Felszólalás adatai

Azt látom, hogy e törvényjavaslat ugyanazzal a betegséggel bír, mint a második Orbán-kormány eddigi összes költségvetése. Ez a betegség pedig a kiszámíthatatlanság kórja, és ebből fakadóan nem lehet bízni abban, hogy ez a költségvetés túléli majd a következő választásokat. Bármilyen kormányzat is jön utána, narancsszínű, szivárványszínű, vörös színű, árpádsávos színű vagy zöld színű, attól függetlenül e költségvetés megváltoztatásra kell hogy kerüljön. Biztos önök is tudják, tisztelt fideszes képviselőtársaim, hogy e költségvetés tervezése során nem figyelik, nem figyelték azokat a hosszú távú hatásokat, amelyek kapcsán nyilvánvaló az, hogy ezen a költségvetésen változtatni kell.

Itt a makrokeretszámok problémája elég erősen felvetődik, hiszen túlzottan optimista az a gazdasági növekedés, ami megjelenik, viszont szeretném a tisztelt képviselőtársaim figyelmét felhívni egy aprócska tényre, amire sem a Költségvetési Tanács, sem az Állami Számvevőszék nem hívta fel a figyelmet, hogy jelesül az inflációs adat túl magas - elvárt. Egy kormányzattól az szokás, hogy alacsonyan tervezi az inflációt, ezért ebben mozgásteret hagy magának a költségvetésben, és ekkor így még szabad bevételekhez is juthatna. De abban az esetben, amikor önök teleharsogják a médiát, és az összes lehetséges felületen jön a rezsicsökkentés szólama, amelynek nyilvánvalóan inflációcsökkentő hatása lesz a következő esztendőkben, akkor eléggé furcsa ezzel a növekedő inflációs rátával találkozni. Főleg úgy, hogy önök azért nagy dérrel-dúrral bejelentették mind az élelmiszeráfa-csökkentést, mind a tömegközlekedési áfa csökkentésének kérdését. Ezekről egy szó sincs sem itt a költségvetésben, sem az adótörvények kapcsán.

E törvényjavaslat továbbviszi azt a terhet, amely terhet az előző fideszes költségvetések a magyar állampolgárok nyakába tettek, miszerint jelesül van mintegy 2000 milliárd forintnyi megszorítás, amelyen nem enyhít a kormányzat. Nem mondhatjuk azt, hogy ez a megszorítások költségvetése, viszont azt mondhatjuk nyugodtan, hogy ebbe a törvénytervezetbe be vannak betonozva az előző évek megszorításai. A szociális kiadások aránya nem nő akkora mértékben, mint amekkora mértékben csökkent az elmúlt időszakban. Ugyanez igaz a jövőt jelentő oktatási kiadásokra is. Tehát az a pár milliárd és pár tized százalékos szépségtapasz, ami jelentkezik ebben a költségvetésben, nem ellensúlyozza az előző három esztendő eléggé sanyarú helyzetét.

A harmadik pont, amit ki kell emelni e költségvetés kapcsán, azok a felesleges kiadások, amelyekre igazán nincsen szükség ebben az országban, hiszen mindannyian látjuk azt, hogy a legfontosabb cél az volna, hogy a piaci munkahelyek száma növekedjen. E célját a kormányzat még 2010-ben fennen hangoztatta, de azóta a piaci jelzőt elveszítette ez az akarat, és maradt csupán az, hogy munkahelyek jöjjenek létre. Munkahelynek számít ugyebár a 4 órás közmunkás-foglalkoztatás is, csak a társadalmi haszna és produktivitása nem akkora, én nem becsülöm le, de korántsem akkora, mint egy piaci 8 órás munkahelynek.

Hogy e cél kapcsán milyen aktív lépéseket tesz a kormányzat, az nem derül ki ebből a törvényjavaslatból. Az aktív munkaerő-piaci költségek továbbra is stagnálnak. Továbbra is stagnálnak a közalkalmazottak bérei, nincsen érdemi követése az inflációnak sem. Amit el kell mondani, az az, hogy a kormányzatnak azért vannak olyan kedvenc témái, úgynevezett nünükéi, amire mindig van pénz. Bármi történik ebben az országban, stadionra mindig lesz pénz. Nem értem, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha vannak olyan célok, amit akár egy ellenzéki képviselő is oszthat, hogy a foglalkoztatást növeljük, akkor miért olyan tételekbe fektet a kormányzat, amelyben nyilvánvalóan nem fog a foglalkoztatás egy jottányit sem nőni.

Ha tehát megnézzük, hogy van 84 milliárd forint stadionépítésre, az Eximbankot újratőkésítik 18 milliárddal, az állam 50 milliárd társasági adóról mond le nagylelkűen a sportegyesületek számára, talán volna miből költeni azon fontos célokra is, amelyek hosszú távon biztosítják a foglalkoztatás növekedését, és biztosítják azt, hogy a piacon dolgozó magyar vállalkozások olyan magas hozzáadott értékű terméket vigyenek ki a világpiacra, amit jól képzett munkaerő hozott létre.

(11.20)

De jól képzett munkaerő nem jön létre olyan országban, ahol nem bővül az oktatásra fordított költségvetési hányad. Jól képzett munkaerő nem tud dolgozni olyan országban, ahol folyamatosan kiszámíthatatlan a gazdasági környezet, minden egyes gazdasági szektorban lehet arra számítani, hogy a szektor működését alapvetően befolyásoló gazdasági szabályokat a kormányzat egyetlenegy tollvonással, egyik napról a másikra áthúzhatja.

Ezek mind-mind olyan tételek, amelyek miatt támogathatatlanná válik a költségvetés. De megmondom őszintén, tisztelt képviselőtársaim, számomra a legszomorúbb az, hogy ezen költségvetés nem is reagál arra a súlyos társadalmi folyamatra, ami igaz, hogy az elmúlt húsz évben mindig jellemző volt Magyarországra, de az elmúlt három évben radikálisan fölgyorsult. Ez a társadalmi folyamat pedig a társadalom kettészakadása.

Amíg a fölső egytized, a fölső decilis jövedelme nőttön-nő, és dörzsölik a tenyerüket azok az emberek, akik 500 ezer forintot visznek haza havonta, addig az alsó 40 százalék jövedelme folyamatosan csökken és létminimum alá került. Ez nem egyszerű társadalmi folyamat. Nem azt mondom, hogy ez csak Magyarországra jellemző, ez egy világtendencia. De nagyon sok országban igyekeznek ezt a tendenciát tompítani legalább, még ha megállítani nem is tudják. A magyar költségvetés mit tesz? Még inkább ráerősít.

Ezért is elfogadhatatlan ez a költségvetés, hiszen nem reflektál arra a szörnyű helyzetre, hogy itt egyre több család él hónapról hónapra. Egyetlenegy ilyen pont van, és itt a kormányzatnak azért el kell ismerni a törekvését, hogy végre megtette azt, amit három éve mondunk ellenzéki képviselőként, hogy a családi adókedvezményeket kibővítse a rosszul keresőkre is. Ezt el kell ismerni, ezt végre megtették, eddig is megtehették volna, de azért többet is lehetne ezzel kapcsolatban tenni. Viszont a kormányzat nem figyel arra a szörnyű helyzetre, hogy a rosszul keresők úgynevezett fogyasztói kosarában - tehát hogy hónapról hónapra mire költenek - például az élelmiszer és a tömegközlekedés eléggé magas részt tesz ki, és beígérték az élelmiszeráfa-csökkentést, beígérték a tömegközlekedés áfájának csökkentését, de valójában nem történt semmi.

Összességében elmondható az, hogy ezen törvénytervezet azért sem támogatható, mert bizonytalan lábakon áll, nem fogja megérni a választások utáni időszakot (Balla György közbeszól.),ezen költségvetés bebetonozza az elmúlt évek azon megszorításait, amelyek miatt folyamatosan széttart a magyar társadalom és nem középre tart. És ezen költségvetés az, amelyben benne vannak azok az egyéni, mondhatni, egokiadások, amelyek csak bizonyos kormánytagok szórakoztatását szolgálják, akiknek vannak elképzeléseik, hogy a futball fogja majd kihúzni Magyarországot a csávából. De én azt gondolom, hogy a foglalkoztatás és az oktatás húzhatná ki Magyarországot a csávából, ezért nem tudjuk támogatni ezt a költségvetést.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP padsoraiban.)