Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt erre a témára térnék, ami a közelmúltban, március 15-én történt eseményekre utal, hadd emlékeztessek arra, hogy mentálhigiénés szakemberek gyakran hívják fel a figyelmünket a pozitív szemléletre, arra, hogy mindenben igyekezzünk a szépet és a jót észrevenni, mert ez a lelki egészség és a társadalom egészsége szempontjából fontos. A tegnapi nap, amikor itt az ellenzéki hozzászólások történtek, megpróbáltam ezt alkalmazni, mérsékelt sikerrel, meg kell mondjam. Nem volt könnyű benne a szépet felfedezni, de azért egy kis reményre mégiscsak sikerült eljutnom, hogy ez csupán egy kampányszöveg, és talán azok sem hiszik el, akik mondják, és még egy remény, hogy azok az indulatok, amik itt megfogalmazódtak, végleg nem fogják tönkretenni a magyar közélet állapotát.

És ha már magyar közéletről van szó, akkor az ünnepeinkről is hadd szóljak, hiszen az egyéni szabadság és a nemzeti függetlenség az, ami március 15-én bennünk megfogalmazódik.

(10.00)

A személyes szabadság a mi felfogásunk szerint abból áll, hogy a bensőnkbe írt erkölcsi természettörvény képessé tesz minket arra, hogy a jó és a rossz között különbséget tegyünk. És ha ezt megtesszük, akkor konkrét esetben a lelkiismeretünk irányít ebbe az irányba, méghozzá a jó választásának az irányába, feltéve, ha egészséges a lelkiismeretünk.

És végül a szabad akarat segít végrehajtani mindezt. Itt van valahol a személyes szabadság lényege a szabad akarat működésében. Ez egy belső szabadságot jelent, nem egy kényszertől mentes, külső kényszertől mentes szabadságot, hanem a belső függőségektől menteset. Sajnos, ha alkalmazni kívánjuk a mai világra ezt a gondolatot, azt kell látnunk, hogy a liberális világban éppen a tolerancia szavakban megfogalmazott tanításával ellentétben a gyakorlat azt jelenti, hogy csak a liberális gondolkodást fogadják el. A nyílt társadalom ideológusai ezt meg is fogalmazták, most már nincs idő arra, hogy ezt részletezzem. Inkább áttérnék a nemzeti függetlenség kérdésére.

Az első ötszáz évben történelmünk során, éppen a Szent István és utódai politikájának köszönhetően soha nem birodalmak uralma alatt álltunk, de később sajnos akár a német, a török vagy az orosz birodalom kiszolgáltatottjai lettünk, és ez a nemzeti függetlenség iránti vágyunkat még jobban növelte. Ha most ismét arra gondolok, hogy valamiképpen a mai viszonyokra is próbáljuk meg ezt alkalmazni vagy feltenni a kérdést, hogy hogyan állunk most, akkor azt kell mondanunk, hogy az Unió tagjaként a függetlenségünk egyes elemeit közösen gyakoroljuk, ahogy fogalmazni szoktunk, nem mondtunk le róla, de különösen nem mondunk le a maradékról és ezt védjük. Mi nem európai egyesült államokban gondolkodunk, hanem a szabad nemzetek szövetségében, és ez, azt hiszem, hogy azoknak a történelmi hagyományainknak is megfelel, amikre próbáltam utalni.

A nemzeti függetlenségnek pedig van egy feltétele: egyfajta nemzeti egység. Ez gyakran szóba kerül, de sajnos ritkán valósul meg. Amire az elején utaltam éppen a pozitív szemlélet kapcsán, az mutatja azokat a hiányosságokat, amelyek itt a parlamentben vagy a parlamenten kívül is ma megmutatkoznak.

Remélem azt  és ismét egy remény, ami a pozitív szemlélet kapcsán megfogalmazódik bennem , hogy a kampányok elmúltával ez is némileg rendeződik, és fontos kérdésekben meg fogjuk tudni valósítani a nemzeti egységet. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)