Felszólalás adatai

A június 4-ei gyásznapunkra a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium az összetartozás dalát adta a nemzetnek. Aki magyar ember, annak örökké fáj és fájni fog Trianon. Ez a legnagyobb tragédiánk, amelyet gyakorlatilag nem lehet megemészteni, és ma is élő sebként lüktet a nemzetünk testén. Elveszítettük az ország területének a kétharmadát, a lakosságunk nagyobb részét, s a megmaradt és megszállt területeken milliók nőttek fel generációk hosszú során át megalázva, megverve, megvetve és a példátlan elnyomás körülményei között.

A minisztérium és vele együtt a magyar kormány az ő fájdalmukat gyalázta meg, az ő fájdalmukba tiport bele, amikor ezzel az igénytelen, pocsék, semmitmondó giccsdallal akarta kvázi megünnepeltetni ezt az eseményt ahelyett, hogy méltó megemlékezést szervezett volna. Egy kis idézetet kell tegyek ebből a dalból, hogy érezzék, miről van szó: "Álmodtam egy barackfáról, ami alatt mindenki táncol, szemünkben a boldogság fénye ég." Ahogy a viccben az egyik favágó, amikor levágja a másik a kezét, megkérdezi: te, ez vicc vagy komoly? Komoly. Az jó, mert viccnek durva lenne. Ugyanezt érezzük ezzel a dallal kapcsolatban. Felteszem a kérdést, mit érezne Fónagy Jenő (Sic!) képviselőtársam vagy bármelyik zsidó származású képviselőtársam, ha a számos holokausztmegemlékezés egyikén a kormány által közpénzből propagálva és népszerűsítve vidáman pöfögő mozdonyokról és a friss tábori levegő szépségeiről írnának egy dalt. Mert körülbelül ezt lehetett érezni ezt a dalt magyar emberként végighallgatva. Tudom jól, hogy önök közül is sokan szégyellték magukat, amikor ezt hallották.

Külön pikantériája az egész történetnek, hogy az előadó az előbb még a teremben tartózkodó Doncsev András felesége, Gergely Éva. Vajon tiszta véletlen-e az, hogy közpénzből az egyik államtitkár feleségének a szerzeményét népszerűsítik? Ez a dal egy óriási szégyen mindnyájunk számára és a kormány számára. A gyermekzsúrok szintjén mozog a 100 Folk Celsius nyomdokain, önök pedig elmulasztották az idén is, mint 2010 óta mindig, hogy méltó módon emlékezzenek meg Trianonról.

(15.00)

Egyébként a nemzetpolitikát is végigvehetnénk, hogy mi mindent nem tettek meg még, amit kellett volna, hogy hogyan lehetnek még érvényben a beneši dekrétumok, hogy miért nem sikerült Nyirőt újratemetni, vagy mit tettek ténylegesen is a székely autonómiáért. (Az elnök csenget.)

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)