Felszólalás adatai

Az egyik csomagban egyrészt a digitális átálláshoz kötődően, másrészt bizonyos értelemben a fogyasztói jogokhoz kötődően történik szabályozási kezdeményezés, amelyet egyébként a bizottság többsége mellett a kisebbség is támogatott. Támogattuk elsősorban azért, mert bár kétségtelenül elmondtuk annak idején a telekommunikációs adó bevezetésekor, hogy a szolgáltatók egyértelműen át fogják hárítani ennek a költségeit az állampolgárokra, akkor a bizottságban is és a tisztelt Házban is ezt a kormányoldal és a parlamenti többség vitatta. Arra hivatkozott a parlamenti többség és a szakértők, hogy a magyarországi telekommunikációs verseny ellehetetleníti azt a lehetőséget, hogy áthárítsák ezeket a költségeket a szolgáltatók. Ezzel szemben az lett, amit annak idején elmondtunk, már sokadszor: természetesen áthárították a szolgáltatók a költségeket.

Szeretném jelezni, ez a megoldás, ami most itt a Ház előtt fekszik, ez sem fogja teljes egészében kizárni a költségek áthárítását, de legalábbis valamelyest akadályozni fogja ezt. Tesszük ezt abban az értelemben támogathatóvá, hogy ugyanakkor a módszert mélységesen elítéljük. Erről ugyanis a szolgáltatókkal egy árva hang erejéig sem egyeztetett senki, sem a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, sem az előterjesztők. Márpedig ez azt jelenti, hogy ezzel a törvényjavaslattal Magyarország egyik legjelentősebb szektorára, az infokommunikációs szektorra lényegében, ha tetszik, újabb különadóval való fenyegetés jelenik meg a parlament részéről.

Miért is? Elsősorban azért, mert - már bocsánatot kérek - ha a parlament elkezd arról dönteni folyamatosan, hogy egyébként mit nem háríthat át normális szolgáltatás keretei között a szolgáltató, akkor előbb vagy utóbb tönkre fogjuk tenni a hazai szolgáltatókat. Nem arról van szó - még egyszer mondom, a kisebbség is támogatta ezeket a fogyasztóvédő intézkedéseket -, minthogyha ennek a mértéke ezt a határt már elérné, de kérem tisztelettel, a parlament ugyan dönthet sok dologról, de Magyarországon a meghatározott szolgáltatók fognak szolgáltatást adni az állampolgároknak, és olyan keretek között, amely keretek lehetségesek és létezőek műszakilag, pénzügyi és egyéb szempontokból. Elfogadhatatlan tehát a bizottsági kisebbségi vélemény szerint az, hogy ilyen súlyú szabályozásban ágazati, iparági egyeztetés nélkül történik meg a szabályozás. Ez tehát az egyik csomag arra vonatkozóan, miért mondtuk azt, hogy vegyük le most ezt a Ház napirendjéről, a bizottság és most pedig javaslatomban a Ház napirendjéről ezt az előterjesztést. Semmilyen ilyen bizottsági, iparági egyeztetés nem történt, és semmi nem indokolja, hogy egy-két héten belül ez a típusú egyeztetés ne lenne megvalósítható és egy-két héten belül ide, a Ház elé visszahozható.

A másik rendkívül komoly kritikája a kisebbségnek az volt, hogy tartalmaz ez a szabályozás egy másik csomagot, nevezetesen a frekvenciagazdálkodásra és a frekvencia árverésére vonatkozó csomagot. Ennek a csomagnak van egy nagyon jelentős problémája, nevezetesen, ha ezt a javaslatot a tisztelt Ház elfogadja, akkor visszamenőleges hatállyal a parlament beavatkozik egy olyan piaci eljárásba, amelynek kapcsán egyébként már első- és másodfokon a hatóságot egy nagyon jelentős perben elmarasztalták. Ennek a pernek az eredményére vonatkozóan kérdeztem én az államtitkár urat egy héttel ezelőtt, aki türelmet kért arra vonatkozóan, hogy elemzik ennek a helyzetnek a kialakítását, ami teljesen jogos; nem mondom, hogy nincs azon elemeznivaló.

Akkor azt is felvetettem, vajon a kormány majd valamilyenfajta felelősséget megállapít-e ebben az ügyben. Ebben a tekintetben is nyilván várjuk majd a kormány válaszát, a türelmünk ebben a tekintetben tehát szilárd. Nem szilárd azonban az az álláspont, amelyik a kormány intézkedése helyett lényegében ezzel a szabályrendszerrel mentesíteni kívánja a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságot a felelősség alól. Emiatt, tisztelt elnök úr, a kisebbség nem támogatta a javaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)