Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem a kormány jelen lévő képviselőit, kíván-e valaki szólni. (Nincs ilyen jelzés.) Nem kíván.

Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, kívánnak-e előadót állítani. (Jelzésre:) A gazdasági bizottság? (Jelzésre:) Mind a ketten a gazdasági bizottság részéről. Balla György úrnak adom meg a szót a többségi vélemény ismertetésére öt percben, utána a kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor. Megadom a szót.

BALLA GYÖRGY, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Meglehetősen rövid, de nagy jelentőségű törvénymódosítási javaslat fekszik előttünk, amely nem tesz mást, mint egy önkormányzati alapjog lényegesen demokratikusabb gyakorlását teszi lehetővé. Miről is van szó tulajdonképpen? Roppant egyszerűen arról, hogy a helyi adók vonatkozásában a fővárosnak nemcsak kikérnie kell a kerületi önkormányzatok véleményét, hanem bizony ezen jog gyakorlása közben a kerületi önkormányzatok többségének egyet kell értenie a főváros javaslatával.

Gondoljunk bele, mégis milyen furcsa a jelenlegi helyzet! Helyi adót úgy lehet kivetni a főváros vonatkozásában Csepelen, Kőbányán, hogy arról egészen más a véleménye az ott megválasztott kerületi polgármesternek, egészen más a véleménye az ott megválasztott kerületi képviselőknek, akiket egyébként ugyanazok a polgárok választottak meg, mint akár a Fővárosi Közgyűlést, akár Demszky Gábort. Feltételezhető, hogy mégiscsak jobban ismerik a helyi viszonyokat a kerületben, egy-egy ingatlan értékét jobban ismerik a kerületben, az ott lévő kisvállalkozók érdekeik jobban ismerik a kerületben, mint a fővárosban, hiszen ha bármi gond van, egy kisvállalkozó el tud jutni a kerületi polgármesterhez, el tud jutni a kerületi képviselőkhöz. De meglehetősen kicsi az esélye arra, hogy Demszky Gábor szobájába bejusson, és neki mondja el a problémáit.

A bizottságban ellenérvként mondta egy SZDSZ-es képviselőtársunk, hogy miért kellene demokratikusabb módon gondolkozni, hiszen például a költségvetési törvény elfogadásakor sem kérdezik meg a 3200 települést.

(20.10)

Nem a 3200 önkormányzat egyetértésével kell költségvetési törvényt hozni, ami persze csak részben van így, hiszen a Települési Önkormányzatok Szövetségét általában meg szokta kérdezni a kormány a költségvetésről, azok el is juttatják a véleményüket hozzá, de mégiscsak alapvetően másról van talán szó. Hiszen a parlament egy törvényhozó testület, és ilyen értelemben az önkormányzatok számára is hozhat törvényt, ellentétben a fővárossal és a kerületekkel, ahol kifejezetten mellérendeltségi viszonynak kell lenni.

Éppen ez a kérdésfölvetés és ez az ellenvélemény mutatta meg azt, hogy úgy tűnik, az SZDSZ-nek más az álláspontja a főváros és a kerületek vonatkozásában. Ők azt szeretnék, ha lenne a magas főváros, amely eldönthetne minden fontos kérdést, és mellette lennének kerületek, ha már egyszer történelmileg így alakult, hogy kerületek is vannak a fővárosban. Mi ezt nem tartjuk helyes gondolkodásnak, mi azt gondoljuk, hogy az önkormányzati törvény világosan fogalmaz, egymásnak mellérendelt önkormányzatokról van szó. Az sem lenne természetesen helyes, szerencsés, ha a fővárosban a helyi adók vonatkozásában csak a kerületeknek lenne, mondjuk, szava, és a főváros nem tudna ebbe beleszólni, de a mostani helyzet mindenképpen szerencsétlennek tűnik.

Két technikai jellegű fölvetés is volt a bizottságban ellenzéki oldalról. Az egyik a hatályba léptetésről szólt, visszamenőleges hatályról, ami nyilvánvalóan tárgyi tévedésen alapul, hiszen a 2000-ben egyébként elfogadott rendeletek csak 2001-ben lépnek hatályba. A bizottságban elhangzott, hogy mi történik akkor, ha most hatályba lép ez a törvény, akkor a 2000-ben befizetett adókat vissza kell fizetni, vagy mégis hogy gondolják ezt az előterjesztők. Azért vagyok kénytelen azt mondani, hogy tárgyi tévedésen alapul a fölvetés, hiszen értelemszerűen csak a 2001-től beszedett adókra vonatkozhat ez a javaslat. Ezt egyébként törvény rögzíti.

A másik felvetés pedig a szóhasználatra vonatkozott, a javaslatban az szerepel, hogy a képviselő-testületek többségének kell támogatni ezt a javaslatot. A felvető az önkormányzatokat javasolta ehelyett. Nos, a helyi adók vonatkozásában a képviselő-testület és az önkormányzat teljesen ekvivalens fogalom, hiszen csak a képviselő-testület dönthet helyi adókról, polgármesternek, hivatalnak, jegyzőnek értelemszerűen nincsen ilyen jogosítványa. Arról nem is beszélve, hogy - mint ahogy hallhattuk - a korábbi törvényben egyébként ez a szóhasználat szerepelt egészen 1997-ig. Ha hét év alatt egyébként ez nem okozott problémát, akkor nagy valószínűséggel innentől kezdve sem fog.

Éppen ezért, ezeket a megfontolásokat figyelembe véve a gazdasági bizottság többsége természetesen támogatta a javaslatot. Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: A gazdasági bizottságban kialakult kisebbségi véleményt Göndör István úr ismerteti.

Megadom a szót.

GÖNDÖR ISTVÁN, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Köszönöm szépen Balla képviselő úrnak, hogy a kisebbségi vélemény jelentős részét volt szíves elmondani, de azt hiszem, az indokainkat azért hozzá kellene tenni ahhoz, hogy miért nem támogatjuk ezt az indítványt.

Legelőször kezdeném a szövegszerű javaslattal. Igen, tisztelt képviselőtársaim, nagyon szembetűnő példám: 1998-ig a hetente a magyar parlamentben azt jelentette, hogy minden héten. 1998 óta háromhetente jelenti a hetentét, ezért vagyunk bizalmatlanok ezzel a megfogalmazással, ami az 1. §-ban van, mert ez abban esetben akár jelentheti azt is, hogy egy adott pillanatban azt mondják, hogy nincs meg mindenhol a többség, tehát nem működik a fővárosban helyi adó.

De továbbmegyek, tessék megnézni: a 2. § - amiben több kifogásunk is van -, miután azt mondja, hogy a 2000. évben megalkotott közgyűlési rendeletekre is alkalmazni kell - akkor ezen kívül még mire? Tehát el van benne rejtve, lehet sejteni (Dr. Juharos Róbert közbeszól.), hogy ott van. Majd utána következik, kedves képviselőtársam, a következő mondat, tehát egy paragrafuson belül is ellentmondásban van önmagával a javaslat. Tehát egyszerűen jogalkotás szempontjából is erősen kifogásolható, mert akkor egyértelműen azt kell mondani, hogy a 2000. évben megalkotott törvényekre vagy rendeletekre vonatkozik, vagy a 2000. évben bevezetésre tervezettre. De az, hogy a 2000. évben is, magában rejti azt, hogy a korábbiakra is igaz lehet. Tehát azt gondolom, megáll az a kifogásunk, hogy bizony pongyola és nem szakszerű a megfogalmazás.

Azzal a kisebbségi véleményt megfogalmazó képviselők is egyetértettek, hogy a fővárosban összhangot kell teremteni a kerületek és a főváros között, és nem jó, ha lényeges különbség van a fővárosi rendelet és a kerületi rendeletek között. De itt erősen vélelmezhető, hogy konfliktus van egyes kerületek és a főváros között az adók megosztása kérdésében, és így ahelyett, hogy az alkotmányossági kifogásokat - amelyeket az előterjesztő képviselő úr megfogalmazott - valóban megtették volna, utólag egy rendeletalkotással megpróbálnak kormánypárti többséggel élve beleszólni a főváros ügyeibe. Tessék elgondolni, mi történik akkor, ha ebben az országban ez válik általános magatartássá, hogy amikor valahol valakinek valami nem tetszik, abban a pillanatban hoz egy utólagos törvénymódosítást, amellyel kötelezhet bárkit arra, hogy a korábbi döntéseit azonnal megváltoztassa. Képviselőtársaim, az Alkotmánybíróságnak az a szerepe, ha kimondja, hogy alkotmányellenes, felfüggeszti, hatályon kívül helyezi, akkor ezt meg lehet tenni, és ezt ott kell megtenni a Fővárosi Közgyűlésben, ott kell a képviselő-testületnek új rendeletet alkotni, nem pedig nekünk kell ebbe ilyen körülmények között belebeszélni.

Az a meggyőződésünk, itt nem történik más, mint hogy a kormánypárti többség és a fővárosi többség közötti konfliktust megpróbálják egy törvénnyel valamilyen formában megváltoztatni, ezért mi általános vitára sem tartottuk alkalmasnak ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A felszólalásokra kerül sor. Megadom a szót Fazekas Sándor úrnak, a Fidesz képviselőjének.

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő törvényjavaslat a főváros esetében a helyi adók bevezetésével kapcsolatban teszi szükségessé egy új szabályozás alkotását, erre tesz javaslatot. A helyi adók bevezetése a jelenlegi szabályozás szerint a Fővárosi Közgyűlés hatásköre. A kerületek véleményét kikéri a Közgyűlés, a főváros, de ez nem kötelező. Nyugodtan azt is lehet mondani, hogy figyelmen kívül tudja hagyni ezeket a kerületi véleményeket, saját belátása szerint dönthet.

Ahogy már korábbi hozzászólásokban elhangzott, 1997-ben került módosításra az az alapkonstrukció, amelynek a lényege az volt, hogy a kerületek egyetértési joggal, amely gyakorlatilag a vétójog megfelelője, bírtak ezekkel a helyiadó-bevezetésekkel kapcsolatban. Jól tudjuk, hogy többfajta helyi adó van a jelenleg hatályos önkormányzati szabályozásban. Az, hogy emögött milyen politikai elképzelések húzódtak meg, szintén elhangzott a korábbiak során. Egyébként, mint önkormányzati területen hosszú évek óta dolgozó tisztviselő, el tudom mondani, hogy egyedülálló ez a szabályozás, ami jelenleg hatályban van, hiszen fogalmilag is az önkormányzatisággal ütköző konstrukció az, hogy egy önkormányzat területére más önkormányzat döntése alapján lehessen adót kivetni és beszedni ennek az alaprendeletnek az alapján.

Tehát mindenképpen aggályos a jelenlegi szabályozás. Hogy ez konfliktusokat jelent és ez a törvényhozás elé kerül - utalva a gazdasági bizottsági kisebbségi véleményre -, egyáltalán nem meglepő. Nem ez az egyetlen eset, amikor valamely társadalmi, önkormányzati szinten vagy más vonatkozásban jelentkező konfliktussal a törvényhozás is kénytelen vagy akár köteles is foglalkozni.

Nyilvánvaló, hogy a jogrendszerben rejlő feszültségek feloldása is a törvényhozás feladatai közé tartozik. Ugyanis nem lehet kérdéses, hogy a főváros és a huszonhárom kerület egyenjogú vagy egyenjogúaknak kellene lenniük, jogilag mindenképpen. Ebből az egyenjogúságból fakad az, hogy mint önkormányzati alapjoggal a saját vagyonnal, a saját bevételekkel való gazdálkodás joga is megilleti a kerületeket, míg jelenleg - ahogy már említették többen is, és ahogy én is említettem - a Fővárosi Önkormányzat van egy egyedülálló erőpozícióban. Ez abban nyilvánul meg, hogy gyakorlatilag a kerület a kerület lakosainak ellenére is ki tud vetni helyi adót, akkor is, ha a kerület nem akar adóztatni. A kedvezmények adását is centralizálni lehet ebben a vonatkozásban, hiszen az adók nemcsak bevételi forrást jelentenek az önkormányzatok számára, hanem a helyi források felhasználásának a lehetőségét, a kedvezményeket, a kedvezmények megadását, egyfajta adópolitikát, ami a településpolitika integráns része.

(20.20)

Az adó szabályozórendszerén keresztül megvan a lehetőség a vállalkozások támogatására a szociális helyzet figyelembevételével, a települési prioritások támogatására, hogy egy példát kiemeljek, az idegenforgalmi adón keresztül a turizmus támogatására vagy kevésbé támogatására és így tovább. Ez még egy adott település területén belül is rendkívül sokszínű helyzetet idézhet elő, a különféle társadalmi rétegek vonatkozásairól nem is beszélve.

Tehát azt hiszem, mindenképpen célszerű az, hogy a helyi önkormányzat ezekben a kérdésekben döntő szerepkörbe kerülhessen, a gazdaságfejlesztés, az adópolitika, a kedvezmények helyi igényeknek megfelelő összeállítása területén, a helyi adórendelet megalkotása területén a helyi lakosság közvetett beleszólási lehetőségét állítja vissza az előttünk lévő tervezet.

Tisztelt Országgyűlés! Ami a gazdasági bizottság kisebbségi véleményében elhangzott, hogy a normaszöveg nem lenne egyértelmű, azt hiszem, a normaszöveg nyelvtani és logikai értelemben is teljesen egyértelmű és jól meghatározott. A megcélozni kívánt szabályozás visszaadja a kerületeknek azt a lehetőséget, amellyel korábban hét éven keresztül bírtak, és amely hasonló helyzetbe hozza őket - nem jobb helyzetbe, de hasonló helyzetbe -, mint az ország többi több mint 3100 önkormányzatát, azt hiszem, olyan dolog, amit felvállalni nem aktuálpolitikai megfontolások alapján kell és szükséges, hanem az egész szabályozás elvi összhangjaira való tekintettel. Azt hiszem, az egész önkormányzati szabályozásra való tekintettel is ez mindenképpen célszerű és szükséges. Minderre tekintettel a frakciónk a javaslatot támogatja.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Bauer Tamás úr, az SZDSZ képviselője.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy rövid, de figyelemre méltó és nagy jelentőségű törvényjavaslatot tartunk a kezünkben. Tartalma, mint az előterjesztő maga is jelezte, egy korábbi állapot visszaállítása. Azt állította, hogy egy alkotmánysértő helyzetet kíván megszüntetni, azt a szerinte alkotmánysértő helyzetet, hogy a jelenlegi helyzet korlátozza a kerületi önkormányzatok bizonyos alapjogát, nevezetesen, hogy maguk vessenek ki adót. Ugye, jól értettem az előterjesztő álláspontját. (Dr. Juharos Róbert igent int.) Nos, úgy tudom, hogy bizonyos adófajtákat a budapesti kerületek egy része kivet, másik része meg nem veti ki, tehát bizonyos adókivetési szabadsága a budapesti kerületeknek kétségtelenül van.

Az a javaslat, amelyet az előterjesztő, Juharos képviselő úr benyújtott, ezzel szemben egy olyan fordított állapotot idézne elő, amely megszünteti a Fővárosi Önkormányzat adókivetési jogát. Hogyne, hiszen a javaslat szerint a Fővárosi Önkormányzatnak nincs adókivetési joga, hanem ezt az adókivetési jogát a Fővárosi Önkormányzatnak áthelyezi a kerületek többségéhez. Jelenleg Magyarországon az Országgyűlés többsége megállapíthat adót, és ezt a jogot senki nem vonhatja el az Országgyűlés többségétől, ezzel szemben a Fővárosi Önkormányzat többsége, amennyiben az Országgyűlés elfogadja Juharos képviselő úr javaslatát, ezentúl nem vethet ki adót, hanem ez a döntés átkerül a kerületi önkormányzatok többségéhez. Ez van ide leírva. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nem ez van!) Én elolvastam, és ezt olvastam ki belőle. Majd nyilván az előterjesztő el fogja mondani, hogy miért értem félre, amennyiben félreértem.

Az, hogy a kerületi önkormányzatok többségének egyetértésével, ez azt jelenti, hogy ha nincs meg a kerületi önkormányzatok többségének egyetértése, akkor nem teheti, a magyar nyelvben ez ezt jelenti. Ugyanúgy, mint ahogy a köztársasági elnököt ugyan a Kisgazdapárt jelölte, de ha a Fidesz egyetértését nem kapta volna meg, akkor nem jelölhetett volna az önök koalíciós megállapodása szerint. Az önök koalíciós megállapodása az önök belügye, ezzel szemben egy törvényszöveg nem az önök belügye.

Azt gondolom tehát, hogy ez a javaslat - amely azzal érvel, hogy a hatályos állapot a kerületi önkormányzatok önkormányzati alapjogait korlátozza - olyan megoldást keres a helyzetre, amely a Fővárosi Önkormányzat önkormányzati alapjogát kívánja korlátozni. Azt gondolom tehát, hogy ez a javaslat jogilag, jogalkotásilag legalábbis erősen problematikus.

Azt állította a Fidesz vezérszónoka, Fazekas képviselő úr, hogy jelenleg nincs helyre téve a helyzet, majd most helyre teszik. Szerintem nem helyre teszik, hanem megint kibillentik a helyéből a szabályozást, és egy új, abszurd helyzetet hoznak létre, amikor az ország legnagyobb önkormányzatától, a főváros önkormányzatától veszik el az egyik önkormányzati alapjogot.

Azt állítja Fazekas képviselő úr, hogy a jelenlegi szabályozás egyedülálló azzal, hogy a kerületek felett vannak a fővárosnak bizonyos jogai. Azt gondolom, hogy ez valóban egyedülálló szabályozás, amely abból az egyedülálló helyzetből adódik, hogy a főváros területén kétszintű önkormányzatiság működik. Ugyanazok a polgárok egyszerre polgárai a kerületi önkormányzatoknak és a Fővárosi Önkormányzatnak is. Igaz? Gondolom, ebben egyetértünk, hogy ez a sajátos helyzet van.

Ez a sajátos helyzet mindenféle bonyodalmakat von maga után. Itt a törvényhozásnak két lehetősége van. Az egyik, hogy tudomásul veszi ezt a helyzetet, amely a főváros meg a kerületek létezéséből adódik, és akkor, mint ahogy ez az elmúlt tíz évben történt, megosztja a hatásköröket a két szint között. A másik lehetőség nyilvánvalóan a kétszintűség megszüntetése volna. Ennek két útja lenne: vagy az, hogy megszüntetjük a fővárost, mint olyat, és azt mondjuk, hogy itt 23, egymástól független városka létezik. Ez az egyik lehetőség, ha valaki úgy gondolja, hogy racionális út, tegyen rá javaslatot, majd meglátjuk, hogy ezt elfogadják-e. A másik lehetőség a kerületek megszüntetése. Ha valaki úgy gondolja, hogy ez a racionális út, akkor először gondolja végig, hogy ki fogja megnyerni a következő fővárosi választást, mert, gondolom, ehhez igazítják majd döntésüket. Ha ezt jól eltalálta, akkor tehet egy ennek megfelelő javaslatot. Nyilván, ha úgy gondolják, hogy önök fogják megnyerni, javasolni fogják a kerületek megszüntetését, ha úgy gondolják, hogy nem biztos, akkor meg nem fogják javasolni.

A harmadik lehetőség, függetlenül attól, hogy milyen választási prognózisokkal él az ember, azt mondani, hogy bele kell törődni, hogy az 1,95 milliós Budapest helyzetéből adódóan ezt a kétszintű önkormányzatiságot tudomásul kell venni mint adottságot, ahogy ezt tíz éve tudomásul vettük, és senki sem merte eddig megkérdőjelezni, senkiben nem volt meg a politikai bátorság, hogy akár ebbe, akár abba az irányba ezt megkérdőjelezze. Ha viszont ez így van (Varga Mihály: De nincs így!), akkor nincs más út, mint hogy tudomásul kell venni azt, hogy annak a Fővárosi Önkormányzatnak, amelyet egy kétmilliós főváros választói választottak, az önkormányzati jogosultságait biztosítani kell és a maguk területén a kerületekét is biztosítani kell. Ez a helyzet.

Azt gondolom, hogy elvileg sem elfogadható egy olyan állapot, amikor annak a Fővárosi Önkormányzatnak, amely egy akkora költségvetéssel rendelkezik, amekkorával a Fővárosi Önkormányzat rendelkezik, meg legyen kötve a keze, minden lépése függővé legyen téve a fővárosi kerületek szándékaitól, döntéseitől. Nem lehet kizárni azt, hogy a Fővárosi Önkormányzat helyi adók kérdésében, kivetésében szuverén módon dönthessen.

Ezért azt gondolom, hogy most függetlenül politikumtól, függetlenül a kerületi, a Fővárosi Önkormányzat és a kormány pártszínétől, azt kell mondanunk, hogy nem véletlenül született ez a módosítás 1997-ben. Nem véletlen, és nem egyszerűen azért - teljesen téves ez az állítás -, mert elfogyott volna az Országgyűlésben az akkori koalíció kétharmados többsége. Nem fogyott el, 72 százalékról 71,5 százalékra mérséklődött az a többség annak idején, megvolt a kétharmados többség, természetesen az a koalíció sem működött teljesen harmonikusan, de a többség megvolt.

(20.30)

Azért született ez a döntés, mert ez szolgálta a főváros működőképességét.

Ezen a ponton meg is állhatnék, ha ez az előterjesztés, amit Juharos képviselő úrtól alkalmunk volt megismerni, egy minden előzmény nélküli javaslat lenne. Csakhogy nem erről van szó. Nem ez az első javaslata - a módosító javaslatokat is figyelembe véve - Juharos képviselő úrnak, és azt mondhatnám, hogy a Fidesz képviselőcsoportjának, amely a főváros gazdálkodását, hogy úgy mondjam, körülhatárolja. Ellenkezőleg: ez a javaslat része egy sorozatnak. Emlékeztetnék a költségvetési módosító javaslatokra, és emlékeztetnék a Fidesz vezette kormánytöbbségnek a fővárossal kapcsolatos költségvetés- és adópolitikájára.

Amióta eldőlt, hogy nem Latorcai János, hanem Demszky Gábor nyerte meg a főpolgármester-választást, és amióta eldőlt, hogy a fővárosban a jelenlegi két ellenzéki párt kormányoz, azóta a Fidesz szisztematikus erőfeszítéseket tesz ennek a Fővárosi Önkormányzatnak, fővárosi többségnek a pénzügyi ellehetetlenítésére. Gondoljuk csak végig: ahogy a személyi jövedelemadó-megosztásnál korlátozták az önkormányzatot, és leginkább a Fővárosi Önkormányzat részesedését a személyi jövedelemadó-bevételéből, ahogy a fővárost következetesen kizárják a címzett és céltámogatásokból, ahogy a Pénzügyminisztérium - azt kell mondanom - szakmailag teljesen tarthatatlan indoklással elutasítja a fővárosban a BKV tarifaemelési javaslatait, ilyen értelemben felülről, a kormány oldalától igyekeznek pénzügyileg korlátozni, pénzügyileg behatárolni, pénzügyileg nyomorgatni a Fővárosi Önkormányzatot. A másik oldalon: a kerületek felől a forráselosztási csatában igyekeznek a szabad demokrata vezetésű Fővárosi Önkormányzatot ellehetetleníteni.

Ezek után mit tehet egy Fővárosi Önkormányzat ebben a helyzetben? A maga működőképességét, azoknak a tevékenységeknek a finanszírozását, amelyekért a Fővárosi Önkormányzat a választók bizalmából jelenleg felelős, a fővárosnak fenn kell tartani: a tömegközlekedést, a közműveket, az utakat, és ezek nagyon költséges mulatságok - ezt valamennyien tudjuk. Van neki oktatása, egészségügye, van neki mindene, egy hatalmas költségvetése van, az ország költségvetése után Magyarország legnagyobb önkormányzati költségvetése. Ugyanakkor a kormány minden oldalról igyekszik felülről és a kerületek oldaláról, alulról is - hogy úgy mondjam - harapófogóval is fogni. Ezek után mit próbál tenni? A legnépszerűtlenebb dologra szánja el magát: adókat próbál kivetni.

Itt a főváros vezetése egy nagyon népszerűtlen, azt kell mondanom, kockázatos akcióra szánja el magát, amikor adót vet ki. Megvívja ezt a politikai csatát a Fővárosi Közgyűlésben. Természetesen van neki egy többsége. Még az ottani kormánytöbbségen belül is kemény összeütközések vannak ebben az ügyben a főváros szabad demokrata pénzügyi vezetése és a szocialista frakció között, de végül is valamiben megegyeznek, és elfogadták a rendeletet arra, hogy kivetnek valamiféle adót, hogy működőképes maradjon a főváros. Akkor mit lehet csinálni? El kell venni a főváros helyiadó-kivetési jogát. Ez az, amit ez a törvényjavaslat szolgál. Hiszen benne van, hogy a már elfogadott fővárosi rendelet is megsemmisül, ha az Országgyűlés elfogadja ezt a törvényjavaslatot. Azt gondolom, tisztelt Országgyűlés, hogy ez így egy nem tisztességes, elfogadhatatlan javaslat.

Szeretném megjegyezni: elég sokszor hallottuk az elmúlt két évben - a szocialisták is, a szabad demokraták is, főleg a szocialisták, mert ők a nagyobbak -, hogy mintha nem vették volna tudomásul, hogy nem mi nyertük meg a '98-as választásokat; mintha nem tudna beletörődni a jelenlegi két ellenzéki párt, hogy elvesztette a '98-as választásokat. Ránk ez nem vonatkozik. Tudomásul vettük, és ehhez alkalmazkodunk - ez bizonyos -, de úgy látom, hogy a szocialisták is az ellenzékiséget tanulták az elmúlt két évben.

Úgy látom azonban, hogy a Fidesz pedig azt nem akarja tudomásul venni, hogy a '98-as önkormányzati választást a fővárosban a szocialista-szabad demokrata koalíció együttesen megnyerte. Erre a négy évre ők kapták meg azt a lehetőséget, hogy vállalják azt a kockázatot, hogy maguk döntenek az adóról. Ezt a kockázatvállalási lehetőséget akarja Juharos képviselő úr javaslata elvenni a jelenlegi fővárosi többségtől. Ez pedig nem helyes dolog. A felelős fővárosi kormányzás lehetőségét akarja elvenni a fővárosi többségtől. Azért gondolom, hogy ez - hogy mondjam, tisztelt előterjesztő képviselő úr -, függetlenül attól, hogy ez rövid távon mit jelent, mit jelent az adott politikai helyzetben, hosszú távon elvileg a magyar politikai rendszer szempontjából: helytelen dolog megakadályozni ilyen módon egy városházi többséget abban, hogy a maga felelős módján ellássa azokat a feladatokat, amelyeket ott rájuk, és nem önökre ruháztak a választók. Ezért azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat - így, ahogy van - nem helyes, nem elfogadható.

Végül szeretnék még egy megjegyzést tenni a visszamenőlegesség kérdéséhez is, amit a bizottsági ülésen megfogalmaztak, és Juharos úr is és a bizottsági többségi előadó is meg talán a Fidesz szónoka, Fazekas képviselő úr is azt mondta, hogy nem helytálló. Nekem pedig úgy tűnik, hogy két értelemben is helytálló; egyrészt egy szűkebb, szorosabb értelemben. Mit is ír ebben a 2. cikkelyben az előterjesztő? Azt állítja, hogy a 2000. évben megalkotott rendeletekre is alkalmazni kell, a Fővárosi Közgyűlés által a 2000. évben bevezetett adó csak akkor vezethető be. Az az adó, amiről 2000-ben döntöttek, 2001. január 1-jén lép hatályba. Ami 2001. január 1-jén lép hatályba, azt nem 2000-ben vezetik be; 2000-ben döntöttek róla, és 2001-től hatályos. Ez a fogalmazás tehát mindenképpen rossz. Ez több, mint megengedi azt az értelmezést, hogy ez egy 2000-ben bevezetett, tehát 2000. január 1-je és 2000. december 31-e között hatályba lépő adóra is vonatkozik. Ilyen értelemben tehát mindenképpen visszamenőlegességet mond a szöveg.

A - hogy mondjam - tágabb értelemben vett visszamenőlegességet pedig az tartalmazza, hogy a feltehetően júniusban elfogadandó törvénnyel utólag helyeznek hatályon kívül egy olyan fővárosi rendeletet, amelyet hónapokkal korábban a főváros már elfogadott. Hogy mondjam, tágabb értelemben ez is egy visszamenőleges szabályozás, hiszen az önkormányzatok azok között a jogi keretek között hozzák a maguk döntéseit, amely jogi kereteket a mindenkori Országgyűlés számukra létrehozott, amikor a Fővárosi Önkormányzat ezt a rendeletét hosszú vajúdás és belső csaták után meghozta, akkor az akkori jogi szabályozással ez a rendelet összhangban volt.

Gondolom, egyetért velem Juharos képviselő úr, hogy a főváros helyesen járt el, amikor nem november 14-én alkotta meg ezt a rendeletét. Ez a legkésőbbi időpont, amikor az államháztartási törvény szerint még megalkothatta volna - november közepéig kell elfogadni adótörvényeket, gondolom, rendeletet is -, hanem ezt meghozta hónapokkal korábban, háromnegyed évvel korábban, hogy a polgárok felkészülhessenek erre a dologra. És akkor fogja magát a kormánytöbbség, és élve azzal a lehetőséggel, hogy van idő, gyorsan hoz egy olyan törvényt, amely utólag hatályon kívül helyezi a már meghozott törvényt. Azt hiszem, hogy a korrekt mód - ha egyáltalán korrektségről lehet beszélni - az volna, ha ez csak a jövőre és a még meg nem hozott rendeletekre vonatkozna, és a már meghozott rendeletre pedig nem vonatkozna, ha Juharos képviselő úrnak eszébe jutna, hogy minimális korrektséggel járjon el. Ebben az értelemben a visszamenőlegesség vádja szerintem megalapozott. Ez is indokolja azt, hogy az Országgyűlés ezt a törvényjavaslatot ne fogadja el.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Balla György úrnak, a Fidesz képviselőjének.

(20.40)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Elsősorban Göndör István képviselő úr mondandójához lenne hozzáfűznivalóm. Biztos vissza fog érkezni a terembe, akkor majd a társai elmondják neki, amit mondtam.

A hozzászólásában két olyan elem is volt, amire, azt hiszem, mindenképpen célszerű reagálni. Az egyik, amikor az aktuálpolitikát emlegette. Javaslom, hogy ragaszkodjunk a tényekhez. Volt egy törvény, ami 1990-től 1997-ig működött. Akkor egyébként az akkori kormány nem támogatása mellett - az akkori kormány tehát ellenezte -, SZDSZ-es képviselői indítványra fogadta el az akkori kormánytöbbség. Most pedig nem történik más, mint az, hogy visszaáll a rend. Egy olyan rend, ami lényegesen demokratikusabb elvet gyakorol egy önkormányzati alapjog vonatkozásában, mint a hatályos törvény. Azt hiszem tehát, hogy aktuálpolitikáról lehet beszélni - 1997-ben, de nem most.

A másik - és ez szintén egy nagyon komoly, gondolkodásbeli különbség -: azt állította Göndör képviselő úr, hogy a mostani kormány, a kormánytöbbség beleszól a főváros dolgába. Mi nem ezt tesszük! Mi azt tesszük, hogy egyenlő rangot adunk a fővárosnak és a kerületeknek, úgy, ahogy ezt egyébként az önkormányzati törvény rögzíti. A mi megítélésünk szerint nem a főváros dolga a helyi adó kivetése, hanem a főváros lehetősége a kerületekkel egyetértésben.

Kénytelen vagyok reagálni Bauer képviselő úr hozzászólásának egy részére is. Ő ugyan azt állította, hogy ismeri a javaslatot - ami az anyag terjedelméből adódóan nem egy komoly feladat elolvasni, ezt most is meg lehetett tenni -, ehhez képest meglepő, hogy azt állította a képviselő úr, hogy innentől kezdve a kerületek vetik ki a helyi adókat, a kerületek gyakorolják az adókivetést.

Nem erről szól a javaslat. Továbbra is a főváros teszi ezt meg, csak éppen a kerületeknek megvan az a lehetőségük, hogy egyetértési jogot gyakoroljanak. Erről szól ez a rendelet. (Bauer Tamás közbeszól.) Ha a képviselő úr ismeri, akkor rendben van, csak rosszul értelmezi. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ehhez képest egyébként 20 percig beszélt, és nem tett más, mint a kormánytöbbséget támadta továbbra is olyan indokokkal (Az elnök ismét csenget.), amelyek egyébként nem állnak fönn.

Bocsánat, elnök úr.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Juharos Róbert úr, a Fidesz képviselője.

DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bauer képviselőtársamnak szeretnék én is röviden reflektálni, mert ez idáig alapos embernek ismertem; feltehetően most a törvényjavaslat terjedelme volt az, ami összezavarta.

Ugyanis azt állítja, hogy ez elveszi a helyi adóztatás jogát a fővárosi önkormányzattól. Ha pontosan elolvasná a törvény szövegét, abban benne van, hogy a Fővárosi Közgyűlés rendeletben határozza meg, és a Fővárosi Közgyűlés az, amelyik kiveti, tehát nem elveszi, hanem otthagyja, pontosan úgy, csak a véleményezési jog helyébe az egyetértés jogát helyezi; egyébként nem az összes kerületnek, mert az valóban működésképtelenséget eredményezne, hanem ahogy az '90-től '98-ig működött, a kerületek többségének egyetértési joga mellett biztosítja a Fővárosi Önkormányzatnak, hogy rendeletben vethessen ki helyi adót.

Szeretném még elmondani, hogy persze a kerületek szabadon vethetik ki a helyi adót azon adónemek vonatkozásában a törvény alapján, amelyeket a főváros még nem vont el. Csak itt az a probléma, hogy a legutolsó elfogadott fővárosi rendelet az utolsó helyi adónemet is elvonta a kerületektől. Tehát nem arról van szó, hogy valamilyen szinten megosztásra kerül a kivethető helyi adónemek bevezetése a főváros és a kerületi szint között. Nem erről van szó, hanem arról, hogy joggal való visszaéléssel a Fővárosi Önkormányzat a kivethető összes helyi adót elvonja.

Innentől kezdve a kerületi önkormányzatnak egy alapjoga olyan értelemben is sérül, hogy nem marad nála helyi adóztatási lehetőség. Tehát össze-vissza keverünk mindent. Arról a 6 milliárdról, amit címzett támogatás címen megkapott most a Fővárosi Önkormányzat, nem is érdemes beszélni, meg arról a 35 milliárdról sem, amit Demszky Gábornak nyilvánvalóan sikerült a kiéheztetés miatt metróépítés céljából felhalmoznia. Lehetne még ilyeneket mondani, mint ahogy azt is lehet mondani, hogy nem tisztességes ez a javaslat.

Nem tisztességes, kérem szépen az sem, amit önök '94-ben csináltak az önkormányzati törvény módosítása címén és a fővárosi törvény megszüntetése címén. Egyébként beismerték, hogy hibáztak, de önök nemcsak '94-ben hibáztak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hanem '97-ben is, amikor ezt a törvény elfogadták az akkori kormány nyilvánvaló szakmai álláspontja ellenében.

Röviden ennyiben szerettem volna összegezni a mondanivalómat. (Varga Mihály: Politikai döntés volt!)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Bauer Tamás úr, az SZDSZ képviselője.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Én arról beszéltem, hogy elvonja a fővárostól a helyi adók kivetésének jogát. Talán Fazekas képviselő úr használta azt a szót - nem véletlenül -, hogy vétójogot ad a kerületek többségének.

Kénytelen vagyok ehhez a példához visszatérni: az, hogy a Fidesznek a köztársasági elnök jelölése ügyében vétójogot adott a koalíciós megállapodás, azt jelenti, hogy valójában - mint tudjuk - a kisgazdapárt csak azt jelölhette, aki a Fidesznek megfelelt, és ezt is tette.

Ugyanúgy, látszólag természetesen a főváros maga alkot rendeletet Juharos képviselő úr szövegében, ami valóban megfelel a '90 és '97 közötti szövegnek, de csak olyan rendeletet alkothat, amely a kerületek többségének megfelel. Ez azt jelenti, hogy a fővárosnak nincs módja arra, hogy olyan rendeletet alkosson, amilyet a Fővárosi Közgyűlés többsége helyesnek tart. Igaz? Ez ezt jelenti. (Dr. Juharos Róbert: Igaz! Így van!) Tehát megszűnik az a joga, ami ma van, hogy ő dönthet - tehát mégsem értettem félre. Nem egyszer, hanem élve azzal a lehetőséggel, hogy rövid törvényjavaslatról van szó, sokszor elolvastam a mai nap folyamán, készülve a felszólalásomra, ezt a szöveget, és az értelmezésem megfelel a törvényjavaslat szövegének.

Azt kifogásolta a kétpercesében Balla képviselő úr, hogy mi hoztuk be a politikát ebbe a vitába. Nem! Azzal kezdte az előterjesztő, hogy Demszky Gábor... - és ezzel folytatta valamennyi felszólaló. Nyilvánvaló, hogy - nem először a magyar parlament történetében - itt is egy lex Demszkyről van szó.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Takács Imre úrnak, az MSZP képviselőjének.

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Vidéki képviselőként nagyon odafigyelve: egy-két dolog fáj. Az egyik az, hogy amikor a politikában kilátszik a lóláb, akkor kár ez ellen ágálni.

Amikor nap mint nap - a két perc miatt nincs időm arra, hogy felsoroljam - lehet látni a kormány és a főváros ellentétét, ami Magyarország megítélését is - higgyék el, még egyszer mondom - zavarhatja az európai politikusok számára, akkor egy kicsit kellemetlen helyzetben vagyok az ország házában. Azt hiszem, hogy ha valaki közgazdász és magyar állampolgár, akkor alapvetően tudomásul kell venni azt, hogy a főváros működőképessége országos érdek. Ebből az alapvető tézisből kell kiindulni.

Ha a főváros működőképessége országos érdek, akkor egy ilyen jelentős fővárosnak elegendő bevételhez kell jutni - ez a másik; azt hiszem, ezen sem lehet vitatkozni - ahhoz, hogy a kiadásait és a működőképességét biztosítsa. Ha a főváros döntéseiben, a Fővárosi Közgyűlés döntéseiben sokszor részérdekeknek lehet majd alárendelve - mert azt hiszem, azt senki nem kifogásolja, ha ez a törvényjavaslat úgymond, csúnyán kifejezve magam, keresztülmegy az Országgyűlésen, akkor itt részérdekek is érvényre juthatnak -, akkor nem biztos, hogy az egész érdek érvényesül. És ha az egész érdek nem érvényesül, akkor a főváros működőképessége kerülhet bajba, és ez a működőképesség - még egyszer elmondom, amit mondtam az elején - az ország működőképességét is zavarhatja.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Balla György úrnak, a Fidesz képviselőjének.

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót. Mindenképpen föl kell hívnom a figyelmét Bauer képviselő úrnak arra, hogy a beszéde elején egyébként nem azt a kifejezést használta, amit a beszéde közben később. Kifejezetten arról beszélt, hogy a kerületek vetik ki a helyi adókat.

Elhiszem, képviselő úr, hogy a hosszú beszédje alatt meg is ismerte a javaslatot, mert a javaslat egészen rövid, meg lehetett tanulni közben is - a beszédje elején egészen másról beszélt.

Ha már ön említette ezt a példát, a köztársasági elnök példáját, az a véleményem, hogy ebből a megállapodásból nagyon jó javaslat született. Semmi másra nem teszünk most javaslatot, mint arra, hogy a főváros továbbra is megkapja azt a jogot, hogy helyi adót vethet ki - mert ez önkormányzati alapjog -, ugyanakkor a kerületeknek egyetértési joguk van, magyarul le kell ülni, meg kell beszélni, át kell gondolni, és olyan megállapodásra kell jutni, ami mindenkinek jó.

Még egyszer szeretném elmondani - bár ön is említette -, hogy a fővárosi kerületek képviselő-testületét, polgármestereit ugyanazok a polgárok választották, mint a Fővárosi Közgyűlést vagy Demszky Gábort.

(20.50)

Magyarul, én nem hiszem azt, ha korrekt emberek leülnek, tárgyalnak egy ilyen fontos önkormányzati alapjog tekintetében, mint a helyi adó kérdése, és képesek megállapodni, az a fővárosi lakosok számára, a budapestiek számára rossz döntés lenne. Mi semmi mást nem teszünk, azt készítjük elő ezzel a törvény-visszaállítással, hogy újra legyen mód és lehetőség az egyeztetésre, és ne kizárólagosságot kapjon a főváros. Meggyőződésem, hogy mivel az ilyen típusú javaslatokból, a megegyezés szándékából jó gondolatok szoktak születni, így ez lesz a főváros vonatkozásában is.

Köszönöm.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Nagy Gábor Tamás úr, a Fidesz képviselője. Megadom a szót.

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Először is szeretném elmondani, hogy most nemcsak mint Budapest 1. számú választókörzetének országgyűlési képviselője, hanem mint a főváros I. kerületének polgármestere is szeretnék véleményt mondani arról a törvényjavaslatról, amelyet most a tisztelt Ház tárgyal. És azért hangsúlyozom ezt, hogy mint kerületi polgármester fogom most elmondani a véleményemet, mert azokkal az érvekkel, amelyeket eddig az ellenzéktől hallottunk, nagyon sok ponton olyan csúsztatásokat tapasztalhattam, amelyeket azért alkalmasint helyre kell tenni.

Hogy kezdjük mindjárt az elején, azaz a végén, ahogy az előbb hallottuk, a kerületek a forrásmegosztási küzdelmekkor igyekszenek ellehetetleníteni a fővárost, mondja az ellenzéki képviselőtársam. Sajnos, a képviselő úr nincs tisztában azzal, hogy ma hogyan folyik a forrásmegosztás a fővárosban. Egyoldalú fővárosi diktátummal folyik, a kerületek bármilyen érvet, bármilyen adatot, bármilyen elgondolást próbálnak a Fővárosi Közgyűlés többségével elfogadtatni, ennek meghallgatására vajmi kevés az esély. Az a törvény, az a törvényjavaslat, amely most itt előttünk fekszik, valóban egyfajta korrekciót szeretne alkalmazni egy olyan helyzetben, ahol az egyik fél egyoldalú erőfölényben van, és ez jelesül a főváros.

A 2000. év fejleménye az, hogy az utolsó, a kerületekben még önállóan kivethető adónemet, az építményadót is elvonták a kerületek alapjogai közül, kivethető jogai közül. És ha már annyi politikumot emlegetett itt az ellenzék, akkor hadd emlegessek én is némi politikumot, visszatekintve az időben. 1995-ben az akkor még nemrégiben újraválasztott főpolgármesterrel készült egy interjú a Budapest Sun című angol nyelvű lapban. És ebben, talán a hazai pálya biztonságát kihasználva, a főpolgármester úr nem leplezte el szándékát és véleményét mindarról, ami korábban a fővárosban történt. A cikk bevezetője szerint, engedjék meg, hogy ezt most idézzem, így fogalmaznak:

"Több mint négy évvel a kommunista diktatúra bukását követő első szabad önkormányzati választások után Budapest nemrégiben újraválasztott főpolgármestere azt állítja, hogy a demokrácia elérte határait. A kerületi önkormányzatok és a polgármesterek gyakran gátolják politikai céljai megvalósításában. Emiatt lobbizott Demszky sikerrel egy olyan törvényhozásért, amely felhatalmaz arra, hogy végrehajtsa terveit, amelyek a legvitatottabbak azóta, hogy az utolsó szovjet katona is elhagyta Budapestet.

Kérdés: Ön főpolgármesterként majdnem négy évig állt harcban, mivel a kerületi önkormányzatok akadályozták politikai programjának megvalósításában. Még mindig bosszantja az, ahogyan a kerületi polgármesterek dolgoznak?

Válasz: Igen. Sok terv marad csupán álom emiatt az ostoba kerületi törvény miatt. De most könnyebb, hiszen a hivatalom és a Fővárosi Önkormányzat nagyobb hatáskört és több felügyeleti jogot szerzett. Most mi döntünk arról, hogy mennyi pénzt kapnak a kerületek évente a költségvetésből. Mi döntjük el, hogy bizonyos nagyobb beruházások, mint például víztisztítók, utak, hova kerüljenek. A mostani helyzet jobb a négy évvel ezelőttinél. De a kerületi önkormányzatok még mindig túl nagy függetlenséggel és autonómiával rendelkeznek."

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt lóg ki az a bizonyos lóláb, amit olyan sokat emlegettek eddig a vitában. Demszky Gábor célja egyértelmű: a kerületi önkormányzatok helyett kerületi elöljáróságokat szeretne a fővárosban, ahogy azonban ezt szintén az ellenzéki érvelés során hallhattuk, ennek alkotmányos eszközei nem állnak rendelkezésre. Ennélfogva pénzügyi és gazdasági eszközökkel óhajtja céljait elérni, és ehhez az kell, hogy a ma még a kerületekben önállóan kivethető utolsó adónemet is a fővárosi forrásmegosztás részévé tegye. Hadd legyek megint kicsit hazabeszélő, és hadd mondjak egy példát arról, hogy ez a bizonyos fővárosi forrásmegosztás hogyan működik például az idegenforgalmi adó vonatkozásában.

Talán nem kell arról túl sokat vitatkoznunk vagy túl sokat érvelnem amellett, hogy az I. kerület, a Budai Vár a világörökség része, elég jelentős idegenforgalmi vonzerőt, elég jelentős idegenforgalmi látványosságot jelent. Ez nemcsak az ország kirakata, nemcsak a főváros kirakata, hanem a sok turistának az ellátásával egyben egy beruházásigényes felelősséget is jelent. Mindeddig túl sokat a fővárostól nem kaptunk ezen feladatainknak az ellátására. De eddig, legalábbis a tavalyi évig valamifajta kompenzációt, valamifajta szorzót mégiscsak alkalmaztak a kerület sajátos adottságainak figyelembevételére. Ez azt jelentette, hogy a fővárosi idegenforgalmi adóbevételekből 1999-ben 80 millió forintot kapott az I. kerületi önkormányzat. 1999 után azonban ez a helyzet egy csapásra megváltozott, miután ma már a kerületi adottságokat a forrásmegosztásnál éppúgy nem veszik figyelembe, mint ahogy például most az építményadó esetében sem kívánják a továbbiakban figyelembe venni. Innentől kezdve valóban egy egységes Budapest álma lebeg a főpolgármester úr szeme előtt, azt azonban elfelejti, hogy ez a Budapest szociológiailag, településszerkezetileg mégsem olyan nagyon egységes.

Hogy befejezzem az előző példát, szeretném elmondani önöknek, hogy a forrásmegosztás általunk egyébként kritizált gyakorlatából mekkora összeget kap idegenforgalmi céljainak elérésére vagy kötelezettségeinek teljesítésére az I. kerületi önkormányzat: alig több mint 14 millió forintot. Ennyire vették figyelembe azokat a helyi adottságokat, amelyek egy-egy kerületnél bizony jelentkeznek. És amikor a forrásmegosztás vitája során ezt szóvá tettük - ma valóban nincs semmiféle érdemi beleszólási joga a kerületeknek abba, hogy a főpolgármester úr vezetésével milyen forrásmegosztást hagy jóvá a Fővárosi Közgyűlés -, érveinkre jószerével választ sem kaptunk. Ez valóban a demokrácia határait jelenti, úgy, ahogyan ezt Demszky Gábor ebben az 1995-ös nyilatkozatában már elmondta.

Elhangzott az is, hogy az alkotmányossági aggályokkal szemben nem léptek fel a kerületek. Sajnos, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének elmondója ebben a kérdésben nem tájékozódott; felléptek. Több kerület vezetője, és nálunk még a képviselő-testület is, felhatalmazott arra, hogy az Alkotmánybírósághoz forduljunk, és beadványt adtunk be az Alkotmánybírósághoz ezen vitatott építményadó-kivetéssel kapcsolatban. Azonban tudjuk jól, hogy az alkotmánybírósági döntéshozatal sokszor lassú, sokszor nehézkes, egyelőre még nem is kaptunk reagálást az Alkotmánybíróságtól arra nézve, hogy mikor fogják tárgyalni, mikor fogják kitűzni ennek az ügynek a tárgyalását.

Éppen ezért úgy gondolom, hogy az utolsó pillanatban érkezett ez a törvényjavaslat, hogy valóban olyan körülményeket még meg lehessen akadályozni, amelyek a kerületi önkormányzatok teljes anyagi ellehetetlenülését célozzák - a teljes anyagi ellehetetlenülését. Ugyanis, mint ahogy már többször jeleztük, és itt a vita ezen oldalon hozzászólóitól már kiderült, ez az utolsó olyan eszköz, amellyel még a kerületek önmaguk élhetnek.

(21.00)

És még egy dolgot szeretnék elmondani, amely talán megint egy kicsit elsikkadt a sok politikai vádaskodás mellett. A kerületek túlnyomó többsége ellenezte ezt, és bizony a szocialista vezetésű képviselő-testületek, önkormányzatok is ellene voltak az építményadó ezen formája kivetésének. Az egy sajátos politikai logika, egyfajta politikai relativizmus, amit Bauer képviselőtársunk itt kifejtett, hogy most ott ők vannak többségben, és milyen eszközökkel, milyen módszerrel győzték meg a Fővárosi Közgyűlés szocialista párti tagjait arra nézve, hogy ezt az adónemet mégiscsak fogadják el. Én ezt nem óhajtom most itt taglalni, miután egyébként nincsenek is erről a kérdésről részletes információim.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)