Felszólalás adatai

Hosszabb ideje követem ezt a vitát, elsősorban ami a szocialisták és a Fidesz képviselői között zajlott, és a vita során azt láttam, hogy elsősorban arról folyt a vita, hogy milyen szervezetek milyen szervezeti rendben diszponálnak a pénzek, a hatáskörök fölött. Azonban arról nagyon kevés szó esett ez idáig, leszámítva a jobbikos felszólalásokat, hogy ezeket a pénzeket milyen elvek, milyen követelmények mentén kell elosztani. Számunkra ez lenne nagyon fontos.

Ékes képviselőtársam már pedzegette ezt a kérdést és foglalkozott itt vele, konkrét példákat hozott a saját szakmai tapasztalatából arra, hogy ők hogyan csinálták, azonban mégiscsak keveslem az ilyen felszólalások arányát. Meggyőződésem szerint a források célszerű elosztása mellett a kormányzat által megfogalmazott fejlesztéspolitikai célok mentén kell beépíteni ösztönzőket a rendszerbe. Tehát akkor, amikor Szilágyi képviselőtársam hatalomkoncentrációról beszélt, az nem azt jelenti, hogy ezek az elképzelések ne legyenek a kormányzat elképzeléseivel összhangban.

Ennek az összhangját természetes módon meg kell teremteni. Viszont azt szeretnénk, hogy egzakt követelményeket fogalmazzunk meg akár e törvényjavaslaton belül vagy a majdan elkészítendő új törvényen belül, amire még Szűcs Lajos képviselőtársam tett utalást a vezérszónoki felszólalásában, hogy ne alapvetően a vezetők személyes alkalmasságán múljon, hogy mennyire sikerül ezt az összhangot megteremteni, hogy mit látnak ők fejlesztendőnek és jónak, hanem lehetőség szerint úgy sikerüljön ezeket a fejlesztési célokat teljesíteni, hogy a kormányzat központi gazdaságpolitikájával koherensek legyenek, még akkor is, ha egyébként politikailag ellenérdekelt felekről van szó.

Szilágyi képviselőtársam most jelenleg rámutatott arra, hogy bizony feszülhetnek ellentétek a rendszerben, kiolthatják egymást a törekvések azért, mert nem ért egyet a kormány és mondjuk, egy adott megye közgyűlése, és bizony elképzelhető az, hogy vegyes lesz az ország választási térképe a következő választások után, megyei szinten és kormányzati szinten egyaránt lesznek különbözőségek.

Látok bizonyos törekvéseket arra, hogy kiküszöböljék ezeket a fennálló anomáliákat. Államtitkár úr felé fordulok: a beterjesztett törvény 5. §-ában úgy módosítják a törvényt, hogy kimondják, a miniszter gyakorolja a regionális fejlesztési ügynökségek feletti tulajdonosi jogokat, a 9. §-ban pedig a megyei önkormányzat tevékenységének kormányzati összehangolásáról írnak, arról, hogy az önkormányzat, a kormányzat és a gazdasági szervezetek fejlesztési elképzeléseit össze kell hangolni.

Ez egy alapelv, amiben természetesen megint mindenki itt egyetért, hogy célszerű ez az összehangolás. Amit én hiányolok belőle az, hogy a fejlesztési elvek lecsorgása alsóbb szintekre viszont hiányzik ebből. Tehát egy koherens gazdasági programot a kormány úgy lesz képes végigvinni, hogy megjelenik ez fölül, és ugyanezeknek a szempontoknak, amiket a kormány megjelölt - ez lehet gazdaságpolitikai prioritás, területi fejlesztési elv, hogyan zárkóztatunk föl egy leszakadó térséget vagy az általam az első vezérszónoki felszólalásban említetett növekedési pólusok kérdését milyen módon próbáljuk kezelni -, le kell csorogniuk egészen az alsóbb szintekig, a kisebb közösségekig. Nem is csak a megyei önkormányzatig, hanem sokkal lejjebb, akkor lesz ez a program eredményes.

Utalni szeretnék arra, amit már a Jobbik a 2010-es országgyűlési választási kampányában és a Radikális változás programjában megfogalmazott. Mi egy olyan párt vagyunk, akik nem kényszerültek változtatni a választási programjukon, továbbra is tartjuk magunkat azokhoz az elképzelésekhez, amelyeket akkor megfogalmaztunk. Az egyik nagyon fontos kitétel az volt, amit e törvényben is szerettem volna viszontlátni, hogy lehetőség szerint a gazdasági fejlesztések, a területi fejlesztések járjanak együtt multiplikátor hatással, fenntartható módon növeljék a gazdasági teljesítményt.

Képviselőtársaim! Ezt azért tartom nagyon fontosnak elmondani, mert azt láttuk, hogy az elmúlt időszakban több éven keresztül úgy zajlottak az önkormányzati alrendszeren belül a fejlesztések, hogy elkészült, mondjuk, egy kisvárosnak, egy régióközpontnak a főtere, le lett térkövezve, kicserélték a kandelábereket, kicserélték a padokat, sok pénzt elköltöttek erre, de alapvetően ez nem járt természetes módon a gazdasági növekedés fenntartható fellendülésével, nem járt helyben a foglalkoztatás növekedésével. Ez csak addig az időszakig, amíg maga a beruházás zajlott - fél év, egy év, építettünk egy új szökőkutat, nem lehetett több -, pezsdítette föl helyben a gazdasági életet.

(18.20)

Mi arra tettünk javaslatot, hogy minden esetben monitorozzák azokat a gazdasági folyamatokat, amelyek a fejlesztések során végbemennek, ugyanis ezek alapján ex-post várakozásokat lehet megfogalmazni a gazdasági kormányzatnak arra vonatkozóan, hogy mik voltak a tapasztalatok, hogyan hasznosultak azok a pénzek, amelyeket közösségi forrásokból fejlesztéspolitikai célra elköltöttek, és ennek alapján lehet majd a jövő projektjeit meghatározni. Máshol is így csinálják ezt, nem a Jobbik találta ki. Mi azt szorgalmazzuk, hogy vegyünk át egy sikeres fejlesztési elvet.

Nagyon fontosnak tartom az önálló térségi társaságok létrehozását, amit itt több képviselőtársam is, Ékes úr is felvetett. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy a kormány centralizáltan jelöljön meg olyan kohéziós elveket, amelyek mentén ezek a társaságok létrejöhetnek, mert meggyőződésem, ha a gazdasági adottságok vagy a földrajzi elhelyezkedés alapján állnak fel térségi önszerveződések, akkor az az országot előre fogja mozdítani. Itt azonban utalnom kell arra, hogy bizony ezt a törekvést ütik a törvényjavaslat egyes előterjesztései; ilyen például az, hogy megszűnnek a rurális térségek. Szerintem kár volt ezeket kiiktatni a rendszerből.

Jellemző együttműködési forma települések között a tömegközlekedés terén valósul meg: erre Budapest egy kitűnő példát mutat. Az elmúlt nyolc évben - már a szocialisták kormányzása alatt meg azt megelőzően - Budapest gyakorlatilag önállóan működtette a tömegközlekedését, amit mi szorgalmaztunk volna akkor, amikor a BKV reorganizációs programjára javaslatot tettünk. Én magam jegyeztem egyébként ezt a tanulmányt még a választásokat megelőzően, hogy nyugat-európai mintára, utaskilométer alapján állítsanak fel Budapest és az agglomerációs települések között tarifaközösséget, ugyanis a BKV működtetése nem csupán Budapest problémája, hanem az agglomerációé is.

Most úgy látom, hogy ha lassan is, de azért átszivárogtak a Fideszhez a Jobbik elképzelései: jelenleg azon dolgoznak Budapest vezetésében, hogy ezt a rendszert megteremtsék, felállítsák. Lassan halad a munka, nem vagyunk vele elégedettek, de látom azt, hogy a kormányoldal részéről is ezt a célt alapvetően felismerték és képviselik. Nagyon fontos dolognak tartom, hogy ezt teremtsék meg. Kifejezetten fontosnak tartom, és még egyszer visszakanyarodok arra, hogy ezt ösztönözni kell, meg kell fogalmazni már most a törvényben azokat a fejlesztéspolitikai célokat, azokat az eszközöket, amelyek mentén ezek az önszerveződések létrejöhetnek. Ha ugyanis ez kimarad a törvényből, és csupán arról beszélünk, hogy létrehozunk egy szervezetrendszert, akkor bizony előfordulhat annak a félelemnek a megvalósulása, amit itt az elején is megfogalmaztam, hogy a vezető személyes alkalmasságán múlik az, hogy mennyire tudja ezeket a törvényben meg nem fogalmazott, de egyébként a gazdasági szükségszerűség szerint kellő célokat képviselni. Ha nem lesz annyira alkalmas erre, mert nem ismeri fel ezeket a célokat a gyakorlatban, akkor nem fogja majd ezeket követelni, nem fogja ezeknek a megvalósulását szorgalmazni.

Fontosnak tartom - amit megint csak Ékes képviselőtársam hozott fel - az ipari parkok kérdését. Itt ugyanazt láthatjuk, hogy az önkormányzatok nagyon sokszor gyakorlatilag önállóan, anélkül, hogy a befektetői igényeket vagy akár saját térségük piacképességét ismernék, létrehoztak ipari parkokat, befektettek meglehetősen sok pénzt ezeknek a közművesítésébe, aztán elmaradtak a befektetők, mert nem találkoztak ezzel a befektetői igények.

Azt mondom egyébként, hogy ezért én nem is az önkormányzatot hibáztatom, hiszen egy kisebb, 10-20 ezer fős városnak természetes módon nincs olyan jól képzett menedzsmentje, nem tudja megfizetni azokat a szakembereket - főállásban legalábbis -, akik képesek lennének a befektetői igények felismerésére, képesek lennének arra, hogy mondjuk, egy üzletember nyelvét beszélve azokon a fórumokon olyan ajánlattal jelenjenek meg, hogy az odavonzza a befektetőket. Ez egy eleve kudarcra ítélt próbálkozás nagyon sok esetben.

Azt szorgalmazom ebben az esetben, hogy kormányzati segítséget adjunk ezeknek a térségeknek, jelöljünk ki akár földrajzi elhelyezkedés, akár tájegység alapján olyan térségeket - és ennek itt egzakt módon kellene szerepelnie a törvényben -, amelyek odavonzhatnának befektetőket. Tudjuk jól, hogy mondjuk, Miskolc környékén meglehetősen sok a jól képzett gépipari szakemberek aránya, a Miskolci Egyetem ontja magából az európai szinten képzett diplomásokat; akkor abban a térségben lehetőség szerint hasonló fejlesztéseket végezzünk. Az nem elég, hogy azt mondjuk, hogy elkerítettünk egy ipari parkot, aztán várja szegény önkormányzat, hogy megérkezzenek a befektetők, ezt már központilag kell megtámogatni, hogy a befektető oda is érjen, egyáltalán értesüljön ezekről a befektetési lehetőségekről.

Nagyon sokszor azt tapasztaltuk, hogy a kormányok maguk sem beszélik a befektetők nyelvét. Én például elcsodálkoztam, amikor a szocialisták kormányzati idejében Tony Curtist láttam dauerolt hajjal rohangálni a tengerparton, aztán ettől reméltük azt, hogy majd eljönnek hozzánk az amerikai turisták, és fellendítik a magyar gazdaság teljesítményét.

Képviselőtársam, a befektetők a legkevésbé sem ezekből a reklámfilmekből választják ki a befektetési célpontokat, megvan a Wall Street Journal és a többi, hogy milyen újságokat olvasnak, de ha a magyar befektetőkre gondolok, nekik azt kellene ajánlani, amit a külföldieknek, hogy kapjanak legalább olyan adókedvezményeket, és akkor nem menekülnek el Szlovákiába vagy Romániába a saját vállalkozásaikkal. Nagyon sokszor tehát ezek a célszerűtlen fejlesztések eleve kudarcra vannak ítélve, éppen azért, mert önmagában magára marad az önkormányzat; hiába viszi oda a közműveket, erről nem értesülnek a befektetők, nem képesek őket megszólítani és ajánlatot tenni ténylegesen a részükre.

Fontosnak tartom azt, hogy erősítsük továbbra is - akár tájegység alapján - a mezőgazdaságon belül az önszerveződéseket, akár értékesítési szövetkezetek formájában. Félreértés ne essék, nem akarok most félremenni a törvénytől. Amit nagyon fontosnak tartanék, ezen a területen azért kell meglépni ezeket a lépéseket, mert nagyon sokszor azt tapasztaljuk, hogy nem jön létre hatékony érdekképviselet, hiányzik a szükséges üzemméret ahhoz, hogy együtt fel tudjanak lépni a gazdák. Ezekben a kérdésekben bizony központi akarat kellene, e törvényben is definiált központi akarat, hogy azok a fejlesztéspolitikai célok, amit az önkormányzati rendszeren belül megfogalmazunk, át is kerüljenek a gyakorlatba.

Nagyon fontosnak tartom ezen belül is azt, hogy ha lehet, akkor egy-egy tájegységen belül oly módon történjen meg az együttműködés - ez egy regionális összehangolt munkát jelent természetesen -, hogy képesek legyenek akár arra, hogy brandeket építsenek, ugyanis manapság úgy lehet sikeresen bekerülni a piacra, úgy lehet a magyar termékeket képviselni, úgy lehet a magyar exportteljesítményt fokozni, hogy jól ismert márkaneveket kezdünk el építeni. Ez a törvény semmit nem ösztönöz a mezőgazdaságban erre vonatkozóan, holott ha belegondolnak - most csak két ismert márkanevet említek: a tokaji bor, grenoble-i dió Franciaországban közismert márkanevek, jobban megfizetik ezeket a termékeket már önmagában a márkanevük alapján, mint egyébként egy vele akár azonos minőségű terméket. Ezeket a márkaneveket ilyen módon építeni kellene, erre vonatkozóan ösztönzőket kellene a törvénynek tartalmaznia, hiszen ha létrejön egy térségi együttműködés, mondjuk, egy adott tájegységen belül elkezdenek együttműködni egymással a gazdálkodó szervezetek, abból biztos, hogy nem születhet rossz dolog, erre vonatkozóan azonban egyelőre semmi nincs a törvényben.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)