Felszólalás adatai

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a szót. Ebben a vitaszakaszban elsősorban a 9. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni, amelyik a lakáscseréhez történő hozzájárulás megtagadásának a korlátait szabályozza. Általában kell megállapítanom az előterjesztésről, a kormány törvénymódosításáról, hogy nagy részében önkormányzat-ellenes, de a bérlőnek sem kedvező, és kisebb mértékben bérlőellenes, de az önkormányzatnak sem kedvező. Tehát alapvetően nem jó az egész törvénymódosítás.

Ez a szabály különösen nem jó abban a vizsgálati körben sem, hogy vajon segíti-e az önkormányzatok lakásgazdálkodását, egy oldalágon pedig a lakásmaffia elleni küzdelmet preferálja-e. Az önkormányzatokra azt a határozott verdiktet ajánlja a jogszabály, hogy az önkormányzati lakás bérleti jogának cseréjéhez történő hozzájárulás nem tagadható meg, “ha bármelyik cserélő fél egészségügyi ok, munkahely megváltozása, lényeges személyes körülményeinek, így különösen a bérlővel állandó jelleggel jogszerűen együtt lakó személyek számának megváltozásaö áll fenn. Ez egy régi, szubjektív felsorolás, érdekes módon, nemhogy általános, taxatív felsorolás, de attól, hogy lényeges személyi körülményeket emel be a jogszabályba, parttalanná válik.

A dolog a következőképpen néz ki: ha elfogadjuk azt, hogy az önkormányzat és a bérlő között bizalmi viszony áll fenn, akkor azzal azt is kimondtuk, hogy az önkormányzatnak igenis érdeke fűződik ahhoz, hogy ki legyen a bérlő. Ha én azzal a hosszú procedúrával végre, nagy nehézségek árán, közvagyon felhasználásával lakáshoz tudok valakit juttatni, akkor szeretnék diszponálni a lakásbérleti jogviszony fölött a jövőben is. Ehelyett önök azt mondják, hogy a megváltozott körülményekre való tekintettel egyszer csak előfordul az a helyzet, hogy már nem találom ott a bérlőmet a saját önkormányzati bérlakásban, mert elcserélte a bérleményét, és ezt nem is tudtuk megakadályozni.

(14.40)

A gyakorlat visszamenőleg - és most azt kell mondjam, hogy rendszerváltás előtt, után - azt mutatja, ezek a szubjektív korlátozások kijátszhatók, és ami kijátszható, azt ki is játsszák.

Egészségügyi ok. Egészségügyi ok lehet az, ha valaki a körzeti orvostól hoz egy igazolást, hogy a zajártalom, ami az utcájában van, számára előbb-utóbb halláskárosodáshoz vezet. És nem szeretném a Sári néni-példákat folytatni, mert nem óhajtok cinikus példákat hozni arra, hogy mi mindennel találkozott az ember korábban is és az önkormányzati tizenöt év alatt is. Olyan fals, olyan megalapozatlan, olyan valótlan tényeket állítottak a lakáscsere előmozdítása érdekében a bérlők, amikor semmi más nem működött a háttérben, csak vagyonszerzés vagy anyagi előnyök megszerzése, a lakások közötti különbözet zsebre tétele, ami annyit jelent, hogy magánszemélyek gazdagodnak önkormányzati tulajdon révén. Az egészségügyi ok és a munkahely megváltoztatása különösen két olyan indok, amit nem lenne szabad figyelembe venni. A munkahely megváltoztatása annyit jelent, hogy én egy magánmunkáltatóhoz belépek akár egy napra, azon a napon dolgozom új munkahelyen az ország túlsó oldalán, csak akkor, amikor éppen a lakáscsere-dokumentumot valaki előveszi és jóváhagyja, kötelezően.

De a legnagyobb gondom a hozzájárulás kötelező megadásával azért áll fenn, mert ezek a kritériumok megakadályozzák azt a demokratikus folyamatot, hogy döntéshozók kezébe kerüljön az ügy. Ugyanis benyújtják a lakáscserepapírt az önkormányzathoz, és ott a hivatal veszi kézbe ezeket a dokumentumokat, és megállapítja, hogy van benne egészségügyi ok, megállapítja, hogy van benne munkahelyváltozás, és megállapítja azt, hogy beírták azt a lényeges körülményt, hogy most eggyel többen lettünk, eggyel kevesebben lettünk, hogyan és miképpen. Éppen ezért nem jut el bizottsághoz, képviselő-testülethez, egyszerűen azért, mert azt állítja a hivatal, kénytelen azt állítani, hogy a törvény azt írja számára elő, hogy meg kell adjam a hozzájárulást. És megadja a hozzájárulást hivatali szinten, érdemi vizsgálat nélkül rendszerint.

Az önkormányzatoknak rengeteg peres ügye támad abból, hogy ezeket a lakáscsere-szerződéseket később meg kell hogy támadja, de inkább akkor, ha megtagadják a lakáscsere-szerződéshez történő hozzájárulást, általában a bérlő, a cserepartner, az önkormányzat partnere fordul a bírósághoz. Számtalan per van, hosszú évekig elhúzódó perek, amelyek rendszerint másodfokon vagy a bíróságokon az önkormányzatok hátrányára dőlnek el. Azért dőlnek el az önkormányzat hátrányára, mert a bírói fórum úgy értékeli, hogy volt egészségügyi ok, volt erről egy igazolvány, volt munkahelyváltozás; a legszorosabb tények mellett az önkormányzat kárára döntenek. Holott közvagyonnal az önkormányzat felelősen kíván gazdálkodni.

Éppen ezért, ha már módosítjuk a törvényt, akkor ne tegyük bele ezeket a kijátszható, “ha akarom, vemhes, ha akarom, nem vemhesö jogszabályokat, ezeket hívják gumijogszabályoknak, hogy bármire ráfogható. Ugyanakkor az önkormányzatok tulajdonosi jogai hihetetlen korlátokat szenvednek, és az önkormányzati vagyon is károsodik.

Áttérek arra, amit közösen megállapítottunk a képviselő asszonnyal a lakásmaffia-ellenes bizottságban. A lakáscserék szintén beletartoztak, akár erőszakosan, akár manipuláltan, a fiktív lakáscserék a lakásmaffia eszköztárában benne vannak. Elköltöztetnek embereket, lakáscsere-szerződési papírokat aláírva, fővárosi ötszobás lakásból egy kis, százfős faluban lévő putriba. És a lakáscserét nem tudja az önkormányzat megtagadni, vagy nem veszi észre az önkormányzat, a hivatal nem veszi észre, hiszen becsatoltak egy orvosi bizonyítványt arról, egy hamisat, hogy a budapesti ötszobás lakásból vidékre, putriba költöző idős bácsinak levegőváltozásra van szüksége. Találkoztunk ilyennel, nem is eggyel, rengeteggel. Ha az önkormányzat résen volt, és valami oknál fogva mégis kiderítette, leutaztatta az emberét 250 kilométerre, megnézték, hogy az nem egy ház, hanem egy romhalmaz, ahova a cserepartner költözik, akkor megtagadta a hozzájárulást, és akkor a lakásmaffiózóknak, ingatlancsalóknak és visszaélőknek volt képük és bátorságuk, és eredményesen fordultak bírósághoz, és sokszor meg is nyerték ezeket a pereket, mert a bíróság már nem küldött le szakértőt s a többi, s a többi.

Tehát ne hagyjunk benne a törvényben olyan rendelkezéseket, amelyek kijátszhatók, mert ha benne maradnak, akkor ezeket ki is fogják játszani. Éppen ezért nem tartjuk lényegesnek azt, hogy a törvényjavaslat a lakástörvény 29. §-át generálisan újrafogalmazza, ugyanakkor nem teszi be azokat a jogosítványokat, amelyek az önkormányzati tulajdont védik ebben az ügyben.

Többször mondtam már, kacsingat a törvényjavaslat, a magánforgalomban, a magántulajdonban lévő lakások polgári eljárásjog és a polgári törvénykönyv szerinti lebonyolításához szeretne közelíteni, de ezt olyan bátortalanul, olyan hektikusan és rossz módszerrel teszi meg, hogy megmarad a hatósági elem, de aztán mégis beteszünk olyan fékeket és olyan korlátokat, amelyek az önkormányzatiság önállóságát sértik - tehát tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy alkotmányt sért azzal, hogy az önkormányzatok szabad vagyongazdálkodását és tulajdonlását korlátok közé szorítja. Ugyanakkor az előző vitaszakaszokban pedig azokat az érveket hallgattuk meg kormányoldalról, hogy mégis még nem kell, csak úgy ajánlani kellene ezeket a dolgokat.

Ezt a javaslatot én magam jegyzem, tehát ez az a javaslat, amit Salamon úrral nem közösen adtunk be, azért, mert Salamon képviselőtársam egy egész más szempontból szintén ezt a kérdést közelíti. A kettőnk valamelyik javaslatát szíveskedjenek méltányolni és érdemben elfogadni, mert akkor tényleg érdemes lesz leülni, és ahogy a lakásmaffia-bizottságban is eredményesen együtt dolgoztunk, akkor valami közös bizottsági módosító indítvánnyal itt a lakáscsereügyekbe be lehet tenni azokat a biztosítékokat, amelyek mind a bérlőt, mind pedig a bérbeadót védik.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)