Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm. Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy a módosító javaslatokról jövő heti ülésünkön határozunk.

Most soron következik az egységes mezőgazdasági támogatási rendszer bevezetéséről és működtetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/5883. számon, a bizottságok ajánlását pedig T/5883/41. számon kapták kézhez képviselőtársaim.

Indítványozom, hogy a benyújtott módosító javaslatokat két szakaszban tárgyalja meg az Országgyűlés. Felkérem Béki Gabriella jegyző asszonyt, hogy ismertesse az egyes vitaszakaszokat.

BÉKI GABRIELLA jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Az első vitaszakaszban az általános rendelkezésekhez érkezett módosító javaslatok szerepelnek az ajánlás 1-23. pontjai szerint.

A második vitaszakaszban pedig a támogatással biztosított pénzügyi fedezet és a támogatás elosztásának szabályait tartalmazó módosító javaslatokat vitatja meg az Országgyűlés a 24-43. pontok alapján. Ebben a vitaszakaszban szerepelnek a záró rendelkezésekhez érkezett módosító javaslatok is, a 43-52. pontok alapján.

(18.50)

ELNÖK: Köszönöm. Kérem képviselőtársaimat, hogy akik ezzel egyetértenek, azok kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a javaslatot elfogadta.

Most megnyitom a részletes vita első szakaszát az ajánlás 1-23. pontjaira, amelyek az általános rendelkezéseket tartalmazzák. Elsőként megadom a szót Kékkői Zoltán képviselő úrnak, 6 perces időkeretben.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A részletes vita e szakaszában Velkey Gábor képviselőtársam 7. számú módosító javaslatához szeretnék hozzászólni.

A 7. számú módosító javaslat a törvényjavaslat 2. §-át egy új m) ponttal javasolja kiegészíteni a törvény, valamint a törvény végrehajtására kiadott jogszabályok alkalmazására vonatkozóan. Idézem: "m) jogosultsági kvóta: jogosult számára e törvényben meghatározott támogatás egy hektár felett és maximum 300 hektárig terjedő terület". Az indoklásban az áll, hogy a 300 hektár maximális terület ugyanakkor a jelenleg hatályos földtörvénnyel is koherens, mert az az egy magánszemély által megszerezhető földtulajdont is 300 hektárban maximálja.

Meg kell jegyeznem, hogy a jelenleg hatályos földtörvénnyel mégsem teljesen koherens a módosító javaslat, ugyanis abban a belföldi magánszemélyek tulajdonszerzésére vonatkozóan ilyen kitétel szerepel. Idézem: "5. § (1) Belföldi magánszemély termőföld tulajdonjogát csak olyan mértékben szerezheti meg, hogy a tulajdonában legfeljebb 300 hektár nagyságú vagy 6000 aranykorona - továbbiakban: ak - értékű termőföld legyen." Tehát a tulajdonszerzés nemcsak a 300 hektárra, hanem a 6000 aranykoronában is limitálva van, míg a módosító javaslatban csak a terület nagyságára vonatkozik a kvóta.

A földtörvény a tulajdonszerzés ellenőrzésére a következő, a gyakorlatban mégsem működő garanciát fogalmazza meg. Idézem: "9. § (1) A tulajdonszerzési korlátozásba ütköző szerződés semmis. Ha az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel az e törvényben meghatározott tulajdonszerzési korlátozásba ütköző módon, illetőleg a megengedett szerzési mértékeket meghaladóan termőföld vagy védett természeti terület tulajdonjogának megszerzésére kerülne sor, az ingatlanügyi hatóság az okirat nyilvánvaló érvénytelensége esetére irányadó szabályok szerint jár el." Szerintem ennek ellenére sok olyan földvásárlás történt, ami nem felel meg a jelenlegi hatályos törvényeknek. Ez a módosító javaslat viszont egy újabb ellenőrzést tenne lehetővé, ami kiszűrné a visszaéléseket. Ebben a vonatkozásában támogatandónak tartom.

Szintén jelenleg a hatályos földtörvényben a haszonbérelhető terület nagyságára vonatkozóan ez áll. Idézem: "22. § (1) Belföldi magán- és jogi személy, illetőleg jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet - a magyar állam, az önkormányzat és a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - legfeljebb 300 hektár nagyságú vagy 6000 aranykorona értékű termőföldet vehet haszonbérbe. (2) Gazdasági társaság és szövetkezet legfeljebb 2500 hektár nagyságú vagy 50 000 aranykorona értékű termőföldet haszonbérelhet. 23. § Külföldi magán- és jogi személy legfeljebb 300 hektár területnagyságú vagy 6000 aranykorona értékű termőföldet vehet haszonbérbe."

A fentiekből következik, hogy belföldi magán- és jogi személy, illetőleg jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet legfeljebb 1 kvótányi, gazdasági társaság és szövetkezet legfeljebb 9 kvótányi, külföldi magán- és jogi személy pedig szintén legfeljebb 1 kvótányi termőföldet vehet haszonbérbe a módosító javaslat értelmében. Ebben a vonatkozásban is támogatandónak tartom a módosító javaslatot, hiszen ezáltal egyértelművé válik, hogy történnek-e továbbra is jogosulatlan földszerzések, illetve bérlések.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Most megadom a szót Ángyán József képviselő úrnak, Fidesz, szintén a vita e szakaszához.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Hosszasan vitattuk a mezőgazdasági bizottságban is azokat a módosító indítványokat, amelyekhez most én magam is szeretnék itt a plénumon is hozzászólni. Nevezetesen a vita e szakaszában az 1., 4., 8. módosító indítványokkal kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot elmondani, amelyeket Örvendi László képviselőtársam nyújtott be.

Miről is szól ez a probléma? Két neuralgikus pont van, ha szabad így mondani, a törvénytervezetben. Az egyik a bázisidőszak, vagyis az a helyzet, hogy visszamenőlegesen a 2006-os évet minősíti a törvény olyan időszaknak, ami meghatározza a továbbiakra előremenően is a jogosultságokat. De a vita e szakaszához tartozó módosító indítványok a másikat érintik, ez pedig a vagyoni értékű jog kérdése.

Nem akármekkora vagyoni értékű jogról van itt szó. Ezért valószínűleg az sem véletlen, hogy milyen masszívan ragaszkodik az előterjesztő ennek a megtartásához. Becslések szerint most, pedig még a törvényt el sem fogadta a törvényhozás, egy hektár szántóterület ilyen típusú vagyoni értékű támogatási jogosultsága 150 ezer forint körüli értéket tesz ki. Ha megnézzük, hogy mennyi a pillanatnyilag bérbe adott területek nagysága, ideértve persze az állam kezelésében lévő, a Nemzeti Földalapnál lévő földeket is, valamint a magántulajdonosoktól bérelt földeket, akkor egy olyan becslést adhatunk, hogy körülbelül 450 milliárd forintnyi vagyoni értékű jog sorsa dőlhet el ezen a törvényen.

Kik is ezek a bérlők? Mert ez a kérdés. Hova akarja juttatni a törvény ezt a nem kis összeget, kiket akar föltőkésíteni, és ez mennyire illik bele abba a képbe, amit mi Magyarország agrárjövőjének, vidéke jövőjének tekintünk? Nos, kedves barátaim, az állami földek nagy része, 80 százaléka összesen 180 tőkés társaság kezében van Magyarországon. 180! Miközben a szereplők száma az agráriumban, ha a regisztrált gazdaságokat vesszük csak figyelembe, mintegy 200 ezer szereplőt jelent. Ha pedig a statisztika által nyilvántartott valamennyi gazdasági egységet, az agrárium összes szereplőjét nézzük, akkor ez 630 ezer a 2007. december 31-ei állapot szerint. Tehát több százezer szereplőről van szó az agráriumban, ezen belül 180 - ismétlem még egyszer a számot - tőkés társaság az, amely a bérelt területek 80 százalékát a kezében tartja.

Mit tervez tehát ez a törvény? Két, illetve három évig, jelenleg még három évig megtartható, de Gőgös államtitkár úr itt van, és ő már jelezte, hogy ez két évre fog módosulni. Két éven keresztül, ha lejár a bérleti szerződése a bérlőnek, megtarthatja mint vagyoni értékű jogot a támogatási jogosultságot. (Gőgös Zoltán: Ezek az uniós jogszabályok.) Kétéves spekulációs időszakot biztosítunk forgalomképes vagyoni értékű joggal olyanoknak, akik valóban szófafarmereknek tekinthetők, hiszen már nincs föld a kezükben. Két éven keresztül úgy megtarthatja a jogosultságát, a támogatási jogosultságát, kedves barátaim, az illető társaság, nagyrészt társaság, hogy nem gazdálkodik adott esetben, hanem forgalomba bocsátja a támogatási jogosultságát, ezt a bizonyos 450 milliárd forintnyi forgalmi értékű, ma ennyinek becsült vagyoni értékű jogot.

Miről szól tehát a történet? Nem egy ártatlan, egyszerűsítő, egységes farmtámogatási rendszerről van szó, hanem az agrárszereplők egy egészen szűk, fölső, 1 százalékot sem elérő rétegét részesítjük olyan feltőkésítésben, ami ezeket monopolhelyzetbe hozza, és a földtulajdonosok 1,2-1,8 millióra becsült táborát, továbbá az állami földeket kezében tartó Nemzeti Földalapot hozza hátrányos helyzetbe. Tőlük veszi el ezt a 450 milliárd forintnyi vagyoni értékű jogot, és juttatja a tőkés társaságoknak. Elfogadhatatlan!

(19.00)

Ezért egyetértek Örvendi képviselő úr javaslataival - amihez kapcsolódóan hozzászóltam -, valóban, ezt a bizonyos vagyoni értékű jogot ki kell venni a törvényből, és az ilyen típusú támogatási jogosultságnak együtt kell mozognia a földdel. A földtől elváló vagyoni értékű joggal nem értünk egyet. Legyen azé a támogatási jogosultság, aki a földet műveli, de csak addig legyen ez a támogatási jogosultság a földet művelőé, amíg valóban műveli! Ha lejár a bérleti szerződése, ez a jog kerüljön a következő használóhoz közvetlenül, abban az adott évbe kerüljön a következő használóhoz.

Lehet ez persze ugyanaz a társaság, kedves államtitkár úr. Miért nem tud megállapodni az előző évben, hogy tovább bérli a földet, és továbbmegy ez a jogosultság? (Gőgös Zoltán: Mert Magyarországon vagyunk.) Tessenek mondani, miért kell két év spekulációs időszak, miközben aki visszakapja a földjét, majd tönkremehet két év alatt, mert ő támogatási jogosultság nélkül kapja vissza a földjét természetesen, amiről ő előzetesen nem is tudott. De erre a későbbiekben - más módosító indítvány kapcsán - még vissza szeretnék térni, a bázisidőszak kérdésére, nevezetesen, hogy milyen módon tudták ezt a tulajdonosok annak idején, hogy milyen feltételekkel adják bérbe a földet.

Tehát kérem, támogassák Örvendi képviselő úr módosító indítványait - 1., 4. és 8. -, amelyben törölni rendeli ezt a bizonyos vagyoni értékű jogot.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Most megadom a szót Örvendi László József képviselő úrnak, Fidesz.

ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az egységes mezőgazdasági támogatási rendszer bevezetéséről és működéséről szóló törvényjavaslat módosító ajánlásai közül én is az 1., 4., 8. és a 12. ajánlásra szeretnék reflektálni, ezek a saját ajánlásaim.

Az 1. ajánlásnál az 1. § (1) bekezdésének olyan formájú módosítása a javaslatom, amiben a mezőgazdasági vagyoni értékű jogot mint olyat kivesszük, és ennek a forgalmazását is kivesszük. Hiszen - egyetértve professzor úr előző fejtegetéseivel - bennünket semmi sem kényszerít, hogy a támogatási jogosultságot vagyoni értékű joggá alakítsuk át. Semmi kényszer nincs rá. A mezőgazdasági bizottsági tárgyaláson bizony szépen, tisztán kiderült, hogy ezt az Európai Unió sem kényszeríti ránk, hogy vagyoni értékű jog legyen. Tehát mi most fel akarjuk stafírungozni azokat a földbérlőket, akik földbérleten gazdálkodnak, és vagyoni értékű jogot keletkeztetünk a termelés után járó állami, illetve európai uniós támogatásból.

Ugyanakkor pedig, ha jól megnézzük - és én nem a földtulajdonosokat védem, de muszáj vagyok ezt a realitás alapján is elmondani -, a földtulajdonos bérbeadók pedig kiszolgáltatottá válnak. A kiszolgáltatottságuk mind az eladásnál, a földtulajdon esetleges értékesítésénél, mind pedig a bérbeadásnál jelentkezik. Hiszen a támogatási jogosultság - és ebben az évben sajnos nagyon látszik -, még a támogatás mellett is lehet, hogy veszteséges lesz például a kukoricatermesztés. Tehát a támogatási jogosultság bizony élet-halál kérdése lesz a jövőt illetően.

Ha valaki úgy kapja vissza a földjét, vagy úgy tudja eladni a földjét, hogy bizony a támogatási jogosultságot nem tudja vele adni, nagy kárt szenved. Nagy kárt szenved ez a tulajdonos, és bizony a mértéke pedig olyan, amit a professzor úr is említett, 450 milliárd forint. Hiszen hároméves támogatási összeg már az az összeg, ami a vagyoni értékű jognak megfelel. Maga a magyar állam fizetett ki ennyit érte, a bábolnai gazdaságnál láttuk. Tehát nekem az a meglátásom, hogy az SPS nem segíti a birtokviszonyokat, hanem éppen hogy stabilizálja, és bizony a földtulajdonosoknak is ilyen formában kárt okoz.

Nem kellene bevezetni semmiféle formában a vagyoni értékű jogot, és ha már vagyoni értékű jog nincs a törvény általam történő módosítása alapján, akkor azt nem is szabad forgalmazni. (Gőgös Zoltán: Dehogynem! Semmi probléma nincs.) Hiszen a vagyoni értékű jog forgalmazása spekulációnak ad táptalajt.

Úgy néz ki, hogy a törvényben adható lesz, vehető lesz, örökölhető lesz, ideiglenesen átengedhető lesz, jelzálogalappá alakítható lesz, hát ez benne a lényeg: a vagyon terhelhető lesz. S akkor bizony ez a helyzet a mi megítélésünk szerint nem megfelelő. (Gőgös Zoltán: A családi gazdálkodónak is ugyanilyen joga lesz.) Hiszen a mai napokban is észrevehető, hogy a termőföld értéke ott, ahol valamilyen oknál fogva nincs meg a támogatási lehetőség, nincs meg a történelmi bázisa - mert már ezt gyakoroljuk -, akkor bizony ennek a földnek az értéke 20-30 százalékkal ér kevesebbet, mint a normál támogatással bíró termőföld értéke.

Tehát felmerül a kérdés, milyen jogon adunk mi a földbérlőknek egy törvény alkotásával hatalmas összegű vagyoni értéket. Ezért nekem ez a véleményem, és az 1. ajánlásban ezt a vagyoni értékű jogot kiveszem a törvényjavaslatból.

A 4. pontban hozzákapcsolódik a módosításom, itt is a mezőgazdasági vagyoni értékű jog van kivéve a törvénymódosításból, és ezzel változtatom a törvényt.

Majd a 8. pontban is szintén ehhez az elgondoláshoz kapcsolódik, "a támogatási jogosultság, dolognak minősülő mezőgazdasági vagyoni értékű jog kivételével", illetve a (4) bekezdésben "a támogatási jogosultság a közösségi jogi aktusban, valamint az e törvényben meghatározottak szerint korlátozottan forgalomképes" mondat ki van belőle véve. Nem kell forgalmazni akkor, ha nincs vagyoni értékű jog.

A 12. ajánlásomban szintén a vagyoni értékű jog elhagyásából adódóan az öröklésben bekövetkezett változás, a jogutódlásban bekövetkezett változások szabályozása van kivéve a javaslatomban.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Most megadom a szót Velkey Gábor képviselő úrnak, SZDSZ, hatperces időkeretben.

VELKEY GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Köszönöm szépen. Elsőként az ajánlás 7., 13. és 15. pontjával kapcsolatban szeretnék szólni, Kékkői Zoltán hivatkozott erre a javaslatunkra.

A javaslatunk új megközelítés, és azt gondolom, a bizottságban lefolytatott vita megerősít bennünket abban, hogy ez egy jó kezdeményezés, bár azok a kritikák, amelyek itt is elhangzottak, és a bizottsági ülésen is megfogalmazódtak a tekintetben, hogy végig kell gondolni, hogy többek között például a földtörvény egyéb rendelkezéseivel is összhangba hozzuk, nos, ezekre a kezdeményezésekre nyitottak vagyunk.

A kezdeményezés a támogatási kvóta fogalmát vezeti be a törvénybe, amely lényegében azt a célt szolgálja, hogy legfeljebb 300 hektáros egységekbe szervezze a mezőgazdasági termelést, ami egy üzemszabályozás irányába való elmozdulás egyik utalása lenne. Tudom, hogy ezt sokan kétségbe vonják; valóban vannak viták e tekintetben, de az Országgyűlés előtt a korábbi időszakban már többször voltak erre vonatkozó kezdeményezések.

Úgy ítéljük meg, hogy ebben a törvényben ennek a támogatási kvótának a megjelenése előrelépést jelent, mely aztán a későbbiekben az agrárgazdálkodás egyéb jogszabályi hátterét adó törvényekben, jogszabályokban is továbbvihető. Örülök neki, hogy ezt alapvetően támogatják, meg fogjuk nézni, hogyan tudjuk széles körben elfogadhatóvá tenni ezt a javaslatot a továbbiakban.

A vitában elhangzott két kérdésre szeretnék még reflektálni. Az egyik az, hogy a vagyoni értékű jog lehet-e önálló, vagy nem. Itt egy támogatási jogosultságról beszélünk, a támogatási jogosultság minden esetben a termelőt illeti meg. Érdekes hallgatni a vitát, mert folyamatosan keveredik annak a kérdése, hogy a tulajdonost vagy a termelőt kedvezményezzük. Bár mindenki a termelőre hivatkozik, a megfogalmazott szabályokban nagyon sok esetben egyértelműen a tulajdonost támogatja.

(19.10)

Azt gondolom, hogy ezt a kettősséget értelmeznünk kell. A támogatási jogosultság a termelőhöz kötődik, önmagában az, hogy ez vagyoni értékű jogként jelenik meg, nem probléma. Az a kérdés, hogy a vagyoni értékű jog hogyan változik, hogyan mozoghat. Ha Európára hivatkoztunk korábban, akkor hadd tegyem itt is meg. Európában ilyen mértékben talán sehol sem válik el egymástól a földbirtok, a tulajdonlás és a termelés. Azokban az országokban tehát, ahol ezek szorosabban összekapcsolódnak, ott az a szabályozás, amelyik ennek a két elemnek a mozgását szorosan összekapcsolja, nem jelent problémát. Nálunk a földtulajdon és a termelés élesen elválik egymástól, a támogatási jogosultság a termelőhöz kötődik, ha pedig a termelőhöz kötődik, az szerintem ebben a helyzetben és esetben indokolt.

Nem ebben, hanem a későbbi szakaszban fogunk beszélni azokról a konkrét módosító javaslatokról, amelyek egyértelműen azt a célt szolgálják, hogy lehetőleg a konkrét ügyletekben, amelyek akár a támogatási jogosultságot érintik, akár a birtokot, most a tulajdon megszerzését, vagy a bérlet megszerzését, ezek lehetőleg együtt mozogjanak. Szerintem erre van lehetőség a jogszabályban, és ebben az irányban lépnünk is kell. Ugyanakkor azt a politikai vitát, amelyik egyértelműen azon az alapon fogalmazható meg, hogy van hozzávetőleg 200 ezer termelő, ezzel szemben 1,8 millió földtulajdonos, és kinek az érdekeit akarjuk a politikai vitában megjeleníteni... - nagyon egyértelműen érzékelhető.

Ezt a számítást, amelyet Örvendi képviselőtársam immár nem először elmond a 450 milliárd forintról, értelmezhetetlennek és félrevivőnek gondolom. Egyrészről azért, mert majd később beszélni fogunk arról, hogy a támogatási jogosultság milyen időintervallum alatt kerül be a nemzeti tartalékba akkor, ha nem kapcsolódik hozzá földbirtok akár tulajdonban, akár bérletben, a hároméves időtartam túlzó, a gyakorlat és az európai gyakorlat sem támasztja ezt alá. A 450 milliárd forintra való hivatkozás tudatos félrevezetés. Úgy ítélem meg, hogy ez nem segíti a vitát, hanem akadályozza. Abban partnerek vagyunk, hogy, még egyszer mondom, a támogatási jogosultság és akár a földtulajdonlás, akár a földbérlés lehetőleg együtt mozogjon, és erre itt konkrét módosító javaslatok fogalmazódnak meg.

A harmadik kérdés, amiről röviden beszélni szeretnék, a hatályba léptetés időpontja. Ebbe a szakaszba tartoznak azok a módosító javaslatok, amelyek a beléptetést nem 2009-ben, hanem 2010-ben hajtanák végre. Megmondom őszintén, bennünk is van a tekintetben kétség, hogy 2009-re minden szükséges adminisztráció, előkészítés megteremthető-e. Ez halvány kétség, tájékozódunk ez ügyben, jelenleg úgy érzem, hogy ez megoldható, felkészült erre a hálózat. Ha ez megtehető, és elfogadásra kerül a törvény, akkor ez a hasznosabb megoldás. Ugyanakkor nem szabadna, hogy kicsússzunk a 2009-es határidőből, tehát az agrárkormányzatnak komoly felelőssége az, ha vállalja a 2009-es bevezetést, akkor az valóban 2009-es kifizetést is jelentsen, ne csússzon át a 2010-es évre, vagy legalábbis ne jelentősen csússzon át, mert ez félreértéseket szül, és problémákat eredményez.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Most kétperces hozzászólások következnek. Elsőként megadom a szót Ángyán József képviselő úrnak, Fidesz.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Velkey Gábor jó néhány mondatával vagy elképzelésével egyet kell értsünk, de az a bizottságban is kiderült, hogy sok kérdésben egyetértünk. A magam részéről egyetértek azzal a megfogalmazásával, hogy a termeléssel mozogjon ez a jogosultság. Nem is ezzel van a bajunk. Még azt is elfogadom, hogy nincs is bajunk a vagyoni értékű joggal, ha együtt mozog a földdel. A spekulációra az ad lehetőséget, ha nem mozog együtt a földdel. Márpedig a törvényjavaslat azt mondja, hogy nem mozog együtt a földdel, két év aktiválási ideje van annak, aki megszerezte ezt a jogosultságot egy történelmi bázison. Éppen ezt a lehetőséget szeretnénk megszüntetni, és akkor nincs 450 milliárd, kedves Velkey Gábor képviselő úr. Mert az a 450 milliárd akkor piaci érték, ha forgatni tudom ebben az átmeneti időszakban ezt a piacon. Ha nem, ha automatikusan visszakerül, mondjuk, a Nemzeti Földalapba, vagy visszakerül a tulajdonoshoz, ha lejár a bérleti szerződés, akkor nincs ilyen, mert akkor a Nemzeti Földalapból a következő földhasználó ugyanúgy ingyen megkapja ezt a jogosultságot, mint ahogy most kiosztják a jogosultságokat. Akkor nincs ilyen forgalom.

Éppen arról szól a történet, hogy ez kódolja a spekulációt. Pedig nem a spekulációt szeretnénk erősíteni, hanem éppen a földdel szeretnénk a támogatási jogosultságot együtt mozgatni. Ez csak akkor képzelhető el, ha minden évben az válik jogosulttá a támogatásra, akinél a föld ott van. Nem kell várni 2-3 éveket, se 2 évet, mint Gőgös államtitkár úr mondja, különösen nem 3 évet, hogy aktiválja. Oda kerül a jogosultság, ahol a föld van; egyetértünk, ez az európai norma. És ha az tulajdonos, akkor a tulajdonoshoz, ha bérlő, akkor a bérlőhöz kerül. Ez ilyen egyszerű dolog. Ha ezen a ponton egyet tudunk érteni, akkor egy egészen más típusú törvényt tudunk e tekintetben alkotni, és valószínűleg egyetértésre tudunk jutni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Herbály Imre képviselő úrnak, MSZP.

HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szeretném a szót szaporítani, ez az első és utolsó kétperces hozzászólásom. Azt gondolom, nem ördögtől való gondolat a támogatási jogosultság vagyoni értékű jogként való megjelenítése. Ez a lehetőség stabilizál, de lehetőséget ad arra, hogy változásokon menjen keresztül a magyar agrárgazdaság, a magyar termelési szerkezet. A tulajdonos ugyanis, ha saját maga műveli a földet, megkapja a vagyoni értékű jogot is, és azt csinál vele, amit akar. Ha akarja, eladja, ha nem akarja, akkor együtt adja el a földdel. Ezzel semmi gond nincs. Azonban itt többen elismerik, hogy a magyar termelési szerkezet földbérleten alapszik, a magyar földhasználati szerkezet. Szerintem éppen a spekuláció ellen hat az, hogy vagyoni értékű jogként jelenítjük meg a támogatási jogosultságot, ugyanis ha ez nem így lenne, akkor gyakorlatilag egyes földbérleti időszak lezártával azonnal kivonnák esetleg a tulajdonosok, a spekulánsok a földtulajdont, és ott maradna a termelő a befektetéseivel befürödve, mert nem tudja működtetni a gazdaságát.

Mi úgy gondoljuk, azt, hogy valaki értékesítse a támogatási jogosultságot, megoldja a törvényjavaslat más helyén megjelenő, a támogatás elvonásának fenyegetettségi érzése, és van még más lehetőség is.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót szintén két percre Örvendi László József képviselő úrnak, Fidesz.

ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Ház! Velkey képviselő úr hozzászólását szeretném cáfolni, legalábbis azt a részét, amiben azt mondja, hogy én félrevezetőleg alkalmazom a 450 milliárd forint vagyoni értéket. Már a hozzászólásomban is mondtam, hogy nem saját kútfőmből pattant ki ez a 450 milliárd forint, hanem pontosan a gyakorlat az, ami ezt a számítási alapot hozta. A Bábolnai Ménesbirtok esetében a felszámoló cég a támogatási jogosultságot hektáronként 150 ezer forintért adta oda a Ménesbirtoknak. Senki sem cáfolta, ott hallottuk Bábolnán. Tehát ez a számítás alapja és az a külföldi gyakorlat, ami szintén úgy jött Magyarországra, hogy hároméves támogatási összegnek megfelelő a vagyoni értékű jog hektáronként. Innen már nagyon egyszerű a számítás tovább, hiszen durván 3 millió hektár földbérlet van az országban, és ha ezt beszorozzuk 150 ezerrel, az bizony 450 milliárd forint. Akárhogy számoljuk, ez, vidékiesen szólva, Pesten is annyi.

(19.20)

Ez a számítás alapja, ez nem félrevezető és nem manipuláló. Kérem, ha lehet, ezt a kifejezést felém ezzel a számítással kapcsolatban ne alkalmazza képviselő úr a továbbiakban.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót Velkey Gábor képviselő úrnak, SZDSZ.

VELKEY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen. Eleve ha két évről beszélünk, a 450 már 300, ha jól vettem ki a számítást. Ennyit a 450 valóságtartalmáról, mert már csak két évről beszélünk, ilyen módosító javaslat megfogalmazódott, és két évről beszél már a minisztérium is, s ha erről beszélünk, akkor a 450 már eleve 300. De nem akarok ebbe a vitába hosszasan belemenni, a minősítést meg természetesen nem folytatom. Szerintem ezt a részét megbeszéltük a kérdésnek.

Egy dologra szeretnék reagálni abból, amit Ángyán József elmondott. Azt mondta, a spekulációt kódolja az, hogy elválik a föld mozgásától a támogatási jogosultság mozgása. Megint szeretném hangsúlyozni: Magyarország történelmileg olyan irányba fejlődött, hogy elvált egymástól a földtulajdon és a termelés. Ez egy történelmi következmény. Az okokat már nem érdemes keresni. Mi, szabad demokraták, amikor ez megtörtént, akkor is azt mondtuk, hogy a földet a termelőnek kell adni, mert ezzel teremthető meg a termelés biztonsága. Akkor léphetnénk olyan irányba, ami az üzemszabályozás irányába megy, és akkor léphettünk volna olyan irányba, ami a dán típusú mezőgazdaság sokszor emlegetett modelljét követi. Szerintem ez a hajó a kilencvenes évek elején ment el, de erről nem akarok hosszas vitát folytatni, mert ez történelemértelmezés.

Csak egyet szeretnék mondani: azért nem spekuláció, mert a termelés biztonsága elemi érdek. Ha valaki alól - aki termel és megkapja ezért a támogatási jogosultságot, történelmi bázison - kimegy a föld, akkor meg kell neki teremteni az esélyt, hogy a felhalmozott tudását, eszközét, minden elemét, ami az ő gazdálkodásának a háttere, valamilyen módon továbbvigye. S lehet, hogy kevés a fél év vagy a néhány hónap ahhoz, hogy a kiment föld helyett magának bérleményben szerezhessen további földet. Ez a probléma a túl rövid időszakkal, ezért kell jól belőni ezt a határt. Szerintem nem spekuláció, hanem termelésbiztonság. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Jakab István képviselő úrnak, Fidesz.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Velkey képviselőtársamhoz és Herbály képviselőtársamhoz szeretnék kapcsolódni. Arról folyik a vita már igen régóta, kezdettől fogva, hogy a termeléshez kapcsolt támogatás, a vagyoni értékű jog a termelőt illeti-e meg vagy pedig a föld tulajdonosát. Ma reggel elképedve néztem a magyar televíziót, ahol egyértelművé tették, mi azért nem értünk hozzá, mert nem bírjuk felfogni, hogy nem lehet a tulajdonosokhoz kapcsolni a támogatást. Szeretném legalább már itt a Parlament falai között jegyzőkönyvbe mondani világosan: minden jegyzőkönyvből, amely tartalmazza az általunk elmondottakat, világos, tiszta, azt akarjuk, hogy a támogatások a termelőhöz kerüljenek, tisztességesen, aki termel, az kapja a támogatást, még akkor is, ha jövedelemtámogatás. Semmi másról nem beszéltünk korábban se, ma se, és holnap se fogunk következetesen másról beszélni.

De, kedves képviselőtársaim, hogy is van az, hogy akkor majd a hízómarha-támogatás esetében a 2006. évi történelmi bázis alapján, amíg ez a támogatási rendszer fennmarad, addig majd annyi lesz a támogatás összege, amennyi 2006-ban megállapításra került? Vagy esetleg majd megkérjük egy-egy nagyvállalkozó barátunkat, hogy szíveskedjen visszafizetni?

Nos, tisztelt képviselőtársaim, a helyzet az, hogy ez egy biankótörvény, de majd lesz lehetőségem kifejteni részletesen is. Köszönöm.

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Godó Lajos képviselő úrnak, MSZP.

GODÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Előre szeretném bocsátani, hogy az ajánlás 17 módosítóját támogatjuk, támogatta a mezőgazdasági bizottság, a gazdasági bizottság és a kormány képviselője is. Ezek a 2., 3., 5., 9., 10., 11., 17., 22., 24., 25. - amelyet Font Sándor képviselő úr, elnök úr adott be -, 26., 27., 28., 36., 41. - amit Örvendi képviselő úr nyújtott be -, 48. és 50. Úgy gondoljuk, ezek részben technikai jellegű módosítások, de vannak bennük nagyon fontos kérdések is.

Az iménti vita kapcsán szeretném a 9. számú módosító javaslatra felhívni a figyelmet, amelynek az a lényege, hogy a termőfölddel megegyező nagyságrendben mozoghat a támogatási jogosultság. Konkrétan ez úgy szól, hogy "ha a jogosult a termőföldet és a termőfölddel megegyező számú támogatási jogosultságot ugyanazon személy számára kívánja átruházni vagy ideiglenesen átengedni, a termőföld tekintetében elővásárlásra vagy előhaszonbérletre jogosult e jogával csak úgy élhet, ha mind a termőföldre, mind pedig a termőfölddel megegyező számú támogatási jogosultságra vonatkozó ajánlatot magáévá teszi".

Úgy gondolom, helyes, hogy ezt ebben a módosító javaslatban lepontosítottuk, mert így nem lehet vita azon, hogy itt esetleg visszaélésre, spekulációra vagy bármire is sor kerülhet.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm. Szintén két percre megadom a szót Ángyán József képviselő úrnak, Fidesz.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Elsősorban a Velkey Gábor, valamint a Herbály képviselő úr által felvetett gondolatokhoz szólnék. Termelésbiztonság, illetve hogy a termeléshez kötődik a támogatás - teljesen egyetértünk. De kötődjön addig a termeléshez, amíg valaki termel. Abban a pillanatban, amikor ezt a tevékenységét befejezte, semmi indoka annak, hogy az ehhez kapcsolódó támogatások ott maradjanak.

Egyébiránt a gazdálkodás folytonossága, kedves képviselőtársaim, úgy is biztosítható, hogy a lejárta előtt az előző évben megegyezem azokkal, akiktől - államtól, magánszemélytől - bérlem a földet. Nem akkor szoktunk megegyezni a továbbvitelről, amikor lejár a szerződésünk, hanem az előző évben vagy az azt megelőző évben már rögzítjük. Egyébként csinálják is ezt a társaságok. Odanyomják a szerződéseket a tulajdonosoknak, és aláíratják velük a megállapodást. Tehát a folytonosságnak semmiféle akadályát nem jelenti, ha minden évben kiosztjuk ezt a jogosultságot épp annak, akinél ott van a föld. (Godó Lajos: Aki használja!) Aki használja. De aki nem használja a földet, annál ne legyen jogosultság. Azt magyarázzák meg nekem, miért kell, hogy annál legyen a jogosultság! Mondom még egyszer, megállapodhat az előző évben, mielőtt lejárna a szerződése. Tehát a folytonosság itt nem sérül, és egyébként ezt is csinálják a gyakorlatban.

Nem ördögtől való a vagyoni értékű jog, mondja Herbály képviselő úr. Egyetértünk. No de hát ez menjen azzal a vagyonnal, amihez kapcsolódik a jogosultság! Nem akarunk mi mást és nem ördögtől való, elrugaszkodott dolognak tartjuk a vagyoni értékű jogot, csak azt tartjuk annak, hogy ez a jog elválik attól, amihez kötődnie kéne. Hát a támogatás a földhöz kötődik! Arra nem találunk magyarázatot, hogy miért kéne ezt elválasztani. A javaslatunk változatlanul az, hogy ez a jog folyamatosan menjen minden évben ahhoz, akinél a föld van, és ha megszűnik a használat, ez a jogosultság kerüljön be a Nemzeti Földalaphoz, vagy kerüljön vissza a tulajdonoshoz, aki majd újra odaadja ezt a jogosultságot annak, aki éppen használja a földet.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Még egy képviselő úr jelentkezett két percre. Megadom a szót Bagi Béla képviselő úrnak, Fidesz.

BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Én is szeretném leszögezni, hogy a jogosultságnak a termelőnél kell maradnia. Nagyon nagy örömömre szolgálna, ha ez a kérdés ma este nem kerülne újból elő, mert mi ennek az ellenkezőjét soha nem mondtuk és nem fogjuk ezután sem.

Velkey Gábor azt mondja, hogy lehetőleg együtt mozogjon a földdel a támogatás. Azt nem értem, hogy miért "lehetőleg". Ha képviselőtársam példát mondana arra, hogy mikor nem, akkor talán jobban megérteném, hogy milyen esetben kell ennek külön mozognia. Ha a "lehetőleg" szót kioperálnánk innen, és az maradna, hogy "együtt mozogjon", akkor nagyon sok mindent megoldanánk, többek között annak az 1,2-1,8 millióra becsült tulajdonosi körnek a gondját, amivel nem akarunk kalkulálni, és többen a homokba dugjuk a fejünket, hogy ez milyen elemi fölháborodást fog előidézni, amikor ennek tudatába kerülnek.

(19.30)

Ha ez együtt mozogna, tehát nem lehetőleg, hanem együtt mozogna, akkor a tulajdonosi kiszolgáltatottság - mert itt kiszolgáltatottságról beszélhetünk, ha ez így menne keresztül - megszűnne, jelentős társadalmi vitát spórolnánk meg magunknak.

A hatálybalépéssel kapcsolatban nekem erős kétségeim vannak. Nem elsősorban azért, hogy majd 2009 végén nem fognak fizetni, hanem azok az egyre rövidebb határidők, az egyre több hiba, újból ketyegnek a 30 nap típusú történetek, amiket már megtapasztaltunk, tehát ebből az előkészítetlenségből majd ez fog következni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Most visszatérünk a hatperces felszólalásokra. Elsőként megadom a szót Jakab István képviselő úrnak, Fidesz.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Két módosító indítványt nyújtottam be, az egyiket a 20. §-hoz. A lényege az, hogy ne 2009-ben, hanem 2013-ban kerüljön... Bocsánat, ez a második szakaszban kerül majd tárgyalásra, megkövetem az elnök urat, nem fogok erről részletesen beszélni. (Gőgös Zoltán: Elmondhatod!) Azonban amit a vagyoni értékű joghoz a törvény elfogadása kapcsán el kell mondani, azt szeretném mindenképpen egyértelművé tenni.

Az Európai Unió gyakorlatilag nem írja elő kötelező módon Magyarország számára az SPS-re való áttérést. Az Európai Unió, mivel pontosan ismeri Magyarország és az újonnan csatlakozott országok helyzetét, nem állít olyan mércét elénk, nem rakja olyan magasra a lécet, amit Magyarország egyszer már 2004-ben nem tudott átugrani, tisztelt képviselőtársaim, amikor nem feleltünk meg az Unió által előírt feltételeknek a támogatásokat illetően, a támogatások igénylését, a kifizetést illetően nem készült fel a kifizető ügynökség. Mi történt? Azonnal át kellett állnunk az egyszerűsített támogatási rendszerre. Nos, két ország viszont már képes volt ennek a feltételrendszernek megfelelni, ez volt Málta és Szlovénia, amelyekre ma a kormány hivatkozik, hogy ezek az országok bizony már áttértek az SPS-re. Hogyne, ők korábban is felkészültek voltak.

Tisztelt Országgyűlés! El kellene azon gondolkodni, ugyan miért is nem akar a többi ország átállni. Talán azért, mert pontosan tudják azt, hogy 2014-től az uniós támogatási rendszer megváltozik, és 2013-ig fel kell készülni erre az időszakra, tehát nekünk most kell versenyhelyzetbe kerülnünk és rendeznünk a saját sorainkat.

Miért mondjuk ezt? A vagyoni értékű jognál világosan elmondta Örvendi képviselőtársam, elmondta Ángyán képviselőtársam, mi a problémánk. Az, hogy rendezetlenek a birtokok, az, hogy gyakorlatilag Magyarországon nincs történelmileg kialakult birtokszerkezet. Akkor a történelmi bázist mi alapján állapítjuk meg? - kérdés. Természetesen egy régi, rendezetlen, rossz gyakorlat alapján most egy olyan alapra építjük ezt a törvényt, amit korábban nem tudtunk rendezni, nem került rendezésre, és most még ezzel a törvénnyel az egészet megfejeljük, még fokozzuk a káoszt; ez az egyik része.

A másik, amit szeretnék aláhúzni: még nem látjuk tisztán, hogy az Európai Unió milyen változtatásokat tervez. Szóba került, lehet, hogy majd két év lesz, lehet, hogy három év marad, lehet, hogy egy év lesz majd az az időszak, amit a földet használó mint támogatási értéket, mint vagyoni értékű jogot megtarthat. Mi meg azt gondoljuk, hogy törvényt akkor és úgy lehet alkotni, ha ismerjük, ha tudjuk, hogy milyen feltételek között kell majd azt alkalmazni. Jelen pillanatban nem tudok mást mondani, mint azt, hogy ez egy biankótörvény, mert a feltételek nagy részét nem ismerjük, nem tudjuk összhangba hozni az uniós előírásokat és Magyarország adottságait. Azt gondolom, hogy a magyar agrárágazat teljesítménye ezt sajnos visszatükrözi, tisztelt képviselőtársaim, látva a magyar mezőgazdaság és látva a magyar vidék helyzetét.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Most ezt a törvényt kierőszakolni, ezt a törvényt a többség akarata ellen elfogadni a magyar parlamentben értelmetlen, ésszerűtlen, és főleg úgy, hogy ráadásul az emberek többsége nem érti, nincs egyértelmű tájékoztatás, akik pedig megpróbálnak hitelesen tájékoztatni, azokat azzal vádoljuk meg, hogy nem értenek hozzá.

Azt gondolom, nekünk sokkal nagyobb a felelősségünk, azt gondolom, az a meggyőződésem, most ezt a törvényt úgy elfogadtatni, hogy közben ez a gazdálkodók nagyobbik részénél bizonytalanságot okoz, megindul a spekulációs vásárlás, megindul a kereskedés a támogatási jogosultságokkal... - és majd utána következik az, hogy ha már nincs támogatás a földre, akkor a föld sem ér semmit. Kialakulhat nagyon rövid idő alatt egy olyan helyzet, hogy kettős árrendszer lesz, kettős bérleti rendszer, és nem nő a föld értéke, hanem csökken, méghozzá jelentős mértékben. Majd azok kezében nő, akik a helyzetüknél fogva meg tudták szerezni a támogatást. Pontosan ezért akarunk tiszta helyzetet, tiszta képet.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, Jakab képviselő úr. Jó estét kívánok képviselőtársaimnak. Hatperces időkeretben megadom a szót Járvás István képviselő úrnak, Fidesz.

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Vagyoni értékű jog létrehozásáról szól ez a törvényjavaslat, annak átruházásáról, tartalékképzéséről és sok ezzel kapcsolatos intézkedésről. Azért mégiscsak onnan, abból a pontból kell kiindulni, hogy olyan vagyoni értékű jogot hozunk létre a termőföldre, amit azok tulajdonosai nem kértek, nem akarnak, nem is volt szándékuk az, hogy vagyoni értékű jogot hozzanak létre az új földjükön.

Amikor a politika beavatkozik a vagyoni értékű jogba, akkor ott vagy értéknövekedés jön létre az egyik oldalról, vagy értékvesztés. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban egy példát, amit már megéltünk, hadd mondjak el.

Valamikor 1995-1996 tájékán a szövetkezeti üzletrészek vásárlását támogatta a költségvetés 50 százalék erejéig, hogyha ez a vásárlás nem nagyobb, mint 15 százalék. Bizonyára emlékszünk erre az időszakra. Ennek piacélénkítő szerepe volt, de azért volt egy másik hatása is: a szövetkezeti üzletrészeket akkor 15 százalékra leértékelték, 15 százalékon ment a kereskedelem, az adásvétel, mert ehhez volt 50 százalékos támogatás. Amikor a költségvetési törvény már nem biztosította ezt a keretet, akkor mi történt? 7,5 százalékra leesett az üzletrészforgalom átlagos kereskedelmi értéke.

Valójában azt kell mondani, hogy amikor a politika ilyen szándékkal beavatkozik a vagyoni értékű üzletrészbe, vagy vagyoni értékű jogot hoz létre, akkor bizonyos dolgot felértékel vagy leértékel.

(19.40)

A szövetkezeti üzletrésznél a szövetkezeti üzletrészeket leértékelte annak érdekében, hogy akik bent vannak, a politika számára kedves emberek, azok könnyen és gyorsan fel tudják vásárolni. Ez megtörtént, ezen túl vagyunk. Ma már azt látjuk, hogy a vidéken 5-10 ember tulajdonában van egy nagy részvénytársaság, ami ennek következménye volt.

A vagyoni értékű jognak nyertesei is lesznek. Azok lesznek a nyertesei, akik nagy földbérleti jogviszonnyal bírnak. Mert az a magángazdálkodó, aki 10-20-50 vagy 150 hektáron dolgozik, számára ez a vagyoni értékű jog nem különösebben piacképes, mert ő ezt nem fogja eladni, legfeljebb a földjével együtt, de azt sem szokták eladni, hanem akkor az öröklés tárgya szokott lenni.

Tehát a vagyoni értékű jog nyertesei azok a gazdasági társaságok lesznek, amelyek már az üzletrészeket jórészt megszerezték, ma már részvényesek, főrészvényesek, mondhatnánk azt is, hogy rt.-kulákok, részvénytársasági főkulákok, őket fogja támogatni egyébként ez a törvény. Egyértelműen őket támogatja, ugyanis az üzletrészek és a részvények értékei is meg fognak növekedni azoknál, akiknél ilyen vagyoni értékű jog képződik. Azon földtulajdonok, amelyek az ő bérleményükben vannak, azok meg az értéküket fogják veszíteni, kevésbé lesznek forgalomképesek, illetve ha osztatlan közös tulajdonban vannak ezek a bérlemények, jobban rá lehet szorítani a tulajdonosokat, hogy úgysem ér ez már annyit, adjátok el nyugodtan, mert hát a vagyoni értékű jog úgyis más helyen van.

A másik dolog - és erre inkább az SZDSZ-es képviselőtársam figyelmét szeretném felhívni -, hogy versenysemleges-e ez a törvény. Segíti ez a versenyt? Az én szememben nem segíti. Befagyaszt egy állapotot, és ez abszolút nem segíti a versenyt.

Herbály képviselőtársam mondta, hogy azért kell ezt a törvényt mégis megalkotni, meg azért jó ez, mert ha a külföldi befektetők jönnek, akkor, ha fölvásárolják a földet, a vagyoni értékű joggal ezt a fölvásárlási szándékot lehet csökkenteni. Biztosan lehet - valameddig. Bár a külföldi, ha nagyon tőkeerős, az úgyis vásárol egyébként a moratórium után. Viszont a kicsi, egyébként növekedni akaró családi gazdaságokat is megfojtja. És ez kifejezetten nem üdvös a mai magyar agrárpolitikában, hiszen az elmúlt húsz év minden intézkedése, már ami a baloldali agrárpolitikát illeti, az mindig a kis családi gazdaságok ellehetetlenítését szolgálta.

Megfontolandó az a javaslat, amely a 7. számú módosító indítvány, hogy a földtörvénnyel összhangba kellene hozni ezt a törvényt. Szerintem is megfontolandó az a javaslat, amely megfogalmazásra került itt Velkey képviselőtársunk által. Szerintem módosító javaslatokkal javítható, és szerintem mindenféleképpen támogatható ez a javaslat.

Mit eredményeznek azok a törvények, amelyek az elmúlt időszakban vagyoni értékű jogosultságot szabályoztak? Egy dolgot. A szakmai munka Magyarországon folyamatosan hanyatlik. Egyetlenegy dologban jeleskednek a magyar mezőgazdaság szereplői: vagyonszerzésben, üzletrészszerzésben, vagyoni értékű jog megszerzésében, támogatási jogosultság megszerzésében, ez pedig nem a szakmai munkát segíti, hanem a vagyonosodást, és a szakmai munkában fokozatosan háttérbe szorulunk más európai országokkal szemben. Nézzük csak meg Lengyelországot! Miért van az, hogy Lengyelországban az állattenyésztés növekszik? Kialakult tradíciókon működő mezőgazdaság van (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), nem pedig vagyonszerző.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, Járvás képviselő úr. Bodó Imre képviselő úr hozzászólása következik, Fidesz.

BODÓ IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 21-es sorszámmal a 10. § módosításához adtam be javaslatot, amely a bázisév egy évről három évre történő megváltoztatását irányozza elő.

Hallgattam az eddigi vitát, engedjék meg, hogy egy nagyon picit más szemszögből is megvilágítsam, hogy mi a problémám a bázisév kijelölésével. A vállalkozás világát testközelből érzékelem, benne éltem nagyon sokáig. Tisztelettel kérdezem képviselőtársaimat, hogy a 2006-os évben a földtulajdonos vagy épp a földhasználó, a földbérlő tudta-e, hogy most mi 2008-ban miről fogunk beszélni itt a tisztelt Házban, tudta-e, hogy milyen feltételek fognak majd működni, és valóban az akkori ismeretei és tudása alapján kötött-e meg szerződéseket, avagy nem kötött meg szerződéseket.

Jogot nem végzett emberként nekem a józan felfogóképességemmel ellenkezik, hogy 2008-ban egy 2006-os évet jelölünk ki, amely az akkori állapotokat tükrözi, és a maival már teljes egészében ellentétes. Ha 2006-ban tudták volna a szereplők, hogy rájuk milyen kötelezettségek fognak majd vonatkozni, nagy valószínűséggel a szerződéseket meg sem kötötték volna, vagy nem azzal a tartalommal kötötték volna meg, esetleg nem olyan hosszú időszakot irányoztak volna elő. Tehát úgy gondolom, hogy még az alkotmányossági próbát sem állná ki az a törvény - amely majd itt, a Ház előtt nagy valószínűséggel azért mégiscsak elfogadásra fog kerülni - abban a pontban már, amikor azt mondjuk, hogy a bázisév kijelölése nagyon sok érdeket sért. Hozzáteszem, a bérlő érdekét is, tehát nem csak a földtulajdonos érdekét, a bérlő érdekét is sújtja.

Ezért én három évre tettem javaslatot, de ha nagyon szakszerűek és nagyon előrelátók szeretnénk lenni, akkor igazából a bázisévet előre ki kellett volna jelölni, felkészíteni a szereplőket, hogy milyen játékszabályok szerint lehet és kell majd akkor a szerződéseket megkötni, és milyen feltételrendszer fog a támogatási rendszerben működni.

Engedjék meg, hogy még egy gondolatot szóljak magáról a jog létrehozásáról. Azt gondolom - és ebben az előttem szólók többségével egyetértek -, hogy vagyoni értékű jogot létrehozni a földtulajdon mellett csak akkor lehet, ha az együtt mozog a földtulajdonnal, és nem válnak el egymástól. Én már itt a tisztelt Házban feltettem azt a kérdést, hogy amíg a földtulajdonos két évig, amíg ő már nem biztosítja a földhasználatot a bérlő számára - én akkor azt úgy neveztem, hogy helyben járás -, kérdezem én, hogy abban az esetben miért sújtjuk gyakorlatilag szándékosan a földtulajdonost azzal a szankcióval, hogy két évig nem fog hozzájutni semminemű támogatáshoz. (Gőgös Zoltán: Ha műveli, akkor minden további nélkül!)

Értem Herbály képviselőtársamnak azt az érvelését, amelyben ő azt fejtette ki - és figyeltem is rá -, hogy a munkát végző, a fejlesztést végrehajtó, a termelést végző beruház, és nehogy kihúzzák alóla a talajt, én ezt a törekvést értem, és valahol el is tudom ezt fogadni, csak nem ebben a formában, és nem ilyen módon.

Tehát azt gondolom, hogy ha ezt a két gondolatot összekapcsolom, akkor fel kellene készíteni az agrárium szereplőit előre arra, hogy mit szeretnénk velük csináltatni, ki kellene jelölni a bázisévet, megmondani, hogy miért szeretnénk ezt csinálni, azt mondani, hogy azért, mert a földhasználó beruházott, és akár egy évtizedet szeretnénk számára biztosítani, hogy ne húzzák ki alóla a földterületet - ez így szerintem rendjén van -, és ha tájékoztattuk őket, akkor onnantól kezdve mindenki a leendő törvények értelmében és szellemében tudja megkötni vagy éppen nem megkötni a szerződését, vagy éppen értékesíteni a földterületét, vagy éppen nem értékesíteni a földterületét.

Tehát az általam elkészített javaslatban - amely sajnos nem kapott támogatást, de azért bízom benne, hogy a későbbiekben, az érvelések alapján még megkaphatja - az előre kiszámíthatóságra és a tiszta viszonyokra szeretném felhívni a figyelmet.

Elnök Úr! Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, Bodó képviselő úr. Két percre szót kér Örvendi László József képviselő úr, Fidesz.

ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A bázisévvel kapcsolatban szeretnék egy rövid megjegyzést tenni. Így, hogy a 2006. év a bázis, és az alapján számoljuk majd ki a jövő támogatásait, ez nagyon igazságtalan dolog.

(19.50)

Végtelenül igazságtalan, hiszen ha visszagondolunk a cukorgyárak bezárása során a kártérítés alapjául szolgáló cukorkvóta nagyságának megállapítására, akkor is három évet vettünk figyelembe, és e három év átlagát mindenki elfogadta. Én úgy ítélem meg, hogy az egy igazságosabb helyzetmegállapítás volt, mint ez a 2006-os egy bázisév alapulvétele, hiszen ha a következő évek támogatásait vesszük figyelembe, bizony azt kell mondani, hogy 60 ezer termelő jár rosszabbul, ha a 2006-ost vesszük figyelembe egyedül. (Gőgös Zoltán: Honnan vették ezt a számot? Egyszerűen nem igaz!) Úgyhogy ez a javaslatom, hogy legalább három évet vegyünk itt is figyelembe, mert akkor nem lesz igazságtalan ez a bázisrendszer.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre Ángyán József képviselő úr kért szót.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Valóban, Bodó Imre képviselő úr veti föl a 21. számú módosító indítvány kapcsán először és ebbe a vitaszakaszba tartozóan a bázisidőszak, a bázisév kérdését. 2006-ot tervezi a kormány. A top up kiosztása történik ez alapján, tehát a nemzeti rész kiosztása - hogy világos legyen - 2006-ban eldőlt. A kormány vehemensen cáfolni szokta azt a megjegyzésünket, hogy a 2006-os évről volt, aki tudott, volt, aki nem. A bennfentes információ itt óriási érték volt, és úgy tűnik, valóban számos példát föl tudunk hozni, hogy voltak, akik tudták, hogy ez lesz a bázisév. Volt olyan, aki olyan mértékű marhafölvásárlásba kezdett, mert tudta, hogy ez lesz a bázis, hogy ötezres nagyságrendű szarvasmarha-állományt halmozott föl, merthogy ez lesz a támogatási jogosultság alapja. (Gőgös Zoltán: Ezért feljelentünk, József.)

Ha cáfolni akarja a kormány, hogy kiszivárogtatott bennfentes információkat, és cáfolni akarja, hogy voltak, akik tudtak arról, hogy a 2006-os év lesz a bázisév, akkor itt a kiváló lehetőség. Ha megváltoztatjuk a 2006-os bázisévet most, kiterjesztjük 2-3 évre, azonnal kihúztuk mindenféle bennfentes információ lehetőségét (Gőgös Zoltán: Ez rágalmazás, ezzel nem tudok mit csinálni...), mert megváltozik az erre történt spekuláció eredménye, ugyanis nem sikerül a spekuláció. Ugyanis rosszul spekulált akkor az, aki ezerszámra vásárolta föl a marhákat, mert ő úgy tudta, hogy 2006 lesz a bázisév, és valóban 2006 lett a bázisév.

A kormánynak kiváló lehetősége van arra, itt a lehetőség, itt, ezen a törvényi helyen, hogy elfogadja azokat a módosító indítványokat, amelyek több párttól is érkeznek (Gőgös Zoltán: Feljelentünk, egyszerűen.), kedves államtitkár úr, és arra vonatkoznak, hogy módosítsuk a bázisidőszakot. Köszönöm szépen. (Gőgös Zoltán: Ez rágalmazás, ezért feljelentünk.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Újabb kétperces következik, Járvás István képviselő úr. (Gőgös Zoltán és dr. Ángyán József beszélget.) Államtitkár úr, egy kis figyelmet!

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Szeretnék visszakanyarodni még egy gondolat erejéig Herbály képviselőtársam azon okfejtésére, amikor arról beszélt, hogy azért kell hogy elváljon legalább két vagy három év időtartamra a termeléstől, hogy akik befektettek, akik fejlesztettek, ha elveszik alóluk a földet, kibérlik vagy mások eladják, akkor számukra legyen meg a lehetőség. (Gőgös Zoltán és Ángyán József folyamatosan konzultál.) Azt szeretném mondani, hogy ez azért elég hamiskás, hiszen bérleti szerződése van ezeknek a gazdasági társaságoknak, és attól függően, hogy valaki eladja a termőföldjét más tulajdonosnak, magánszemélynek vagy külföldinek, a bérleti jog még mindig nála van, és dolgozhat, tehát nem olyan könnyű azt csak úgy elvinni. Legföljebb akkor fordulhat elő ez az eset, amikor lejár a bérleti szerződése, és más ráígér, magasabb bérleti díjat kínál a bérleti szerződés lejárta előtt, és akkor esetleg ő mint bérlő lehet. De ez a dolog nagyon nem szokott előfordulni a magyar gyakorlatban.

Ami viszont engem változatlanul aggaszt, hogy a mai földbérleti viszonyok a tulajdonost oly mértékben korlátozzák tulajdonosi jogosítványai mögött, hogy ma már egy bérleti jogviszony, pláne vagyoni értékű joggal megerősítve, többet ér, mint maga a tulajdon. Ez fenekestül fordította fel a világot. Az elmúlt tizen-egynéhány évben leértékeltük a tulajdont, leértékeltük azt, aminek a szentségét egyébként az alkotmány és minden rögzíti. Mégis itt apró lépésekkel, de nagyon céltudatosan a baloldali politika, az MSZP leértékelte a tulajdont, és kiváltképp leértékelte egyébként a földtulajdont. Ez az a dolog, amiben nem értünk egyet. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. (Közbeszólások. - Csenget.) Kérem szépen államtitkár urat és a képviselőtársaimat, hogy gombnyomással tessék jelentkezni, a szólás lehetősége megvan. Államtitkár úrnak és képviselő úrnak megvan a lehetősége a részletes vitában szót kérni. (Font Sándor Gőgös Zoltán és Ángyán József felé: Szét lesztek ültetve. - Derültség. - Ékes József: A gyorsíró hölgy nem tudja írni...)

Megadom a szót kettő percre Bagi Béla képviselő úrnak.

BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem szeretnék abba a hibába esni, hogy visszakanyarodunk az általános vitához, de ez a két téma ebben a vitaszakaszban jön elő, hogy a támogatási jog hogyan mozogjon, illetve a bázisévek kérdése.

Ha hajlandóak lennénk jól belegondolni ebbe az egész törvénybe: egy olyan, több száz éves agrárstabilitással rendelkező országokban kialakított módszert próbálunk ráhúzni, rágyömöszölni a mai magyar mezőgazdaságra, és ezzel a földtulajdonos-szerkezetre - mert ezt is ebbe a vertikumba bele kell érteni, óva intek mindenkit, hogy ezt figyelmen kívül hagyjuk -, ami egyszerűen lehetetlenség. Ha ezeket a módosító javaslatokat elfogadnánk, akkor is nagy problémák lesznek. (Gőgös Zoltán: Általános vita zajlik a Házban, és részletes vita van kiírva.) Ha a földtulajdonjog együtt mozogjon a támogatási joggal című kitételben, illetve a bázisévekben is valamilyen konszenzusra tudnánk jutni, akkor is ez a törvény ezer sebből fog vérezni, és ez mind abból adódik, hogy nekünk nem volt háromszáz évünk. Egy bizonyíték csak: nyugati országban, Németországban, Baden-Württembergben, ahol szintén bevezették az SPS-t, a földmozgás jogi alapja 99,5 százalékban az öröklés. Ilyen stabil viszonyok között lehet SPS-t bevezetni. Kötve hiszem, hogy Magyarországon is lehetne, illetve magyarázat, hogy az összes többi rajtunk kívül miért nem akarja.

Köszönöm. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Hatperces időkeretben szólásra következik Velkey Gábor képviselő úr, SZDSZ.

VELKEY GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a szót. Ebben a szakaszban valóban azok a kulcselemek megjelennek, amiről már többen beszéltek, és amelyekről én is szeretnék beszélni, és amely kérdéskörökhöz kapcsolódóan módosító javaslatokat fogalmaztunk meg. Az egyik a bázisidőszak kérdése, a másik a földdel nem aktiválható támogatási jogosultság visszakerülésének az időtartama, a harmadik kérdés pedig az, hogy a nemzeti tartalékhoz, ha oda visszakerültek földterületek, kik fordulhatnak, és milyen valószínűséggel kaphatnak abból támogatási jogosultságot. Meggyőződésem, hogy ez a három elem az, ami a kulcsa ennek a törvénynek.

Nekem is meggyőződésem - egyetértek azokkal, akik ezt megfogalmazták -, hogy evidens érdek, széles konszenzust kellene teremtenünk abban a kérdésben, hogy a bázisidőszakot kibővítsük. Olyan félreértések, előítéletek fogalmazódnak meg a kormány által rögzített 2006-os évvel szemben, hogy ezt csak azzal a technikával lehet cáfolni, ha ez kibővül. Meg kell találnunk azt a technikát, amelyik úgy bővíti ezt ki, hogy a dolog végrehajtható maradjon. Ez bővülhet lefelé is, felfelé is, elvileg eltérő módon bővülhet a különféle támogatási jogosultságoknál, hisz a jogszabály is ebben különbségeket tesz. De én szeretnék mindenkit arra biztatni, hogy bővüljön. Ez egy fontos szempont lenne, és a jogszabály későbbi elfogadása szempontjából és a működése szempontjából is meggyőződésem szerint nagyon hasznos lenne.

(20.00)

Az lenne a legjobb, ha konszenzusos bizottsági javaslat fogalmazódhatna meg ebben a kérdésben. Ha ez nem megy, akkor többségivel, de mindenképpen kellene módosítanunk ezt a kérdést.

A másik kulcskérdés a földdel nem aktiválható támogatási jogosultság visszakerülésének időtartama. Egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy a három év sok, és a hároméves, az EU-ban bevált és megfelelő gyakorlat az ottani birtokviszonyokhoz és földforgalomhoz adekvát időszak.

Magyarországon egész más viszonyrendszer van. A hároméves időszak sok. Szerencsére abban már nincs vita, hogy minimum lejjebb menjünk egy évvel, de azt is ki kell mondani, hogy a konkrét szöveges megfogalmazás szerint az úgynevezett két évnek csúfolt időszak is csak másfél évet jelent. Az egy évnek csúfolt időszak meg fél évet jelent, mert többen elmondták, hogy a bérletre vonatkozó szerződések hogyan alakulnak. Téltől gyakorlatilag tavasz végéig, ha egyéves időtartamról beszélünk, tehát ha azt mondjuk, hogy a következő támogatáslehívási időintervallum jelenti a határnapot, az egy év nem egy év, hanem fél év, a két év nem két év, hanem másfél év a gyakorlatban, ahogy ez alakul.

Itt eljutunk ahhoz az alapkérdéshez, amit valóban végig kell gondolnunk. Tőlem is többen megkérdezték, hogy miért mondom én azt, hogy lehetőleg együtt mozogjon a földdel. Bár nem kell itt hangsúlyoznom, mert mindenki megerősítette, hogy a támogatási jogosultság valóban a termelőt illesse meg, de ebben a birtokrendszerben és termelési környezetben, ami Magyarországon jellemző, igenis előfordulhat, hogy a termelő alól kimegy a föld, megszűnik a bérlete. Kimehet alóla a föld, természetesen azon az alapon, hogy volt bérleti szerződése és megszűnt azért, mert vagy másnak akarja bérbe adni a tulajdonos, vagy pedig ő maga akar termelni rajta. Nincs ezzel semmi gond, de kimehet alóla; az alól megy ki, aki termelt, és aki jogosult volt a támogatásra.

Az a kérdés, hogy számára hogyan biztosítjuk a termelés biztonságát, hogy a felhalmozott eszközparkja, a tudása és minden egyéb működhessen, más földterülettel aktiválhassa bérlettel a támogatási jogosultságát. Nekem rengeteg ismerősöm van Békés megyében, aki nem sok ezer hektáron, hanem néhány száz hektáron gazdálkodik úgy, hogy annak csak töredéke van a tulajdonában, nem tsz-utód kft. vagy rt., és semmi egyéb, ideológiailag megbélyegezhető vagy spekulatív tőketársaságnak nevezhető szervezet, amelyre itt többen hivatkoztak a múltkori időszakban.

Bocsánat, ezek családi üzemméretben dolgozó gazdálkodó szervezetek, alóluk is kimehet. Alóluk is kimehet, és nekik is meg kell adni a lehetőséget, hogy megszerezzék. Ángyán Józsefnek abban igaza van, hogy a bérleti jogviszonyok időről időre megújításra kerülnek, és ez egy eljárás, de azt gondolom, hogy a termelőt sem lehet kiszolgáltatottá tenni, hogy egyoldalúan, egyeztetés nélkül menjen ki alóla a föld.

Én ezért a magam részéről bizonytalan vagyok a fél évben, illetve a másfél évben. Azt tudom, hogy ennél hosszabb nem lehet, hogy melyik a kettő közül a jobb megoldás. Ebben a vitában megint nyitott vagyok, mégis azt gondolom, hogy ez alapkérdés.

A kérdés az volt, hogy a nemzeti tartalék ezzel összefüggésben hogyan töltődik fel, és hogyan vehetnek ki támogatási jogosultságot azok, akik termelni akarnak, akár új belépőként, akár más okból - szerkezetváltás, egyéb. Szerintem e tekintetben az elfogadott módosító javaslatok megnyugtatóan rendezik az ügyet. Tehát a nemzeti tartalékhoz való fordulás rugalmasabbá vált. Ez egy jó lépés volt. Most nem tudom pontosan, hányas számú bizottsági támogatást kapott módosító indítvány ezt kezeli. Csak egy mondatot még a versenyképességre, de arra már nincs időm, úgyhogy majd jelentkezem.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre Font Sándor képviselő urat illeti a szó.

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az eddigi felszólalások és most legutoljára Velkey Gábor képviselőtársam felszólalására: bármelyik módosító indítványhoz kapcsolódhatnék az első 23 közül. Szeretném megkérdezni Velkey Gábortól: ha nem kerül bevezetésre az SPS, akkor az a probléma, amit ő most problémának lát, hogy a termelő alól a bérleti szerződéssel esetleg a tulajdonos visszaveheti a termőföldet, saját maga művelheti, netán másnak adja bérbe, ez a probléma nem kerül elő? Dehogynem! Ez mindig előkerül. Milyen alapon? Azon az alapon, hogy a tulajdonjog a római jogtól kezdve mindig erősebb, mint a bérleti jogviszony. Ezt tisztázzuk, ez nem az SPS- vagy a SAPS-rendszer kérdése. Ez egy klasszikus, a bérlő és tulajdonos közti jogviszony, és ez jelenleg is, akinek 5-10 évre voltak már lekötve a földjei, ezzel nincsen semmi gond. A fordulónappal természetesen újra egy tárgyalásos helyzetbe kerül a földtulajdonos és a leendő bérlő, sőt a sok bérlő; netán egy licithelyzetben lehet, hogy ha a termelés nem gazdaságos, akkor egy lefelé menő licitrendszerben, tehát egyre kevesebbért veszik bérbe, netán ha ennek valamilyen hasznosságát is látja a bérlő, akkor meg felfelé is mehet az ár.

Tehát ez egy klasszikus piaci jogviszony. Ez nem az SPS bevezetésének vagy az SAPS-rendszer megmaradásának a kérdése, hanem bármely polgári jogi eljárásban ismert, tulajdonos és bérlő közötti jogviszony. Ilyen értelemben nem látom aggályosnak, hogy a most bevezetésre kerülő, kormány általi rendszerben esetlegesen itt több indítvány arról szól, hogy csökkentsük le a jogosultság megtartásának az időszakát, és minél gyorsabban, éppen az SZDSZ által is ajánlott rugalmas kezeléssel próbáljuk meg feltölteni a nemzeti tartalékot.

Szerintem az indítványunk erre irányul, és nem bántja a bérlő és a tulajdonos közti amúgy is létező jogviszonyt. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. A kettő percre szót kérők névsora a következő: Örvendi László József, Bagi Béla, Járvás István és Velkey Gábor képviselő urak. Megadom a szót Örvendi László József képviselő úrnak.

ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF (Fidesz): Elnök Úr! Velkey Gábor képviselő úr fejtegetésére szeretnék reagálni. Ezt a féléves, másfél éves megtartást nem nagyon értem, hiszen minden évben a tárgyévi támogatást május 15-ig kell megigényelni - a tárgyévit; tehát tegyük fel, a 2008-ast majd 2009. május 15-én. Nem! A 2008-ast 2008. május 15-ig kellett megigényelni.

Ezért nem tudom értelmezni a féléves vagy másfél éves megtartási fejtegetést. Szerintem sem volna szabad egy perccel sem tovább, a tárgyévnél tovább megtartani támogatást, mert ha azt a földet továbbviszik, akkor aki majd műveli, annak nem lesz támogatási lehetősége, hiszen a nemzeti tartalékra nem lehet számítani. Ez a véleményem.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Bagi Béla képviselő úr kétperces hozzászólása következik.

BAGI BÉLA (Fidesz): Velkey Gáborhoz szeretnék szólni én is megnyugtatólag, hogy higgye el, semmiféle veszély nem fenyegeti a termelő biztonságát, ha nem vezetnénk be az SPS-t. Nem akarok annyira kategorikus lenni, de semmi köze ehhez az SPS bevezetésének vagy nem bevezetésének. Én inkább aggódom vagy legalább annyira aggódom, mert a termelés biztonságát nagyon fontosnak tartom, de a tulajdonos, a tulajdon biztonsága egy alkotmányos alapkérdés. Efölött nem léphetünk át olyan könnyedén. (Gőgös Zoltán: Nem is bántjuk. Azt csinál vele, amit akar.)

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Járvás István képviselő úr kétperces hozzászólása következik.

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Velkey képviselőtársam és Herbály képviselőtársam is azzal érvelt, hogy kimehet a földterület a bérlő alól, ezért is jó ez a vagyoni értékű jog.

Szeretném megkérdezni: eddig miért nem ment? Én egyetlen gazdasági társaságot sem hallottam még Magyarországon, amely alól a tulajdonosok mind elvitték volna a földet. Most mitől vinnék el? - ezt szeretném megkérdezni. Mi lesz az a nagy verseny, amely alapján elvihetik? Én ilyen gazdasági társaságot, amely abban ment tönkre, hogy kivitték alóla az összes földet, nem tudok. (Gőgös Zoltán: Jönnek a külföldiek és eladják négyszeres áron!)

Egy dolgot viszont tudok, és ez az én környezetemben is számtalan esetben megvalósult. Amikor a gazdasági társaság többségi tulajdonosai úgy döntenek, hogy eladják egyébként a gazdasági társaságot más tulajdonosnak, én meg vagy mások mint földtulajdonosok, nem szívesen látjuk az új tulajdonost, és szeretnénk ebből a kötelékből szabadulni.

Úgy látom, és az én környezetemben is megtörtént az, hogy egy gazdasági társaságot, egyébként állami földet bérlő gazdasági társaságot eladtak olasz tulajdonosoknak, magát a kft.-t, és új tulajdonos lett. Ezt egyébként a magántulajdonban lévő gazdasági társaságok fő részvényesei is megtehetik, és valószínű, meg is akarják tenni, és mivel van ez a vagyoni értékű jog, így többért tudják eladni a részvényeiket, üzletrészeiket, ami van, gyakorlatilag erről szól a történet.

(20.10)

Leértékelnek, illetve felértékelnek bizonyos jogokat, leértékelték az üzletrészeket, amelyeket felvásároltak a kisemberektől, most meg felértékelik vagyoni értékű joggal azt a földet, amelyet egyébként bérleti jogviszonnyal gazdasági társaság bérel.

Azt szeretném kérni a tisztelt szocialista politikusoktól, hogy a kisemberek kizsigerelését, vagyontalanítását jó volna már abbahagyni, inkább segíteni kellene őket. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Velkey Gábor képviselő úr kétpercese következik.

VELKEY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen. Több kérdés is felmerült. Legelőször arra szeretnék reagálni, hogy kimegy a föld a termelő alól. Egyértelmű, ezt többen feszegették, és többen reagáltak arra, amit mondtam.

Fenntartom az álláspontomat: a kockázatot a termelő vállalja, nem pedig a tulajdonos. Ha van hitel mögötte, az a termelőt terheli, nem pedig a tulajdonost. Épp ezért a termelőnek termelési biztonság kell, különben nem lesz versenyképes, nem fog hitelt felvenni. Ez a nagyra is igaz, de a közepesre is igaz, a kisebbre is igaz, mindegyikre igaz. Ez nem egy mellékes szempont, amit nem kéne figyelembe venni.

Azt gondolom, hogy ezt illik figyelembe venni, de még egyszer mondom, abban a kérdésben, hogy a nemzeti tartalék feltöltése milyen ütemben történjen, annyiban biztos nincs vita közöttünk, hogy sokkal gyorsabban, mint ahogy az eredeti szabályban volt. Hajlok a rövidebb időszakra, csak végig kell nézni, hogy konkrétan mi lesz ennek a következménye.

A másik kérdés, ami felmerült és amiről beszéltünk itt, az, hogy a vagyoni értékű jognak ki a nyertese. Miután a vagyoni értékű jog a termelőt illeti meg, meggyőződésem szerint minden termelő a nyertese, függetlenül attól, hogy mekkora területen gazdálkodik. De a legnagyobb kockázata annak a termelőnek van e tekintetben, aki alól kimehet a föld; akinek földtulajdona van, és azon termel, a vagyoni értékű jog elválása a földtől vagy a tulajdontól nem jelent semmi problémát, mert együtt mozog.

Felmerül az a kérdés, hogy ha nem megy ki alóla a föld, mert nincs gyakorlat erre, akkor mi a probléma. Nos, akkor nincs probléma, mert ha nem megy ki alóla a föld, soha nem fog elválni a vagyoni értékű jog a konkrét földterületen való bérleti jogviszonytól vagy tulajdonjogtól. Innentől kezdve továbbra is együtt fog működni. Ezért ebben ilyen érdemi nagy vitát nem látok.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Két percre Gőgös Zoltán államtitkár urat illeti a szó.

GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azért kértem szót a módosítók kapcsán, mert egy: nem azokról szól a vita, hanem ismételjük az általános vitát, ami persze rendjén való.

Egy dolgot szeretnék tisztázni, ugyanis itt van egy alapvető félreértés. A vagyoni értékű jog ebben az esetben nem a föld után keletkezik - egyébként ezt most Velkey képviselő úr elmondta -, hanem az után a tevékenység után, amit végeztek. Az a szerencsétlen Pista, aki 2006-ban 65 forintos tejár mellett tehenet tartott, annak képződik a vagyoni értékű jogában az a tejkvóta, amit akkor megszerzett. Mi köze van ennek a földhöz, mondjuk, ennek a részéhez? (Jakab István: Nem lesz már!) Meg hízómarhát tartott, amikor leginkább fejbe lőtte volna, de nem akart elküldeni, mondjuk, harminc embert.

Ne arról beszéljünk, hogy most vagyoni értékű jog keletkezik a föld után! Nem a föld után! A földhasználat után, az után, amit rendbe tettek, a sok elhanyagolt földet - mert a tulajdonos sokszor azt sem tudja, hol van -, és rengeteget dolgoztak rajta, 15-20 éven keresztül, hogy ez így nézzen ki. Azt gondolom, hogy őket jogosan megilleti ez a jogosultság, és én akkor is azt mondom, hogy azoknak az embereknek az érdekeit kell védeni, akik ezért megszenvedtek, meg ennek a kockázatát vállalták. Nem annak, aki mondjuk, egy szatócsboltért, 500 forintos kárpótlási jegyért megszerzett egy aranykorona földet. Ez a filozófiai különbség kettőnk között! Hiába mondja Jakab képviselőtársam, hogy soha nem mondták, hogy a tulajdonosoknak adjuk. Ez a vita! A mai nap is erről szól, hogy ki kit preferál.

Mi azt mondjuk, hogy a föld használóját preferáljuk. Ha a föld használója úgy dönt, hogy ő maga akarja művelni, meg fogja kapni hozzá a jogosultságot. Ezért van a báziskorrekció! A báziskorrekció első sora az, hogy az új belépő. Akkor miről beszélgetünk?

Tudom én, hogy jól hangzik, sok ember van, meg 1 millió 800 ezer embert meg lehet vele hülyíteni, de nem erről szól a történet! Hanem arról, hogy aki szenvedett a rendszerváltás után ebben a szakmában, annak legyen legalább valami haszna belőle. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Ángyán József képviselő úr kétpercese következik.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Először államtitkár úrhoz szólnék, hogy világos legyen a dolog. A földhasználót illesse a jogosultság. Ezt mondjuk mi is! De addig illesse, amíg használja! (Gőgös Zoltán: Így van! Pontosan így van!) Ha nem használja, ne illesse meg a jogosultság, hanem a következő földhasználóhoz kerüljön, aki lehet bérlő vagy maga a tulajdonos, aki visszavette a földjét. Ezért mi a teljes népességet védjük ebből a szempontból, aki a földdel kapcsolatba kerül, kedves államtitkár úr! (Font Sándor: Az új bérlőt is!) A következő földhasználóhoz kerüljön, aki lehet a tulajdonos vagy a bérlő, sőt továbbmegyek: lehet a magyar állam is. Mert az sem kótyavetye tárgya, az állam kezelésében lévő föld! Nem kell odaadni másnak, azt vissza kell venni, és majd az állam adja tovább a Nemzeti Földalapon keresztül a következő használónak. Ez a nemzeti tartalék kérdése. (Gőgös Zoltán: Így lesz! Pontosan így lesz!) A vita közöttünk nem ezen van.

Kimegy a föld a társaságok alól, ezt Velkey képviselő úr és többen fölvetették. (Gőgös Zoltán: Mindenki alól!) Én azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy kérem szépen: a SAPS-top up rendszerben nem fordulhat elő, hogy kimegy alóla a föld? A támogatás rendszerének megváltoztatása ezen az égvilágon semmit nem változtat. Eddig is a bérlő kapta a top upot meg a SAPS-ot is, ha ő bérelte. Ha megszűnt a bérleti jogviszonya, nem kapott sem SAPS-ot, sem top upot. Ez nem változik ebből a szempontból! Ez független attól, hogy SPS, vagy sem. Ne tessenek erre hivatkozva erőltetni az SPS-t, mert ez nem változtat a helyzeten semmit! Kimehet a társaság alól ugyanúgy a föld, ahogy eddig kiment! Ez nem indok! Ezt szeretném ezzel mondani.

Ez egyáltalán nem indok arra vonatozóan, hogy nekünk az SPS-rendszerre föltétlenül át kell térnünk, és most megváltoztatni az eddigi rendszert úgy, hogy vagyoni értékű joggá tesszük, és elválasztjuk a földtől a támogatást. Eddig nem így volt, és eddig is kimehetett a föld a társaságok vagy a bérlők alól!

Köszönöm szépen. (Gőgös Zoltán: Lehívni csak földdel lehet.)

ELNÖK: Köszönöm. Jakab István képviselő úr következik.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): A Gőgös államtitkár úr által elmondottakra szeretnék reagálni. A nemzeti tartalék kérdése neuralgikus pont, kedves képviselőtársaim. Miről is van szó? Van ott egy pici, apró rész a fejezetben, a törvényben, méghozzá úgy hangzik, hogy amennyiben a nemzeti tartalék nem elegendő, nincs elegendő forrás a nemzeti tartalékban, akkor jön az arányos csökkentés. No, ezt az arányos csökkentést mi igen jól ismerjük, már a nemzeti támogatások kapcsán, amikor szépen, arányosan csökkentjük az összeget.

Államtitkár úr, nincs garancia! Sem a jövő nemzedékének nincs garancia, sem azoknak, akik esetleg a földjüket vissza akarják venni, mert éppen most került a családjuk abba a helyzetbe, abba az élethelyzetbe, amikor a saját tulajdonát művelni akarja. Ad absurdum a tulajdonosnak a tulajdona feletti rendelkezési jogát adminisztratív úton, támogatásokkal elvonja. Elvonja, versenyképtelenné teszi, mert hiába akarja a földjét visszavenni, hiába akarja művelni, nem teheti meg, mert gyakorlatilag az uniós támogatások nélkül a versenyben alulmarad, tehát hozzá sem kezd.

Államtitkár úr, nem véletlen kérjük mi azt, hogy igen, kérem tisztelettel, a mindenkori használó legyen a támogatások jogosultja, de legyen lehetőség arra, hogy a rendszerben a megfelelő átvezetés, a megfelelő változtatás bekövetkezzen. Sajnálom, az a helyzet, hogy erre mi garanciát nem láttunk, és nem is tudjuk pontosan ezért ezt a rendszert elfogadni, mindamellett, hogy nem látjuk az egész uniós támogatási rendszert. Nagyon szeretnénk már látni, hogy a health check hogyan zárul. Addig viszont értelmetlen tárgyalni a törvényt.

ELNÖK: Köszönöm. Két percre Gőgös Zoltán államtitkár urat illeti a szó.

GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Még egy dolgot megkérdeznék képviselőtársaimtól, ha már egyszer úgyis általános vitát folytatunk. Mondjuk, aki most akarja visszavenni a földjét használatba, mit tett azért, hogy az a föld kitűnő állapotban van? Azt gondolom, azért némi joga annak is legyen, aki azt egész eddig rendben tartotta és művelte. Aki most akar annak nekiállni, és nem egy méteres gazban levő földet kap vissza, olyat, amit tíz éve nem trágyáztak vagy nem műtrágyáztak - ilyen egyébként elvileg nem lehet, mert különben amúgy sem kapna támogatást az előző használó, de kérdem én: most úgy adjunk vissza azonnal valamilyen jogosultságot, hogy semmiféle kötelezettsége neki ne legyen, és eddig semmiféle kockázatot semmiért nem vállalt?

(20.20)

Azért gondolkodjunk ezen, képviselőtársaim! Hány olyan föld volt Magyarországon, amit - most azt mondom - a koszból vakart ki a bérlője, mert egyébként nem kapott volna rá támogatást, és most sem kap, mert a helyes mezőgazdasági gyakorlaton semmit nem fogunk változtatni.

Azért engedjenek meg egy kérdést. Most nem az a spekuláció, hogy egész eddig valaki kínlódott azon a földön, most meg kicsit megnő a támogatás, meg jobb üzlet lesz ez a tevékenység, akkor gyorsan visszaveszem, majd valakivel megműveltetem - mert erről beszélnek, képviselőtársaim -, és elteszem a hasznát. Nem tudom: azt a vagyonvesztést, amit egyszer már megcsináltunk ebben az országban, most még egyszer csináljuk meg? Ugyanis most be vagyunk rendezkedve 5 millió hektár föld művelésére, nagyjából, mert ennyi van bejelentve támogatásigénylésben. Ez az 5 millió hektár le van fedve technikával. Valahol azért azokat is védenünk kell, akik 15-20 évre beruháznak, beruháztak, mert bíztak abban, hogy egy stabil rendszer alakul ki, és nem dobjuk neki őket egy spekulációs lehetőségnek. Akkor miért nem művelte eddig a földjét, ameddig, mondjuk, 65 forint volt a tej ára? Miért nem tartott tehenet például? Miért most akarja? Nem ez a spekuláció? Pontosan ez a spekuláció, és ezt kell megakadályozni.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm. Kettő percre Bodó Imre képviselő urat illeti a szó.

BODÓ IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Én úgy gondolom, államtitkár úr, hogy eddig is működött a rendszer. Nem úgy gondolom, hogy majd ezt követően, amikor az új rendszer be lesz vezetve, akkor itt minden a feje tetejére fog állni. Én ezt abszolút nem így érzékelem, és nem is vélem ezt a hibát ebben a rendszerben fölfedni. Úgyhogy nem értettem az ön gondolatait. Természetesen értem a gondolatokat, csak azt gondolom, hogy nem erről kellene megközelíteni.

Velkey képviselőtársam említette, hogy kettő év helyett egyébként az nem is kettő, hanem másfél, az egy meg nem is egy, csak fél. Azt gondolom, személy szerint legalábbis még olyan vállalkozót, földhasználót nem láttam, aki úgy vett föl hiteleket, úgy ruházott be, akár 5-10 évre úgy fejlesztett, hogy önmagát szerződésekkel nem bástyázta körül. Ha viszont ezt csinálta, akkor meg azt gondolom, hogy nem biztos, hogy a föld tulajdonosa a rendszerben a hibás. A két fél között, a földtulajdonos és a föld bérlője között, tisztelt képviselőtársaim, egy magánjogi szerződés jön létre. Azt gondolom, hogy abban a szerződésben rögzíteni kell azokat a játékszabályokat, azokat a pontokat, amelyek nem fél vagy egy évre vonatkoznak, hanem magának a földhasználónak - és itt viszont maximálisan egyetértek az államtitkár úrral - megadják azokat a garanciákat, amelyek az ő beruházásának a megtérülési idejére szólnak. No de ezt nem egy vagyoni értékű joggal kell megtenni, államtitkár úr, hanem a jognak bizonyos más eszközeivel meg lehet ezt tenni.

Itt most arról szól a vita, és abban van köztünk ellentét, hogy mi egy vagyoni értékű joggal, egy pénzben mérhető rendszernek a létrehozásával kívánjuk kvázi sakkban tartani a földtulajdonost. Kérem szépen, azzal kezdtem, és most a gondolatot azzal fejezem be, hogy ez a rendszer eddig is működött, és ezután sem fog a feje tetejére állni.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm. A további kétperces sorrend: Járvás István, Velkey Gábor, Jakab István, Bagi Béla, Ángyán József és Font Sándor. Megadom a szót Járvás István képviselő úrnak.

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Urak! Tisztelt Államtitkár Úr! Említette az előbb, hogy volt már egyszer vagyonvesztés. Gondolom, az 1992 utáni időszakra gondol. Szeretném megkérdezni, hogy milyen vagyonvesztés volt az, államtitkár úr. Az én ismereteim szerint attól, hogy egy traktor más tulajdonoshoz kerül, azzal még nem lehet fagylaltot csinálni, sem mézeskalácsot. Azt csak traktornak lehet használni. Az én ismereteim szerint az ekével csak szántani lehet, a boronával meg csak boronálni. Ami vesztés volt, kedves államtitkár úr, piacvesztés. Összeomlott a kelet-európai piac. Az igen, az volt, az nagyon komoly volt, és annak voltak gazdasági következményei, hogy kevesebb csirkét, húst lehetett előállítani. Ez megtörtént, de hogy egy traktorból, egy K700-asból fagylaltkeverő gépet lehessen csinálni, az azért nem működött, még akkor sem, ha önök ezt mondják.

Abban is megegyezhetünk, hogy a ma földet használók mindegyike nem mintagazda. Ma sem mintagazda minden földhasználó. Ezt azért ne állítsuk már itt! Ma is vannak földhasználók, akiknek parlagfüves, akiknek gyomfertőzött a földjük, aki nem jó időben végzi el a munkát. Ma is van ilyen, és nem lehet egy kalap alatt mondani, hogy a mai földbérlők mind extra jó munkát végeznek, és akik ezután akarják művelni, vagy új belépők lennének, azok meg rossz munkát fognak végezni. Ez azért erős csúsztatás és félrevezetés.

Kik is a nyertesei? Hogy lehet aprópénzre váltani ezt a vagyoni értékű jogot? Úgy, hogy valaki abbahagyja a termelést, vagy kiszáll a termelésből, vagy eladja a részvényeit. Ez a kedvezményezett kör. Aki egyébként folyamatosan termel akár mint magánszemély, akár mint gazdasági társaság, annak irreleváns ez a dolog, az nem tudja aprópénzre váltani, mert ő termelni akar, termelni fog. Csak azok juthatnak ebből aprópénzhez, pénzhez, akik kiszállnak egyébként ebből a dologból, abbahagyják a termelést, úgy is, mint részvénytársaság tulajdonosa, úgy is, mint magánszemély.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Velkey Gábor kétpercese következik. Képviselő úr!

VELKEY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Legelőször arról a kérdésről szeretnék beszélni, amit Jakab István vett elő, és ez az arányos csökkentés következménye. Úgy gondolom, hogy ez egy fontos és érdekes kérdés, és gondolkodnunk kellene azon a továbblépésen, ezt már jeleztem a bizottsági ülésen is, mert a nemzeti tartalék nagysága érdemben korlátozhatja a felhasználás lehetőségét, és bekövetkezhet az arányos csökkentés. Meg kellene nézni, hogy az arányos csökkentés esetén lehet-e életbe léptetni olyan szabályt, hogy a következő évi nemzeti tartalékból, ha az nem kerül felhasználásra, az arányos csökkentés visszapótolható-e. Remélem, érthető a javaslat. Akkor azt a veszteséget, ami az arányos csökkentés következménye, a nemzeti tartalékhoz forduló termelőknél egy évre lecsökkenti, a következő évben megkaphatják azt a csökkentést. Nem tudom, hogy ezt meg lehet-e oldani, de ez jó lenne, mert ezt a problémát részben kezelné vagy kezelhetné. Ez az egyik kérdés, amiről beszélni szerettem volna.

A másik: csak egyértelművé tenni, hogy miért mondok fél évet. Úgy szól a 32. számú javaslat, de a 31., általam megfogalmazott is így szól, a 32. Font Sándoré: "A fel nem használt támogatási jogosultság a közvetlen kifizetés iránti kérelem beadására nyitva álló határidő utolsó napját követő napon kerül vissza a törvény erejénél fogva." Ez mit jelent? A bérleti szerződés lejár általában az év végén. Májusban lehetne határidőre beadni az igényt. Ha már nincs hozzá föld, akkor az igény nem adható be, és akkor automatikusan visszakerül. December és május között fél év van, nem több idő, hanem fél év. Tény, és itt igaza van Ángyán Józsefnek, akinek le fog járni a bérleti szerződése, mert hosszabb az időtartam, az előre már puhatolózik, és kezdeményezi a bérleti szerződés meghosszabbítását egy újabb ciklussal, de a tényszerű döntés, hogy ez nem következik be, akkor történik, amikor lejárt. Vagyis a gyors cselekvés ideje valóban fél év ebben az esetben, míg a másik esetben, amelyik úgy szól, hogy két egymást követő évben fel nem használt támogatásra (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) nyitva álló határidő, ott másfél év ez az időtartam.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Jakab István képviselő úr kétpercese következik.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Remélem, nem töltöm ki a két percet, kedves elnök úr. Az államtitkár úr által elmondottakra szeretnék reagálni, nevezetesen, mi történik azokkal, akik 15 évig művelték a földet, rendbe tették, és most gyakorlatilag, ha vissza kell adni, akkor ki téríti meg az őáltaluk befektetett munkát vagy értéket. Kedves államtitkár úr, mi nem azért vitatkozunk a törvényen, hogy célszerű-e most bevezetni vagy hogy milyen feltételekkel, hanem mi azon vitatkozunk, hogy egy aránylag konszolidált viszonyok között történő gazdálkodást mindaddig, amíg nem látjuk azt a szakaszt, nem látjuk azt a megoldást, amit az Európai Unió ajánl, mindaddig, amíg nem kényszerít valami, miért kell meglépni. Azért, hogy csináljunk egy belső feszültséget, elindítunk egy hullámot, és valóban ez a belső vita generálja majd azt, hogy folyamatosan veszik vissza az emberek a földet, és mindenki rosszul jár a végén.

Államtitkár Úr! Sokkal konszolidáltabb körülmények között fel lehetne készülni a 2013-14-es versenyre, és akkor már felkészülten, addigra letisztul a helyzet. Addigra az Új Magyarország vidékfejlesztési programból gyönyörűen fel tudják készíteni a fiatalokat. Azokat, akik még gazdálkodni akarnak, lehetne segíteni, lehetne a korai nyugdíjat alkalmazni. Tehát egy konszolidált állapotot lehetne teremteni. Ezért nem értjük, hogy miért szükséges.

(20.30)

Egyébként pedig, ha arról tárgyalnánk, hogyan lehet a birtokokat összerendezni, és az egyes gazdák által művelt talajok állapotát, tápanyagszintjét hogyan lehet kompenzálni és szinkronba hozni, az egy másik kérdés. Azt gondolom, arra lenne tiszta, világos, egyértelmű válaszunk, meg még partnerség is. De hát nem a birtokrendezésről beszélünk, hanem arról, hogyan lehet bemerevíteni ezt a rossz rendszert, ami ma van. Ez a gondunk.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Bagi Béla képviselő úr!

BAGI BÉLA (Fidesz): Az államtitkár úrhoz lenne egy rövid kérdésem, lényegében költői. Tudna-e egy olyan SPS-t működtető országot mondani, ahol ilyen kaotikus birtok- és termékszerkezet-állapotok vannak, mint Magyarországon? Egyszerűen fából vaskarika ez az egész dolog. (Gőgös Zoltán: Mitől kaotikus?)

Ahhoz a kérdéshez, amit az államtitkár úr mondott, hogy ki vállalja a kockázatot. Aki mezőgazdálkodásra adja a fejét, feltétlenül kockázatot vállal, de kockázatot vállal az a földtulajdonos is, mert nem evidens, és sajnálatos módon egyre kevésbé az, hogy jó állapotban kapja vissza a földjét. Egyre kevesebbek azok a mezőgazdasági üzemek, gazdálkodók, akik tisztességes - nem jó, tisztességes - technológiát végre tudnak hajtani. (Gőgös Zoltán: Ne mondd már, Béla, ez nem igaz!) Főleg a tápanyag oldaláról. Szerencsére a támogatási rendszer megköveteli a jó kultúrállapotban tartást, de annál többet nem nagyon. Tehát az illúzió, hogy itt a mi szántóföldjeink és talajaink borzasztó jó állapotban vannak.

Tehát a földet bérbe adó is kockázatot vállal. Vagy jó állapotban kapja vissza, vagy nem. Ugyanígy, a jellegéből adódóan kockázatot vállal a termelő, aki elszenvedi a rossz időjárási körülményeket, a piaci viszonyokat, meg esetleg egy koncepciótlan állami agrárpolitikát is.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Ángyán József képviselő úr következik.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt hiszem, sokunkat megszólalásra ingerelt az, amit Gőgös Zoltán államtitkár úr nagy vehemenciával elmondott a földet bérbe vevők védelmében.

Azért nem értem én ezt a vehemenciát, mert ezzel a felszólalásával gyakorlatilag a piacgazdaságnak egy alapeszközét, a bérleti jogviszonyt támadta meg, ahol egyenlő felek szabad akaratból döntenek. Ki-ki mérlegeli a saját kockázatát. A bérbe vevő is kockázatot vállal, de nyilván, ahogy Bodó Imre képviselő úr elmondta, hát nem normális - bocsánat, hogy így mondom - az a bérbe vevő, aki mondjuk, egyéves bérleti szerződés után tíz évre ruház be a területre, amikor nem tudja, hogy neki nem lesz földje. Ha ilyen, akkor egyébként meg megérdemli, hogy tényleg rosszul járjon, ha annyira nem képes előre gondolkodni, hogy neki, hogy megtérüljön a beruházása, ahhoz tíz évre van szüksége, vagyis tízéves bérleti szerződést kell kötnie.

Ezért nem értem pontosan, államtitkár úr, hogy most akkor a bérleti rendszert magát támadja, államtitkár úr? Mert hát ez egy alapkategóriája a piacgazdaságnak, ahol mindkét fél egyenrangú felek, ki-ki a saját érdekei mentén mérlegel. Jó, ha visszamenőleg nem változtatjuk meg a játékszabályokat - jelzem, zárójelben -, mert akkor nem tudnak mérlegelni a felek. És ezt akarják egyébként önök most pontosan a történelmi bázissal csinálni, hogy visszamenőleg változtatják meg a játékszabályokat, hogy az egyik felet egyoldalú előnyben részesítsék a másik javára. Ez a piacgazdaságtól idegen. Ez az egyenlő esély elvétől idegen, államtitkár úr.

Tehát nem értem a vehemenciáját. Mert akkor tessék azt mondani, hogy kérem szépen, a bérleti jogviszony maga hibás, és a piacgazdaság maga nem működik, ahol egyenrangú felek egymással alkut kötnek, megállapodnak, az egyik bérbe ad, a másik bérbe vesz. Itt nincs olyan, hogy ki téríti meg neki a kockázatát! Hát ő maga eldönti, hogy milyen kockázatok mellett veszi bérbe a földet, vagy nem veszi bérbe a földet. Ne tessék bérbe venni a földet, hogyha nem elviselhető a kockázat! De ne tessenek szíves lenni a mi pénzünkből, az állam közös pénzéből (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), a mi adónkból ezt a bizonyos kockázatot átvállalni a piaci szereplőktől! Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Újabb kétperces, Font Sándor képviselő úr.

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Délután volt egy kérdés, elhangzott itt a parlamentben, a Zalabaromfi krachjáról, csődjéről szólt. Ott a kérdező fideszes képviselőtársunk, polgármester úr azt kérdezte a minisztériumtól, hogy tud-e segíteni ebben a nagyon nehéz helyzetben, mit lát, mit tett az elmúlt három hétben, mert már egyszer kérdés volt. (Gőgös Zoltán: Nem igaz, nem ezt kérdezte.)

Államtitkár úr akkor azt mondta: kérem szépen, az államnak ehhez semmi köze. Két magánjogi szerződés: egy felvásárló, egy feldolgozó meg egy beszállító. Mi közöm van nekem ehhez, államnak, mit vár tőlem a képviselő? Semmit. Ez volt két órával ezelőtt az államtitkár úr válasza. Most pedig itt azt állítja, hogy abban a magánjogi szerződésben, amiben földtulajdonos és földbérlő egy polgári törvénykönyv alapján létrejött jogviszonyban majd újra megegyezik, ön azt állítja, hogy nem, itt be kell avatkozni súlyosan, mégpedig az SPS-törvénnyel súlyosan be kell avatkozni a bérlők javára!

Tessék mondani, itt az állam miért avatkozik be? Hogyan tetszett két óra alatt logikát váltani? Egyik esetben elhárítja magától, hogy magánjogi szerződés, mi köze ehhez az államnak, a másik oldalon pedig tűzzel-vassal védi a földbérlőket az ellenük vélt - ön által csak vélt - esetleges kellemetlen hatásoktól, amit mi próbálunk itt érzékeltetni, hogy nem igaz, mert ezek az ön által vélelmezett negatív hatások már bekövetkezhettek volna az elmúlt húsz évben, de nem következtek be, államtitkár úr.

Tehát önök felvázoltak egy nem létező problémát, erre a nem létező problémára hivatkozva megalkotnak egy Európában, a csatlakozó országokban nem használt támogatási rendszert, az SPS-t, és ezzel nyilvánvalóan csak az a cél, amit mi már többször elmondtunk: 450 milliárd forintot oda kell adni egy szűk érdekcsoportnak. Nem tudok már más választ erre adni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ha ön a saját logikája szerint végigfuttatná ezt a történetet, amit délután ön itt tökéletesen kifejtett.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Kettő percre Gőgös Zoltán államtitkár úr következik.

GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Hát nem tudom, mi köze van a Zalabaromfinak az SPS-hez, de azért annyit hadd mondjak, képviselő úr, hogy én azért válaszoltam a képviselőtársamnak egy kicsit talán keményebben, mint ahogy szoktam, mert nagyon-nagyon durva támadást intézett a médiában pénteken a minisztérium ellen. Erre én azt mondtam, hogy nem az a megoldás, hogy a médiában üzengetünk egymásnak, és ezt komolyan gondolom.

Hogyha a megyei önkormányzatnak van 1,5 milliárd forintja arra, hogy földet vásároljon, akkor egy helyi önkormányzat, ha felelősséget érez, akkor szálljon be abba a cégbe. Ő megteheti, és semmiféle retorzióra nem számíthat. Nem láttam azt leírva - mert ő utalt rá, hogy jelezték, hogy ők is segítenének -, hol van leírva, hol írták le, hol hozták meg azt a döntést, hogy önök 300 millióval megsegítik a céget. Minden további nélkül meg lehet tenni, képviselő úr! Csak az nem megy, hogy én hárítom tovább a felelősséget, mert a polgármester... Sajnálom, hogy előjött ez a téma, mert nincs itt, nem tud rá válaszolni. De ő mindent jogilag, jogszerűen megtehet. Az állam meg nem teheti meg, mert azonnal eljárást kezdenek ellenünk az Európai Unióban, bármilyen beavatkozást teszek két magáncég vitájában. Az önkormányzat meg akármikor szerezhet tőkeemeléssel tulajdont egy bármilyen magáncégben. Tehát erre válaszoltam.

Úgyhogy attól nem megy előbbre az ügy, hogyha egymással szórakozunk a médiában. Én nem szoktam sajtótájékoztatót tartani ilyen ügyekben, hanem azt is mondtam, hogy a miniszter úr éppen akkor tárgyalt a cég vezérigazgatójával, holnap meg a CIB-bel. De semmi garancia nincs arra, hogy meg tudjuk győzni. Milyen kemény tárgyalás volt almaügyben? A termelők megsegítéséről volt szó, és volt egy közös akarat. Itt meg arról van szó, hogy bármi nem sikerül, az az állam sara, ha meg valami jó, ahhoz meg semmi közünk.

Ezért válaszoltam indulatosabban, hogy szeretném leírva látni azt a határozatot, amit hozott a zalaegerszegi önkormányzat, vagy akár a megyei is. Megteheti, ha már kötvényt bocsátunk ki százmilliárdszámra, akkor bocsássunk ki, és mentsük meg az összes munkahelyet. Ott a kezében a fideszes önkormányzatoknak ez a lehetőség.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm. Emlékeztetem a képviselőtársaimat, hogy a részletes vita első szakaszában az ajánlás 1-23. pontjaira tessék megtenni az észrevételeket.

Kettő percre megadom a szót Örvendi László József képviselő úrnak.

ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF (Fidesz): Elnök úr, egy rövid reagálásom lenne először Velkey képviselő úr felé. Még mindig nem értem a féléves terminust, mert szerintem itt valami porszem vagy szálka került a féléves terminus fogaskerék-logikájába. Hiszen ha 2008 novemberében lejár egy bérleti szerződés, az után a támogatást nem 2009. május 15-én kéri, hanem még abban az évben. Mindig tárgyévi támogatást igénylünk. Tehát nincs féléves csúsztatás. Nem lehet! Nincs féléves időkorlát ebből a logikából kiindulva.

(20.40)

Államtitkár úrnak csak annyit szeretnék mondani a bérlők védelmével kapcsolatban, hogy nincs olyan bérleti szerződés, amelyben ne szerepelne, ha nem is szó szerint, az, hogy a bérlőnek a jó gazda gondosságával kell eljárnia a föld művelése során, és megfelelő kultúrállapotban kell visszaadnia azt. A szerződés megírásakor vállalja ezt a feladatot. Nem azért veszi bérbe, hogy ezt a kitételt is teljesíteni tudja, hanem arra spekulál - itt most jó értelemben mondom a spekulációt -, hogy talán jövedelmet is tud termelni. És ha sikerül neki jól gazdálkodni, akkor jövedelmet termel, és ez az ő "jutalma". De ne az legyen a jutalma ezért, hogy most megajándékozzuk a vagyonértékű joggal. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Bodó Imre képviselő úr kétpercese következik.

BODÓ IMRE (Fidesz): Elnök úr, köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Rövid szeretnék lenni, és úgy szeretném saját felszólalásaimat összefoglalni, hogy közel húsz éve ez az ország szabad ország, a benne élő polgárok szabad polgárai ennek a szabad országnak, és minden egyes vállalkozó, aki vállalkozást kíván indítani, szabadon vállalkozhat, lehetőleg egyenlő versenyhelyzetek mellett. Azt gondolom, hogy az általam felvetett bázisév problémája, ami visszamenőleges, az az eddig elmondottakat üti. Ebben a pillanatban ez már nem egy szabad ország, nem szabadok a polgárok, nem egy szabad vállalkozási helyzetben létrejövő szerződés, hanem egy visszamenőlegesen, nem ismert időpontban megállapított bázisév. Ez tőlem lehetne a 2000-es év is, mert az ugyanilyen rossz.

Ha a vagyonértékű jogot nézem, az pedig keményen és határozottan ebbe a szabad ország szabad polgárainak szabad vállalkozása menetébe beleszóló és a törvény erejét használó rendszer, amellyel felborítom az általam elmondott szabadságjogokat. Úgyhogy, államtitkár úr, úgy gondolom, nem biztos, hogy az eddig működött rendszer jó volt, de az önök által elképzelttől messze jobb. Ha pedig a mostani rendszert jobbá szeretnénk tenni, akkor kiállok azon véleményem mellett, hogy a bázisévet, ha ez egy szabad ország, előre kell megszabni, látnia kell a polgárnak, látnia kell a földtulajdonosnak és a bérlőnek, mert csak akkor lehet tiszta versenyhelyzetet teremteni, ha tiszta viszonyokat teremtünk.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót hatperces időkeretben Font Sándor képviselő úrnak.

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a blokkban több módosító indítványt jegyzek több képviselőtársammal. Három témakörben szeretnék érvelni. Az egyik, amely a módosító indítványaink egész filozófiáját áthatja, a bevezetés dátuma. Vajon most kell-e, 2009-ben, ilyen felkészületlenül, ilyen időszakban bevezetni, amikor az Európai Unió súlyos kritikával illette az egész agrártámogatási rendszert, amely, mint tudjuk, valószínűleg bíróságon fog végződni. Erre a rogyadozó rendszerre építjük rá a még teljesen ismeretlen rendszert.

A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség két változatban javasolja, hogy ne 2009-ben kerüljön bevezetésre ez a rendszer. Az egyik változat az Unió által megengedett maximális határidő kitolása, a 2013-ban való bevezetés, a másik változat 2010. Nem titkolom, minden parlamenti frakció megkapta az Agria Fiatal Gazdálkodók Szövetségének gondolatmenetét a beterjesztett törvényjavaslatról. A sok-sok megfontolandó javaslat közül az egyik az volt, hogy legalább egy évvel halasszuk el, álljon már talpra az egész rendszer, ismerje meg bérlő és tulajdonos, hogy milyen viszonyok között működik majd a következő években az agrártámogatási rendszer, ennek függvényében kössék meg a magánjogi szerződéseket, minden egyebet. Tehát tisztában legyen azzal mind a két fél, hogy mi következik be. Nos, ezen indítványaink közé tartozik a 14., a 18. és a 20., illetve a többi, dátumot módosító indítvány is ezeket jelzi többek között.

Indítványaink egyik lényeges pontja azonban, amit európai uniós kifogás illet, az, hogy vajon jogosultak-e azok a támogatást igénylők a földhasználatra, akik jelenleg bejelentették, hogy ők a földet használják. Ezért a 23. számú indítványunkban azt javasoljuk, hogy minden évben, amikor valaki bejelentkezik támogatási jogosultságra, igazolja, hogy annak a földnek ő jogos használója. Vagy azért, mert tulajdonos, akkor nagyon egyszerűen, tulajdoni lappal, vagy azért, mert a földnek bérleti vagy egyéb jogon, szívességi vagy bármilyen jogon használója, akkor pedig a tulajdonos vagy tulajdonosok is igazolják ezt le, például a bérleti szerződéssel. Na most, ezt a kormány elutasította.

Ehhez súlyosan kapcsolódik az a véleményem szerint az európai joggyakorlatban egyedülálló magyar álláspont, amit Gőgös Zoltán minden földhivatal vezetőjének eljuttatott a múlt héten. Láthatólag azzal a kérdéssel nem tudnak megbarátkozni, de megoldani sem, hogy mit tegyünk az osztatlan közös tulajdonokkal, ha egyszer netán le kell igazolni a földhasználónak, hogy jogosan használja-e a sok-sok tulajdonos által birtokolt, nagy területű termőföldet. Erre már most megpróbálnak előreszaladni, pedig az uniós vizsgálatnak jelentős része és buktatója is lesz, tartok tőle, ha ezt nem tesszük rendbe. Ezért Gőgös Zoltán előreszaladva, nagyon rafinált fordulatokkal azt állítja, és erre egy tájékoztatást ad minden fővárosi és megyei hivatalvezetőnek, hogy "földhasználati nyilvántartási eljárásban nem követelhető meg, hogy a földhasználati bejelentéshez a haszonbérlő valamennyi tulajdonossal aláírt szerződést csatoljon". (Örvendi László József: Ilyen nincs!)

Magyarul arra utasítja a földhivatalokat, hogy ha néhányan valamit aláírtak, osztatlan közös tulajdonosok sokasága közül valakik, akkor azt fogadják be, és igazolják le, hogy ők jogos földhasználók. Ők ezt egyszerű szótöbbséggel is elégségesnek találják. Tartok tőle, hogy ha ez netán jogszabályon alapulna, akkor sem állná ki az alkotmányosság próbáját. De így, hogy államtitkár úr gondolt valamit, és ezt leírja az összes megyei és a fővárosi földhivatal vezetőjének, majd pedig a levél legvégén, ez a csattanója, azt mondja, levezetve az érthetetlent, hogy őszerinte miért jogos az, ha csak néhányan bejelentik a földhasználati jogosultságot: "Jelen levelemben foglaltak az önálló jogalkalmazóként eljáró földhivatali eljárást illetően kötelező erővel nem bírnak, és nem jelentenek hivatkozási alapot."

Tessék mondani, akkor miért tetszett ezt írni? Akkor miért nem fogadják el a 23. számú indítványunkat, amelyben azt kérjük, hogy legyenek szívesek, jelentsék be az igényükkor azt is, hogy vajon milyen jogcímen jogosultak ők a támogatás megigénylésére? De láthatólag önök nem azért utasítják el, mintha ez egy rossz felvetés lenne, hanem azért, mert tudjuk, hogy a másfél-kétmillió hektár osztatlan közös tulajdon jelenlegi használói nem tudnának elszámolni a jogosultsággal. És itt visszajön az összes probléma, amiről ma este beszélünk, hogy ki milyen jogcímen, kinek a földtulajdona után jut hatalmas értékű vagyoni joghoz. Úgyhogy kérem képviselőtársaimat, hogy esetleg ezt a 23. indítványt, majd amikor a parlamenti szavazásra kerül sor, támogassák.

Azt gondolom, hogy egy technikai indítványt is érdemes megfontolni a sok-sok elméleti mellett. Ez a 19. számú indítványunk. Már csak azért is, mert rossz tapasztalataink vannak arról, amikor a kormány önhatalmúlag állapít meg valamilyen egységértéket. A 19. számú módosító indítvány azt javasolná, hogy miután ki kell osztani a támogatási jogosultság egységértékét euróban, mégpedig az első alkalommal történő kiosztásnál, ezt a kormány úgy szeretné megtenni erre a törvényjavaslatra alapozva, hogy majd a határozat indoklásában tájékoztató adatként közli. Mi ezt nem szeretnénk, mert akkor úgy járnánk, mint a jelenlegi gazdák, akiktől jogtalanul elvettek 25 milliárd forintot a földalapú támogatásból, ezért egyértelműen azt kérjük, hogy határozatban állapítsák meg ezt az értéket.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni hatperces időkeretben. (Nincs jelentkező.) Nem. Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a részletes vita második szakaszát az ajánlás 24-52. pontjaira: ez a pénzügyi fedezet és a támogatások elosztása. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni hatperces időkeretben. Igen, megadom a szót Kékkői Zoltán képviselő úrnak, Fidesz.

(20.50)

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A részletes vita e szakaszában a 45. számú módosító javaslatunkhoz szeretnék hozzászólni. A 45. számú módosító javaslat értelmében a törvényjavaslat 20. § (1) bekezdése módosulna, valamint azzal összefüggésben, annak elfogadása esetén bizonyos határidők is. Már az általános vita során is említettem, hogy olyan módosító javaslatot nyújtottunk be, amely csak 2013 után tenné kötelezővé az SPS bevezetését. Az Európai Parlament 2007. március 29-i üléséről készült jegyzőkönyvből kiderül, hogy az új tagállamok többsége ameddig lehet, folytatni szeretné a SAPS alkalmazását, mivel az egységes gazdaságtámogatási rendszerre, az SPS-re való átállás igen jelentős adminisztratív és technikai terhekkel jár. Úgy gondolom, ez nálunk sincs másképp.

Az Európai Unió honlapján pedig a következő olvasható: "Elmozdulás a történeti alapú kifizetésektől. Egyes tagállamokban a mezőgazdasági termelők számára nyújtott támogatásokat a számukra egy adott referencia-időszakban kifizetett támogatások alapján számítják ki. Más tagállamokban a kifizetések regionális alapon meghatározott hektáronkénti összegek. Az idő múlásával a történeti alapú modell alkalmazása egyre nehezebben indokolható. Ennek megfelelően a Bizottság javasolja a tagállamoknak, hogy biztosítsák a lehetőséget egy nagyobb mértékben átalányalapú rendszerre való áttérésre." Az egységes területalapú támogatási rendszer, a SAPS meghosszabbításánál a következőket írja: "Az EU tizenkét új tagállama közül tíz az egyszerűsített egységes területalapú támogatási rendszert alkalmazza. Ez az eredeti elképzelések szerint 2010-ben hatályát vesztené, de a Bizottság a rendszer 2013-ig való meghosszabbítását javasolja." Ezek a megállapítások teljesen összhangban vannak az általunk benyújtott módosító javaslattal. Egyúttal felmerül a kérdés, kinek az érdeke, hogy nálunk már 2009-től áttérünk az SPS-re.

Egy másik dolog, ami szintén indokolttá teszi módosító javaslatainkat, az osztatlan közös földtulajdon problémája; ma már szó volt róla. Hamarosan tárgyaljuk a 2007. évről szóló agrárjelentést, ami kárpótlás, részarány-földtulajdon kiadása, osztatlan földtulajdonok kimérése alcím alatt megállapítja, hogy 2007-ben 1324 darab, 24 984 hektár összterületű földrészlet földmérési és mezőgazdasági szempontú előkészítése történt meg csupán. Ilyen tempó mellett a másfél millió hektárnyi osztatlan közös tulajdont körülbelül hatvan év alatt lehet megszüntetni. Márpedig célszerű lenne az SPS bevezetése előtt ezt a dolgot is rendezni. Font Sándor képviselőtársam egyik módosító javaslata is éppen az osztatlan közös földtulajdon kimérését gyorsítaná fel, de még az ő elgondolásával is több évet venne ez igénybe.

Kormánypárti oldalról gyakran elhangzik az az érv, hogy ezzel elaprózódnak a gazdaságok, ami szerintük nemkívánatos. Viszont ellentmond ennek az a tény, hogy a 27 tagú EU gazdaságainak átlagos mérete mindössze 11,5 hektár. Az EU gazdaságainak csupán 5 százaléka nagyobb ötven hektárosnál, és az EU fogalmai szerint ezek már nagygazdaságok. Összefoglalva: az EU-ban túlnyomó többségben vannak a családi gazdaságok. Szerintünk célszerű lenne minél előbb megszüntetni az osztatlan közös földtulajdonokat, nem kellene félni annyira a családi gazdaságoktól, és csak azután bevezetni az SPS-t.

Az elmondottak figyelembevételével kérem képviselőtársaimat módosító javaslatom támogatására. Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Font Sándor képviselő úr hozzászólása következik.

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a szakaszban találhatjuk azt a módosító indítványt, amely az egyik súlyponti kérdésre próbál egy lehetséges megoldást adni: ki jogosult a támogatási jogosultság mint vagyoni jog megszerzésére, hogyan mozogjon, ki meddig, milyen időszakig birtokolhatja, és itt jön elő az egy év, két év, másfél év, fél év kérdésköre.

A 31. számú indítványban tesszük meg azt a nagyon egyszerű javaslatot, amelynek az a lényege, hogy minden évben, amikor valaki bejelentkezik a támogatási jogért, a rendszer megkérdezi tőle, hogy mennyi földje van és mennyi támogatási jogosultsága. Ha több a támogatási jogosultság, mint a felmutatott föld, akkor a felesleg automatikusan beleesik, belehullik a nemzeti tartalékba. A másik oldalon viszont várhatóan lesznek olyan földtulajdonosok, földhasználók - inkább így nevezném, mert ebbe értsük bele a bérlőket is és a tulajdonosokat is -, akiknek valamiért került a birtokukba az elmúlt egy évben olyan földterület, amely után nincs támogatás. Ezek a földhasználók ugyanezen automatizmus rendszeréből, a nemzeti tartalékból kaphatnák meg értelemszerűen azt a feleslegessé vált vagyoni jogi értékű támogatást, amit behullajtott a rendszer azoktól, akiknek még van támogatási jogosultságuk, de azt földdel nem tudták aktiválni.

Hogy kik kaphatnak és milyen módon, azt a 25. számú módosító indítvánnyal szerettem volna érzékeltetni. Mindenki, aki megfelel a törvényben előírt feltételeknek - és önök most szigorítják a gazdálkodás feltételeit, vagy végzettséggel, vagy egyéb feltétellel; azért majd erre is figyeljünk oda, de azt mondjuk, hogy rendben -, az jogosult legyen e támogatás igénylésének a lehívására a nemzeti tartalékból.

Sajnálom, hogy Velkey Gábor képviselőtársam éppen nincs a teremben, mert látom, hogy ő moralizál azon a kérdésen, hogy ez fél év, egy év vagy másfél év legyen. És jól teszi, őszintén mondom, látszik, hogy foglalkozik vele, átéli azt, amit egy gazdálkodó szempontjából nézünk. De tartok tőle, hogy egyben téved. Az a javaslat, amit ő megemlített, hogy minden év bejelentkezésekor nézzük meg, a rendszerben kinek van feleslege és az hulljon bele a tartalékba, nem féléves időszakra vonatkozik. Miért nem? S itt szeretném ezt bizonyítani. Azért nem, mert ez a földhasználó az év május 15-ig egyszer már bejelentkezett és leigényelte a támogatást a jogosultsága után. Tehát neki innentől kezdve egy éve van arra, hogy miközben tudja, ugyanazon év végén lejár a bérleti szerződés, s miután leigényelte május 15-én az az évre vonatkozó támogatási lehetőséget, máris egy év áll rendelkezésére, hogy tudja, év végén lejár a szerződése. Jó lenne megkérdezni a földtulajdonost, kedves barátom, ez van, én az idén még leigényeltem, és joggal tettem, mert még volt földem, de mire számíthatok öntől mint tulajdonos a következő év május 15-ig, mert december 31-én lejár a bérleti szerződésem.

Tehát nem igaz az, hogy ez a rendszer féléves lenne. Ezért nagyon sajnálom, hogy Velkey Gábor képviselőtársam nincs itt, de ezt a logikai érvelést majd magánszemélyként is el fogom neki mondani. Egy év áll rendelkezésére a földhasználónak, ha netán a bérleti szerződés lejártához közelít, hogy elgondolkozzon azon, hogyan tarthatja meg ezt a jogviszonyt.

Természetes - mint ahogy az előző vitában már többször érveltem amellett és szilárdan szeretném képviselni ezt az álláspontot -, hogy a tulajdon, a tulajdoni jog erősebb, mint a bérleti jog. Ezt ne tessenek felülírni egyetlenegy törvénnyel se, mert ez az Alkotmánybíróság előtt mindig el fog bukni. Ebből adódik, hogy ha lejárt a bérleti szerződés, ha van SAPS, ha van top up, meg ha van SPS, az akkor is lejár, és előkerül újra az az egyezkedési helyzet, hogy vissza tudom-e bérelni a földet, illetve hogy érdemes-e visszaadni annak a földet, aki eddig bérelte, és ha a jó gazda gondosságával művelte, akkor a tulajdonos nem is aggódik, hanem azt mondja, hogy adjuk vissza neki, nézzük meg, hogy milyen az aktuális piaci ár. Közismert, hogy a tulajdonos nem tarthatja meg a támogatási jogosultságot, ugyanazon okok miatt, amiket a módosító indítványban javasolok, hanem automatikusan a használóé lesz a jogosítvány.

(21.00)

Tehát nem került erősebb pozícióba a földtulajdonos sem, de nagyon lényeges, a mi logikánk szerint a földhasználó sem került előnyösebb pozícióba, mint a földtulajdonos, marad a kiegyenlített pozíció. Indítványomnak ez a lényege.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ángyán József képviselő úr hozzászólása következik.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ebben a szakaszban két vagy talán inkább három kérdéskörhöz szeretnék hozzászólni. Az egyik a hatályba léptetés kérdése, amiről Kékkői képviselő úr is beszélt a 45. módosító indítvány kapcsán, a másik a bázisidőszak kérdése ismételten és még egyszer, illetve az a javaslat, ami mellett Font Sándor képviselő úr a 31. módosító indítvány kapcsán érvelt, én is szeretnék ehhez néhány gondolatot hozzátenni.

Ami a hatályba léptetést illeti, szeretnék amellett érvelni, hogy miért is jó ez a módosító indítvány, és miért kellene kitolni a hatálybaléptetési időszakot. 2004-ben vezettük be Magyarországon az új típusú európai földalapú támogatási rendszert, a SAPS top upot. Emlékszünk még arra, nem volt ez olyan távol, hogy milyen konfliktusok árán sikerült azt is bevezetni, merthogy nem volt kész a rendszer, másfél évig semmiféle támogatást nem tudott fizetni a tárca, merthogy nem készült fel erre a dologra. Nem akarom emlékeztetni az államtitkár urat vagy a jelenlévőket, hogy ez milyen típusú konfliktusokhoz vezetett, mert valószínűleg az emlékeikben még élénken él az a háromhetes gazdademonstráció, amely részben épp azért jött létre, mert nem működött a rendszer. Nem hiszem, hogy bárkinek érdeke lenne úgy bevezetni egy rendszert, merthogy most sincs kész a rendszer. Alig szokták meg a gazdák azt, és kezdik megtanulni, a tárca is kezdi megtanulni, hogy hol voltak a hibák a rendszerben, és korrigálja, a gazdák is kezdik érteni, hogyan kell igényelni.

Ehhez idő kell, államtitkár úr. Most, hogy kezdenék megszokni ezt a rendszert, egyszer csak fogjuk, és kihajítjuk, és egy olyan rendszert vezetünk be, amiről még semmit nem tudnak, ráadásul nincs meg a földnyilvántartási háttere. Ezt tisztességes földnyilvántartás, a földhasználat nyilvántartása nélkül egyszerűen nem lehet megcsinálni, nemcsak az osztatlan közös tulajdonok körüli zűrzavarokat, hanem a földbérleti viszonyok körüli, a föld művelése körüli problémákat is ide lehet hozni, a földnyilvántartási rendszerünk hibáit ide lehet hozni, ami kódolja, hogy ennek a 2009. évi bevezetésnek megint hasonló következményei lesznek, mint amilyennel a 2004-2005. évi időszakban is szembesültünk.

Másrészt szögezzük le: senki az égvilágon nem kötelez bennünket arra, hogy bevezessük (Gőgös Zoltán: De nem is tiltja!), legalábbis 2013-ig az Európai Bizottság is deklarálta, semmi nem kötelez bennünket arra, hogy bevezessük ezt a rendszert.

Harmadszor: ráadásul nem is tudjuk, merre fog változni a közös agrárpolitika, lehet, hogy visszatér oda, ami a SAPS és a top up rendszer volt, ezt nem tudja megmondani senki, még azok sem, akik járnak Brüsszelbe. A Bizottság sem tudja megmondani.

Tessék mondani: ilyen körülmények között miért kellene bevezetni egy teljesen új rendszert? Szokták mondani, az újak közül van két ország, amelyik csatlakozott. A régieket ne tessenek mondani, mert a történelmi bázis és a történelmi birtokstruktúra másképp néz ki (Font Sándor: Nekik kötelező volt!) Az egy más kérdés volt. Ott stabil földbérleti, földtulajdonosi birtokszerkezet alakult ki, itt épp nem erről van szó.

Az nem hivatkozási alap, hogy Ausztriában is ilyen történelmi bázis alapján történt a dolog. Ausztria más történelmet élt meg, államtitkár úr, ezt nem kell itt mondani! Málta és Szlovénia talán nem meghatározó mezőgazdasági ország, merthogy ez a két ország csatlakozott a bent lévőkhöz, a többiek nem. Vajon miért nem csatlakoztak a többiek?

Szögezzük le, hogy ebben a rendszerben nincs több pénz, sőt ismerősek azok az adatok, amelyeket az Agrárgazdasági Kutató Intézet közzétett, hogy milyen módon járnak rosszul az ágazatok ettől a rendszertől. Most nem akarom felsorolni Udovecz Gábor táblázatából az adatokat. (Gőgös Zoltán: Jót is mondtak!) Önök pontosan tudják, a GOF-növényesek is rosszul járnak, ha az SPS-t bevezetjük. Az önök kedvenc kategóriái is rosszul járnak. Nem tudom, egyébként tudják-e, hogy ők is rosszul járnak ezzel a rendszerrel. A bérleti viszonyokat ráadásul nem módosítja, mert nem azzal függ össze. Ahogyan eddig is vagy stabil volt a bérlő földbérlete, vagy nem, ettől ez nem változik meg. Ugyanúgy vagy megkötik vele újra a szerződést, vagy nem, erről már elég hosszasan beszéltünk.

Summa summarum: egyrészt azt szeretném a 45. módosító indítvány mellett felhozni, hogy ezek azok a fő érvek, amelyek meggondolásra intenének bennünket, és azt mondatják velem, hogy talán ezzel nem kellene ilyen vehemensen foglalkozni.

A másik a bázisidőszak kérdése a 32., 33., 34. módosító indítványokkal kapcsolatban. Érzik képviselőtársaim, és itt különböző frakciókból javasolják, hogy az az egy év bizony problémás, sok szempontból támadható, a 2006. év sok szempontból esetleges, és nem feltételezek senkiről semmi rosszat, de az államtitkár úr is pontosan tudja, ilyen helyzetben könnyen előfordulhat, hogy aki mégiscsak hozzájutott információkhoz, az elképesztő előnybe került, hogyha egyetlen évet kijelöltünk, a többség erről mit sem tudott, és mégis voltak vagy lehettek olyanok, akik erről tudtak, ha voltak ilyenek (Herbály Imre közbeszól.) Példákat ha kér, Herbály képviselő úr, ide fogjuk hozni azokat a példákat, mondjuk, nagy tételben állattartásra spekuláló tőkebefektetők, voltak ilyenek, akik így szereztek kvótát, és erre bázisjogosultságot fogunk kiosztani. Tehát megfontolásra javasolnám a 32., 33., 34-est, ami a 2006., 2007., 2008. évi időszakot, hároméves időszakot tekint bázisnak.

Végül, de nem utolsósorban nagyon megfontolandónak gondolnám azokat a javaslatokat, amelyeket Font Sándor képviselő úr a 31. módosító indítvány kapcsán elmondott, vagyis minden évben a támogatásigényléssel együtt igazolni kelljen a föld meglétét bérlet vagy tulajdon formájában, és az kapja a támogatási jogosultságot, akinél ott a föld. Ugye, önök is azt mondják, hogy a föld használójáé legyen. Ez minden évben történjen meg, és semmi gond! A támogatás igénylésével együtt igazolja a föld bérletét vagy tulajdonviszonyát, és ez alapján megkapja a jogosultságot.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. A következő hozzászóló Örvendi László József képviselő úr.

ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a szakaszban a 29., 37., 41., 42. és 52. pontokban ajánlottam a törvényjavaslatot módosítani. Ebben alapvetően a 41. ajánlási pont a kivétel, amely technikai ajánlás volt, ez el is lett fogadva teljes egységben a bizottság részéről.

Abban a logikában állítottam fel a pontjaimat, hogy vagyoni értékű jog ne keletkezzen. Itt a 29., a 37. pontban mindenütt a jogutódlás, az öröklés, az eladási lehetőségek szabályozását vettem ki a törvényjavaslatból, abból a logikából kiindulva - még egyszer mondom -, hogy vagyoni értékű jogot ez a támogatási rendszer nem keletkeztet. Tehát ha nincs vagyoni értékű jog, akkor azt nem kell örökölni, nem kell eladni, ideiglenesen átengedni. Összességében a támogatást megkapja a föld használója, de vagyoni értékű jogot nem keletkeztet.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni a hatperces időkeretben. Igen, ketten is jelzik.

Megadom a szót Jakab István képviselő úrnak.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Két módosító indítványt szeretnék a figyelmükbe ajánlani. Az egyik a 44. számon benyújtott indítvány. Ez a 20. §-t módosítja, mely szerint a törvény 2009. évi bevezetését 2013-ra javasolja módosítani. Az indokokat szeretném ehhez felsorakoztatni.

Előttem már többen elmondták, hogy az Európai Unió semmilyen kényszerítő körülményt nem fogalmazott meg számunkra.

(21.10)

Magam ott voltam azon az uniós bejelentésen, ahol a health check keretében az Európai Unió főbiztos asszonya egyértelművé tette, hogy nem is javasolják, mert pontosan tudják, hogy több újonnan csatlakozott ország nem készült még fel az alkalmazásra, és az Európai Uniónak nem érdeke az, hogy az egyes tagállamokban komoly feszültségek keletkezzenek, mert a közös agrárpolitikát 2014-től úgy szeretnék alkalmazni, hogy az valóban minden egyes tagállamban megfelelő módon működjön, hisz nekünk még a WTO döntéseivel is számolnunk kell, amennyiben a megállapodás létrejön. Tisztelt Országgyűlés! Tehát kényszer nincs.

Milyenek az itthoni viszonyaink? Ez a rendszer, amelyik most a jelenlegi állapotokat merevítené be, hosszabb távon komoly károkat okoz. Miért? Az előbb már szóba került, az indoklásomban a bizottsági vitán is elmondtam, itt is meg szeretném erősíteni, hogy hatalmas elméleti viták folynak arról, hogy milyen a magyar birtokrendszer, milyen a birtokméret. Nem azzal van a baj, államtitkár úr, tisztelt képviselőtársaim, hogy az átlagos birtokméret kicsi, azzal van a baj, hogy a parcellák mérete, amiből egy-egy gazda birtoka összeáll, nagyon kis területeket foglal magában, ráadásul ezek egymástól távol vannak, és bizony ezeket versenyképesen művelni nagyon nehéz. És ez vonatkozik, tisztelt képviselőtársaim, a kisüzemekre, a közepesekre és a nagyüzemekre is, mert a nagyüzemek is éppen úgy mennek 5-10 hektáros területet művelni a 150-200 lóerős gépekkel, mint ahogy ugyanezt teszi most már egy-egy kisebb gazdaság.

Tehát a mi álláspontunk ebben a kérdéskörben az, hogy addig ezt a rendszert bemerevíteni, amíg nem történik meg legalább valamilyen szinten a birtokok rendezése, ésszerűtlen. Nem jó senkinek, többen elmondták, ezért szeretnénk mi is elhalasztani a bevezetést, mert még nem tudjuk pontosan, hogy 2013-ig az Európai Unió közös agrárpolitikája hogyan alakul, hogyan alakul majd a 2014-21-re vonatkozó időszak az Európai Unióban, akkor majd milyen támogatási rendszer lesz. Nekünk arra kellene felkészülni.

Több uniós érdek-képviseleti vezetővel és országgyűlési képviselővel egyeztetve azért elég régi kapcsolatrendszerben működünk. Megkérdeztük a lengyeleket - meghatározóak az Európai Unión belül -, megkérdeztem a cseheket, szlovákokat: ti miért nem alkalmazzátok? A válasz világos volt: fel akarunk készülni a versenyre. Amíg mi egy általunk igazán nem átlátható, a várható hatásait nem ismerve, egy új rendszert akarunk bevezetni, és egymással vitatkozunk, addig ők készülnek a versenyre. Államtitkár úr, nagyon határozottan meg kellene ezt fontolni. Nincs több pénz a rendszerben.

Többen hivatkoztak az Agrárgazdasági Kutató Intézet táblázatára. Magam is csak ezt tudom jelezni, és azt is hozzátenném, hogy már a health check keretében ismert annak a szabálynak a tervezete, amely szerint az összes uniós támogatás 10 százalékát föl lehet a nemzeti kormányoknak használni az általuk meghatározott célra. Államtitkár úr, ez pontosan elegendő lenne azon állattenyésztési ágazatok részére, amelyeket segíteni akarunk, ugyanakkor jobban járnának a növénytermesztők is, még a GOF-növényt termesztők is, de még a puha ágazatok szereplői is, a sertés-, a baromfitartók, mert a területen keresztül az abraktakarmányt olcsóbban tudják megtermelni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Államtitkár úr, nincs egy átfogó stratégia.

Talán még egy fél gondolat - elnézést kérek, elnök úr -, csak a másik ponthoz annyit hadd fűzzek hozzá, hogy 15 rendeletben kívánják a részleteket meghatározni. Ebben a 15 jogszabályban, azt gondolom, ismernünk kellene, hogy milyen megoldásokat javasolnak, mert addig biankóban ezt elfogadni (Az elnök ismét csenget.), azt gondolom, képtelenség.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. Font Sándor képviselő úr hozzászólása következik.

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a szakaszban a 33. és a 34. indítványt szeretném támogatásomról biztosítani. Az egyiket az SZDSZ részéről Velkey Gábor jegyzi, a másikat jómagam nyújtottam be. Ennek a lényege, hogy a már sokat vitatott önkényes egyéves bázisév-kijelölést helyettesítsük egy három évre széthúzódó és átlagolásra lehetőséget adó bázisévátlaggal, ez pedig szerintünk a 2006., 2007. és 2008. év lehetne.

Nagyon sok érv elhangzott a jelenlegi törvénytervezet legkritikusabb pontjairól, az egyik éppen ez a bázisidőszak. Ennek várható aspektusát és az ezzel való élés-visszaélés variációit Ángyán József képviselőtársam most is és már ezelőtt is többször éreztette és kifejtette.

Ugyanehhez a logikai körhöz tartozik a 32. indítvány, amelyben már azt javaslom, hogy amennyiben egy hároméves bázisidőszak kerül bevezetésre, akkor hogyan kell majd a támogatási összeget kiszámolni. Nincs benne meglepetés: a három év átlagának támogatási összegét kell figyelembe venni. Ez az indítvány gyakorlatilag kapcsolódik a 33. és 34. indítványok esetleges elfogadásához.

Itt találhatunk egy technikai indítványt is. Közismert, a szőlőterületek nem tartoznak bele az SPS-rendszerbe, nem lesz bázisjogosultság e területek után. Én egy indítvánnyal erre teszek javaslatot. Nem kivételes, az Európai Unió egyes országaiban van bázisjogosultság a szőlő után is.

Az indítványaink egyik súlyponti kérdése, mint már többször itt szóba került, az osztatlan közös tulajdonok kérdésköre. Az államtitkár úr azt mondta, hogy például úgy lehet azt a kérdést megoldani, hogy továbbra is műveljék az osztatlan közös tulajdont, hogy véleményünk szerint egy alkotmányellenes jogértelmezést a földhivatalok vezetőinek kiküldött, és oldják meg most így, hogy egyszerű szótöbbséggel, az osztatlan közös tulajdonosok egyszerű szótöbbségével be lehet jelenteni azt, hogy ki használja mások földjét is.

Jelzem, államtitkár úr, még a bérlakások esetében, a társasházak esetében, ahol külön törvényt kellett azért hoznunk, hogy négyötödös többséggel dönthessenek - 80 százalékos többséggel dönthessenek - a közös tulajdon felett, ott annak törvényi alapot szenteltek. De ott is 80 százalékot, azért, mert tartott tőle a törvénykezés, hogy ha ennél alacsonyabb százalékos mértéket megállapítana a törvény, az netán alkotmányellenes lenne. 80 százalékot állapított meg a törvény, ez alapján négyötödös többséggel lehet ma a közös tulajdonú lakások esetében döntést hozni a 20 százalék esetleges ellenvéleménnyel szemben. De ön egyszerű szótöbbségre próbálta ezt utalni.

Ezen alkotmányt sértő eljárással szemben egy modellt javasoltam ebben a törvénytervezetben, mégpedig a földtörvény megnyitott szakaszához kapcsolódva. A modell lényege, hogy mindenki, aki osztatlan közös tulajdonos, jelentse be a földhivatalhoz egy meghatározott naptári napig, az én javaslatom szerint minden év augusztus 31-éig jelezze, hogy akarja-e, kéri-e, hogy állami költségen a saját nevére kiírják az osztatlan közös tulajdonban lévő saját tulajdonú részét. És mint ahogy említettem többször, ahányan ebben az évben augusztus 31-éig jelentkeznek, azok között a következő évben a földhivatal objektív feltételeket támasztva - tehát dűlőutak, természetes határok, bejárhatóság alapján - a nagy osztatlan közös területből elkezdi kimérni az augusztus 31-éig bejelentkezettek között a saját tulajdonú területeiket. És akik nem jelentkeztek be, ők majd a következő év augusztus 31-éig jelentkezhetnek be, és ugyanígy folytatólagosan haladhatunk előre mindaddig, amíg egyáltalán van valaki, aki igényli ezt a kimérést.

(21.20)

Nagyon nagy kérdés, amit államtitkár úr mindig kérdez: na de hogy kössünk szerződést azzal, akit nem lelünk föl, netán elhalálozott, nincs örököse, külföldre távozott, nem elérhető a magyar közigazgatás számára? A modellem erre is kínál megoldást.

Az állam a jelenleg érvényben lévő 15 éves elbirtoklási időszakkal gyakorlatilag átveszi, elveszi 15 év után ezt a megmaradt földterületet. Ha 15 évig bárki jogszerűen jelentkezik, és hitelt érdemlően igazolja, hogy őneki ott osztatlan közös tulajdona van, akkor ott van, még mindig ott van 15 évig, onnan ki lehet íratni. De ha ez 15 év elteltével nem valósul meg, az állam elbirtokolja, és innentől kezdve mint közvagyonnal jár el. Innentől kezdve már tudjuk, na persze, azzal nem értünk egyet, ahogy most önök járnak el ezzel a közvagyonnal, ahogy ebek harmincadjára szórják szét haveri köröknek, hanem felelősen, közvagyon módjára jár el, tehát állami tulajdonba kerül, és aztán majd az állam eldönti, hogy ez bérleti forma, netán a helyben lakóknak felkínálja eladásra, a gazdatársainknak, hogy innentől kezdve ezt művelhessék. Még akkor is lehetne akár az eladott érték után egy kárpótlási alapot létrehozni azoknak, akik netán 15 év után jelentkeznek. Tehát még mindig van megoldás arra, hogy a vagyonától ne fosszuk meg azt, akinek egyszer vagyona volt.

A magántulajdon legszentebb védelméről szól ez a javaslatom. Én nagyon sajnálom, hogy önök, úgy néz ki, tudatosan nem akarják érteni ezt az indítványt, ezért utasították el. Én kérem a parlamentet, hogy ezt majd fontolja meg az indítványok szavazásánál.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Több jelentkező nevét a képernyőn nem láttam az előbb. Két perce kér szót Ángyán József képviselő úr.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Elnézést kérek, hogy még egyszer szót kérek. Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretnék egy gondolattal én is hozzájárulni az utóbbiakhoz, amit Font Sándor képviselő úr az osztatlan közös tulajdonokkal kapcsolatban elmondott.

A tulajdonnal való rendelkezés joga alapvető alkotmányos jog. Abszurd - bocsánatot kérek, államtitkár úr, abszurd -, hogy ilyen hosszú időszakon keresztül nem tud a tulajdonos rendelkezni a tulajdonával. (Gőgös Zoltán: Dehogynem, eladhatja.) Erre megoldást kell találni, hogy önállóan, önmaga dönteni tudjon a saját tulajdonáról. Ez egy módon oldható meg: ha tulajdonba adjuk azt, ami a tulajdonában van, nem osztatlan közös tulajdon. Meg lehetne ezt oldani becslések szerint 8 milliárd forint közpénzből (Gőgös Zoltán: Húszból.), és meg lehetne oldani egy év alatt is, ha szándék lenne rá. (Gőgös Zoltán: Nincs szándék rá.) Én értem, hogy nincs szándék rá, hogy kiadják a tulajdonosoknak a földet, de értse már meg, államtitkár úr, vannak alkotmányos alapjogok. (Gőgös Zoltán: Értem.) Alkotmányos alapjog, hogy rendelkezzem a tulajdonommal. Tulajdonba kell adni természetes személyeknek a földet.

Én értem, hogy egyben akarják tartani a földet, mert más típusú spekulációk zajlanak erre a földre. De ez nem alkotmányos. Se pályázni nem tud arra a területre, se semmiféle fejlesztést nem tud végrehajtani, pedig elvileg ott a tulajdona. Egy módja van: bérbe adja közösen, vagy most már ezek szerint többségi szavazással oda is adhatják bárkinek, ahogy ezt ön elképzeli abban a körlevélben, amit körbeküldött.

Államtitkár úr, tessenek szíves lenni tanulmányozni a magyar alkotmányt, és tessenek szíves lenni megnézni, hogy mi a tulajdonjog, hogy tudják érvényesíteni a tulajdonosok a jogukat. (Gőgös Zoltán: Tudjuk.) Erre szerintem egy ésszerű javaslatot tett Font Sándor képviselő úr. Logikus, évente lehet ezt kérni, és mindig annyit mérnek ki, amennyien kérték, a végén marad egy föld, amire már senki nem jelentkezik, és azon lehet gondolkodni, hogy azt hogy juttassuk tulajdonosokhoz. Az alkotmányos alapjogokat tessenek szíves lenni végre Magyarországon biztosítani! Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Kettő percre szót kér Jakab István képviselő úr.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Az előbb nem tettük fel azt a nagyon kézenfekvő kérdést, hogy mennyibe kerül ennek a rendszernek a kialakítása és az új rendszer bevezetése. (Gőgös Zoltán: Melyik módosítóhoz szólsz, Pista?) Most kifejezetten, államtitkár úr, az SPS bevezetésének az elnapolását... (Gőgös Zoltán: A számát kérem.) A 44. szám alatt beterjesztett indítványomhoz szólok abban az ügyben, államtitkár úr, hogy mekkora összegbe kerül a rendszer, van-e erre jelen pillanatban forrás, és ha az alkotmányos alapjogok biztosításához nem áll rendelkezésre elegendő forrás, miért áll rendelkezésre egy bizonytalan, egy feszültségeket okozó rendszerhez megfelelő forrás. Érthetetlen!

Mi azt kérjük, hogy tegyük rendbe először az alapokat, és utána, amikor már az uniós jogszabályok ismeretében lesz rá lehetőségünk, foglalkozzunk a következő időszak problémáival.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát és a vita egészét lezárom.

Látom, Gőgös Zoltán államtitkár úr készül. Megadom a szót, válaszoljon a vitában elhangzottakra.

GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm. Azért választom ezt a módját, mert szavazások közben nem túl népszerű, ha az ember hosszasan érvel a maga igaza mellett. Ezt most talán jobban elviselik képviselőtársaim is.

Legelőször is erre az osztatlan közös ügyre szeretnék kitérni, ami persze nyilván érinti az SPS-t is, de azért elég érdekes kanyarral került ide. Rengeteg termelő jelentkezett, egyszer, majd ha a képviselő úr akarja, elküldöm azokat a leveleket, amelyeket kaptunk, és nemcsak társas vállalkozásoktól, hanem családi gazdálkodóktól is, meg magántermelőktől is, hogy bizony-bizony, ők nem tudják visszaigényelni a gázolaj-támogatást, mert a földhasználati igazolást némelyik földhivatal - nem mindegyik - csak akkor hajlandó kiadni, ha az osztatlan tulajdonosi közösség valamennyi tagjával aláíratják a bérleti szerződést. A gyakorlat az, de ez megint életszerű - ezért nem értem, hogy képviselő úréknak miért ilyen nagy probléma ez a körlevél, persze ez egy tipikus ügy, végy egy körlevelet, magyarázd félre, és utána lehet balhét csinálni belőle, persze nem az van benne... Én azt gondolom, ez megint a termelők védelmében van, ezért bármikor kiállok a magyar mezőgazdasági termelők elé, hogy meg fogják kapni a gázolaj-támogatást, és nemcsak azt, hanem sok egyebet is, amitől eddig elestek volna.

Arról van szó, hogy a tulajdonosi kör egy bizonyos része nem elérhető, nem fellelhető. Rengeteg próbálkozást igazolnak, levelet írnak, idősotthonokat keresnek fel, egy része nem él, egy része Amerikában van, egy része Ausztráliában van, tehát egyszerűen nem elérhető, éveken keresztül nem volt elérhető. Ezért az Igazságügyi Minisztériummal leültünk, és végignéztük a jelenleg érvényes szabályokat, és bizony-bizony nem mi találtuk ki ezt a jogalapot, hanem ott van nálam az Igazságügyi Minisztérium levele, amiből levezethető, hogy ez a dolog bizony szótöbbséggel a mostani jogszabályok alapján is eldönthető. Ugyanis én Ptk.-módosítást kezdeményeztem ebben az ügyben, képviselőtársam ott volt, amikor mindenki fölvetette a Fövét-ülésen, hogy ezzel kezdjünk valamit. Azt nyilatkozta az Igazságügyi Minisztérium, hogy ehhez a dologhoz egyáltalán nem kell Ptk.-módosítás, ha a szótöbbség megvan, akkor ez természetesen ilyen értelemben, tehát használatba adásnál - nem eladásnál, mert valaki másét nyilván nem lehet eladni - bőségesen elég.

Én csak azt tudom javasolni, ha ennyire alkotmányos jogokat védenek, hogy bárki, aki Amerikában él, és nem megtalálható, tegyen följelentést, mondjuk, az Alkotmánybíróságon, hogy miért adták bérbe az ő osztatlan közös földjét. És itt erről van szó, képviselőtársaim - és nem kell mást belemagyarázni -, hogy mi egy valós, természetes személy; mert ezekkel nincs baj... Itt általában 98 százalékos szokott lenni az aláírás, de a 2 százalék miatt volt olyan földhivatal, amely megtagadta a bejegyzést.

Most kiküldünk egy körlevelet, hogy egységes legyen a jogértelmezés a minisztérium intézményrendszerében, és én azt gondolom, ehhez jogom van, de, képviselő úr, önöknek is, hogy mondjuk, hatalommal való visszaélésért följelentsenek. Volt már ilyen, természetesen állok elébe. De nem szóban közöltem az utasítást, tehát még nyoma is van, lehet menni ügyészségre, bárhova, ebben úgyis nagy gyakorlatuk van.

A másik, amit szerettem volna mondani, idéznék a Fidesz "Erős Magyarország" címet viselő programjából: "A termőföldet meg kell őriznünk a magyar társadalom számára." Most éppen képviselő úr az után érdeklődik, hogy milyen alapon kértük a hároméves moratórium meghosszabbítását. "A mezőgazdaságból élők pedig az uniós szabályoknak is megfelelő, versenyképes, munkaerőt fölvenni képes piaci szereplők legyenek. A versenyképesség megteremtéséhez elengedhetetlen a gazdák pénzügyi helyzetének javítása. Olyan többszintű támogatási rendszer kialakítását tűzi célul, amely testre szabott támogatásokkal képes segíteni mind a családi, mind a kis- és középüzemi gazdaságokat, valamint a nagyüzemi gazdaságokat." Ebben gyakorlatilag az SPS van leírva, képviselőtársaim. Most én is megtehetem azt, hogy úgy értelmezek valamit, ahogy akarok, ahogyan éppen ti szoktátok a vita kapcsán. (Közbeszólások a Fidesz soraiban.)

(21.30)

Én ezzel a szöveggel bármikor kiállok a magyar média elé, és soronként megmagyarázom, hogy a Fidesz "Erős Magyarország" programja az SPS bevezetését szorgalmazza. Most meg nyilván ennek ellentmond, de az üléspontok mindig megváltoztatják az álláspontokat. Szó nincsen benne erről - miért lenne benne? Attól még bele lehet magyarázni. Az enyémben is benne volt az Igazságügyi Minisztérium, amit te nem említettél egyébként - csak úgy mellesleg.

Azt gondolom, hogy ha röviden össze akarjuk fogni az SPS-re való átállás legfontosabb észrevételeit, akkor úgy gondolom, itt a részletes vitában három alapvető, kulcsfontosságú téma körül ütköztek a vélemények. A támogatási jogosultság jogi minősége és esetleges földtulajdonhoz való kötése, a bázisidőszak kiválasztása és a bevezetés időpontja, amely e nap, a részletes vita gyújtópontjában is volt.

Hát igen, a földtulajdonhoz való kötéssel kapcsolatban látjuk, hogy annak ellenére, hogy a képviselőtársaim általában egymással vitatkoztak, nem velünk, hiszen ezeket az érveket folyamatosan hallottuk, én csak egy-két mozzanatnál szóltam közbe, amikor úgy éreztem, hogy muszáj, úgy gondolom, nem hiszem, hogy bárki is ki akarná semmizni a földtulajdonosokat. Azt hiszem, hogy aki földtulajdonos, és gazdálkodni akar, szeret hajnalban kelni, szeret tehenet fejni, és nem a Hawaii-tengerparton sütteti magát abból a bérleti díjból plusz még ha a támogatási jogosultságot odaadjuk neki, akkor azt gondolom, egy dologról beszélgetünk. Csak valahol - mint mindig - a tulajdon szentsége előjön, amivel mi teljesen egyetértünk. A tulajdonosnak most is joga van bármit csinálni a földjével. Joga van eladni, joga van bérbe adni, és joga van a kockázatot vállalni és művelni. Ha úgy dönt, hogy művelni akarja, megvan a lehetősége, hogy bármikor a támogatási jogosultsághoz jusson. A képviselőtársaim is pontosan tudják ezt, csak nem ezt hangsúlyozzák ki, hanem azt mondják, hogy örök életre odaadjuk valakinek. (Jakab István: Visszaosztva!) Semmiféle visszaosztás nincsen, képviselő úr. Jó, én is beleszóltam, amikor te beszéltél, úgyhogy rendben van. (Derültség a Fidesz soraiból.)

Azt gondolom, nincsen semmi ilyenről szó. Hogy visszaosztjuk, vagy nem, vagy hogy mennyi legyen a tartalék, vagy mennyi nem, ezek elég bonyolult kérdések. Azt gondolom, hideg fejjel kell kiszámolni. Egyébként szeretném jelezni, hogy ezt általában így is szoktuk végezni a minisztériumban, ahol nem érnek bennünket ilyen külső hatások, amikor ilyeneken kell gondolkodnunk. Az a lényege a dolognak, hogy ha túlságosan nagy tartalékot hagyunk, elvonja az Európai Unió, ha pedig alacsonyat, akkor pedig tényleg támogatási jogosultságokat kell visszaszednünk. Ezért nem mindegy, hogy milyen számítások előzik meg, és milyen módszertan alapján csináljuk ezt a báziskorrekciót.

Miután kimondtam ezt a szót, ez a báziskorrekció egyúttal azt is jelenti, képviselőtársaim, hogy átlagokra nagyon nehéz lenne ám báziskorrekciót alkalmazni. A nyílt napon is elhangzottak bizonyos problémák. Ezeket tudjuk majd kezelni a báziskorrekcióval, legalábbis úgy látom, 90 százalékban. Ha többéves átlag van, erre mondok egy példát. Például belvíz van az egyik évben, a másikban pedig nincsen. Két év átlagára milyen belvízbázis-korrekciót tudok készíteni, hogy az korrekt legyen? (Dr. Ángyán József: 2006-ban volt a belvíz!) Ha belvíz volt 2006-ban, akkor arra meg fogom adni a GOF-jogosultságot, még akkor is, ha területpihentetésként szerepel, mert le van írva. (Dr. Ángyán József: Ugyanezt kell csinálni itt is.) A báziskorrekció kapcsán le van írva, hogy mire tudok báziskorrekciót adni. Tudok az új belépőnek, tudok annak, aki szerkezetet váltott, például lucernája volt, és nem járna GOF-növény - minden további nélkül meg tudom csinálni, mert jogom van hozzá.

De akkor nem tudom megcsinálni, ha három év átlaga van. Olyat én még nem láttam, hogy három év átlagára csinál valaki báziskorrekciót. Vagy bázis van, és akkor az egy adott pillanatban van, vagy pedig átlagot számolok, és akkor nincs báziskorrekció. Most azt kérdezem: mivel járnak jobban a termelők? Többen elmondták: biztos, hogy igazságosabb lenne három év átlaga. Én meg azt mondom: ha problémákat akarunk kezelni, és alapvetően nem annyira, inkább majdnem egyedi problémákat, és nyilván akarjuk kezelni, akkor szerintem az a módszer, hogy báziskorrekciót alkalmazunk, lehet. Egyébként sem lehetne előremenőleg. Olyat még nem hallottam, hogy történelmi bázis előre, mert az nagyjából ugyanannyi lenne, mintha szombaton délben már valaki tudná a lottószámokat. Az Európai Unióban is... (Font Sándor: Nem igaz! Az idei évben meg kellett igényelni. - Dr. Ángyán József: Három éve volt. Meg tudták oldani.) Hároméves átlag, igen, de 2003-ban mondták meg... (Közbeszólások.)

Jó, képviselő urak, de mi ezt így gondoltuk. Azért vannak a módosító javaslatok, hogy önök benyújtsák. Egyébként is amilyen módosító javaslatok vannak, azokból tisztán látszik, hogy ezt a törvényt nem akarják. Akkor meg miért kínlódunk vele ennyit? Akkor ki kell mondani, hogy ez nem kell. Volt, aki őszinte volt. (Jakab István felé fordulva:) Pista egyébként korrekt volt, mert olyan módosító javaslatot adott be, amelyet következetesen képviselt is, hogy halasszuk el 2013-ig. Csak akkor azt nem tudom, most miért tárgyalgatunk és milyen törvényről. Akkor semmi értelme nincs, hogy most, ebben a pillanatban erről a törvényről tárgyaljunk, ha nem akarunk SPS-t.

Azt meg a képviselőtársamnak mondom, hogy azt mindenki tudja, hogy a SAPS és a top up nem lesz, mert elfogy. Úgy értem, egyszer talán elérjük valamikor az Unió gazdáinak legalábbis az átlagát, ami nem azt jelenti, hogy a legnagyobbat is elérjük valaha is. Így egy kicsit lehet esélyünk esetleg arra, hogy az állattenyésztőknek valamit tudunk majd segíteni, hogy közeledjünk, egyébként meg semmi esélyünk nem lenne. Akkor legalább annyit tegyünk már meg, hogy ne WTO-ellenes szabályokat hozzunk, mert az Európai Unió is előbb-utóbb rákényszerül arra... - senki nem mondta ki, hogy 2013 után maradhat a SAPS-rendszer. Soha ilyen el nem hangzott senki szájából, mert ha valamit termeléshez kötök, az egyértelműen WTO-ellenes, és az Európai Unió nem teheti meg.

A másik az, hogy miért gondoljuk azt, hogy ez jobb. Azért gondoljuk, mert mi azt szeretnénk, ha az lenne ráírva a tejre, hogy 100 százalékban magyar termék, és nem az lenne ráírva, hogy Made in EU. Ugyanis pontosan a tejtermelők azok, akiknek igen-igen nagyot tudunk segíteni ezzel a rendszerrel. Így is sokan abba fogják hagyni. Még ez is benne van a játékban természetesen. De sokkal nagyobb az esélye, hogy akik most beruháznak és beruháztak, és bármennyire is fáj, képviselő úrnak ezek azok a kolhoz típusú nagybirtokok, vagy nem tudom, hogyan szokták fogalmazni, de akárhogy is nézem, egyszerűen ha a tejelő tehenészet 95 százaléka ezeknél van, és mi szeretnénk magyar tejet inni és nem ezzel a - ma már annyit mondtam, elfelejtettem - melaninnal szennyezett tejport, akkor nagy valószínűséggel nekünk segíteni kell a magyar állattenyésztőket, még akkor is, ha azok ilyen galád, akasztanivaló tőkés társaságok.

Most én is hadd mondjam ki azt, amit úgy általában ki szoktak mondani, csak nagyjából. Hát ilyen szövegeket hallottunk többször, hogy ezek itt loptak, csaltak, hazudtak. (Font Sándor: Azok a kommunisták voltak!) Ezt már nem egyszer hallottuk egyébként. Ugyanaz az asszociáció volt végig, csak nem tudok mást mondani, ha az állattenyésztők döntő többsége ott van, akkor vagy eldöntjük, hogy legyen Magyarországon tenyésztés, és segítjük őket, vagy nem. Ezt a kérdést nem lehet máshogy lefordítani. (Dr. Ángyán József: Kétszázezer szereplő!)

A kétszázezer szereplő közül, aki most a rendszerben van, kivétel azok a spekulánsok, akik nagyon nagy mennyiségű legelőket és réteket vittek be a SAPS-rendszerbe. Nyilván nincs vele munka, mert egy évben két műveletet jelent, nagyjából 20 ezer forint költséggel. Ők számítottak százezer forintos támogatásra 2013-ban, amiből persze semmi nem lesz, mert nagyjából 30-at fognak kapni. Úgy gondolom, ez bőven elég, ha nem vállalják az állattenyésztés kockázatát. Aki pedig vállalja, az kapott volna mondjuk, 40-et, ha leátlagolunk mindent, így meg kap mondjuk, 110-et. Azt hiszem, nekünk ez a feladatunk, hogy ezt csináljuk és ezt alkalmazzuk, természetesen ennek a kockázataival együtt, ami a felkészüléssel és egyébbel jár.

Nem akarom megkerülni a kérdést. Eddig 20 millió forintot költöttünk el a rendszerre. Úgy gondolom, töredéke lesz az a pénz, mint amit mondjuk, a keresztmegfelelés miatt el kell költenünk informatikára, ami nagyjából 3 milliárd forint. Úgy gondolom, hogy az SPS-átálláshoz nekünk külön forrásokat nem kell biztosítanunk. A mostani rendszer, a mostani adatbázisaink ezt messze tudják kezelni, és úgy tűnik, az informatikai rendszer is. Már most ott tartunk, hogy nagyjából tudjuk a 200 ezer szereplőt modellezni, hogy hogyan, milyen módon jár, ha különböző módon osztjuk és csináljuk meg a korrekciókat.

Nem azt mondom, hogy kész van a rendszer. Ilyet nem is mondhatok. A rendszernek úgy kell készen lennie, hogy a benyújtás időszakában nagyjából fogadóképes legyen, és onnantól még lesz három hónapjuk, hogy a kifizetések elő legyenek készítve. Nem fogunk mindent kifizetni 2009-ben, mert azt még a nemzeti rész miatt nem tudjuk, hanem nagyjából 60 százalékot és 40-et, vagy 70-et és 30-at. Nyilván azon leszünk, hogy minél többet, de ez az adott év költségvetésében betervezett top up rész. Nem kell egyben fizetni. Az Európai Unió elfogadta ezt a kérést nemcsak tőlünk, hanem mástól is, azért, hogy utólagos viták ne legyenek, ugyanis nem minden esetben tudnánk teljesen lezárni a rendszert, mert lehetnek vitás ügyek, amelyek esetleg az egészet blokkolhatnák, bár egy kicsit szigorúbb lesz a kontroll, nem lehet olyan, hogy lemondok két hektárról, mert én azt akarom, hogy gyorsan kapjunk támogatást. Ezért nyilván ezeket a dolgokat mi kezelni fogjuk.

A módosító javaslatok közül nagyon sokat támogattunk és minden olyat természetesen, ami a jobbítás irányába megy, de azzal nem nagyon tudunk mit kezdeni, ami arról szól, hogy ne legyen ilyen törvény, mert akkor nyilván a szavazásnál mindenki úgy szavaz, ahogyan gondolja. Én meg tartom azt a véleményemet, amit mondtam eddig végig: ha a parlamenti többség meglesz ehhez, akkor bevezetjük, ha nem, akkor nem.

(21.40)

Valóban nincs kényszer, de nem is tiltja semmi. Mi meg úgy gondoljuk, hogy időnként azért kockázatot is vállalni kell, persze ezt sokan úgy gondolják, hogy ezt nem kellene, de akkor még talán mindig a fán lennénk, és a banán lenne a legfőbb táplálékunk, de úgy gondolom, hogy egy kicsit ennél ez a dolog azért többet ér.

Képviselőtársaim, köszönöm szépen az aktív szereplést. Nyilván ez azt is jelenti, ha már ennyire aktívak voltak, hogy hasznos volt, kemény... (Font Sándor: Nem úgy, mint a szocialista képviselők, ez igaz!) Képviselőtársam nem volt itt, amikor ők hozzászóltak, hiszen egy órával később érkezett a vitára, csak szeretném jelezni. Majd olvassa el a jegyzőkönyvet! (Font Sándor: Téved, államtitkár úr! Öt percet késtem!) Nem gondolnám, képviselő úr (Font Sándor: Én meg igen!), mert ha itt lett volna (Az elnök csenget.), tudná, hogy Godó Lajos is szólt, Herbály Imre is. (A elnök csenget.) Csak demagógiával nehéz vitatkozni, észérvet meg túl sokat nem hallottunk ma este.

Úgyhogy köszönöm szépen a figyelmüket, folytatjuk a jövő héten a módosító javaslatok szavazásánál. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban. - Herbály Imre: Olvasd el az általános vita jegyzőkönyvét!)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatokról a jövő heti ülésünkön határozunk.

Tisztelt Országgyűlés! Mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Most a napirend utáni felszólalások következnek.

A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Kékkői Zoltán képviselő úr, a Fidesz részéről: "Korai agrárnyugdíj, öregedő gazdálkodók" címmel. Megadom a szót ötperces időkeretben.