Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Először is, engedjék meg, hogy szeretettel köszöntsem a Jobbik nyugdíjas tagozatának karzaton helyet foglaló tagjait az idősek napja alkalmából. (Taps a Jobbik soraiból. - Szórványos taps a kormánypárti padsorokból.)

Tisztelt Államtitkár Úr! Az előző ciklusok kormányainak, vagyis az önök által olyan sokat emlegetett elmúlt nyolc év és az azóta elmúlt hét év áldatlan intézkedéseinek következtében fiatalok százezrei menekültek külföldre. Ennek egyik következménye az, hogy a családon belüli gondoskodás híján egyre több idős ember szorul rá arra, hogy az idősellátás valamelyik formáját igénybe vegye. Sajnos ez az, ami nem annyira egyszerű dolog ma Magyarországon. Az utóbbi években a bekerülés feltételei is nagyon erősen megváltoztak, nem beszélve a férőhelyhiány miatti hosszú várólistákról. Megállapítható, hogy a rendszer nem alkalmazkodott a körülmények miatti megváltozott igényekhez.

Az már egy másik kérdés, hogy a jelenlegi szakemberhiányos állapotban lenne-e lehetőség a férőhelyszámok bővítésére. Az ellátórendszerben folyamatosan betöltetlen státuszokkal találkozhatunk, ami sokszor magát a szolgáltatást sodorja veszélybe. Persze ezen nem is csodálkozhatunk, ugyanis ma Magyarországon a legrosszabbul kereső ágazat pont a szociális szféra, főleg, ha figyelembe vesszük azt is, hogy pont az idősgondozás az az ágazat, aminek a végzettségi előírásai hasonlóak az egészségügyi ellátáshoz, ahol bár szintén alulfizetettek a dolgozók, mégis 20-25 százalékkal többet keresnek, mint a segítő szakmában dolgozó munkatársaik. Nem beszélve arról, hogy mind mentálisan, mind fizikailag egy nagyon megterhelő állásról, munkáról beszélünk. Ilyen körülmények között szinte borítékolható, szinte egyértelmű a pályaelhagyás. Azokra a kérdésekre már nem is térek ki, amelyek az ellátás színvonalával kapcsolatosak.

A fenti körülmények, illetve a jogszabályi háttér miatt az intézményeknek - még ha igény is lenne rá -, illetve a dolgozók túlterheltségének csökkentése, valamint a gondozottak biztonságos és teljes ellátása érdekében, ugyanúgy, mint az alapellátásban, a szakellátásban is szükség lenne magasabb szükségletű, demensrészlegek kialakítására. De ez csak egy példa volt a közül a számtalan példa közül, amit említhetnék akár az ellátás színvonalával, akár az ellátás körülményeivel kapcsolatosan, amiért, itt el kell mondanom azt, hogy nem a benne dolgozók a felelősek, hanem azok, akik ellátják, illetve azok, akik fenntartják ezeket az intézményeket.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ha lehet, a szokásos panelválaszoktól, kérem, tekintsen el, amelyek a minimálbér-emelésről, az adócsökkentésről, a pótlékokról szólnak, egy konkrét kérdésre adjon választ: bevezetik-e végre a szociális életpályamodellt? A megváltozott körülményekhez alakítják, vagyis könnyítik-e a bekerülés feltételeit az idősellátásban? Illetve hajlandók-e a férőhelyszám-bővítésre, hogy a végtelen hosszú várólisták megszűnjenek, és a rászoruló idős embereknek legyen lehetőségük, legyen reményük arra, hogy bekerülhessenek ezekbe az intézményekbe?

Várom érdemi válaszait. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)