Felszólalás adatai

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium fejezete kapcsán a 11. vitaszakaszhoz szeretnék hozzászólni. A tegnap délután folyamán ebben a tárgykörben már jelentkeztem hozzászólásra. Akkor elmondtam, hogy a MIÉP-frakció a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium fejezetén belül két darab frekventált módosító indítványt terjesztett elő.

Az egyik módosító indítvány, amelyről tegnap részletesen szóltam, egy mezőgazdasági reorganizációs alap létrehozatala, amely a csődközelbe, illetve csődbe került mezőgazdasági feldolgozó üzemek állami pénzforrásokból történő reorganizációját szolgálná. Erre a célra a 2001. évi költségvetésből 20 milliárd forintot indítványoztunk. Sajnálattal tapasztaljuk, hogy a kormányzati többség, illetve a kormány ezt az indítványt nem támogatta. Azonban határozott álláspontunk az, hogy a mezőgazdaságban mindenképpen szükség volna egy reorganizációs alapra, és kívánatos lenne, célszerű lenne, ha ebben a tárgykörben hatpárti konszenzus bontakozhatna ki.

A másik fontos indítvány - most erről szólnék részletesebben - szerint indítványoztam azt, hogy a most jelenleg zajló szövetkezeti üzletrésztörvény vonatkozásában a külső üzletrész-tulajdonosok kifizetésére állami költségvetési pénzforrásokból kerülne sor.

(10.00)

Ennek az indítványnak a lényegét az adja, hogy szeptember 25-én az Országgyűlés elkezdte tárgyalni a szövetkezeti üzletrésztörvényt. Itt a külső üzletrész-tulajdonosok kifizetéséről van szó. Megdöbbentő azonban - az elmúlt két és fél év országgyűlési képviselősködése alapján mondom -, hogy ehhez a törvényjavaslathoz születtek ugyan módosító indítványok, de több mint két-két és fél hónap után sincs a kormánynak álláspontja. Úgy látjuk, hogy a kormánykoalíción belül bizonytalansági helyzet alakult ki.

A módosító indítványom azt a hatást kívánja elérni, elismerve a külső üzletrész-tulajdonosok kifizetésének jogosságát, hogy ez a kifizetés ne a téeszeket, illetve az aktív téesztagokat terhelje, hanem erre állami pénzforrások teremtődjenek meg. Minden más egyéb megoldási javaslat, mint a gépkivitel, eszközkivitel, úgy gondolom, a mezőgazdasági üzemek, szövetkezetek működképességét fogja felborítani.

Azt is látni kell, hogy ez az indítvány a maga támogatási céljával kétéves időintervallumot fogna át, tehát nemcsak a 2001-es költségvetést terhelné, hanem a 2002-es költségvetésre is egy hasonló, 15 milliárdos összeget indítványoztam. Ennek alapvetően az az oka, hogy meggyőződésem szerint a külső üzletrész-tulajdonosokat kifizetni egy év alatt nem lehet, ez nem fog menni. Azt is megmondom, hogy miért; azért, mert a háttérszámításokban a Pénzügyminisztériumnak és a Földművelésügyi Minisztériumnak egészen más számai vannak. Tehát itt az van a háttérben, tisztelt képviselőtársaim, hogy nem tisztázottak a külső üzletrésztulajdonok értéke, hogy mennyi kifizetési jogosultság lenne.

A másik súlyos probléma, hogy a külső üzletrész-tulajdonosok kifizetése vonatkozásában nemcsak a mezőgazdasági szövetkezetek jönnek számításba, hanem az általános fogyasztó és értékesítő szövetkezetek is. Tehát ott is vannak külső üzletrész-tulajdonosok, és ott is a jelenlegi törvényjavaslat szerint a belső üzletrész-tulajdonosoknak kellene fizetniük. Ha ez megtörténik, mi ennek a közgazdasági hatása az áfészek esetében? Tisztelettel mondom, hogy az a hatása, hogy akkor az áfészek is tönkremennek. Ha megnézzük a jelenlegi magyar belkereskedelmi szektort, akkor az tapasztalható, hogy egy éles piaci verseny van. Egy éles piaci verseny van a hagyományosan magyar tulajdonban lévő áfészek és a külföldi kereskedelmi cégek között. Az országban jelentős Penny Market hálózat van, a Tengelmann-csoportnak megfelelő érdekeltségei vannak, a METRO-áruházak is mind-mind nagyobb forgalmat bonyolítanak le. Ugyanakkor az tapasztalható, hogy az áfészek több mint háromezer kereskedelmi értékesítő egységgel rendelkeznek, és nagyobb, mintegy 200 milliárdos forgalmat realizálnak egy év alatt a '99. évi eredményadatok szerint, mint teszem azt a hat METRO-áruház.

Ebben a felfokozott piaci versenyben, ahol árverseny van, dömpingárakkal dolgoznak a METRO-áruházak és a Tengelman-csoport. Ha bekövetkezik az, hogy egy 15-20 milliárdos fizetési kötelezettség jelentkezik még az áfészeknél, akkor ezt az árversenyt nem fogják bírni, mert a forgótőkéjüket, a working capitalt egy az egyben egy törvényjavaslattal kiveszi a törvényalkotó. Tehát nem lesz arra erőforrásuk, hogy az árversenyt bírják, így tönkremennek. Felmerülhet tehát az a kérdés, hogy a törvényjavaslatnak ez-e a célja.

Azt, képviselőtársaim, senki nem vitatja, hogy a külső üzletrész-tulajdonosokat ki kell fizetni. Azonban itt az a kérdés, hogy milyen forrásokból fizetik ki. Az a nemes gesztus, ahogy önök lesöpörték nekem ezt a kétszer 15 milliárdos költségvetési indítványomat, hogy állami pénzekből fizessük ki mind a szövetkezeti, mind pedig az áfészek külső üzletrész-tulajdonosait, ezt meg lehet tenni, ugyanakkor mégsem látom rendezettnek kormányoldalon a sorokat, hiszen két és fél hónap után nincs kormányálláspont a benyújtott 42 módosító indítványhoz. A kormány egyiket sem tárgyalja.

Hetek óta a mezőgazdasági és a költségvetési bizottság is váltakozva ülésezik. Ma reggel is volt 8 órakor egy költségvetési bizottsági ülés a szövetkezeti külső üzletrészek vonatkozásában, és meg kell mondanom, semmiféle eredményt nem tudtunk elérni, mert a kormány a 42 képviselői javaslatból, amelyben számos koalíciós képviselőnek is ott volt a javaslata, egyet sem támogatott. Semmit nem támogat, ugyanakkor olyan megoldási alternatíva, amely mégiscsak lehetővé tenné a rossz törvény helyett egy másik törvényjavaslattal a problémák megoldását, nincs. Tehát itt egy exlex-állapot van, és azt hiszem, ennek a folyamatnak a kárát a mezőgazdasági és az általános fogyasztó és értékesítő szövetkezetek fogják megsínyleni.

Ezért volt az a módosító indítványom, hogy állami pénzforrásokból kerüljön sor a kifizetésre. Az álláspontom az, hogy ha ebben az országban az elmúlt tíz évben volt pénz bankkonszolidációkra, Postabankra, CW Bankra, akkor kétszer 15 milliárd forint a 2001-es és 2002-es költségvetési számokból miért ne lenne. Úgy látom, hogy a Földművelésügyi Minisztérium fejezetén belül is egy belső átcsoportosítással ez az előirányzat-összeg biztosítható lenne. Azonban értetlenül állok a történéseket figyelve, mert akár ellenzéki, akár koalíciós javaslat jön, az nem jó, ugyanakkor egy határozott irányvonal, iránymutatás nincs. Egyébként meggyőződésem, hogy a kormány végig sem gondolta, milyen közgazdasági hatásokkal járhat, ha több száz mezőgazdasági üzem és áfész tönkremegy. Ennek a szociális terheit, az utcára kerülő mezőgazdasági téesztagok - mintegy százezer emberről van szó - szociális terheit kezelni jóval nagyobb költségvetési áldozattal jár, mintha most kétszer 15 milliárdot odaadnánk ennek a szektornak.

A másik pedig, hogy én aggasztónak tartom azt is, hogy ebben az egész gazdaságpolitikai kurzusban, amely két éve érvényesül - és még másfél éve visszavan -, akár a Széchenyi-tervet nézem, akár a gazdaságpolitikai prioritásokról készített kormányjelentéseket, sehol egy szó nincs a mezőgazdaságról. Nem tudni azt, hogy a magyar mezőgazdaságban mi fog történni, egyébként azt már sejtjük, hogy az elmúlt két évben mi történt, de hogy az elkövetkezendő másfél évben mi fog történni, fogalmunk sincs, mert ezekből a kormányzati tervezetekből kimarad a mezőgazdaság teljes egészében. Mindezen hiányosságokat látva éreztem a késztetést, hogy a reorganizációs alapra, illetve a külső üzletrészek kifizetésére javaslatot tegyek állami pénzforrásokból. Köszönöm szépen.