Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MÓRING JÓZSEF ATTILA (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Államtitkár Úr! Az energiapolitika meghatározó része az energiafogyasztás és az ezt biztonságosan fedezni képes ellátási rendszer, az ország átgondoltan megválasztott energia-portfóliója. Magam is érdeklődéssel kísérem figyelemmel a hazai mellett a világ energiafogyasztási trendjeit, ahogy az energiahordozók alkalmazásának változását is. Ezekről a folyamatokról áttekinthető adatokkal rendelkezik a Nemzetközi Energia Ügynökség, de most legutóbb az Európai Unió statisztikai hivatala is nyilvánosságra hozott adatokat az EU energiafogyasztásáról.

Mielőtt azonban említést tennék ezen adatok főbb megállapításairól, vessünk egy pillantást hazánkra: milyen energiákra építünk tehát itthon? Van Magyarországon atom, szén, illetve lignit és meg­újuló energiaforrások. Ezek az elmúlt évek tapasztalatai alapján jól megférnek egymás mellett, rendszerünk jól üzemel, fogyasztóink ellátása garantált jelenleg is. Még a három évtizedes hidegrekordot produkáló 2017-es januárban is képes volt jól helytállni energiarendszerünk, az ország energiaellátás-biz­ton­sága ezen a télen is végig garantált volt.

Ugyanakkor az EU felé azt vállaltuk, hogy hozzájárulunk a közösségi üvegházhatásúgáz-kibocsátás 2030-ig az 1990-es szinthez képest történő 40 százalékos csökkentéséhez, míg a világ, pontosabban a párizsi egyezmény aláírói felé pedig, hogy a globális éghajlatvédelmi célok elérését elősegítjük. Mindezek fényében felmerülhet a kérdés, nem túlhaladott-e ez a hazai energiamix, megfelelően képes-e támogatni ezen elköteleződésünket a dekarbonizáció irányába. Ennek megválaszolásához érdemes tehát végigvennünk az európai uniós energiafogyasztási adatokat. Hol is áll pontosan Európa ezen karbonmentesítési feladat teljesítésében?

A publikált adatok szerint az EU bruttó energiafogyasztása 2,5 százalékkal az 1990-es szint alá csökkent 2015-re. Az 1626 millió tonna olajegyenérték felhasználása egyúttal 11,6 százalékkal alacsonyabb a 2006-ben elért csúcsértékhez viszonyítva. Tavalyelőtt még a fogyasztás közel háromnegyedét fosszilis energiahordozókkal, tehát szénnel, kőolajjal és földgázzal biztosították, de az utóbbi évtizedekben részarányuk folyamatosan csökkent; míg 1990-ben 83 százalékot, 2015-ben már csak 73 százalékot tettek ki. Ugyanakkor és az említett trenddel párhuzamosan mégis a fosszilis energiahordozók esetében Európa importfüggősége. Bár 1990 és 2015 között minden uniós tagállam energiamixében csökkent a fosszilis energiahordozók aránya, még mindig csak három olyan ország van, nevezetesen Svédország, Finnország és Franciaország, amelynek energiamixében ezen energiahordozók nem érik el az 50 százalékot.

De mit mondanak az adatok Magyarországról? Hazánk ezen a téren is jól vizsgázott. Az ország energiafogyasztása a vizsgált időszakban és az EU egészéhez viszonyítottan jóval nagyobb mértékben, több mint 16 százalékkal csökkent. Az energiamixen belül a fosszilis energiahordozók aránya az 1990-es szinthez képest 12 százalékponttal 70 százalékra esett, amely utóbbi az Unión belül a 9. legalacsonyabb érték; bár igaz, energetikai importfüggőségünk az EU egészéhez hasonlóan sajnos szintén emelkedett.

Az Országgyűlés által 2011-ben elfogadott nemzeti energiastratégia a függőségtől való függetlenedés céljával irányította figyelmünket a hazánk számára nélkülözhetetlen energiahordozókra, és határozta meg a legkézenfekvőbb, az ország fenntartható energiaellátását leginkább garantáló energiamixet. Ez a függetlenedési törekvés, ha kis lépésekben is, de elindult. Elvitathatatlanul látszik, hogy Magyarország tesz lépéseket a dekarbonizáció irányába. Úgy vélem, jó ütemű az előrehaladás, hiszen ezen az úton még nagyobb teret nyit a függetlenedésre az előttünk álló évtizedekben a Paksi Atomerőmű kapacitás­fenn­tartása és a megújuló energiaforrások fokozatos térnyerése. Tehát bőven van mozgásterünk a dekar­bo­nizáció elősegítésére.

Végül hadd emlékeztessem önöket Ferenc pápa aktív szerepére, amit a világ és természetünk védelme érdekében folyamatosan kinyilvánít. Így nem véletlen, hogy a „Laudato si” kezdetű enciklikájában kitér korunk társadalmának egyik fontos kérdéskörére (Az elnök csenget.) és lényeges célkitűzésére, a fosszilis energiahordozók kiváltásának szükségességére is. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)