Felszólalás adatai

Annak idején a megyei területfejlesztési tanácsok tényleg hihetetlenül jól működtek. Ez az egység az, amelyik az adott megyében az összes településre rálát.

Mi folyt a regionális tanácsoknál? Olyan célokat fogalmaztak meg, és olyan célokra írtak ki pályázatokat, amelyre kénytelen volt a kistelepülés is pályázni, holott nem az lett volna az elsődleges érdeke, de mégis fejleszteni szeretett volna. Na, most egy megye, ahol mondjuk, 225 település van, képes átlátni a teljes településszerkezetét, tudja azt, hogy melyik településnek adott esetben mi hiányzik. Nem egyformák a megyék közti - hogyan mondjam - infrastrukturális fejlesztések sem, van, amelynél jóval fejlettebb, van, amelynél meg jóval elmaradottabb.

Tehát teljesen logikus, hogy egy megye képes átlátni azt a 225 települést, hogy hol van, vagy hová érdemes kiírni egy-egy pályázatot, hiszen a legnagyobb probléma az elmúlt időszakban az volt, hogy úgy írtak ki pályázatot, amelyre egy-egy térségi társulásnak vagy egy-egy településnek abszolút nem volt szüksége, de mivel ki lett írva, és szeretett volna a polgármester is valamit elérni, ezért megpályázta, felvette a hitelt, utána pedig, azt lehet mondani, hogy az önhikis eljárás vagy a csődeljárás közelébe táncolt, mert olyan beruházást csinált, amelyre a településnek abszolút nem lett volna szüksége. Nincs csatorna, de utakat fejlesztettek. Először a csatornát kellett volna megcsinálni, és utána az útfejlesztést. Valahogyan felborult maga az egész rendszer, és azért mondom, hogy a legegészségesebb volt a megyei területfejlesztési tanácsi rendszer, mert ott megvolt egyfajta szolidaritás is egymás között, de ott, ahol három megye van, mindegyik megye elsődlegesen a saját érdekeit próbálta meg érvényesíteni, és a nagyok lenyomták a kicsiket, és tudok olyan települést vagy olyan térségi társulást mondani, amelyiknek jóformán nem is jutott forrás, mert a nagyobbak elvitték előle.