Felszólalás adatai

DR. STÁGEL BENCE (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! 13 500 forint - ennyibe kerül ma, 2012-ben, a XXI. században egy emberi szabadság megváltása, ennyibe kerül ma egy keresztény rabszolga kiszabadítása Észak-Szudánban, amiről az európai közvélemény szinte semmit sem tud. A rabszolgaság intézményén túlmenően a vallási alapú gyilkosságok áldozatai is nagyrészt keresztény felebarátaink.

Kevesen tudják, de a világon a vallási hovatartozása miatt meggyilkolt emberek 75 százaléka keresztény, az elmúlt tíz évben a keresztény áldozatok száma meghaladta az egymilliót.

(12.20)

Minden 24 órában 270 keresztény szenved vértanúságot a hite miatt. Tragikus méreteket öltött világszerte a keresztények üldözése, illetve az ellenük irányuló intolerancia és diszkrimináció, ezért kötelességünk, különösen ma, december 10-én, az emberi jogok világnapján, hogy a közéleti témák és problémák sorába ezt a kérdést is beemeljük, és közösen találjunk rá megoldást. Ezt a célt szolgálta december 1-jén a "Keresztényüldözés a XXI. században" című konferencia is a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Ha most, a XXI. század hajnalán tekintetünket végighordozzuk a világ sorsának alakulásán, jól látjuk Kairótól Bagdadig, Brüsszeltől New Yorkig a hitük miatt meghurcolt keresztények közösségeit, akiket egyik helyen a fizikai terror, másutt az adminisztratív felszámolás vagy pedig a toleranciának nevezett relativizmus diktatúrája szorít sarokba.

A konferencián elhangzott, hogy a keresztények ellen most különösen és nagymértékben fellángoló erőszakhoz sajnálatos módon az is hozzájárul, hogy a nyugati világ egyre inkább csak a saját gazdasági, kereskedelmi érdekeivel törődik, és az emberi jogok kérdését, ezen belül pedig a vallásszabadságot nem tartja annyira fontosnak. Korábban a Nyugat nagyobb hangsúlyt fektetett ezekre a kérdésekre, ma azonban inkább a kereskedelmi megállapodások állnak a figyelem középpontjában. Az olyan alapvető értékeket, mint a szabadság, a szabad vallásgyakorlás, az emberi méltóság és a szolidaritás, csakis Európa őrizheti meg a világ számára. A vallási üldözés és a vallási diszkrimináció között ugyanakkor különbséget kell tenni, de beletörődnünk egyikbe sem szabad.

A XXI. század vérontás nélküli vértanúi Európában most is itt élnek köztünk. Itt él az anyakönyvvezető, akit elbocsátanak a munkahelyéről, mert nem hajlandó homoszexuális párokat összeadni, itt él a nővér, akinek azért kell távoznia a kórházból, mert keresztet visel a nyakában, és itt él az az orvos is, akit kizár az orvosi kollégium, mert nem hajlandó abortuszműtétet végrehajtani. A tolerancia jegyében a vallásszabadság alapjoga egészen sajátos értelmezést nyer Európában, holott a vallás szabad megválasztása az emberi méltóság tiszteletén alapszik, és minden embert megillet. A vallásszabadság az emberi méltóságban gyökeredzik, és annak lehetőségét jelenti, hogy az ember az általa felismert igazságnak megfelelően rendezhesse életét és döntéseit.

Itt, Európában kétféle problémával állunk szemben, amikor a keresztényeket ért sérelmeket vizsgáljuk. Az egyik az intolerancia, a keresztények közéletből, médiából való kiszorítása, valamint egyes személyek és csoportok keresztényellenes megnyilvánulásai. Ilyen keresztényellenes megnyilvánulásként értelmezhető egy hazai hetilap mostani számában megjelent cikk is, amelyben az újság szerkesztői külön listát állítottak össze azokról a kinevezett tankerületi vezetőkről, akiknek vallási vagy egyházi kötődésük van. Hangulatkeltés, a szakmai hozzáértés megkérdőjelezése volt a célja a szerzőknek, pusztán olyan tény miatt, hogy valamelyik tankerületi vezető a kunszentmiklósi Szász Károly Református Kórus, a szobi evangélikus énekkar vagy éppen a szombathelyi Kálvária-templom közösségének tagja. Azt a hamis látszatot kívánta a cikk kelteni, hogy az új tanfelügyeleti rendszeren keresztül a kormányzat ideológiai és politikai nyomás alá kívánja helyezni a pedagógusokat. A keresztényeket érő sorozatos sérelmek másik típusa a diszkrimináció, ami rendszerszintű jogalkotási probléma, hiszen mások tiszteletben tartásának címszava alatt a vallási meggyőződés kifejezését teszik lehetetlenné.

Tisztelt Képviselőtársaim! A keresztényüldözés minden formája értéküldözés, az élet elleni támadás, nemcsak a keresztények, hanem hívők és nem hívők, minden jóérzésű ember közös ügye. Vagy összefogunk az értelmes élet érdekében, vagy végignézzük, ahogy a tolerancia diktatúrája szépen lassan tönkreteszi a mindennapokat. Őszintén remélem, hogy szolidaritásunk kifejezésén túl a magunk eszközeivel is fel tudjuk hívni a közvélemény figyelmét a keresztényüldözés világméretű problémájára, és egyúttal védelmezői lehetünk a vallásszabadság és a vallásgyakorlás alapvető jogának.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Mielőtt megadnám a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak, aki válaszolni fog, kérem a képviselőtársaimat, hogy csendesebben.

Parancsoljon!

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Többszörös aktualitása is van ennek a kérdésnek. Ma van az emberi jogok világnapja, és nyilvánvalóan az egyik legrégebbi jog, amit mindenki számára biztosítani kell, és ami a jogtörténetben is kialakult, pontosan a vallásszabadsághoz fűződő jog. Másrészről pedig már a második gyertyát is meggyújtottuk az adventi koszorún, tehát egyre közelebb van a karácsony, és nem gondolnánk, hogy az alatt az öt perc alatt, ami alatt a képviselő úr felszólalt, egy keresztényt valahol a világban a hite miatt megöltek, és ami alatt a választ megadom, az alatt az öt perc alatt egy második kereszténynek is meg kell halnia, csak azért, mert megvallotta a hitét. Hiszen ők is a közé az egymillió ember közé kerülnek, akik egy évtized alatt a világ számtalan országában keresztény hitük miatt vesztették el az életüket.

Ha csak pár példát mondhatok én is, ahogy a képviselő úr is említette: például Egyiptomban idén egy Dahshur nevű településről 120 keresztény családot űztek el csak a keresztény világnézetük miatt. Szíriában egy ortodox pap temetésén pokolgépes merényletet hajtottak végre, nem is olyan régen, pár héttel ezelőtt, többen ebben meghaltak. Egy Rableh nevű faluban 12 ezer görög katolikus szírt vettek körül Szíriában, pontosan azért, hogy kiéheztessék őket, és két hétig blokád alatt tartották ezt a falut, csak azért, mert 12 ezer görög katolikus hívő lakott ott. Ha Afrika más területeit nézzük, van egy Boko Haram nevű csoport, amelynek a listáján már 3 ezer ember szerepel, 3 ezer embert öltek meg Nigériában, csak azért, mert keresztény hívők voltak; legutóbb például egy éjszaka alatt tíz keresztényt mészároltak le. Észak-Szudánban 700 ezer keresztényt szólítottak fel, hogy hagyják el az országot, keresztényként nem élhetnek az országnak az északi részén, csak és kizárólag keresztény vallásuk miatt, Eritreában pedig 2-3 ezer keresztény ül börtönben a vallása miatt, a többségüket rendszeresen meg is kínozzák. Tehát - bár nem gondolnánk ezt így a karácsonyi időszakban sem, és főleg itt Európában, ahol számtalan helyen még adventi koszorúkat és katedrálisokat láthatunk - a legüldözöttebb vallás a világon valóban a kereszténység.

A híradások nem számolnak be arról, hogy minden négy, hite miatt meghalt ember közül három keresztény vallású. Ugyanakkor szerencsére vannak olyan szervezetek, amelyek ezt felkarolják, így a Christian Solidarity International vagy a Pro Christie mozgalom, amelyek a vallásszabadság sérelmét látják ebben. Nem pusztán arról van szó, hogy a kereszténységnek, hanem az emberi méltóságnak, a vallásszabadságnak a sérelme az, hogy sokaknak nem engedik nemcsak azt, hogy gyakorolják a vallásukat, de azt sem, hogy keresztényként akár életben maradhassanak. A keresztények 10 százaléka él üldöztetésben most is, 200 millió ember 133 országban. Hasonló a feladatunk tehát, mint amikor a világ erői a terrorizmus ellen küzdenek, ugyanígy a vallásszabadság védelmében is hasonló szintű nemzetközi fellépésre van szükség. Magyarország az Európai Unió soros elnökeként éppen ezért a soros elnöki programjában is szerepeltette a fellépést.

Európán belül nem ilyesfajta keresztényüldözéssel, hanem keresztényellenességgel találkozunk, ez a semlegességbe burkolt keresztényellenesség, ami képmutató módon Európában megjelenik. Vannak erre példák: Cirill és Metód szerepeltetése glóriával az euróérméken nemzetközi ellenállást váltott ki; a máltai biztosjelölt keresztény vallása miatt került támadások középpontjába, és megkérdőjelezték az alkalmasságát; vagy például egy ápolónőt elbocsátottak azért, mert felajánlotta az egyik betegnek, hogy vele közösen imádkozna a beteg gyógyulásáért. Hasonló eset az, ami itt Magyarországon is történt, amikor 1989 után újra listába szedték azt, hogy ki jár templomba - akkor a hittanra járókat, a templomba járókat kellett listába szedni, és nyilván hátrányos megkülönböztetésben részesültek, most pedig ez a hetilap, a HVG összeszedte, hogy kik azok a tankerületi vezetők, akik egyházi kötődéssel rendelkeznek. Ez nyilvánvalóan ízléstelen és törvénytelen, hogy ilyesfajta világnézeti hovatartozást számon tartanak, és ezután kutakodnak. Beszédes szerintem, hogy a szakmai alkalmasságáról ezeknek a tankerületi vezetőknek egyetlenegy szó sem esik a listában. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Mert az nincs!) Az egyetlenegy alkalmassági kritérium nem az, hogy hány évet töltött el pedagógusként, hogy volt-e intézményvezető - akkor alkalmas, ha nincs keresztény kötődése, és akkor vonható kétségbe az alkalmassága, ha keresztény hívő. Arról, hogy kinek milyen más politikai, vallási irányzathoz van köze, ebben a listában szó sem esik.

Mi úgy gondoljuk, hogy ezen a téren is a II. János Pál-féle türelem és felebaráti szeretet az, ami a helyes út, de azt is megtudtuk, hogy a HVG szerint ezek szerint Gyurcsány Ferenc nem lenne alkalmas tankerületi vezetőnek, hiszen saját bevallása szerint egy időben rendszeresen bérmálkozott. (Derültség a kormánypártok soraiban.)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   1-4   5-8   9-12      Ülésnap adatai