi ponthoz tartozott volna, a szociális biztonságot és szociális helyzetmegoldási javaslatokat és elképzeléseket, amelyek másfél millió nyugdíjas helyzetét nem tudják megoldani, de minimum egymillió nyugdíjasét.

Mindenki tudja, hogy a szociális kérdések megoldása nélkül a 2 százalék nyugdíjemelésekkel és ezekkel a mutatókkal az egymillió nyugdíjas helyzete nem oldódik meg. Nagyon félő, hogy Pusztaottlaka nem csak egyedi eset lesz, ahol a házastársat nem tudta a túlélő eltemetni; a polgármester és az önkormányzat ásta meg a sírt, ők vitték ki a halottat a háztól a temetőbe, de már nem tudták kifizetni a temetési költséget, mert az önkormányzatnak egy fillérje nincs.

(14.10)

Nagyon félő, rengeteg tünet és jelentkezés van, hogy ebben a kategóriában óriási nagy a szegénység. Ebből a felsorolásból, amit a Nyugdíj-biztosítási Alap felsorol, hogy ki kap és majd mennyit, tudjuk a százalékokat: a 4,9 százalék meglesz, a 13. havi nyugdíj meglesz, a korrekció meglesz. Apropó, a korrekciónál soha nem hangsúlyozzuk ki, kérem szépen, soha nem mondjuk - a korrekciós probléma itt is megvan, ez 1998-ig szól. Erre az évre is van egy bizonyos tól-ig szakasz, ha jól emlékszem, '91-től '95-ig, de ez nem 700 ezer, de most számszaki vitába ne menjünk. A lényeg az, hogy ezekben a kategóriákban is, tehát a 2007. évi kategóriában is van 120 ezer forintos meg 130 ezer forintos nyugdíjas is, nem csak 40 ezer forintos, tehát ami a nyugdíjalapból hiányzik vagy benne van, az nem elég arra, hogy azoknak a helyzetét könnyítse és javítsa.

Nem akarom átterelni a hangsúlyt bizonyos nyugdíjasok általános helyzetére, de ez a fajta alapátrendezés nem jelent növekedést, nem segít a közel egymillió ember helyzetén. Azt mondta nekem egy kettős állampolgárságú professzor - és ezzel befejezem -, hogy amikor itt volt Budapesten egy patikában, előtte állt egy nyugdíjas, és közölték vele, hogy az a gyógyszer emelkedett is árban, és a támogatás is megszűnt, a nyugdíjas öregasszony elment. Ez a professzor nem tudta, hogy megsértse, megalázza, hogy kifizeti helyette, de döbbenten állt, a helyzet szemlélete lesújtotta.

Szóval, nagyon fontos lett volna egy szociális biztosítási alap. Ha jó a gazdaság - mert azt mondjuk, hogy jó -, akkor miért nem tudunk olyan szociális alapot adni, hogy ennek a 900 ezer embernek a helyzetén tudjunk segíteni? Mert ami itt lesz és itt van, az kevés ehhez. Ez ahhoz is kevés, hogy a 4,9 százalékkal a nyugdíjasokat életben tartsuk, mert az infláció tavaly is és most is 11,5 százalék volt. Hát miből? Nem tudnak megélni a nyugdíjasok.

Köszönöm szépen a szót. Ezeket a gondolatokat egy kicsit vegyítettem, elismerem és elfogadom, de nem lehet úgy szólni a nyugdíjalapról, hogy a nyugdíjas-társadalom jelentős rétegét kitevő tömegről, százezrekről, milliós tömegről szó se essék.

Köszönöm a szót.

ELNÖK: Köszönöm. Most megadom a szót Szabó Zoltán képviselő úrnak, MSZP.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetést megalapozó törvénymódosítások közül én a felsőoktatási törvény módosítására szeretném felhívni az önök figyelmét. Ez a törvénymódosítási javaslat a tavaly bevezetett tandíjra vonatkozó szabályokat módosítja. Emlékeztetném azokat, akiket erre emlékeztetni kell, hogy a tandíj eredeti koncepciója az volt, hogy alapképzésben egységes 105 ezer forintos átlagos tandíj van, ettől azonban plusz-mínusz 50 százalékban az intézmények eltérhetnek, sőt a legjobban tanuló 15 százaléknak teljes mentességet is adhatnak. Igaz, hogy mind az eltéréseknek, mind a mentességnek úgy kell megvalósulnia, hogy a teljes tandíjfizetésre kötelezett egyetemi hallgatóság körében a 105 ezer forintos átlag megmaradjon.

Az volt a feltételezésünk, hogy az intézmények élni fognak ezzel a lehetőséggel, hogy fognak mentesíteni hallgatókat tandíjfizetési kötelezettség alól, illetőleg tanulmányi eredmény alapján egyes hallgatóknak a 105 ezer forintos átlagnál magasabb tandíjat fognak megállapítani. Nem ez történt, tisztelt Ház; az egyetemek egységesen lemondtak arról a lehetőségről, hogy differenciáljanak, lemondtak arról a lehetőségről, hogy tandíjmentességet biztosítsanak a legjobb 15 százaléknak; nyilván nem látták érdemesnek a konfliktust vállalni ennek érdekében.

Csak zárójelben jegyzem meg: ha igaz volna az, amit oly sokszor hangsúlyoznak, hogy a tandíj megfizethetetlen terhet ró a hallgatóságra, akkor ez a 15 százalékos tandíjmentesség az egymással egyébként versengő egyetemek körében elég vonzóerő lett volna ahhoz, hogy az egyetemek ne habozzanak ezzel élni. Abból a tényből, hogy az egyetemek lemondtak erről a lehetőségről, hogy egy kicsit vulgárisan fejezzem ki magam, lemondtak arról a mézről, amit rá lehetett volna kenni a madzagra, az következik, hogy ez az állítás, miszerint megfizethetetlen terheket ró a hallgatóságra a tandíj megfizetése, egész egyszerűen nem igaz.

A törvénymódosítás most arról szól, hogy kötelezi az intézményeket a legjobb 15 százalék tandíj alóli mentesítésére, ami egész egyszerűen azt jelenti, hogy beindul egy verseny a hallgatóság körében - már az adott intézménybe fölvett hallgatóság körében is - a legjobb 15 százalékba való bejutásért, mert hiszen ha nem is megfizethetetlen, de kétségkívül kényelmetlen teher a tandíj.

Mi lesz mindennek a következménye? Az egyiket már mondtam: megítélésünk szerint ez a hallgatók között egyfajta előnyös és nemes versengést fog elindítani. Ugyanakkor kiegészül - eredetileg is úgy terveztük, hogy ki fog egészülni, csak az egyetemek másképpen döntöttek - a hallgatók elvonási és juttatási rendszere ezzel a 15 százalékos mentességi lehetőséggel, ami egyértelműen arra utal, hogy ezt követően nem lesz olyan hallgató, aki szociális okokból ne tudná elvégezni az egyetemet.

Tisztelt Ház! Ma is az a helyzet, hogy ha megvizsgáljuk a felsőoktatási hallgatók közül az államilag finanszírozott, illetőleg a költségtérítéses hallgatók helyzetét, akkor az átlag szociális helyzet meglepő módon - nem is annyira meglepő módon, de mindenesetre tény - lényegesen jobb az államilag finanszírozott, mint a költségtérítéses hallgatók között. Azt várná az ember, hogy a meglehetősen magas költségtérítést azok a hallgatók fogják tudni kifizetni, akiknek jobb a szociális hátterük, valójában azonban az történik, hogy a jobb szociális háttérrel rendelkező hallgató jobb korábbi eredményt ér el, ezzel bekerül az államilag finanszírozott kategóriába, és még a kevésbé jó szociális helyzetű hallgató is ki tudja fizetni és érdemesnek tartja kifizetni a tervezett tandíjat egyébként két-háromszorosan is meghaladó költségtérítést.

Ez a helyzet tehát pillanatnyilag. Azoknál a hallgatóknál, akik tehát ma ebbe az államilag finanszírozott kategóriába esnek, ennek a hallgatóságnak a nagyobbik részénél annyira nem jelenthet megfizethetetlen terhet a tandíj, hogy egy ennél lényegesen magasabb összeg megfizetésére is képesek azok, akik egyébként rosszabb szociális körülmények között élnek. Az ez alatti, de még mindig államilag támogatott képzésben résztvevők számára nyújt az új támogatási és elvonási rendszer újabb lehetőségeket.

Egyfelől jelentősen megnő a jövő évben a hallgatók szociális célú juttatásának fedezete, 6 milliárd körüli összegről 10,7 milliárdra, itt tehát a szociális juttatások jóval szélesebb körben és lényegesen magasabb összegben állnak majd rendelkezésre. Másfelől a legjobb 15 százalék tandíjmentesítése következtében minden, az átlagosnál nehezebben élő, államilag támogatott képzésben részt vevő hallgatónak módjában áll megszabadulni ettől a tehertől, a tandíjtól. Harmadrészt a tandíjbevételből és az állami támogatás erre tartozó részéből egy, a mainál lényegesen nagyvonalúbb ösztöndíjrendszert lehet működtetni.

(14.20)

Egyébként a tandíjbevétel meghatározott részének ösztöndíjrendszerbe való beforgatására az intézményeket kötelezi is a törvény. Mindezek következtében tehát az a helyzet, hogy egy hallgató, aki nehéz szociális helyzetben van és jól tanul, túl azon, hogy mentesülhet a tandíj megfizetése alól, ezen túlmenően havi 50-60 ezer forint különféle eredetű szociális, illetőleg tanulmányi jellegű juttatásban is részesülhet. Ha ezt megfejeljük azzal, ami egyébként nem távoli terveinkben szerepel, jelesül a hallgatói hitel, a diákhitel felvehető összegének megnövelésével, akkor azt kell mondanom, hogy nem lesz Magyarországon olyan, aki szociális okokból ne végezhetné el az egyetemet.

(A jegyzői székben Török Zsoltot Gulyás József
váltja fel.)

Ha megengedik, még egy fél percben arra is rávilágítanék, hogy ma sem a szociális helyzet az, ami alapvetően megakadályozza ezt. 2007-ben, a 2008-ban már fizetendő tandíj "fenyegetésével" együtt is, minden korábbinál összehasonlíthatatlanul több hátrányos helyzetű hallgató jelentkezett az egyetemekre, egészen pontosan 4962 ilyen hallgató jelentkezett. Ezek kétharmad részét, több mint 3 ezer hallgatót fel is vettek az egyetemre. A probléma tehát eddig sem az volt, pontosabban a helyzet eddig sem az volt, hogy a tandíjmentesség lehetőséget adott volna a hátrányos helyzetűek egyetemre való bekerülésére, eddig is a hátrányos helyzetűek szorultak ki elsősorban az egyetemről, és most más természetű intézkedések következtében ezek a hátrányos helyzetűek bekerülhettek, és be is kívántak kerülni, a 2008-tól fizetendő tandíj ellenére be kívántak kerülni az egyetemre. Köszönöm szépen.

Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy ez a törvénymódosítás mindenképpen hozzájárul ahhoz, hogy a felsőoktatás finanszírozása méltányosabb, igazságosabb és az esélyegyenlőséget jobban követő legyen.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólás következik. Megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak, MDF.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében a Szabó Zoltán képviselő úr által előbb elmondott tízperces hozzászóláshoz szeretnék egy gondolatot hozzátenni.

Tisztelt Képviselő Úr! Ön tíz percen keresztül érvelt a mostani tandíjrendszer igazságossága, hatékonysága és jósága mellett, amellett érvelt, hogy a most benyújtott törvénycsomagban lévő - amely azt a nevet viseli, hogy a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról - pontosítás és módosítás az egyetemistáknak és a főiskolásoknak milyen jó dolgot fog tenni.

Tisztelt Képviselő Úr! Ha nem országgyűlési képviselő lennék, ha nem foglalkoztam volna ezzel a témával itt, az Országgyűlés falai között az elmúlt öt évben, akkor azt mondanám, hogy hát igen, nagyon szép felszólalás volt. De tisztelt képviselő úr, ha megnézte volna, az elmúlt fél évben, egy évben az egyetemisták ez ellen a rendszer ellen tüntettek. Ha megnézte volna a tisztelt képviselő úr, akkor az egyetemisták és a főiskolások a HÖOK vezetésével azt szerették volna, hogy egy másik rendszer jöjjön létre. Márpedig, tisztelt képviselő úr, egy normális országban az érintettek véleményét, álláspontját ki szokták kérni, még abban az esetben is ki szokták kérni főleg, ha ez a költségvetésnek nem jelent sem költségvetési pluszt, sem költségvetési negatívumot, hiszen a főiskolások és az egyetemisták egy másik rendszert, egy másik struktúrát javasolnak a kormánypárti képviselők számára. Abban reménykedem, hogy ezek az egyeztetések, ahogy az oktatási miniszter úr is ígérte, decemberig befejeződnek, és egy új struktúrában már mindenki által elfogadva működhet tovább majd a rendszer. Ehhez viszont majd törvényt kell módosítani. Tehát akkor a Szabó Zoltán képviselő úr által elmondottak már nem fogják megállni a helyüket.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Most az írásban előre jelentkezett felszólalónak megadom a szót, Molnár Béla képviselő úrnak, KDNP.

MOLNÁR BÉLA (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Előttünk van az úgynevezett salátatörvény, ahogy népszerűen nevezzük. Pénteken már elkezdtük a tárgyalását, és hallgattuk itt a szocialista képviselőtársaink örömködését több felvonásban, hogy milyen jó, hogy ez a törvény immáron külön szerepel a költségvetéstől, és mekkora eredménye ez a jelenlegi kormánynak. Tisztelettel szeretném emlékeztetni mindazokat, akik ezt komolyan vették, hogy ez nem kormányeredmény, hanem az Alkotmánybíróság határozata szerint kell ezt külön törvénybe foglalni, tehát egy olyan kötelezettség, amely kényszeríti a kormányt, hogy ezt így írja le, tehát semmi okunk arra, hogy örüljünk, hogy a jelenlegi szocialista-szabad demokrata kormány milyen nagyszerűen intézi a dolgokat. (Dr. Szabó Zoltán és Pettkó András közbeszól. - Az elnök csenget.) Semmi probléma. Köszönöm szépen az észrevételeket, meg fogom fontolni.

Nézzük hát ezeket a törvényrészleteket, törvénymódosításokat! A vízgazdálkodásról már beszéltünk ugyan pénteken, de nem lehet eleget beszélni, hiszen a mai magyar természeti körülmények olyanok, hogy hol nincsen elegendő víz, hol túl sok víz van. Sajnálatos módon a jelenlegi, vízgazdálkodásról szóló törvénymódosítás azt az eredményt tartalmazza, hogy a vízügyi tárca közvetlen forrásnövelő érdekeltsége megszűnik a vízügyi bevételektől. Ezt nem mi találjuk ki. Nem mi húzzuk rá a törvényre, hanem az előterjesztésben is benne van. Ugyanakkor látjuk azt, hogy az árvízvédelemre fordított összegek egyre jobban csökkennek, és hiába csökkennek, de azt az összeget, amit régebben ráköltöttünk, vagy egyáltalán rá kellene költeni, azt rá is költjük, mert jön egy árvíz, akkor rögtön vészhelyzet van, és a vészhelyzet hihetetlen sok pénzbe kerül.

Nem tudom, miért nem lehet odáig eljutni, hogy ezeket a vészhelyzeteket előzzük meg azzal, hogy ugyanezeket az összegeket sokkal korábban, mondjuk, fél évvel, egy évvel korábban egy tervezett beruházásra fordítva eleve a vészhelyzeteket hárítsuk el, és így a károkat sokkal kevésbé kellene elszenvednie az országnak, mint a jelenlegi helyzetben, amikor megszorítás megszorítást hoz, és utána a kényszer viszont ugyanazokat a pénzeket elviszi.

Nincs a vízügyi tárcának forrásnövelő érdekeltsége, holott jó lenne, ha érdekeltsége lenne, hiszen ez esetben az öntözést is sokkal jobban lehetne támogatni, hisz látjuk, hogy az ország közepe lassanként elsivatagosodik, több képviselőnk, aki ott él, onnan jön, pártállástól függetlenül, ezt napról napra felveti, problémaként említi, de nem igazán látjuk, hogy buzgó bólogatáson kívül bármi más is történne, hiszen ez a törvény is éppen ez ellen szól.

Nézzünk egy másik törvénymódosítást, a 15. §-t, a fogyasztóvédelemről szóló törvényt. A fogyasztóvédelem sokáig mostohagyereke volt a szocialista-szabad demokrata kormánynak. Ígértek létszámemelést, ugyanakkor létszámcsökkentés következett be. Ismét ígértek, ismét nem következett be létszámemelés a fogyasztóvédelemben. De jelen pillanatban úgy néz ki, hogy immáron tényleg komolyan veszi a tisztelt Ház, van fogyasztóvédelmi eseti bizottság is, illetve úgy tűnik, hogy a törvénymódosítások is rendre megszületnek. Most azonban egy olyan törvénymódosítást tartunk a kezünkben, amely kifejezetten ez ellen az új hullám ellen szól, az ellen, hogy végre-valahára vegyük komolyan a fogyasztóvédelmet.

Miért is érezzük mi ezt? A jelen törvénymódosítás azt mondja ki, hogy a jövőben nem a hatóság, hanem a központi költségvetés bevételét képezik a költségvetési törvény szerint a fogyasztóvédelmi hatóság által kiszabott és befolyt bírságok. Jelen esetben a fogyasztóvédelemre meglehetősen sok pénz kell, hiszen folyamatosan átalakítjuk; a megyei fogyasztóvédelmet átalakítottuk most már regionális fogyasztóvédelemmé. Láthatjuk, hogy felálltak ugyan különböző szervezetek, de ezek működéséhez pénz kellene, pénz lenne szükséges, és ebben az esetben betesszük a nagykalapba. Kétségtelen, vannak kivételek, nem túl sok. A dohánytermékek 50 százaléka, a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök 20 százaléka, a műsorszolgáltatás és a tankönyvkiadásnál kirótt bírságok nem teljes egésze megy be a központi költségvetésbe, de azt gondolom, hogy az a kényszer, hogy a nagy hiányt mindenáron tüntessük el, a fogyasztóvédelemre fordított elmúlt fél év, egy év energiáit, amit a Ház ráfordított, amit a civil szervezetek ráfordítottak, amit az a nagyon sok-sok ember ráfordított, akik a különböző szervezeteknél tényleg a legnagyobb energiával, a legnagyobb jóindulattal próbálják a fogyasztóvédelmünket javítani, egy kicsit úgy érzem, ezeknek a munkáját húzza át, veszi semmibe, hogy innentől bemegy a központi költségvetésbe, a nagykalapba.

(14.30)

Nem véletlen, hogy a parlagfűirtásnál is olyan problémák vannak, hogy rettenetesen sokat beszélünk róla, tárcaközi bizottság is van, óriási izzadságok vannak, de mivel minden bírság bemegy a nagykalapba, és nem kerül vissza a védelembe, igazából évek óta a nagy szavakon kívül valódi előrelépés a parlagfű ügyében sem történt.

Azt látom, hogy ezt eredményezi majd a jelenlegi törvény is, a fogyasztóvédelemről szóló törvény módosítása, és azt gondolnám, hogy erősen át kéne ezt gondolni, mert még ez olyan eredményeket is hoz, amelyek egyébként a kormányzati célok megvalósításával is szembe fognak menni. Ugyanígy az élelmiszerekről szóló törvénynél is ugyanez található: bekerül a nagykalapba, holott azt gondolnám, hogy az élelmiszerek fogyasztóvédelme az elmúlt hónapok, elmúlt fél év, egy év történései alapján prioritást kellene hogy élvezzen.

Kérném tisztelettel a kormány képviselőit, hogy gondolják át, hogy ez a "mindent a nagykalapba söprünk" című próbálkozás valójában lehet, hogy egyik oldalon a kormányzat hiányát csökkenti, a másik oldalon viszont az életet fogja ellehetetleníteni, sokkal nehezebb helyzetbe hozni, többe fog kerülni az ilyen jellegű módosítás, mit amibe most kerül a kormányzat hiánya.

A hulladékgazdálkodásról szóló törvénynél is azért hasonló problémákat lehet látni. Azt gondolom, az, hogy meghatározzuk, hogy a hulladéknak mely része hova kerüljön, tehát hogy mennyire csökkenjen le a biológiai résztartalma a hulladékoknak, ez egy kicsit túlságosan is általános, túlságosan is lassan haladunk ebben előre. Ha megnézzük a környezetvédelmi célokat, a környezetvédelmi tendenciákat, akkor az eddigieknél sokkal erőteljesebben kéne arra figyelnünk, hogy a biológiai résztartalma a hulladékoknak lényegesen kevesebb legyen, egy kicsit erősebb ütemben kéne a szelektív hulladékgyűjtést bevezetni, hiszen ez mindamellett, hogy kicsit drágább a begyűjtése, sokkal több haszonnal járna más oldalról az ország elszemetesedésének a megállításában.

Végül is két olyan témám van még, amit az előttem szóló képviselőtársaim is mondtak. Szabó Zoltán képviselőtársunknak érdeklődéssel hallgattam én is elméletét, ahogy Pettkó András képviselőtársam is, és valóban bennem is az fogalmazódott meg, hogy gyönyörű elméletei vannak, amelyeket viszont abszolút nem befolyásol az élet és a valóság, önmagukban szépek, de kinn az utcán, kinn az iskolákban, az egyetemeken a dolog azért egy kicsit másképp néz ki.

Azt, hogy az egyetemek lemondtak a 15 százalékról, azért meg kell gondolnunk. Nem lemondtak, hanem az egyetemek, főiskolák költségvetése oly mértékben meg van nyirbálva, hogy már ahol tudnak, ott ők is spórolnak. Azt gondolom, hogy az az elmélet, hogy ki tudják fizetni a hallgatók a szükséges pénzeszközöket, egy messziről nézett elmélet. Hogy mit szenvednek a diákok és mit tüntetnek a diákok, mit próbálkoznak azzal, hogy esélyegyenlőség legyen, azt teljes mértékben, képviselő úr, elfelejti, és ezért a hosszú elméleteivel nem tudunk egyetérteni.

Tukacs István képviselőtársam számomra érdekes módon közelítette meg az állam és az egyház elválasztásának a szükségességét. Az egyházakat az egyház tagjai, a hívők kell hogy fenntartsák, ezért azt gondolom, hogy jogos az adójuk bizonyos részét odairányítani; ezáltal az egyházakat az egyház tagjai tartják el, és egyáltalán nem az állam tartja el. Tárgyalni kell az egyházak finanszírozásáról. Nekem ez az elmélet nem igazán tetszik, az állam nem finanszírozza az egyházat, nagyon régóta nem finanszírozza, most se finanszírozza, a hívei finanszírozzák. Viszont finanszíroznia kellene azokat a feladatokat, amiket az egyházak elvégeznek. (Közbeszólások az MSZP soraiból. - Az elnök csenget.) Bocsánat, elnézést, ha befejeztem, akkor nyomjon a képviselőtársam kétpercest, nyilván nem ért velem egyet, nem is várom el.

Tehát finanszíroznia kellene egyenlő elvekkel a gyógyítást, a betegápolást, finanszíroznia kéne az oktatást, amit az egyházak végeznek, finanszíroznia kéne a szociális tevékenységeket, de ezeket jelen pillanatban messzemenően alulfinanszírozza, messzemenően nem ugyanolyan elvek szerint, ugyanolyan pénzeszközökkel támogatja, mint más állami egységek munkáját. Nem teszi egységessé a finanszírozást az egyházzal szemben az állam, és ezért azt gondolom, hogy itt nem szétválasztásról van szó, hanem az egyházaknak az esélyegyenlőségét kellene sokkal inkább figyelnünk. Bűvészkedhetünk a számokkal, de folyamatos az alulfinanszírozás. Volt idő a történelemben, amikor ezeket a feladatokat szinte csak az egyházak végezték el, ma is végzik az egyházak, nem kéne őket kiirtani ezekből a tevékenységekből.

Azt gondolom, hogy szocialista képviselőként sokkal inkább azon kéne gondolkodnia, hogy ma az egyházak sokkal szocialistábban gondolkodnak, mint ahogy a mai MSZP gondolkodik.

Nagyon szépen köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak, MDF.

Pettkó András képviselő úr!

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Tukacs István képviselőtársam normál felszólalásában, majd Molnár Béla KDNP-s képviselőtársam az előbbi normál felszólalásában érintette a salátatörvények történetét. Tisztelt Képviselőtársam! A tisztelt Ház falai között el kell mondani azt, hogy Dávid Ibolya, a Magyar Demokrata Fórum elnöke volt az, aki az Alkotmánybírósághoz fordult, és ennek a beadványnak a kapcsán született meg az Alkotmánybíróság 4/2006. (II. 15.) számú döntése, aminek az a következménye, hogy ettől a pillanattól kezdve Magyarországon a salátatörvényeket már nem lehet úgy benyújtani, ahogy ezt az MSZP-SZDSZ szociálliberális kormányzat tette 2002-től folyamatosan. Tisztelt képviselőtársaim, most is egy 32 szakaszból álló törvényjavaslatot vitatunk meg, ez a 32 szakasz 32 törvényt nyit meg.

A Molnár Béla képviselőtársam által elmondottakhoz még annyit tennék hozzá az MDF képviselőjeként, hogy a parlagfű tekintetében nem is az a legnagyobb baj, hogy mi történik a bírságokkal, hanem a legnagyobb baj az, hogy az 1 százalékos felajánlások - amit a választópolgárok és azok, akiknek van adójuk, felajánlhatnak, ezek az 1 százalékos felajánlások - több éven keresztül nem érkeztek meg erre a szférára, erre a területre. Ezt a pénzt a kormánykoalíció eldugta, lenyelte, és különböző más forrásokra fordította. Úgy gondolom, hogy az 1 százalékos felajánlást komolyan kell venni, és ha van a parlagfű esetében felajánlás az 1 százalékok tekintetében, azt igenis erre a szférára kellett volna fordítani. A kormánykoalíció itt egy trükköt tett, beszámította más költségvetési tételhez az adózók 1 százalékának a felajánlását. Ennek az lett a következménye, hogy éveken keresztül ez a pénz nem érkezett meg, hiába ajánlották fel az adózó állampolgárok a parlagfű tekintetében.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Tukacs István képviselő úrnak, MSZP.

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon köszönöm a szót, elnök úr. Kétperces hozzászólásom keretében arra szeretnék először reagálni, hogy Pettkó képviselőtársam is, Molnár képviselőtársam is vitatja a kezdeményezést a salátatörvény és a költségvetés elválasztásának kérdésében. Én boldogan kiegyezem az x-ben, képviselő úr, tehát hogy Dávid Ibolya kezdeményezte, az Alkotmánybíróság eldöntötte, mi pedig most ezt csináljuk, de miután Dávid Ibolya igazságügyi miniszterként nem tudom, hogy kezdeményezte-e ezt a szétválasztást, azért valljuk be őszintén, az érvelése egy kicsit sántít.

Sokkal lényegesebb dolgot vetett fel Molnár képviselő úr, mert azt mondta, hogy az egyházakat a hívők tartják fenn és el. Képviselő úr, azt hiszem, a patkónak ezen az oldalán ebben az alapelvben egyetértenénk, messze egyetértenénk, ha ez így lenne, azonban ez nincs így. Az egyházakat jelen pillanatban nemcsak a hívők személyi jövedelemadójából felajánlott 1 százalék tartja el, hanem mindazon költségvetési támogatások, amelyeknek összegét megtalálja a 2008-as költségvetés tervezetében is, amelyek szólnak közszolgáltatások és oktatás támogatásáról. Egyébként az 1 százalék esetében az előttünk fekvő javaslat is arról szól, hogy ezt az 1 százalékos felajánlást adott esetben az egyházat támogató hívők részéről a költségvetés kiegészíti, azaz minden adózó tekintet nélkül vallási hovatartozására.

Ezért tehát, képviselő úr, az elvet ugyan helyeselnénk, messze támogatnánk, ha a Kereszténydemokrata Néppártnak ezzel kapcsolatban lenne előterjesztése, és azt gondolom, hogy amikor ezt készítenék, messze végiggondolnák, hogy amit most ön mondott, az igaz-e.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Molnár Béla képviselő úrnak, KDNP.

(14.40)

MOLNÁR BÉLA (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Ön saját szavaival ellentmondásba keveredik, tekintettel arra, hogy azt mondja, hogy az egyházak támogatást kapnak. Utána megmondja, hogy mire: közszolgáltatásra és oktatásra. Már elnézést: az oktatásnál gyerekeket oktat az egyház. Nem az egyházat támogatja az állam, hanem az oktatást, a gyermekek oktatását. Azt támogatja, hogy hasonló összeggel támogassuk az oktatást állami iskolában, hasonló összeggel egyházi iskolában. (Dr. Katona Béla: Többet kap az egyház!) Az egyház nem kap többet, ne tessék bűvészkedni a számokkal! (Dr. Katona Béla: Olvasd el!) Egyházi intézmények 20 ezer forinttal kevesebbet kapnak gyerekenként, mint az állami intézmények.

Lehet a számokkal bűvészkedni annak, aki nem látja a számokat. Aki látja a számokat, az nagyon jól tudja, hogy messze kevesebbet kapnak. Az a csúsztatás, hogy az egyházat támogatjuk, holott a betegápolást támogatjuk, holott az oktatást támogatjuk, nem fedi a valóságot. Ezért bátorkodom én azt mondani, hogy ma is az egyházak támogatását a hívek végzik, az állam pedig azt a tevékenységet finanszírozza, amit a társadalom javára végez az egyház.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Folytatva a kétperceseket, megadom a szót Szabó Zoltán képviselő úrnak, MSZP.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az egy külön vita, hogy többet kapnak-e az egyházi intézmények, vagy kevesebbet. Egyébként többet kapnak; már nem annyival többet, mint 2004-ben, de még mindig többet kapnak.

De, képviselő úr, nem erről szólt a vita. A vita arról szólt, hogy az 1 százalékos felajánláson túl az egyházak kapnak a költségvetéstől hitéleti támogatást, kapnak az 1 százalék felajánlásával arányos kiegészítést, továbbá kapják a kistelepülésen dolgozó lelkészek a fizetéskiegészítést. Ezek, tisztelt képviselő úr, nem hívők adójából az egyházak és egyházi szolgálattevők részére juttatott összegek. Nem sajnáljuk, csak legalább ne tessék azt mondani, hogy nem így van!

Köszönöm szépen. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van! - Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak, MDF.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Javaslom a kormánypárti képviselőtársaimnak, hogy olvassák el a benyújtott törvényjavaslatnak a 13. §-át.

Tisztelt Képviselő Úr! Ha önök itt nem ismerik el, hogy az egyház-finanszírozás tekintetében körülbelül 3 milliárd forintos nagyságrendű kivonás történik 2008-ban, akkor én nem tudom, hogy mit teszek, mert ezt egyszerű matematikával ki lehet számítani. Eddig a 0,9-es szabály érvényesült, a 0,9-es szabály tekintetében önök most egy olyan szabályt tesznek be, hogy az 1 százalék felajánlás tekintetében maximum megduplázódott az egyházaknak felajánlott összeg.

Mindannyian tudjuk, hogy az eddig felajánlott 0,34 volt, ha a 0,34-et megduplázzuk, akkor 0,68 lesz; a 0,68 és a 0,9 között pedig van körülbelül ez a 3-4 milliárd forintos különbség. Ennyivel kevesebbet fog a 2008-as törvények alapján az egyház támogatásként kapni a 13. §-ban, ha ez elfogadásra kerül. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Az adóból!) Az adóból. Ez így van, de itt forráskivonásra kerül sor.

Remélem, a képviselőtársaim elismerik, hogy ha ezt a szakaszt elfogadja az Országgyűlés, akkor az önök szavazatával az egyházak az 1 százalékos támogatás tekintetében körülbelül 3 milliárd forinttal fognak kevesebbet kapni, mint amit kaptak eddig. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Ezt megkapják!)

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Szabó Zoltán képviselő úrnak, MSZP.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak hogy tisztán lássuk, képviselő úr: a 0,9-es szabályt az Orbán-kormány vezette be. Az eredeti, a vatikáni megállapodás szerinti szabály az volt, hogy 0,5 százalékra egészíti ki a felajánlást az állam, és ez is megszűnt volna egy ötéves türelmi idő után.

A vatikáni megállapodást nagyon régen megkötöttük, nem öt, hanem már tíz éve, a 0,5-ös szabály pedig nem megszűnt, hanem felemelkedett 0,9-re. Most arra, hogy a következő évi költségvetésben azt mondtuk, hogy az adófizetők pénzéből most már nem kétszer annyit adunk hozzá, mint amennyit a hívek maguktól felajánlanak, hanem csak ugyanannyit, erre ön most azt mondja, hogy ez mégiscsak pofátlanság.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Tasó László képviselő úrnak, Fidesz.

TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Urak! Mi a baj az egyházzal? (Közbeszólás az MSZP soraiból: Semmi!) Mit csinál az egyház? (Dr. Szabó Zoltán: Csak nem kell azt mondani, hogy nem kap pénzt!) Mi történik az egyház berkein belül?

Az talán a baj, hogy megpróbálja a közösséget egyben tartani? (Dr. Katona Béla: Semmi baj!) Az talán a baj, hogy értéket próbál megmenteni? Az talán a baj, hogy a magyarságtudatunkat erősíti? Az a baj talán, hogy esetlegesen az egyház nem támogatja a kormányzó pártokat? Ez a baj, hogy ilyen vehemensen támadják, kedves képviselő urak?

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Pettkó András képviselő urat illeti a szó két percre, MDF.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Szabó Zoltán Képviselő Úr! Önnek igaza van abban, hogy volt a vatikáni szerződés. A vatikáni szerződésben 0,5-ös... (Közbeszólás az MSZP soraiból: Van! - Dr. Katona Béla: Nem volt, van!) Az a szakasz, amiről most beszélünk, az (Közbeszólás az MSZP soraiból: Az is van! - Az elnök csenget.) benne van a vatikáni szerződésben, és kérem a képviselőtársaimat, hogy olvassák el, és pontosan értelmezzék ezt a szakaszt.

Természetesen a polgári kormány ezt, miután egy feles törvényről van szó, 0,5-ről 0,9 százalékra emelte fel. A felajánlási szám 0,34 százalékos, ami minden évben általában megvalósul, 0,32-0,34. Az önök törvénymódosításának következtében ez maximum megduplázódhat, magyarul: 0,68 lehet. Ez azt jelenti (Dr. Szabó Zoltán közbeszól.), hogy 3-4 milliárd forinttal kevesebb összeget fog kapni az egyház az 1 százalékos felajánlások kapcsán.

Önök ezt bárhogy nevezhetik, ez támogatáscsökkenést okoz az egyház számára, az egyház, amire ezt az összeget fordította, azt valahonnan máshonnan kell neki majd a következő évben előteremteni, vagy ezeket a tevékenységeket, amiket ebből a felajánlott 1 százalékos összegrészből fedezett, nem fogja tudni megvalósítani.

Tisztelt Szabó Zoltán Képviselő Úr! Lehet játszani a számokkal, lehet bekiabálni a parlamenti ülésteremben, és lehet az ellenzéki képviselőket különböző módon támadni, de ténykérdés az, hogy legalább 3-4 milliárd forintot önök ezen egy tétel kapcsán elvesznek az egyháztól.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban. - Dr. Szabó Zoltán: Nem veszünk el egy fillért se! Ha a hívek felajánlják, mi megduplázzuk!)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Tukacs István képviselő úrnak, MSZP.

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A legutóbbi hozzászólásban Pettkó képviselőtársam elfelejtette az egyenlet egyik tényezőjét is módosítani, vagy legalábbis bevonni a hozzászólásába.

Mi azt támogatjuk, ami benne van egyébként az előterjesztésben, hogy a hívek felajánlásai megduplázódjanak. A forráskivonás akkor nem igaz, Pettkó képviselő úr bizonyára tudja, ha a felajánlások megnövekszenek. Ezért tehát összhangban a Molnár képviselő úr által elmondottakkal, nagyban van a hívekre bízva az, hogy vajon mennyi lesz az egyházak támogatása az 1 százalékból a következő időben. Pontosan mondom, az 1 százalékból; merthogy azt változatlanul állítom, képviselőtársaimmal együtt, hogy hitéleti és szolgáltatásbeli támogatásai vannak.

A nagy költői kérdésre, ami úgy szólt, hogy mi bajunk az egyházakkal, azt kell hogy mondjam, képviselőtársam, az egyházakkal semmilyen problémánk nincs. Persze, ön természetesen a kérdésében a keresztény egyházakat értette ebben a kérdésben, és nem másokat, velük sincs igazán problémánk. Természetesen minden egyházi közösségnek, minden egyházi személyiségnek el kell vállalni a vitát, ha politikai terepre téved, akkor bizonyára lesz bajunk egymással. De hát aki politizál, az általában vállalja is azt, hogy a politika az ellentétek és a konfliktusok terepe. Akkor lesz nyilvánvalóan konfliktusunk elvi alapon.

Azt azonban szeretném megemlíteni vagy legalábbis kérdezni, hogy abban a nagyvárosban - az enyém is ilyen -, ahol egyházi intézmények is alakulnak, és amiket természetesen több pénzzel támogat a költségvetés, mint az önkormányzatiakat, vajon az önkormányzati intézmények becsukása (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) logikus és indokolt-e.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak, MDF.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Abban igaza van Tukacs István MSZP-s képviselőtársamnak, hogy elméletileg, matematikailag, abban az esetben, ha az egyház a mostani 0,34 százalékos összfelajánlást, mondjuk, 0,5-re tudja felvinni, akkor a régi 0,9 százalékos támogatás helyett 0,1-re is felmehet. (Tukacs István: 1-re!) Ez egy egyszerű matematikai művelet.

Viszont, tisztelt képviselő úr, azért valljuk be, hogy ön is ismeri azokat a számokat, és a kormánypárti képviselők is ismerik azokat a számokat, hogy az elmúlt három-öt-hat-hét évben 1996 óta, amióta erre felajánlási lehetőség van - tehát most gyorsan átszámolva, akkor a tizenkét évben -, hány százalék volt az ilyen típusú felajánlás.

(14.50)

Mindannyian tudjuk azt, hogy ez a 0,5 százaléktól, magyarul, a jobban járás tekintetében az 1 százaléktól nagyon messze volt, 0,34 százalék volt például az előző évben. Ez az, amire azt mondják az ellenzéki képviselők, hogy itt az MSZP-SZDSZ-kormánykoalíció, mindenféle megállapodást félretéve, hogy van vagy nincs, vagy mennyire él vagy mennyire nem él, akkor is számszakilag egy forráskivonást hajt végre, hiszen körülbelül 3 milliárd forint lesz az az összeg, amivel az egyházak kevesebb támogatási összeghez fognak hozzájutni. Ez egyszerű matematika, és bárcsak igaza lenne a képviselő úrnak abban, hogy valami csoda folytán sikerül az egyházaknak a 0,5 százalékot elérni, és akkor az 1 százalékos támogatást tudnák megkapni. Ezen kell dolgozni majd valamennyi országgyűlési képviselőnek, akár kormánypárti, akár ellenzéki.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Szabó Zoltán képviselő úrnak, MSZP.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Most már tényleg nagyon röviden.

Képviselő Úr! Az a helyzet, hogy a hívek támogathatják az egyházukat az adójuk 1 százalékának terhére. Molnár képviselő úr szerint ők tartják el az egyházukat. Ez nem igaz. Mi nem is várjuk el tőlük, hogy eltartsák. Az azonban talán elvárható lenne a hívektől, hogy az a pénz, ami egyébként nem az ő zsebükből kerül ki, ami az ő adójukból egyébként befolyna a költségvetésbe, azt ha úgy gondolják, akkor felajánlják az egyházuknak.

Képviselő Úr! Azt, amit az egyház a maga tanítói hatalmával nem tud elérni a saját híveinél, azt kéri ön számon tőlünk, hogy a törvény erejénél fogva kötelezzük rá a költségvetést, hogy fizesse ki, kötelezzük rá a többi adófizetőt, hogy fizesse ki.

Képviselő Úr! Én nem látom ebben a forráskivonást. Azt látom ebben, hogy bizony tenni kellene egyet s mást annak érdekében, hogy a hívek, ha ne is tartsák el az egyházukat, de legalább egy kicsit járuljanak hozzá ahhoz, hogy az egyházuk több forráshoz jusson, az állami források terhére egyébként.

Köszönöm.

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Molnár Béla képviselő úrnak, KDNP.

MOLNÁR BÉLA (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Szabó Zoltán úr ismét felveti a kérdést, hogy vajon eltartják-e az egyházat a hívek. Azt kell mondanom, hogy gondoljon vissza a népszámlálási adatokra, 60 százalék fölötti az ország lakosságának az a száma, amely katolikusnak vallja magát, tizenvalahány százalék reformátusnak, közel 80 százalék vallja magát keresztény identitásúnak. Már elnézést kérek, az a minimálbéren élő ember, aki értéket termel, és lehet, hogy az adójának 1 százaléka csak pár ezer forint, de ennek az országnak értéket termel, az miért ne tarthatná el úgy a saját egyházát, hogy a központi költségvetésből is részesül az egyház?

Ez a kérdés, hogy nem tartják el a hívők az egyházat, elnézést, egy nagyon rossz megközelítés, egy téves alapállapotból való megközelítés. (Dr. Katona Béla: Nem kellett volna ezt mondani!)

Tukacs képviselőtársunk azt kérdezi, hogy miért kell bezárni az állami intézményt, amikor támogatott egyházi intézmény van. Azt gondolom, hogy ez nem egy költői kérdés, ez olyan kérdés, amit igenis meg kell válaszolni, mert a kérdés teljesen jogos. Nézzük meg, ebben az országban egyházi intézmény, oktatási intézmény és hasonló nincsen talán 5 százalék vagy annyi sem, az összes többi állami intézmény. Miért kell bezárni az állami intézményeket? Azért, mert vagy nincsen elég igény rá, netán csökken a gyerekek száma, tehát be kell zárni óvodát, iskolát - tetszettek volna gyereket csinálni! Nem tetszettek, túl sok az iskola, be kell zárni. (Derültség.) De ha 2 százaléknyi az egyházi intézmény, azért a keresztény identitású emberek ezt fel tudják tölteni, ezért ily módon nem lehet egyenlő nevezőre hozni egy állami intézményt és egy egyházi intézményt, hiszen egyházi intézményből lényegesen kevesebb van, mint ahány hívő ebben az országban.

De nem baj, a kérdésfeltevés megtörtént, engedtessék meg a válasznak ez a nézete is, még akkor is, ha tisztelt MSZP-s képviselőtársaim egészen más véleményen vannak. Azt gondolom, nem baj, ha hallják ezt a véleményt is, talán valamikor ezen is el fognak gondolkodni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Most visszatérünk az előre írásban jelentkezett felszólalókra. Megadom a szót Balogh József képviselő úrnak, MSZP.

BALOGH JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Éppen lehetne ezt a vitát folytatni, de azt javaslom, hogy kanyarodjunk vissza a fő napirendünkhöz, a 2008. évi költségvetést megalapozó egyes törvények módosításával kapcsolatos napirendünkhöz, hiszen egyéb témákat is kíván ez az előterjesztés, mintegy harminc törvény módosítását érinti.

Alapvetően egy ilyen bonyolult, nem könnyű helyzetben ez a salátatörvénynek is nevezett költségvetési csomag összhangot próbál teremteni a költségvetéssel érintett törvények között. Ezen túlmenően nyilván olyan célja is van, hogy a tagadhatatlan költségvetési szigorítások miatt próbálja növelni valamennyi államháztartási rendszerhez tartozó intézmény, így elsősorban az önkormányzatok mozgásterét, a másik pedig, hogy a gazdálkodásának biztonságát is növelni törekvő, biztosító törvénycsomag is részét képezi ennek a harminc törvényből álló módosítási csomagnak.

A biztonságot az növelné, elsősorban a társulások esetében, hiszen egy új szervezeti formáról van szó, hogy amikor szerződéses kapcsolattal létrejönnek ezek a társulások, akkor az itt vállalt kötelezettségek, a létrejött új vagyonelem részére nyilván a működtetést biztosítani kell, és megfelelő garanciákat kell adni arra, hogy a társulásban szereplő önkormányzatok és intézmények megfelelően tartós kötelezettségvállalást tudjanak biztosítani a közös intézmények fenntartásához.

Ezen túlmenően még két témakört emelnék ki a költségvetést megalapozó törvényekkel kapcsolatban. Az egyik: a köztisztviselők jogállását szabályozó 1992. évi XXXIII. törvénnyel kapcsolatban megítélésem szerint egy régóta rendezésre váró, az önkormányzatok és általában az államigazgatási szervek és munkavállalói részére, valamint a vezetők részére nagyobb mozgásteret, önállóságot biztosító szabályokat léptetne életbe, részben a teljesítményértékelés bevezetésével módosulna az intézményrendszer olyan formában, hogy az itteni, eddig stabil, statikus szorzók helyett tól-ig-határok kerülnének bevezetésre. Ennek az lenne a következménye, hogy az évente elvégzett teljesítményértékelés, ha úgy tetszik, minősítés alapján határoznák meg az arra az évre esedékes szorzószámot a tól-ig-határ között, értelemszerűen akik alacsonyabb minősítést kaptak a munkavégzésük szempontjából, a kreativitásuk, a hozzáállásuk szempontjából, azok alacsonyabb szorzóban részesülnének, alacsonyabb alapbérrel kerülnének arra az évre meghatározásra, akik pedig jól, kiugróan teljesítettek, azok számára nyilván magasabb szorzót kellene biztosítani.

Úgy gondolom, hogy ez teljesen igazságos, és közelíti egyébként a versenyszférában e tekintetben meglehetősen differenciált bérezés lehetőségét.

A másik, amit említenék mint módosítást, ez a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. számú törvény módosítása, ami egy kerettörvény, és aminek sok más indokoltsága mellett az is aktualitását jelenti a következő évekre nézve, hogy az EU-támogatási programok egyik legnagyobbika, legnagyobb összegű támogatott célja a hulladékgazdálkodási rendszer korszerűsítése.

Az önkormányzatokat érintően lehetőséget ad a törvényi módosítás arra, hogy kéttényezős szolgáltatási díjat vezessenek be az önkormányzatok itt a törvényi felhatalmazás alapján, és ezt nyilván önkormányzati rendeletben rögzítsék. Ennek a kéttényezős díjnak egyébként nyilván az az értelme, hiszen ott vannak más közszolgáltatásoknál kéttényezős díjak, ahol a közvetlen szolgáltatáson túlmenően olyan központi és kiegészítő rendszerek működtetése szükséges a hatékony közszolgáltatás megszervezése céljából, amely mindenképpen a szélesebb körű hulladékhasznosítás céljait jobban szolgálja.

(15.00)

Biztosítja továbbá a rendelet azt is, hogy a nem vagy időlegesen használt ingatlanok tulajdonosai tekintetében arányosan határozhassa meg az önkormányzat a közszolgáltatási díj mértékét. Nyilván elsősorban az üdülőterületekről van szó, ahol az üdülők fél éven vagy nyolc hónapon keresztül működnek, négy hónapon keresztül nem, és ott régóta panaszolják az üdülőtulajdonosok, hogy számos esetben egész évre, havonta kötelező fizetni nekik a szemétszállítással, a hulladékgazdálkodással kapcsolatos közszolgáltatási díjakat, erre is meglesz most a törvényi felhatalmazás. Nyilván, mivel itt kötelezően igénybe veendő közszolgáltatásról van szó, az ilyen természetű finomítások, pontosítások - úgy gondolom - nagyon aktuálisak és időszerűek. Tehát lehetővé teszik a használatarányos fizetést a jelenlegi merev rendszerrel szemben.

Ezt figyelembe véve javasolom az általános vitára való alkalmasságot megállapítani.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Most kétperces hozzászólás következik, megadom a szót Bebes István képviselő úrnak, Fidesz.

BEBES ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Csak röviden szeretnék egy kérdéskörben reagálni Balogh képviselőtársam hozzászólására. Szóval, a tavalyi évben ösztönöztük arra az önkormányzatokat, hogy társuljanak, és ez hellyel-közzel - persze biztosan sok-sok vitával - ment is. Megpróbálták az önkormányzatok a társulásaikat közösen, együtt működtetni.

Most igazán a helyi önkormányzatok társulási együttműködéseiről szóló törvény módosítása egészen érdekes helyzetet teremt, hiszen, tisztelt képviselőtársaim, jelen pillanatban ez úgy szabályoz, hogy amennyiben a társult önkormányzatok esetében elszámolási problémák adódtak, akkor a korábbiakban ezt az önkormányzatok egymás között el tudták rendezni. Most ez kötelezi őket arra, és alárendeli végül is az önkormányzatokat a társulások gazdálkodási igényeinek, ezáltal viszont az önkormányzatiság sérül. Hiszen az önkormányzatoknak be kell szedni az adókat, és nem minden esetben tudják a jelenlegi piaci körülmények között beszedni az adókat, emellett még forráshiányosak is az önkormányzatok, és kötelezzük őket arra, hogy fizessenek be egy megadott határidőig, ahelyett, hogy megpróbáljuk az élethez és a helyzethez igazítani az önkormányzatok működését.

Szóval ez a jelenlegi módosítási javaslat - véleményem szerint - nehéz helyzetbe hozza a kistelepülések önkormányzatait.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Most megadom a szót Tasó László képviselő úrnak, Fidesz.

TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A 2008. évi költségvetést megalapozó törvények módosításáról szóló 4009. számú törvényjavaslat három törvényéhez szeretnék hozzászólni, elsőként az 1992. évi XXIII. törvényhez. Úgy tűnik, hogy ez a módosítás egyfajta létszám-leépítési akcióhoz is vezethet, illetve tisztogatási akcióra kezd hasonlítani. A kihelyezés lehetőségének beiktatásával ugyanis megnyílik a lehetőség arra, hogy azokat a dolgozókat, akik nem igazodnak a mindenkori vezetéshez, nem lojálisak, és nem hajtják végre a megrendelt ellenőrzéseket, könnyebben tudják felmenteni. A másoknál végeztetett ellenőrzésnek is fontos része az, hogy ezzel is bomlasszuk a helyi közösségeket, és gyengítsük a közszféra dolgozóinak közösségét. Úgy tűnik, hogy a területet felügyelő miniszternek lesz lehetősége arra, hogy minden ellenőrzést kézileg vezéreljen. Kiépül tehát a következő fokozat a tanácsi rendszert megalapozó körülmények megteremtésére, és azt gondolom, most már világosan látszik: minden egyes lépés, minden egyes javaslat ebbe az irányba tart.

Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény módosításával pedig egy újabb szelepet nyitnak meg a még maradék nemzeti vagyon eladására vagy inkább kijátszására. Ugyanis a törvénymódosítással a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-re bízzák az állami tulajdoni részesedés értékesítését, vagyis ez a kézi vezérlésű csapat, ez a grémium a még állami tulajdonban lévő cégek részvényeinek eladásáról is dönthet.

Az igazság az, hogy ez bennünket már nem igazán lep meg, de vajon az ország lakossága tudja-e, ismeri-e a pontos körülményeket. Tudják-e vajon azt, hogy a nemzeti vagyon felett ez a hétfős testület korlátlanul gazdálkodhat vagy garázdálkodhat éppenséggel? Vajon tudja-e az ország lakossága, hogy maga a pénzügyminiszter három főt is delegálhatott ebbe a grémiumba? Vajon tudja-e az ország lakossága, hogy a pénzügyminiszter és a miniszterelnök úr - ketten - bármilyen nemzeti vagyontárgy felett rendelkezhetnek? Vajon tudják-e azt, hogy például a testület az Országgyűlés megkérdezése nélkül is eladhatná a Paksi Atomerőművet? Azért aggályos ez, mert mostanában úgy látom, jó néhány napilapban lehet látni az atomerőmű hirdetését, amely azért mégiscsak sejtet valamit. Vajon tudják-e, az ország lakossága tudja-e, hogy ez a testület még a levegőt is árendába adja, ez a testület rendelkezik a szélenergia, a vízenergia, a termálkincs felett? Vajon tudják-e, hogy bármit, amit tesznek és lépnek Magyarországon, ez a testület eldöntheti, vagy éppen akadályozhatja? Teljes szabadságuk van e tekintetben, és nincs sehova sem beszámolási kötelezettségük.

A 11. §-ban pedig egyszerűen arról szól a módosítás, hogy milyen módon lehet a visszatérítendő támogatásokat átalakítani vissza nem térítendő támogatásokra. Ez nem volt teljesen szabályozva az elmúlt időszakban - gondolom, azért sem, mert most lesz rá szükség. Magyarul, úgy néz ki, hogy készülnek arra, hogy a most kiadott támogatásokat, amelyeket elvileg vissza kellene téríteni, hogyan alakítsák át vissza nem térítendő támogatássá.

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A 47. § helyébe pedig egy másik módosítás lép, amely arról szól, hogy itt már csak a kormányhatározatnak van lehetősége és szerepe arra, hogy meghatározza a fejezeteket, amelyeket akár három évre is kialakíthatnak.

Az elmúlt három évben egymás után minden alkalommal az Állami Számvevőszék jelezte, hogy nem az önkormányzatok gazdálkodásával van probléma, és nem a jogszabályszerűségével van gond, hanem a kormányzati szektorban van ilyen gond és probléma. Ettől függetlenül úgy látjuk, hogy mégiscsak az önkormányzatok kerültek a céltábla közepébe, és mégiscsak a települések közpénzfelhasználását szabályozzák és ellenőrzik állandóan. Úgy néz ki, ezzel egyetlenegy dolgot akarnak elérni: mégpedig azt hogy az önkormányzatokról bizonyítsák azt az ország lakossága előtt, hogy nem képesek arra, hogy ellássák a feladatukat.

Az előterjesztő az államháztartási törvény 64. §-ának (2) bekezdését cserélné ki, és felruházná a Kincstárat olyan jogkörrel, amellyel korábban csak az ÁSZ rendelkezett. Végezhetnek cél-, illetve témavizsgálatokat, és bármelyik pillanatban rendelhetnek el hatáskörben ellenőrzést. Most, amikor tudjuk, hogy az önkormányzatok létszámgazdálkodása erősen korlátozott, és leépítések sora volt az elmúlt néhány évben, akkor tudjuk, hogy pont elegendő az önkormányzatnál negyedéves elszámolást tartani, és azokra odakoncentrálni. Most egy dolog érhető ezzel csak el, hogy állandóan feszültségben tartsák az önkormányzat dolgozóit. Ez nyilvánvalóan azt a célt szolgálná, hogy újra bemutassák és jelezzék: ez a rendszer nem jó, új rendszerre van szükség, tanácsi rendszert kell felállítani, tanácsokat kell létrehozni, tanácselnököt kell kinevezni, és VB-titkárokat kell alkalmazni.

Összegezve: világosan látszik, ez a törvényjavaslat egy dologról szól, az Országgyűlést továbbra is mellőzni kell, sőt lehetőség szerint nem is kell vele foglalkozni, itt a kormány, elegendő a kormány Magyarországon, nincs szükség a parlamentre. Ugyanis a vagyonkezelő zrt. útján a vagyon felett rendelkezhetnek, és a kormány ezekkel a változtatásokkal abszolút teljhatalmat kap arra, hogy irányítsa az ország sorsát.

Tisztelt Jelenlévők! Ez az irány nem igazából jó, a törekvésből pedig látszik, hogy mi készül Magyarországon. Tisztelettel szeretném kérni az előterjesztőt, hogy vonja vissza és gondolja át: ezek a törvények arra alkalmasak, hogy minden közösséget szétverjenek Magyarországon.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólások következnek; Göndör István képviselő urat illeti elsőként a szó.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Komoly gondjaim vannak, Tasó képviselő úr, amit elmondott; tehát ha akarja, azt mondom, színezze ilyenre a világot.

Én tennék ebben a két percben arra kísérletet, hogy próbáljon meg úgy gondolkodni, ugye, nem értene egyet azzal, hogy az állami vagyonnal nem kell gazdálkodni.

(15.10)

Ugye nem értene egyet azzal, hogy az állami vagyonnal, legyen az egy nagy irodaház, legyen az egy működő vállalkozásban való részesedés, nem kellene foglalkozni? Ugye nem értene egyet azzal, hogy az állami költségvetés érzéketlen legyen eme állami vagyon működésére, annak a hasznára? Hiszem, hogy ezekkel mind nem ért egyet; akkor kérem, próbálja meg elfogadni, hogy igenis szükség van egy olyan szervezetre, amelyik ezekkel a vagyonelemekkel gazdálkodik, amelyik figyel arra. És nem lehet, át kell lépnünk egyszer azt a Rubicont, hogy legyen az bármilyen közintézmény vagy bármi, nem lehet büntetlenül használni, számolatlanul ily nagy értékű ingatlanokat. Ezt valahol a működési költségben is racionalizálni kell, úgy, hogy ezek a vállalkozások úgy működjenek, hogy ebből valami közös hasznunk legyen mindannyiunknak.

S hadd hívjam fel a figyelmét arra, igaz, hogy nem olyan régen, de befejeződött már a 2008. évi költségvetés vitája, de ugye, ha megnézte, ott látta, hogy ezek a bevételek, amelyek ezen a szervezeten keresztül jönnek, mind az állami költségvetésben kötnek ki, tehát részei a 2008. évi költségvetés bevételének.

Kérem, hogy ilyen szemléletben nézze ezt meg. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Jauernik István képviselő úr.

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Kell hogy reagáljunk a Tasó képviselő úr által elmondottakra, mert nagyon sajnálom, de amit ön elmondott, képviselő úr, abból nagyon kevés valóságos alappal bíró van. A kihelyezéssel kapcsolatban, ha valaki csak önt hallgatta, és nem olvasta el a törvényjavaslatot, akkor nagyon szomorú lehet. De nem ez van a törvényben. A kihelyezés például önkormányzatnál dolgozó köztisztviselőkre nem érvényes, tessék elolvasni. Ez csak a Magyar Államkincstár köztisztviselőire vonatkozik, tehát arra vonatkozik, aki ellenőrzést végez, és önök is kérik azt, hogy az európai uniós pénzfelhasználás nagyon szigorú ellenőrzés alatt menjen. Itt erről van szó, képviselő úr. Azt gondolom, hogy ebben ön mint polgármester is egyet kell hogy értsen, hogy az uniós pénzek fölhasználása szigorú és folyamatos ellenőrzés mellett menjen. Ennek a feltételeit teremti meg ez a törvényjavaslat.

Az állami vagyonnal kapcsolatban, amit ön kérdezett, hogy tudják-e, hogy ez így van, abból egyetlenegy kérdésben sem úgy van, ahogy ön mondta. Szigorú törvények szerint gazdálkodhat ez a zrt. Törvények szerint dolgozhat, folyamatos elszámolás, egyszemélyi felelősség van, a minisztert ide lehet idézni a parlament elé. Teljesen más az, ami ebben a törvényben benne van, mint amit ön elmondott.

A harmadik a kincstári ellenőrzéssel, önkormányzati ellenőrzéssel kapcsolatos. A képviselő úr pontosan tudja, mert az önkormányzati bizottsági ülésen sokszor szoktuk mondani, hogy az önkormányzatok hány százalékának ilyen a vagyongazdálkodása, olyan a mérlegbeszámolója, ilyen borzasztó számok vannak benne. Tudnánk évek során visszamenőleg idézni ezt. Azt teremti meg a beterjesztett törvényjavaslat, hogy a központi költségvetésből kapott pénzeket a Kincstár ellenőrizhesse előre is, utána is és helyszínen is. Azt gondolom, hogy minden közpénz felhasználását ellenőrizni kell, és ez jó az önkormányzatnak is, mert nem lesz olyan, hogy büntetőkamattal kelljen visszafizetni a pénzt, nem lesz olyan, hogy az ÁSZ állapítsa meg. A közpénzzel szigorúan el kell számolni. Az önkormányzatoknak is tudomásul kell venni, hogy ezt bizony ellenőrizni fogják.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: További kétperces hozzászólások következnek. Tasó László képviselő urat illeti a szó.

TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselő úr, talán nem mondtam elég világosan, vagy nem szóltam élesen arról, hogy dehogynem, kell legyen gazdája az állami vagyonnak, és eddig is volt gazdája az állami vagyonnak. Mindig is volt gazdája, de most az a helyzet, hogy az Országgyűlés hatáskörén kívül helyezték az ellenőrzését és a beszámoltatását is. Hét embert bíztak meg azzal, hogy a világon minden nemzeti vagyontárgy felett rendelkezzen. Még egyszer mondom, még az ájert is árendába. Tehát magyarul még a szélenergia hasznosulása is azon múlik, hogy kinek adja oda vagy kit enged oda ez a testület. Ez egy vagyoni értékű jog, ott van fehéren-feketén, én is elolvastam. Végigolvastam, áttanulmányoztam, mert érdekelt nagyon is egyébként, természetesen.

Viszont az a megközelítés, Göndör képviselő úr, hogy a közintézményeket bárki szabadon használhassa, azért közintézmény egyébként, vagy különben az az adómérték, amely egészen magas Magyarországon, az abból származó bevétel vajon mire kell, ha külön kell fizetnünk már mindenért? Nincsen lassan már olyan szolgáltatás Magyarországon, amiért ne kéne külön fizetnünk. Akkor az adóbevétel vajon mire szolgál?

A kihelyezéssel kapcsolatban nem mondtam mást egyébként, kedves képviselőtársam, mintsem amit az imént említett, viszont ez alkalmas arra, hogy ha valaki nem fogadja el a Kincstár által megtörtént kirendelést, vagy éppenséggel nem végzi el a munkát, akkor könnyebben el lehessen akár helyezni vagy föl lehessen menteni. Ez lehetőséget teremt rá egyértelműen. Ez is le van benne írva.

Tehát lehet, hogy másképpen olvassuk, de ettől még, amit én elmondtam, mind egy szálig benne van a törvényjavaslatban. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tátrai Miklós államtitkár úr is jelentkezett hozzászólásra.

TÁTRAI MIKLÓS pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Tasó Képviselő Úr! Szükséges volna még a tanulmányozása a vagyontörvénynek, azt gondolom, mert semmi olyan nem szerepel benne, amit ön említett, sőt mindennek az ellenkezője szerepel.

Eddig három nagy szervezet és több száz kisebb vagyonkezelő szervezet foglalkozott az állami vagyonnal. Az új törvény arról szól, hogy ezzel egy szervezet foglalkozzon.

Ellenőrzés, beszámolás. Eddig a három különböző szervezet elnöke, vezérigazgatója, az ő minisztere, a kormány és így a Számvevőszék és az Országgyűlés ebben a láncban tudott bármilyen ellenőrzési tevékenységet elvégezni. Az ÁPV Rt. fölött volt az öt parlamenti párt képviselőit is tartalmazó felügyelőbizottság, a KVI, a Földalap és a több száz költségvetési szerv fölött nem. Ehhez képest az új törvény azt mondja, hogy a vagyon egésze fölött olyan ellenőrző bizottság működjön, amelynek egyik tagját az önök frakciója, egy másik tagját az önök szövetségese, a KDNP frakciója delegálja. Sokkal direktebb, sokkal közvetlenebb ellenőrzési lehetősége van a parlamentnek és a parlamenti pártoknak az állami vagyon fölött az új törvénynek köszönhetően.

Az új törvény megtiltja azt a gyakorlatot, amelyet az elmúlt 17 évben minden költségvetés tartalmazott, hogy a vagyon értékesítési bevételének egy részét a vagyont kezelő szervezetek működésére fordítottuk. Abból kapták a fizetést a vagyonkezelő szervezeteknél dolgozó emberek, hogy vagyont értékesítettek. Ez rossz gyakorlat, ez hiba, ezt a törvény megszüntette, a vagyon értékesítésének a bevételéből nem lehet működést finanszírozni.

A jövő évi költségvetési törvényjavaslat, amelyet szintén hasznos lenne, ha a képviselő úr tanulmányozna, először a kilencvenes évek óta a demokráciában, külön fejezetet tartalmaz, amely az állami vagyonnal foglalkozik. Most először teljesen világosan, transzparensen bemutatja a vagyonnal kapcsolatos összes kiadást és a vagyon hasznosításából és értékesítéséből befolyó összes bevételt. Ha egy példát tud mondani a képviselő úr, hogy mikor, melyik évben tudta az Országgyűlés azt világosan, hogy mi történik számszakilag az állami vagyonnal, akkor szerintem ezzel egyedül lesz a teremben, mert nem volt ilyen. 2008 lesz az első olyan év, amikor az Országgyűlés eldöntheti, hogy mit akar az állami vagyonnal, és 2008 végén pedig látni fogja, hogy mi történt az állami vagyonnal.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Borsos József képviselő úr jelentkezett hozzászólásra.

BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ebben a vitában, hogy ki olvasta el az anyagot, vagy ki nem olvasta el az anyagot, csak egy adalékot szeretnék mondani. Jauernik elnök úr azt említette, hogy a köztisztviselői áthelyezés a kincstári dolgozókra vonatkozik. Itt van előttem a törvény szövege, nincs benne ilyen kitétel, hogy bezzeg a gyevi bíró vagy bezzeg a kincstári alkalmazottak, hanem úgy általában "a" köztisztviselők.

Köszönöm.

ELNÖK: Bebes István képviselő úr is hozzászólásra jelentkezett.

BEBES ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm. Csak röviden szeretnék reagálni az önkormányzatok ellenőrzését illetően. Azt gondolom, hogy Tasó képviselőtársam sem vitatja azt, hogy a jogosulatlan felhasználásokat az önkormányzatok esetében ellenőrizni kell, azonban, tisztelt képviselőtársaim és tisztelt Jauernik elnök úr, sajnálatos módon ma már egy önkormányzatban a szűkös személyi feltételek mentén nem teszünk mást, mint folyamatosan az ellenőrzésekben való részvételünket próbáljuk meg biztosítani. Hiszen ellenőriz most már bennünket az ÁSZ, az Állami Számvevőszék, ellenőriz bennünket az adóhatóság, és ellenőriz bennünket a Kincstár is. Nem teszünk mást egész éven keresztül, mint azokban az időszakokban, amikor a normális tervezés lehetőségét kellene biztosítani akár a költségvetést vagy akár a negyedéves beszámolókat illetően, mint folyamatosan biztosítanunk kell megfelelő létszámot ahhoz, hogy ezekben az ellenőrzésekben részt tudjunk venni.

(15.20)

Sajnálatos módon ezek egyre inkább bővülnek, és mindezeket meg kell teremtenünk szűkös személyi feltételek mentén. Én azt gondolom, valahol most már korlátokat kellene szabni, és az önkormányzatoknak lehetőséget kellene arra biztosítani, hogy nyugodtan tudjanak dolgozni, és nyugodtan tudjanak tervezni a jövőre is.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

ELNÖK: Jauernik István képviselő úr újabb kétperces hozzászólásra jelentkezett.

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Képviselő Úr! Ugye, így hangzik az idézett jogszabályhely: a köztisztviselő a munkáltató részére jogszabályban megállapított ellenőrzési és ehhez kapcsolódó feladatainak végrehajtása céljából másik költségvetési szerv vagy gazdálkodó szervezet székhelyén, illetve telephelyén történő munkavégzésre is kötelezhető - zárójel kijelzés -, tehát csak "ellenőrzési vagy ehhez kapcsolódó". Ez pedig a kincstári köztisztviselőkre vonatkoztatható.

A Bebes képviselő úr által elmondottakra pedig azt tudom elmondani, hogy képviselő úrnak igaza van, hogy az önkormányzati ellenőrzési rendszert generálisan át kellene tekinteni. Ez kétharmados törvény, ez a könyvvizsgálói kérdéskör, az ÁSZ-kérdéskör, hogy odaér-e négyévenként minden önkormányzathoz, vagy nem ér oda, és a belső ellenőrzés és a kincstári ellenőrzés egészét kellene nézni. Nagyon sajnálom, hogy csak egyetlenegy pontban tudunk, úgymond, megegyezni, hogy a kincstári ellenőrzés kérdését rendezzük. A másik három lábát is meg kellene oldani, hogy ne legyen az, ami ellen ön jogosan panaszkodik, hogy egy önkormányzat, ha úgy adódik, akkor folyamatos ellenőrzésnek van kitéve. Én azt gondolom, hogy ellenőrzést kell hatékonyan, célszerűen végezni, és ebben tényleg rendet kellene tenni. Remélem, hogy a kincstári ellenőrzés most így rendben lesz.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Gegesy Ferenc képviselő urat illeti a szó.

DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Köszönöm a szót. Az előttem szólók közül most azt kell mondjam, hogy Borsos képviselő úrral értek egyet bizonyos mértékig. Hiszen ő felolvasott egy törvényi szöveget, és én is az első napon vezérszónokként kiemeltem, hogy igen, ez a szöveg önmagában aggályos, ott van mögötte az indokló szövegben, hogy ez a Kincstárra vonatkozik, tehát értem a szándékot. Igen, arról van szó, hogy az ellenőrzésre használjuk ezt a lehetőséget, de akkor írjuk be, tehát magába a fő szövegbe. Azért én akkor felvetettem olyan kitételeket is, ami azért kicsit aggályos. Benne van az előírás, hogy nem járhat a korára, vagyoni helyzetére, nem tudom, mire való tekintettel aránytalan sérelemmel. De akkor hogyan értékeljük azt, hogyha valakinek a családjától távol kell lenni? Ez nem alapvetően aránytalan sérelem? Ki dönti el, hogy ez az vagy nem az? És a határozott idő, határozatlan időnél a határozottat az ember érti, a határozatlannál kicsit bizonytalan.

Tehát úgy gondolom - és akkor talán ebben egyet tudunk így hárman érteni -, hogy ez egy fontos eszköz, mert az ellenőrzést valóban növelni kell, de annak a kereteit az érintett köztisztviselőre vonatkozó kereteit pontosan meg kell határozni, tehát várjuk a módosító javaslatokat.

ELNÖK: Tasó László képviselő urat illeti a szó.

TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Csak egy rövid megjegyzés. Államtitkár úr nagyon büszke volt arra, hogy 2008 az első év, amikor az állami vagyonnal el lehet majd számolni, és látszik az, hogy mi történt vele. 1990-től az eltelt 17 évben az SZDSZ-MSZP-kormány vagy fordítva, MSZP-SZDSZ-kormány több mint kilenc évet kormányzott. Egyfolytában hatodik éve kormányoznak. Én nem lennék olyan büszke arra, hogy majd jövőre lesz az első olyan év, amikor világosan látszanak majd a vagyonmozgások.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Borsos József képviselő úr következik.

BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért érdekes ez az aggályos megfogalmazás, mert nagyon sok olyan költségvetési szerv van egyébként, aminek jogszabály ellenőrzési hatáskört rendel. Hogy ne mondjak mást, mondjuk, a munkaügyi központoknak is van ilyen ellenőrzési hatásköre, pedig ők még csak nem is a felügyelők, mégis foglalkoztatnak olyan munkakörökben embereket, ahol munkaerő-piaci ellenőrzést kell végezni. Tehát ez ilyen megszövegezéssel akár rájuk is vonatkozhatna.

De azért sem értem egészen pontosan, hogy miért kellett ezt a kihelyezést ide a jogszabályba behozni, mert van erre egyébként munkajogilag teljesen korrekt megoldás, ami manapság is alkalmazható, hogy akiket egyébként olyan típusú munkakörökben alkalmaznak, ami ellenőrzéssel jár, azzal lehet olyan szerződést kötni, ami nem egy helyen való munkavégzést ír elő neki, hanem már a munkaszerződésben lehet rögzíteni, hogy változó munkahelyen történik a munkavégzés, és onnantól kezdve ez a dolog önmagában tud működni. Tehát egy kis túlszabályozást látok itt, ráadásul pontatlan fogalmazás is van benne, és ezért egy kicsit félreérthető.

Köszönöm.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az írásban jelentkezők sorához térünk vissza, miután a kétperces felszólalások végére értünk.

Most Török Zsolt képviselő úr következik, az MSZP-frakcióból; őt majd Borsos József követi, a Fidesztől.

TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A gazdasági egyensúly javításának erősödő igénye, valamint a hosszú távon is megfelelő egyensúlyi feltételek létrehozásának szükségessége a kormány gazdaságpolitikájában 2006 közepétől lényeges fordulatot hozott. Ettől kezdve középtávon a kormány legfontosabb céljai az erőteljes egyensúlyjavítás, a tartós egyensúlyőrzést szolgáló átfogó reformok elindítása és megvalósítása az államháztartásban, a bővülő uniós források felhasználására támaszkodó fejlesztések megvalósítása.

A konvergenciaprogramban vázolt gazdaságpolitika megvalósítása késedelem nélkül megkezdődött, és a 2006. évre, illetve a 2007. évi várható értékekre vonatkozó makrogazdasági mutatókban már látszanak az államháztartás megbomlott egyensúlyának helyreállítására hozott kiigazító lépések pozitív eredményei. Az állami feladatellátás egyes nagy funkcionális aggregátumok szerinti változásai megfelelnek a kormányprogramban meghatározott célok alapján kitűzött prioritásoknak.

Ezzel párhuzamosan a jóléti funkciókra fordított kiadások összege évről évre növekvő mértéket mutat. A törvényeknek megfelelően emelkednek többek között a családtámogatások is. A kormányprogrammal összhangban a család társadalmi szerepének erősítésére, a családok helyzetének és a gyerekvállalás feltételeinek javítására kiemelt hangsúly helyeződik. A családi pótlékok és a gyermekek után járó juttatások emelkednek.

Jómagam, mint a népesedéspolitikai és ifjúsági szakcsoport vezetője, illetve a fogyasztóvédelmi eseti bizottság tagja fontosnak tartom, hogy az érintett területeken működő, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium felügyelete alatt álló intézmények fenntartásához 2008-ban is biztosított lesz a megfelelő mennyiségű pénzügyi forrás. A szaktárca fejezet költségvetési törvényjavaslat szerinti kiadási előirányzata 278 430 millió forint, bevételi előirányzata 42 197 millió forint, támogatási előirányzata 236 233 millió forint.

Az ifjúsági feladatok között a korábbi évek programjai folytatódnak. A fogyasztóvédelemmel összefüggő feladatok és programok a korábbi évekhez képest nagyobb prioritást élveznek.

Az Európai Unió költségvetéséhez, az Európai Parlament és a Tanács által elfogadott, a tagállamok fogyasztóvédelmi politikáinak összehangolására irányuló közösségi cselekvési programhoz történő igazodás tette szükségessé egy fogyasztóvédelmi politika megalkotását. A harmadik középtávú fogyasztóvédelmi politika a korábbiaktól eltérően hétéves időtartamra határozta meg a fogyasztóvédelem fejlesztésének irányait. A politika stratégiai céljai között szerepel erős és hatékony fogyasztóvédelmi hatóság kialakítása, határozottabb állami fellépés és szerepvállalás. Ezen belül a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és a területi fogyasztóvédelmi felügyelőségek kettős irányításának megszüntetése. Így született meg idén a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság. Az új hatóság többek között ellátja a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos hatósági feladatokat, felügyeli a fogyasztóvédelmet érintő jogszabályok betartását és eljár a jogsértőkkel szemben.

A fogyasztóvédelmi politikához kapcsolódó cselekvési program végrehajtása érdekében a fogyasztóvédelmi felügyelőség szervezetébe 2007-ben integrálásra került a korábban a közigazgatási hivataloknál a fogyasztóvédelmi ellenőrzési feladatokkal foglalkozó 211 fő. Emellett az integrált szervezet megerősítésre került. Jelentős, éves átlagban 110 fő létszámbővítésre kapott költségvetési forrást. A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság 2008. évi előirányzott támogatása 3326 millió forint.

A békéltető ügyek száma a testületek ismertségének növekedésével évről évre ugrásszerűen nő. Az eddigi tendenciát figyelembe véve 2008-ban várhatóan mintegy 4800 darab lesz. A békéltető testületek támogatása 150 millió forint a 2008. évben.

A cselekvési program értelmében cél a fogyasztóvédelem széles társadalmi alapokra helyezése, a tudatos fogyasztói magatartás kialakítása és erősítése a civil szervezetek eszközeivel is.

(15.30)

A fogyasztóvédelmi társadalmi szervezetek támogatásának 2008. évi előirányzata 260 millió forint. Emellett a nemzeti fogyasztói központok feladata a fogyasztók számára információ és támogatás nyújtása annak érdekében, hogy a fogyasztók a másik tagállami vállalkozóval kapcsolatos panasz esetén jogaikat érvényesíthessék, illetve hogy hozzáférjenek a megfelelő vitarendezési eljárásokhoz.

Az Európai Fogyasztói Központ Magyarország támogatása a 2008. évben 30 millió forintban kerül meghatározásra. Az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatosan a fogyasztók érdekeinek és egészségének magas szintű védelméhez, ezáltal a fogyasztók bizalmának visszanyeréséhez és megőrzéséhez való hozzájárulást célozza az Élelmiszer-biztonsági Hivatal támogatása. A fogyasztóvédelmi felügyelettel folytatott információcsere eszköz a párhuzamos vizsgálatok kiküszöbölésére, az ellenőrzések összehangolására, az ellenőrzések hatékonyságának növelésére. A fogyasztóvédelmi felügyeletnek az Élelmiszer-biztonsági Hivatallal történő információcseréjére a 2008. évi előirányzat mintegy 6 millió forint.

Az élelmiszerekről szóló törvény módosításával, a fogyasztóvédelmi hatóság által kiszabott minőségvédelmi bírság a jövőben nem a hatóság, hanem a központi költségvetés bevételét képezi. Továbbá a jövő évi költségvetési törvény tervezete szerint a fogyasztóvédelmi hatóság által kiszabott és befolyt bírságok a jövőben nem a hatóság, hanem a központi költségvetés bevételének képzése során egy visszaosztás is megvalósulhat. Ennek megvalósulásához azonban szükséges egyes, a fogyasztóvédelmi hatóság által kiszabott bírságbevételekről rendelkezést tartalmazó törvényeknek a költségvetési törvénnyel összhangban történő módosítása is. A tervezet tartalmazza azokat a kivételeket is, amikor a fogyasztóvédelmi bírság vagy annak egy része nem a központi költségvetés bevétele, hanem már eleve helyben maradhat.

A 2008. évi költségvetéssel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy a fő paraméterek a konvergenciaprogramnak megfelelően alakulnak. Többek között a hiánycsökkentés, az, hogy 2009-re olyan egyensúlyi körülményeket tudunk teremteni, amely megszünteti a túlzott deficiteljárást Magyarországgal szemben. 2007-ben és 2008-ban befejeződik a konszolidációs szakasz, és ismét 4 százalék fölé kerülhet a növekedés. Az államháztartás legfontosabb alrendszereiben végbemennek a reformok, a növekedés szerkezete egészségessé válik, és hosszú távon fenntartható lesz.

A 2008. évi költségvetés fő célja véleményem szerint, hogy egyensúlyi pályára álljon a magyar gazdaság, minél előbb ismét meginduljon a felzárkózás, minél gyorsabb legyen a felzárkózás, és a programban meghatározott értékek is érvényesüljenek. Ehhez kérem az önök támogatását is.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Bebes István képviselő úrnak.

BEBES ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Próbáltam itt lázasan keresni azokat a törvénymódosításokat, amelyek a T/4009. számú törvényjavaslat, a költségvetést megalapozó egyes törvények módosításával kapcsolatosak lettek volna, de megmondom őszintén, én ebből nem tudtam kihámozni, hogy melyik törvényjavaslathoz szólt képviselőtársunk. Én igazából, megmondom őszintén, azokkal szeretnék foglalkozni az elkövetkezendő időszakban, ami az ezt megalapozó törvények módosítását illeti. Én ebben nem találtam olyat, amelyről képviselőtársunk beszélt. Kérem valamennyiünket, hogy hagyatkozzunk a témára a következőkben.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Török Zsolt képviselő úr is kétperces hozzászólásra jelentkezett.

TÖRÖK ZSOLT (MSZP): A 2008. évi költségvetést megalapozó egyes törvényekről szól a mai vita, hogyha jól értem, és hogyha képviselő úr is hasonlóan a napirendi pontnál tart, akkor ez pedig például az, hogy milyen bevételekre tesznek szert az egyes hatóságok, illetve ezek a hatóságok milyen mértékben rendelkeznek önmaguk ezekkel a bevételekkel, mi az a mérték, amiben a központi költségvetés rendelkezik rögtön ezekről az összegekről, illetve hogy milyen szerepe van hosszú távon például a fogyasztóvédelmi hatóságnak vagy az egyes, az emberek életminőségét elősegítő hatóságok működésének. Azt gondolom, hogy ebben jelentős mértékben van a törvényben fontos paragrafusoknak helye, és azt gondolom, hogy amiről én beszéltem, az is alátámasztja ezt valamelyest.

Gondolom, ön is fontosnak tartja ezt az ügyet annyira, hogy 7 perc 15 másodperc erejéig foglalkozzunk a fogyasztóvédelemmel vagy éppen a családok támogatásának egyes kérdéseivel.

Köszönöm.

ELNÖK: Borsos József képviselő úr következik, a Fidesz-frakcióból; őt majd Orosz Sándor követi.

BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő salátatörvénynek két kis levelecskéjéhez kívánnék hozzászólni. Az egyik nevezetesen arról szól, hogy a T/3892. számon egyébként előttünk fekvő, az egyes adótörvények módosításáról szóló javaslat keretén belül a kormányzat javaslatot tett arra, hogy a két nagy alap, az Egészség- és a Nyugdíj-biztosítási Alap járuléka egy összegben, egy számlára folyjon be az APEH-hoz. Erre a törvénytervezetre hivatkozva az előttünk fekvő jogszabály 3. §-a arra tesz nekünk javaslatot, hogy egyébként az ezzel kapcsolatos részletszabályok kidolgozása, hogy hogyan történjen majd az alapok felé való utalása az itt befolyó pénznek, illetve hogyan kerüljön megosztásra az alapok között az itt befolyó pénz, ez a Kincstár, illetve a kormány hatáskörébe kerülne.

Ehhez a 3892. számú törvényjavaslathoz 76. számon dr. Kékesi, dr. Gegesy és Molnár Albert képviselőtársaim közös indítványt nyújtottak be, hogy ez az egy számlára történő befizetés kerüljön elhagyásra, ez ne történjen meg január 1-jétől. A következő indoklással tették ezt, így indokolják: "Tekintettel arra, hogy az összevonás következtében a két alapot megillető bevételek megosztása, illetőleg elszámolása aránytalan nehézségekkel járna, az elszámolás kizárólag utólag válna lehetővé, ezzel adott esetben az aktuális egészségbiztosítási, valamint nyugdíj-biztosítási ellátások fedezete is veszélybe kerülne." Ez az indoklás teljesen összhangban van egyébként az ÁSZ-jelentés néhány órája befejeződött vitájában is többször elhangzottakkal, mert az ÁSZ is ugyanezt állapítja meg, hogy nagyon aggályos ez a típusú tervezet, és pontosan leírja az indoklását is az ÁSZ, hogy miért nem javasolja ennek bevezetését.

Ez megegyezik egyébként a bizottságunkban kisebbségi véleményként megfogalmazottakkal is, ezért én azt javaslom tisztelt képviselőtársaimnak, hogy összhang legyen az egyes adótörvényekhez benyújtott módosító javaslatokkal, amit egyébként szinte minden bizottság támogatott, és az előterjesztő képviselői is majdnem minden bizottságban támogattak, ezzel összhangban az előttünk fekvő törvénytervezet 3. §-ából hagyjuk el azokat a felhatalmazó rendelkezéseket, hogy ezeknek a pénzeknek a szétosztását és befolyását majd a kormány fogja meghatározni. Ez nem lenne szerencsés, és visszahivatkozom ismételten a kormánypárti képviselők által tett indoklásra is.

Egy kicsit foglalkoznék röviden ezen túl a már felmerült köztisztviselői törvény módosításával. Ami az előbb itt kialakult, ez a kis rövid polémia, ez pontosítással orvosolható, hiszen gyakorlatilag a munka törvénykönyve jelenlegi szabályozása van szinte átemelve majdnem szó szerint. Ha konkrétan azokról a munkakörökről gondolkodunk, amelyeket itt megemlítettek kormánypárti képviselőtársaim, akkor ez még el is fogadható, de akkor ezt ténylegesen pontosítani kell. Az már egy másik kérdés, hogy lehet, hogy ezt a Kincstárt szabályozó jogszabályok között ésszerűbb lett volna elhelyezni, nem egy általános köztisztviselői törvény keretén belül.

(15.40)

De ami ennél sokkal problémásabb és véleményem szerint felháborító, hogy egy ilyen salátatörvényben az egész köztisztviselői illetményrendszert és szorzótáblarendszert fölborítja a kormány, és azt a - mondjuk ki - elég kétes irányt, amit Szetey államtitkár úr próbál megszabni a köztisztviselőknek azzal a fajta értékelési rendszerrel, amit egyébként eddig is bármikor megtehetett bármelyik vezető, kötelezővé próbálja tenni, és olyan lehetetlen és kiszolgáltatott helyzetbe hozza a köztisztviselőket, amire még nem volt példa ebben az országban.

Köszönöm. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Orosz Sándor képviselő urat illeti a szó, az MSZP-frakcióból; őt majd Bebes István követi.

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valahol ott folytatnám, ahol Borsos úr a gondolatait befejezte, hogy legalább az általános vita képe legyen meg a salátatörvény kapcsán. Őszintén szólva sokat gondolkodtam azon, hogy vajon, ha a költségvetési törvényt megalapozó törvényt - figyelemmel arra, hogy az ÁSZ követelményének eleget tegyünk - így külön tárgyaljunk, mennyivel jobban fogja tudni követni a közvélemény, hogy miről is van szó, hiszen laza egymásutánban beszélünk hol az egyik törvényről, hol a másikról, mert sok törvény egyidejű, egy törvényben való módosításáról van szó most is. De legalább az Állami Számvevőszék kérésének eleget tettünk, legalább mi, akik itt bent ülünk, ha követjük a másik gondolatát, tudjuk, hogy éppen miről beszél. Igazából ennek a törvényjavaslatnak az általános vitájához annyit lehet mondani, hogy egy része valóban megalapozza a költségvetést, egy másik része olyan törvénymódosításokat tartalmaz, amelyeknek úgy egyébként a költségvetési törvényhez igazodóan, illeszkedve most indokolt a módosítása.

Így van ez a környezetvédelmet érintő két, most módosítandó törvény kapcsán is. Az egyik egyértelműen a megalapozás keretébe tartozik, hiszen a törvényjavaslat 5. §-ában megcélzott vízkészletjárulék-módosító passzusok természetes módon elfogadásuk esetén megalapozzák az e címen a költségvetési törvényben szereplő tételt. Ezzel kapcsolatosan szeretném fölhívni képviselőtársaim figyelmét arra, hogy jó két éven keresztül változatlan mértékű vízkészletjárulék alapján fizették ezen erőforrás használatáért a díjat azok, akiket ez terhelt. Ennek egy inflációkövető, 15 százalékos emelését tartalmazza most ezt a törvényjavaslat.

Rendkívüli módon örülök annak, hogy e vonatkozásban kizárólag a költségvetést megalapozó mozzanat az, ami benne maradt a törvényjavaslatban. Ennek megfelelően megmaradnak a 2005 vége óta érvényesülő, fontos mentességek - mezőgazdasági öntözési, rizsföldekre vonatkozó és a halgazdálkodókra vonatkozó mentességek -, hiszen ezen vízhasználatoknak egyéb olyan haszonvételei is vannak, amelyek mindenképpen arra vezettek néhány esztendővel ezelőtt, hogy e vízhasználatok vízkészletjárulékkal való terhelését nem tartottuk indokoltnak. Megmaradnak tehát ezek a mentességek, hiszen esetükben nem érvényesülnek azok a megfontolások, amelyek a víztakarékos felhasználás egyéb szempontjai miatt más vízhasználatok esetében vízkészletjárulék-fizetési kötelezettséget írnak elő. Summa summarum: itt egy inflációkövető emelésről van szó.

A másik rendelkezés, ami a költségvetést megítélésem szerint csak áttételesen érinti, a hulladékgazdálkodási törvényjavaslat és annak a 17. §-ában megcélzott módosítása. Egyértelmű, hogy a közszolgáltatásokért fizetendő díjak dolgát valamikor egységesen, normális rendben kell majdan szabályozni. De ha eddig nem tudtunk idáig eljutni, akkor is indokoltnak tűnik az, hogy az önkormányzat akkor, amikor a közkeletű nevén szemétszállítási díjként ismert tétel dolgában döntenek - merthogy ők dönthetnek a továbbiakban is -, akkor egy, a korábbiakhoz képest szélesebb palettán alkothassák meg önkormányzati rendeleteiket, jobban vehessék figyelembe azokat az ingatlantulajdonosi és ingatlanhasználati viszonyokat, amelyeknek ezerszálú kötödése van a hulladékképződéshez és ezen keresztül a szemétszállítási díjhoz. Nyilván, aki kevesebbet van egy adott helyen, vagy ingatlanát nem is használja, vagy azon olyan használat folyik, ahol hulladékképződésre elvi lehetőség sincsen, ott az egytételű, mindenkire egyazon módon meghatározott szemétszállítási díj igazságtalanságokat takar. Ezért a javaslat azt tartalmazza, hogy a jövőben - más közszolgáltatásoknál már ismert módon - két tételben, tehát alapdíjban és hulladékürítési díjban határozhassa meg.

Fontos ugyanakkor, hogy ez a rendelkezés ne váljon kötelező érvényű uniformissá. Ennek megfelelően én személyesen egy olyan módosító indítványt terjesztettem be, ami valóban a mozgásteret bővíti. Ez az alapdíj plusz ürítési díj egy lehetséges többletverzió, amivel vagy él, vagy nem él a saját területi adottságait figyelembe véve a felhatalmazott önkormányzat.

A hulladékgazdálkodási törvény még egy ponton módosul, ez elsősorban későbbi dolgaink rendezésénél válik fontossá. Nevezetesen: 2009. július 1-jéig a '95. évi hulladéktömeg maximum 50 százaléka lehet az, ami lebomló szervesanyag-mennyiség lehet. Persze az lenne a legjobb, ha a lerakóra a lehető legkevesebb kerülne, kerülhetne. Ez nyilván még sok-sok minden kérdése, de ez a mostani módosítás egyértelművé teszi, hogy minek a hány százaléka az, amiben majdan mérhetjük ezt a teljesítményünket.

Mindezeket figyelembe véve - eljárásrendünket is - indokoltnak tartjuk, hogy ezeket a törvények vitassuk meg, és a költségvetés megalapozása keretei között a szükséges módosításokkal fogadjuk el.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Bebes István képviselő úrnak, a Fidesz-frakcióból; őt majd Schwartz Béla követi, az MSZP-ből.

BEBES ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen a 2008-as költségvetés tárgyalását követően szükség van arra, hogy a 2008. évi költségvetést megalapozó egyes törvények módosításáról is szóljunk a mai napon. A korábbiakban már egyértelművé tettük, hogy a 2008-as költségvetés nem hoz megoldást az ország igazi problémáira.

Azt gondolom, hogy ezzel együtt a 2008. évi megalapozó törvények módosítása sem segíti ennek a költségvetési törvénynek a végrehajtását.

A kormány a korábbi években lazította az államháztartási törvény szabályait, és véleményem szerint jó néhány esetben minden felelősség nélkül költekezhetett, átléphetett a parlament döntésein. Most természetesen némely esetben megpróbál magának korlátokat szabni, és az elkövetkezendő időszakban ezeket természetesen megpróbálja végrehajtani.

Négy dologhoz szeretnék a benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatosan néhány megjegyzést fűzni. Az egyik: az államháztartási törvényhez kapcsolódóan szeretnék arról szólni, hogy a költségvetési bevételek és kiadások, illetve a hiány, a többletek elszámolásával néhány kérdést az Európai Unió szabályai szerint rendez. Ez helyes, hiszen a korábbiakban ez nem volt így meg. Én azt gondolom, hogy az európai uniós bevételekkel való szabályszerű, átlátható, gondos gazdálkodás feltételeit próbálja megteremteni, ezt próbálja pótolni visszamenőlegesen, hiszen az a korábbiakban hiányzott.

(15.50)

A másik, amit szeretnék jelezni - és ez természetesen az államháztartás szabályai közül való szintén -, hogy a 2008-as költségvetés benyújtásakor is hiányzik a költségvetés középtávú kitekintése. Most a kormányzat olyan szabályt alkot, amelyet eddig sem tartott be, hiszen az eddigi két év helyett most hároméves kitekintést ír elő a költségvetési szabályok között.

Azt gondolom, ez elég furcsa, hogy először meghozzuk a költségvetést, amely a következő évet takarná, majd pedig ehhez próbáljuk három évnek a történéseit igazítani. Úgy gondolom, hogy a korábbi években, főként a Fidesz-kormány idején, volt olyan, hogy megalkottuk először a hároméves szabályokat, amelyekben meghatároztuk azt, hogy milyen mozgástere lehet a következő éves költségvetésnek, majd pedig meghoztuk a költségvetési törvényt is. Most igazán ez a törvény a jelen pillanatban olyan lehetőséget biztosít a kormány számára, hogy majd a költségvetési törvény meghozatala után, februárban kell bemutatniuk a középtávú prognózist az elkövetkezendő időszakban, és persze ezt nem törvényerőre emeli, és emellett persze nem is teszi kötelezővé, hiszen csak annyit mond ki, hogy az államháztartási törvény felhatalmazza a kormányt arra, hogy februárig közzétegye, ha úgy gondolja, ezt a prognózist, de természetesen a kötelezővé tétel hiányzik ebből.

A harmadik, amit már a korábbi időszakokban is próbáltam jelezni, hogy nagyon sok ellenőrzési kötelezettséggel bírnak az önkormányzatok. Nos, az államháztartási törvény keretein belül szólni kell a belső ellenőrzés rendszeréről is, amelyben igazából a jelenlegi törvényjavaslat egy igazi bürokrata megoldást talál. Például minden ellenőrnek regisztráltatnia kell magát a Pénzügyminisztériumnál, ezáltal belső ellenőrök, akik a korábbiakban független ellenőrök voltak, most, valószínűleg ezen törvényjavaslat által, a kormánynak bizonyos ellenőrzéséhez is fognak csatlakozni. Úgy érzem, hogy ez a törvényjavaslat igazából az önkormányzatok autonómiáját is korlátozza ezzel, ráadásul még mindezek költségeit ráhárítja az önkormányzati szférára is.

A következő, amiről szeretnék még néhány gondolatot mondani, főként azzal a résszel foglalkozik, amelyben az önkormányzatoknak az évközi pótigénylést szükséges megigényelni, és természetesen ez előírja számukra, hogy ezt elektronikus úton kell megtenniük. Kérdezem én, hogy ezt a 3200 önkormányzat miért csak elektronikus úton teheti meg. Megvan-e ehhez ennyi önkormányzatnak a feltételrendszere? Mibe fog ez kerülni az önkormányzatoknak, hiszen azt gondolom, ha egy ekkora rendszer feltételei nincsenek meg, azokat meg is kell teremteni. Ez igazából többletköltségeket jelent az önkormányzatok számára az elkövetkezendő időszakban. Hogyan tudják például ezeket a költségeket a kistelepülések megfizetni az elkövetkezendő időszakban?

Végezetül pedig szeretnék visszatérni pár gondolattal az önkormányzatok társulási kötelezettségeire is. Úgy gondolom, hogy önkormányzatok, valamennyien közösen határoztunk arról, hogy kistérségi társulásokban működünk együtt, valahol bizalmi elven teremtettük meg ezeket a kistérségi társulásokat; most a jelenlegi szabályozás egy bizonyos bizalmatlanságot is megteremt az önkormányzatok között, hiszen a jelenlegi szabályozás esetén, abban az esetben, ha az önkormányzatok nem állnak helyt, akkor természetesen inkasszót nyújthatnak be a kistérségi társulások.

(Szűcs Lajos elfoglalja jegyzői székét.)

Azt gondolom, ez egy csomó feszültséget fog majd keletkeztetni az önkormányzatok esetében, és bizony megkockáztatom, hogy ez bizonyos mértékig az önkormányzatok önállóságát is csorbítja. Amellett persze, hogy csorbítja, egy csomó jogosítványt kivesz a kezükből, és bizony előrevetíti egy esetleges tanácsi rendszer visszahozatalát is az elkövetkezendő időszakban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ugyanúgy, mint ahogy a 2008. évi költségvetési törvény, a 2008. évi költségvetést megalapozó egyes törvények módosítása sem támogatható, és kérem is azt, hogy képviselőtársaim ezt a törvényjavaslatot ne támogassák.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Gegesy Ferenc képviselő úr jelentkezett kétperces hozzászólásra.

DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Köszönöm a szót. A képviselőtársam hozzászólásához szeretnék kapcsolódni. Azt hiszem, hogy két dologban is félreérti a dolgot, de vitassuk meg.

Az egyik ez a hároméves-kétéves dolog. Most nem is az évek száma az érdekes, hanem, hogy mi célt szolgálhat ez az előírás. Úgy gondolom, hogy azt semmiképpen nem szolgálhatja, vagy az nem különösebben érdemi dolog, hogy egy 50,1 százalékos kormánytöbbség elfogad valami előirányzatot, és azt egy év múlva ugyanez a kormánytöbbség bármikor bármilyen irányban módosíthatja. Tehát ezt nem is lehet kitűzni célul egy ilyen költségvetés készítése során, hogy az Országgyűlés elfogadja, és annak a következő évire korlátozó vagy nagyon korlátozó hatása lenne.

Arról lehet szó, hogy a költségvetési vita végeredményeként, ami feltehetően sok esetben eltér a benyújtáskor valószínűsített pályától, kijön egy - most már akkor a módosítás eredményeként nem egy kétéves, hanem egy hároméves - előretekintés, ami azt tartalmazza, hogy ha a kormány nem lép, akkor az egyenleg, a felhalmozási ráta, az EU-s egyenleg, szóval, egy csomó fontos külső paraméter így alakul. S ha nekünk ez a folyamat nem tetszik - már az aktuális kormánytöbbségre gondolok -, akkor a következő évben egy éve van, hogy foglalkozzon ezekkel. Tehát valóban nem törvényi szintű rész a dolog. Lehetne ott is, csak ott technikailag nehéz lenne, mondjuk, a december 20-i végszavazás után gyorsan a pályát kivetíteni, illetve az utolsó részletszavazás után, még a végszavazás előtt berakni ezt a számítási anyagot, ez valószínűleg nehezebben menne.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Bebes István képviselő úr is.

BEBES ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy nincs olyan rettenetes nagy vita közöttünk, ugyanakkor biztos, hogy egy hároméves időszakban szeretnénk önmagunk számára meghatározni, hogy hova szeretnénk eljutni, mondjuk, a három év során.

Ha ezt csak a költségvetési törvény meghozatala után próbáljuk meg benyújtani, akkor a következő lépésünknek megint mégiscsak ahhoz kell igazodnia, hogy valahol a meghozott költségvetési törvényt illetően próbáljuk meg ezeket a számokat és elképzeléseket módosítani. Én mindig azt gondolom, hogy helyesebb, ha meghatározunk önmagunk számára egy hosszú távú célt, ahhoz próbáljuk meg a 2008-as évi számokat igazítani, aztán majd, ha történnek olyan folyamatok, mondjuk, akár országos szinten vagy éppenséggel európai uniós szinten, amelyek módosításokat követelnének vagy kérnének tőlünk, akkor természetesen a későbbiekben ezt módosítani tudnánk, és ki tudnánk terjeszteni.

(16.00)

Tehát úgy gondolom, hogy először egy hosszabb távú cél, majd pedig egy követő éves tervezés sokkal jobban szolgálná minden alkalommal a költségvetés pontos végrehajtását, nem egy év közben benyújtott tervezet, ami aztán lehet, hogy alapjaiban írná át ezt a dolgot.

Köszönöm.

ELNÖK: Gegesy Ferenc képviselő úr következik újabb kétperces hozzászólással.

DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Köszönöm a szót. Elnézést, egy nagyon rövid reflexió. Ez nagyon eszembe juttatja az antivilág ötéves terveit, de attól persze még lehet, hogy jó. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Schwartz Béla képviselő úr következik, az MSZP-frakcióból; őt majd Iván László követi, a Fidesztől.

SCHWARTZ BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ott folytatnám, ahol Bebes István képviselőtársam abbahagyta, csak egy kicsit más oldalról. Ő az önkormányzati társulásokkal, többcélú társulásokkal és intézményfenntartó társulásokkal és magukkal az önkormányzatokkal kapcsolatban valami olyasmit mondott, hogy ezt a bizalmi elv alapján hozták létre, és most úgy tűnik, mintha a tanácsi rendszer jönne vissza. Ugyanakkor érdekes módon ebben a kétperces vitában, amit dr. Gegesy Ferenc képviselőtársammal folytatott, mintha ő árult volna el bizonyos tanácsi vonatkozásokat a tervkészítés és az elég hivatalos és rögzített célkitűzések irányában. Azt gondolom, hogy itt azért másról van szó.

A megalapozó törvények közül egyébként három törvényjavaslat módosítása foglalkozik az önkormányzati rendszer ilyen irányú módosításával, és itt lényegében arról van szó, hogy az utóbbi években, nem kifejezetten az elmúlt évben és nem a következő félévben, de létrejöttek olyan változások, amelyek miatt szükséges szigorítani a társulások, tehát az intézményfenntartó társulások, a többcélú társulások és maguk az önkormányzatok egymás közötti elszámolási és intézményfenntartási, feladatellátási viszonyait.

Sajnos, a fizetési fegyelem a magyar gazdaságban az elmúlt időszakban megromlott, ennek következtében vagy ennek javítására hozta létre az Országgyűlés a körbetartozások megszüntetésére szolgáló törvényjavaslatot, és azt gondolom, hogy ebből a körből sajnos nem hiányoznak az önkormányzatok sem.

Ebben a három törvényjavaslatban erről van szó, hogy erre a kérdéskörre megpróbáljunk megnyugtató megoldást találni, hiszen olyan jellegű változások történtek, amelyek - ahogy mondom - most már nemcsak a bizalmi elvre, hanem a célkitűzések, a kivitelezések, az érvényesítések, az elszámolhatóság és az ellenőrzés témakörére vonatkoznak. Azt gondolom, hogy ez egy komplex vezetésirányítási módszer, és több annál, mint hogy egy egyszerű bizalmi elv meghonosodásáról vagy alkalmazásáról beszéljünk.

Sajnos, megnőtt a perek száma. Képviselőtársaim bizonyára ismerik az ezen a területen fennálló pereket és vitákat, amelyek sajnos szinte Magyarország jelentős számú kistérségében és intézményfenntartó társulásában megvannak, ezeknek a kérdéseknek a rendezésére két törvény is, az 1997. évi CXXXV. törvény, illetőleg a 2004. évi CVII. törvény kötelezően előírja a fizetési problémák rendezésére az azonnali beszedési megbízás alkalmazását. Ez korábban nem volt, a társulás tagjaira bízták annak érvényesítését, hogy ezzel az eszközzel vagy más eszközökkel élni kívánnak-e.

Ugyanakkor szintén ezzel a témakörrel kapcsolatos az, amikor maguknak a helyi önkormányzatoknak az adósságrendezéséről szóló törvényjavaslat módosításáról van szó. Ezt abban az esetben kell alkalmazni, ha ez a bizonyos azonnali beszedési megbízás kiállítása megtörtént, és 60 napon belül a fizetés elmaradt, ebben az esetben adósságrendezést kell kezdeményezni, eljárást kell indítani.

Egy másik törvénymódosítással kapcsolatban is szeretnék szólni, ez pedig a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény módosítása. Többen szóltak már erről a törvényjavaslatról, talán a legtöbbet Balogh József képviselőtársam mondta. Véleményem szerint a kormány itt egy bátor lépést tett a teljesítmény szerinti díjazás megteremtésére. Ismeretes, hogy a törvényjavaslat egyik lényeges eleme, hogy "kiválóan alkalmas" minősítés szükséges ahhoz, hogy ne a besorolási fokozat legalacsonyabb összegű szorzószám és az illetményalap szorzataként létrejövő alapilletményt kapja meg a köztisztviselő. Tehát arról van szó, hogy ha ennél gyengébb minősítést kap a köztisztviselő, akkor csak az alapilletményt kapja, ami a besorolási tétel legalsó szorzószáma, szorozva a köztisztviselői illetményalappal.

Véleményem szerint ez a módosítás rendkívül fontos, és bizonyos értelemben szemben áll azzal a korábbi elképzeléssel, amely a köztisztviselőt egy előmeneteli pályán képzelte el, és lényegében nagyon szűk határok között fogalmazta meg a teljesítményalakítás követelményét.

Az összeg, amellyel differenciálni lehet, azonban nem jelentős. Ezt a törvényjavaslat egyik kritikájaként említem, mert a bértábla szorzói nem változtak. A differenciálás lehetősége nem lineáris, hanem követi az életkorhoz, a közszolgálatban eltöltött időhöz kapcsolódó megkülönböztetést, például a pályakezdő esetében alacsony, a legmagasabb a 8-16 év tapasztalattal rendelkezők esetében, majd egy kicsit megtorpanva újra emelkedik a nyugdíjkorhatár felé.

Azt tudom mondani, hogy még mindig arányaiban a közszolgálati életpályához áll közelebb ez a törvénymódosítás, bár ahogy említettem, bátor lépés a teljesítmény elismerése irányába. Korábban a most módosítandó jogszabály - hívjuk korábbinak - is lehetőséget adott bizonyos differenciált bérezésre, azonban ez igen szűk határok között mozgott, hiszen a teljesítményértékelés alapján 20 százalékkal lefelé is el lehetett téríteni az alapilletményt, illetve 30 százalékkal felfelé. A lefelé történő eltérítéssel, azt gondolom, hogy a gyakorlatban igen kevés helyen találkozhattunk.

Azt gondolom, hogy a kormány jó és bátor utat választott, az kellene, hogy magát a szorzószámokat és a differenciálás lehetőségét is kibővítse, azzal együtt, hogy ismeretes talán a tisztelt Országgyűlés előtt, hogy maga a kormány a 301/2006-os kormányrendelettel bevezette az úgynevezett teljesítményértékelő rendszerét, amelyet a központi államigazgatási szervekre, valamint szakállamtitkárokra, minisztériumok vezető tisztségviselőire és a kormányhivatalok köztisztviselőire hozott meg.

2009. január 1-jétől nyílik lehetőség a területi és helyi szervekre történő bevezetésre. Sajnos, ez a jogszabály az önkormányzatokra nem vonatkozik, pedig tudjuk jól, hogy az önkormányzatok köztisztviselőinek hasonló a szerepköre, mint a központi költségvetés köztisztviselőinek. Azt gondolom, hogy helyes lenne, ha a kormányrendelet egy későbbi változatában, vagy egy módosítással kitérne az önkormányzatoknál dolgozó köztisztviselők esetére is.

Ha ehhez egyéb járandóság is társulna, akkor azt gondolom, hogy magát a teljesítménybérezést szinte - ha nem is 100 százalékban, de - 70-80 százalékban lehetővé tudnánk tenni, és ez annál is inkább fontosabb, hiszen a már idézett kormányrendelet nagyon szigorúan minősíti a köztisztviselőket, egy minősítési eljárással kapcsolatos maga a bérezésnek a megnyilvánulása, és ezt a bizonyos kiválóan alkalmas minősítést 90 százalékra teszi.

Azt gondolom, hogy ilyen szigorú, ilyen előremutató, és valóban a teljesítményt elérő és ösztönző megoldásokra szükség van, ezért javaslom és kérem a kormány képviselőit, hogy ezt a rendszert bővítsük ki, és tegyük általánossá a magyar köztisztviselői kar esetében.

Javaslom a törvénytervezet, illetve a módosítások elfogadását. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Bebes István képviselő úrnak.

BEBES ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! A helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló törvény módosításával kapcsolatosan szeretném jelezni képviselőtársamnak, hogy igazán ez a törvénymódosítás az önkormányzatok feje fölött, nem hagyva rájuk megegyezést, rendezi, hogy hogyan számoljanak el egymással.

(16.10)

És itt, ha 60 napon túli tartozást - akár önhibáján kívül - felhalmoz az önkormányzat, inkasszójogot biztosít, alárendeli az önkormányzatokat a társulások gazdálkodási igényeinek. Odatelepíti a feladatokat a törvény, a feladatokat el kell látni, a helyi adókat beszedő önkormányzatokat viszont csak egyetlen dologra kötelezi: szedjék be az adókat, aztán fizessék be a kistérségek számára. Nos, ez az, amikor igazából a helyi önrendelkezéstől fosztják meg az önkormányzatokat. Szedjék be az adókat, aztán utána rendezzék ezt a többcélú kistérségi társulások felé. Tehát igazán a kezükből kivesz mindent, csak egyetlen lehetőséget biztosít számukra, hogy az adókat beszedjék, döntési jogosítványt pedig nem kapnak ebben a lehetőségben.

Azt gondolom, ezt rá kellene bízni a társulásban részt vevő önkormányzatokra, a társulásban részt vevő önkormányzatok a saját lehetőségeik határán véleményem szerint meg tudnak egyezni az elkövetkezendő időszakban is, és ha már mi ezt önkéntes alapon próbáltuk meg megteremteni, azt gondolom, önkéntes alapon, saját magunk között ezeket a problémákat le is tudjuk rendezni.

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Schwartz Béla képviselő úr.

SCHWARTZ BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Bebes István képviselőtársamnak mondanám, hogy bizonyos értelemben egyetértek az ő felvetésével, mert valóban, ez egy önrendelkező társulás, intézményre vagy többcélúságra szerveződik, ugyanakkor azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy például a többcélú társulások esetében a kormány 2008-tól a társulási normatívákat mintegy 100 százalékban megemelte azokhoz a településekhez képest, amelyek önmaguk tartanak el, tartanak fenn például általános iskolát vagy óvodát. Tehát egy ilyen jelentős, ilyen nagymértékű normatívaemelés, amely a többcélú társulásokat szolgálja, vagy például az intézményi társulások esetében mintegy 80 százalék, ebben az esetben azt gondolom, az állami költségvetésből juttatott eszközökre vonatkozó jogosítvány felhatalmazza a Magyar Országgyűlést és azon keresztül a kormányt, hogy bizonyos értelemben ezeket a beavatkozásokat felülírja, illetve megírja.

Van egy másik szempont is, képviselőtársam is, ugyanúgy, mint jómagam, kistérségben gyakorlatoztunk eleget, hát nem működött ez a rendszer kielégítően, hiszen ezért is említettem, hogy nagyon sok per és vita terheli a társulásokat. A többcélú pedig új modell, ott pedig a jövőre vonatkozóan szükséges ennek a beemelése; nem beszélve a harmadik szempontról, amely az Európai Unióból juttatott források felhasználását jelenti. Erre vonatkozóan nagyon szigorú szabályok lépnek életbe, és ezeket a szigorú szabályokat, azt gondolom, feszes határidőkkel lehet csak tartani, ezért is szükséges mind az azonnali inkasszó, mind pedig az adósságrendezés kérdéskörének a beemelése. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Bebes István képviselő úr jelentkezett újabb kétperces hozzászólásra.

BEBES ISTVÁN (Fidesz): Csak röviden szeretnék jelezni. Tehát azt látjuk jelen pillanatban, és szerintem főként ezt a kis önkormányzatok érzik, hogy a számukra biztosított finanszírozás elégtelen. Kevés költségvetési forrás érkezik be az önkormányzatokhoz, és persze ezeket a lehetőségeket bizonyos mértékig bővíti esetleg, ha társulásos formában működtetnek különböző intézményeket, az azonban véleményem szerint ennek ellenére is, az előző évhez képest számukra szűkülő lehetőséget biztosít. Biztos vagyok abban, egy előzetes számítás is azt mutatja jelen pillanatban, hogy az a finanszírozás, amelyet a többcélú kistérségi társulások által működtetett intézmények az elkövetkezendő évben kapnak, jelen pillanatban nem tűnik elégségesnek. Nem vitatom, az előző évben több lehetőséget biztosított e társulások számára, de ma ezek a lehetőségek kisebbek, és biztos vagyok abban, hogy a következő éves költségvetés tervezésekor a társulást alkotó településeknek befizetéseket kell tenni annak érdekében, hogy az intézményeiket működtetni tudják. Hiszen az önkormányzatok is kiegészítették az elégtelen állami forrást, és most már úgy néz ki, hogy a többcélú kistérségi társulásoknak is ezt ki kell egészíteni.

Hogyan tudják ezek az egyre nehezebb, sőt kilátástalan körülmények között működő kis önkormányzatok ezeket a befizetéseket megtenni? Hát valószínű, hogy az elkövetkezendő időszakban majd a választ megkapjuk rá: sehogy, és a kis önkormányzatok egyre nehezebb helyzetbe fognak kerülni. Azt gondolom, elégséges forrást kellene biztosítani az intézmények működtetéséhez, és akkor erre a törvénymódosításra nem lenne szükség az elkövetkezendő időszakban.

Köszönöm.

ELNÖK: Megadom a szót Iván László képviselő úrnak, a Fidesz-frakcióból; őt majd Jauernik István követi, az MSZP-ből.

DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Én a T/4093. számú, megalapozó törvény segítségével és arra építve szeretnék hozzászólni a 2008. évi költségvetésben tervezett harmadik fejezet, az Egészségbiztosítási Alap költségvetéséhez, annak is a 71. §-át figyelembe véve. Megállapítható ennek a T/4093. megalapozónak a segítségével, hogy 2007-ben az Egészségbiztosítási Alap költségvetése a tervezetthez képest szufficites lesz. Ilyenkor felkapja az ember a fejét, egy ilyen vadonatúj megállapítás Magyarországon, hogy szufficites az Egészségbiztosítási Alap, mindenképpen gondolatokat szül és kelt.

Most ennek az okát két nagy ok köré lehet szőni: az előirányzatnál magasabb járulékbevételek, valamint a kiadást mérséklő intézkedések - gyógyszerkassza, fekvőbeteg-ellátás, s a többi. Mindezt a kormány úgy közvetíti, hogy a reformintézkedéseknek köszönhetően az E-alap egyenlege pozitív lett, lehetővé vált a szufficit kiosztása, s ezt a többlettámogatásként értékelt mondatát kiegészíti azzal, hogy ennek összege 22 milliárd forint. Ez nagyon jól hangzik, és tulajdonképpen tetszetősnek tűnik. Azonban a valóságban a helyzet az, hogy 2007-ben a fekvőbeteg-intézmények leépítésével mintegy 20-30 milliárd forintot vettek el a kórházaktól, a gyógyszerkassza megtakarításának egy részét - az ÁSZ szerint 20-23 milliárd forintot - pedig a betegekkel fizettették meg.

Az elvett pénz, az úgynevezett reform kapcsán óvatos becslés szerint is 40, uszkve 50 milliárd forintra tehető. Ehhez képest kell nézni a visszaosztott 22 milliárdot. Ha egy családban a gyerekeket éheztetik, akkor azt hiszem, a pozitív hatása, az egyenlege megjelenik, csak nem kívánatos.

A naiv és járatlan szemlélőnek még tetszetős is lehet ez a beállítás, azonban nézzük csak meg - és ez a megjegyzésem a 2008-as Egészségbiztosítási Alap költségvetésének a tervezéséhez -, hogy a vizitdíj, kórházi napidíj, valamint a biztosítotti jogviszony rendezése és az ellenőrzés hatása egész évre számíthatóan a vizitdíj bevételét 20,4 milliárd forintra, a járulékbevétel többletét pedig 36 milliárd forintra teszi. Ez összesen kerekítve 57 milliárd forintot tesz ki. Szép summa. A szufficitből azonban, úgy tűnik, valamiféle egészen érdekes, rafinált visszapótlás történik az E-alapból a kórházaknak. Írd és olvasd: körülbelül 22 milliárd, ahogyan említettem is, amennyi 2008-ra is következik. De mennyi a kórházak adóssága? Mintegy 55-65 milliárd. Ezek nagy pénzek, csaknem beleszédül az ember, amikor ezt látja, hallja, olvassa. A visszapótlás és az adósság között több mint 30 milliárd forint különbözetet találunk.

(16.20)

Nagy pénzek, mint mondtam, és a tartós, inkább növekvő adósság mellett a kórházak biztonságos működtetése közben sajnálatos módon, tudjuk, tovább romlik. Nem mindegyiknél, vannak - nem akarok maliciózus lenni - bizonyos szelektíven megnyilvánuló hatások. És itt van a rafináltság lényege, hogy a reformnak nevezett egészségügyi átalakítás algoritmusa következőképpen vázolható: elvonás, nehezítés, általános csapás, működés, szűkítés szelektíven, visszapótlás ugyancsak szelektíven, maradék adósság bővített újratermelése, és mindehhez az új biztosítási bizonytalanság, hiszen számos dologban még nem állapodtak meg, mint hungarikum, amely ilyen változatban máshol eddig nem fordult elő. Mert nem javul feltételezésünk szerint a hozzáférhetőség, nem tisztázott, melyik kórház kap a beteg után pénzt átutalás esetén, fokozódik a biztosítói protekcionizmus lehetősége, nem csökkennek a várólistaidők, az orvosszakmaiság függővé válik.

Az idős beteg sorsát személyes betegségmegállapítás helyett uniformizáló, elfekvő címkézés és klisézés és ennek megfelelő fékezett költségű vagy leíró ellátás és szolgáltatás szabhatja majd meg. Ki vállalja majd az idős emberek például két-három vagy több, korosodásával mind több új belépő betegségének szakszerű, humánus geriátriai ellátását öregedésük mentén és öregedésük változataival együtt és körülményeik nagy változásával? Na, persze, most megint maliciózusan teszem fel ezt magunknak: ne legyen szegény, vagy ne öregedjen nyugdíjra, hanem gondoskodjon magáról már csecsemőkorától? Vagy akár választhatja az eutanáziát is? Igaz, azt majd nyilván odaátról finanszírozhatják.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Jauernik István képviselő úrnak adom meg a szót, ő következik az MSZP-frakcióból. Úgy látom, hogy már csak szocialista képviselők vannak az írásban jelentkezettek listáján: Schvarcz Tibor lesz a következő hozzászóló.

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A költségvetést megalapozó törvények módosítására beterjesztett törvényjavaslatnak néhány, az önkormányzatokat érintő részével szeretnék foglalkozni. Volt már szó kétperces felszólalásokban és egyéb összefüggésekben erről. De tulajdonképpen mit is tartalmaz az államháztartási törvény módosításának konkrét javaslata? Az önkormányzatokkal kapcsolatban négy pontot lehet összefoglalni.

Az első pont a kincstári felülvizsgálat körülményeit, feltételeit szabályozza. A Kincstár eddig is jogosult volt az önkormányzatoknál a központi költségvetésből származó támogatások hozzájárulásának ellenőrzésére. Ez nem változik, ez nem új dolog. Ami változik, a helyszíni ellenőrzés szabályai. Ez is volt eddig, hogy lehetett helyszínen is ellenőrizni, csak nem volt az Áht.-ban szabályozva, hogy hogyan, milyen módon. Azt gondolom, ezzel mindannyian egyet kell hogy értsünk.

A második pont, ami változik, hogy átláthatóbbak, ellenőrizhetőbbek legyenek az önkormányzati költségvetési kapcsolatok, ezért egy új rend kerül bevezetésre, ez pedig az, hogy informatikai úton rendeződjenek az évközi igénylések, a lemondások, a központi költségvetési kapcsolatot megjelenítő kérelmek, igazolások. Pettkó Andrásra nézek, aki folyamatosan ezt szorgalmazza. Azt gondolom, 2008-ban ezzel a kérdéssel már kell foglalkozni.

Bebes képviselő úr hozzászólásában is kérdezte, hogy a kis önkormányzatokkal mi lesz. Képviselő úr, van egy átmeneti szabály. Most már nem leszek olyan biztos a hozzászólásomban, mint az előbb voltam, mert elfogadtam, hogy lehet, hogy ezt módosító indítvánnyal pontosítani kell, de a szándékot értsék. Arról van szó, hogy az informatikai lehetőségeket ki kell használni a közigazgatásban. Ha a legkisebb önkormányzatoknál gond van, készek vagyunk rá, hogy ezeket megoldjuk, de 2008-ban ezzel a kérdéssel már foglalkozni kell.

A harmadik ilyen pont a szociális normatívákkal van összefüggésben. A szociális normatíváknak új rendszere kerül 2008-ban bevezetésre. Itt nem akarjuk megengedni azt, hogy év közbeni pótigények jelentkezzenek. Erre a szabályozásra most az Áht. megteremti a lehetőséget. Nem akarok belemenni, mert hosszú időt vesz igénybe, de az önkormányzatoknál, ahol nincs kapacitásszabályozás, egyszerűen lehetetlenné teszik bizonyos normatívák költségvetési finanszírozását, mert év közben is meg tudnak nőni úgy az egyébként lehet, hogy jogos igények, amire a költségvetésnek nincs fedezete. Ezért ez a harmadik pont, amit a beterjesztett Áht.-módosítás tartalmaz.

A negyedik pontnak, úgy gondolom, csak pozitív üzenete van. Két olyan központosított előirányzat van, amelynél eddig az adott évben való felhasználást megengedte egy fél évvel kitolni a szabályozás, például szilárd burkolatú út felújításánál. A közbeszerzés, az időjárás, sok minden előfordul, az Áht. megengedi ebben az esetben, hogy nem az adott év és az azt követő félév, hanem az adott év és a következő év a felhasználás ideje. Erre sajnos a gyakorlatban volt példa, és nem az önkormányzat hibájából adódott, hogy a pénzfelhasználás kicsúszott. Ennek a technikai megoldását tartalmazza az Áht. módosítása. Azt gondolom, ezek mindenképpen költségvetést megalapozó célt szolgálnak.

Hadd szóljak a cél- és címzett támogatási rendszer módosításáról. Tudjuk, hogy új címzett támogatások az uniós forráslehetőségek miatt már nem indulnak. Céltámogatás viszont van. 2007-ben még két ilyen cél volt, 2008-tól egy ilyen cél lesz, a szennyvízcsatorna-beruházás. Ez olyan európai uniós támogatás, amit komolyan vesz az Európai Unió, tehát erre onnan van pénz, ezt nem kell a céltámogatásokban benne hagyni, viszont az egészségügyi gép-műszer beszerzésre nagy szükség van, tehát ez benne marad a rendszerben, és a mellékletbe ez belekerül.

Nagyon röviden még hadd szóljak a Bebes úr által többször kifogásolt önkormányzati adósságrendezési eljárásról. Nincs új szabály, képviselő úr, eddig is a 60 napot meghaladó tartozásnál kell adósságrendezési eljárást a vonatkozó törvény szerint a polgármesternek kezdeményeznie. Az új az, ha az önkormányzat a társulásnak tartozik. Nagyon remélem, hogy ilyen esetre az elkövetkező években nem kerül sor, de az eddigi tapasztalat azt mondja, hogy főleg önkormányzati választások után előfordul, hogy egy korábbi elkötelezettség esetében, egy társulásban elindított beruházásnál, programnál valamelyik önkormányzat nem akar vagy nem tud fizetni. Ebben a helyzetben mi történhet? Az adósságrendezési eljárás nem csődeljárás, tehát az önkormányzat számára ez egy nagyon barátságos fizetőképesség-helyreállítási eljárás, de ha a társulásnál van gond, ott is ugyanolyan lehetőséget kell kapni a társulásban részt vevő többi önkormányzatnak, mint a gazdasági élet más szereplői esetében is, hogy ne legyen lezáratlan az ügy, és húzódjon pénz nélkül. Akkor elindul egy eljárás, és ennek keretében rendezik a problémákat.

Azt gondolom, ezek olyan javaslatok, amelyeket támogatni kell, és ha valamely szándékban azt gondolják, hogy nem ez van, és kell pontosítás, abban állunk készséggel rendelkezésre, beszéljük meg, és pontosítsuk. De a szándékot értsék jól, hogy a költségvetés megalapozásánál ezt szeretnénk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Bebes István képviselő úr jelentkezett kétperces hozzászólásra.

BEBES ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Csak néhány reakció Jauernik képviselőtársam hozzászólására. Azt gondolom, hogy az érezhető valamennyi település esetében, de nemcsak a kistelepüléseknél, hanem, megkockáztatom, még a kisebb városok esetében is, hogy a jelenlegi informatikai rendszerük nem megfelelő. Tehát egy generális változást kell végrehajtaniuk, és ezt biztos, hogy segíteni kell.

(16.30)

Azt gondolom, fontos lenne - ha már hozunk egy ilyen szabályozást, hogy év közben ezeket a lejelentéseket folyamatosan tudják tenni -, hogy erre alkalmassá tegyük a rendszerüket. Tehát akár pályázati úton, akár más utakon lehetőséget biztosítsunk számukra, hogy ehhez kapcsolódóan a rendszer megfelelő legyen. Szeretném is kérni, hogy ez valahogy jelenjen meg az elkövetkezendő időszakban.

Amit a címzett és céltámogatásoknál képviselőtársam mondott: azt gondolom, az egészségügyi gép-műszer esetében nem vitatható, hogy az minden esetben helyes cél. Nem tartom teljes egészében jónak, hogy a szennyvízelvezetéssel kapcsolatos kérdéskörök kikerültek ebből. Azt is megmondom, hogy miért: azért, mert a jelenlegi pályázati rendszer nem minden esetben biztosítja a lehetőséget arra, hogy az önkormányzatok ebben teljeskörűen részt tudjanak venni. Én ezt nem vettem volna ki. Vagy a pályázati rendszert kell úgy alakítani, hogy valamennyi önkormányzat számára lehetőség legyen arra, hogy az európai uniós pályázatokon részt tudjanak venni. Ma nem itt tartunk, és nem ez a helyzet.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Schvarcz Tibor képviselő urat illeti a szó, az MSZP-frakcióból.

DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A költségvetést megalapozó törvények módosításáról szóló javaslatban 25 törvény módosítására kerül sor. Erre azért volt szükség, mert az Állami Számvevőszék és az Alkotmánybíróság a korábbi évek rossz tapasztalatai alapján felhívta a kormány figyelmét arra, hogy ne a költségvetés zárórendelkezésében kerüljenek fontos törvények módosítására, hanem külön csomagban kerüljenek ezek a törvények a Ház elé. Egy régi anomáliára hívnám fel a figyelmet: egy költségvetési törvény zárórendelkezésében került bevezetésre annak idején az irányított betegellátási modell. Ezt kívántuk elkerülni akkor, amikor ezek a módosítások külön szedve, amint elhangzott, salátatörvény formájában kerültek a parlament elé.

Néhány, az egészségügyet érintő törvényről szeretnék beszélni. Az államháztartási törvény módosításra került azért, hogy ha az Egészségbiztosítási Alap költségvetése hiányos, akkor a hiány hogyan pótlandó. Szerencsére ebben az évben ennek az alkalmazására nem kerül sor. Remélhetőleg a jövő évben kerül sor az államháztartási törvény ilyen módosítására, hiszen jelenleg szufficites a biztosítási kassza, és bízzunk abban, a jövőben sem mutatkozik akkora hiány, hogy azt külön pótolni kelljen.

A törvényjavaslat foglalkozik a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól szóló törvény módosításával, mégpedig azért, mert bevezetésre került a rehabilitációs járadék mint új fogalom, és ennek megfelelően a rehabilitációs járadék után fizetendő nyugdíj-biztosítási járulékot a központi költségvetés fizeti meg a Nyugdíj-biztosítási Alap részére.

Már szó volt arról, hogy a címzett és céltámogatásokról szóló törvény szintén módosításra kerül. S bizonyítandó azt, hogy a kormány prioritása az egészségügy, a céltámogatások között csak az egészségügy szerepel a jövőben. Tehát mindenképpen kiemelt prioritásként szerepel ez a törvény.

Az elmúlt időszakban a 21 lépés és a reformtörvények kapcsán a biztosítási alap megteremtése az egészségügyben és az egészségbiztosítás költségeinek biztosítása érdekében a költségvetés befizetett azok után, akik nem fizettek járulékot, így a nyugdíjasok, a gyerekek és az eltartottak után. De még mindig maradt a rendszerben egy sor olyan, aki fizethetett volna, de nem fizetett járulékot, és úgynevezett potyautasként vette igénybe az egészségügyi szolgáltatást. Ezért a kötelező egészségbiztosítási ellátásról szóló törvény módosítása kapcsán a méltányossági térítési díj és a támogatásnyújtás pontosítására került sor, valamint azok számára, akik nem fizettek járulékot, de fizethettek volna, a mulasztási bírság összegének a módosítására, emelésére került sor. A módosítás alapján a bírság összege természetes személynél 10 ezer forintról 100 ezer forintra nőtt, foglalkoztató és egyéni vállalkozó esetében pedig 100 ezer forinttól 1 millió forintig terjedő összegre változott. Ez mindenképpen szigorítást jelent. Erre a szigorításra azért volt szükség, hogy az Egészségbiztosítási Alap költségvetése a jövőben biztosan tervezhető legyen, és mindenki, aki a biztosítási elvnek megfelelően igénybe vesz egészségügyi ellátást, fizessen egészségbiztosítási járulékot.

A biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló törvény is módosításra kerül. Itt az a módosítás került a törvénybe, hogy a támogatással rendelhető gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök reklámozásával kapcsolatos bírság 80 százalékát az Egészségbiztosítási Alapba kell megfizetni.

A törvény zárórendelkezésében az ingyenesen juttatott és még el nem idegenített vagyonelemek értékesítési idejének meghosszabbítása is szerepel. Ez azért szerepel ebben a törvényben, hogy azok a javak, amelyek a biztosítóhoz kerülnek eladás folytán, de eddig még nem sikerült őket értékesíteni, a jövőben mindenképpen értékesítésre kerülhessenek.

Sajnálom, hogy Iván képviselőtársam nincs a teremben. Ő elmondott egy nekrológot a nyugdíjasokról, majd eltávozott a teremből. Szeretném az adást figyelemmel kísérők figyelmét felhívni arra, hogy nem olyan sötét és nem olyan vészes a kép, mint amit képviselőtársam felfestett, hiszen a soros nyugdíjemelés megtörténik, megtörténik azok nyugdíjának az emelése, akik 1990 és 1996 között mentek nyugdíjba, és novemberben visszamenőlegesen, a nyugdíjtörvénynek megfelelően pluszjuttatást kapnak a nyugdíjasok. Tehát nem olyan rossz a helyzet, az inflációt mindenképpen figyelembe vevő, összességében pedig az inflációt meghaladó mértékű nyugdíjemelésre kerül sor az idén, illetve jövőre. Tehát nem annyira rossz a helyzet, mint amit felfestettek.

Az előbb elnevezett salátatörvényt pontosan azért, mert nem a költségvetés zárórendelkezései között szerepelnek ezek a fontos megalapozó törvények, mindenképpen támogatásra és elfogadásra javaslom a tisztelt Háznak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Bebes István jelentkezett kétperces hozzászólásra.

BEBES ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Szeretném folytatni azt a részt, amelyet Jauernik képviselőtársam hozzászólásával kapcsolatosan szeretnék mondani. Ez a salátatörvény az önkormányzatok területéről elég sok ponton fogalmaz meg változásokat. Amellett, hogy foglalkozunk az elektronikus lejelentési kötelezettséggel, érdemes az ezt szabályozó kérdést és szemléletet is bemutatni. A kormányzat úgy fogalmaz, hogy az önkormányzati pótigények veszélyeztetik az államháztartás hiányát. Ez eléggé érdekes kérdés. A kormány hónapról hónapra százmilliárdos nagyságrendben vesz fel hitelt, hogy finanszírozni tudja a napi működését, ehhez képest az önkormányzatok összes hitelállománya vagy éppenséggel kötvénykibocsátása az egy hónapnyi állami hitelfelvételt sem éri el. Tisztelt képviselőtársaim, nem tartom jónak így indokolni egy szabályozó kérdést, és nem tartom az önkormányzatokkal szemben fairnek.

Úgy gondolom, az önkormányzatok felelősen próbálnak gazdálkodni az egyre romló feltételrendszer mellett is. Természetesen megpróbálnak helytállni a nehezedő körülmények között is. Azt gondolom, ez egy picit azt jelenti, hogy a kormányzat elhárítja magáról a felelősséget, és megpróbálja ezt a felelősséget az önkormányzatok felé eltolni. Én ezt nem javaslom, és azt gondolom, ezzel indokolni egy ilyen szabályozást nem szabad.

Köszönöm.

ELNÖK: Megadom a szót Fogarasiné Deák Valéria képviselő asszonynak, az MSZP-frakcióból; őt majd Gegesy Ferenc követi, aki most jelentkezett hozzászólásra.

FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Én az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvényhez benyújtott módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni.

(16.40)

Többen tudják, hallották, hogy már nem először az adótörvények, illetőleg a költségvetés vitájában - gondoltam is rá, hogy nem kérek ismét e tárgykörben szót, de mégis élnék a lehetőséggel. Ugyanis azzal együtt, hogy sokszor beszéltünk róla, változatlanul nagyon sok a félreértés ezzel a törvényjavaslattal, ezzel a törvénymódosítással kapcsolatban. Változatlanul tapasztalunk olyan indulatos és helyenként, hadd mondjam így, igaztalan reakciókat, amelyekre azt hiszem, mindenképpen érdemes válaszolni, és egy kicsit több méltányosságot kérni a törvénymódosítás megítélésében.

Röviden mondom, hogy miről van szó, hiszen a teremben ülők egészen pontosan tudják, de nem biztos, hogy mindenki. A '97. évi egyház-finanszírozási törvény megalkotása óta létezik az az intézmény, az úgynevezett 1 százalékos felajánlások egyházakra vonatkozó intézménye is, ami azt jelenti, hogy az adózó állampolgárok rendelkezhetnek a befizetett személyi jövedelemadójuk 1 százalékáról, és ezt az általuk megjelölt egyházak kapják meg. A dolog lényege ma ott van, hogy az idei költségvetésben és a jövő évi költségvetésben is ezen a soron, ami az szja 1 százalék, az egyházak nem azt az összeget kapják, amiről az állampolgárok rendelkeztek, hanem annak a háromszorosát. Az első ilyen kiegészítés az 1 százalékos törvény és a rendszer bevezetésének bevezető időszakában volt, amiről a vatikáni megállapodás is valóban beszélt. Erre hallunk ma rendre hivatkozásokat, hogy miféle dolog az, változtatni ezen a rendszeren.

A vatikáni megállapodás és az annak alapján megalkotott első törvény azt mondta, megítélésem szerint nagyon helyesen, hogy egy ilyen új rendszernek kell hogy legyen bevezető szakasza, egy ilyen új rendszert meg kell tanuljanak az állampolgárok, hozzá kell szokjanak. Nyilván az első években kevesebb összegről fognak rendelkezni. Ezért úgy szólt az eredeti megállapodás és az eredeti törvény, hogy 2001-ig a költségvetés a felajánlott adóforintokat az szja 0,5 százalékára kiegészíti, majd megnézi 2001-ben, hogy mennyire sikerült ezt a rendszert felfuttatni, és akkor dönt a továbbiakról. 2001-ben a kiegészítés összege és aránya megnövekedett 0,8 százalékra, majd 2002-ben vagy 2003-ban 0,9 százalékra, szemben azzal az eredeti törvényalkotói, jogalkotói megfontolással, hogy ebből majd előbb-utóbb vissza lehet vonulni.

Ma az a helyzet, hogy teljesen független az egyházaknak nyújtott szja-támogatási soron lévő összeg attól, hogy mennyi pénzről rendelkeznek az állampolgárok az egyházak javára, ugyanis ha 2 forintról rendelkeznek, akkor is 9 forintra, ha 3-ról - természetesen csak az arányok miatt szemléltetek ilyen kicsi forintokkal -, akkor is 9 forintra egészíti ki a költségvetés. A jövő évi költségvetésben egyébként ez az összeg nem kevesebb, mint 11,9 milliárd forint. Míg az eredeti törvény szerint, az eddigi gyakorlat szerint... - és itt van az első félreértés, az egyház-finanszírozási törvény módosítására tett javaslat ugyanis az egyházakkal egyeztetve és az egyházak kérésének eleget téve ad egy év moratóriumot annak az új szabálynak a bevezetésére, ami 2009-től valóban azt jelenti, hogy lesz összefüggés a felajánlások mértéke, az állampolgári rendelkezések mértéke és az ahhoz hozzátett állami költségvetési kiegészítő támogatás között. Azt mondja a törvényjavaslat, hogy minden 1 forinthoz, amiről az állampolgárok rendelkeznek, hozzátesz még 1 forintot a költségvetés, ami azt is jelenti természetesen, hogy elérheti az 1 százalékot, 1 százalékban maximalizál a törvényjavaslat, tehát lehet több is akár az egyházak számára az szja 1 százalék soron juttatott pénz annál, mint amennyi ma van.

Tudjuk természetesen, és ezt sérelmezik voltaképpen az egyházak, hogy a pillanatnyi helyzet még nem ez. Mert tekintettel arra, hogy a pillanatnyi helyzetben csak cirka 0,3-valamennyi százalékról rendelkeznek, ami körülbelül 4 milliárd forint az idei számok szerint, 2009-ben, ha csak ennyi marad a rendelkezések összege, akkor az valóban kevesebb lesz, mint a 2008-as. De én erre azt mondom tisztelettel, és talán elfogadható a civil szervezetek példája az egyházak számára is, a civil szervezetek igen intenzív kampányt - tudom, csúnya szó -, igen intenzív ösztönző munkát folytatnak azért az elmúlt években, hogy növekedjen az állampolgárok rendelkezési kedve. A civilek ma már 8 milliárd forintnál tartanak, ami meglehetősen jelentős pénz.

Ha figyelembe vesszük azt, hogy ma szavaztunk a módosító indítványokról, és egy olyan új 1 százalékos törvényt alkottunk, ami lényegesen megkönnyíti az állampolgári rendelkezések technikáját és az eljárásokat, aminek a következtében méltán lehet számítani arra, hogy több pénzről rendelkeznek majd, azt hiszem, egyáltalán nem reménytelen és egyáltalán nem méltánytalan azt mondani, hogy egy jó ösztönző kampánnyal, az állampolgárok figyelmének a felkeltésével jelentősen növelhető az az összeg jövőre, amit az egyházak számára az állampolgárok felajánlanak az ideihez képest.

Az a vitapont, ami arról szólt, hogy a kiegészítést minek az arányában, a felajánlott összegek vagy a felajánlók száma arányában kapják meg a szervezetek, módosító indítványok révén tisztázódni fog. Ebben az egyházak azt kérték, hogy létszámarányos legyen, és azt hiszem, hogy ez természetesen méltányos, és így is alakítjuk a szöveget. Illetőleg volt még egy kérés, én azt hiszem, ez is méltányolható, hogy bárhogy alakulnak a felajánlások, a kiegészítéssel együtt az szja 0,5 százalékánál a kiutalt összeg az egyházaknak ne lehessen kevesebb. Ezen dolgozunk most, hogy ezek a módosító javaslatok elkészüljenek.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Bebes István képviselő úr. Az előbbi tájékoztatás szerint az MDF-frakciónak a Fidesz-frakció átad 5 percet az időkeretéből. Úgyhogy ilyen módon majd lehetőség nyílik Pettkó András képviselő úr felszólalására is, de most Bebes István következik.

BEBES ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! A korábbiakban hangzott el, hogy amennyiben esetleg a kormánynak a költségvetés megalapozását illetően be kellene nyújtani bizonyos kitekintést középtávon, az valamilyen szinten problémát okozhatna. Végül is, ma ez a törvényjavaslat is csak egy lehetőséget biztosít, és megteheti a kormány, hogy mondjuk, februárban közzéteszi a kitekintést, de nem teszi számára kötelezővé. Viszont én úgy gondolom, és mi úgy gondoljuk, hogy ezt a kitekintést nem februárban, a költségvetés meghozatala után lenne szükséges benyújtani, hanem kötelezően akkor, amikor a költségvetés benyújtásra kerül.

Tehát októberben már ezeket a kitekintéseket, ezeket a keretszámokat meg kellene határozni, és be kellene nyújtani, hiszen ebben az esetben mégiscsak egy tervezhető lehetőség állna az ország előtt. Nem kellene kapkodni minden évben, és a különböző törvényeket mindig az adott időszakhoz igazítani. Lehetne egy tervezhető elképzelés az ország jövőjét illetően. Azt gondolom, erre lenne szükség ma már mindannyiunknak, nem azokra a folyamatosan változó, évente változó törvénymódosításokra, amelyek némely esetben lehetetlenné, sőt igazság szerint kilátástalanná teszik akár az önkormányzatok, akár pedig a vállalkozások helyzetét is.

Fontosnak tartanánk, hogy ezekre a lehetőségekre korábban kerüljön sor, már a költségvetési tárgyalás időszakában is. Ebben az esetben biztos vagyok abban, hogy megalapozottabb költségvetés kerülne elfogadásra.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

(16.50)

ELNÖK: Pettkó András képviselő úr is kétperces hozzászólásra jelentkezett.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A Fogarasiné Deák Valéria képviselőtársam által elmondottakhoz szeretnék hozzátenni egy gondolatot és vitatkozni a képviselő asszonnyal. Mintegy másfél órával ezelőtt a tisztelt Ház falai között egy kétperces szópárbaj alakult ki a képviselő asszony által elmondottak kapcsán, aminek az lett a vége, hogy maguk a kormánypárti képviselők is elismerték azt, hogy bár nem 2008-ban, de 2009-ben körülbelül 3 milliárd forintnyi kivonás történik az egyházi szféráról ezen a területen. Amennyiben természetesen az egyház valami csoda folytán nem 0,34 százalékot tud begyűjteni, hanem 0,5-öt, akkor persze jobbak lesznek a pozíciói.

De ha a tisztelt képviselő asszony megnézi az elmúlt évek számait 1996-ig visszamenőleg, akkor láthatja azt, hogy sajnos az egyházi támogatások tekintetében a százalékos növekedés nem volt olyan nagy, mint ahogy a civil szervezetek esetében ez megtörtént. Én azt gondolom, hogy minden politikai erőnek az a feladata ettől a pillanattól kezdve, hogy az egyházi 1 százalékra is ugyanaz a szabály vonatkozik, mint a civil szervezetekre, hogy kampányolnunk kell annak érdekében, hogy az egyházak minél több pénzt tudjanak megkapni az 1 százalékos felajánlások tekintetében, hiszen mi, országgyűlési képviselők számos fórumra el szoktunk menni, és ott a civil szervezetek érdekében szót szoktunk emelni. Mostantól kezdve az egyházak tekintetében is ugyanezt meg kell tennünk, és azon kell dolgoznunk, hogy ezt az 1 százalékot el tudják érni.

De, tisztelt képviselő asszony, azért ne felejtsük el, hogy önök, mármint a kormánykoalíció az egyik 1 százalék tekintetében, amit a nemzeti civil alapprogram kap meg, befagyasztották fölülről az előző és az ez évi költségvetésben a megkapandó összeget, hiszen a nemzeti civil alapprogram két év alatt több mint 3 milliárd forintos veszteséget szenved el az önök szavazata miatt, a kormánypárti képviselők miatt. Erről se feledkezzünk meg ebben a mai vitában.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Gegesy Ferenc képviselő urat illeti a szó.

DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselők! A múlt héten kezdődött vitában én azzal kezdtem a felszólalásomat, hogy ez egy - lehet salátának is nevezni, de én inkább a resztli szót használtam - resztli. A vita során ez nem sokat módosult, hiszen most is állítom, hogy ennek a törvénynek az alapvető része az államháztartási törvény, aztán van néhány olyan eleme, ami nyugodtan csatlakoztatható lenne az adótörvényekhez, és van olyan része, ami akár el is hagyható, legalábbis ebben a formában, ez a végrehajtó szolgálat, tehát a Ket. ilyen értelmű módosítása. A vita ennek ellenére érdekes volt, és itt jó és rossz példák is előfordultak.

Persze, a rosszal kezdem. Az előző vita valahogy úgy kezdődött, hogy az egyik oldal állította, hogy nem kap semmit, a másik oldal állította, hogy dehogynem, kap. Végül is kiderült, hogy egyszerűen ha azt elfogadnánk, hogy a kevesebb és a semmi óriási különbség, természetesen minden kevesebb pénz nagyon rosszul eshet, fájhat az illető területet képviselőnek, de akkor vitatkozzunk arról, hogy ez a kevesebb miért rossz. De az akkori vita során ez a sok kétpercezés oda-vissza, amikor a hozzászólások úgy elmentek egymás mellett, mondjuk, kihagyható lett volna.

A másik, hasonlóan rossz szájízű vitát produkálta ugyanakkor egy olyan, mondjuk, nagyon indulatos, illetve talán inkább indulatot kiváltó hozzászólás, amelyik a köztisztviselői kihelyezéssel kapcsolatban olyan minősítéseket használt, hogy ez már a tanácsi rendszernek a visszaállítása s a többi. Körülbelül ez olyan érvelés, hogy ha valahol, mondjuk, egy költségvetésben szerepel például a börtönökre egy előirányzat, akkor az előterjesztő nyilván azt azért írta le, mert mindenkit oda akar juttatni. De itt, ennek a témának a vitájánál volt arra is példa, hogy végül is a különböző véleményt hangoztatók között meg lehet találni azt, legalábbis ilyen súlyú kérdésekben, hogy igen, ez a megfogalmazás nem jó, tehát javítani kell, de semmilyen mögöttes vagy a másik oldal által elfogadhatatlan szándék nincs.

Sőt, ugyanilyen jó példának gondolom azt, amikor az egyik ellenzéki képviselőtársam arra hívta fel a figyelmet egy másik törvénynél, ahol a benyújtott módosító javaslat már a bizottsági tárgyalások során többséget kapott, hogy annak következtében ezen a törvényen is módosítani kéne, és ehhez a törvényhez ő maga már benyújtott módosító javaslatot. Én minden bizonnyal támogatni is fogom azt a szavazásnál.

Most egy témára térnék vissza, mert ez is többször előfordult, és mindenféle indulat nélkül, tehát nem rosszallóan vagy nem hangsúllyal szeretnék erről beszélni. Ez az ellenőrzés kérdése. Azt gondolom, és ezt a törvény előnyének is gondolom, hogy ezt az ellenőrzést kiterjeszteni kifejezetten jó. Egy nagy önkormányzatnál azért jó, mert rendkívül sok ügye van, és nem képes egy egyszemélyes vezető mindenre odafigyelni, épp ezért nagyon jó, hogy rendszeres időközönként - ami most a törvénybe bekerült, az négy évet jelent -, legalább négyévenként egy átfogó ellenőrzéssel szembesül az érintett terület vezetője, amit először ő kap meg, tehát van módja reagálni. Sőt, menet közben, még leírás előtt igazából vagy közkinccsé tétel előtt jóval van módja reagálni, tud javítani. Egy kisebb település esetén pedig azt gondolom, hogy az ellenőrzési rendszer erősítése arra jó, hogy egy kisebb szervezetnél kevesebb a szakmailag magas színvonalon képzett ember. Nem akarok rosszat mondani, de ezt tartom valószínűnek. Tehát ezek az ellenőrzési lépések igenis hasznosak, és úgy gondolom, hogy a ráfordítások nem akkorák, mint amilyen eredményt elérhetnek.

Tehát azt szeretném konklúzióként mondani, hogy a két vitanap után valószínűleg a viták során elhangzott néhány pont, amit célszerű módosítani, de ezzel együtt a törvényt elfogadásra javaslom.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Pettkó András képviselő úr, az MDF-ből.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Néhány perccel ezelőtt Bebes István fideszes képviselőtársam és Jauernik István, az MSZP országgyűlési képviselője beszélgetett, vitatkozott arról itt a tisztelt Ház falai között, hogy a XXI. századnak megfelelően az információs társadalomban valójában a helyi önkormányzatoknak, a kis önkormányzatoknak és a nagy önkormányzatoknak mi is a helye.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt tudom mondani, hogy amit önök elmondtak, mind a kettőjüknek valahol igaza van. Igaza van Jauernik István képviselő úrnak, hiszen valójában az önkormányzatoknak igenis minél többször, minél jobban kell használni az információs társadalom adta előnyöket, minél jobban arra kell rátérni, hogy a papír alapú társadalom helyett magát a számítógépet, a XXI. század előnyeit tudjuk használni. Ha körbenézünk az ülésteremben, néhány évvel ezelőtt még csak 10-15-20 képviselő használta a laptopját, ha ma egy hétfői ülésnapon körbenézek, akkor az ülésteremben van, amikor 80-100 laptop is benn van. De ami a lényeg, igaza van abban Bebes István képviselőtársamnak, hogy az önkormányzatokat nemcsak arra kell kényszeríteni a mindenkori államnak, hogy használja a XXI. század vívmányát, hanem ehhez minden állami segítséget meg kell adni. Amennyiben ez nem így történik, akkor féllábas lesz az egész történet.

Ellenben van, amiben vitatkoznék Bebes képviselő úrral, mert van azért rengeteg olyan kis önkormányzat, ahol az információs társadalom területén már nagyon nagy rend van, viszont van egy csomó olyan nagy önkormányzat, például a Fővárosi Önkormányzat, ahol Demszky Gábor vezetésével iszonyatos nagy kupleráj van az információs társadalom kiépítése kapcsán.

(17.00)

Tehát nem mindig az önkormányzatok nagysága határozza meg azt, hogy valaki egy feladatra vajon mekkora pénzösszeget szán, vagy mennyire foglalkozik azzal, hogy a hatályos törvényeket és jogszabályokat betartsa. Én azt gondolom, hogy ezen közösen, minden ideológiai vitától mentesen egy szakmai vitát kellene folytatni, és minden támogatást megadni az önkormányzatoknak. Viszont előírni és megkövetelni kell azt, hogy igenis használják a XXI. század vívmányát, az informatikát.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Bebes István képviselő úr is hozzászólásra jelentkezett.

BEBES ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Most, a vita végéhez közeledve néhány gondolattal még szeretnék visszautalni a vita során elhangzottakra. Én azt gondolom, hogy valamennyiünkben megfogalmazódik az a gondolat, hogy ha mondjuk, ezt a salátatörvényt próbáljuk kicsit elemezgetni, hogy mi is lenne igazából ennek a salátatörvénynek a célja, főként például az, hogy ha már egyszer az ilyen balul sikerült 2007-es költségvetésen lassan túl leszünk, és a 2008-as költségvetés sem mutat számunkra sokkal jobb lehetőségeket, hogy ebben valahol javító szándékú gondolatok, javaslatok hangoznak el. Talán egy picit lehetőséget biztosít ennek a törvényjavaslatnak néhány pontja arra is, hogy az önkormányzatok önállósága valahol egy picit megmaradjon az elkövetkezendő időszakban.

Én azt látom, figyelemmel kísérve akár a vitát, akár az elhangzott kormánypárti hozzászólásokat is, hogy hihetetlen sok a megjelenő szabályozás, ami korlátozza akár az önkormányzatok lehetőségeit is, akár pedig a most, az előző évtől főként működő, jobban működő - nyilván a korábbi évben is már ennek a lehetőségei megteremtődtek - kistérségi társulások működését is. Ma úgy látom, hogy a kormány részére, annak ellenére, hogy próbál szabályozásokat meghatározni, jóval több lehetőséget biztosít ez a törvényjavaslat, több mozgásteret ad az elkövetkezendő időszakra. Nyilván néhány helyen próbálja szűkíteni és lehetőséget biztosítani az elkövetkezendő időszakban a szigorúbb működésre is, ugyanakkor viszont az önkormányzatok esetében pedig a szabályozások szűkítéseket tartalmaznak, jóval szigorúbb ellenőrzések jelennek meg.

Bizony látható, hogy saját maga részéről a kormány megpróbálja kinyitni a lehetőségeket az elkövetkezendő időszakban, nem határoz meg kötelezettségeket saját maga számára. Ide sorolhatnám azt is, hogy többek között a középtávú prognózist, amelyet említettem, azt is például nem teszi kötelezővé a szabályozás, és lehetőséget biztosít vagylagosságra, addig pedig az önkormányzatok esetében nem ugyanez a helyzet, itt megpróbálja bekorlátozni. Én elfogadom és elhiszem, hogy szükség van az ellenőrzésekre, mint ahogy a korábbiakban is mondottam, biztos vagyok abban, hogy ezekre az ellenőrzésekre azért is szükség van, hogy szabályozottan működjenek nemcsak a költségvetés végrehajtását illetően, hanem az európai uniós pénzek felhasználását illetően is. Azonban látható és érezhető, hogy ezek a korlátozások és főként az ellenőrzések bizonyos mértékig megkötik az önkormányzatok lehetőségeit, kisebb lehetőség jut számukra a tervezésekre és az elmélyült, költségvetést javító gondolkodásokra, és bizony jóval nagyobb energiát kell fordítani arra, hogy a különböző ellenőrzésekben hatékonyan részt tudjanak venni, és megfelelően helyt tudjanak állni.

Azt gondolom, hogy ez növeli a bürokráciát, csökkenti az önkormányzatok lehetőségeit, és ugyanezt most már tetten érhetjük természetesen a többcélú kistérségi társulások esetében is, ahol hihetetlen nehéz a kis önkormányzatok által alkotott kistérségi társulásoknak az együttműködését megteremteni. Hihetetlen nehéz volt ezt létrehozni, nagyon sok feszültség húzódik meg több esetben akár egy kisváros, akár egy kistelepülés között a különböző intézmények működtetését illetően. Például szeretném elmondani, hogy a kistelepülések nem szívesen működnek együtt, mondjuk, a szociális területen akár egy intézményfenntartó társulást illetően is, legalábbis a vidékünkön. Ugyanakkor viszont bizonyos esetekben, ha már megteremtettük az együttműködés lehetőségét, akkor pedig feszültségforrás keletkezhet akár egy inkasszó esetében is. Mi fogunk egymásra ferde szemmel tekinteni, az önkormányzatok, és ebből a feszültségből bizony kimarad a kormány, amely ezeket a lehetőségeket és ezeket a problémákat megteremtette számunkra.

Nem vitatom azt, hogy ennek a törvényjavaslatnak jó néhány pontja előremutató és segítő szándékú. Azt gondolom, vannak benne olyan pontok, amelyek előremutatók és jók, például itt Jauernik képviselőtársam említést tett a szilárd burkolatú utakkal kapcsolatos változtatást illetően. Azt gondolom, ez egy jó elképzelés, hiszen ez sok problémát okozott az évek során, azonban még egyszer elmondom, és ezt szerintem át kellene azért gondolni, vagy akkor utána kellene nézni, hogy az európai uniós pályázatok sorában minden önkormányzatnak lehetősége legyen szennyvízhálózat bővítésére pályázni. Ma nem ezt látjuk, tehát én azt gondolom, hogy szükség lenne ennek az áttekintésére.

Figyelembe véve azokat az elmondottakat, amelyeket a korábbiakban tettem, és képviselőtársaim hozzászólásait is, jómagam nem javaslom ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását, legalábbis azokon a részeken főként - és módosító javaslatokkal sem látom javíthatónak -, amelyek problémát okoznak az önkormányzatok számára.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki hozzászólni. Sok idő már nem áll rendelkezésre, leszámítva az SZDSZ-frakciót. Ez nem biztatás akart lenni, csak egy reális tényközlés.

Göndör István láthatóan azt a kevés kis két és fél perc időt szeretné kihasználni.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt szeretném aláhúzni, hogy a 2008. évi költségvetésnél megvalósítottuk azt, megvalósította a kormány, amit az Alkotmánybíróság elvár tőlünk, hogy a költségvetés tiszta költségvetés legyen.

Az idei vitában szembesültünk először azzal, hogy a képviselőtársak milyen nehéz helyzetben voltak akkor, amikor a költségvetés fejezeteiről kellett beszélni, mert akkor lépten-nyomon citálták ezt a törvényjavaslatot, ami egyébként előttünk van, a mai napon pedig a vitában nagyon sokan a számsorokról beszéltek. Ugyanakkor azt gondolom, a dolognak az a természete, hogy ez egy salátatörvény, mert maga a költségvetés is nagyon-nagyon sok fejezet és nagyon sok cím és alcím, amelyekhez a végrehajtás során megfelelő garanciák kellenek.

Itt kialakult köztünk egy nagyon kemény vita a nemzeti vagyongazdálkodási szervezetről, amelyről azt gondolom, és bízom benne, úgy, ahogy az államtitkár úr elmondta, hogy 2008. január 1-jétől számos olyan pozitív információnk lesz, hogy megnyugtatónak fogja érezni mindenki, hogy az állami vagyonnal való gazdálkodásnak egy egységes szervezete lesz, nem több helyen, hanem egy helyen, és itt normális költségvetési kapcsolatokat alakítottunk ki. Tehát ez az egyik oldalon nagyon fontos.

Úgy, ahogy elmondták az emberi jogi szakértőink, igen, fontos az egyház-finanszírozás, fontos az önkormányzatokra, fontos a köztisztviselőkre vonatkozó fejezet, mind-mind fontos.

Fontos ahhoz, hogy az a költségvetés, amely előttünk van, amelyet készülünk elfogadni, az úgy valósuljon meg, ahogy.

(17.10)

Csak annyit hadd mondjak Bebes képviselő úrnak - a többszöri hozzászólásában úgy éreztem, hogy az ellenőrzéseket sokszor szóba hozta -: képviselő úr, mi egy percig nem rejtettük véka alá, hogy azt mondjuk, hogy igenis szigorú ellenőrzés kell minden területen. A gazdaság kifehérítésének már 2007-ben is több tíz milliárdos haszna van. Mi ezen az úton tovább akarunk menni a jövő évben is. Meg vagyok győződve arról, akik tisztességesen fociznak a pályán, nekik nem kell félni az ellenőrzéstől.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Mondhatnám, hogy az utolsó szó jogán - mert nagyon sok ideje már nincsen a Fidesz-frakciónak -, 55 másodpercben Bebes István következik.

BEBES ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én azt gondolom, hogy a korábbiakban is próbáltam érzékeltetni, és most is próbálom érzékeltetni az utolsó mondataimmal, hogy nem azzal van problémám, hogy ellenőrzés van, és nem az ellenőrzések szükségességét vitatom, mert biztos vagyok abban, hogy jó néhány esetben voltak problémák és esetleges szabálytalanságok. De én azt gondolom, hogy az önkormányzatok önmagukban véve próbálnak becsülettel helytállni, és próbálnak becsülettel gazdálkodni.

Én azt látom, hogy ezekkel a bürokratikus ellenőrzési rendszerekkel - és köszönöm szépen Jauernik képviselőtársamnak, hogy ezt röviden kiemelte - valósággal bekorlátozza a mozgásterünket, kevés a lehetőségünk, és bizony nagyon kevés ehhez a személyi állományunk, amellyel ezekben az ellenőrzésekben helyt tudunk állni. Én azért azt gondolom, hogy ezeket egységesíteni kell - ahogy képviselőtársam mondta -, és lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az önkormányzatok dolgozni is tudjanak.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: A rend kedvéért megkérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelzés.) Nem jelentkezett senki sem. Megkérdezem Tátrai Miklós államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Tátrai Miklós: Nem, köszönöm.) Nem érez magában túlzott nagy lelkesedést és késztetést arra, hogy ennek a felszólításnak eleget tegyen, úgyhogy nem kíván, esetleg majd később.

Tisztelt Országgyűlés! Felhívom a figyelmüket, hogy a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében az általános vita lezárására csak az ülésnap végén kerül sor. Az általános vitát most elnapolom.

Soron következik a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló 2006. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Innentől pedig a további ismereteket alelnöktársamtól, Harrach Pétertől fogják megtudni, akinek átadom az ülés vezetését. További jó munkát kívánok mindannyiuknak! (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)