Felszólalás adatai

IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! E nagy jelentőségű alaptörvény meghozatalánál mindannyiunkra egy nagyon komoly felelősség hárul, hiszen egy olyan területet próbálunk szabályozni, amely minden magyar állampolgár életét befolyásolja, mindennapjait színessé vagy kellemetlenné tudja tenni. Fölmerül a kérdés, hogy van-e elképzelésünk arról, hogy milyen kereskedelmet szeretnénk a jövőben; magáról a kereskedelem szabályozásáról milyenek az elvárásaink; megnéztük-e, hogy működik, hogyan szabályozzák azokban az országokban a kereskedelmet, melyek nagyságban, kultúrában közel állnak hozzánk, vagy mintát adnak az elmúlt időszakban és most is, mint például Dánia vagy Ausztria.

Meg kívánjuk-e védeni kiskereskedelmi hálózatunkat, támogatjuk-e önszerveződésüket, vagy pedig felhúzunk minden zsilipet, és rábízzuk a szabad versenyre a magyar kereskedelmi struktúra alakulását, a fogyasztói szokások változását? Mindezeket a kérdéseket nagyon meg kell fontolnunk, és úgy érzem, hogy sokat kell még hozzátennünk ehhez a kereskedelmi törvényhez, hogy az ország elvárásának meg tudjunk felelni.

Véleményem szerint a kereskedelemről szóló törvény akkor fogja szerepét betölteni, ha gyorsan változó világunkban megteremti a kereskedelmi folyamatok átláthatóságát. Ez magára a kereskedelem terepére, az üzletek nyitva tartására, higiéniájára, kultúrájára is vonatkozik, de magára a kereskedelmi társaságokra és magára a kereskedelmi ügyletekre. Ha az átláthatóságot nem tudjuk biztosítani, akkor valószínű, hogy minden jó szándékunk zátonyra futhat, és egy olyan kereskedelmi struktúra, olyan kultúra alakul ki, amely valóban a beszállítóknak, a vásárlóknak és sok esetben a kereskedőknek is csak nehézséget, szenvedést okoz. Ahhoz, hogy ezeket tudjuk biztosítani, olyan eljárásjogi rendszert kell kialakítani, amelynek a kialakulásában részt vesznek azok a szereplők, amelyek valójában mindennap részesei ennek a folyamatnak; tehát elsősorban a vállalkozók, a kereskedők és ezeknek a érdekképviseletei, kamarái, olyan megnyilatkozásai lehetőségeik, ahol ezeket mind tudják artikulálni.

A kamarák szerepe különösen fontos, hiszen ha megnézzük, hogy hogyan is alakultak ki a fejlett országokban a kereskedelmi törvények, ott is a szokásjogot fektették le, mint a francia kereskedelmi törvényben 1807-ben, de a magyar kereskedelmi törvények is végeredményben így alakultak, csak felénk bizonyos területek kimaradtak, mint ahogy most is a kereskedelmi törvényből kimarad a pénzügyi szabályozás, a pénzügyi ügyletek szabályozása a kereskedelmi törvényből kimarad, mert azt már máshol szabályoztuk.

De ahhoz, hogy működjön ez a kereskedelmi törvény, be kell pótolnunk azt a kulturális hiányt, amelyet a szocializmus ötven éve kivett a magyar társadalom kezéből, tudatából, ehhez pedig föl kell építenünk azokat a civil szervezeteket, amelyek segítenek abban, hogy ezek létrejöjjenek. Tehát ha nem adunk a kamaráknak, érdekképviseletekben megfelelő szerepet a kereskedelmi törvény eljárásjogi részének a kidolgozásában, akkor nem várható, hogy ez mindenki örömére fog működni. Különösen nem akkor, ha a fogyasztóvédelmet úgy kezeljük, mint ahogy most kezeljük, hogy nem erősítjük, hanem működési és egyéb költségek elvonásával szinte névlegessé tesszük a szerepét és magát a civil fogyasztóvédelmi szervezeteket pedig nevetséges módon kezeljük, nevetséges módon finanszírozzuk, és nem adjuk meg azokat a jogosítványokat, amelyek mentén valóban önállóan és szabadon tudnák a tevékenységüket végezni.

Egy nagyon fontos dolog, amit viszont a parlamentnek közvetlenül és direktben kell szabályozni, a kereskedelmi dolgozók érdekvédelme, valóban a méltó munkához való joguk biztosítása, mert amit az előttem szóló képviselőtársam is jelzett, semmiképpen nem elfogadható, hogy bérrabszolgaként dolgozzanak ezekben a nagy multicenterekben.

(11.10)

Egy-két részletre kitérve, amely talán a törvénynek erőssége is lenne, ez pedig amit önállóan dolgozott ki, úgy gondolom, a tisztelt minisztérium vagy az illető szakterületek bevonásával: a jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozásokra vonatkozó szabályozás kérdése. Nagyon helyesen került ez a törvénybe beemelésre. A gond az, hogy a gyakorlati megvalósítása várhatóan és vélhetően komoly korlátokba fog ütközni, éppen az eljárásjogi hiányosságok miatt. Hiszen a Versenyhivatal, amely jelentős szerepet töltött be, és később is jelentős szerepe lesz a törvény végrehajtása során, úgy gondolom, látható, a Versenyhivatal sem tudja betölteni azt a szerepét, amit kellene, hiszen azokban a perekben, azokban az eljárásokban, amelyek ezekkel a visszaélésekkel foglalkoztak a multicenterek felé, nem tud hatékonyan föllépni, mert változatlanul fennállnak azok a jelenségek, amelyeket az előttem szóló képviselőtársak is felemlítettek.

Ha nem tudunk így beavatkozni, mint ahogy ez látható, akkor meg kell gondolni, hogy milyen eszközökkel lehetne egyáltalán féken tartani vagy ezt a folyamatot olyan sebességre korlátozni, amely nem zúzza össze az egész kiskereskedelmi rendszerünket, és nem tesz földönfutóvá nagyon sok családot, nagyon sok vállalkozót ez az indokolatlanul gyors térnyerés. Természetesen a technika fejlődésével és gyorsuló világunkban az internetes kereskedelem megjelenésével sok olyan jelenség van, amit talán közvetlenül nem tudunk befolyásolni. De az, hogy a multicenterek kvázi exportálása nagyvárosokból a kisvárosokba gátlás nélkül folyjon, nem látszik célszerűnek és nem látszik okosnak a magyar kereskedelmi struktúra jövője szempontjából.

Korábban a Versenyhivatal is ígéretet tett a versenytörvény módosításánál, hogy majd a kereskedelmi törvényben lehetőség nyílik arra, hogy ezt a kérdést szabályozzuk. Jelen pillanatban ez nem így áll. Igaz, hogy a jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozásokra vonatkozó szabályozás jelentős szankcionálási lehetőségeket állít föl, de ez a kérdés expressis verbis nem létezik a jelenlegi törvényben. Tudjuk, hogy a megelőző vita során elvérzett ez a megoldás, pedig a gazdasági bizottság ülésén is fölmerült kormánypárti és ellenzéki képviselők részéről egyaránt, hogy ezt valamilyen módon - ha máshogy nem, a kamarák segítségével -, nemcsak az önkormányzat beavatkozása révén, hanem kamara és egyéb más társadalmi szervezetek bevonásával ebben világos állásfoglalást lehessen hozni, és ahol jogos az a túlzott kereskedelmi erő ellen való fellépés, ott valóban fel lehessen lépni.

Kérem képviselőtársaimat, hogy ezt különösen fontoljuk meg, mert (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a jövő záloga a világos és átlátható eljárásjogi rend a kereskedelemben, és ez megteremthetné azt is, hogy a kereskedelmi centrumok is csak ott működjenek, ahol valóban arra jogos az igény.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)