Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! A módosító javaslatokról várhatóan következő ülésünkön határozunk.

Most pedig soron következik az állami vagyonról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/3087. számon, a bizottságok ajánlását pedig T/3087/155. számon kapták kézhez a képviselők. Ismételten indítványozom, hogy a benyújtott módosító javaslatokat összefüggéseikre figyelemmel összevontan tárgyalja meg az Országgyűlés. Kérem, hogy aki ezzel egyetért, szavazzon kézfelemeléssel! (Szavazás.) Köszönöm.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés az indítványomat elfogadva összevontan tárgyalja a módosító javaslatokat.

Megnyitom a vitát az ajánlás 1-165. pontjaira. Megadom a szót elsőként ötperces időkeretben Bánki Erik képviselő úrnak, Fidesz.

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány olyan módosító indítvány mellett szeretnék érvelni, amelyek az általam képviselt sport- és turisztikai bizottság hatáskörébe tartoznak, s nagyon fontosnak tartanánk azt, hogy a parlament többségi szavazásával támogatást nyerjen, és végső soron a jelenleg előttünk fekvő T/3087. számú törvényjavaslatot ilyen irányba tudjuk ezekkel az indítványokkal módosítani.

Első és talán legfontosabb ilyen módosító indítvány, amelyet mind a kormánypárti, mind az ellenzéki képviselők jegyeznek - tehát azt remélem, hogy ezek alapján várható a kormány támogatása is -, Navracsics Tibor, Horváth Zsolt és Bernáth Ildikó képviselőtársaimnak a T/3087/66. ajánlási számon jelzett módosító indítványa, illetve másik oldalról a Pál Béla, Katanics Sándor és Deák Istvánné képviselők részéről benyújtott T/3087/5. sorszámon jegyzett módosító indítvány. A módosító javaslat lényege az, hogy javasolja megtartani a Herendi Porcelánmanufaktúra Zártkörű Részvénytársaságban jelenleg is meglévő, 25 százalék plusz egy szavazatrészt. Ennek az indoka a következő: maga a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. egy hungarikum, Magyarország imázsának meghatározó része. Az ország imázsában betöltött szerepét bizonyítja, hogy szerte a világon ismert és elismert márka. Hogy csak egy példát említsek: az Egyesült Államokban 29 világhírű porcelánmárkát rangsoroltak, és ezen brandek között az előkelő élmezőnyben végzett a herendi, tehát egy olyan termékről van szó, amely szerte a világon kapható és forgalmazott termék, és amiről mindenhol, minden egyes eladott termék után Magyarország jut a vásárlók eszébe. Olyan nagy világmárkákat tudott megelőzni, mint a Cartier, a Tiffany vagy éppen a Rosenthal.

Azt gondoljuk, hogy egyébként a munkavállalói tulajdonlása is nemzetközileg elismert. Szintén olyan elismerő díjakat sikerült e téren szereznie a cégnek, mint az Oxfordban megrendezett nemzetközi MRP-konferencián egy kitüntető díj, ahol azt díjazták, hogy a munkavállalói tulajdonlás területén az egyik legnagyobb eredményt elérő vállalatról beszélhetünk. Az állami kisebbségi tulajdon fenntartása ebben a gazdasági társaságban rendkívül fontos lenne számunkra. Látunk erre példát szerte Európában. Én azt gondolom, ezt mindenképpen érdemes lenne figyelembe venni, és megtartani jelen keretek között.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A másik ilyen, a bizottság hatáskörébe tartozó terület, és amelyben megint csak szeretnénk fenntartani a jelenlegi helyzetet, a Budapest Airport Zrt., ahol szintén 25 százalék plusz egy szavazatnyi állami tulajdonrész megtartását szeretnénk elérni. Ennek indoka végtelenül egyszerű: a Magyarországra érkező turisták rendkívül nagy része érkezik a Budapest Airportra. A Budapest Airport egy olyan nemzetközi hírű és tekintélyű légikikötő, amelynek Magyarország imázsépítése szempontjából kiemelkedő jelentősége van. Rendkívül fontosnak tartja a bizottság valamennyi tagja, hogy ez a későbbiekben is így maradjon. Ezt jelzi egyébként, hogy a bizottsági szavazások során egyhangú támogatásáról biztosították a bizottság tagjai ezt a kezdeményezést is.

(0.00)

Hasonló módosító indítványa van Varga Mihály képviselőtársamnak, amely a Sportlétesítmények Vállalat Zrt.-ben a 75 százalékos állami tulajdonrész megtartását szeretné előirányozni. A Sportlétesítmények Zrt. ma is jelentős tulajdonnal rendelkezik, olyan sportpályákkal, amelyek a magyar sportélet szempontjából meghatározó jelentőséggel bírnak. Szakmailag, azt gondoljuk, mindenképpen támogatandó volna, ha ebben a társaságban is az állam fenn tudná tartani a jelenlegi háromnegyedes mértéket elérő tulajdonrészét.

Azt gondolom, hogy ezek a módosító indítványok mindenképpen támogatandók. Legutolsóként ismételten egy nagyon fontos kérdést szeretnék megemlíteni, ez pedig a Balatoni Halászati Zrt.-ben jelenleg meglévő állami tulajdonrész megtartása, de minimálisan a 25 százalék plusz 1 szavazat megtartása, hiszen Orosz Sándor képviselőtársam indítványában leírásra került az, hogy a Balatoni Halászati Zrt. bár működő tőke bevonására igényt tart, ennek ellenére stratégiai szerepe van a Balaton horgászturizmusában, a jelenlegi halászati rendszer ellenőrzésében és az ottani (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) tiszta körülmények fenntartásában is.

Köszönöm szépen a figyelmet, és kérem képviselőtársaimat, hogy ezeket az indítványokat támogassák.

ELNÖK: Köszönöm szépen Bánki Erik képviselő úr hozzászólását. Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat.

Két percre megadom a szót Pósán László képviselő úrnak, Fidesz.

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Az ajánlás 127. pontjában Katona Kálmánnak van egy módosító javaslata, ami, azt gondolom, nagyon is megfontolandó. Egész egyszerűen azt javasolja, hogy az állami kincstári vagyont képező vízközművagyon, valamint az állam gazdálkodói vagyonát képező regionális vízközművek tulajdonviszonyai csak azután legyenek megváltoztathatók, hogy előtte a vízközmű-szolgáltatás törvényi szabályozása elkészülne.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez azért fontos, mert öt ilyen regionális vízközmű van ma az országban. Gyakorlatilag az ivóvíztisztítást ezek látják el. Minden egyéb vízmű mint lakosság részére szolgáltató, ezektől szerzi be az ivóvizet. Gyakorlatilag ez az a fajta vagyontárgy, amiről nyugodtan el lehet mondani, hogy egy állam életében stratégiai fontossággal bír. Azt gondolom, hogy ezek magánbefektetők kezére, különösen esetleg külföldi befektetők kezére való átjátszása nem szerencsés dolog. Az energetikai piactól kezdve sokféle negatív példát fel lehetne hozni.

Azt hiszem, nem lenne szabad ezt megtenni, ráadásul az ivóvízellátás valóban a lakosság alapvető szükségletei szempontjából is olyan természetű jog és egyben felelősség is, amivel nem lehet packázni. Először szabályozni kellene törvényben, hogy ezek a vízi közművek milyen szabályozás alapján kötelesek ellátni a feladatukat, és csak azt követően szabad - azt hiszem, ez logikailag is így ésszerű - a tulajdonviszonyok szempontjából bármilyen módosításon egyáltalán eltöprengeni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, Pósán képviselő úr. Két percre megadom a szót Bánki Erik képviselő úrnak, Fidesz.

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Csatlakoznék Pósán László képviselőtársam véleményéhez. Van egy másik módosító javaslat is, amely 149. ajánlási sorszámon Varga Mihály képviselőtársunk módosító javaslata, amelyben szintén felsorolásra kerülnek azok a regionális vízművállalatok, amelyek többségi állami tulajdonban történő megtartását irányozza elő a képviselő úr.

Ha képviselőtársaim nézik az önkormányzatok döntéseit, az önkormányzatok vezetőinek szándékait, akkor jól látható, hogy valamennyi önkormányzat, amely stratégiai módon gondolkodik, és nem rövid távú politikai érdekeket, hanem az önkormányzat által irányított települések hosszú távú érdekeit veszik figyelembe, ott mindenhol a már részben privatizálásra került víziközmű-vállalatokban vagy vízszolgáltató társaságokban az önkormányzatok igyekeznek visszavásárolni a saját tulajdonrészüket. Pontosan azért, mert ezáltal az önkormányzatok számára hosszú távú, biztos bevételi forrásra tesznek szert.

A regionális vízművállalatoknak értelemszerűen sokkal több településen van ellátási és szolgáltatási kötelezettségük, sokkal nagyobb és tőkeerősebb cégekről van szó. Azt gondolom, hogy ezek a vállalatok mindenképpen megtartandók hosszú távon állami tulajdonban. A képviselő úr már elmondta, én csak megerősíteni tudom: a vízszolgáltatás biztonsága, az ivóvíz minőségének garantálása, azt gondolom, Magyarország valamennyi polgárának egyértelmű és fontos érdeke. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, Bánki Erik képviselő úr. Kovács Tibornak adom meg a szót két percre.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én csak Bánki képviselő úrtól szeretném megkérdezni, hogy ha tudna felsorolni legalább két-három olyan fontos döntést, amit - 25 százalékos vagy attól kisebb állami tulajdon mellett - az állami tulajdonos ezekben a társaságokban az elmúlt években érvényesíteni tudott.

Ha tudna két-három ilyen fontos döntést, legalább egyet mondjon, hogy a 25 százalékos tulajdoni hányaddal milyen jelentős döntéseket tudott az állam befolyásolni, akkor biztosan elfogadnánk azokat az érveket, amiket mondott.

ELNÖK: Köszönöm, Kovács képviselő úr. Bánki Erik képviselő úr kért szót két percre.

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Szeretném felvilágosítani, hogy ezekben a társaságokban többségi tulajdona van ma a magyar államnak. Nem 25 százalékos részesedésről beszélünk, hanem többségi tulajdonról beszélünk. Például az én lakóterületemhez legközelebb eső rész a Dunántúli Regionális Vízművek Zrt. területe, amelyről azt tudom elmondani önnek, hogy az ellátási területéhez tartozó... (Kovács Tibor: Herendről van szó! - Az elnök csenget.) Nem Herendről beszélünk, hanem már régen a vízművállalatokról beszélünk, képviselő úr.

Ha tehát figyelte volna a mostani hozzászólásainkat, Pósán László képviselőtársam és jómagam is a vízművekről beszéltünk. Ön nem nevesítette azt, hogy mire kíváncsi.

Ön azt kérdezte tőlem, hogy mit tudunk mondani. Miután ez a két kétperces hozzászólás hangzott el, ezért azt gondoltam, hogy erre kell reagálnom, de lehet, hogy a késői órán már a képviselő úr nem követte minden részletét az itt elhangzó vitának. (Kovács Tibor: A 25 százaléknál kisebb állami tulajdon esetén. Azt kérdeztem.) Ha Herendről beszélünk, akkor beszéljen úgy, képviselőtársam, hogy meg lehessen érteni.

Ha tehát Herendről beszélünk, akkor ganze concret elmondtam Herend tekintetében, hogy mi az, ami indokolja ennek a nemzeti kincsnek, a magyar hungarikum előállítását végző társaságnak a 25 százalék plusz 1 szavazatnyi állami tulajdonrésze megtartását. Azt is említettem, hogy az mrp, a munkavállalói részvényprogram keretében egy kifejezetten jó működési struktúra alakult ki ennél a cégnél.

Az állami tulajdon megtartását egyébként éppen ez indokolja, hogy ezzel lehet segíteni a manufaktúrának azokon az átmeneti problémáin, ami, mondjuk, a konkurens piacokkal szembeni küzdelem, a cég esetleges piaci pozícióinak megtartása és a működés hatékonysága érdekében állami segítséggel igénybe vehető.

ELNÖK: Köszönöm, Bánki Erik képviselő úr. Hárman kértek szót ötperces időkeretben: Fónagy János, Herényi Károly és Ékes József képviselő urak. Megadom a szót Fónagy János képviselő úrnak.

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az állami vagyonról szóló törvény az egyik legfontosabb hazai normánk. Ennek a különös vitája során egyetlenegy olyan, általam legfontosabbnak ítélt momentumra szeretném a figyelmet felhívni, amely egyébként ebben az - majd' azt találtam mondani, hogy méltatlanul késő, de most már azt kell mondanom, hogy méltatlanul korai - órában a Ház elé került.

Varga Mihály képviselőtársam 144. ajánlási számon a vagyontörvény mellékletére adott be javaslatot, amely több, jelenleg 99-100 százalékos, illetve kisebb mértékű állami tulajdonra vonatkozik.

Engedjék meg, hogy ezek közül fontosságára való tekintettel kiemeljem a Magyar Villamos Művek Zártkörű Részvénytársaságot. 2005 végén ritka kivételként ötpárti konszenzussal fogadta el a parlament az akkori villamosenergia-törvény módosítását, amelynek az egyik legfontosabb momentuma az volt, hogy a Mavir, a rendszerirányító bekerült az MVM Zrt. köreibe.

(0.10)

Tehát a 99 százalékos állami tulajdon tartalma jelentős módon megnövekedett, és ez igen jelentős hazai áramtermelés, hiszen ebben a portfólióban van a Paksi Atomerőmű a hazai áramtermelésben képviselt 40 százalékával. A nagykereskedelmi tevékenység mellé bekerült mind az import, mind a hazai elosztás szempontjából meghatározó jelentőségű Mavir is. Akkor tehát, amikor ennek a 99 százalékos állami tulajdonnak a 75 plusz egy százalékra történő mérséklését, tehát gyakorlatilag egy 24 százalékos privatizációt javasol a törvénytervezet, a jelentősége messze több annál, mint hogy néhány száz milliárd, hasonlóan a Ferihegyi nemzetközi repülőtérhez, eltűnik a költségvetés bendőjében, anélkül, hogy az állami vagyon gyarapodna, vagy az ország gondjai valamilyen számottevő vagy látható, érzékelhető módon megváltoznának.

Kérem képviselőtársaimat, hogy Varga Mihály javaslatát legalább ebből a szempontból szíveskedjenek értékelni, és támogassák azt, hogy a magyar áramtermelés, árambiztonság, díjakra való ráhatás, tehát mind a lakosság, mind a gazdaság szempontjából meghatározó jelentőségű MVM Zrt.-nél ne nyissák ki azt a kaput, amelyről mindnyájan tudjuk, hogy hova vezet. Tudom, az a hivatalos válasz és magyarázat, bizottsági ülésen is ezt végigbeszéltük, hogy tulajdonképpen ez a 24 százalék egy modern dolog, elsősorban a koalíciós partnerek politikai elvárása, amely a versenyhez való hozzáférést, a mai kor állítólagos versenykövetelményeinek való megfelelést szolgálja.

Mindnyájan tudjuk, hogy az így akár csak a tőzsdére kiment tulajdoni értékhányad előbb-utóbb azoknak a nagybefektetőknek a kezébe kerül, akik ezeknek a megszerzésével messze nemcsak egy kiváló üzletet, hanem a magyar nemzeti integritást alapvetően érintő stratégiai ágazatot kapnak kézhez. És onnan a dolog megállíthatatlan. Végigcsináltuk másnál, végigcsináltuk, az elmúlt tízegynéhány év erről szólt.

Meggyőződésünk és meggyőződésem, hogy sok mindennel lehet gazdaságideológiai vagy egyéb szempontból vitatkozni. De az utolsó magyar igazán meghatározó stratégiai létesítményen, amelyet kérem szépen, Nyugat-Európában sem adnak el a szabad verseny oly nagy híveinek tűnő nyugat-európai államok, gondoljanak a francia, német, finn, svéd vagy akármelyik más energiatermelő bázisokra, kérem, hogy ezt fontolják meg, és támogassák Varga Mihály képviselőtársamnak abbéli javaslatát, hogy az MVM Zrt. maradjon meg a jelenlegi 99 százalékos állami tulajdonban.

Ha pedig másként döntenek, akkor a Mavirt onnan ki kell venni, mert hallatlan bajt csinálunk azzal, ha a Mavir is a privatizáció sorsára jut.

Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Fónagy képviselő úr. Két percre szót kér Kovács Tibor képviselő úr, MSZP.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Én azzal értenék inkább egyet, amellett, hogy természetesen nem kívánja senki sem az MVM-et privatizálni, és legalábbis a többségi állami tulajdont megszüntetni, de a legfontosabb az, hogy az MVM is piaci körülmények között legyen képes dolgozni, versenykörülmények között. És ne történjen meg az a helyzet, ami 2002-ben a kormányváltást követően, hogy az új kormánynak azonnali segélyként mintegy 70 milliárd forintot kellett juttatni annak az állami tulajdonú MVM-nek, amely sajnálatos módon az előző kormány árszabályozási intézkedéseinek eredményeként oda jutott, hogy ha nem kap állami segítséget mint állami vállalat, akkor régesrég csődbe jutott volna.

A miniszter úr, akkori miniszter úr abszolút tisztában van ezzel a helyzettel, hogy attól még, hogy egy vállalat állami tulajdonban működik, az még semmiféle garanciát nem nyújt arra, hogy az állami vagyon megőrzésében egy élenjáró társaságként működik. Ha ez a vállalat hatékonyan és piaci körülmények között tud dolgozni, akkor az valóban hasznot jelent a magyar adófizetők számára, egyébként pedig csak kiadásokat, olyat, aminek a forrásait az adófizetőknek kell előteremteni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, Kovács képviselő úr. Fónagy János kér szót két percre.

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Képviselő Úr! Az ön által említett eset okait és az esetleges megelőzését majd a következő napirendi pontnál, a villamosenergia-törvénynél megtárgyaljuk.

Ön versenyt említett. Képviselő Úr! Az európai elektromosenergia-piacon nincs verseny. Rossz pillanatban is akarjuk csinálni. Jelenleg keresleti piac van, Európában, Közép-Európában és Magyarországon gyakorlatilag áramhiány van. Következésképpen nincs verseny. Éppen ezért mindaz, amit önök a versenytől várnak, az ettől a 24 százalékos privatizációtól nem következik be. Ez nem egy általunk is eszményinek célzott szituációt eredményez, hanem gyakorlatilag a lehető legrosszabb megoldást, egy vegyes helyzetet teremt, ami nem jó a piacnak, nem jó a fogyasztónak, nem jó az országnak.

ELNÖK: Köszönöm, Fónagy képviselő úr. Két percre megadom a szót Ékes József képviselő úrnak.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Talán Kovács Tibor képviselőtársamnak mondom, meg kellene nézni a német energiarendszernek a tulajdoni viszonyait, általában tartományi tulajdonban van az energiaszolgáltatás és maga a termelés is. De ugyanígy meg lehet nézni a francia gázszolgáltatást. (Kovács Tibor: Az a következő napirendi pont!) De ön is megpróbálta beleszőni...

ELNÖK: Tessék jelezni, Kovács képviselő úr!

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Ön is megpróbálta beleszőni a mostani napirendbe, és ha megnézi a lengyel piaci viszonyokat, talán példát lehetne tőlük is venni, hogy a stratégiai ágazataikat azért megpróbálják kellőképpen védeni.

Egyébként erre mondom azt, hogy ha egy kormány rosszul gazdálkodik vagy rosszul teszi a dolgát, akkor meg kell azt nézni, hogyan lehet azt jobbá tenni, nem pedig azt, hogy fogom, eladom. Egyszeri bevétel, képviselőtársam, és akkor utána nincs tovább.

ELNÖK: Köszönöm, Ékes képviselő úr. Ötperces időkeretben megadom a szót Herényi Károly képviselő úrnak, MDF.

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Jó néhány módosító javaslatot adtam be ehhez a törvényhez, ami egyébként nem rossz, tehát a szándékaival, a törekvéseivel egyet lehet érteni. A legfontosabbal kezdeném, amivel nem értünk egyet, ez pedig a három szervezet közül egy, amelyik ebbe az elképzelésbe szerintünk nem illik bele, ez a Nemzeti Földalap. A Nemzeti Földalappal kapcsolatban érdemes elmondani, hogy jó lenne, ha döntéseit az FVM-miniszter vezetésével egy birtokpolitikai irányelvek alapján hozná meg, vagy így működne. Tehát ma sem így működik, jó lenne, ha így működne. Az roppant elegáns dolog lenne, ha ezeket a birtokpolitikai irányelveket a miniszter elkészítené, és utána a parlamenttel elfogadtatná, hiszen ez olyan jelentőségű és olyan horderejű kérdés, hogy megérdemelné, hogy teljes parlamenti támogatást vagy parlamenti döntést szerezzen magának, amiről aztán évente be kell számolni.

A 111. ajánlási számot viselő javaslatom az első, ami mellett kiállok, ez a 41. § elhagyását javasolja. Ez rendelkezik tulajdonképpen a Nemzeti Földalap megszüntetéséről. Ez a legfontosabb és a legjelentősebb módosító javaslat. Sajnos a bizottságok nem támogatták. Én arra kérem képviselőtársaimat, hogy fontolják meg, hogy vajon a birtokpolitikai törekvések beleilleszthetők-e a vagyonkezelésbe, a privatizációba, vagyoneladásba és egyebekbe; szerintünk ez egy egészen más típusú dolog.

És akkor gyorsan tovább. Az 55. ajánlási pont alatt a 15. § (1) bekezdésének a) pontját kívánom kiegészíteni. Itt a bizottság, az ellenőrző bizottság és a tanács tagjainak az összeférhetetlenségéről van szó.

(0.20)

A törvény megjelöli az országgyűlési, illetőleg önkormányzati képviselőket, polgármestereket, főpolgármestert, megyei önkormányzat közgyűlésének az elnökét. Szerintem ebbe a sorba beleillik a miniszter, az államtitkár és a szakállamtitkár is. A bizottságok sajnos nem támogatták. Nem értem, hogy miért, de mindenesetre nem támogatták. Kérem, hogy képviselőtársaim támogassák.

Az 58. ajánlási pontot a 15. § (4) bekezdésének elhagyására kívánom felhasználni. Ennek a lényege az, hogy nem vonatkozik a hivatkozott paragrafus (3) bekezdése arra az esetre, ha a részesedésre állami vagyon tőkepiaci intézményrendszeren keresztül történő értékesítése során, valamint ha az adásvételi szerződés megkötésére jogszabályon alapuló elővásárlási jog alapján kerül sor. Ez a tanács és az ellenőrző bizottság tagjainak vásárlási szándékait és lehetőségeit korlátozza, szerintem helyesen. Ez pont ezt oldja föl, hiszen az előző szakasz ezt korlátozza, hiszen itt olyan információkkal rendelkező emberekről van szó, hogy a bennfentesség vádja nehezen védhető.

A 65. ajánlási pont alatt a 17. § d) pontját szeretném módosítani. Tulajdonképpen az ellenőrző bizottságot és a tanácsot az ÁPV-hez hasonlóan beszámolási kötelezettségre szólítja fel az ÁSZ irányában, azonban úgy jelöli ez a szakasz, hogy csak szükség esetén kell ezt megtenni. A jelenleg hatályos törvények az ÁPV Rt. esetében ezt évente írják elő, és azt gondolom, hogy az évente történő beszámoló ebben az esetben is indokolt lenne. A bizottságok nem támogatták, én kérem, hogy képviselőtársaim támogassák.

A 69. pont alatt szintén a Nemzeti Földalap megszüntetését célzó 21. § (2) bekezdésének az elhagyását javaslom. Sajnos a bizottságok ezt sem támogatták. Ugyanez vonatkozik a 86. pontra.

A 89. ajánlási pont alatt a 28. § (2) bekezdésének az elhagyását javaslom. Itt tulajdonképpen arról van szó, hogy állami tulajdonban lévő ingatlant központi költségvetési szerv is csak az általános piaci feltételek szerinti - különösen amennyiben az ingatlan jellege, piaci hasznosíthatósága indokolja - visszterhes szerződés alapján, megfelelő ellenérték kikötésével kaphat bármely jogcímen használatba. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a minisztériumoktól kezdve minden kormányzati szervnek az általa használt ingatlanért fizetni kell. Az önök által nagy lendülettel felvezetett kormányzati központ vajon ki által lesz igénybe véve, ha egy minisztérium, mondjuk, takarékossági szempontok figyelembevételével egy jóval olcsóbb ingatlant fog kibérelni, mert az számára kifizetődőbb? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Letelt az öt percem, köszönöm szépen, majd még nyomok kétpercest. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, Herényi képviselő úr. Kettő percre szót kér Herbály Imre képviselő úr, MSZP.

HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Herényi képviselő úr felvetésére szeretnék reagálni. Képviselőtársaimmal két módosítóindítvány-csomagot adtunk be, 141. és 142. számon megnézheti. Az egyik indítványcsomag feltehetően nem tud átmenni. A másik indítványcsomag egyébként mégiscsak rendezni tudja, hogy a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-n belül az NFA önálló szervezeti egységként, vezérigazgató irányítása alatt és a földbirtok-politikai irányelvek figyelembevételével működjön úgy, hogy az éves tervek összeállításakor a földművelésügyi miniszternek egyetértési joga van. Tehát összességében ez alapján a módosítóindítvány-csomag alapján érvényesülnek a földbirtok-politikai irányelvek, illetve az agrárpolitikáért felelős miniszter kvázi vétójoga.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, Herbály képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Jakab István képviselő úrnak, Fidesz.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Herbály Imre képviselőtársam által elmondottakhoz szeretnék hozzászólni, abban az értelemben, hogy a mezőgazdasági bizottságban lefolytatott vita során számtalan esetben előjött az, hogy a termőföldvagyon hasznosítása, működtetése és a termőföldvagyon működésén keresztül történő birtokpolitikai irányelvek megvalósítása e törvény keretei között megoldható-e vagy sem. Ez a vitában ma is úgy zárult emlékeim szerint, hogy tulajdonképpen a bizottság ellenzéki tagjai nem látják megnyugtatóan rendezettnek.

Tehát változatlanul azt szeretném erősíteni, ami Herényi Károly képviselőtársunk indítványában is szerepel, hogy sokkal nagyobb önállóságot és több lehetőséget biztosítani a miniszter számára. Az, hogy a részvénytársaság vezérigazgatója által irányított részvénytársaságon belül a miniszter úrnak van lehetősége beavatkozni a folyamatokba, fölöttébb dicsérendő dolog, azonban pontosan tudjuk, hogy gyakorlatilag hogyan áll össze a testület, és a Pénzügyminisztériumnak meghatározó befolyása van a részvénytársaság működését illetően.

Mivel nemzeti ügy, ezért tartjuk nagyon fontosnak azt, hogy igenis itt nemcsak a miniszter úr egyetértési joga, hanem valóban a Nemzeti Földalap önállóságának a megtartása a legfontosabb cél.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, Jakab képviselő úr. Ötperces időkeretben Ékes József képviselő úr hozzászólása következik, Fidesz.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Államtitkár Urak! A Varga Mihály által benyújtott módosító indítvány mellett szeretnék mindenképpen érvelni, és az általános vitában is elmondtam a regionális vízművekkel kapcsolatos dolgokat.

Egyrészt az elmúlt időszakban a talajvízszint körülbelül 3 métert csökkent. A másik, ami nagyon fontos kérdés, hogy ma Európában a legnagyobb ivóvízbázis-készlettel Magyarország rendelkezik. A harmadik ilyen kérdéskör, hogy az elkövetkezendő időszakban a hőmérséklet körülbelül 4,5 fokkal emelkedni fog. Ez azt jelenti, hogy az eddigi 3 méteres talajvízszint-csökkenés nagyon radikálisan fel fog gyorsulni, ebből adódóan, ha ezek a regionális vízművek értékesítésre kerülnek, és mondjuk, nem magyar, hanem francia tulajdonba, akkor pár évtized, és maximálisan ebben a kérdésben ki leszünk szolgáltatva.

Megpróbálom ezt szakmailag is megközelíteni, és javasolni azt, hogy ha az állam mindenképpen túl akar adni ezeken, akkor próbálja meg azt a szemléletet kialakítani, amit Németországban is a tartományoknál csinálnak, hiszen minden megyében működik víz-, csatornamű-vállalat, amelyek önkormányzati tulajdon által létrehozott víz- és csatornamű-vállalatok. Ezek általában nyereségesen működnek. Az országos és regionális vízművekre azért is van szükség, mert a települések között vannak kistelepülések, és ha mondjuk a nagyobb önkormányzatok nem vesznek át kötelezően vizet, abban a pillanatban beáll egy pangás, vízpangás a csővezetékrendszerben, tulajdonképpen poshadt víz, és onnantól fogva a kistelepülések teljesen víz nélkül maradnak. Azt hiszem, Magyarországon erre már van példa, amikor nem önkormányzati tulajdonban van egy vízközmű, hanem magántulajdonban, onnantól fogva az egész település lakossága ki van szolgáltatva, és azt lehet mondani, a tartálykocsitól függ, hogy az mikor érkezik, és mikor kap egyáltalán vizet, és azt is korlátozottan.

Szeretném kihangsúlyozni, hogy addig, amíg törvényt nem alkotnak vagy felül nem vizsgálják, hogy jelen pillanatban maguk a rendszerek hogyan működnek, a regionális vízmű milyen szolgáltatást nyújt és milyen átvételi kötelezettségei vannak az önkormányzatnak vagy a megyék által létrehozott víz- és csatornamű-társaságoknak, addig én semmi szín alatt ennek az értékesítésén nem gondolkodnék. Mondom még egyszer, rengeteg települést önök ezzel veszélybe fognak sodorni.

Még egyszer ki szeretném hangsúlyozni, hogy a globális felmelegedésből adódóan semmi más önöket nem készteti arra, csak a pénzbevétel lebegése, hogy ebből micsoda óriási vagyont lehet majd beszedni, de hogy mi lesz a következménye, úgy érzem, abban senki nem vizsgálódott, és nem is kísérelte meg egyáltalán azt figyelemmel kísérni, hogy a globális felmelegedésből adódóan milyen következményekkel járhat, és adott esetben maga a regionális vízművek jelenlegi ellátási rendszere hogyan működik egyáltalán.

(0.30)

Még egyszer hangsúlyozom: én egy településnek voltam a polgármestere, ahol határozottan és kötelezően át kellett venni meghatározott mennyiségű vízmennyiséget a regionális vízműtől, mert ha a településem előtt lévő településeken, kistelepüléseken nem folyt volna át azon a nagy átmérőjű csövön megfelelő vízmennyiség, akkor kialakult volna a pangó, vagyis poshadt víz. Ez azt jelenti, hogy a fertőzéstől elkezdve mindent az égadta világon az állampolgárok elszenvedtek volna. Úgy érzem, hogy ezt senki nem vizsgálta.

Államtitkár urak, gondoljanak bele, hogy mondjuk egy regionális vízmű által egy adott szolgáltatás esetében 16, 26 vagy 30 település - kistelepülésekről van szó - víz nélkül marad, vagy egyáltalán semmiféle ellátást nem tudnak a részükre biztosítani - milyen felelősséggel tartoznak önök abban a pillanatban a települések irányában? Ebbe kellene valami úton-módon belegondolni. Úgy érzem, hogy nem mérlegelte, nem vizsgálta senki a rendszer működését és adott esetben a települések kiszolgáltatottságát. Ez az egyik ilyen dolog.

A másik pedig az erdőgazdálkodással kapcsolatos. Akár a HM részéről, akár az állami privatizációs szervezetnél lévő erdőgazdálkodó gazdaságok tekintetében is óvatosan bánnék ezzel a kérdéssel, mert nagyon jól tudjuk: ahol jelen pillanatban állami szinten történik az erdők rendbe rakása, annak a gazdálkodása, telepítése, esetleges ritkítása és újratelepítése, ott rendezetten működik, ott, ahol magántulajdonban van, sajnos a lerablás időszaka folyik jelen pillanatban. Talán itt is érdemes lenne különleges vizsgálatot kialakítani annak érdekében (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy valóban érdemes-e egyáltalán eladni ezeket a területeket.

Majd még folytatni fogom. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Ékes képviselő úr. A képernyőn három kétperces szólásra jelentkező, Tátrai Miklós, Molnár Oszkár, Herényi Károly neve látható, de most már négy, Ékes Józsefé is és egy ötperces, Katona Kálmán képviselő úr neve látható.

Megadom a szót a pénzügyi államtitkár úrnak, Tátrai Miklós úrnak. Öné a szó.

TÁTRAI MIKLÓS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A regionális vízművállalatokkal kapcsolatos felvetésekre szeretnék reagálni, nem vitatva azt, hogy ezek a hozzászólások jó szándékból fakadnak, de azt gondolom, hogy téves helyzetértékelésből.

Hadd kezdjem azzal, hogy jelenleg is egyértelmű a törvényi szabályozás, a vízgazdálkodásról szóló törvény kellő mértékben szabályozza nem ennek az öt cégnek, hanem a több mint négyszáz Magyarországon működő víziközmű-szolgáltatónak a feladatait, lehetőségeit, kötelezettségeit. Az önkormányzati törvény szabályozza azt, hogy az ivóvíz-, illetve csatornaszolgáltatás biztosítása a helyi önkormányzat feladata. Az önkormányzat az ország túlnyomó többségében, túlnyomó részében az árhatóság. Van sok olyan település, ez azonban a 10 millió fogyasztóból mindössze 1 milliót érint, ahol állami tulajdonú cég szolgáltat, a 9 millió polgár számára önkormányzati tulajdonú vagy magántulajdonú víziközmű-társaságok szolgáltatnak ivóvizet, illetve végzik a csatornaszolgáltatást. Messze nem arról van tehát szó, hogy valami olyan dolog történne akkor, ha az állami tulajdon ezekben a cégekben csökken, esetleg megszűnik, ami új helyzetet teremtene a magyarországi víziközmű-szolgáltatásban.

A vízbázisok kérdéskörét Ékes képviselő úr érintette. Jelenleg e cégeknek a KVI-vel kötött vagyonkezelési szerződés alapján van lehetőségük az üzemelő vízbázisokat használni, és semmi köze nincs sem ezeknek a cégeknek, sem a többi cégnek a távlati ivóvízbázisokhoz.

Természetesen nem jelenti azt a mellékletben való nem szerepeltetése ezeknek a cégeknek, hogy privatizációra sor kellene hogy kerüljön. Érdemes megfontolni azt a lehetőséget is, tekintettel arra, hogy az összes többi önkormányzat, ahol nem regionális szolgáltató van, vagyonhoz jutott (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a víziközmű-szolgáltatással kapcsolatban, hogy ezek az önkormányzatok, amelyek területén ezek a cégek szolgáltatnak, jussanak valamilyen mértékben ezeknek a cégeknek a részvényeihez (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), összhangban az ellátási felelősséggel, és kiegyensúlyozva azt a méltánytalanságot, ami sok évvel ezelőtt történt, nevezetesen, hogy ők nem kaptak semmit.

Köszönöm, elnök úr. Bocsánat a túllépésért.

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Kettő percre szót adok Molnár Oszkár képviselő úrnak, Fidesz.

MOLNÁR OSZKÁR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Herényi Károly képviselő úr gondolataihoz szeretnék hozzászólni, nevezetesen, bevallom őszintén, nagyon meglepett, amikor a képviselő úr megfogalmazta azon véleményét, hogy nagyon jó ez a törvénytervezet - nyilván ez a Demokrata Fórum véleménye is egyben. Szeretném ezzel szemben felhívni egy dologra a figyelmét a tisztelt képviselő úrnak, illetve a tisztelt Országgyűlésnek is.

E törvényjavaslatnak minden olyan szakasza, amely az állami vagyonnal kapcsolatos rendelkezésben a kormány szerepét fenntartja vagy esetleg erősíti az eddigiekhez képest, mind alkotmányellenes. Ez az egyik észrevételem.

A másik, amit az állam és az állami intézmények közötti bérleti jogviszonnyal kapcsolatban elmondott, az bizony nemcsak annyiból merül ki, hogy itt esetleg a minisztériumok majd ezentúl bérleti díjat kell hogy fizessenek, vagy ha megépül az új kormányzati negyed, akkor ott valamilyen módon még maga a kormány sem tudja, hogy milyen konstrukcióban kell majd bérleti díjat fizetni, itt bizony az állami fenntartású és az állami tulajdonú oktatási és egészségügyi intézményekre és kulturális intézményekre ugyanúgy vonatkozik ez a törvénytervezetben leírt bérleti jogviszony.

Tehát itt az a kérdés, hogy azt a bérleti díjat, hiszen a törvényből egyértelműen kiderül, hogy a kormány ki fogja vetni, illetve az állam ki fogja vetni ezekre az intézményekre, miből fogják kifizetni az egyetemeink, az oktatási intézményeink, miből fogják kifizetni a kórházaink ezeket a bérleti díjakat. Nyilván ezt egyetlenegy dolog miatt tudják majd megtenni, nevezetesen azért, hogy akár a diákokra hárítják majd ezt a terhet, akár pedig a betegekre fogják, hogy ez most megemelt vizitdíj vagy milyen formában, ez majd ki fog derülni. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Molnár Oszkár képviselő úr. Herényi Károly kétpercese következik.

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Én nem azt mondtam, képviselő úr, hogy ez egy nagyon jó törvény. Én azt mondtam, hogy a törekvésekkel egyet lehet érteni, mert az ésszerűsítés felé megy. De az ön logikája alapján akkor az ön pártjának meg kéne szavazni a Nemzeti Földalap beolvasztását ebbe a szervezetbe, mert a Nemzeti Földalap most kormányzati irányítás alatt van. Tehát itt egy kis ellentmondást érzek én.

De szót azért kértem, mert meg akarom köszönni Herbály Imre képviselőtársamnak ezt a hozzászólását, ami egy másik módosító javaslatot ajánl a Nemzeti Földalappal kapcsolatban. Miután ez most tényleg kormányzati felügyelet alatt van, és a kormány adós a földpolitikai vagy birtokpolitikai irányelvekkel, egyáltalán nem vagyunk elégedettek a mostani működéssel. Ennek esetleg lehet egy olyan következménye a Herbály Imre által most ismertetett módosító javaslattal, hogy az ellenőrző bizottságba a parlamenti pártok delegálhatnak, tehát rálátásuk van és beleszólásuk lehet az ottani folyamatokba. Ezt meg kell vizsgálni, tehát feltétlenül meg kell vizsgálni.

De amihez még szerettem volna hozzászólni, az a Balatoni Halászati Rt. sorsa, ami 25 százalékra van javasolva, de azt is elutasítja az előterjesztő és a kormány képviselője is, minden bizottság. Nos, az a helyzet, hogy a Balatoni Halászati Rt.-nek azon kívül, hogy a halászatból profitot termeljen, van még jó néhány feladata, mondjuk, a Balaton ökológiai, biológiai egyensúlyának a fenntartása, környezetvédelmi feladatok, rendészeti feladatok. Ezt a kettőt külön kellene választanunk.

Régóta mondjuk, hogy a Balatoni Halászati Rt. valószínűleg jobban tudna működni nem részvénytársasági formában, nem profitorientált formában, hanem, mondjuk, kht. formájában, de a két dolgot, az előbb említett dolgokat, tehát a halászatot, ami profitorientált és az ökológiai, biológiai egyensúly fenntartását külön kellene választani, és ezt egy kht. formájában üzemeltetni tovább, és ezt nem privatizálni, mert ez állami feladat. Tehát ezt nem lehet egy privatizált cég hatáskörébe utalni, mert akkor az állam mindenféle ráhatását e vonatkozásban a Balatonra és különösen a Balaton jövőjét ha figyelembe vesszük... - akkor lemond, és ezt nem teheti meg, mert ez felelőtlenség.

Köszönöm szépen.

(0.40)

ELNÖK: Köszönöm, Herényi Károly képviselő úr. Ékes József kétpercese következik.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Talán lehet, hogy nem értettük meg egymást. Ön azt mondta, hogy a regionális vízművek olyan egymillió embernek az ellátását biztosítják. Ugye, így mondta? (Tátrai Miklós: Igen.) Ebben körülbelül 600 kistelepülés benne van. Most képzelje azt el, hogy ha egy tapolcai-nyirádi vezetékrendszerről, amely 600-as, mondjuk, Ajka leválik, és nem veszi igénybe a regionális vízmű által szolgáltatott évi kötelező átvétellel a 800 ezer köbméter vízmennyiséget, akkor elnézést, abban az óriási nagy csőben annak a 12 településnek mit kell átnyomnia. Tehát a probléma itt van, mert Ajka le tudott volna válni már idáig is, mert van önálló vízbázisa, van annyi vízkészlete, hogy minden további nélkül meg tudta volna oldani saját vízellátását, csak a probléma ott van, hogy az előtte lévő kistelepüléseknek - mivel a rendszer úgy van kialakítva és kiépítve - a regionális vízművállalatok szolgáltatnak hosszú időn keresztül.

Innentől fogva az lesz, hogy minden egyes víz-, csatornamű vállalat - amit az önkormányzatok hoztak létre - nekiáll furkálni, majd eszetlenül mindenki tulajdonképpen ki fogja emelni a vizet, és a kistelepülésekre a kutya nem fog odafigyelni. Államtitkár úr, ez a probléma, és ezért kellene elsődlegesen azon elgondolkodni, hogy, mondjuk, a regionális vízműveket átadni az önkormányzatok által százszázalékos tulajdonban lévő víz-, csatornamű vállalatoknak, és azok szolgáltassanak egymás között. Állítom, hogy sokkal olcsóbbá tudnák tenni a víz- és csatornadíjakat, mint ahogy az jelen pillanatban is működik.

Ezzel próbáltam érvelni, államtitkár úr, és még egyszer mondom, vizsgálja meg egyszer a tapolcai-nyirádi DRV-rendszert, és az esetlegesen önálló vízbázissal rendelkezni tudó településeknek a jelenlegi árszabályozását és a vízátvételi kötelezettségét. Én nem akarok különösen vitatkozni, mert annak idején, amikor mi lefúrtunk, akkor 1,2 millióról tudtuk lecsökkenteni - akkor is állami vitával tulajdonképpen - 800 ezer köbméterre (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és akkor azt mondták, hogy ennél tovább nem lehet, ezt kötelező átvenni, mert különben azt lehet mondani, hogy a kistelepülések ivóvíz nélkül maradnak. Ezt kellene figyelembe venni.

ELNÖK: Köszönöm, Ékes képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Tátrai Miklós pénzügyminisztériumi államtitkár úrnak.

TÁTRAI MIKLÓS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, kedves Ékes képviselő úr. Teljesen egyetértünk - ugyanezt tudom csak ismételni - a szándékokban, a célokban. Csak azt szeretném világossá tenni, hogy azoknak a céloknak - hogy legyen biztonságosabb a szolgáltatás, legyen olcsóbb a szolgáltatás lehetőség szerint, jussanak azok az önkormányzatok vagyonhoz, amelyek még nem jutottak - nem azzal lehet eleget tenni, hogy száz százalék állami tulajdonban maradnak ezek a cégek. Az a vagyon, amit ők üzemeltetnek, az infrastruktúra, a csövek, a szivattyútelepek, nem a cégek könyveiben vannak ma sem, hanem az állam könyveiben vannak, a KVI könyveiben, és ezek a cégek, szolgáltatók működtetik az állam infrastruktúráját.

Tehát abban az esetben, ha bármilyen változás a szolgáltató cég tulajdonosi struktúrájában bekövetkezik - önkormányzat, befektető, többségi, kisebbségi, bármilyen változás -, az nem érinti azt, hogy a kiépült rendszereken egy szolgáltató egységes rendszerben kell hogy szolgáltasson, tehát az a veszély, amire ön felhívta a figyelmet és helyesen hívta fel, a tulajdoni struktúra bármilyen változása következtében nem áll fenn, de éppen az a lényeg, hogy ezek a rendszerek egyben tudnak működni, mert a biztonságos szolgáltatásnak és az olcsóbb szolgáltatásnak ez a feltétele. Semmilyen különbség a szándékokban nincsen. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Kettő percre megadom a szót Pósán László képviselő úrnak, Fidesz.

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, államtitkár úr. Ön csak részben fejtette ki a vízi közművek ellátására vonatkozó gondolatait, ugyanis elhallgatta azt, hogy ez nemcsak a kistelepüléseket érinti, hanem tekintettel arra, hogy Magyarország jórészt - hogy is mondják ezt - alvízi ország, az ivóvízkészletnek egy jelentős hányadát folyóvizekből nyerik a nagyvárosok is, a nagy települések is, és ezt a folyóvizekből nyert vizet ezen a regionális vízi közművekben tisztítják meg, és a nagyobb települések is innen vásárolják meg. Tehát szó sincs arról, amit ön mondott, hogy egymillió ember ellátásáról van szó, ez jóval nagyobb számot jelent - ez az egyik.

A másik, amiről meg mi beszélünk, az az, hogy itt nem önmagában a tulajdonos mivolta a kulcskérdés a felvetett témát illetően, hanem az, hogy előzze meg a lehetséges tulajdonosváltást először egy részletes szabályozás, ami a vízi közművek működésére vonatkozik, amiben legyen világossá téve az, hogy akárki is a tulajdonos, az üzemeltető, a működtető, annak mi mindent kell ezzel kapcsolatban teljesíteni. Mert ha most enélkül teszik meg, hogy értékesítik, eladják, akkor a feltételeket innentől kezdve már a tulajdonos fogja diktálni, és nem pedig a köz érdekének megjelenítésére hivatott magyar állam.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, Pósán képviselő úr. Bánki Erik képviselő úr kettőperces hozzászólása következik.

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Részben egyetértek az ön által elmondottakkal, részben pedig mégsem értek egyet vele. Azt örömmel hallottam, amikor azt jelezte az államtitkár úr, hogy nincs a tartós állami vagyonban tartandó társaságok között felsorolva ez az öt regionális vízművállalat. Ez nem jelenti azt, hogy privatizálni tervezik, adott esetben vizsgálják annak a lehetőségét, hogy a szolgáltatás területén érintett önkormányzatok kapjanak tulajdonrészt ezekben a társaságokban. Azt gondolom, ez helyes gondolat és jó irány.

Azzal viszont már nem értek egyet, amit mondott, hogy a tulajdonosváltás nem jár együtt a szolgáltatás minőségének változásával, hiszen olyan speciális érdekközösségek állnak fenn ma, amelyeket egyébként jórészt vagy csak az állam tud fenntartani központi szabályozással, ahogy azt Ékes József képviselőtársam elmondta, vagy pedig az önkormányzatok közötti szolidaritás, a kistérségek együttműködése, az egyéb fejlesztési ügyek mentén kialakult érdekrendszerek azok, amelyek fenn tudnak tartani egy-egy ilyen vízszolgáltató közösséget.

Nálunk ugyanez a helyzet egyébként a DRV esetében, amit Pósán László képviselőtársam is elmondott; itt a szolgáltatás területe jóval nagyobb ennél, hiszen nálunk ugyanez a helyzet: felszíni tisztított Duna-vizet, illetve parti szűrésű kutakból származó Duna-vizet tisztít a DRV víztisztító üzeme, és Pécstől Komlón keresztül gyakorlatilag a teljes megyét ezzel a vízzel látják el. Mi magunk egyébként már rég leváltunk volna Mohács tekintetében, hiszen nekünk ott a Duna, saját magunk meg tudnánk oldani ezt a problémát, de akkor fennáll az a helyzet, hogy nemcsak a kistelepülések ebben az esetben, hanem maga Komló városa is abba a helyzetbe kerülne, hogy egy mérhetetlen átmérőjű vezetéken kéne biztosítania a vízszolgáltatást, ami technikailag a vízminőség biztonságának fenntartásával nem oldható meg.

Tehát egy nagyon bonyolult rendszerről van szó, aminek a privatizációja szerintem életveszélyes, arról nem beszélve, hogy a következő két-három évtizedben az édesvíz stratégiai érték lesz, tehát mindenképpen érdemes lenne megtartani.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, Bánki Erik képviselő úr. A vitában kettő percre szót kér Göndör István képviselő úr, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Sajnos, a kétpercezés ilyen, én Molnár Oszkár hozzászólására akartam reagálni. Képviselő úr, ha átnézzük az indítványokat - ennyiben, azt gondolom, nem vagyok én fogadatlan prókátora Herényi Károlynak -, akkor az, hogy a törvényjavaslathoz milyen tartalmi módosítások érkeztek és milyen kis számban, számomra is azt mutatja, hogy jó irányba megyünk akkor, amikor ezt a három szervezeti egységet egységes egészbe akarjuk gyúrni. Figyelemmel arra, amit Herbály képviselő úr vagy Jakab képviselő úr elmondott, az egy neuralgikus pont, mert én is azt gondolom, hogy a 141. és 142. számú indítványokkal ez a probléma megoldható, vagy esetleg még kapcsolódó módosító indítvánnyal tovább kell finomítani, hogy még nagyobb érdekérvényesítő képessége - hadd fogalmazzak így - legyen az agrártárcának.

A bérleti díjakkal kapcsolatban szeretném a vízióit mederben tartani. A költségvetési rendszerben általában jellemző a bruttó elszámolási rendszer. Azt gondolom, az minden további nélkül keresztülvihető, hogy bruttósításra kerüljön egy olyan bérleti díj, amit utána a költségvetés egészén belül el kell számolni. De az, hogy végre kiderüljön, hogy ki mekkora ingatlant használ, és annak mekkora terhei vannak, azt hiszem, mindannyiunk számára fontos, kell hogy ezt lássuk. Az pedig, hogy ez ösztönözni fogja a költségvetési intézményeket egyfajta takarékosabb gazdálkodásra, esetleg ingatlancserére és váltásra, azt gondolom, a dolog természetes rendje.

Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr.

(0.50)

ELNÖK: Köszönöm, Göndör képviselő úr. Két percre megadom a szót Ékes József képviselő úrnak, Fidesz.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Csak nagyon röviden. Ha egy településnek most 800 ezer köbmétert kötelező átvenni, mondjuk, 300 forintért, és a saját vízbázisában a saját települését köbméterenként 100 forintért is el tudja látni, ha privatizálva lesz a DRV rendszere, abban a pillanatban azt fogja mondani a település, hogy mi a manónak kell nekem megvenni a kötelező 800 ezer köbmétert 300 forintért köbméterenként, amikor saját magamat is el tudom látni. Abban a pillanatban a kistelepüléseknek nem lesz érdeke az esetleges vízjuttatását szem előtt tartani, hanem a saját önös érdekét fogja képviselni. És nagyon sok település lesz így, higgye el nekem.

A másik, Kovács képviselőtársam, az erőművek privatizációjánál volt egy tartós garancia, a 8 százalék. Ezt most a herendi porcelángyárral kapcsolatban mondom: volt az ön kezében a herendi porcelángyár privatizációjának a szerződése, ahol az állam úgy próbálta meg garantálni a dolgozói többséget, hogy 25 plusz 1 százalékban az állam magánál tartotta a részvényt? Mert ha így eladja a 25 plusz 1 százalékot, akkor abban a pillanatban fel fog borulni a dolgozói többségi tulajdoni részvény jelenlegi állapota, és onnantól fogva lehet, hogy úgy kerül valakinek a kezébe a herendi porcelángyár, hogy abból soha az életben nem lesz herendi porcelángyár még egyszer.

Nagyon sok üveggyárat tettek így tönkre nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában, ezt szeretném külön kihangsúlyozni. Ahogy az állam tudta garantálni az erőművek 8 százalékos pluszárbevételét, talán érdemes ezen elgondolkodni, hogy a herendi porcelángyár mégiscsak a miénk, és ott egy dolgozói többségi tulajdont garantált annak idején az állam, amikor ezt a lépést megtette, és nagyon helyesen tette meg, mert a herendi porcelángyár azóta tulajdonképpen talán egy vagy két év kivételével mindig is nyereséges volt, és nagyon komoly összeget fizetett be az államkasszába. Talán ezen érdemes lenne elgondolkodni.

A másik pedig az, hogy egy hungarikumról van szó. Más sem teszi meg, hogy elpocsékolja a saját hungarikumát.

ELNÖK: Köszönöm, Ékes képviselő úr. Két percre megadom a szót Fónagy János képviselő úrnak, Fidesz.

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. E késői-korai órában kitör belőlem az ismeretterjesztő. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A víz az más, mint a gáz vagy az áram, a víz az egyetlen, amire az államnak ellátási kötelezettsége van. Következésképpen minden, ami a vízszolgáltatással együtt jár, az igenis állami kontroll alatt tartandó.

Én nem azon vitatkozom, amit ön mond, vagyonjogi szempontból, úgy gondolom, hogy önnek tökéletesen igaza van. De kérem, hogy higgye el, nem rosszindulatból mondjuk, hogy ezeknek a cégeknek a működését szabályozni kell úgy, ahogy képviselőtársaim mondják, az az elsődleges kérdés, mert az ellátási kötelezettség megtartása mellett vagy a költségvetésnek kell majd a zsebébe nyúlnia a magánféllel szemben, vagy a fogyasztónak, vagy az önkormányzatnak, vagy mind a háromnak. Sokba fog kerülni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Fónagy képviselő úr. Ötperces időkeretben Katona Kálmán képviselő úr hozzászólása következik, MDF.

KATONA KÁLMÁN (MDF): Elnök Úr! Államtitkár Urak! Képviselő Urak! Én is először a vízi közműhöz szeretnék csatlakozni. Az én módosító indítványom sokkal szerényebb. Én azt gondolom, hogy azok a privatizációk, amelyek megtörténnek, részben jól sikerültek, de nem privatizáltunk komolyan energiaszektorban, távközlésben, vasútban úgy, hogy ne lett volna meg a szabályozás. Mindnyájan emlékszünk, hogy törekedtünk arra, hogy előbb meglegyen a vasútról szóló törvény, aztán lehet a reformot csinálni, és ugyanígy a más szektorokat is.

A kormány törvényhozási programjában, a kormányprogramban benne van a víziközmű-törvény. Arról volt szó, hogy már most tavasszal bekerül a parlament elé. Én azt szeretném, hogy azt lássa be a kormány, hogy a tulajdonviszonyokban való változtatás a vízi közműveknél és regionális vízműveknél a víziközmű-szolgáltatási törvény szabályozását követően legyen változtatható. Ez nem túl nagy kérés, ez a törvény ősszel elfogadható, több variációban már forog. Tehát ezt a 127. számú indítványt, amit beadtam, kérném szépen támogatni.

A másik hasonlóan kritikus, de azt gondolom, hogy lényegesen hosszabb távú gondolat a Tiszavíz Kft. dolga. Ezt mindenképpen vissza kéne tenni a százszázalékos állami tulajdoni körbe, ugyanis ez a kft. nem egyszerűen egy erőmű, itt arról van szó, hogy a kiskörei és a tiszalöki vízlépcsők elválaszthatatlan részei a Tisza-völgyi vízgazdálkodásnak. Ebből táplálkoznak a nagy főcsatornák - a keleti, nyugati, nagykunsági, jászsági -, és vizet visznek az aszályos Alföldre, kiemelten is a Körösök völgyébe. Vannak olyan szakaszai az évnek, amikor ha a Tisza nem gondoskodna a vízről, a visszaduzzasztásról, a Körösökben nem lenne víz.

A Tiszán augusztusban lefolyó víz ötszörösét képesek ma már fölöttünk tározni, mi még sehol sem vagyunk ezzel. Emlékeztetnék arra, hogy amikor a ciánszennyezés volt, akkor a vízügyesek nagyon gyorsan felduzzasztották a Tisza-tavat, gyakorlatilag egy génbankot képeztek a Tisza-tóból, miközben nekik csak áramot kellett volna termelniük. Tehát ez egy sokkal összetettebb feladat. Össze is függenek az objektumok, közös faluk van. Tehát nem választható szét se a Tiszától, se ettől a vízszabályozási feladattól. Azt gondolom, hogy a két vízlépcső a vízgazdálkodásnak oly mértékben a része, hogy nagy butaság lenne ezt eladni.

Az egy másik kérdés, hogy még azt sem lehet mondani, amit egyébként majd egy kétpercesben reagálnék az MVM dolgára, hogy támogatni kell. A Tiszavíz Kft.-ből csak kiveszünk pénzt, tehát még ilyen feladat sincs, miközben a különböző állami szolgálatokkal együtt látja el ezt a feladatot.

A másik, hogy egy védett területet, egy természetvédelmi területet is ő lát el vízzel. Ha az erőmű gazdája úgy gondolja, hogy ez nem a feladata, ő csak termelni akar, akkor annak a bizonyos ramsaari egyezmény által védett madárátvonuló területnek a vízszinttartása sem biztosítható. Az államtitkár úr egyébként ezekben jártas, szerintem pontosan ugyanúgy tudja ezeket, mint én.

Úgyhogy talán be is fejezném, de még van néhány másodpercem. Nem hiszem, hogy egy olyan feladatkörből, amit mind állami szervek végeznek, abból egyet szabad lenne kiemelni. Ezért kérem a kormányt, hogy ettől a szándékától álljon el. Ez nem olyan veszteség, ugyanakkor a vízgazdálkodás szempontjából nagyon-nagyon buta döntés lenne ennek a Tiszavíz Kft.-nek az eladása.

A maradék tíz másodpercemben azt mondom, hogy az MVM 25 plusz 1 százalékát szerintem tőzsdére kéne vinni, akkor átlátható lenne, akkor azt a játékot nem lehetne megjátszani, amit minden kormány szokott, hogy szeretné a villamos áram árán keresztül (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a közhangulatot javítani. Tehát ez a 25 plusz 1 azzal a kitétellel lenne igazán jó, ha ezt tőzsdére vinnénk, és ezen keresztül az átláthatóságot biztosítanánk. (Az elnök ismét csenget.)

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az MDF soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Katona Kálmán képviselő úr. Két percre megadom a szót Tátrai Miklós pénzügyi államtitkár úrnak.

TÁTRAI MIKLÓS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Katona képviselő úr hozzászólására szeretnék reagálni, kezdve a végével. Képviselő úr, abszolúte ez a kormánynak és a kormánypártoknak a szándéka. Az MVM 25 százalék mínusz 1-es tulajdonrészét hazai kisbefektetők részére tőzsdén kívánjuk értékesíteni.

A Tiszavíz Kft. kapcsán hadd hívjam fel a figyelmét arra önnek is és a vita többi hozzászólójának is, hogy a listában való nem szereplés nem jelent értékesítést, pláne nem jelent értékesítési kötelezettséget. Nagyon sok minden mást is jelenthet. Például azt, és a Tiszavíz Kft. esetében ezt érdemes végiggondolni, hogy az-e a jó kezelése a problémának, hogy a Tisza-tó működtetésével kapcsolatos költségek egy költségvetési szervnél, a vízügyi igazgatóságnál jelentkeznek, míg az ezzel kapcsolatos hasznok egy kft.-nél, a Tiszavíz Kft.-nél jelentkeznek.

(1.00)

A dolog nem biztos, hogy feltétlenül így a legjobb, nem biztos, hogy így értelmes. Természetesen nem lehet a dolgot logikailag különválasztani. Sok megoldási lehetőség van, az egyik az, hogy megmarad a kft. mint kft. Valamilyen - vagy közvetlen, vagy közvetett - állami tulajdonban, a másik, hogy nem feltétlenül marad ez meg önálló kft.-ként, hanem a vízügyi igazgatóság feladatával lehet ezt a feladatot összekapcsolni. A listában való nem szerepeltetés ennek a racionális, értelmes végiggondolására és egy racionális problémamegoldásra ad lehetőséget. Ha a listába beírjuk, akkor nem tudunk okos megoldások közül választani, mert akkor is meg kell tartani a céget cégként közvetlen állami tulajdonban, ha egyébként az nem indokolt.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Két percre megadom a szót Ékes József képviselő úrnak.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én az erdőgazdaságokkal szeretnék foglalkozni. Egyrészt azzal, ami az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt.-nél van, másrészt pedig azzal, ami a HM tulajdonában van, ez pedig a belga Veszprémi Erdőgazdaság, a kaszói és a Budapesti Erdőgazdaság Zrt. Én nagyon komolyan meggondolnám és átgondolnám ezeknek az esetleges privatizációját. Ezt mondom azért is, mert az egész világon hihetetlen mértékben odafigyelnek az őshonos fafajták megtartására, és azoknak nem a szűkítése, hanem a további bővítése folyik. Elég, ha csak azt vesszük figyelembe, hogy az elmúlt időszakban milyen szabadrablás folyt Magyarországon, és Podolák képviselőtársam is tudja, hogy a bioenergia-tüzeléssel működő erőművek milyen hihetetlen mértékű kárt okoznak jelen pillanatban Magyarországon. Ha az erdőterületeink magántulajdonba kerülnek, akkor, higgye el nekem, államtitkár úr, a kutyának sem lesz érdeke, hogy az őshonos fafajták fennmaradjanak, hanem ha telepítési kötelezettség lesz, akkor olyat fognak telepíteni, amit tizenöt év alatt ki lehet termelni. Nem ez a természetvédelem, és nem erről szól maga az erdőgazdálkodás sem.

És itt azért sérülnek bizonyos érdekek is. Csak egyetlenegy példát akarok mondani. Ha valaki megnézi a Kab-hegy környékét, ott, ahol a belga végzi a tevékenységét, hihetetlenül szépek és tiszták az erdők, nincsenek tarvágások, nem olyan kiművelés történik, ami a szabadrablás területén honos ma Magyarországon, hanem tényleg normálisan karbantartott erdőterületekkel, kirándulóhelyekkel, erdei iskolákkal lehet találkozni. Képzeljék el, ha ez magántulajdonba fog kerülni, és úri kedvtelésből űzött vadászatokra hívják meg a külföldi vendégeket, akkor nem az lesz az elsődleges célja, hogy ott erdei iskola működjön, hanem úgy kivágja onnan azt, mint a huszonegy.

ELNÖK: Köszönöm, Ékes képviselő úr. Két percre megadom a szót Katona Kálmán képviselő úrnak.

KATONA KÁLMÁN (MDF): Államtitkár úrnak csak annyit válaszolnék (Tátrai Miklós államtitkár Ékes Józseffel beszélget.), Tátrai államtitkár úrnak mondom, hogy a listában maradás... - de megvárom.

ELNÖK: Tessék, képviselő úr, öné a szó.

KATONA KÁLMÁN (MDF): Államtitkár úr, egy pillanatra figyeljen, csak egy mondatot szeretnék mondani. Ha a listában marad, akkor biztos, hogy nem kerül ki, míg a listánkívüliség megoldása, miután semmiféle stratégia legalábbis ismereteink szerint nincs, bármilyen megoldást eredményezhet. Én egyébként KHVM-miniszter koromban azért harcoltam, hogy kerüljön a vízügyhöz, mert ez így egyben tudná kezelni a dolgot. De ez nem ezt üzeni, hanem azt, hogy a kft.-t kiveszem ebből a körből és értékesítem, hiszen ez önmagában értékesíthető. (Dr. Garamhegyi Ábel: Ha listában marad, nem kerülhet a kft.-hez.) Erről én már letettem, nem én vagyok a KHVM minisztere.

ELNÖK: Államtitkár úr, legyen kedves jelezni, ha szólni kíván.

KATONA KÁLMÁN (MDF): Csak azt szerettem volna mondani, hogy állami feladatokat kell állami tulajdonban ellátni. Ez speciel olyan, amit én úgy gondolok, hogy így lenne célszerű. Remélem, hogy a parlament majd támogatja.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, Katona Kálmán képviselő úr. Megadom a szót két percre Demendi László képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ékes képviselőtársam erdőgazdaságokat érintő hozzászólása kapcsán a következőt szeretném elmondani. Egyetértek vele, ami az állami tulajdonú erdőgazdálkodás minősítését illeti, de nem értek egyet azzal, mert egyáltalán nem ez olvasható ki a törvényjavaslatból. Az állami tulajdonú erdőgazdaságok állami tulajdonban maradnak, sőt azzal a módosító javaslattal, amelyet már Herbály képviselőtársam is említett, egy közös vagyonkezelés alá kerülnek az állami tulajdonú mezőgazdasági szervezetek.

Azt csak halkan jegyzem meg, hogy azért ne általánosítsunk a magán-erdőtulajdonosok vonatkozásában sem a szabadrablás ügyében, mert van, akire igaz, van, akire nem. Én tudok önnek mutatni magántulajdonú erdőgazdálkodóknak olyan erdei taniskoláját, erdei bemutatóját, ami, azt hiszem, példaértékű lehet mások számára is.

Azzal pedig végképp nem értek egyet, hogy a zöldáram-előállítás egyet jelent az erdők tarolásával. Azért nem lehet ezt így állítani, mert a fenntartható erdőgazdálkodás tekintetében ma a hatóságok igenis engedélyezik a kivágást, a telepítést, annak idejét, korát és minden más részét. Abban egyetértek, hogy vannak ilyen jelenségek, lehet ezzel találkozni, de az általánosítás ebben az esetben félrevihet bennünket, az ésszerű vagyongazdálkodás útjáról letéríthet.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, Demendi képviselő úr. Két percre szót kér Ékes József képviselő úr, Fidesz.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Egy-két dolgot államtitkár úrral időközben tisztáztunk. Én sem értem úgy általánosságban, mert az az erdőtulajdonos, akinek van három-négy gyermeke, és esetleg van egy kérés valamelyik iskolától, hogy erdei iskolát szeretne, az egészen biztos, hogy meg is fogja engedni. Én nem ezekről beszélek. És nem arról beszélek, hogy 2003-2004-ben nekünk is kezdeményezni kellett a totális tarvágással szembeni fellépést ott, ahol ugyan voltak engedélyek, csak azok megkerült engedélyek voltak, képviselőtársaim. Én erre próbáltam felhívni a figyelmet. És főleg az őshonos területeken zajlottak ezek a tevékenységek, amiknek nagy a fűtőértékük, mert azt érdemes kivágni, még akkor is érdemes kivágni, ha egészséges a fa, meg százötven éves, mert annak nagy a fűtőértéke.

Én ezekről beszélek és erre próbáltam a figyelmet felhívni. Államtitkár úrral időközben egy-két dolgot tisztáztunk, ő megértette az én kérésem, én pedig megértettem azt, amit az államtitkár úr mondott.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, Ékes képviselő úr. Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni ötperces időkeretben vagy két percben. Megadom a szót Molnár Oszkár képviselő úrnak, ötperces időkeretben. Öné a szó, képviselő úr.

MOLNÁR OSZKÁR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Talán azzal kezdeném, hogy a törvényjavaslat mellékletéhez számtalan módosító indítvány érkezett mind a két oldalról, úgy ellenzéki, mint kormányoldalról. Ebből is az tűnik ki, hogy valami azért nincs teljesen rendben azzal a függelékkel sem. Államtitkár úr az előbb azt mondta, hogy a mellékletben nem szerepeltetés nem jelent privatizációs kötelezettséget. Ebben igaza van, de megteremti a lehetőségét a privatizációnak, amennyiben a mellékletben nem szerepel valamely állami tulajdonnal bíró cég a továbbiakban.

A magam részéről a törvényjavaslatnak azzal a részével, hogy egységes legyen az új vagyontörvény, teljesen egyet tudok érteni, még ha Herényi képviselő úr - aki időközben elment - ezért egy picit meg is rótt az előbb. A probléma ezzel a törvényjavaslattal alapvetően más, mint amire az általános vitában vagy most a részletes vitában tisztelt képviselőtársaim próbálták ráirányítani a figyelmet. Véleményem szerint a törvénnyel olyan alapvető problémák vannak, ami már a címében is megjelenik.

(1.10)

Ugyanis a törvény címe állami vagyonról beszél, márpedig az alkotmány 10. § (1) bekezdése alapján az állam tulajdona egyben a nemzet vagyona. Ennek a ténynek a törvény címéből már ki kellene tűnnie. Ezért a magam részéről nem tudok egyetérteni ezzel.

A nemzet vagyonával csak olyan szervezetek rendelkezhetnek a tulajdon átruházását és a vagyon megterhelését illetően, amelyek az egész népet képviselik. Itt is egy másik alapvető probléma: az egész népet csak a parlament képviselheti, a parlament is csak bizonyos stratégiai jellegű kérdésekben, stratégiai állami tulajdonú vállalatok értékesítésében vagy stratégiai fontosságú állami ingatlanok értékesítésében. Az a véleményem, hogy a parlament is csak abban az esetben tudja az egész népet, tehát a nemzet vagyonát képviselni, amennyiben kétharmados törvénnyel rendelkezik annak elidegenítéséről vagy egyéb használatba adásáról. Az állam tulajdona egységes, a központi költségvetési szervek mint az állam szervezeti részei nem rendelkeznek önálló tulajdonnal. Ez is egy alapvető problémája ennek a törvénynek, hiszen ez a törvényjavaslat teljesen ellentétes ezzel az eléggé alapvető törvényi állapottal.

Mondom tovább az általam megfogalmazott problémákat a törvényjavaslattal kapcsolatban. Szerintem az állami tulajdonban álló vagyon csoportosítása meg kellene hogy feleljen a klasszikus vagyonrendelkezési elveknek. Az előbb említettem már, a vagyontárgyakat kétharmados törvénnyel kellene megvédenünk, és nem szabad kormány irányítása alatt álló, akár állami, akár mint a törvény egyik, szerintem legelképesztőbb gondolata szerint, hogy egy zártkörű részvénytársaságra bízza ez a törvény az állam vagyonának további kezelését, amely alapvetően a gazdasági társaságokról szóló törvénnyel és minden egyéb erre vonatkozó jogszabállyal ellentétes.

Azt szerettem volna röviden mondani, nem akarom már tisztelt képviselőtársaim idejét húzni, hogy ezzel a törvénnyel alapvető alkotmányossági problémák vannak, és itt a függelékhez beadott indítványok is azt jelzik, hogy képviselőtársaink akármelyik oldalról különböző cégek érdekében próbálnak ezekkel a módosító indítványokkal esetlegesen lobbitevékenységet kifejteni.

Köszönöm szépen, hogy ezen a korai órán megtiszteltek figyelmükkel.

ELNÖK: Köszönöm, Molnár képviselő úr. Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a vitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Tátrai Miklós államtitkár úrnak, aki válaszolni kíván a vitában elhangzottakra. Öné a szó, államtitkár úr.

TÁTRAI MIKLÓS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az állami vagyonról szóló törvényjavaslat beterjesztésével a kormánynak az a célja, hogy az állami vagyonnal való gazdálkodás átláthatósága és hatékonysága javuljon, tere nyílhasson olyan új, a jelenlegieknél, az eddigieknél hatékonyabb, költségtakarékosabb vagyonkezelési megoldások alkalmazásának, amely lehetővé teszi az állami vagyon értékének megőrzését, gyarapítását, a közérdekek jobb szolgálatát. A törvényjavaslat alapelveit - miszerint egységes jogszabályi háttérrel, egységes logikával kell ezentúl az állami vagyont kezelni, hogy legyen kiterjedtebb a parlamentnek, a parlament frakcióinak ellenőrzése az állami vagyonnal való gazdálkodás felett, hogy minden esetben legyen ára az állami vagyon kezelésének, a vagyonnal való gazdálkodásnak, illetve, hogy a vagyon kezeléséből és hasznosításából származó bevételeket kizárólag a vagyontömeg megtartására, gyarapítására, a vagyon kezelésére lehessen felhasználni, és nem költségvetési finanszírozási célokra - az országgyűlési vitában lényegében egyik frakció sem támadta, ezekhez hozzászólás, módosító javaslat a vitában nem volt.

Két kérdéskör tekintetében volt éles a vita. Az egyik a Nemzeti Földalap, illetve Földalapkezelő Szervezet státusának rendezése. Ahogy Herbály képviselő úr a vitában elmondta, elkészült egy olyan módosító javaslatcsomag, amely a kormány szándékaival is találkozik, a mezőgazdasági bizottság szándékaival is találkozik, és lehetőséget biztosít arra, hogy továbbra is a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter legyen a földbirtok-politika, a Nemzeti Földalap szakmai kérdéseivel kapcsolatos minden döntés meghozója, illetve ezeknek meghatározója. A döntések végrehajtója, vagyis az eddigi Földalapkezelő Szervezet integrálódik az egységes vagyonkezelő szervezetbe, nem érintve tehát sem az agrárminiszter szakmai felelősségét, és nem érintve a Nemzeti Földalap kezelésére korábban létrehozott és a szakmai szervezeteket is magában foglaló ellenőrző bizottság feladat- és hatáskörét. Olyannyira nem, hogy a Nemzeti Földalap a törvényjavaslat elfogadása esetén jelentősen bővül, kibővül mindazokkal az állami tulajdonú földterületekkel, védett és védelemre tervezett területekkel, amelyek a jelenlegi törvényi szabályozás szerint nem részei a földalapnak.

Jelentős volt a vita a törvényjavaslat melléklete kapcsán is. Ezzel kapcsolatban legyen szabad azt megjegyezni, hogy egyrészt el kell azt dönteni általánosságban is, konkrét esetekben is, hogy az állami célt egy-egy szektor, egy-egy gazdasági társaság tekintetében szabályozással, normatív módon és/vagy tulajdonosi jogok gyakorlásán keresztül lehet elérni. A mai helyzetre nehéz lenne azt mondani, hogy minden esetben a tulajdonosi jogok gyakorlása az a módszer, ami célravezető vagy legalábbis a leghatékonyabb az állami feladatok ellátása tekintetében. Bizonyosan van sok olyan cég, és van sok olyan kisebbségi tulajdonrész, ahol valamennyi frakció megítélése szerint nem ezzel, hanem szabályozással lehet lényegesen hatékonyabban érvényesíteni az állami feladatokat.

El kell azt is dönteni, hogy a gazdasági társasági forma-e a leghatékonyabb az állami feladat ellátására. Van sok olyan eset, a Nemzeti Színházat hadd hozzam most példának, ahol nem attól működik a dolog, nem attól jó, nem attól látja el az állami feladatot, hogy gazdasági társaság vagy költségvetési szerv. El kell dönteni, hogy a szabályozási hátteret, a különböző számviteli szabályokat, gazdálkodási szabályokat figyelembe véve melyik a jobb. Az egyik esetben szóba sem kerülhet a mellékletben való szerepeltetés, a másik esetben szóba kerülhet, de nem ez a kérdés. Nem erről kellene hogy szóljon a vita. Nem társasági formákhoz, nem a listán való szerepeltetéshez kell ragaszkodni, hanem az állami feladat pontos definiálásához, az állami feladat megfelelő ellátásához és az állami feladat ellátásával kapcsolatos költségek pontos számbavételéhez, mindenki számára hozzáférhetően.

Természetesen el kell dönteni azt is, hogy egyes vagyonelemekhez ragaszkodunk-e, azt gondolom, hogy ez helytelen megközelítés, vagy ahhoz ragaszkodunk, hogy az állam vagyonát olyan módon hasznosítsuk, ahogy az a köz számára a legnagyobb hasznot jelenti. Ez adott esetben bizonyos vagyonelemek értékesítését jelenti bizony, annak érdekében, hogy ebből más vagyonelemek legyenek, hogy autópálya legyen, hogy államadósság-csökkentés legyen, hogy, mondjuk, a magyar vállalkozások fejlődését, piacra jutását segítő Eximbank feltőkésítésére kerüljön-e sor, korszerűsítsük a hivatalokat, a kórházakat, hadd ne soroljam tovább. Tehát a kérdés az, hogy a vagyon abban a formában hasznosul-e minden konkrét esetben a legjobban, ahogyan ma ez találtatik, vagy van lehetősége és van értelme egyes vagyonelemek esetében az átcsoportosításnak. Az én válaszom és a kormány válasza egyértelműen az, hogy van ennek lehetősége, és van ennek szükségessége.

A törvényjavaslat parlamenti vitája nem érintette, de az Országos Érdekegyeztető Tanácsban lefolytatott vita kitért azokra a kedvezményes privatizációs technikákra, amelyeket a ma hatályos privatizációs törvény tartalmaz, a benyújtott törvényjavaslat már nem tartalmaz.

(1.20)

A kormány elfogadta az OÉT két oldalának azt a kérését, hogy ezek a technikák kerüljenek vissza a törvényjavaslatba, ennyivel tehát mindenképpen bővülni fog majd a munkavállalók lehetőségeinek a köre.

Én végezetül szeretném megköszönni a vitában nagyszámú, alapvetően technikai, a törvényjavaslat koherenciáját érdemben javító módosító javaslatot szerző képviselőknek, Csiha Juditnak, Suchman Tamásnak, Kékesi Tibornak, Gegesy Ferencnek a munkáját, és örülök annak, hogy a törvényjavaslat jelentős részét, az alapelveket és lényegében a mellékleten kívüli összes fontos szabályát a parlamenti vita nem érintette, ezekhez módosító javaslatok beadására nem volt szükség. És természetesen kérem az Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot támogatni szíveskedjen.

Köszönöm szépen.