Felszólalás adatai

TÓTH FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Korunk emberét egyre inkább veszélyeztetik a tulajdon értelme, akarata és keze munkája eredményeként létrejött dolgok. A sokfajta emberi tevékenység végeredménye, a létrehozott eredmények az ember ellen fordulnak. Ez tűnik a mai ember élete legkeservesebb és legáltalánosabb tényezőjének. Ezért az embert egyre nagyobb félelem tölti el. Fél attól, hogy munkájának gyümölcsei - nem mind és nem is a többségük, hanem az a néhány, amelyikért különösen megdolgozott - ellene fognak fordulni. Ezért keresni kell, mi az oka annak, hogy az a minden ember kezében levő képesség, hogy uralma alá hajtsa a földet, szembefordult az emberrel, és érthető módon szorongást kelt, tudatos vagy nem is tudatosított félelmet olyan csapásoktól, amelyek a ma élő egész emberiséget fenyegetik.

Ezek a gondolatok, ez a diagnózis nem a csernobili vagy a fukusimai katasztrófa nyomán, hanem még 1980-ban II. János Pál pápa Redemptor Hominis kezdetű enciklikájában fogalmazódtak meg, s azzal a figyelmeztetéssel folytatódnak, hogy a Föld javainak fölhasználásában tisztességgel és értelmesen kell eljárnunk.

Így kell eljárni a nukleáris energia alkalmazása során is, mert a technika fejlődése és az emberi kultúra mai formája, amelyben a technikai tudományok elsőbbséget élveznek, megkövetelik az erkölcsi élet és az etika fejlődését is, mert különben a technikai civilizáció aligha teszi méltóbbá a világot az emberhez. A nukleáris energia, illetve ennek minden alkalmazása egy évszázada immár a jó és a rossz forrásaként egyaránt aposztrofált és időnként démonizált dolog. Jó, mert egyértelműen olyan csúcstechnológia, amely lényeges technikai forrása lehet a közjó megteremtésének, a közjónak, ami nem más, mint a legteljesebb élet megvalósításához szükséges társadalmi életfeltételek összessége, anyagi és szellemi értelemben egyaránt.

A nukleáris energia hazai alkalmazása elég nyilvánvalóan szolgálja a közjót, még a japán katasztrófa hatása alatt és a potenciális veszélyek elismerése mellett sem vonható ez kétségbe. Nemcsak azt a nyilvánvaló hasznot kell itt tekinteni, hogy a Paksi Atomerőmű a legolcsóbb termelő és az ország villamosenergia-termelése 42 százalékát adva lényeges szén-dioxid-kibocsátást takarít meg, hanem az ország ellátásbiztonságához való hozzájárulása révén az ország kiszolgáltatottságát is lényegesen csökkenti.

Tisztelt Ház! Kétség nem férhet ahhoz, hogy a nukleáris energia nem alkalmazható sem a technika fejlődésének, az alkalmazási tapasztalatoknak a folyamatos követése, de még kevésbé a társadalom részéről történő gondos ellenőrzés nélkül, ami nemcsak törvényi, hanem erkölcsi normákat is kell hogy kövessen.

A kötelezettségek nyilvánvalóan terhelik a nukleáris energia alkalmazóját, a társadalmi kontrollt megvalósító intézményrendszert, sőt minket is, akik a törvényeket hozzuk. Ezek a törvények, éppúgy, mint a nukleáris energia alkalmazásának technikai, biztonsági feltételei, rendszeres felülvizsgálatra szorulnak, hogy a változó, lényegében folyamatosan szigorodó társadalmi ellenőrzés hatékonyan megvalósulhasson.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tisztelt Ház! A most tárgyalt törvénymódosítás néhány fontos, a kormányzásban és a közigazgatásban bekövetkezett változás átvezetése mellett, mint az Országos Atomenergia Hivatal jogállásának törvényi szinten történő szabályozása, elvi szempontból is új, lényeges elemeket tartalmaz, s kívánja ezekkel kiegészíteni az atomtörvényt.

A törvény gazdagabbá válik az értelmezését, követését elősegítő részletekkel, meghatározásokkal, amely meghatározások, mint például a rendszer, rendszerelem, nukleáris rendszer vagy rendszerelem tekintetében nem mindig szerencsések, sőt egyesek talán mellőzhetők is lennének, de a szándék egyértelmű és támogatandó.

Elkerülhetetlen ez a korszerűsítés az atomtörvény szintjén, hiszen nemcsak a magyar közigazgatási rendszerben, de az atomenergia alkalmazásának területén is számos változás, új feladat jelentkezett, mint például a Paksi Atomerőmű üzemidejének meghosszabbítása, ami új feladatokat ró az engedélyesre és a hatóságra egyaránt.

Nem célom, hogy a terjedelmes törvényt és az ahhoz benyújtott 30 oldal terjedelmű módosítást tételesen elemezzem, de néhány fontos tételét e módosításoknak szeretném a Ház figyelmébe ajánlani.

Egy törvény akkor teljes, ha az engedélyesre és az engedélyt felügyelő hatóságra egyaránt világosan megfogalmazza a kötelezettségeket. A nukleáris energia alkalmazásáról szóló törvénynek pedig az a sajátossága, hogy a biztonsági célokat teljesítendő kötelezettség formájában rögzíti. Magától értendő alapvető biztonsági célkitűzés az ember és a környezet védelme az ésszerűen megvalósítható legmagasabb szinten az ionizáló sugárzás káros hatásaival szemben, de a közjó érdekében a nukleáris energia alkalmazásából eredő haszonnak egyértelműen felül kell múlnia az alkalmazásából eredő kockázatot.

Ezt a mérleget meg kell vonnunk, hiszen esetünkben nem egy elvonatkoztatott tulajdonossal állunk szemben, hanem haszonélvezői vagyunk mindannyian az atomerőmű termelésének, s egyben az állam a tulajdonosa is ennek a létesítménynek.

A társadalom kockázatérzékenysége és értékelése szubjektív, és érthetően befolyásolják a japán katasztrófához hasonló, sőt annál jelentéktelenebb események is. A felelős politikusnak és a döntéshozónak azonban a bevezetőben idézett magasabb erkölcsi felelősség tudatában kell értékelni a kockázatot, és a lehető legjobban kell támaszkodni a tudományra és a szakértelemre. Ezen az alapon kell kezelni majd az atomerőmű célzott biztonsági felülvizsgálatát, azt a bizonyos stressztesztet is.

Fontos eleme a kötelezettségek meghatározásának, hogy a nukleáris biztonság mellett megjelent a védettség fogalma is. Ez is új eleme életünknek, amivel foglalkozni kell a nukleáris energia alkalmazójának. Helyeselni lehet a módosításokat az atomtörvényben. Nem szabad azonban azt hinnünk, hogy csak egy iparág ügye a terrorizmus elleni védelem és védettség. Az atomerőművet meg kell védeni az ilyen támadásoktól, éppúgy, ahogy az iskolát, a pályaudvarokat vagy a repülőtereket is. A védelem műszaki megvalósítása lehet eltérő, de a dolog össztársadalmi jellege nem.

A javaslat egyértelművé teszi a szereplőket - kormány, felügyelő szervek és az engedélyes - és a felelősségeket is egyaránt. A felelősségi határok pontos meghatározása azért is fontos, hogy az állami felügyelet, amely a társadalom érdekeinek hatékony védelmét szolgálja, valóban hatékony legyen, és az engedélyes felelősségvállalását ne fedjék el bürokratikus engedélyezési eljárások. Az átalakítások engedélyezésének javasolt ésszerűsítése egyben jó jele annak is, hogy az üzemeltető biztonság iránti elkötelezettsége a kívánt színvonalon van, amit én egyébként személyesen elég sokszor tapasztalok, lévén, hogy ott lakom az erőmű tövében.

Fel kell hívnunk, tisztelt képviselőtársaim, az előterjesztő figyelmét arra, hogy az új atomerőmű létesítése tekintetében az engedélyezés, sőt átfogóan a nukleáris biztonság szabályozásának kérdését is az előterjesztés indokolásában egy ígérettel aligha lehet elintézni. Az új vagy létező blokkok biztonságának szabályozásában nem lehetnek alapvető eltérések, és az engedélyezés racionalizálása, amit ma az indokol, hogy a hatóság képes legyen érdemi kérdésekre koncentrálni, még inkább érvényes lesz az új blokkok létesítésének engedélyezése során.

A transzparencia és a társadalmi részvétel fontos eleme politikánknak, ennek értelmében üdvözölni kell azt a módosítást, amely szerint az engedélyesnek és az atomenergia-felügyeleti szervnek a nukleáris létesítmények nukleáris biztonságát, a nukleáris biztonsági követelmények teljesítését, a kockázat mértékét, a létesítést és az üzembe helyezést megelőzően, valamint a teljes üzemidő alatt rendszeres időközönként teljeskörűen elemezni, értékelnie kell és annak eredményét a honlapján nyilvánosságra kell hoznia.

(15.10)

Hangsúlyoznunk kell, hogy a nyilvánosság a társadalom érdekében valósul meg, és nem sérthet társadalmi vagy biztonsági érdeket.

Tanulságos megfigyelni, hogy a transzparencia tekintetében az előttünk járó országok ezen a téren milyen körültekintőek. A transzparencia és a részvétel hatékony formája a lakosság és a települések társulásai. Ezek a társulások hitelesek, és megint csak személyes tapasztalatom alapján is mondhatom azt, hogy hatékonyak. Jó megoldás, hogy az engedélyesek a lakosságot az önkormányzati társulások útján is rendszeresen tájékoztatják. Ezek a társulások partnerei az engedélyeseknek a tájékoztatási, ellenőrzési kérdésekben egyaránt, amelyekre a Nukleáris Pénzügyi Alap is felhasználható.

Az atomenergia hazai alkalmazásától aligha tekinthetünk el. A készülő nemzeti energiastratégia alapvetése a Paksi Atomerőmű üzemben tartása és az atomerőművi kapacitás bővítése. Ebből a szempontból fontos volt pontosítani az Országgyűlés szerepét. Az új szöveg egyértelmű abban a tekintetben, hogy bármely nukleáris létesítmény, így az atomerőmű új reaktorral való bővítésének előkészítése csak az Országgyűlés előzetes elvi jóváhagyásával történhet. E módosítás a Paksi Atomerőmű telephelyén létesülő új blokkok tekintetében a gyakorlatban megvalósult és megvalósul, hiszen az érdemi előkészítő munka csak a Ház 2010. március 30-ai határozatával kezdődött. Előretekintve és figyelembe véve az energiastratégiai megfontolásokat, ennek a módosításnak is lesz szerepe.

Az atomenergia fenntartható alkalmazásának, új atomerőművek építésének előfeltétele a kiégett üzemanyag biztonságos, védett, megbízható és gazdaságos kezelése. Magyarországnak is érdeke, hogy az új lehetőségeket figyelemmel kísérje, bekapcsolódjon a nemzetközi fejlesztésekbe, és ezek figyelembevételével döntsön a nukleáris üzemanyagciklus hazai vagy külföldi megoldások alkalmazásával való lezárásáról. Legyen jogosult erre a kormány által kijelölt szerv, és legyen biztosított a Központi Nukleáris Pénzügyi Alap felhasználásának a lehetősége is.

A biztonság és a védettség nemcsak műszaki kérdések, hanem az engedélyes és az intézményrendszer szakmai, erkölcsi megfelelőségének, elhivatottságának kérdése, ami nem absztrakt módon létezik, hanem konkrét személyek által megvalósuló képesség. A törvényjavaslat két szempontból érinti és tisztázza ezt a kérdést: részletezi a nukleáris létesítmény dolgozóinak feddhetetlenségével kapcsolatos követelményeket; törvényi szinten rendezi a nukleáris biztonság területén szakvéleményeket készítő szakértők szakmai tudásának előzetes értékelését, amit a javaslat szerint független szakmai testület, a Magyar Mérnöki Kamara végezne, amely alkalmas és kész az atomenergetikában érintett szakértők névjegyzékének vezetésére és a szakértői rendszer működtetésére az 1996. évi LVIII. törvény rendelkezéseinek megfelelően.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat megvitatásával és elfogadásával egy jelentős és időszerű lépést teszünk a nukleáris biztonság és a védettség szabályozása és ezáltal a megvalósítása érdekében. Meglepő lehet, de nem illetlenség arra figyelmeztetnem mindenkit, hogy ez valójában csak egy ideiglenes aktus. Az, aki azt hiszi, hogy a nukleáris biztonság és védettség terén mindent megtett, és elégedetten hátradől a székében, már rontott is a biztonság színvonalán. A törvénymódosítások egyszeri események, de a biztonsággal való törődésnek folyamatosnak kell lenni, amelyben mindenkinek megvan a maga dolga, az engedélyesnek, az intézményrendszernek, a munkavállalóknak, a vállalkozóknak, a kutatási és oktatási intézményeknek, a szakértőknek éppúgy, mint nekünk, törvényalkotóknak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz, szórványos taps az MSZP padsoraiban.)