Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZÁVAY ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Igen tisztelt Vendégeink! Egy olyan törvényjavaslat fekszik most előttünk, amely egy, a maga nemében páratlan, korát megelőző országgyűlési végzésnek állít emléket. 450 évvel ezelőtt Tordán ugyanis az erdélyi rendek bölcsen és békésen úgy határoztak, hogy elejét veszik a véres, vallási alapú polgárháborúnak, amely már akkor is oly sok kínt és szenvedést okozott Európa nyugati felén. Határozott, bölcs, előrelátó döntést hoztak, hiszen az oszmán és a Habsburg óriás közé szorult kicsiny Erdélyi Fejedelemség a Mohácsnál elbukott magyar államiság őrzőjeként nem engedhette meg magának, hogy vallási csatározások színterévé váljon, meggyengüljön, sőt saját magát véreztesse ki.Sokan mondják, kisebbíteni próbálva ezzel Torda jelentőségét, hogy másképp nem is dönthettek volna az erdélyi rendek. Ez azonban nem igaz. Akár kardélre is hányhatták volna egymást például egy eltérő evangéliumi értelmezés kapcsán 1568 januárjában. Ám akkor valószínű, hogy Báthory Istvánt sosem választják meg erdélyi királynak, Bethlen Gábor nem varázsolhatott volna tündérkertet Erdélyországból, és talán II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelmünk sohasem született volna meg.

Tisztelt Országgyűlés! Már a kortárs történetírók is tudták, hogy történelmi jelentőségű döntés született. Az Ibériai-félszigeten dühöngött a tudományos előrelépést és a gazdasági fejlődést is akadályozó inkvizíció, miközben Erdélybe áramlottak az Európa többi részén üldözött tudósok, mesteremberek és művészek, fellendítve a kisebbik magyar haza szellemi és gazdasági életét. Amikor 1572 Szent Bertalan éjszakáján Párizsban protestánsok ezreit gyilkolták meg, akkor Erdélyben már kedvükre dicsérhették az Urat a római katolikus, az evangélikus, a református vagy éppen az unitárius atyafiak, mindezt éppen fél évszázaddal a Német-római Birodalom lakosságának negyedét-felét elpusztító harmincéves háború kirobbanása előtt.

Tisztelt Országgyűlés! Úgy vélem, és erre képviselőtársaim is utaltak már, hogy a választások előtt végletesen megosztott politikai közhangulatban és az eddigi hatalomgyakorlás tükrében különösen üde színfolt az, hogy egy ilyen fontos javaslatot konszenzussal, valamennyi párt támogatásával közös javaslatként sikerül majd reményeink szerint elfogadni. Hozzá kell tennünk, nem volt azért ez mindig így. Emlékezzünk például a magyar zászló és címer napjáról, a magyar szórvány napjáról szóló határozati javaslatokra vagy II. Rákóczi Ferenc emléknapjára és még sorolhatnánk, amelyek bár hasonló fontosságúak voltak, hasonlóan nagy szimbolikus erővel bírtak, azokat néhányan mégis jobbnak látták kisajátítani. Hogy ez most nem így van, azért külön köszönet illeti egyébként Kövér László elnök urat. Mi a Jobbik részéről a legfontosabb ügyekben ezt a konszenzuskereső politikát fogjuk folytatni, és mindnyájunkat a jövőre vonatkoztatva is erre biztatjuk jó példaként. Én magam egyébként mind apai, mind anyai ágon több évszázadra visszamenőleg evangélikus családból származóként is különösen büszke vagyok arra, hogy ennek a javaslatnak az egyik előterjesztője lehetek; azt pedig sajnálom, hogy magán az ünnepi istentiszteleten annak idején nem lehettem jelen, hiszen évek óta nem léphetek be Románia területére.

Tisztelt Országgyűlés! Végül fontosnak tartom kiemelni, hogy az előttünk fekvő javaslat megpróbálja nemzetközi térben is elhelyezni a 450 évvel ezelőtt elfogadott, korát messze megelőző és a mai közös európai keresztény és védendő keresztény értékeink fontos részét magába foglaló tordai végzést. De ha már Erdély történelmének e kiemelkedő dátumát idézzük, ne felejtsük el azt sem, hogy hasonlóan fontos lenne a nagy egyesülés százéves évfordulójához közeledve annak az üzenetnek az eljuttatása is a nemzetközi közvéleményhez, hogy Gyulafehérvár 1918-as ígéretei a mai napig is beváltatlanok, mert mindmáig nincsen teljes szabadsága Erdély magyarságának.

Igaz a tordai végzésre is mindaz, amit már a fideszes képviselőtársam által is idézett erdélyi evangélikus költőfejedelem, Reményik Sándor írt 1920 januárjában Öröktűz című versében, érezve már a kegyetlen és igazságtalan trianoni diktátum közeledtét. Reményik Sándor akkor így kiáltott fel: „Egy lángot adok,  én is kaptam azt / Messziről, mint egy mennyei vigaszt, / Egy lángot, amely forraszt s összefűz…” Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps.)