Felszólalás adatai

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Igyekszem nagyon röviden néhány észrevételt fűzni Szentgyörgyvölgyi Péter képviselőtársam imént elhangzott hozzászólásához.

Nagyon érdekes érvelése volt képviselőtársamnak, tulajdonképpen a '97. évi zárszámadással próbálta megmagyarázni a nyári országgyűlési döntést. Azzal kezdte, hogy nem véletlen, hogy az Országgyűlés '98 nyarán hozott egy döntést, és megszüntette az önkormányzatokat, mert csak el kell olvasni az állami számvevőszéki véleményt és az Alkotmánybíróságnak a döntését, és akkor ebből egyértelműen következik, hogy szükségszerű volt az Országgyűlés nyári döntése. Utána elkezdett olyan példákat mondani, aminek semmi köze a társadalombiztosítási önkormányzatokhoz.

Én örültem volna, hogyha tisztelt képviselőtársam ezeket a csúsztatásokat elkerüli. Elnézést kérek a minősítésért, de nem tudom másképp kezelni mindazt, amit ön elmondott. Hiszen tudjuk nagyon jól, hogy az Országgyűlés nyári ülésének a döntését nem kísérte, nem előzte meg valódi elemzés. Az egy politikai szándék volt; ugyan a választások előtt nem mondták meg, hogy szeretnék megszüntetni a társadalombiztosítási önkormányzatokat, de ez egy politikai döntés volt. Lehetett hallani bizonyos vizsgálatokról, de ha képviselőtársam egy kicsit figyelte az akkori megnyilvánulásokat, akkor gondolom, nem vitatja azt, hogy azok a vizsgálatok egy korábbi időszakra, a '95-ös időszakra vonatkoznak, és az akkori önkormányzati döntést vagy döntéseket minősítették, vagy az azt megelőző időszaknak a döntéseit minősítették. De '98-ban az Országgyűlés nem értékelte magát az önkormányzati irányítást, az önkormányzatiságot, hanem egyszerűen egy rövid törvénymódosítással és egy hiányos törvénymódosítással annullálta ezt az egész kérdést.

Azért sem helyes az Állami Számvevőszék véleményére alapoznia most képviselő úrnak a véleményét, hiszen az Állami Számvevőszék - éppen a múlt héten lehetett hallani az Állami Számvevőszék alelnökének a parlamenti hozzászólását, és olvasni is lehetett a számvevőszéki véleményben - lényegesen pozitívabban nyilatkozik az 1997-es gazdálkodásról, mint a korábbi évek gazdálkodásáról.

Ami pedig az alkotmánybírósági döntést illeti, tisztelt képviselő úr, az Alkotmánybíróság nem minősítette az önkormányzatoknak a tevékenységét. Az Alkotmánybíróság azért hozta meg a döntését, mert a munkavállalók delegálási rendszere nem volt teljes mértékben kielégítő.

De itt is szeretném fölhívni a tisztelt Háznak a figyelmét, hogy az Alkotmánybíróság nem azt mondta ki, hogy egyébként azonnal meg kell szüntetni az önkormányzatokat, hanem azt mondta ki, hogy mindenekfelett áll a jogbiztonság. Éppen ezért nem kezdeményezte az önkormányzatoknak a megszüntetését, ellentétben azzal, amit a kormánypárti képviselők oly sokszor hangoztattak, mert az Alkotmánybíróság Magyarországon fontosabbnak tartotta a jogbiztonság érvényesülését, mintsem az önkormányzatoknak a megszüntetését.

Éppen ezért, tekintettel arra, hogy már az elmúlt évben, 1997-ben az önkormányzatokat az Országgyűlés eleve csak kétéves időszakra hozta létre, ezért úgy ítélte meg az Alkotmánybíróság, hogy a jogbiztonságra tekintettel csak akkor szükséges újragondolni a delegálás rendszerét, amikor egyébként is lejár az önkormányzatoknak a működése. Mellesleg ebben a törvényben, ami most hatályon kívül van, megfogalmazásra került az is, hogy új törvényt kell megalkotnia az Országgyűlésnek 2000. január 1-jétől, ha a társadalombiztosítást önkormányzati igazgatásban kívánja szervezni. Ez az igazság, képviselő úr, az Alkotmánybíróság és az önkormányzatok összefüggésében!

Nagyon érdekes példákat hozott a képviselő úr - a 3,3 milliárd forintos átutalás. Maga az állami számvevőszéki jelentés is utal arra, hogy bizony, a járulék-nyilvántartás, a járulékmegosztás hagy kívánnivalót maga után. De ez nem azt jelenti, hogy valakik elcsalták, hanem úgy működött a rendszer, hogy egyszerűen ez a hiba előállt. Ezt a hibát aztán, amikor észlelték, korrigálták, de a rendszerből nem tűnt el a 3,3 milliárd forint.

Amivel fajsúlyosan szeretnék egy picit foglalkozni, ez a vagyonkezelés és értékesítés kérdése. Nevezetesen éppen az ingyenesen juttatott vagyonnál merül ez fel.

(18.50)

Ha valaki figyelemmel kísérte még az önkormányzatok működését, akkor valójában az ingyenesen juttatott vagyonnal volt a legtöbb gond - már annak a kezelésével - 1997 augusztusáig. Akkor is volt törvényi szabályozás, csak akkor elég sajátosan értelmezte az akkori önkormányzat ezt a törvényi szabályozást. Amit a törvény az önkormányzat hatáskörébe utalt, azt egyesek úgy ítélték meg, hogy nem szükséges, hogy az önkormányzat döntsön, és sajátosan egyszemélyi döntések vagy szűk körű elnökségi döntések következtek az önkormányzati döntés helyett.

Azt viszont nem szabad elfelejteni, képviselő úr, hogy ez a helyzet megváltozott 1997 augusztusában. Ha visszamegy és megnézi, hogy az egyes ingyenesen juttatott vagyonnal kapcsolatos - akár kezelési, akár értékesítési - döntések vajon hogyan születtek '97 augusztusától, akkor rá fog jönni, képviselő úr, hogy teljes mértékben a törvényi előírásoknak megfelelően születtek meg ezek a döntések. Az más kérdés, hogy ezek a döntések kényszerűen igazából a nagyobb ellenérték-megállapítást nem nagyon teszik lehetővé, hiszen 48 ember vett részt ebben a döntésben.

Nyilvánvaló, hogy egészen más értékesítési feltételeket lehetett biztosítani 48 ember jelenlétében, mint adott esetben egy szűkebb körű üzleti tárgyaláson. De én akkor is azt állítom, hogy az elmúlt egy évben szabályozott és törvényes volt az önkormányzatok vagyonértékesítése, vagyonkezelése.

Ha megnézzük, hogy mi történt 1998 augusztusa óta, akkor kíváncsi leszek, hogy mit mond a képviselő úr, hogy ma hogyan történik a vagyonkezelés. Hogyan nevezik ki például egy-egy gazdasági társasághoz az ingyenesen juttatott vagyont - amely áll részvényekből és különböző tulajdonosi jogosítványokból - felügyelő igazgatósági tagokat, a felügyelőbizottsági tagokat? Ki hozza meg a döntést a tulajdonos nevében egy-egy igazgatósági ülésre, egy-egy felügyelőbizottsági ülésre? Azt gondolom, most joggal lehet azt mondani, hogy sem a kormánynak, sem az Országgyűlésnek nincs - de az Országgyűlésnek biztosan nincs - semmiféle kontrollja a társadalombiztosítás vagyonelemei fölött.

Senki nem tudja azt, hogy milyen mechanizmus szerint születnek meg az egyes vagyoni típusú döntések. Senkinek nincs fogalma arról, hogy a társadalombiztosítás mikor milyen vagyontestet értékesített, miért olyan áron értékesítette. Nem lehet tudni azt, hogy mikor mit vásárolt. Ha a képviselők esetleg olvassák az újságot, egyes sajtótájékoztatókból némi értesülést szerezhetnek erről, de összességében, intézményesített formában, azt állítom, ma sokkal rendezetlenebb a helyzet. Ezt nem hoztam volna elő, ha a képviselő úr a zárszámadás kapcsán nem áll elő ezzel a kérdéssel. Tehát ma sokkal rendezetlenebb ez a kérdés, és sokkal inkább aggályos az ingyenesen juttatott vagyon kezelése, illetve értékesítése.

Éppen ezért azt gondolom, nem időszerűtlen - a képviselő úr megerősít abban, hogy nagyon jó kezdeményezésünk volt a költségvetési bizottságban - az, hogy ha máshol nem, ha itt a plenáris ülésen nem, akkor legalább a költségvetési bizottságban a politikai államtitkár kisasszony számoljon be arról, hogy most hogyan néz ki a társadalombiztosítás vagyona, az ingyenesen juttatott vagyona, annak vagyonpolitikai elképzelései hogyan néznek ki, egyáltalán az értékesítési stratégia, hogyan áll 1998-ban a társadalombiztosítás.

Azt is látni kell, tisztelt képviselőtársak, hogy ez a zárszámadás nemcsak 1997-ről szól, hanem 1998-ról is. Két nagyon lényeges pont: egyrészt a gyógyító-megelőző ellátásra fordítható kiadásokat értelemszerűen módosítja, de anélkül, hogy az előterjesztő beavatná a részletekbe a képviselőket; a másik vonatkozásban pedig kéri az Országgyűlés jóváhagyását, hogy 55 milliárd forinttal nagyobb legyen a hiány, vagyis ezt vegye tudomásul az Országgyűlés. De mindezt úgy kéri az előterjesztő, hogy a társadalombiztosítás 1998. évi folyamatairól semmiféle tájékoztatást, beszámolót, információt nem biztosít a képviselők számára - legalábbis én magam semmi ilyennel nem találkoztam. Nem találkoztam olyan intézkedésekkel sem, vagy az arról szóló beszámolóval, amely arról világosította volna fel az ország közvéleményét, a polgárokat, hogy 1998 augusztusától milyen radikális fordulat következett be a társadalombiztosításban, a vagyonértékesítés, a vagyonkezelés területén (Az elnök megkocogtatja csengőt.), a gyógyszertámogatás területén...

ELNÖK: Egy pillanatra megszakítom a fejtegetését a következő ok miatt. Most általános vitája van a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai '97. évi költségvetésének és az állami számvevőszéki beszámolónak. (Keller László: Igen.) Ehhez kell hozzászólni. Ön most folyamatosan, perceken keresztül a '98 augusztusa utáni eseményekről beszél. Ne haragudjon, kénytelen vagyok megkérni önt arra, hogy térjen a tárgyra. Ugyan általános vita van, de a '97. évi társadalombiztosításról, tehát magáról a törvényjavaslatról beszéljen, mert nem tudok mást mondani. Ön önmérsékletet ígért, azonban közel tizenhárom perce beszél. Ha ez így folytatódik, akkor valóban éjszakázni fogunk, és nem tudjuk befejezni. Most egyértelműen a törvényről kell beszélni, a '97. évi állami számvevőszéki jelentésről és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1997. évi költségvetéséről, ön pedig folyamatosan a '98. év augusztusa utáni időszakról beszél.

Tessék, megadom a szót, de arra kérem, hogy erre koncentráljon, tehát az adott törvényjavaslatról beszéljen.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Igen! Tisztelt Elnök Úr! Jeleztem a hozzászólásomban, hogy a zárszámadásnak elég sajátos módon része 1998 is. Egy 55 milliárdos hiány mögött, úgy gondolom, indokolt keresni a társadalombiztosítás pénzügyi és egyéb gazdasági folyamatait. Nagyon sajnálom, elnök úr, hogy úgy látja, hogy nem indokolt. Ha elnök úrnak lett volna ideje áttanulmányozni ezt a zárszámadást, annak indoklását, akkor valószínűleg nem szólít fel arra, hogy beszéljek most az 1997. évről, hiszen a záró rendelkezések között nagyon masszív és lényeges törvényi előírások vonatkoznak 1998-ra. Elnök úr, engem is meglepett, hogy ez így van, de így van, és akkor nekünk 1998-ról beszélni kell. Egyébként, ha elnök úr nem szakítja félbe a hozzászólásomat, akkor már be is fejeztem volna.

Szerettem volna felhívni a figyelmet arra, hogy úgy tárgyalunk 1998-ról, hogy nem vagyunk a '98-as folyamatok ismeretében, annak birtokában. Erre szerettem volna ráirányítani a figyelmet, hiszen Szentgyörgyvölgyi Péter képviselőtársam arról beszélt, hogy itt mennyire szükséges volt megszüntetni az önkormányzatokat, hiszen - egyébként itt jött be az 1998 a képviselőtársam hozzászólásába - meg kell nézni a zárszámadást, hogy az mennyire támasztja alá a '98-as folyamatokat. Elnök úr, úgy érzem, hogy végig korrektül a zárszámadási törvényjavaslatról beszéltem. Szeretném ráirányítani az Országgyűlés figyelmét arra, hogy milyen lényeges módosítást tartalmaz a '97. évről szóló zárszámadás, amely elfogadásához - úgy érzem - a képviselők nincsenek kellően felkészülve.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)