Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az LMP és jómagam is már hosszú évek óta küzdünk azért, hogy az alapvető élelmiszerek áfája kedvezményes 5 százalékos körbe kerüljön. Ez a kezdeményezés még soha nem volt ennyire fontos, mint most, hiszen a járvány okozta gazdasági helyzet honfitársaink százezreit sodorta rendkívül nehéz gazdasági helyzetbe. Ezzel párosul az a tény, hogy az alapvető élelmiszerek ára az inflációt lényegesen meghaladó mértékben drágult az elmúlt hónapokban. A kormányzati reakció mindig azt mantrázza válaszképpen, hogy ez a döntés nem lenne összhangban a Fidesz-KDNP gazdaságpolitikájával. Egy kormány gazdaságpolitikája tűéles képet fest a társadalom különböző rétegeihez fűződő viszonyáról; arról, hogy mit gondol a felső tízezerről, mit gondol a középosztályról, vagy mit gondol a rászorulók százezreiről. Világossá és láthatóvá teszi, mely rétegeknek kedvez, és mely társadalmi csoportokat tekinti a gazdagok kiszolgálóinak. Ebben az összevetésben Magyarország Kormánya bántóan pontos képet rajzol a magyar nemzethez fűződő viszonyáról, az általa megálmodott világról. (Dr. Rétvári Bence: Ki írta neked ezt a beszédet?)

A jövő évi költségvetés tárgyalása remek apropó arra, hogy megvizsgáljuk, kiket is képvisel, és kiknek kedvez a Fidesz-KDNP-kormány, ugyanakkor kiktől vár el lehetőségeikhez képest magasabb hozzájárulást hazánk működtetésének a költségeihez. Unalomig ismerjük, amikor a kormány valamelyik képviselője elmagyarázza, hogy a Fidesz-kormány kevésbé a béreket, inkább a fogyasztást adóztatja. Ez súlyos csúsztatás. Orbán Viktor kormánya azt a fogyasztást adóztatja magas kulccsal, amiben nincs érdekeltsége, míg a kormány kedvenc vállalkozóinak érdekeltségébe tartozó tevékenységet  gondoljunk csak a szálláshely-szolgáltatásra vagy a vendéglátásra  döbbenetes kedvezménnyel, kulccsal terheli csak.

Nézzünk egy példát a Fidesz-KDNP adópolitikájára! Egy hatfős család, a két szülő és négy gyermek elhatározza, hogy a nyár beköszöntével kovászos uborkát készít, valamint a gyerekek kedvéért készítenek eperlekvárt. Kimennek szombaton a piacra, és vásárolnak kovászolni való uborkát, a hozzá való fokhagymát, és vesznek a hétvégi főzéshez krumplit, uborkát, kaprot, hagymát, és ne felejtsük el az epret se, hogy a lekvárból is legyen valami. Elköltenek összesen 30 500 forintot. Ez pontosan azt jelenti, hogy az általános forgalmi adón keresztül 6500 forintot fizetnek be a magyar költségvetésbe. (Dr. Rétvári Bence: Mire is költötték ezt pontosan?) Ha ugyanezt az összeget egy étteremben költötték volna el, akkor mindössze 1500 forint adó terhelte volna ugyanennek az összegnek az elköltését.

És ebből a példából két következtetést lehet levonni. Egyrészt, hogy a fogyasztási típusú adók szükségszerűen nem azonos mértékűek, ebből viszont értelemszerűen következik az, hogy az adópolitikában is megjeleníthetőek társadalompolitikai célok; ha egy kormány betegesen ragaszkodik az egykulcsos adóhoz vagy a fogyasztást terhelő extrém magas adókulcsokhoz, még akkor is. Másrészt viszont az is lászik, hogy a Fidesz-KDNP-kormány az adópolitikát is az általa más döntésekben is favorizált gazdag társadalmi réteg szolgálatába állította. Hitem és meggyőződésem szerint csak az az adópolitika elfogadható, ami segíti a legszélesebb elérhetőségét az alapvető szükségleteknek, elsősorban az alapvető élelmiszereknek (Dr. Rétvári Bence: Miért nem szavaztad meg?), nem tűrhető tovább az a folyamat, hogy jómódúak jólétét finanszírozza kedvezményes adókulcsokkal a magyar kormány.

Milyen társadalmi igazságról beszélhetünk akkor, amikor a hétvégi bevásárlást négyszer akkora adó terheli, mint az éttermi számla összegét, vagy egy hosszú hétvégén elköltött forinttízezreket? Vajon a nagycsaládosok hova járnak sűrűbben, piacra vagy étterembe? Vajon a gyermeküket egyedül nevelők gyümölcsöt vesznek sűrűbben, vagy étterembe járnak? Vajon a hazát felépítő nyugdíjas édesapák és édesanyák az egészséges alapvető élelmiszerekre, vagy az étlapokon található gasztrocsodákra költeneke szívesebben? (Dr. Rétvári Bence: Zárjuk be az éttermeket? Azt szeretnéd?)

A legnagyobb kérdés persze az, hogy az alapvető élelmiszerek értékesítéséből származó adóbevételből, vagy a sokaknak luxusnak számító éttermi számlákból, vagy a sokaknak szintén luxusnak számító szálláshely-szolgáltatásból származó adóbevételekből kelle inkább finanszírozni közös ügyeinket. (Nacsa Lőrinc: Osztályharc!) Ha önök tényleg családbarát kormány, akkor pont itt lenne az ideje, hogy ez végre megjelenjen a döntéseikben is, és azt gondolom, hogy ennek az első lépése az alapvető élelmiszerek áfacsökkentése. Köszönöm szépen. (Dr. Rétvári Bence: Akkor bezárják az éttermeket és a szállodákat? Nehogy meglássanak téged egy étteremben!)