Felszólalás adatai

Azt gondolom, azt mindannyian jó szívvel kell hogy megtapasztaljuk, hogy a sok téma közül, amikor kiválasztásra került itt az ellátás kérdése, a gyógyszerellátás, akkor valaki már hivatkozott itt a mai napon, hogy olyan területen él, ahol kis falvak vannak, gyógyszertárak. Én azt hiszem, hogy a képviselő úr is mint ilyen értelemben aktív dolgozó, ezt jó néven tudja venni, hogy ezeknek a gyógyszertáraknak a működéséhez lesz egy szolidaritási alap, amely majd ezt segíti, hogy létezzenek.

Az egy más kérdés, hogy vajon mekkora forgalmat tud lebonyolítani egy-egy gyógyszertár, azzal a problémával szembetalálkozva, hogy ezen térségekben időnként a gyógyszer kiváltása is komoly gondot jelenthet egy-egy családnak. Ilyen értelemben azt gondolom, hogy az egy helyes irány, hogyha arra próbálunk figyelni, hogy a felírt és a kiváltandó gyógyszereknek mi az az összege, ami egyrészt terheli a gyógyszerkasszát, másrészt pedig a saját pénztárcánkat. Ezért én egy helyes és jó dolognak tartom, hogy ebbe a törvénycsomagba bekerült ez a gondolat, és erre lépések is történnek majd az elfogadást követően.

Egy kicsit más témakör, de ugyanilyen örömöt válthat ki szerintem az ország nagy részében a dizájnerdrogok fogyasztásával kapcsolatos és egyáltalán ennek a szabályozásával kapcsolatos lépések. Ezek, mindannyian látjuk, hogy milyen gondot jelenthetnek. Gondot jelent ez a későbbi következményeivel, hiszen a hozzászokásból eredően egészségkárosodás és annak a kezelése, de gondot jelenthet abban is, az akkori viselkedésben, amikor ezeket a szereket beszerzik és elfogyasztják azok a fiatalok vagy kevésbé fiatalok.

Mindenesetre ezen szerek forgalmazásának a szűkítése a lehetőség arra, hogy ezt jobban ellenőrizzük, kevésbé jusson oda azokhoz az emberekhez, akik nem rendelkeznek annyi lelkierővel, hogy ellen tudjanak állni egy-egy ilyen csábításnak. Én azt gondolom, hogy ez mindannyiunk számára fontos az akkori cselekedetben és a következményekben is. Tehát ez üdvözlendő és egy nagyszerű dolog, alkalmazkodva ilyen értelemben ehhez a rabló-pandúr játékhoz, hogy vajon akkor most egy picit megváltoztatjuk, és akkor már legálissá tesszük az ilyen drogoknak, dizájnerdrogoknak a forgalmazását. Tehát én ezért azt gondolom, hogy ez egy helyes lépés volt, és vélhetően, ismerve itt a technika, a kémiai tudás fejlődését, ha szükséges, én azt gondolom, hogy a későbbiekben is lépnünk kell ezen szerekkel szemben. Tehát ez a másik, amit így nagyon jó és hasznos dolognak tartok mindannyiunknak, az egész társadalomnak a részére.

A harmadik pedig, ami, én úgy gondolom, hogy fontos kérdésként jelenik meg az országban, az alapellátás. Hallottunk ma már a fekvőbeteg-intézetek átvételével kapcsolatos aggodalmakról és hogy mi lesz majd a járóbeteggel. Itt az alapellátással kapcsolatosan a praxisjog kérdésében: egy adott körzethez értelmezhető, attól el nem választható vagyoni értékű jog, amely alapján területi ellátási kötelezettséggel egy meghatározott háziorvosi körzetben egy adott háziorvos kizárólagos joga az egészségügyi alapellátás nyújtása. Akik gyakorlók, azok megtapasztalhatták, volt itt kártyaverseny, volt itt olyan, hogy most kit enged az önkormányzat ott dolgozni, ki nem dolgozhat helyben. Én azt hiszem, hogy ezt a dolgot rendezi.

Bizonyára hasznos és jó dolog lehet, és a jövőben, remélem, hogy erre is sor kerül, hogy a praxisjoggal együttjáróan annak a tartalmi részében a pekuniális rész, tehát hogy egy kicsit jobb legyen az a finanszírozás. Ha ezt most kártyapénznek, mondjuk akkor, hogy kártyapénz, tehát legyen több forrása annak a praxisellátásnak. A jelenlegiekkel, én azt hiszem, hogy sokan úgy vannak, hogy egy kicsit szeretnék, hogyha javulna.

Ami a javítás lehetősége, amiről már hallhattak a képviselőtársak és ma már erről szó is került, hogy az eszközvásárlás, és vajon az hol lenne jó, visszajött itt a praxisközösségeknek és ilyeneknek a létrehozása. Ez már volt, és valószínűleg még többször visszajön, csak nem akar létrejönni. Tehát akik kint dolgoznak, azok ezt egy kicsit nehezen alakítják ki, tehát egy kicsit olyan illata van ennek az egésznek, minthogyha könyvből olvasnám. De adja Isten, hogy működjék, és tessenek bemutatni, hogy ha nem erőszakkal, hanem önkéntesen létrejőve az egy nagyszerű dolog lehet.

Tehát visszatérve a praxisjogra: azt hiszem, hogy a szabályozásnak ez a része, ami kimondja, hogy az önkormányzatokkal és a praxisjognak a tulajdonosával ez az együttműködés egy hasznos, jó dolog, az élet ezt igényelte, ezért én - ezzel személy szerint egyetértve - támogatóan tudok erről nyilatkozni. Ahogy említettem, a reményeink azok, hogy ez a praxisjog egy kicsit tartalmában, pénzügyileg magasabb összegekkel jelenhet meg, remény van hozzá. Hogy mikor lesz valóság... - nagyon fontos lenne, hiszen lassan-lassan azért most már hosszú évek óta, az a nyolc év sem, amit itt a másik két kormányzat tett meg, nem tett hozzá, ezt talán Kovács képviselő úr még egyedi dolgokból is, otthonról is tudná, hogy mennyire nem ment semmi a praxisokhoz. Tehát a 2002 és a 2010 közötti időszakban nem nagyon emelkedtek az ottani finanszírozások.

Tehát az egy esztendő felmondása; én azt hiszem, hogy mindenkinek kell egy bizonyos biztonságot érezni azzal, hogy azon a településen hogy lesz az ellátás. Az már nagy baj, amikor összeveszik az önkormányzat és a háziorvos, mert abból sose szokott jó kijönni, legfőképpen a betegeknek lesz rossz, tehát ebben már volt néhány tapasztalatunk. Tehát azzal a reménnyel, hogy így tisztázzák egymás között a fennálló viszonyokat, és egy tartalmában egységesített szerződést kötnek, ez a remények szerint rendbe fogja tenni ezt a dolgot.

Hasznosnak és jónak vélem azt a lehetőséget, hogy azok a kollégák, akik praxisban akarnak, tehát az alapellátásban kívánnak dolgozni, legyen módjuk, lehetőségük arra, hogy a vásárlásnál kapjanak támogatást és lehetőséget. Azt is megértem, hogy ez a rendelkezés, ez az alap, ami itt most ma már elhangzott, hogy durván 2 milliárd forint, nem tudja azt a részét rendezni, ami a praxisnak egy komoly gondja.

(18.00)

Itt az elmúlt közel két évtized gondjaként jelent meg, hogy alacsonyak voltak a bevallott és adózott fizetések a háziorvosoknál, és lassan sokan eljutnak abba a korba a kollégák, hogy szeretnék már letenni a lantot, de a jövedelmük, illetve a megállapított nyugdíjuk ezt nehézzé teszi. Ezért megmaradnak, és azt is értem, hogy a kivezetésnél, ha megjelenne a praxisnak egy valamiféle elismerése, aki 10-20 vagy annál több esztendőt dolgozott, és ott egy ilyen praxisalapból kiváltható támogatás lenne, akkor nagyon sokan kikerülnének a rendszerből. Ugyanakkor érdemes azon elgondolkodni, és azt gondolom, hogy ha nem is most, de a későbbiekben megvizsgálni, hogy vajon azoknál a kollégáknál, akik - a 90-es évek közepe táján, azt hiszem, '93 körül volt erre mód és lehetőség - bekapcsolódtak, az akkor 30-as, 40-es korosztály már eljut oda, hogy nyugdíjba kerül, vajon hogyan lehetne ezt a dolgot rendezni. Mikor engedheti meg majd az egészségbiztosítás, egyáltalán az állami költségvetés, hogy akik ezeket a praxisokat ott hagyják, eljönnek onnan, kaphassanak valamiféle, mondanám, végkielégítést vagy elismerést, vagy azt mondjuk, hogy ez volt az övék.

Nem egyszerű kérdés, látható gondjai vannak ennek a megoldásnak, de azzal, hogy nem lesz értékesíthetetlenné a praxis, hanem oda tudnak kerülni a támogatással fiatalok vagy ezzel a joggal nem rendelkező és a praxist továbbvinni kívánó orvosok, ezzel hozzájuthat az a kolléga, aki már tényleg úgy érzi, hogy most már köszöni szépen, elég, és már nem kíván a jövőben dolgozni.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Úgyhogy ezt a dolgot én jó dolognak, helyesnek tartom mindenképpen az alapellátásban, de nem a fővárosban és azokon a helyeken, ahol prosperálóbb a gazdaság, jobb a helyi önkormányzatok helyzete, hanem a nehezebb helyzetben lévő területeken - és most nem is a be nem töltött vagy évtized óta be nem töltött körzetekből beszélek -, ott, ahol ma még van orvos a 60-70 közötti korosztályban, de lassan-lassan eljön az ideje a nyugdíjnak, ott, ahol még várhatjuk, hogy egy következő generáció be fog állni, és egy következő generáció hajlandó lesz ott élni, dolgozni, beteget gyógyítani, tehát ezért ezt egy nagyon hasznos és jó dolognak tartom. Ugyanakkor azt gondolom, érdemes végiggondolni, hogy olyan helyeken, ahol a praxis évtized óta nincs betöltve - Borsod-Abaúj-Zemplén megyében ez 20 volt, most már ennél magasabb a létszám, választókerületem, Abaúj pedig 4 ilyennel rendelkezik -, valószínűleg át kell gondolni ezt a problémát, mert ahova nem jöttek tíz éve, ott nehéz most is elképzelni. Azt gondolom, érdemes volna ugyanakkor azt is végiggondolni, vajon lesz-e ennek forrása, hogy azon területeken, ahol nehezebb a világ, úgymond vidéki pótlékkal próbálni ott tartani embereket megfelelő idő kitöltésével, mert azt hiszem, akkor azért - bármennyire is mondjuk, hogy nincs orvos - hátha lesz olyan, aki fölvállalja, mert magasabb lesz az ő praxisának a pontpénze, vagy ha valami más megoldással ott forráshoz juttatjuk. Akkor azok a nehezen betölthető területek is kaphatnak orvost. Egyébként mindenütt el kell látnunk, és óhatatlanul a helyettesítés - benne van a szóban - nem ugyanaz, minthogyha ott volna helyben orvos.

Úgyhogy ezek lehetnek még a jövő reménységei a praxisjog rendezésében, úgyhogy ezt most nagyon fontos és nagyon hasznos lépésnek tartom. Ennek megfelelően bizonyára még nagyon sokan tudnának emellett is, talán még kritikus szavakat is elmondani a törvényjavaslatra, én azt gondolom, helyes, jó irányokat vesz föl. Ha lesz lehetőségünk és módunk arra, hogy a jövőben még tudjunk ezen az úton haladni, ahol elindultunk, azt hiszem, ez a magyar egészségügy általános szervezeti rendszerére, az ellátás minőségére, talán még a pénztárcánkra vonatkozóan is jó irány.

Köszönöm szépen, hogy volt türelmük meghallgatni, köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)