Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KÓSA LAJOS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Korózs Lajos nevét mondta mint fideszes előterjesztő.

ELNÖK: Semmiképpen! Kósa Lajos.

KÓSA LAJOS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Ez nyilván csak nyelvbotlás volt.

ELNÖK: Nem hiszem, hogy botlott a nyelvem.

KÓSA LAJOS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Nincs semmi jelentősége.

ELNÖK: De magára ismert, hogy Kósa Lajos képviselő?

KÓSA LAJOS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Abszolút! Találva éreztem magam, és azt is tudtam, hogy elnök úr egészen biztos, hogy rám gondolt.

ELNÖK: Így van. Akkor tartalmilag és szellemileg is egy húron pendülünk. (Hadházy Sándor tapsol.) Öné a szó.

KÓSA LAJOS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak előzetesen megjegyzem őszintén, hogy nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, milyen messzeségekbe fogunk kalandozni ezen nagyon fontos előterjesztés kapcsán, ami látszólag egy egészen szűk területre vonatkozik, de ki tudja, végül is egy paprika is lehet egy Nobel-díj alapja, mint tudjuk Szentgyörgyvölgyi (sic!) professzor óta. A javaslatom lényege a következő. A víziközmű-létesítmények létrejötte kapcsán a kezdetek kezdetétől, mikor ezeket tudatosan fejlesztették az országban, mind jogi, mind üzemeltetési szempontból nagyon tarkabarka helyzetek is létrejöttek és zárványként bennmaradtak a rendszerben. Én most egy ilyen zárványt szeretnék valamilyen módon megoldani.

Hogy jött létre egy ilyen zárvány? Ma főszabályként a vízi közmű vagy állami, vagy önkormányzati tulajdonban van, másban nem is lehet. Amely közszolgáltatást teljesít, az állami vagy önkormányzati tulajdonban van. De természetesen vannak olyan vízi közművek, amelyek nem ilyen tulajdonban vannak. Ezek a korábbi fejlesztések kapcsán jöttek létre, és speciális helyzetek. Mondok egy tipikus példát. Téesz-melléküzemág, szükség volt vízre. A hetvenes években a téesz-melléküzemág a téesz pénzén valósította meg a vízvezetéket és a csatornát, és egyébként értelemszerűen a beruházás után aktiválták a téesz könyveiben. Azóta a téesz tönkrement, de a téesz-melléküzemág valami társasági formába ment, a könyveiben bennmaradt egyébként a vízi közmű, a téesz-melléküzemág egy cég, a cégnek lett valamilyen sorsa, de eközben egyébként  egy valós helyzetet mondok most, tehát nem konstruált  például a téesz-melléküzemág beszüntette a tevékenységét, belterületbe vonták, és ma ott egy lakóövezet van. Miután a földben ott volt a víz meg a csatorna, természetesen az ingatlanfejlesztők, teljesen szabályszerűen egyébként, rákötötték erre a meglévő rendszerre a szolgáltatást, és ma az a helyzet, hogy van egy lakóközösség, aztán van egy vállalati tulajdonban lévő csatorna és ivóvízvezeték, majd azon egyébként valaki, tipikusan állami vagy önkormányzati szolgáltató szolgáltat. De van közbeékelve egy magántulajdonú vezeték.

Körülbelül négy-ötszáz ilyen helyzet van Magyarországon a legkülönbözőbb formában. Ezzel a probléma a következő. Mindig a szereplők jóindulatán múlik az, hogy az alapproblémákat meg tudjáke oldani. Először is a tulajdonos milyen mértékben felelős azért, hogy a vízvezeték, tehát az infrastruktúra a földben megfeleljen azoknak a kritériumoknak, amelyeket egyébként a szolgáltatás feltételéül szab a szabályozás? Mert ő azt mondja, hogy ő nem szolgáltató, neki még a beavatkozási joga is korlátozott, egyébként pedig ez szerinte a szolgáltatónak, aki ott üzemeltet, a dolga.

Aztán nagy kérdés, hogy amikor ez megtörténik, azt hogyan kell aktiválni. Ugye? Mert a szolgáltató idegen tulajdonon, ráadásul köztulajdonban lévő szolgáltató mégiscsak idegen tulajdonon végez beruházást, mert kell csinálni mindenfélét, tisztítószemet, cserét, s a többi, s a többi. Korszerűsíti, de nem lesz a tulajdonában attól még, mert egyébként a tulajdonos, aki egy külső magánszemély, tipikusan gazdasági társaság, legfeljebb engedélyt ad rá, de ettől még a tulajdonjog nem változik. Viszont akkor hogyan lehet ezt amortizálni? Hiszen én beruházok mint közösségi szolgáltató, de amortizációt nem tudok rá elszámolni, a beruházásomat nem tudom hogy aktiválni. A másik nagy tipikus probléma maga a bérleti díj. Mennyit kell azért kérnem mint magántulajdonos, hogy egyébként a köznek szolgáltatnak az én vezetékemen?

Az ilyen típusú helyzetekből a legtarkabarkább jogi viták adódnak. Én erre a helyzetre kerestem egy megoldást, és a javaslatom a következő. Ma az érintett hivatalnak, ez egyébként az energiahivatal, természetesen lehetősége van arra, hogy egy vízi közművet közcélúnak minősítsen. Ebbe a közcélúságba felveszek egy feltételrendszert, mégpedig azt, hogy a vezeték döntő többségben állami vagy önkormányzati tulajdonú területeken haladjon át. Egyébként annál is inkább fel kell venni ezt a feltételt, mert a tipikus az az, hogy annak idején, amikor létesítették ezeket a vezetékeket, szolgalmi jogot nem jegyeztettek be a földre. Tehát itt szolgalmi jog nélküli használatról van szó. Ezen is lehetne vitatkozni, hogy akkor vajon a tulajdonos, aki beletette a tulajdonát, az a földhasználatért miért nem fizettet egy fillért sem, de nem javaslom, hogy abba az irányba elmenjünk, mert akkor az egy végeérhetetlen vita lesz.

Tehát most azt mondjuk, hogy amennyiben az energiahivatal közcélúnak minősíti ezt a vízi közművet, akkor megnyílik az önkormányzatnak, az államnak, vagy a szolgáltatónak, ami állami vagy önkormányzati tulajdonban van, a lehetősége arra, hogy a kisajátítást kérje erre a létesítményre. Ez egy nagyon ismert eljárás, közérdekről van szó, a telkek, ingatlanok esetében kidolgozott módszertan, nagyon régi intézménye ez a magyar jogrendnek, tehát látszólag nincs vele semmi baj. Egy apróság mégis van vele, nevezetesen, hogy ingatlan. Tehát a kisajátítási törvény ingatlanokra vonatkozik. Ingóságokat senki nem sajátít ki. Nem is lehet. A tipikus ingóságot legfeljebb lefoglalni lehet, vagy kényszerértékesíteni vagy zálogosítani, de pont kisajátítani nem. Ezért az ágazati törvénybe bele kellett tenni egy olyan passzust, amely elég bonyolult és hosszadalmas, de teljesen szinkronban van a kisajátítási szabályokkal, és amely arról szól, hogy hogyan lehet értelmezni erre a speciális ingóságra és kizárólag erre a speciális ingóságra a kisajátítási szabályokat.

Mindazok a biztosítékok benne vannak az én szabályozásomban, amelyeket egyébként megkövetelt az Alkotmánybíróság az ingatlanokra vonatkozó kisajátítások esetén. Tehát értékbecslés, fizetni kell, és van egy olyan szabály, amit még betettem, hogy ha a kisajátítás megtörténik, amikor a tulajdonjog változik, a szolgáltatónak még mindig van két éve arra, hogy alkalmassá tegye a rá vonatkozó szolgáltatási kritériumokra ezt a vezetéket. Mert nyilvánvaló, hogy ha egy nagyobb vezetékrendszert kisajátít, azt nem tudja az egyik napról a másikra átalakítani. Sőt, még azt a furcsaságot is betettük a törvénybe, amit az Alkotmánybíróság előírt egy határozatában, amely a kisajátításokat vizsgálta, nevezetesen, hogy ha érdekmúlás következik be a kisajátítás kapcsán, akkor az eredeti helyzet visszaállítását is kérheti a kisajátított.

(18.40)

Ingatlannál miről van szó? Tipikus helyzet, utcanyitás. Kisajátítják a telket, a tulajdonos nem akarta, kifizetik, nincs mit csinálni, de az önkormányzat megváltoztatja közben a szabályozási tervet, nem lesz ott utca, magyarul, ilyen esetben a tulajdonos az eredeti állapot helyreállítását kérheti. Ezt is betettük ezekbe a szabályokba, dacára annak, hogy itt azért a figyelmes olvasó felteheti azt a kérdést, hogy az Alkotmánybíróság a helyreállíthatóságot, az eredeti állapot helyreállíthatóságát előírja mint jogbiztonsági feltételt a kisajátításnál. Igen ám, de itt ez abba az elvbe ütközik, amit az ágazati törvény megfogalmaz, hogy vízi közmű állami vagy önkormányzati tulajdonban lehet, és amikor már a kisajátítás megtörtént, állami vagy önkormányzati tulajdonban van, akkor az eredeti állapotot csak úgy lehetne helyreállítani, ha kikerülne az állami vagy önkormányzati tulajdonból, ami ellentmond ennek a törvénynek. Én mégis benne hagytam, csak azért, mert egyébként az Alkotmánybíróság kötelezett bennünket arra, hogy ezt a jogi garanciát tegyük be akkor is, ha ez értelmetlen.

Hozzáteszem, pont a vízi közmű esetében az érdekmúlás bekövetkezése rendkívül valószínűtlen, mert az azt feltételezné, hogy valami ok miatt megszűnik a szolgáltatás az adott vezetéken, viszont ha megszűnik a szolgáltatás az adott vezetéken, tehát nem használják erre, akkor a tulajdoni jogok visszaállítása külön értelmetlen, mert mit csinál valaki egy olyan vízvezetékkel, ami az enyém ugyan, de nem folyik benne víz, meg csatorna is van ott, de abban sem történik semmi. Tehát itt az érdekmúlás fogalmilag nehezen értelmezhető, de azért hagytam benne, hogy az Alkotmánybíróság előírásának eleget tegyünk ebben a vonatkozásban is. Ha ez bekövetkezik, hozzáteszem, tisztelt Ház, egyeztettem az energiahivatallal, az ilyen típusú jogviták és problémák közül néhány évtizedes, amivel nem tudtak mit kezdeni. Én azt gondolom, hogy ha most ezt megcsináljuk, akkor egy picit léptünk előre egy ügyben, 400-500 vitát meg tudunk szüntetni. A kisajátítás ilyen értelemben egy bevált jogintézmény, ennek a speciális alkalmazása ki van dolgozva, tehát működőképes, és akkor ezeken a helyzeteken tudunk segíteni.

Szeretném megjegyezni itt a végén, hogy nem volt a céljaim között a víziközmű-szolgáltatás teljes átírása. Számonkérhetik rajtam, de mégsem kellene a rezsicsökkentés megvalósítását és annak a következményeit…  az infrastruktúrára vonatkozó vezetékes infrastruktúrát terhelő adórendszer átalakítása szintén nem volt a programok között. Ezt azért mondom, mert a Gazdasági bizottság ülésén felmerült, hogy jó kis javaslat, de miért nem tettem bele ezeket. Azért nem, ezt elnök úr is tudja, mert ha kihúzom a dualizmust, akkor nem írok az Árpád-korról, mert ha az Árpád-korról írok, még azt hiszi a vizsgáztató, hogy fingom nincs arról, hogy mi a dualizmus, és azért beszélek összevissza. (Derültség.) Én ezt megpróbáltam megoldani valamilyen módon, nem egy átfogó, nem tudom, milyen grandiózus, holisztikus szabályozás, de a célt szolgálja, működőképes. Kérem, támogassák ezt a javaslatot, egy picit előrelépünk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)