Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló 2010. évi CLXIX. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése, a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről szóló jelentés. Általános vita az, amit folytatunk, és ha minden igaz, le is zárunk. A törvényjavaslatot T/8196. számon, az Állami Számvevőszék jelentését pedig T/8196/1. számon kapták kézhez.

Emlékeztetem önöket, hogy a múlt héten sort kerítettünk az előterjesztői expozékra, a bizottsági álláspontok ismertetésére, és a vezérszónoki kör is megtörtént. Most további képviselői felszólalások következnek. Ha jól látom a listámon, az előre bejelentett felszólalók közül - aki itt is van a teremben - elsőként Tukacs István képviselő úrnak adom meg a szót.

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr, és köszönöm a lehetőséget is. Amikor az Országgyűlés megtárgyalja a 2011-es zárszámadást, olyan előterjesztést tárgyal, amely a kormány teljes költségvetési évet átfogó tervezéséről szól, ciklusában az első esetben. 2011 volt az az első teljes év, amikor a kormány maga készített költségvetést, maga kísérte figyelemmel a teljesülését, és persze sajnálatos módon maga korrigálta elég gyakran, konkrétan először már februárban.

Ennek a költségvetésnek a tervezését akkor is nagyon élénk kritikával figyeltük. Azért figyeltük kritikával, mert mind a költségvetés tervezésének alapadatai, mind pedig a költségvetés konkrét számai ügyében is voltak fenntartásaink és kifogásaink. Mire gondolok? Már a 2011-es költségvetés tervezésekor vita kérdése volt, hogy vajon a gazdasági növekedés valóságosan elegendő lesz-e ahhoz, hogy a költségvetés stabil lábakon álljon. Kérdésként merült fel akkor is, hogy vajon a matolcsyzmus elegendő támaszt ad-e a 2011-es költségvetési tervezésnek, vajon a Matolcsy-féle gazdaságpolitika megtámogatja-e vagy gátolja a költségvetés teljesülését, és vajon azok a nem szokványos lépések - nevezzem így először udvariasan -, amelyek megtörténtek a gazdaságpolitikában, a költségvetést segítik-e vagy gátolják.

Három körülményre szeretném felhívni a figyelmet, amely a költségvetés tervezése ügyében nem teljesült. Az első ilyen körülmény az, hogy a kormánynak sem az óvatos, sem pedig az optimista gazdasági előrejelzései nem váltak valóra 2011-ban - sem, teszem hozzá. Mint bizonyára emlékeznek rá, a 2011-es költségvetés tervezésekor optimista és kevésbé optimista forgatókönyveket gyártott le a kormány a gazdaság növekedését tekintve, és ebben bizony az optimista tervezés a 4 százalékhoz közeli gazdasági növekedést is valószínűsítette - néha verbálisan még többet is -, és a pesszimista is felül volt a 3 százalékon. Kiderült, hogy a pesszimizmus volt indokolt, de ennél jóval nagyobb mértékben. Azért volt indokolt, mert a költségvetés alapját képező gazdasági növekedési adatot a kormány jócskán felülbecsülte, és jócskán felülbecsülte a maga által is támogatott gazdaságpolitikának a lehetőségeit.

2011 volt az az év, amikor az adópolitikának gazdasági növekedést kellett volna indukálnia. Meg kellett volna jelennie annak a fogyasztásnak, amelyet úgymond az embereknél hagyott pénz gerjeszt. Itt derült ki az első szomorú tapasztalat, hogy ennek az úgynevezett nem szokványos adópolitikának nemhogy nincs sok nyertese, vesztese viszont annál több, hanem gazdasági értelemben is egy melléfogás. Kiderült, hogy az a fajta élénkítési politika, amely erre alapozott volna már, mármint hogy az adópolitika révén megmaradó pénzből az emberek költekeznek, ez nem létezik. Ezért tehát a gazdaság ebben az időszakban, a 2011-es költségvetési tervezési évben nem teljesített úgy, hogy kellő támasztékot szolgáltasson a közkiadásoknak.

Amikor erről beszélek, akkor arról is kell beszélnem, hogy vajon a költségvetés bevételi ágán tervezett számok megfelelőek és jók voltak-e. Világosan kiderült az első hónapok után, hogy ezek a számok nem jók, felülbecsültek, és nem fognak teljesülni. Mint emlékeznek rá, ez a költségvetés volt az, amelyik másfél hónapot élt meg, hiszen február közepén kellett 250 milliárddal korrigálni a 2011-es költségvetést. Ez az elképesztő helyzet - mármint hogy a költségvetés másfél hónap után nem áll meg a lábán, és jelentős, a GDP 1 százalékát majdnem közelítő korrekciót kellett végrehajtani rajta - bizony nem esett meg még eddig a magyar parlament gyakorlatában, és ráadásul azok a körülmények, amelyek ezt a 250 milliárdos korrekciót kísérték, meglehetősen furcsák voltak. A parlament illetékes szakbizottsága ennek a megvonásnak, ennek a megszorításnak a tartalmáról csak igen nehezen és meglehetősen nagy noszogatásra tudott információt szerezni. Magyarul, ha valahonnan elvontak 250 milliárdot, azt honnan vonták el, és ez milyen következményekkel jár.

Ennek a bizottsági procedúrának a keretében derült ki, hogy az adóügyekben megtervezett bevétel nem fog teljesülni, és nem áll jó lábakon. Persze, a kormányzati oldal képviselői természetesen azzal mentegették ezt a szerencsétlen helyzetet, hogy mi olyan bátrak vagyunk, hogy ha bajt látunk, akkor rögtön lépünk.

(11.40)

Ez totálisan rendben van, csak a költségvetés elfogadásától a költségvetés első nagyarányú megszorításáig összesen eltelt nagyjából két hónap sem, ha jól emlékszem. Tehát nem derült ki világosan, hogy mit nem lehetett előre látni 2010 decemberében, ami 2011. február elején a kormány számára már olyan rémségesen világos volt. Mik voltak ezek a körülmények? Mi történt közben akár a világgazdaságban, akár a szűkebb régiónkban? Melyek voltak azok a körülmények, amelyek arra késztették a kormányt, hogy ezt a költségvetést 250 milliárddal megkurtítsa, miközben nem látszott semmiféle olyan dolog, ami miatt ezt teljesíteni kell.

Megpróbáltam visszapörgetni azokat az eseményeket - és hála istennek, ez a virtuális világ már sok támpontot ad ebben -, de semmiféle olyan ügy nem volt, ami brutális költségvetési elvonásra késztette volna a kormányt. Egyetlen olyan dolog volt: természetesen az, hogy rájöttek arra, hogy ezt a költségvetést rosszul tervezték meg, ezért tehát ennek a költségvetésnek sürgős korrekciója szükséges.

A másik dolog, amiről beszélni szeretnék, az, hogy a kormány már akkor is notóriusan alulbecsülte a teljesülő inflációt. Teszi ezt egyébként azóta is. A 2011. évi zárszámadásból kiderült, hogy a költségvetés tervezésének másik alapadata, az inflációs vélekedés, rossz volt. Rossz volt, mert a kormány rosszul mérte fel azt, hogy vajon mit tesz akkor, amikor inflációs adatot becsül, és a zárás időszakában már látszott, hogy az a fajta alacsonyabb inflációs várakozás, amelyre a kormány számít, nem fog teljesülni.

Végül az alapadatok tekintetében az utolsó ilyen körülmény, hogy már akkor látszott, hogy a kormány a növekedési pályát is elmérte. A költségvetés tervezésekor nemcsak az adott év költségvetési folyamatait illik megtervezni, hanem valamiféle növekedési pályát is meg kell határozni. Kiderült, hogy a növekedési pálya ez a középtávon értelmezett becslés, ami a kormány részéről elhibázott volt, a kormány nem tudta felmérni, hogy mi következik a gazdaságban. A kormány tehát nemcsak a költségvetés adott évi tervezésénél, hanem a hosszabb távú becsléseknél is alkalmatlannak bizonyult arra, hogy betöltse a feladatát. Ebből következően aztán a 2011. évi költségvetés teljesülése csak akkor tudott formailag megállni a lábán, ha a kormány bevonta a magánnyudíjpénztárakból elsíbolt pénzt a költségvetés teljesítésébe.

Nem tudom eléggé ostorozni azt a politikát, amely 3 millió ember magánvagyonát államosította, nem tudom eléggé ostorozni azt a politikát, amely az államosított vagyont rosszul használta fel. Nem tudom elég kemény szavakkal illetni azt az eljárást, amelyben ennek az elállamosított pénznek, a 3 millió ember magánpénzének a felhasználását csak részlegesen tette nyilvánossá, és az utóbbi hetekben ezt a nyilvánosságot is csökkenteni akarja azzal, hogy kvázi betolja ezt a pénzt az állami vagyonkezelő szervezetébe és még a minimális átláthatóság feltételeit sem adja meg. De tény, ami tény: a kormány csak ennek az elsíbolt pénznek a segítségével tudta stabilizálni a 2011. évi költségvetést. Annak a pénznek a segítségével, amely persze hiányában hosszú távon gondokat fog okozni annak a kormánynak, amelynek az időszakában azok az emberek, akiknek volt ilyen magán-nyugdíjpénztári befektetésük, nyugdíjba fognak menni. Ez a pénz akkor hiányozni fog az éppen aktuálisan kifizetett nyugdíjkasszából, tehát egy meglehetősen rövid távú és ostoba gondolkodás az, amikor a kormány úgy gondolta, hogy ebből a pénzből betömi a költségvetés réseit, ebből a pénzből próbál majd meg mindenféle manővereket létrehozni vagy végrehajtani, miközben sem a hosszú távú gondolkodás, sem a racionális, ésszerű felhasználás nem volt tetten érhető a munkájában. Úgy gondolom tehát, ez a körülmény, ez a bizonyos magán-nyugdíjpénztári államosítás nem mellékes akkor, amikor a 2011. évi költségvetést tárgyaljuk, mert ennek hiányában ez a költségvetés katasztrofális véget ért volna.

S végül a költségvetés zárszámadásának valódi körülményeiről, a valódi teljesülésről szeretnék beszélni. Úgy gondolom, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt Ház, hogy amikor arról beszélünk, hogy a kormány következetesen becsülte felül a bevételi ágon befolyó bevételeket, következetesen követett el nagy tévedéseket abban, hogy vajon a vállalkozások világa mennyit lesz képes betenni a közösbe. Tévedett abban is, hogy vajon mennyi fog befolyni a magánszemélyektől és a magánemberektől. Tévedett abban, hogy vajon mennyi folyik be személyi jövedelemadó-ágon, mennyi lesz annak a költségvetés szempontjából hasznosítható része, ezért tehát ha tévedés van a bevételi oldalon, akkor nem lehet valóságos teljesülés a kiadási oldalon. Ennek eredménye volt azt, hogy a kormány az évben ugyan folyamatosan, de még az év végén is nagyjából 100 milliárdos megszorításra kényszerült a saját politikájának a következményeképpen, mely 100 milliárd elég furcsán állt össze, hiszen egyfelől jövedékiadó-emelésből, másfelől pedig akkor is ebből a bűvszóból, ha jól emlékszem, az adóbehajtás hatékonyságának fokozásából kívánt emlékeim szerint 60 milliárdot teljesíteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Aktualizálva azt a helyzetet a maira, amikor ismét egy ilyen bűvszó kering a Matolcsy-csomag kapcsán a nyilvánosságban, hogy majd az adóbehajtás hatékonysága fog fedezni nagyjából 100 milliárdos összeget, hadd figyelmeztessek arra, hogy annak a 60 milliárdnak a sorsa is elég kérdéses. Elég kérdéses, mert amikor vannak olyanok, akik azt állítják, hogy természetesen az adóbehajtás hatékonysága fokozódott, és nyilván én sem állítom, hogy kényszerintézkedések kapcsán nem kerültek bele olyan adóbevételek a kasszába, amelyek kintlévőségekként voltak jelen, mégis azt gondolom, hogy ez a bizonyos adóhatékonyság-növelés azoknak a tényezőknek, azoknak a kormányzati tényezőknek a sablonszövege, akik egy megszorító csomag keretében már nem tudnak mit kitalálni ahhoz, hogy egy végszámot mondjanak, ezért tehát beírják azt, hogy 97 - jelen esetben -, vagy beírták azt a 2011-es költségvetésbe, hogy 60, aztán vagy lesz belőle valami vagy nem, vagy teljesül vagy nem. Nincs alátámasztva semmivel, akkor sem volt, most sincs, ezért tehát a legkényelmesebb helyzet ez, hiszen nem lehet nyomon követni, hogy ezekkel az ígéretekkel mi lesz.

A világért sem szeretnék a 2013-as költségvetés tervezéséről beszélni a 2011-es beszámoló kapcsán, de annyira markánsak a párhuzamosságok az elkövetett kormányzati hibák tekintetében, hogy nem lehet nem beszélni arról, hogy vajon egy folyamatos kormányzati tévedéspolitikáról van-e szó akkor, amikor a költségvetéseit a kormány megállapítja, és vajon nem általános-e most már az az állapot, amikor állandó korrekcióra kényszerül az adott kormányzat, mint ahogy adókorrekcióra kényszerült és költségvetési korrekciókra kényszerült 2011-ben - teszi ezt egyébként folyamatosan a költségvetések esetében; természetesen, képviselőtársaim, nem bevéve ebbe a körbe az imént tárgyalt napirendet, mert ez nem hagyományos költségvetési kiigazítás volt.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 2011-es költségvetés esetében az ellenzéki oldal képviselői folyamatosan hívták fel arra a figyelmet, hogy az általam ecsetelt körülmények, magyarul: a költségvetés tervezésének a körülményei, alapadatai rosszak, ezért ez a költségvetés nem fog teljesülni. Ezt a költségvetést a kormányzati kétharmad elfogadta. Az eredményét itt látjuk. Én természetesen méltányolom kommunikációs értelemben azt az igyekezetet, amikor a költségvetés deficitjét úgy állítják be 2011 esetében, hogy ez egy ragyogó adat volt, de kiderült, hogy egyébként ez a ragyogó adat papíron létezik, valóságosan a nem szokványos, államosító, pénzeket elkonfiskáló lépések nélkül nem teljesült volna és rosszabb lett volna.

Elnök úr, köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Pontos befejezés 15 percnél. Köszönöm szépen. Ékes József képviselő úr a következő hozzászóló, Fidesz.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Végighallgatva Tukacs István képviselőtársamat és a múlt héten a vezérszónoki körben felszólalókat az általános vitával kapcsolatosan, én is szeretném másképpen és a másik oldalról megközelíteni, azzal ellentétben, amit Tukacs István képviselőtársam elmondott a 2011. évi költségvetés zárszámadásával és az Állami Számvevőszék jelentésével kapcsolatosan.

(11.50)

Próbáljunk meg a tényekhez ragaszkodni - és bízom benne, hogy a magyar állampolgárok döntő többsége is egyetért ezzel -, hisz Magyarország európai uniós csatlakozása 2004. május 1-jén következett be, és 2011-ig Magyarországgal szemben túlzottdeficit-eljárás volt, hiszen soha nem tudta teljesíteni azokat az előírásokat, amelyek alapján adott esetben Magyarország az euróövezethez tudott volna csatlakozni.

Ha megnézzük a környező országokat, ez alatt az időszak alatt mindegyik ország gazdasági növekedése - itt értem Szlovákiát, Csehországot, Lengyelországot, Szlovéniát - olyan 8-10 százalék körül volt, ezzel szemben a magyar gazdasági növekedés soha nem lépte túl a 4 százalékos gazdasági növekedést. Sőt, 2008 végén, amikor a recesszió bekövetkezett, akkor ugye a prognózis szerint Magyarországon a 2009. évben durván mínusz 1 százalékos gazdasági növekedés lett megtervezve, magában a 2009-es költségvetésben is, majd ennek a végeredménye az lett, hogy mínusz 7 százalékos - tehát nem pozitív, hanem negatív irányú - volt a gazdasági visszaesés.

Erre fordult rá az előző szocialista kormány az IMF- és a bankhitel felvételével, amikor 20 milliárd euró nagyságrendű IMF-hitelt vett fel nagyon gyorsan a szocialista kormányzat, és ebből 2010-ig, a kormányváltásig 13,5 milliárd eurót fel is használt. Tehát amikor arról beszélünk, hogy a 2010. év költségvetésének a kérdése és a gazdasági növekedés hogyan alakult, akkor a 2009-es mínusz 7 százalék, ugye a 2010-es 1 százalék körüli gazdasági növekedés akkor is, akárhogy is nézzük, mínusz 6 százalék, átvetítve a 2010-es évre. De Tukacs István mondta a matolcsyzmust, én meg mondom a gyurcsányizmust meg a bajnaizmust, mert hitelből finanszírozni egy országot, és nem megtenni azokat a lépéseket, amit adott esetben a hitel nagyságrendjének a radikális csökkentése vagy felhasználása indokolttá tett, tehát könnyen volt a Gyurcsány-kormány meg a Bajnai-kormány, mert fölhasználta a hitelt, és azt mondta: lám, megoldottam mindent.

Így fordultunk rá 2010 második félévére, amikor tulajdonképpen a magyar államháztartásból durván 400 milliárd forint hiányzott, aminek a következménye az volt, hogy az Orbán-kormánynak olyan intézkedéseket kellett megtenni, ami tulajdonképpen elsődlegesen a bankok irányából történő bevételnövekedés, tehát a bankokkal szembeni adózás kérdése, nagyvállalatokkal szembeni adózás kérdése volt. Ez fordította úgy a 2010. évet, hogy Magyarországnak először sikerült az uniós tagsága óta 2010-ben 3 százalék alatti költségvetési hiánnyal rendelkeznie, annak ellenére, hogy a Bajnai-kormány felhasználta a hitelt, az uniós hiteleket, és 7,5 százalék körül lett volna a költségvetési hiánya Magyarországnak, de ezt mégis sikerült 3 százalék alá szorítani.

Ennek függvényében fordult rá az Orbán-kormány a 2011-es teljes gazdálkodási évre, a költségvetés megfogalmazására, és tudvalevő volt már akkor is, hogy a felhasznált hitelkeretet, amit a Gyurcsány- és a Bajnai-kormány szűk egy év alatt elhasznált, a 13,5 milliárd eurót, azt Magyarországnak 2011-től fogva 2014-ig kamataival együtt tulajdonképpen vissza kell fizetni. Így alakult ki, hogy 10 700 milliárd - tehát írd és mondd: 10 700 milliárd - adósságszolgálattal rendelkezik Magyarország. 2011. évben 4 ezer milliárd, '12-re 3,5 ezer milliárd, '13-ra 3300 milliárd. És, tisztelt képviselőtársaim, itt jön be, amit Tukacs István elmondott. Amikor megpróbálunk nyíltan és őszintén számokról beszélni, akkor vegyük a számokat. A 2011. évben az Orbán-kormányt érte olyan váratlan esemény, és itt szeretném felsorolni, ami növelte Magyarország adósságának a nagyságrendjét, hisz többletkiadásokra kényszerítette az Orbán-kormányt. Ilyen a Fejlesztési Bank 120 milliárdja, amit az Orbán-kormánynak oda kellett tennie a hitelek és a kamatok visszafizetésén túl, ilyen a Magyar Államvasutak 120 milliárdjából a 80 milliárd, ilyen az önkormányzatok, tehát a megyei önkormányzatok hitelnagyságrendjének az átvállalása, ami nem az Orbán-kormány alatt keletkezett, hanem jóval előtte, és elsődlegesen ugye valutában. Vagy ilyen volt Draskovics - és akkor lehet beszélni draskovicsizmusról is -, annak idején 2006-ban, amikor Draskovics meghozta azt a döntését, hogy nem fizette ki a hazai vállalkozásoknak az áfát, fogalmazzunk így: visszatartotta az áfa-visszatérítést a vállalkozásoknak, ennek a hatása 2011-ben 250 milliárd forinttal terhelte meg az Orbán-kormány költségvetését.

Tehát Tukacs képviselőtársam, amikor ezeket a számokat mondja, hogy már februárban-márciusban kellett költségvetés-módosítást végrehajtania az Orbán-kormánynak, azt mondom, hogy ha a költségvetést egy évre bebetonozzuk, akkor lep meg bennünket az ilyen dolog, mint amit az előbb is felsoroltam: az áfa-visszatérítési kötelezettség. Hiszen ezt az Európai Unió kőkeményen előírta Magyarország számára, hogy ez az akkori Draskovics-féle döntés teljesen helytelen volt, és ezt a magyar kormánynak a vállalkozások irányába vissza kell térítenie. Ha ilyen lépések adódtak, akkor igenis azt mondom, hogy ha egy ország egy költségvetés-módosítást végrehajt, akkor hozzá kell igazítani a mindenkori olyan nem várt eseményekhez, amelyek tulajdonképpen az előző kormány saraként itt maradtak a jelenlegi kormányra, és ezeket az Orbán-kormánynak a maga részéről a költségvetésébe is módosítással, de be kellett raknia, és ezeket vissza kellett fizetni. Ezenkívül volt még olyan, hogy adó-visszatérítésnél is megközelítőleg 35 milliárd forint húzódott át a 2011. évre, az Orbán-kormány költségvetésére.

Ennek ellenére, tisztelt képviselőtársaim, ha megnézzük az államadósságot, ami 81,7 százalék környékén mozgott a kormányváltásnál, ennek ellenére, hogy 2011-ben már volt egy olyan mozgás, és itt jön a magánnyugdíjpénztárak kérdése is, amit Tukacs István képviselőtársam elmondott, csak '97-ben, amikor a Horn-kormány ezt a döntését meghozta, úgy rendelkezett, hogy a magyar államnak minden forinthoz hozzá kellett tennie - azt lehet mondani - a saját másik forintját. Tehát fogalmazzunk úgy, hogy bevitte a magánnyugdíjpénztárakba a nyugdíjvagyon egy bizonyos részét. Ha azt nézzük, hogy ez évente már a végén olyan 350 milliárd forintra is rúgott, és ha az állami nyugdíjrendszerben marad ez az összeg, akkor lehet, hogy nem borult volna meg 2008-2009 környékén a nyugdíjkassza sem. Tehát lehet, hogy valószínűsíthetően nem mínusszal zár a nyugdíjkassza, hanem adott esetben minden további nélkül lehetett volna finanszírozni a nyugdíjasok nyugellátását, és lehet, hogy meg lehetett volna hagyni a 13. havi fizetést is annak idején, amikor ugye hitelfelhasználás mellett a Bajnai-kormány felhasználva az IMF-hitelt, plusz még a 13. havi nyugdíjat is elvonta a nyugdíjasoktól. Ezen időszak alatt, az előző kormány idején sem pedagógusbér-, sem egészségügyibér-emelés nem történt, és hát itt lehetne sorolni tovább, de ezeket nem kívánom felsorakoztatni.

Ami a lényege tulajdonképpen: a 2011. év a második olyan év, amikor az Orbán-kormány tiszta költségvetési évéből adódóan úgyszintén 3 százalék alatt van, tehát 2,4 százalék környékén mozog a költségvetési hiány, és az államadósság is csökken. Itt sokszor volt parlamenti harc akörül is, hogy a devizában történő eladósodásnál a valutaárfolyamok ingadozása, az euró, a svájci frank vagy a dollár ingadozása milyen hatással van a költségvetési államadósság kérdésére. Sokszor hibáztatták az Orbán-kormányt, de ha megnézzük most a 2012. évet, a mostani trend szerint, tehát a forint erősödésével, pozitív elmozdulásával kapcsolatosan a magyar államadósság olyan 73,7 százalék környékén mozog. Tehát ha ebben a visszafizetési ütemben a költségvetésből ezeket lehet finanszírozni, akkor a 2012. év is nagyon pozitívan fog zárni, hasonlóképpen, mint ahogy a 2011. év, és erőteljesebben jelenik meg az államadósság törlesztése, erőteljesebben jelenik meg a kamatfizetési kötelezettség nagyságrendje is, és mellette stabilabbá is válik maga a költségvetés.

(12.00)

Tehát én még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon rosszak azok az érvek, amelyeket az MSZP-s képviselőtársaim felsorakoztatnak a 2011-es költségvetéssel kapcsolatosan, hisz az a tendencia, amit megörökölt ez a kormány, az a hatalmas államadósság, amelyet cipelni kell ennek a kormánynak 2014-ig, hisz addig kell visszafizetni azt a 10 700 milliárd forintos nagyságrendet, amit az IMF-hitellel tulajdonképpen mint egy teher, erre a kormányra rázúdított az előző kormány, és mellette meg kell tenni azokat a lépéseket, amelyek a rendszer átalakítását sokkal hatékonyabbá teszik. Ilyen az oktatási törvény, az egészségügyi törvény, ilyen az önkormányzati törvény, és lehetne sorolni tovább, hogy melyek azok a lépések, amelyeket idáig már sikerült elindítani, és bízva abban, hogy valóban, amit a miniszterelnök úr is a maga részéről elmondott, hogy az IMF-fel való tárgyalások nem teszik szükségessé azt, hogy a következő időszakban radikálisabb lépésre kellene elszánnia magának a kormánynak a költségvetés szempontjából, hisz egyértelmű, hogy Magyarország sem a nyugdíjaskosár területén, sem pedig a bérek tekintetében nem kíván olyan lépéseket megtenni, amelyeket adott esetben az IMF kérne vagy kérhetne Magyarországgal szemben, bízva abban, hogy tényleg rendeződnek úgy a dolgaink, hogy a jövő évben az Európai Unió is a kötelezettségszegési eljárást Magyarországgal szemben meg fogja szüntetni az eddigi pozitív eredmények alapján. Tehát az elmúlt másfél-két év olyan pozitív eredményeket hozott, hogy az Európai Unió döntése is abba az irányba hat, hogy Magyarországgal szemben a kötelezettségszegési eljárást meg fogja szüntetni, és mellette a magyar gazdaság is valóban fel tud pörögni.

Egy dologra még szeretnék kitérni, és itt a munkahely kérdésével nagyon sokan akár a médián keresztül is próbálnak üzenni: a 2010-es választások előtt egyértelmű volt, és a miniszterelnök úr azt hangsúlyozta, hogy 1 millió munkahely 10 év alatt. Tehát nem azt mondta, hogy egy év alatt 1 millió munkahely, hanem hogy 10 év alatt. De látni kell, hogy az a 11,7 százalékos munkanélküliség, amivel átvettük a kormányt annak idején és azzal a hatalmas adósságállománnyal és annak a kezelési módjával együtt, ma már ott tartunk, hogy 10,4 százalékra csökkent le a munkanélküliség, és azokkal az intézkedésekkel, amelyeket az elmúlt hetekben meghozott a magyar parlament, a munkahelyvédelmi akciótól kezdve lehetne sorolni tovább nyugodtan azokat az intézkedéseket, amelyek a hazai kis- és középvállalkozások irányába is egyfajta hatékonyságot, forrásmegmaradást fognak eredményezni, ezek ösztönözni fogják a hazai kis- és középvállalkozásoknál is a beruházást, és vele párosulni fog a munkahelyteremtésnek is az a szegmense, amely kapcsán - bízom benne - 2013 végére bőven 10 százalék alatt lesz Magyarországon a munkanélküliség, és ezzel tényleg valóban Magyarország gazdasági versenyképessége is arra a szintre fog emelkedni, az európai uniós tagországok a recesszióból való kitörésük után valószínűsíthetően Magyarország ugyanolyan versenyképes lesz, mint ahogy a pénzügyi-gazdasági válság előtt, 2008 előtt Szlovákia, Csehország, Lengyelország, Szlovénia, és lehetne sorolni azokat az országokat, amelyek abban az időszakban a gazdasági növekedés tekintetében 8 és 10 százalék környékén tudtak mozogni.

Ez azt jelenti, hogy például Szlovákia esetében az alatt a rövid idő alatt 2004-től, amikor együtt beléptünk az Európai Unióba, 21 százalékkal magasabb gazdasági növekedést produkáltak, mint ugyanabban az időszakban Magyarország. Tehát amikor hasra ütünk össze dolgokat, akkor próbáljunk meg ezekre is rávilágítani és nemcsak elmondani azt, hogy matolcsyzmus, hanem igen, ennek az országnak volt egy időszaka, amikor kőkemény (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) gyurcsányizmust lehetett emlegetni, hiszen nemhogy a gazdasággal foglalkoztak volna, hanem az egész országban mindenütt kordonok voltak.

Köszönöm még egyszer a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Ahogy máskor is, most is váltakozva haladunk, kormánypárti és ellenzéki hozzászólók váltják egymást. Göndör István képviselő úr következik, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! A 15 percem túl drága ahhoz, hogy foglalkozzam azzal, amit Ékes képviselő úr elmondott. Elnézést kérek, képviselő úr, én itt többször mosolyogtam, és későn jöttem rá, hogy az órámon kellett volna mérni, hogy a 15-ből sikerült közel 5 percet beszélnie a '11. évi költségvetésről. De ha szerintem a pun háborúnál kezdte volna, akkor talán ötöt sem kellett volna erről beszélni. De majd fogok beszélni arról, mert ön megpróbálta. Kizárólag az államadósság körüli kérdéssel foglalkozott. Én megértem, önöknek el kell terelni a figyelmet arról az elhibázott gazdaságpolitikáról és adópolitikáról, amit bevezettek.

Szeretnék visszalépni, talán a legvégén... - fordítsuk visszafelé, a saját szövegemet is próbálom olyan sorrendben, hogy cáfoljam az ön gondolatait. Amikor ön azt mondja, hogy milyen munkanélküliséget örököltek, akkor a képviselő úrnak ugyanúgy tudnia kell, hogy első nagy elbocsátások a válság idején az exportra termelő nagyvállalatoknál voltak. Tehát semmiképpen nem lehet azt mondani, hogy ez a kormány gazdaságpolitikájának a következménye, mert a válság következményeként az exportra termelő vállalkozások bocsátottak el több száz főt külön-külön, aminek nyilván a következménye lett az, hogy a hazai beszállítóknál is nyilván foglalkoztatáscsökkenés következett be.

Szeretném elmondani, hogy amikor azt mondjuk, hogy elhibázott adópolitika, itt a képviselő úr arról beszélt, hogy adót vetettek ki. Én azt mondom, hogy akkor kezdjük először a személyi jövedelemadóval. Az ország demokratizálódása óta legigazságtalanabb személyi jövedelemadó-rendszert sikerült bevezetniük, aminek a végeredménye az lett, hogy a szegények még szegényebbek lettek, a gazdagok meg még gazdagabbak lettek. De ezt fordítsuk meg, a fogyasztás, amiről beszélt Ékes képviselő úr is: ha a szegényeknél, a gyermeket nevelő dolgozó családoknál akár csak néhány ezer forinttal több maradhatott volna havonta, ők akkor azt biztos fogyasztásra költik, és biztos, hogy az növelte volna a hazai gazdaság teljesítményét. Ehelyett ők még szegényebbek lettek, mert még a szociális juttatásaikat is befagyasztották, és erre hadd mondjak példát. Nem nagyon akarok én elmenni '13-ig, egy-egy mondattal fogok utalni. Emlékezzenek vissza, néhány héttel ezelőtt Harrach Péter itt a Házban állt fel és beszélt arról, hogy a gyereket nevelő munkavállalók lehetőleg kapják vissza valamilyen más adóból vagy járulékból azt az összeget, amit nem tudnak visszaigényelni. Mi ez, ha nem a beismerése annak, hogy elhibázott az egykulcsos, elhibázott a családi adókedvezmény a rendszerben? Mert a nagyjövedelműek több százezer forintot vehetnek igénybe, adóalapban mondjuk, egy háromgyerekes család akár 7,4 millió forintot egy évben, ezzel szemben a kis keresetű vagy a nemzetgazdasági átlag körül kereső család már a második gyereke után nem tudja igénybe venni a támogatást.

Arról nem is beszélve, hogy a miniszterelnök úr megígérte, hogy majd '14. január 1-jétől ezt a kérdést megoldjuk. Vajon ezek a családok addig a gyerekeikkel mit csinálnak? Még tovább nő a gyerekszegénység? Tehát azt gondolom, hogy az adópolitika, amiről beszélt... - persze, kiemelte a bankokat. Azt gondolom, képviselőtársaim, kezdjünk erről beszélni tényleg '11 kapcsán: bankok, távközlés, energiaszektor. Tessék már megnézni, hogy ennek mekkora részét fizeti meg az adófizető polgár! Tehát nem volt ez más, mint egy szemfényvesztés. Nagyon jól hangzott, hogy az Orbán-kormány majd a multikat meg ezt-azt megadóztat, ezzel szemben ezt áthárították. Így lehetett azt mondani, hogy nem megszorítás, mert a megszorítást valaki más végezte el. Közvetve hajtotta végre az állam ezt a megszorítást.

Még egy másik kérdés az IMF-hitel kapcsán. Képviselő úr azt mondta, hogy 20 milliárd euró, ebből 13,5 felhasználva. Akkor én megkérdezném: és hol a hat és fél? Mit tetszettek csinálni a hat és féllel? Tehát azt jelenti, hogy az előző kormány bizony az adósságok törlesztésére... - és akkor itt fogok kitérni arra, hogy kamatok és árfolyamok.

(12.10)

Az IMF-től felvett hitel egy rendkívül kedvező, a piacon akkor éppen tapasztalható kamathoz képest egy nagyon kedvező kamatozású hitel, tehát felelősen gondolkodott akkor a kormány, amikor egy kis kamatozású hitellel próbálta meg az államadósságot csökkenteni.

Tehát a pénz a Nemzeti Bank tartalékában volt. Önök tettek számtalan kísérletet arra, hogy hogyan juthatnak hozzá a Nemzeti Bank tartalékához is, de erről most nem beszélek, mert ez így nem része ennek a dolognak. Csak szeretném elmondani ennek kapcsán az árfolyamot. Gondolják végig! Szóval, furcsa és egyszerűen azt mondom, hogy már-már beteges rögeszme az árfolyam. Az árfolyam, tisztelt képviselőtársam, benne Szijjártó, Kósa úr és más kormányzati tényezők felelőtlen nyilatkozata következtében is, hihetetlenül romlott, és akkor van - nem tudok mást mondani - bőr a képén a kormánynak azt mondani, hogy az egyszeri kiadásokat vagy az árfolyamváltozást hagyjuk figyelmen kívül. Hát tessék már megmagyarázni ezt azoknak a devizaadósoknak, legyen az vállalkozás vagy magánszemély! És nem is kéne azzal számolni, ami a piaci kamat, hanem azt hagyjuk figyelmen kívül - de hát ez felelőtlenség!

De megyek tovább: azt mondja, hogy az egyszeri kiadásokat - erről még képviselőtársaim fognak beszélni - hagyjuk figyelmen kívül, és akkor annyi lenne az annyi. Képviselőtársaim, én annak idején azt tanultam a számvitelben meg a statisztikában, hogy ha ezt, akkor azt is, tehát ha az egyszeri kiadásokat leveszem, akkor az egyszeri bevételeket is ki kellene venni, mert akkor látjuk a valóságot. De önök nagyon trükkösen az egyszeri bevételeket - jelesül az, amiről Tukacs képviselő úr beszélt, a magánnyugdíjpénztárakból rekvirált vagyont - természetesen benne hagyták, de hogy a kiadásokat levenni, az igen.

Tehát én azt gondolom, hogy akárhogy közelítjük meg, az derül ki, hogy bizony az adósság a 81,3 százalékos örökséggel szemben 80,8 százalékra teljesült, miközben eltűnt 1407 milliárdnyi összeg a magánnyugdíjkasszákból elvett pénzből. Akárhogy számoljuk, ez körülbelül 5 százalék, tehát 5 százalékos csökkenésnek kellett volna bekövetkeznie, ezzel szemben a tervezethez képest 101,2 milliárd, a 2010. évihez képest pedig 914,5 milliárd forintos növekedés van, és az árfolyam - amiről akarnak vagy nem akarnak beszélni - közel 1200 milliárd forint. Tehát az 1400 milliárdos magán-nyugdíjpénztári elvétellel is 213 milliárd forintos megtakarítás van mindenképpen - emellett, hogy a GDP csökkent.

A képviselő úr beszélt a GDP-ről, szeretném visszaidézni. Önök a stabilizálás, tehát a Bajnai-kormány által végrehajtott stabilizálás eredményeként egy növekvő gazdaságot örököltek, ami mutatja azt, hogy 1,7 százalékra teljesült ugyan a 2011. év, de ez már 2,6-ról csökkent, tehát egyfolytában csökken. És itt megint hadd lépjek át 2012-re: azóta is csökken, sőt tartós recesszióban van az ország. Tehát ezt beállítani úgy, hogy önök átvették, megfordították és sikeresen kezelték, ez azért, azt hiszem, enyhén felelőtlenség.

Mondanám a következőt, a zárolásnak egy másik összefüggését, amiről Tukacs képviselő úr beszélt akkor, amikor azt mondta, hogy ez a költségvetés bizony alig másfél hónapot élt. Ékes képviselő úr ugyan beszélt az áfaörökségről, ami már sokkal régebbi, de azt gondolom, kellene erről beszélni, hogy ez mit jelentett a körbetartozások területén. Ez a zárolás mit jelentett? Az állam milyen kiadásokat nem teljesített vagy késve teljesített, és hozta ezzel rendkívül nehéz helyzetbe azokat a vállalkozásokat, akik állami megrendelésre dolgoztak?

Váltsunk néhány szót azért a foglalkoztatás kapcsán a közmunkáról is, mert azért ha tetszik, ha nem, ma már világosan látszik, hogy az önök munkahelyteremtése nem más, mint a közfoglalkoztatás, de a közfoglalkoztatásban a korábbi 60 ezer helyezett már 47 ezer forint, amit ezért kapni lehet. Nem akarom azt a vitát visszaidézni itt a Házban, ami akörül volt, hogy lehet-e 47 ezer forintból megélni vagy sem. Tessék végiggondolni, hogy 47 ezerből lehet-e családi kedvezményt érvényesíteni akár egyetlen gyerek után is!

Ahogy Ékes képviselő úr elmondta, bizony a 2011-es mérlegből az is megállapítható, hogy az államadósság-törlesztés szépen, fokozatosan csökken. Tehát ezt is nyugodtan el lehet majd számolni nyereségként 2011-ben és 2012-ben is, mert ez évről évre kisebb lesz - nem én mondtam, hanem a képviselő úr.

Kell hogy beszéljünk a 2011-es költségvetés kapcsán az állam működésével kapcsolatos kiadásokról, merthogy önök azt ígérték, hogy olcsóbb lesz az állam. Tisztelt képviselőtársaim, óriási átverés ezen a téren is! Tessék megszámolni! A minisztériumok száma ugyan kevesebb lett, de az államtitkárok, helyettes államtitkárok, a kormány tagjai, illetve a miniszteri biztosok száma majdnem a többszöröse az előző időszakénak, amikor több tárca volt, tehát a létszámuk jelentősen emelkedett. Azt gondolom, hogy ezt is mi, adófizetők fizetjük meg, ha tetszik, ha nem.

A külgazdasági folyamatokról is néhány szót hadd említsek! Itt most eredményként beszélt Ékes képviselő úr is arról, hogy exportnövekedés van. Tisztelt képviselőtársaim, önök 2010-ben exportnövekedést örököltek, tehát azt nem sikerült tönkretenniük. Az a vállalati kör, aki akkor exportált, ők most is exportálnak eredményesen és sikeresen.

Hadd tegyem hozzá a 2011-es beszámolóhoz a piac befolyásolását. Fogjuk tárgyalni, legalábbis hiszem, hogy már önök is látták, hogy Budai Gyula képviselő úr kartellezését hogyan próbálják utólag legálissá tenni. Tisztelt képviselőtársaim, ennek vannak nyertesei, akik extraprofitot tettek zsebre az államtitkár úr sikereses közreműködésével, és ezek nem a magyar kis- és közepes vállalkozások, nem a magyar agrártermelők.

A nyugdíjkérdés: önök egyfolytában beszélnek arról, hogy a Bajnai-kormány idején felfüggesztettük - nem megszüntettük, felfüggesztettük - a 13. havi nyugdíj kifizetését. Tisztelt képviselőtársaim, az nem volt más, mint visszaadtuk azt a nyugdíjat, amit önök 1998 és 2002 között elvettek a nyugdíjasoktól, tehát mi fokozatosan visszaadtuk, csak nem lehetett a rendszerbe más módon beépíteni, így lett belőle 13. havi nyugdíj - ezt függesztettük fel. De én hadd mondjam önöknek azt, hogy gondolják végig: terveztek egy inflációt, lett néhány tizeddel magasabb infláció, amit egy összegben ugyan kifizettek év végén, de a hatályos szabályok szerint ez már nem épült be a nyugdíjasok bázisába, tehát a nyugdíjasok már 2012-re arra a kisebb bázisra kapták meg a növekedést. Így ettől kezdve arról beszélni, hogy megőrzik a nyugdíjak reálértékét, egyszerűen hiteltelen.

Azt már nem is teszem hozzá, hogy az inflációt tessék már megvizsgálni, alapvető élelmiszerek, közszolgáltatások, mind-mind 10 százalék fölött növekedtek. Ezzel szemben most önök majd valamilyen kompenzációt fognak adni a nyugdíjasoknak. Azt már a sajtóból hallottuk, hogy a nyugdíjas fogyasztói kosár és az átlagos fogyasztói kosár között nincs különbség. Kérem tisztelettel, gondolják végig (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) - vagy önök nem találkoznak nyugdíjasokkal. Ezért számunkra egyszerűen elfogadhatatlan ez a zárszámadás, mert nem a valóságot tükrözi.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

(12.20)

ELNÖK: Köszönjük szépen, elnök úr. Látom, hogy Babák Mihály képviselő úr már fel is helyezte a mikrofonját, így aztán meg is adhatom neki a szót. Felkészül Kovács Tibor képviselő úr. Úgyhogy most Babák úr, Fidesz-frakció.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm megtisztelő, megkülönböztetett figyelmességét. Őszintén szólva nagyra értékelem.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy a 2011. évi zárszámadási törvény tárgyalása nagyon fontos kérdés, hiszen ilyenkor egy kicsit hátranézünk, és a tapasztalatokat, amelyek bizonyára 2011-ben is előfordultak, 2012, 2013 és a jövő vonatkozásában értékelni lehet. Igaz, ma, 2012-ben tárgyaljuk a 2011. évi zárszámadást, és ilyenkor, ahogy az imént előttem szólónál is, bár nem igazán tartom kekeckedésnek, hogy megemlítem, bocsássanak meg érte, hogy szóba hozom, sok minden szóba kerül. Hiszen az általános vita lényege az, hogy bármely gazdaságpolitikai, politikai nézetnek, véleménynek szabad itt elhangoznia.

Ha már ezt megteheti más is, kérem, engedjék meg, hogy én is egy picikét visszatekintsek. Nem azért, mert a múltat szeretném felidézni, óvakodnék tőle, hogy mondjuk, Magyarország történelmének utóbbi évtizedeit visszaemlegesse valaki, és túlságosan sokat foglalatoskodjon vele, mert ha eddig nem vonta le a tanulságokat, ezután már még nehezebb lesz, hiszen sok minden átértékelődött. De azért engedjenek meg annyit, hogy a 2011. évi állami költségvetés és gazdálkodás sem előzmények nélküli.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Valamilyen oknak okozata, következménye az a gazdálkodás, amelyet meg kellett valósítani a tisztelt Háznak a 2011. évi költségvetési törvényben. Tehát voltak determinációi, ahogy mondják ezt intelligensen. És akkor most ezekről a determinációkról, a következményekről, az okozatokról és az okokról szeretnék néhány szót elmondani, már csak azért is, mert 2011-ben sikerült túlélnünk azokat a körülményeket, amelyeket megörököltünk. Sikerült túlélnünk a világ különböző pénzügyi és gazdasági válságainak hullámait. Nem teljesen sodortak el magukkal, és ez, úgy gondolom, jelentős eredménye a tisztelt Háznak, hogy igyekezett valamelyest letompítani azokat a pénzügyi és gazdasági negatív hatásokat, amelyek az országot és Európát egyáltalán érték.

Azért maradjunk annál, hogy 2011-ben úgy kellett megvalósítani az állami pénzgazdálkodást a költségvetési törvény kapcsán, úgy kellett megvalósítani az ország működését, hogy súlyos terhek, súlyos örökség nyomasztott az országot 2011-ben. Melyek ezek a súlyos örökségek, amelyek, úgy gondolom, kevés mozgásteret hagytak a 2011. évi gazdálkodásban, kevés forrást, magyarul pénzt hagytak arra vonatkozólag, hogy 2011-ben több minden jobban sikeredjék, és jobban élhessünk, ahogy szerettük volna. Úgy gondolom, nagyon fontos volt, és nagyon meghatározta a mi 2011. évi életünket a mértéktelen adósságállomány, az eladósodottság. Ugyanakkor jelentős terhet jelentett számunkra a kamatteher, amelyet minden évben az újbóli államkötvény-kibocsátásokkal le kellett számítolni, és fizetni kellett.

És ne feledjék el azt, hogy ördögi módon a korábban fölvett IMF-hitel törlesztése is 2011-12-13-14-re korlátozódik. Úgyhogy, amit korábban elköltöttek, azt most vissza kell fizetnie az országnak, az állami költségvetésnek. És akkor nemcsak az állam adósodott el, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, hanem a reálszféra is. Mégpedig a cégeink. Ezenkívül a helyi közszolgáltatók, az önkormányzatok. Ha kívánják, szívesen belemegyek, de úgy gondolom, mindenki előtt nyilvánvaló abbéli megjegyzésem, hogy súlyos teher nyomta a 2011. évet az állam oldaláról, ami kibeszéltünk, a cégek oldaláról és az önkormányzatok oldaláról. Súlyos előzmények és terhek nyomták a 2011. évi életünket.

Hiszen egy költségvetési év a lehetőségeket biztosítja az életünkhöz, épp ezért az életünk minőségét rontották a korábbi előzmények. És akkor nem szabad egy olyan fontos kérdésről megfeledkezni, a lakosság helyzetéről, a banki károsultak, a lakosság eladósodottságáról és kiszolgáltatottságáról, amelyben jelentős, és úgy gondolom, fontos lépéseket sikerült a 2011. évi költségvetésben és a törvényhozásban elérnie a tisztelt Háznak, amelyek némi mentőövet biztosítottak a lakossági devizakárosultaknak, banki károsultaknak.

És akkor beszélnünk kell 2011-et illetően olyan világgazdasági jelenségekről, mint a piacok beszűkülése, a hitelezés válsága, a munkanélküliség, a szegénység. És 2011-ben sem sikerült megváltoztatni az alacsony béreket, hiszen ebben 10-20 éves korábbi bűnök vannak, hogy nem sikerült a magyarországi béreket felzárkóztatni. És ez nemcsak a nyugdíjak összegére vonatkozik, a minimálbérre, hanem egyáltalán és egyébként is az orvosok, az oktatást és sok egyéb más, nagyon fontos munkát végzők bére megalázó.

No, ezek a körülmények vették körül 2011. évi létünket, életünket. És akkor nem szabad elmenni amellett sem, amit Ékes képviselőtársam elkezdett mondani, és én is szeretném ismételten elmondani, hogy konszolidálni kellett többek között olyan fontos ellátórendszereket, mint a MÁV, fel kellett tőkésíteni a Fejlesztési Bankot, és a megyei önkormányzatokat ki kellett húzni az adósságcsapdából, hiszen a működésük teljesen ellehetetlenült. Ugye, most nem akarok visszafelé mutogatni, de azért magát a tényt el kell mondani, hogy valami oka volt annak, hogy a megyei önkormányzatok így eladósodtak, a MÁV így eladósodott, és a Fejlesztési Bank kasszája kiürült.

Nos tehát, tényleg nagyon nagy volt az örökség és a teher, súlyos terhek voltak 2011-ben, és emellett kellett megélni. Nézzük akkor még az ellátórendszereket, amelyek a költségvetésből kapnak bevételeket, mégpedig a reálszféra befizetéseiből, az adókból. Mindenki előtt tiszta és nyilvánvaló, hogy elavult rendszere van az oktatásnak, a felsőoktatásnak, az egészségügynek, a tömegközlekedésnek és az önkormányzati rendszernek. Ezen belül 2011-ben a megyei önkormányzatok helyzete volt fojtogató. Csak egy példát hadd emeljek ki. Ha egy megyei önkormányzati intézmény nem tudta kifizetni a gázszámlát, az komoly gondot jelent, hiszen ellátási problémák keletkeztek. Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy a kölcsönnek, a hitelnek, az eladósodottságnak ára van, és a pénzügyi válság mentén a hitelezési válság nagyon erőteljes volt. Magas volt a pénz ára, és a gazdasági válságból való kilábalás istenigazából Európában sem sikerült.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! 2011-ben talpon kellett maradnia az országnak, a súlyos terhei mentén, talpon kellett maradni, és túl kellett élni mindazt, amit hagytak hagyatékul. Ezért a kormány és a tisztelt Ház valójában eszköztelen volt. Eszköztelen volt, hiszen morzsákat kellett összesöprögetni az asztalról, hogy hétköznapi gondjainkat enyhítsük, és eszköztelenné vált sok minden eltökélt szándékunk, intézkedésünk, hiszen nem volt hozzá megfelelő mennyiségű pénz. Ugyanis meg kellett felelni az államadósság, a hiány csökkentésének, ugyanakkor a költségvetési egyensúlyt is tartani kellett, és azoknak a szektoroknak a számára, amelyek már totális válságban voltak, mentőövet kellett biztosítani az állami költségvetésnek. Szóval, nem szokványos eszközökhöz nyúlt a kormány 2011-ben, különböző adók vonatkozásában és különböző intézkedések kapcsán, amikről még szólni szeretnék.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha már az államadósságot emlegettem, hadd mondjam el önöknek, hogy eredményként könyvelhető el, hogy 2011-ben az államadósság rátája 80,8 százalékra mérséklődött. Ez ugyan magasabb a vártnál, mint ahogy szerettük volna és szándékoltuk, de az ok az árfolyamgyengülésben tapasztalható meg, hiszen fontos megjegyezni, hogy hazánk komoly árfolyamkockázattal kell szembenézzen, amelynek oka, hogy az MSZP kormányzása 2008 és 2010 januárja között a központi költségvetés bruttó devizaadósság-állományát több mint 95 százalékkal, azaz 4557 milliárd forintról 8890 milliárd forintra emelte.

(12.30)

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A devizaeladósodottsági mérték ilyen változása, amely megduplázódott valójában, kitetté tehette az országot a devizaárfolyam változását illetően, amelyek, azért jó, ha tudjuk, hogy sok esetben a piac által manipuláltak is, hisz vannak különböző hitelminősítő intézmények, amelyek nagyon nagy előszeretettel próbálnak különböző előnyökhöz juttatva különböző manipulatív cselekményeket a tőzsdéken elérni.

Hadd mondjak el egy másik dolgot, mégpedig pontosan a lakosság eladósodottságát illetően. Két adat. 2004-2010 között a lakáscélú devizaalapú hitelek állománya - most tessenek figyelni - 143 milliárd forintról 2818 milliárd forintra emelkedett. Iszonyú!

Amikor a lakosság devizában adósodik el, teljesen kitetté, kiszolgáltatottá válik, hamis terméket kaptak a bankoktól, és ez ügyben sajnos semmit nem tettek. Ez a devizakitettség az életvitelt is aláásta, lehetetlenné tette 2011-ben is sok család megélhetését, és ezért kellett a kormánynak védőhálót a végtörlesztés kapcsán is biztosítania.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tudjuk nagyon jól, hogy az állami költségvetés a bevételekből kell hogy fedezze kiadásait. A kismértékű hiány, amely jó, hogyha 2,8 és 3 százalék alatt van akkortájt még, szintén azért növelheti egyik oldalról az államadósság mértékét, de ugyanakkor, hogy ha a bevételek, azaz a GDP növekedése jó trendet mutat, akkor lehetőség van ennek kigazdálkodására.

Ha a GDP növekedését szóba hoztam, kérem, engedjék meg, hogy elmondjam önöknek, hogy Magyarországon a GDP növekedése 2006-tól kezdve rohamosan csökkent, 2009-ben átcsapott mínusz 6,8 százalékra, igaz, ekkor Európában az átlag mínusz 4,3 százalék volt, 2010-ben 1,3 százalékkal növekedett, és 2011-ben pedig 1,6-tal, holott Európában 1,5 százalékos volt az átlag GDP-emelkedés. Az Ecostat forrását vettem elő e tekintetben.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A zárszámadás egy fontos kérdés, és úgy gondolom, a tisztelt Háznak fontos számba venni azokat a történéseket, amelyek 2011-ben a költségvetés táján és kapcsán keletkeztek. Viszont mindenféleképpen meg kell néznünk azt, hogy milyen ok-okozati összefüggésben van az előzmény, az előző évek gazdálkodása, annak mértéke és annak hibái mennyiben nyomorították meg a 2011. évi lehetőségeket; még egyszer elmondom: megnyomorították a 2011. évi lehetőségeinket. Ebben a nyomorúságos pénzügyi helyzetben talpon maradni, túlélni és mentőövet nyújtani azokra a fontos területekre, amelyre az állami költségvetésnek feladata és lehetősége nyílik, úgy gondolom, ezt megtette a 2011. évi költségvetés.

Nem tanulság nélküli 2011, úgy gondolom, az egész országnak a 2011-es gazdálkodás vonatkozásában és nekünk, minden állampolgárnak komoly következtetéseket kell levonni a pénzvilággal kapcsolatosan és további teendőinket illetően.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Még engedjenek meg egy megjegyzést, de inkább talán mellőzöm is, mert úgy gondolom, hogy kekeckedésnek minősítenék ellenzéki képviselőtársaim.

A magánnyugdíjpénztárral kapcsolatban százszor elmondtuk mindazt, amit mondani kellett ebben a kérdésben, amik tények, ezzel szemben halljuk a hazugságok további áradatát.

Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Vegyék elő a jelentést a magánnyugdíjpénztárakról, ebben feketén fehéren áll az, hogy hogyan rabolták ki ott is a magyar állampolgárokat, nemcsak a devizahitelekkel, nemcsak az államadósággal, hanem a magánnyugdíjak pénzösszegével is.

De nagyon bízom abban, hogy vége, mégpedig annak vége, hogy felelőtlenül lehet gazdálkodnia egy országnak, hisz felelősek vagyunk mindannyian. Úgy gondolom, 2011 szűkült lehetőségek közt, de a felelős gazdálkodás éve volt Magyarországon, mindamellett tudva azt, hogy rengeteg munka maradt még el, rengeteg feladatunk van, és rengeteg konfliktust, rengeteg ellátatlanságot és meg nem oldott ügyet rendbe kell tennünk, hisz a pénzügyekben az átláthatóság, a transzparencia és a következetes pénzgazdálkodás nagyon fontos követelmény.

Tisztelt Ház! Javaslom a zárszámadási törvény elfogadását kedves mindannyiuknak.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti sorokból.)

ELNÖK: Ahogy beharangoztam képviselő úr megszólalása előtt, felkészült Kovács Tibor, az azt jelenti, hogy már a mikrofonja is a helyén, 15 perces időkeretben, MSZP-frakció.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A képviselőtársaim itt körülöttem azt mondták, hogy milyen könnyű dolgod van, Babák képviselő úr után szólhatsz, biztosan fog egy csomó olyan dolgot mondani, ami könnyűszerrel cáfolható. Ez részben következett be, mert hiszen a 15 perces időkeretének felét se fordította arra, hogy a 2011-es költségvetésről beszéljen, és ebben is számos olyan állítás fogalmazódott meg, ami nagyon-nagyon messze van az igazságtól.

Egy ilyen zárszámadási törvény kapcsán az ellenzéki pártoknak is olyan értelemben mérleget kell készíteniük, hogy annak idején, amikor 2010-ben a 2011. évi költségvetés vitája folyt a parlamentben, hogy akkor mit mondtak és mit állítottak, az mennyire teljesült, mennyire az következett be, amit az ellenzék állított, és mennyire nem az, amit a kormány próbált annak idején sugallni.

Képviselőtársaim már számos elemre fölhívták a figyelmet. Csak emlékeztetőül szeretném önöknek elmondani, hogy már a 2010. őszi vitában elmondtuk, hogy bizony ez a költségvetés meglehetősen ingatag lábakon áll, valószínűleg nem fog nyilvánvalóan teljesülni. Itt indulásként azért tisztázni kell, hogy szemben azzal, amit itt a kormánypárti képviselők sugallni próbáltak, hogy 2010-ben egy katasztrófa előtt álló országot vettek át és annak az irányítását, ezzel szemben tény volt - és itt Babák képviselő úr figyelmét is szeretném felhívni a tényekre - a gazdasági növekedés 2,6 százaléka. Tény volt, hogy az infláció 3 százalék közelében járt. Tény volt, hogy a GDP-arányos államadósság 80 százalék körül volt.

Erről érdemes annyit mondani itt az általános vitában, hogy ez az Európai Unió átlagának felel meg, ettől vannak lényegesen eladósodottabb országok, és az adósságállomány szempontjából az a meghatározó, hogy hogyan áll az ország gazdasági növekedése. Ha egy ország gazdaságilag növekszik, fejlődik, akkor egy magasabb államadósságot is képes finanszírozni, ellenben, hogy ha visszaesés van, mint ami most is, akkor nyilvánvalóan még egy alacsonyabb államadóssági szint is meglehetős terheket jelent egy állam számára.

Kezdjük talán azzal, hogy mit jósoltak önök a költségvetéssel kapcsolatban, mint mondott az ellenzék. Mi azt mondtuk, hogy ingatag lábakon áll. Be is következett, februárban már módosítani kellett ezt a költségvetést, és utána jó néhányszor, még legalább ötször módosították abban az évben a költségvetést, mígnem eljutottak 2011 novemberéig, amikor már olyan rossz állapotban volt a költségvetés, hogy kénytelenek voltak kérni a hazapaterolt IMF segítségét. Kérték, hogy segítsen az IMF finanszírozni a magyar költségvetést, hogy a stabilitása megmaradjon.

Az már persze más kérdés, hogy mind a mai napig ez a huzavona folytatódik az IMF-fel, egészen a mai napig, amikor teljesen nyilvánvalóvá vált az újságokban közzétett hirdetés alapján, hogy a kormánynak esze ágában nincs megállapodást kötni az IMF-fel. Megpróbál minden bajt és problémát az IMF nyakába zúdítani, az állampolgárok felé ezt üzenni, hogy mindenről az IMF tehet meg természetesen az előző kormányzat, és semmiről ez a mostani kormányzat.

Akkor vegyük sorra azokat a lépéseket és intézkedéseket, amit megtettek eme költségvetés kapcsán, és annak a következményeit!

Itt van mindjárt az egykulcsos személyi jövedelemadó. Erről azt mondták, hogy ez azért lesz jó egyébként, mert ott marad a pénz az állampolgároknál, nagyobb lesz a vásárlóerejük, többet fognak költeni, magasabb lesz a forgalom a kereskedelmi hálózatokban. Mostanra nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem következett be. Azt mondták, hogy ott hagyják a pénzt az állampolgároknál, majd az állampolgárok befektetnek, és munkahelyeket hoznak létre. Ez sem következett be.

Nyilvánvalóan egy dolog következett be, amit már képviselőtársaim itt többször hangsúlyoztak: a gazdagok még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek lettek ettől a gazdaságpolitikától, amit akkor elindítottak.

(12.40)

Nézzük a gazdasági növekedési tendenciákat is! Képviselő úr rosszul mondta: 2010-ben a gazdasági növekedés 2,6 százalékos volt, 2011-re 1,7 százalékra csökkent. Önök a költségvetési tervezetben még 3 százalékkal kalkuláltak, ami a végére 1,7 százalékra realizálódott, és mára már, ebben az évben mínusz 1 százaléknál tart a gazdasági növekedés, tehát visszaesés van. Egyáltalán nem az a folyamat következett be, amit a Matolcsy-féle gazdaságpolitika előre jósolt. Ennek mi a következménye? Az a következménye, hogy gyakorlatilag kéthavonta bejelentenek megszorító csomagot azóta is. Ugyanúgy, mint ahogy az előző, 2011-es költségvetés kapcsán, folytatódik ez a tendencia ebben az évben is. Éppen néhány nappal ezelőtt jelentett be a gazdasági miniszterük egy 400 milliárd forintos megszorító csomagot, aminek a következményeit természetesen majd a lakosság fogja viselni.

A másik súlyos következménye, amiről ma még itt nem is esett szó, hogy a magyar állampapírok a bóvli kategóriába kerültek, pontosan ebben az évben, 2011-ben. Tisztelt képviselőtársaim, ez azt jelenti, hogy nem befektetésre ajánlott kategóriában vannak a magyar állampapírok, ezért istentelenül magas kamatfelárral lehet eladni őket. Itt van ez a probléma, amiről megint csak nyilatkozniuk kellene a kormánypárti képviselőknek, hogy miért jó az a magyar állampolgároknak, hogy 7 százalékos kamattal finanszírozzák a magyar államadósságot, amikor lehetne 3 százalék körüli kamattal is finanszírozni. Milyen előnye származik a magyar állampolgároknak ebből a politikából, amit a Fidesz-kormány követ e tekintetben? Semmilyen! Nem beszélve arról, hogy Babák képviselő úr úgy próbálta beállítani, hogy az előző kormány által felvett 20 milliárdos hitelkeretet felélte és elköltötte.

Tisztelt Képviselő Úr! Tudja nagyon jól, hogy a 13,5 milliárd - amiről ön beszélt - felét az MNB tartalékába helyezte, nem beszélve arról a maradék 5 milliárdról, amiből a Fidesz-kormány idején MOL-részvényeket vásároltak. Akkor beszéljünk erről is, tisztelt képviselő úr, mert önök az elmúlt évben 500 milliárd forintot meghaladó összegért MOL-részvényt vásároltak. Kérdezem önöktől - de már huszadszor kérdezem a parlament plenáris ülésén -, hogy milyen előnye származott a magyar állampolgárnak abból, hogy a Fidesz-kormány ilyen nagyságrendű pénzért MOL-részvényeket vásárolt. Egyetlenegy érvet nem hallottam még itt a plenáris ülésen, hogy a magyar állampolgárnak milyen előnye származott belőle. (Babák Mihály: Miért adtátok el?) Olcsóbb lett a benzin? Nem lett olcsóbb, mert nyakló nélkül emelik a jövedéki adót. Ilyen magas benzinárak nyilvánvalóan korábban elképzelhetetlenek voltak; a kormányváltás idején 300 forint környékén volt az üzemanyag ára, most meg 450 forint környékén van. Ez az előny származott abból, hogy a MOL-részvényeket a Fidesz-kormány megvásárolta, és ezért kellett ezeket a megszorító lépéseket ezt követően tenni, hogy ilyen részvényvásárlásra költse az adófizetők pénzét a kormány?

A cégek eladósodásáról, tisztelt képviselő úr meg a bankokról, a hitelezés válságáról. A hitelezés válságát, tisztelt képviselő úr, az önök által elfogadott bankadók és azoknak a következményei okozták. Odavezetett ez a gazdaságpolitika, hogy a mai napon már gyakorlatilag egyetlenegy bank sem ad hitelt a gazdasági társaságoknak, mert nincs miből hitelt adniuk. De a helyzet még súlyosabb, mert ma már az önkormányzatoknak se adnak hitelt. Azok az önkormányzatok, akik finanszírozási problémákkal küzdenek, és az olyan időszakokat, amikor nincs adóbevételük, nem tudják másképpen finanszírozni, mint áthidaló kölcsönökkel, nem kapnak ilyen kölcsönöket, mert azt mondják, hogy olyan mértékben bizonytalan az önkormányzatok helyzete, hogy nem kapnak a bankoktól hitelt. Számos önkormányzat áll csőd közeli helyzetben ebből az okból kifolyólag.

Utalt itt arra a képviselő úr, hogy micsoda nehézségekkel küzdött a Fidesz-kormány, mert a megyei önkormányzatok által felvett hiteleket is finanszíroznia kellett. Azt már természetesen számtalanszor elmondtuk itt a parlament plenáris ülésén is, hogy ugyan már ki biztatta a megyei önkormányzatokat arra, hogy nyakló nélkül vegyék fel ezeket a hiteleket. A Fidesz vezető politikusai biztatták őket, hiszen ezek mind fideszes önkormányzatok voltak - egy kivételével -, és biztatták őket, hogy nyugodtan adósodjatok csak el, legfeljebb az fog történni, hogy ha a mi kormányunk jön, akkor majd valamit csinálunk. Csináltak is: államosították a megyei önkormányzatok vagyonát, lényegesen magasabb összeggel, mint amennyi adósságuk volt. A másik, amit akkoriban mondogattak, hogy ha nem mi leszünk, akkor majd oldja meg ezt a következő kormány.

Ennek a levét isszuk most mindennapjainkban, tisztelt képviselő úr, arról aztán nem beszélve, hogy ha megvizsgálnánk - ami majd jövőre következik el az ez évi zárszámadás tárgyalása kapcsán -, hogy azok az egészségügyi intézmények, kórházak vagy megyei intézmények, amelyeket államosítottak, mennyivel jobban és mennyivel hatékonyabban működtek ebben az évben, mint az azt megelőző években. Csökkent-e például a kórházak adósságállománya az elmúlt időszakhoz képest, amióta számos funkciót elvettek tőlük meg államosították őket? Tudunk számos olyan kórházról, tisztelt képviselőtársaim, amelyeknek megduplázódott az adósságállománya ez alatt az idő alatt, az elmúlt egy évben a korábbi időszakhoz képest. Nyilván erről is - majd képviselő úr választ ad rá - az előző kormányzat tehet, mint ahogy a lakosság devizaadósságáról is. Nagyon sok ilyen fideszes parlamenti képviselő van, körülbelül százról beszéltek annak idején, amikor ez téma volt itt a Házban, hogy hányan vettek fel devizaalapú hitelt annak idején. Nyilván őket is csalfa szándékkal az előző kormányzat direkt módon megtévesztette, nem pedig a saját érdeküket és a saját zsebüket nézték akkor is, mint ahogy most is, mert amikor a Fidesz-kormány elfogadta azokat a törvényeket, amelyek lehetővé tették számukra az előtörlesztést, ezzel megint csak ők jártak jól. Akkor is ők jártak jól, amikor kedvező kamatozással tudtak hitelt felvenni, meg most is ők jártak jól, akik kedvező módon tudták előfinanszírozottan visszafizetni a kölcsöneiket. Ez az igazság ezzel kapcsolatban, tisztelt képviselő úr. Miért nem erről beszélnek? Miért nem ezt mondják el a választópolgároknak, akik egyébként hallgatják itt a parlament ülését? Szemben azzal, amit képviselő úr mondott, az export jelentősen visszaesett; 2010-től kezdődően egészen 2011-en keresztül és ebben az évben is jelentősen visszaesett az export, ami aztán nyilvánvalóan rátesz egy lapáttal a gazdasági visszaesésre.

Kellene szót váltanunk arról, mert még nem nagyon beszéltünk róla, hogy az Állami Számvevőszéknek is itt kellene ülnie, hiszen az ő jelentését is tárgyaljuk, és eléggé érdekes, hogy az Állami Számvevőszék egy ilyen napirendi pont kapcsán nem képviselteti magát. A Számvevőszék véleménye meglehetősen visszafogott volt ezzel a törvénnyel kapcsolatban. Már többször kifejtettük azt a véleményünket, hogy az ÁSZ nagy bátorságot tanúsít akkor, amikor az előző MSZP-kormány tevékenységét kell kritizálnia. Amikor a Fidesz-kormányról kellene hiteles szakmai álláspontot képviselni, akkor már persze nem ilyen vitézek, most meg még itt sincsenek, hogy legalább elmondanák, hogy egyébként ők hogyan gondolkodnak erről a dologról.

Összességében, tisztelt képviselőtársaim, a 2011-es zárszámadás kapcsán teljesen nyilvánvalóvá vált mostanra, hogy az a gazdaságpolitika, amit a Fidesz követ, csődbe viszi az országot, csődbe viszi az embereket. Egyre több és több olyan ember él Magyarországon, akik a létminimum alatt vagy a létminimum környékén élnek. A legnagyobb tragédia az, tisztelt képviselőtársaim, hogy egyre több fiatal hagyja el az országot, mert nem látnak perspektívát, nem látnak lehetőséget Magyarországban, és ezeknek a fiataloknak a többsége már nemigen fog ide visszatérni. Ez jelentheti Magyarország számára a legnagyobb tragédiát.

Köszönöm szépen.

(12.50)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr.

Négy kétperces hozzászólásra is érkezett bejelentkezés. Göndör István képviselő úr elsőként, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. Én még Babák képviselő úrra szeretnék reagálni. Valóban visszafogott volt, és én azt engedem meg magamnak, hogy bizony közel az igazság pillanata. Amikor a képviselő úr azt mondja, hogy nem volt lehetőség a bérek emelésére, és nőtt a szegénység, tisztelt képviselő úr, akkor tessék már még egyet lépni: az adójóváírás elvételével mennyire tetszettek nehezíteni a szegények sorsát? (Babák Mihály: A bérekről beszéltem.) Igen, tehát a bérek nem növekedtek, az adójóváírást elvették, és megvalósult az, amiről önök a kormányprogramban is beszéltek, hogy nőni fog az adófizetők száma. Nőtt, valóban, a szegényekkel, a minimálbéresek adófizetésével nőtt a száma, de nem azért, mert a foglalkoztatottak száma növekedett volna.

A következő ilyen: ön beszélt arról, hogy elavult az oktatás, egészségügy és a közösségi közlekedés rendszere. Egyszer, remélem, már nem olyan távoli az az idő, amikor a Fidesz vezető politikusai is beismerik, hogy mekkora kárt okoztak az országnak azzal, hogy nyolc éven keresztül - ugyan nyolcéveznek, de - megakadályozták itt a Házban, hogy ezeken a területeken változás legyen, változás, amely az államháztartás szempontjából pozitív. Hadd mondjam azt - és én tartom magam ahhoz, hogy nem akarok beszélni 2012-13-ról -, hogy hogyan csökkentik a közösségi közlekedés támogatását.

Talán még belefér a húsz másodpercbe: a magánnyugdíjjal kapcsolatos dolog, képviselő úr, nem más, mint rövid távú, felelőtlen gondolkodás, mert önök egyszeri bevételként ugyan elszámolták, de nem számolnak azzal a folyó kiadással, ami 2013-at követően évről évre nő. Ezt is nekünk, adófizetőknek (Az elnök csenget.) kell majd megfizetni.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

ELNÖK: Tukacs István képviselő úr folytatja a kétperceseket.

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Kovács képviselőtársam egy fontos körülményt hozott szóba a 2011. évvel kapcsolatban, nevezetesen azt, hogy 2011 végén a kormány az IMF-hez fordult hitelért, ahhoz az IMF-hez, amelyet előtte kipaterolt, ahhoz az IMF-hez, amely ellen akarta hangolni Matolcsy úr a gazdaságpolitikát, nem pedig rá. Lelkük rajta, de szeretném rögzíteni ezt a tényt. 2011 tél elején a kormány az IMF-hez fordult hitelért, hogy finanszírozhatóvá tegye a költségvetést. Azért szeretném ezt a tényt rögzíteni, mert a mai napon a kormány 200 millióért fizetett hirdetésekben mondja azt, hogy nem enged az IMF-nek.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérem, hogy jelezze a kormányának a következőket: ekkora méretes öngólt lőni azért mégiscsak művészet, mert ezek szerint nem az IMF kényszeríti ki az 533 milliárdos megszorító csomagot, hanem önök teszik ezt saját jószántukból és saját szellemi képességük alapján.

Kettő: szeretném jelezni, tisztelt államtitkár úr, hogy ön, jómagam és bizonyára szabolcsi képviselőtársak is megerősítik, hogy 200 millióból meg lehetne oldani az ottani szerencsétlen sorsú gyerekek közétkeztetését. Van belőlük sajnos elég. Ezért mondja el a kormányának, államtitkár úr, hogy ha van heverő 200 millió forintja, akkor ne ilyen öngólokra költse, hanem költse azokra, akik rászorulnak, mert vannak még bőven.

Azért gondoltam ezt elmondani, mert ezt a fajta arcátlanságot az emberek nem fogják lenyelni. Tisztelt Képviselőtársaim! Gondoljanak bele abba a helyzetbe, amikor az önök kormánya tárgyalni hív egy IMF-et és hitelt akar tőle, majd valami felfoghatatlan okból azt közli a nyilvánossággal, hogy nem enged nekik. Hát, akkor ne engedjen! De akkor ne költse számolatlanul azt a pénzt, amiről kiderül a 2011-es zárszámadás kapcsán is, önök szerint is, szerintünk is, hogy milyen kevés van belőle!

Elnök úr, köszönöm a lehetőséget.

ELNÖK: Babák Mihály képviselő úr, ugyancsak kétperces, Fidesz.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szólás lehetőségét. Megvallom őszintén, hogy megdöbbentem Kovács Tibor képviselőtársam hozzászólásának szakmaiatlanságát illetően, hisz azt mondja, hogy európai a hiány növelése, és egyáltalán nem lógtunk ki a sorból, hisz mások jobban eladósodtak és több hiányt produkáltak az elmúlt években.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elmondom önöknek, hogy lehet, hogy európai a hiány, de ugyanakkor túlzottdeficit-eljárás alá vont minket Európa, ha elfelejtette volna. Amióta tagok vagyunk, azóta mindig túlzottdeficit-eljárás alatt vagyunk, ez pedig köszönhető elsősorban önöknek, mert azért el kell mondanom, hogy egyetlenegy költségvetésünk sem úgy valósult meg, ahogy eltervezték, de nem is hozták be módosításra, tették, amit tettek. Közben érdekes módon 3 százalék helyett több mint 6 vagy 8 százalék éves hiányt produkáltak.

Aztán azt is elmondta, tisztelt képviselőtársam, hogy a GDP növekedése kapcsán növelhető az államadósság. Persze, van miből visszafizetni, de kedves képviselőtársam, hogy a csudába' tudhatták volna különben így növelni az államadósságot, hogyha 2007-ben 0,1 százalék növekedés volt, 2008-ban 0,9 GDP-növekedés, 2009-ben meg mínusz 6,8 - hozzáteszem, hogy énnekem hiteles forrásom van, az Eurostat nyilvántartásáról beszélek, és nem blöffölök, mint ön -, 2010-ben pedig 1,3, amit szóba hoztam, és 2011-ben 1,6 százalék volt a GDP növekedése Magyarországon.

Még egy dolgot: úgy gondolom, hogy miért devizában vették föl akkor az államadósságot? Ezért el kell mondanom, helyesebben elmondtam, hogy 2008 és 2010 között a bruttó devizaadósság állománya majdnem száz százalékkal, de legyek pontos, 95 százalékkal megnövekedett, 4557 milliárdról 8890 milliárd forintra az ÁKK adatai szerint. Márpedig hogyha valaki devizában eladósodik, miért sugallták az országnak, hogy devizában kell eladósodni - mert ennek ára van, én úgy gondolom -, és egyáltalán miért devizában adósodott el az ország? Igen, ára van (Az elnök csenget.), csak nekünk kell visszafizetni, ennek az országnak, amit önök rosszul tettek.

Köszönöm, elnök úr, a megtisztelő figyelmességét. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Nyikos László képviselő úr következik, kétperces még mindig.

DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Én közben elálltam a normál hozzászólási szándékomtól, de Kovács Tibor képviselőtársam hozzászólása megihletett annak a gondolatnak az elmondására, hogy engem is felháborít, hogy a Számvevőszék vezetői közül senki nincs itt. Van egy elnöke, van egy alelnöke; ha az elnök nem ér rá, az alelnöknek itt lenne a helye. Annak idején, amikor 12 évet tölthettem a Számvevőszéknél, ezt a luxust soha nem engedhettük meg magunknak, igaz, hogy mögöttünk nem állt kétharmad sohasem. A Számvevőszék elnöke mögött kétharmad áll, tehát ezt is megteheti.

Elmondtam volna talán az ő jelenlétében néhány olyan dolgot, hogy én egyre több jelet látok arra, hogy a Számvevőszék vezetője, első számú vezetője, úgy tűnik, igyekszik meghálálni az őt megválasztó kétharmados többségnek a bizalmat, mert az ellenőrzési témáik között vannak legalábbis kételyt keltő példák. Többek között annak ellenére, hogy egy kilencmilliós előirányzat helyett hetes milliárd forintos ingatlanvásárlás valósult meg, és leírja, hogy ez szabálytalan, ennek ellenére tulajdonképpen azt sugallja, hogy a zárszámadás elfogadható és hiteles.

Még egy példát mondanék, hogy a 3200 helyi önkormányzat közül nagyon keveset vizsgált meg, érdekes módon Gyöngyöspata ezek közé tartozik, talán nem véletlenül, ott jobbikos polgármester van. Feljelentette a polgármestert hűtlen és hanyag vagyonkezelésért, és ezek után kiderült, hogy ez a feljelentés bűncselekmény hiányában nem állt meg. A Számvevőszék árnyékra vetődött, és a 3200 önkormányzatból pont ezt pécézte ki magának.

Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Nagyon szívesen, képviselő úr. Továbbra is jönnek a kétperces bejelentkezések. Kovács Tibor, MSZP, ismét.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nyilván Babák képviselő úr is számba vette azt, hogy a devizaeladósodás problémájához mennyiben járult hozzá a forint árfolyamromlása, amihez nagymértékben hozzájárult a Fidesz-kormány intézkedése, illetve a Fidesz parlamenti frakciója néhány vezető politikusának a megnyilatkozása, ami oda vezetett, tisztelt képviselő úr, hogy adott pillanatban a forint árfolyama a 315 forintot is elérte az euróval szemben. Nyilvánvalóan egy ilyen árfolyamromlás hozzájárult ahhoz, hogy olyan visszafizetési problémák keletkeztek a devizahitelek kapcsán, mint amiről természetszerűleg ön is beszélt.

De kellene szót váltani és beszélni arról, amiről hallgatnak, nem szólnak egy szót se, hogy mire költötte a kormány azt a közel 3000 milliárd forintot, amit ellopott a magánnyugdíjpénztáraktól.

(13.00)

Egyszerűen elképesztő, hogy önök itt ülnek, kormánypárti képviselők, és erről a tényről nem beszélnek. Mindenfélét összevissza hablatyoltak annak idején, amikor ezt a jogszabályt elfogadták, hogy miért kellett, merthogy a magánnyugdíjpénztárak tönkretették a befektetett pénzt, és gyakorlatilag tönkretették az ott befektető állampolgárokat.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ezzel szemben a tény az, hogy fideszes parlamenti képviselők milliós nagyságrendű kamat-hozzájárulást kaptak, amikor gyakorlatilag elvonták a megtakarításaikat, a hozamot kifizették a magánnyugdíjpénztárak, s milliós nagyságrendű forráshoz jutottak hozzá fideszes képviselők, és akkor ilyeneket mondanak, hogy a magánnyugdíjpénztárak felélték a megtakarításokat.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Köszöntöm képviselőtársaimat.

Folytatjuk a kettőperceseket. Babák Mihály képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon, képviselő úr!

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Hát végképp nem értem Kovács Tibor képviselőtársamat, aki összevissza hadovál, mindenféle dologról beszél, de azokra a kérdésekre, amelyeket feltettem, nem adott választ.

Tisztelt Képviselő Úr! Felteszem önnek azt a kérdést, hogy miért adósodott el devizában az ország, és miért tette kitetté az ország adósságállományát az ön kormánya, miért duplázódott meg az ország hitelállománya devizában.

Arra sem válaszolt, hogy a GDP növelhető-e az államadósság növekedése kapcsán. De tisztelt képviselőtársam, elmondtam, hogy csökkent a GDP növekedése, sőt depresszió volt 2009-ben, önök pedig a kormányzásuk alatt megduplázták az államadósság összvolumenét. Tessék már megmondani, akkor miről tetszik beszélni?! Ugyanolyan hazugság, mint amikor azt mondja, hogy eltüntettek több ezer milliárdot a magánnyugdíjpénztárban! Sose volt befektetésük a nyugdíjasoknak, mert az állami nyugdíjalapot privatizálták, kivitték?! Hát ne hazudjanak már, könyörgök! Magukkal számoljanak el, és ne beszéljenek összevissza! Úgy gondolom, hogy a tények komolyak és súlyosak. Maradjunk a tényeknél, tisztelt hölgyeim és uraim!

Mélyen tisztelt Elnök Úr! Még egy kérdés, amit Göndör úr felvetett a bérek vonatkozásában. Göndör úr, nincs lelkiismeret-furdalása azért, mert az egészségügyben megalázóak a bérek, csakúgy, mint az oktatásban és a közszférában, és a minimálbért nem emelték, holott nyolc évig kormányoztak? Ugyan, drága képviselő úr, miért nem tették? Magyarázza meg! Nekünk pedig nem hagytak lehetőséget rá, tudják, mert kiürítették a kasszát. Szórták a pénzt, mint bolond pék a lisztet.

Köszönöm szépen, elnök úr, hogy szólhattam. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tukacs István képviselő úr következik. Parancsoljon!

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Bár népies csengésű mondásokban nem tudom Babák urat überelni, de néhány ügyben mégiscsak lenne hozzáfűznivalóm a vitához.

Az első ilyen kérdés az, hogy vajon 2010-ben, amikor a teljesen elhibázott adópolitikát meghirdették a szabad pálinkafőzési program keretében, akkor miért nem volt probléma önök számára az államadósság. Tisztelt Képviselőtársaim! Annak a programnak a keretében az államadósságról és annak finanszírozásáról egyetlen szó sem esett. Ezt azért szeretném leszögezni, mert az egy költekezés típusú program volt, megvetette annak a lehetőségét, hogy a költségvetésen egy 400-500 milliárdos lyukat üssön, a gazdaságpolitikára semmiféle hatása nem volt, hiszen fogyasztást nem ösztönzött, ugyanakkor abban az időben, amikor könnyű szívvel mondott le a 2011-es költségvetésben ez a program 400-500 milliárdról, az önök számára az államadósság nem volt probléma. Szó nem esett róla. Nagy tisztelettel kérem, válaszolják meg azt a problémát, hogy mikor vált az államadósság központi kérdéssé az önök számára. Hát akkor, amikor az elhibázott gazdaságpolitika következtében nem lehetett biztosítani a finanszírozását. Ez a helyzet. A finanszírozását. Ekkor történt meg az, hogy kipaterolták az IMF-et, aztán visszahívták az IMF-et, mostanában meg kelettől nyugatig szaladgálnak pénzért, a finanszírozhatóság érdekében.

Azért tartom nagyon fontosnak ezt a kérdést leszögezni, mert önök azt mondják, hogy a politikájuk gazdaságpolitikai értelemben folyamatos. Nem. Az önök politikája cikcakkokban halad, és legalább háromszor váltott markáns irányt. Háromszor. A költségvetésben egyébként ez érzékelhető, de a kérdés változatlanul kérdés: mitől lettek olyan nagy harcosai az államadósság elleni küzdelemnek? Hát amikor az önök politikája kapcsán már nem lehetett finanszírozni ezt az államadósságot.

Köszönöm a lehetőséget. (Zaj. - Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mindenkinek adok szót, tisztelt képviselőtársaim, csak be kell jelentkezni.

Ipkovich György képviselő úr következik.

Parancsoljon!

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Visszautalnék Nyikos képviselőtársunk nem olyan régen tett felszólítására, hogy a Ház méltósága megköveteli azt, hogy bizonyos szófordulatokat, megszólítási módokat mellőzzünk az egymás közti vitákból, és adjuk meg a Háznak a tiszteletet.

Tisztelt Babák képviselőtársam kérdezi a devizaeladósodás okait. Felhívnám a figyelmét, hogy egy egész bizottság vizsgálta jó hosszan a devizaeladósodás okait, sőt ez a bizottság még megoldási javaslatokat is tárt az Országgyűlés elé, viszonylag kisebb indulatokkal és viszonylag nagy szakszerűséggel. Ezt tudnám az ön figyelmébe ajánlani.

Ha átolvasta volna ezeket az anyagokat, akkor azt is látta volna, hogy nemcsak a devizaeladósodás volt itt probléma, hanem általában az eladósodás, tehát a forint- és a devizaeladósodás között olyan nagy különbségek nem voltak. A problémát a lakosság felé az jelentette, hogy elvesztette a munkahelyét, elvesztette a forrásokat, elvesztette azt a lehetőséget, hogy az adósságát egyáltalán törleszteni tudja.

A másik pedig az, hogy ebben a devizaárfolyamban, amire önök hivatkoznak, hogy az államadósság azért nem csökkent kellő mértékben, mert a forintárfolyam nem úgy alakult, ebben igazán önök a ludasok. 180 forint körüli svájcifrank-árfolyammal vették át az országot, amit feltunkoltak 250 körülire. Ez valóban tarthatatlan teher. Egy kicsit óvatosabban kellene bánni a nyilatkozatokkal, a minősítésekkel, és akkor nem lennének ilyen problémák.

Nem akarok vátesz lenni, de a mostani kormányzati propagandahenger, amelyik az IMF-fel való kapcsolatunkat minősítgeti, megint nem fog jó vért szülni. Úgy gondolom, hogy egy hatékony, higgadt és megfelelő gazdaságpolitikát kell alkalmazni, nem pedig a szavak csatáját bevinni a pénzügyi és a gazdasági élet falai közé.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Babák Mihály képviselő úr következik.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Megdöbbent az a kérdés, amikor valaki az államadósság túlzott mértéke kapcsán arról beszél, hogy mikor ki döbbent rá. Önök úgy kormányoztak, hogy nem tudják, mekkora kárt csinálnak az államadóssággal? Könyörgök, hát aki többet költ, amint amennyi bevétele van, az eladósodik, az adósságnak pedig ára van! Ha ez devizában van, akkor azt még lebegtethetik is. Ezt nem tudják, hölgyek, urak, tisztelt volt kormánypártiak? Önök úgy gazdálkodtak és úgy garázdálkodtak, hogy nem érdekelte önöket az államadósság? Ez látszik is, mert az ország eladósodott, az államadósság megduplázódott. Ennek a kellemetlenségeit viseljük most, sőt a nyomorát, jó, ha tudják, hiszen az államadósságot egyszer vissza kell fizetni, és annak komoly terhe van. Ha pedig ez az államadósság devizában van, az az árfolyam mindenféle okkal manipulálható, és megnő az államadósság mértéke, meg a terhe is, amit ki kell termelnünk. Önök elköltötték előre, amit egyszer majd meg fogunk termelni. Önök fölélték a jövőnket. Hát már demagóg módon kell megértetni önökkel, hogy fölélték a jövőnket. Értik, szocialisták? Értik?!

Köszönöm szépen, hogy szólhattam. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Göndör István képviselő úr következik.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Babák Képviselő Úr! Amiről én beszéltem, és én megértem, hogy ön másról beszél, de akkor azért szóba hozom: az egészségügyben, az oktatásban a szocialista kormány hajtott végre 50 százalékos béremelést. (Zaj a Fidesz soraiban.) Szeretném elmondani, ahhoz viszont ragaszkodom, amit elmondtam, hogy önök nem meghagyták azt a bért, amiről ön most beszél, hogy nem emeltük mi még tovább, hanem abból még elvettek havi 12 ezer forint adójóváírást, és ez érintette az egészségügyben a nővéreket, az orvosokat, a pedagógusokat, az óvónőket és mindenkit, aki a nemzetgazdasági átlag körül keresett. Képviselő úr, ez önmagában közel 5-6 százalékos reálkereset-csökkenés, és ha ehhez még hozzávesszük azt az inflációt, amiről itt többen beszéltünk, amely közelítette a 4 százalékot, akkor azt hiszem, hogy nincs közöttünk vita.

Tehát én nem mondok mást, mint amit akkor mondtam, hogy az igazság pillanata lassan-lassan bekövetkezik.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Lenhardt Balázs képviselő úr, parancsoljon!

(13.10)

DR. LENHARDT BALÁZS (Jobbik): Bár a tárgy a 2011. évi költségvetés végrehajtása kellene hogy legyen, de nyilván értem én a szándékot, hogy az értékes tévéidőből talán jobban meggyőzhető a hallgatóság, ha ilyen általánosan érthető és értékelhető kérdésekről van szó. Nyilván a szocialistáknak is ez a céljuk, hogy inkább az elmúlt egy évtized általános gazdaságpolitikai kérdéseit lehessen megbeszélni, de azért arra kérném és inteném szocialista képviselőtársaimat, hogy az államadósság kérdéséről egy kicsit szerényebben nyilatkozzanak.

Az vitathatatlan tény, hogy 2001-ben a GDP nagyjából 55 százaléka volt az államadósság, és ezt a Gyurcsány-Bajnai-korszak végére, amikor a Fidesz átvette a kormányrudat 2010-ben, sikerült feltornászni majdnem 80 százalékra. Az, hogy azóta milyen lépéseket tettek vagy nem tettek, az egy másik kérdés, amiről lehet is beszélni, hogy mennyire volt hatékony vagy nem hatékony, de ennek a felpumpálásában az önök kormányainak felelőssége elévülhetetlen.

Ezért tehát talán nem kéne most erre visszamenni, és nem kéne azt állítani, hogy azért, mert az árfolyamok most változtak, a terhek azért váltak ilyen súlyúvá és ennyire kezelhetetlenné. Nem azért váltak, hanem azért, mert korábban felélték és fölvették azokat a hiteleket, amiket sajnos így nem kellett volna. Úgyhogy szeretném inkább, ha visszakanyarodnánk az eredeti tárgyhoz, de ha már erről beszéltek, akkor ezt mindenképpen el kellett mondjuk.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tukacs István képviselő úr következik.

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! A 2011-es költségvetés alapvető gondja az volt, hogy 2010-ben az általam már említett program egy nagyjából 400-500 milliárdos lyukat eleve ütött ezen a költségvetésen.

Azzal a rossz adópolitikával, amelyet ennek a bizonyos szabad pálinkafőzési programnak a keretében elfogadtak, amely csökkentette az alacsony keresetűek jövedelmét, ezért kellett kompenzációs hókuszpókuszokat és kényszereket kitalálni nem kevésbé az itt ülő államtitkárnak is, és megnövelte úgy a nagykeresetűek jövedelmét, hogy azt nem költötték el fogyasztásra, ezért nem növelték a gazdaságot. Ennek a programnak a keretében, amely egy költekezés típusú program volt, amely fütyült arra, hogy a költségvetésen 400-500 milliárdos lyukat üt, nem volt gondja arra, hogy ennyi pénzből államadósságot lehet csökkenteni; nem került ennek a programnak a keretében szóba.

Ezt azért szeretném rögzíteni, tisztelt képviselőtársaim, mert 2011 2010-ben eredezik. A 2011-es költségvetés keservei ebből a programból adódnak, ez termelt hiányt a 2011-es költségvetésben. Ezért tehát persze érzelmileg lehet ezt nagyon-nagyon furcsán kezelni, amit én mondok, de a tényszerű cáfolatát azért nyilván várná a mélyen tisztelt közönség és közvélemény, hogy vajon akkor az alapvető gazdaságpolitika miért nem afelé ment, hogy a költségvetésben ne legyen hiány, ez a bizonyos 400-500 milliárd, és miért menjen ez a jó keresetűek zsebébe, és miért nem arra ment, hogy akkor államadósságot kellene csökkenteni.

Ezt a kérdést, tisztelt képviselőtársaim kormányoldalon önök nem tudják megkerülni. Nem tudják megkerülni, mert meg lehet ugyan igazulni, de nagypéntek nélkül nincs feltámadás.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Közbeszólás a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen a szót. Mátrai Márta képviselő asszony következik. Parancsoljon!

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Elképedve hallottam ezt a vitát, különös tekintettel azt, amit a szocialista képviselőtársaim itt megengedtek maguknak, hiszen ha egy kicsit visszatekintenek - és itt a nyolc éveket emlegették -, úgy csinálnak, mintha nem az elmúlt nyolc évben, 2010 előtt nem ők lettek volna kormányon. Én csak néhány mondattal szeretném feleleveníteni azt, hogy milyen örökséget hagytak arra az országra, amely alig tudott kimászni a bajból az elmúlt két évben.

Egymást követték a megszorító csomagok, amelyek terhelték nemcsak a középosztályt, nemcsak a vállalkozásokat, hanem nagymértékben terhelték a családokat is. Nagy terhet róttak az emberekre, válságba sodorták a családokat, illetve csődbe sodorták az országot. Többkulcsos, bonyolult adórendszert vezettek be, amelyből egyszerűen nem volt lehetőségük az embereknek kiutat találni.

A nemzeti ügyek kormánya ezzel szemben azonnali intézkedésével megpróbált ezen javítani, mégpedig oly módon, hogy segítő jobbot nyújtott a családoknak, ami annyit jelentett, hogy a családi adókedvezményt visszaállította, hiszen már nem tudtak egyik napról a másik napra élni, helyzetbe hozta a kis- és középvállalkozásokat, mégpedig úgy, hogy az adórendszerüket megfelelőképpen korrigálta úgy, ahogy ők azt elvárták a nemzeti ügyek kormányától.

A nemzeti ügyek kormánya 262 ezer magyar vállalkozás terheit csökkentette, és így mintegy 150 milliárd forintot hagyott ott pontosan azért, hogy ezek a vállalkozások talpon tudjanak maradni. Ugyanakkor segítő kezet nyújtott az idős embereknek is. Önök a reálkeresetek csökkentésében, a 13. havi nyugdíj elvonásában, a 13. havi bér elvonásában voltak érdekeltek, ezzel szemben mi megőriztük a nyugdíjak reálértékét még akkor is, ha esetleg ez az IMF-tárgyalásokon nem volt megfelelőképpen támogatott.

Ugyanakkor megígértük az embereknek, az alaptörvényt megalkottuk, az alaptörvény (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) pedig biztosítékot nyújt arra, hogy mindazt, amit a nemzeti ügyek kormánya megígért, azt teljesíteni tudja.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt folytatnánk a kétperceseket, szeretném jelezni, hogy 16 perce ülök fönt az elnöki székben, és 16 perce nem arról folyik a vita alapjában... - Világos, hogy minden ok-okozati összefüggésben van, de tisztelettel minden kétperces felszólalásra jelentkezettet arra kérem, hogy térjen vissza a zárszámadásra, térjen vissza az Állami Számvevőszék jelentésére és a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrizésére. Köszönöm szépen.

Ennek megfelelően kérdem: fönntartják a kétperceseket? (Nincs jelzés.) Akkor előzetes figyelmeztetést adtam mindenkinek, úgyhogy ezzel adom meg a szót Tukacs Istvánnak.

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A 2011-es költségvetés bevételi adatainak a legnagyobb problémája az igazságtalan adórendszer volt. Nemcsak azért, mert látni való a 2011-es zárszámadásból, hogy a bevételek nem teljesültek, mert nem teljesültek sem a vállalkozások ágán, sem az általános forgalmi adó ágán, sem a személyi jövedelemadó ágán, hanem azért is, mert ez az adórendszer, amely 2011-ben az alapját adta volna egy stabil bevételi oldalnak, nem tudta a gazdaság teljesítményét növelni.

A 2011-es adórendszer azért igazságtalan, mert a) az alacsony keresetűtől elvett, ezért ő nem tudott fogyasztani, nem volt gazdasági növekedés, nem volt befizetés a 2011-es költségvetésbe; b) a vállalkozások életébe úgy avatkozott be, hogy pluszköltségeket okozott, ezért a vállalkozások a 2011-es költségvetésbe nem tudtak a kívánt mértékben befizetni, mert számukra a nyereséges működést gátló tényezők jelentek meg; c) és végül azért igazságtalan ez az adórendszer és azért nem támogatja kellőképpen a családokat, mert ebből a bizonyos családtámogatási adókedvezményből 120 milliárd ragadt bent úgy, hogy nem tudták igénybe venni az érintettek.

Ez tehát azt jelenti, hogy ez az adórendszer rosszul működik még azok számára is, akik számára ki volt találva: a többgyerekesek számára. Ezért nem mellékes körülmény a zárszámadás vitájakor ezt az adórendszert nagyító alá venni, mert bár lehet róla azt állítani, hogy egy kétkulcsos adórendszer bonyolultabb, az egykulcsos adórendszer költségvetési szempontból, különösen a 2011-es költségvetés szempontjából nem töltötte be a feladatát. Nem igazolta azokat a reményeket, amelyekért a kormány meghirdette, és nem volt alkalmas arra, hogy költségvetési értelemben stabilitást teremtsen.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Horváth Zoltán képviselő úr következik, parancsoljon.

HORVÁTH ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Még azzal a felelősséggel is, hogy a két percem inkább reagálás lesz az elmondottakra, engedjék meg, hogy néhány dolgot azért tisztázzunk.

Szocialista képviselőtársaim hiányolják a humán ágazatokban dolgozó pedagógusok, egészségügyi dolgozók béremelését az elmúlt időszakban, majd felhoznak egy olyan példát, ami több mint álszent. Az 50 százalékos béremelést - félreértés ne essék - 4 hónapig biztosította a központi költségvetés, a következő évben átterhelték ezt az amúgy is alulfinanszírozott önkormányzatokra. Hol volt itt az állami szerepvállalás? Kérem szépen, ez az, ami felelőtlenség, ez az, amit nem lehet csinálni, hiszen egy olyan önkormányzati rendszernek írták elő ennek a béremelésnek a fenntartását, amely a központi költségvetésből táplálkozik, zömében a bevételeinek 60-70 százalékát onnan kapja, tehát ennek az 50 százalékos béremelésnek az égvilágon semmi hatása nem keletkezett az elmúlt időszakokban meg az elkövetkező időszakban.

(13.20)

Ezzel szemben 2011-ben - és engedjék meg nekem, csak az egészségügyi ellátás elmúlt időszakában a humán erőforrásra biztosított többletköltségét soroljam föl gyorsan, hogy beleférjek a két percbe - 5,6 milliárd forintot, háromhavi többletpótlék formájában 68 100 egészségügyi szakdolgozónak biztosított a központi költségvetés. Ez az összeg elsősorban azoknak az ápolóknak, asszisztenseknek, akik ágy melletti munkában, több műszakban dolgoznak, biztosított háromhavi többletjövedelmet. 2012-ben folytatódott az egészségügyi dolgozók béremelési folyamata, 30,5 milliárd forintot költhettünk 17 ezer orvos, 71 500 szakdolgozó és 1450 fő egyéb egészségügyi szakdolgozó részére.

Az alapellátásban az elmúlt hónapban 1,4 milliárd forint pluszforrást biztosítottunk arra, hogy a háziorvosok (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) az alapellátásban foglalkoztatottak bérkiegészítését tudják biztosítani, és fel sem tudtam sorolni az ösztöndíj-támogatásokat, de lejárt a két percem, bocsánat. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Göndör István képviselő úr következik.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Annyiban igaza van elnök úrnak, hogy ismételjük magunkat, de miután Mátrai Márta képviselő asszony szóba hozta a családi kedvezmény bevezetését, én kénytelen vagyok képviselő asszony figyelmét fölhívni arra, hogy néhány héttel ezelőtt Harrach Péter itt a Házban ismerte el, hogy a családi adókedvezmény jelenlegi formája kudarc, nem segít a kis keresetű, gyereket nevelő családokon. És örvendetesnek tartottam, hogy Babák képviselő úr volt olyan korrekt, hogy elmondta, hogy bizony - más szavakkal, amit mi úgy fogalmazunk, hogy a szegények még szegényebbek lettek -, bizony ők szegényebbek lettek.

A 13. havi nyugdíj kapcsán szeretném önnek elmondani: a 13. havi nyugdíj azért került bevezetésre, mert amit önök 2002-ig elvettek a nyugdíjasoktól, azt a szocialista kormány visszaadta, és nem elvette, képviselő asszony, hanem felfüggesztette a rendszert. Egy olyan szabály került beépítésre, hogy amennyiben a gazdasági növekedés beindul, abban a pillanatban ez automatikusan visszakerül.

Horváth Zoltán képviselő úrnak csak annyit mondanék: képviselő úr, én hiszem, hogy ön ugyanúgy tudja, hogy mindegy, állami vagy önkormányzati forrás, de az az 50 százalék beépült a bérükbe, ami az alapjuk lett, a mindenkori növekedés alapja lett, és megszűnt az a pótlékrendszer sok esetben, amivel kiegészítették az amúgy is kicsi jövedelmüket.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tukacs István képviselő úr!

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Horváth képviselőtársam, az elnök úr önt meg fogja feddni, mert egy kétperces keretében egyszerre bírta szóba hozni a 2002-es és a 2013-as évet, ami nem szép dolog. Ellenben a 2011-es zárszámadásban a bevételi ágakon tapasztalható adótervek, bevételi tervek és a módosítások, a többszöri módosítások mellett sem történt igazi teljesülés. Ezért nagyon fontos szóba hozni azt, hogy vajon a gazdasági megalapozottsága milyen volt ennek a költségvetésnek, és ezért fontos szóba hozni azt, hogy hogyan működött az adórendszer.

Abban a tekintetben pedig, hogy ez a bevételi ág miért nem teljesült, nyilvánvalóan azért, mert nem sikerült a gazdaságot olyan állapotba hozni, hogy ez a bevételi oldal teljesülhessen. Ráadásul a 2011-es költségvetés volt az, amely keszekuszává tette a viszonyokat, hiszen a költségvetés tárgyalásának időszakában kellett, ha jól emlékszem, 63 milliárdos kompenzációt beépíteni, mert akkor jött rá a kormány, hogy az alacsony keresetűek rosszabbul fognak járni. Márpedig, akinek kevesebb pénz marad a zsebében, az kevesebbet költ. Az alacsony keresetű az, aki általában elkölti a teljes keresetét fogyasztásra, rezsire, lakhatásra és ruházkodásra, gyermekre és nagymamára, és nem feltétlenül azon töri a fejét, hogy vajon a keresetéből megmaradó részből most befektetéseket eszközöljön-e vagy pedig a Bahamákra menjen nyaralni.

Ezért tehát őrületesen nagy hiba volt azt az adórendszert létrehozni, amely az alacsony kereseti sávokban nem hagyott pénzt az emberek zsebében. Ez nem érzelmi kérdés, és nem is gazdaságfilozófiai kérdés, ez szimpla belátáson alapuló megállapítás. Ezért tehát azt gondolom, ennek a költségvetésnek az indulása is rossz volt, és remélem, hogy ebből le lehet szűrni majd azt a tanulságot, hogy meddig lehet egy ilyen adórendszerhez ragaszkodni.

Elnök úr, köszönöm szépen a lehetőséget.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rétvári Bence államtitkár úr következik, parancsoljon!

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Csak egyetlenegy mondatot igazítanék helyre a sok közül Göndör István felszólalásában. Harrach Péter szájába akart adni olyan mondatokat, amelyek természetesen nem hangzottak el a Házban. Soha nem mondta azt, hogy a családi típusú adórendszer kudarc lenne Magyarországon, 800 ezer család él ennek az előnyeivel, 800 ezer család élvezheti ennek az előnyét, hogy családi típusú adózás van Magyarországon.

Ezt beterjesztettük az előző ciklusban, önök legalább nyolcszor le is szavazták, hogy ez a 800 ezer család ilyesfajta kedvezményekkel élhessen. Célunk az, hogy a kiskeresetűek számára még inkább kibővítsük ennek a lehetőségét, csak nem ugyanaz, tisztelt képviselő úr, amit ön mond; mi azt mondjuk, hogy ez jó, bevált, az egyik legnagyobb sikertörténet az elmúlt két évben, ezért tovább akarunk menni ezen az úton, és ha valaki azt mondja, hogy ez kudarc, a szocialistáknak kudarc, hogy ezt nem sikerült nekik bevezetni korábban. Talán demográfiában már egy kicsit jobban állnánk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy van olyan képviselőtársunk, aki két és fél órával ezelőtt bejelentkezett rendes felszólalásra, és mi változatlanul a kettőperceseknél vagyunk. Göndör István képviselő úr következik.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Rétvári Bence Képviselő Úr! Lehet, hogy ön nem volt itt a Házban, amikor Harrach Péter frakcióvezető úr arról beszélt, hogy a kiskeresetűek, akik nem tudják az adójukból levonni a családi kedvezményt, más adóból, járulékból vonhassák le.

Tisztelt Államtitkár Úr! Erre a miniszterelnök úr azt mondta - ugyancsak itt, a Ház falai között -, hogy 2014. január 1-jétől. Ha ezek után ön, aki jogot végzett, nem fogadja el tőlem, hogy azt mondom, ez nyílt beismerése annak, hogy a családi adókedvezmény mérhetetlenül igazságtalan a kis keresetű gyereket nevelő családokkal szemben, akkor megkövetném. De én tudom, hogy önök is ezért tették, mert rájöttek, hogy bizony ott nagyon nagy hiátus van, rajtuk segíteni kell.

Csak azt mondja meg nekem, államtitkár úr, hogy ezek a kis keresetű családok mit tegyenek 2014. január 1-jéig. Addig még mindig el kell szenvedniük ennek a rendszernek az igazságtalanságát. Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettőperces felszólalásra Révész Máriusz képviselő úr következik. Parancsoljon!

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Ház! Én már sokszor elmondtam itt a parlamentben, hogy az a helyzet, hogy amit a szocialisták állítanak, szembemegy Európával. Beszéljenek már a francia baloldali képviselőkkel, és kérdezzék meg, hogy van-e Franciaországban családi adókedvezmény. Figyelembe veszik-e a francia adórendszerben azt, hogy valaki a jövedelmét kizárólag magára költi, vagy pedig gyerekeket is nevel belőle? Menjenek el a német szociáldemokratákhoz, és kérdezzék meg, hogy ugyanolyan adótábla szerint adóznak-e Németországban a gyermeket nevelő munkavállalók, mint a gyermeket nem nevelők.

Tisztelt Képviselő Úr! Mi csak azt szeretnénk, ha olyan baloldal lenne nekünk Magyarországon, mint amilyen Németországban vagy Franciaországban van. Azt még elfogadom, hogy a családi adókedvezmény mértékén, illetve a gyerekek utáni adókedvezmény mértékén vitatkozik, de nem értem, hogy ezt az egész rendszert hogyan lehet kétségbe vonni. Miért gondolja azt, hogy ha valaki a jövedelméből kettő, három vagy négy gyermeket nevel, annak a köz költségeihez ugyanolyan módon kell hozzájárulni, mint aki ezt nem teszi?

Tisztelt Képviselőtársam! Kérem, hogy a szocialisták fogadják el, hogy a gyermek felnevelése - különösen ilyen demográfiai helyzetben - a társadalom szempontjából kiemelkedően hasznos feladat. Nemcsak az a kérdés, hogy a szegények és a gazdagok hogyan viszonyulnak egymáshoz, hanem az a kérdés, hogy két azonos keresetű embernél figyelembe akarjuk-e venni azt, hogy gyermeket nevelnek vagy sem. Az önök állítása erre a kérdésre mindig az, hogy nem, ugyanolyan módon adózzanak azok, akik gyereket nevelnek, mint azok, akik nem.

Tisztelt Képviselő Úr! Ez ellenkezik a mi álláspontunkkal, ellenkezik szerintem az ország többségének az álláspontjával, és ellenkezik az európai baloldal nagyon sok pártjának az álláspontjával.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Göndör István képviselő úr következik.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Révész Máriusz Képviselő Úr! Ön megpróbálta nagyon ügyesen áthúzni a lovat arra a bizonyos másik oldalra. Akkor szedjük szét! Nekünk nem az a gondunk, hogy a gyerektelen meg a gyereket nevelők között... Ha ön odafigyelt volna akkor a szocialisták javaslatára, mi már akkor ezt kértük, hogy aki nem tudja igénybe venni, az más csatornán vehesse igénybe a különbözetet.

Tehát mi mondhatnánk azt is, és mondhattam volna azt is, hogy a kereszténydemokraták nem találtak ki mást, mint átvették azt a leszavazott indítványt, amit akkor a szocialisták tettek itt, a Ház falai között, hogy a gyereket nevelő kis keresetű családok más csatornán kapjanak, ha más nem, egy negatív adó, hadd használjam ezt a kifejezést az idő rövidsége miatt, és ezt mi megtettük.

(13.30)

Tehát az a kritika, amit ön elmondott, így valótlan. A gyermektelen, gyermeket nem nevelő kiskeresetű családokra viszont igaz az, amit korábban elmondtam. Tőlük elvették az adójóváírás lehetőségét, és ezzel - miközben kicsi a keresetük - az adóval őket még megterhelték.

A minimálbér-növekedés is nem jelentett mást, mint hogy több pénz került az államkasszába, mint a kiskeresetűek zsebébe.

Ha tetszik, ha nem, ez 2011, ez van a zárszámadásban.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Révész Máriusz képviselő úr, parancsoljon!

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Képviselő Úr! Először is javasolnám, hogy egy kicsit tanulmányozza a magyar adórendszert. Nem ártana. Azt mondja, hogy a kiskeresetű családoknál az adókedvezmény miatt ezeket a kiskeresetű, gyermeket nevelő családokat hátrány érte - állította az előbb. Igen, képviselő úr, csak az a helyzet, hogy valóban az adójóváírást elvesztette, viszont megjelent a gyermekek utáni adókedvezmény, úgyhogy a kiskeresetű családok, amelyek gyermeket nevelnek, nem fizetnek adót, tisztelt képviselő úr. Ha fizetnek, akkor már nem olyan kicsi a keresetük.

Tisztelt Képviselő Úr! Az a helyzet, hogy persze azt mondja, hogy tettek ilyen javaslatot. Két dologra azért hadd hívjam fel a tisztelt Ház figyelmét. Amikor önök kormányra kerültek 2002-ben, az egyik első intézkedésük volt egyébként a gyermekek után járó adókedvezményt - amit az előző kormány bevezetett - megszüntetni. Medgyessy Péter megígérte, hogy nem fognak hozzányúlni ehhez, de kétségkívül megszüntették. Három gyermek esetén formálisan meghagytak ebből valamit.

A másik, amit szeretnék elmondani, hogy az adókedvezmény mindenütt a világon úgy működik, hogy az adóból lehet leírni. Egyébként nem is tekintik ezt a világ normális részein támogatásnak, hiszen ha valakitől kevesebbet veszünk el, az nem támogatás. Támogatás az, amit a köz pénzéből adunk valakinek. Tehát az a helyzet, hogy sem Franciaországban, sem Németországban nem működik úgy a rendszer, ahogy ön mondja.

A KDNP javaslata egyébként megfontolandó. Itt is az van, hogy járulékkedvezmények irányában mozdulnának el a KDNP-sek. Én egyébként ennek a javaslatnak híve vagyok, mert magam is azt gondolom, és itt némileg tán közös pontra is juthatunk, hogy érdemes lenne ezt egy kicsit lentebbre célozni, az adókedvezmény rendszerét.

Még egyszer mondom, hogy nem könnyű megoldani, hiszen ha valakinek nincs adója, illetve valaki adót fizet, akkor ennek a mértékéig lehet az adókedvezményt érvényesíteni, de a KDNP-s javaslat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) szerintem jó megoldás irányába mutat. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tukacs István képviselő úr következik. Parancsoljon!

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Képviselőtársam! Van a dolognak adóágon is megoldása, szeretném a legmélyebb tisztelettel jelezni: negatív adónak hívják, és ez a megoldás megoldást jelenthetne arra a problémára, hogy a kiskeresetű most rosszul járt.

Visszatérve a 2011-es költségvetés bevételi oldalához, akkor, amikor abból adódóan, hogy az adórendszer nem teremtett fogyasztást, mert nem teremtett fogyasztást, hiszen nem költöttek többet az emberek, nemcsak az következett, hogy a gazdaság nem került jó állapotba, hanem az is következett, hogy nyilván egyes adók ágán nem folyhatott be elég bevétel. Azért foglalkozom ezzel a költségvetési bevételi oldallal, mert nyilván ha ezek a bevételek nem teljesülnek, akkor a kiadások sem teljesülhetnek. Ezért tehát azt kell, hogy mondjam, hogy amikor az áfabevételek nem teljesültek, az annak tudható be, hogy akik nem jutottak pénzhez, nem fogyasztottak. Ezért ennek az adórendszernek az igazságtalanságán túl a gazdaságpolitikai képtelensége is szembeötlő, ezért kell megváltoztatni. Nemcsak a gyermeket nevelők szempontjából megváltoztatni, hanem annak a szempontjából is megváltoztatni, hogy vajon ösztönzi-e a gazdaságot vagy nem. Jelen formájában nemhogy vélelmezhető, hogy nem, hanem kiderült, hogy nem. Ezért nem értem azt a fajta ragaszkodást ehhez az adórendszerhez, amely még mindig úgy gondolja, hogy ezzel az adórendszerrel lehet gazdaságot élénkíteni. Nem lehet.

Másfelől pedig azt gondolom, hogy a költségvetés elkészítésekor - az ÁSZ megállapításai szerint is egyébként - szembeötlő, hogy a bevételek nem teljesülése nemcsak annak tudható be, hogy gazdaság, hogy személyi jövedelemadó, hogy áfa nem teljesült, hanem annak is, hogy a költségvetés készítésekor ezek az adóbevételek rosszul megbecsültek voltak. Ha nagyon rosszindulatú akarnék lenni, azt mondanám, úgy születtek, hogy valaki a hasára ütött és módosított egy költségvetési bevételi adatot azért, hogy a papír legalább stimmeljen.

Elnök úr, köszönöm a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Babák Mihály képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Lehet, hogy ezt a szomszéd oldalon vagy szemben lévő oldalon, bocsánat, a baloldalon nem értik, de számunkra a család és a gyermek érték, és segíteni pedig nem szívesség, hanem kötelesség. Mi ezt valljuk. Bocsánat, de nekünk ez így nagyon fontos, és ez ügyben munkálkodunk. Tehát úgy gondolom, a szándék helyes. Ezt önök nem képviselték nyolc éven keresztül. Többet és jobban szeretnénk számukra. De egyet ne felejtsenek el: elképesztő, hogy önök nem képesek önnön magukkal szembenézni. Tudnak önök tükörbe nézni, amikor költségvetésről, pénzről és gazdálkodásról beszélnek? Nem gondolják, hogy bocsánatot kellene kérni azért, hogy túlzottdeficit-eljárás alá került az ország? Az adósság ma megduplázódott. Törlesztőrészletet hagytak hátra az országban. Kamatfizetési teher terheli az ország éves költségvetését, és elavult struktúrák fejik még továbbra is oktalanul az állami költségvetést.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én úgy gondolom, hogy önöknek szembe kellene nézni kamerával, tükörrel és az ország nyilvánosságával - baloldali képviselőkről beszélek -, és bocsánatot kellene kérniük, hisz minden gondunk és bajunk tegnap, '11-ben, '12-ben és '13-ban is abból származik, hogy önök bűnösen irányították az országot, és nagyon sok hibát követtek el. Azt nem akarom mondani, hogy szándékosan, mert nem tudom, de hogy ennyi hibát szándéktalanul elkövetni nem lehet, az biztos. Önök ezt ördögi módon megkomponálták, nem az ország érdekét nézték és nem az emberek érdekét; amit meg most mondanak, az pedig csak populizmus, hazugság és az ország félrevezetése. Remélem, nem bíznak önökben, és nem hisznek önöknek, mert önök nem a jót akarják, csak a hazugságot. Ebből áll az életük.

Köszönöm szépen, elnök úr, hogy szólhattam. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Göndör István képviselő úr következik. Parancsoljon!

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Ünnepélyesen kijelentem, hogy nem veszem fel azt a kesztyűt, amivel Babák képviselő úr el akarta terelni a figyelmet arról, ami éppen itt párbeszédként kialakult köztünk, és én tudom azt, hogy Révész Máriusznak most kiemelt feladata is a családokkal és a gyerekekkel való foglalkozás.

Tisztelt Képviselő Úr! Szóval, a gondom az, és ön egy félmondattal elejtette, hogy plafont kellene talán bevezetni a családi kedvezményben (Révész Máriusz: Én ilyet nem mondtam!), de mi akkor erre a veszélyre felhívtuk a figyelmet, hogy ez milyen mérhetetlenül igazságtalan. Képviselő úr, újra mondom, ön késve érkezett, a miniszterelnök úr 2014. január 1-jére ígérte meg ennek a hibának a kijavítását. Képviselő úr, ön azt mondja, hogy a kiskeresetű nem fizet adót. Valóban! Gondoljon bele abba a 84-85 ezer forint havi nettó minimálbért kereső családba, ha a kettőt összeadja, jó szándékkal is legfeljebb 170 ezer forint. Tényleg nem fizetnek adót, de nevelnek két gyereket, és nem fizet adót, nem kap kedvezményt. Ezzel szemben tessék mérni azt, aki mondjuk, évi 7,4 millió forintos adóalap-jóváírást vesz igénybe. Ennek az adóvonzata, képviselő úr, több mint 1,2 millió forint évente, ami azt jelenti, hogy a magas keresetű családban csak adójóváírással havi több mint 100 ezer forint marad a borítékban, szemben azzal a családdal, amelyik tényleg rászorulna, ahol szükség lenne rá, mert ők is akarják a gyereket taníttatni, nevelni, urambocsá! még felsőoktatásig is eljuttatni. Esélyük sincs rá!

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Arra kérem önöket, hogy a vita hevében legalább arra ügyeljenek, hogy ne próbáljanak a másik fél szájába olyan mondatokat beilleszteni, amelyek nem hangzottak el az ülésteremben (Dr. Mátrai Márta: Így van! - Révész Máriusz: Így van!)

Tukacs István képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon!

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Megfogadva az intelmét, nem idézni akarok valakinek a szájából vett mondatokat, hanem az Állami Számvevőszék 2011-es zárszámadással kapcsolatos megállapításaiból szeretnék idézni azért, hogy alátámasszam azt, hogy az adórendszer mennyire alkalmatlan arra, hogy költségvetési szempontból teljesítse a követelményeket. Eszerint az adó- és adójellegű bevételek összesen a terv szerint 6206 milliárd forint lett volna.

(13.40)

Ezt módosította a kormányzat év közben 6031 milliárdra, és valóságosan 5804 milliárd teljesült. Tehát az eredeti előirányzathoz képest 402 milliárddal, a módosítotthoz képest 227 milliárddal kevesebb folyt be az államkasszába.

Ezeket a számokat azért mondom el, képviselőtársaim, egyrészt, hogy eleget tegyek a vita követelményeinek, nevezetesen, hogy a zárszámadásról beszélünk, és nem másról, másfelől pedig azért, hogy újfent alátámasszam azt, hogy mennyire alkalmatlan az önök által alkalmazott adórendszer. És hogyha az eredeti előirányzathoz képest 400 milliárd - egyébként lehetetlenül nagy összeg - hiányzott ebből a költségvetésből a tervezéskor, akkor ez a költségvetés nem tudott megállni a lábán. Ezért kellett tehát azokat a 250 milliárddal kezdődő, majd 100 milliárddal végződő megszorításokat alkalmazni, amelyek arra utaltak, hogy ez a költségvetés év közben folyamatosan korrekcióra szorult.

Ezért tehát azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, a 2011-es költségvetés zárszámadása az ÁSZ véleménye alapján is egy tanulság. Tanulság arra, hogy nem a 2013-as költségvetés nyár elején megkezdett - egyébként teljesen fölösleges - tervezését, hanem a majdani pontos tervezését el kell kezdeniük bevételágon is, és ezt normálisan végigcsinálni, mert ilyen anomáliákat fog szülni, hogyha nem ezt teszik.

Elnök úr, köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra Rozgonyi Ernő képviselő úrnak adok szót, a Jobbik-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

ROZGONYI ERNŐ (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Elöljáróban szeretném különösen a kormánypárti képviselőknek a figyelmét felhívni arra, hogy higgyék el, amikor jobbikosok szólnak hozzá valamihez, vagy tesznek javaslatot, vagy netántán kritikát alkalmaznak, akkor semmiféle sunyi háttérgondolat nem jelenik meg. Nekünk ez az ország a hazánk, és legalább olyan fontos ennek a nemzetnek a sorsa a mi számunkra, mint az önök számára, ha nem fontosabb. Tehát ne vegyék ezt zokon, és ne próbálják ezt valamilyen - hogy mondjam - mindenképpen romboló jellegű észrevételnek tekinteni

Hogy a tárgyra térjek, a költségvetéseknek általában, és a 2011. évi költségvetésnek is van egy gazdaságpolitikai vetülete, hiszen a költségvetés egyben azt is megmutatja, vagy azt is prezentálja, hogy milyen gazdaságpolitikai elképzelések fűződnek az adott év költségvetéséhez. Az önök 2011. évi költségvetésének egyik alapmotívuma volt az, hogy ez egy expanziós költségvetés, amelyiknek az a feladata, hogy folyamatokat indítson el. Milyen folyamatokat? Amikre önök hivatkoztak, az az, hogy a fogyasztás növelése, a beruházások növelése, a GDP növelése és az államadósság megfelelő szintre való csökkentése.

Annak idején, amikor ehhez a költségvetéshez én hozzászóltam, a tervezetéhez, akkor elmondtam azt - és ehhez nem kellett különösebb közgazdasági éleslátás -, hogy ebből a költségvetésből önök legfeljebb - és ez a legjobb eset - az adósságkezelést fogják valamilyen módon, illetve az adósságállomány mértékét megoldani, mert úgy tűnik, hogy azt önökre kényszerítik, azt muszáj megoldani. Más lapra tartozik az, hogy az sem egészen világos, hogy hogyan oldották meg, illetőleg tudjuk azt, hogy rengeteg kényszerintézkedést hoztak még utólag, amivel a "kaparj, kurta!" mozgalom keretében megpróbáltak még pénzeket begyűjteni a költségvetésbe. De nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy mi valósult meg abból az elképzeléssorozatból, abból az expanzióból, amit önök meghirdettek, tehát ezt a gazdaságpolitikai vetületet szeretném górcső alá venni.

Kérem tisztelettel, nem kellett nagy közgazdasági lángésznek lenni ahhoz, hogy az ember tisztában legyen azzal, hogy az, hogy önök a jómódúaknak, a nagykeresetűeknek egy jelentős ajándékot adtak az adórendszerükkel, azzal nem fog nőni a fogyasztás. Miért nem fog nőni? Én akkor is elmondtam, hogy azért nem fog nőni, mert az a felső elit réteg - idézőjelben az elitet -, amelyiknek ilyen jövedelme van, illetve igen magas jövedelme van, az eddig is annyit fogyasztott, hogy az undorig fogyasztott, az nem fog többet fogyasztani, és főleg nem itthon. Ezt én egyszer már elmondtam, és tulajdonképpen ez teljesen világosan be is igazolódott. Aki többet fogyasztana, az a kis jövedelmű ember, ha annak juttattunk volna valamiféle többletjövedelmet. Nem azt tettük.

Ugyanez vonatkozik a beruházásokra is. Önök arra is hivatkoztak, hogy ez az új adórendszer, ez az önök által arányosnak nevezett adórendszer lehetővé teszi azt, hogy a beruházások is nőjenek ebben az országban. Kérem szépen, erre is elmondtam azt, hogy ettől az elittől ne várják el ezt, mert nem fog bekövetkezni. Tessék már megkérdezni, kérem szépen, hogy egy konkrét példát mondjak, hogy mondjuk, a volt miniszterelnökünk hol beruházott? Magyarországon beruházott? Nem! Simor úr pénzét hol használták, hol használják, kik használják? Persze, lehet, hogy beruházásra is használják azért, hogy a pénzét forgassák, és neki jövedelmet biztosítsanak, de nem itt. Ez egy teljesen világos dolog, kérem szépen.

Itt akkor lehet belföldön magyar gazdaságot fejleszteni, hogyha megfelelő pénzügyi feltételeket biztosítunk. Mik ezek? Hát, a hitel! De nem az a hitel, amit a külföldi bankok ajánlanak, és nem az a hitel, aminek az alapkamatát a Magyar Nemzeti Bank állapítja meg - ezt is elmondtam -, mert nem lehet úgy expanzív költségvetést gyártani egy országban, hogy nincs mellette a monetáris politikai háttér. Ez egy teljesen világos dolog, kérem szépen, ehhez még közgazdásznak se kell lenni, ezt higgyék el nekem.

Tehát ezek azok a következtetések, amelyeket le kellene vonni, és itt kell csatlakoznom ahhoz a kórushoz, ami itt a baloldalról elhangzott, a hibás adórendszerhez is. Kérem szépen, ugyan érthetetlen, hogy a baloldalnak ez miért akkora probléma, amikor tulajdonképpen a szocialisták voltak mindig is a globalizmus leghűségesebb fegyverhordozói és ügyintézői ebben az országban. De egy dolog kétségtelen, kérem szépen: a globalizmust szolgálja tulajdonképpen ez az egykulcsos adórendszer is. Mi ez? Hát az, hogy a gazdagabbak egyre gazdagabbak lesznek, a szegények egyre szegényebbek lesznek, polarizálódik a társadalom. Egy ilyen polarizációt végrehajtani tudatosan, ez valami egészen elképesztő dolog, pláne olyan körülmények között, amilyen Magyarországon van. Ettől valamiféle gazdasági fellendülést várni, kérem, az dőreség, ezt bizonyítják a tények.

Hadd tegyem hozzá azt is, hogy az igazságos, az arányos adó, kérem szépen, az mindig a teherviselő képesség alapján való adóztatás. Ezt tessék már végre egyszer tudomásul venni! Nem lehet ilyen adórendszert bevezetni egy olyan állapotban lévő országban, mint amilyen Magyarország. Azt is hadd tegyem hozzá, az, hogy ez az ország ott tart, ahol tart, persze, lehet mutogatni az előző 8 évre - ezt is elmondtam már korábban -, kell is mutogatni az elmúlt 8 évre, én ezt nem vitatom, de higgyék már el, hogy a rendszerváltást megelőző tárgyalásoktól kiindulva mind a mai napig minden intézkedése valamennyi kormánynak, kérem szépen, a végeredményt tekintve az, hogy ez az ország elvesztette a termelőeszközeinek egy jelentős részét, elvesztette a kül- és belföldi piacainak egy jelentős részét, elvesztette a saját pénze fölött való rendelkezés jogát. Mitől várnak önök ilyen körülmények között fellendülést ebben az országban? Tessék már megmondani nekem! Ezt egész egyszerűen nem értem, hogy ezt nem lehet felfogni. Ezeket a konzekvenciákat, ha nem vonják le, azt írnak maguk a költségvetésre, amit akarnak, maguk nevezhetik expanzívnak, nevezhetik trambulinnak, ugródeszkának, aminek akarják, soha nem lesz belőle semmi, mert nem lehet.

Ebben az országban tisztességes költségvetést gyártani és eredményt elérni csak akkor lehet, ha helyre tudják hozni azt, amit a 22 év lerombolt. Lehet, hogy ezt nem lehet egyszerre, lehet, hogy ezt csak fokozatosan lehet, lehet, hogy sok minden olyan intézkedést tettek, ami ezt szolgálja, még ezt is hajlandó vagyok tudomásul venni, de ezt következetesen végig kell tudni vinni.

(13.50)

Nem szónokolni kell a szabadságharcról, hanem harcolni kell, fel kell venni a küzdelmet. És az ésszerűség és a, hogy mondjam, a természetes gyakorlat oldaláról elindított folyamatokat kell támogatni, és nem légvárakat, amelyek sehol a világon eddig még be nem bizonyították, hogy el lehet velük érni eredményt. Nagyon szomorúnak tartom, hogy nem arról beszélnek, hogy 22 év teljesen elhibázott kormányzati intézkedéseinek és a külső nyomásnak köszönhetjük ezt az állapotot, hanem örökké egymásra mutogat a két volt vezető párt, amelyik ugye, kormányt alakíthatott, és azt hiszik, hogy ezzel valamit előre tudnak vinni ebben az országban.

Kérem, tessék elhinni azt, hogy valamennyi olyan szervezetnek és pártnak, amelyik eddig a hatalmat birtokolta, önkritikát kellene gyakorolnia. Valamennyinek! Ezt tessék elhinni nekem, kérem szépen, mert valamennyi szolgai módon kiszolgálta azt, amit kívülről diktáltak, és amit a saját személyes érdekei kívántak. Itt hiába hivatkozik az egyik a nemzetközi vonalakra, a másik arra, hogy a nemzeti ügyeket szolgálja. Nem azt szolgálja, addig, ameddig nem néz szembe ezekkel a dolgokkal, és nem ilyen irányba próbálja az éves költségvetéseit fölépíteni, az éves és hosszabb távú gazdaságpolitikáját fölépíteni, és megpróbálni helyrehozni azokat az irtózatos károkat, amelyeket az elmúlt 22 évben a saját kormányaink segítségével hoztak létre ebben az országban.

Köszönöm szíves türelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Bana Tibor képviselő úr következi rendes felszólalásra, a Jobbik képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

BANA TIBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Jómagam az uniós források kérdésével kapcsolatban szeretném ismertetni a Jobbik Magyarországért Mozgalom képviselőcsoportjának álláspontját az előttünk fekvő zárszámadási törvényjavaslattal, valamint a vele összefüggő ellenőrző ÁSZ-jelentéssel összefüggésben. Szeretném felhívni a tisztelt Országgyűlés figyelmét arra, hogy az Állami Számvevőszék nagyon komoly megállapításokat tett az uniós fejlesztések fejezete vonatkozásában, jelentős hiányosságokra hívta fel figyelmünket.

(A jegyzői székben Móring József Attilát
dr. Tiba István váltja fel.)

Nézzük ezt egy kicsit részletesebben! Az ÁSZ a pénzügyi szabályszerűségi ellenőrzés során a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség intézmény 2011. évi beszámolóját a feltárt hibák alapján korlátozott záradékkal látta el. Másrészt pedig az UF fejezet fejezeti kezelésű előirányzatainak 2011. évi felhasználásáról az NFÜ által készített 32 részbeszámolóból 9-ről elfogadó véleményt adott, 4-et figyelemfelhívó megjegyzéssel, további 4-et korlátozott, 15-öt pedig elutasító véleménnyel látott el, és összességében az ÁSZ az uniós fejlesztések fejezet fejezeti kezelésű előirányzatainak 2011. évi felhasználásáról készített összesített beszámolót elutasító véleménnyel látta el.

Nézzük ezt egy kicsit részletesebben! A tavalyi évi hazai költségvetésben megjelenő EU-források a tervezetthez képest 21,7 százalékkal alacsonyabban teljesültek. Kijelenthetjük, hogy a kötelezettségvállalások és a kifizetések eddigi teljesítése alapján több operatív program esetében magas a forrásvesztés kockázata. A szerződéskötés aránya 66 százalék volt a tavalyi év végig, ami elmarad az időarányostól, és ha a kifizetéseknél nézzük meg ugyanezt a mutatót, ott 28 százalék ez az arány, akkor még komolyabb elmaradással szembesülhetünk. Ez egyébként összegszerűen 2300 milliárd forintot jelentett 2011 végéig.

Ha az egyes operatív programokat külön-külön is megvizsgáljuk, akkor azt mondhatjuk, hogy a regionális programok vonatkozásában még viszonylag jól állunk, de például a környezet és energia operatív program, a társadalmi infrastruktúra operatív program vagy éppen a társadalmi megújulás operatív program esetében sokkal rosszabb helyzettel találkozhatunk. Egyébként jelentős szórás figyelhető meg az egyes OP-k között. Nem volt az véletlen, tisztelt képviselőtársaim, hogy az európai ügyek bizottságának ülésén az Állami Számvevőszék képviseletében megjelent dr. Horváth Margit felügyeleti vezető asszony egy nagyon komoly és éles kijelentést tett. Ezt idézném: "A folyamatok az uniós fejezeteknél évek óta nem mutatnak pozitív tendenciát, ezért úgy gondoltuk, hogy itt pontot kell tenni az ügyek végére."

Azt gondolom, hogy ennek a mondatnak, ezeknek a szavaknak a súlyát csak erősíti, ha belegondolunk abba, hogy az európai uniós források felhasználása tekintetében jelentős kockázatot jelent az, hogy a jövő év, azaz a 2013-as év a tervezési időszak utolsó, kötelezettségvállalásra lehetőséget biztosító éve. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy 2013. december 31-ig meg kell történniük a szerződéskötéseknek, ellenkező esetben, ha ez nem megfelelő hatékonysággal, nem kellő eredményességgel zárul, akkor akár jelentős, több ezer milliárd forintos forrásvesztéssel is szembesülhetünk. Sajnos ki kell jelentenünk, hogy minden komoly fogadkozás ellenére, minden kormányzati ígérettel szemben, amelyek az uniós források felhasználásának gyorsítására vonatkoztak, dacára minden kormányrendeletnek, még mindig rosszul állnak a kifizetések, és ez különösen aggályos és félő akkor, ha belegondolunk abba a lehetőségbe, hogy adott esetben már csak úgy tudja felgyorsítani a kormány ezeket a folyamatokat, ha nem hatékony, felesleges dolgokra költjük el a pénzt.

Mi is a helyzet jelen pillanatban? A jelenlegi fejlesztési időszak, vagyis a 2007-2013-as időszak végéhez közeledve a 8209 milliárd forintos támogatásból mindössze 2973 milliárd forint van kifizetve, ami a felhasználható összegnek csupán valamivel több mint 36 százalékát jelenti. Ez különösen aggasztó, ha belegondolunk abba, hogy már közel 6 év eltelt ebből a fejlesztési időszakból, ebből a többéves ciklusból, és már csak alig több mint 1 év van hátra. Utaltam rá, hogy minden operatív program esetében jelentős kifizetési elmaradással találkozhatunk. Még egyszer idehoznám azért a KEOP példáját, a környezet és energia operatív program példáját, hiszen ebben az esetben az egyik legnagyobb értékű OP-val állunk szemben, mégis messze átlag alatti a kifizetések aránya a KEOP vonatkozásában.

Azt gondolom, ez mindenképpen elgondolkodtató, és az általam eddig elmondottak alapján bizony nem túlságosan pozitív jövőkép rajzolódik ki előttünk az ország gazdasági fellendülésének vonatkozásában. Ha pedig mindehhez még hozzátesszük azt, hogy a Matolcsy György miniszter úr által múlt pénteken bejelentett megszorító csomag egyik része az, hogy az uniós társfinanszírozás mértékét 15-ről 5 százalékra kívánja csökkenteni a kormány, akkor bizony a lehívások vonatkozásában ez sem kecsegtethet bennünket pozitív fejleményekkel. A Jobbik Magyarországért Mozgalomnak az az álláspontja, hogy a hazai önrész csökkentésének következtében az adatok még rosszabbak lesznek, és összhangban az Állami Számvevőszék jelentésével, bizony kijelenthető, hogy ez az intézkedés visszafoghatja a beruházásokat.

Mit lehetne tenni? Mivel lehetne javítani a rendszert? Egyrészt a pályázati rendszert mindenképpen egyszerűbbé, kevésbé bürokratikussá kellene tenni. Ezzel kapcsolatban komoly ígéretek hangzottak el kormányzati oldalról, és a korrektség kedvéért meg kell jegyeznem azt, az igazsághoz hozzátartozik, hogy valóban történtek egyszerűsítések ezen a területen, itt-ott javuló hatékonyságról beszélhetünk, ám a valódi érdemi áttörés nem következett be. A hátralévő egy év kapcsán az lenne a legfontosabb álláspontom szerint, hogy a lehető legproduktívabban, legeredményesebben használjuk fel a rendelkezésünkre álló forrásokat.

Hiszen, ha visszatekintünk az uniós csatlakozásunk óta eltelt időszakra, bizony kijelenthetjük, hogy nagyon sok esetben átgondolatlanul lettek elköltve ezek a pénzek, elsősorban presztízsberuházásokra költöttünk ahelyett, hogy a kis- és középvállalkozások, a hazai vállalkozások helyzetbe hozását állítottuk volna a középpontba. Meggyőződésem szerint a munkahelyteremtő, foglalkoztatást növelő beruházásokat kellene a fókuszba állítani, hiszen ezek járulhatnának hozzá érdemben a gazdaság élénkítéséhez.

(A jegyzői székben Hegedűs Lorántnét
dr. Lenhardt Balázs váltja fel.)

Vagy hogy még egy területet említsek, az elektronikus közigazgatás területén szembesülhettünk bizonyos előrelépésekkel, de azt gondolom, hogy itt is további komoly fejlesztésekre van még szükség.

Még egy területet szeretnék érinteni, a kutatás-fejlesztés témakörét, mert azt gondolom, hogy ez jelentős mértékben hozzájárulhatna hazánk versenyképességének növeléséhez. És ez különösen fontos akkor, ha belegondolunk abba, hogy a következő többéves pénzügyi ciklusban, vagyis a 2014-2020-as tervezési időszakban emelkedni fognak uniós szinten a kutatás-fejlesztési és innovációs források.

(14.00)

Mindenképpen meg kell ragadnunk ezt a lehetőséget, ki kell használnunk ezt az alkalmat, és érdemi lépéseket kell tennünk a kis- és középvállalkozások innovációs tevékenységének serkentése irányába, mert ez járulhat hozzá igazán érdemben a gazdasági növekedéshez és a munkahelyteremtéshez.

A jelenlegi adatok bizony nagyon elszomorítóak, hiszen hogyha a magyarországi K+F kiadásokat nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy messze elmaradunk az uniós átlagtól, a 2010-es idevonatkozó érték 1,16 százalék.

A vállalatok innovációs aktivitása nagyon gyengének nevezhető nemzetközi összehasonlításban. Ez különösen igaz a közepes méretű és kiemelten a kisvállalati körben. Ezen a területen lenne szükség érdemi előrelépésekre. Egy átfogó strukturális reform az, ami várat magára a kutatás-fejlesztés terén.

Engedjék meg, hogy végezetül még egy szempontot idehozzak a források felhasználásának kérdéskörében, méghozzá azt, hogy mindannyian értesülhettünk róla, tudhatjuk, hogy a következő többéves pénzügyi keret vonatkozásában bizony nagyon komoly visszanyesésekre számíthatunk a kohéziós támogatások terén. Ez hazánkat különösen hátrányosan érintheti. Én azt gondolom, hogy ez a tény emeli, növeli a kormány felelősségét ebben a tekintetben. Bízom abban, hogy a kormány mindent el fog követni a rendelkezésére álló valamivel több mint egy évben, hogy a lehető legeredményesebben, legproduktívabban, leghatékonyabban használjuk fel a rendelkezésünkre álló forrásokat, hiszen véleményem szerint ennek komoly jelentősége lehet a következő többéves pénzügyi keret tekintetében is.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak a Jobbik-képviselőcsoportból következik rendes felszólalásra Szilágyi György képviselő úr. Megadom a szót. Parancsoljon, képviselő úr!

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy Bana Tibor képviselőtársam gondolatmenetét folytassam az európai uniós források felhasználásával kapcsolatosan. Ő nagyon pontos adatokat és számokat közölt önökkel. Én szeretném egy kicsit mélyebben is megmutatni, hogy vajon miért tartunk itt, miért van ez a - azt mondom - Magyarország szempontjából kritikus helyzet jelen pillanatban, napjainkban.

A törvényjavaslat 5. számú mellékletében elképesztő számsorok tárulnak elénk. Azt látjuk, hogy az önkormányzatoknak a fejlesztési pályázataikhoz történő saját forrás biztosítása jogcím tekintetében az eredetileg tervezett 10,6 milliárd, majd később az évközi előirányzat-módosítással közel felére csökkentett, így összesen 5,6 milliárd forintos keretösszeget sem sikerült felhasználniuk.

Felmerül a kérdés: ennyire jó helyzetben lennének az önkormányzatok, hogy a rendelkezésükre álló keretösszeget sem kívánják felhasználni? Látva a mai közállapotokat, az egyre-másra növekvő helyi kivetésű adóterheket, sajnos azt kell mondanunk, hogy aligha lehet ez a valós ok. Sokkal inkább valós ok az, hogy a fejlesztési intézményrendszer olyan mértékben amortizálódott, hogy a rendelkezésre álló források kihelyezésére sem képes, így értelemszerűen a csökkentett összegben rendelkezésre álló saját erőre sincs szükség. Árulkodó jelek ezek, súlyos anomáliákról árulkodnak.

Hogy mennyire ad hoc jellegű ötletelés folyik a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél az európai uniós források felhasználásával kapcsolatosan, azt mi sem mutatja jobban, hogy mára már a kormány megalakulásakor kinevezett nemzeti fejlesztési miniszter, az államtitkára, valamint a fejlesztési ügyekért felelős helyettes államtitkár is elhagyta a süllyedő hajót. Nem kevésbé megdöbbentő adat az sem, egyúttal a terület önök számára súlytalan mivoltát is kellőképpen érzékelteti, hogy az egyébként országgyűlési képviselő dr. Molnár Ágnes bő kétéves államtitkári megbízatása alatt, illetve azóta sem egyetlen alkalommal sem szólalt fel az Országgyűlésben, sem önálló, sem egyéb benyújtott irománya nem volt.

Ebből a zárszámadásból kiderül, hogy miért sikerült kevesebb mint a felét felhasználni eddig a fejlesztésre szánt támogatásoknak. Bana képviselőtársam ismertette a tényleges számokat a zárszámadás alapján, hogy hol is tartunk jelen pillanatban. A 2007-13-as tervezési időszak utolsó kötelezettségvállalásra lehetőséget adó éve a 2013-as, azaz a teljes 8200 milliárd forintnyi összegre vonatkozóan támogatási szerződéssel kell rendelkezniük december 31-ig. Amit nem sikerül időben a pályázatokon elosztani, hogy mindenki ezzel tisztában legyen, úgy az elvész, tehát az olyan, mintha nem is állt volna rendelkezésünkre.

Az Állami Számvevőszéknek a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetése végrehajtásáról szóló ellenőrzési jelentése leszögezi, hogy az egyes operatív programok esetében magas a forrásvesztés kockázata, azaz a 2007-2013 közötti programozási periódusban rendelkezésre álló támogatások felhasználásának sikere bizonytalan. Ezzel kapcsolatos aggályait az Állami Számvevőszék elnöke több ízben is kifejtette. A számok, mint mondtam, önmagukért beszélnek, ebből a 8200 milliárd forintnyi támogatásból eddig közel 3000 milliárd forintot sikerült elkölteni.

Önök a 2010-es úgynevezett fülkeforradalmat követően a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség és azon belül az irányító hatóságok, illetve a végrehajtással megbízott közreműködő szervezetek esetében egy kivételtől eltekintve nemcsak a vezetőket, hanem gyakorlatilag a teljes szakemberállományt szélnek eresztették, az érintettek szakmai kvalitásaitól, politikai hovatartozásától teljesen függetlenül. Több mint sejtés az, hogy az új felelős vezetőket ezúttal sem a szakmai elhivatottságuk, az európai uniós források felhasználása területén szerzett kimagasló, kiemelkedő tapasztalataik miatt juttatták a hivatalhoz, mert ha így lenne, akkor jelen pillanatban nem itt tartanánk.

Hogy csak egy példát említsek, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség elnökének önök Petykó Zoltánt nevezték ki, aki közvetlenül a kormányváltást megelőzően nem máshol töltött be felügyelőbizottsági tisztséget, mint a Közgép Építőipari és Fémszerkezetgyártó Zártkörűen Működő Részvénytársaságnál. Vezető tisztségviselő volt egyúttal az önök képviselőtársa, Ángyán József képviselőtársuk által mostanában oly sokszor emlegetett Mezort cégbirodalomnál is, éppen a szintén mostanában oly sokat emlegetett Nyerges Zsolttal együtt és egy időben.

Nem kell tehát hosszasan ecsetelni, hogy mit jelentenek ezek a súlyos összefonódások, hiszen egyazon üzleti érdekeltségi kör hol az agrárium, hol pedig a fejlesztésre szánt pénzek körül lebzsel.

A fentiek tükrében az sem szorul különösebben magyarázatra, hogy miért tartottak önök annyira a Simicska Lajos és Nyerges Zsolt körüli, valamint a Fidesz-kormány mögött álló gazdasági cégbirodalom állami megrendelésének jogszerűségét átvilágító országgyűlési vizsgálóbizottság létrehozásától.

Amint az a számokból kiolvasható, 5000 milliárd forint sorsa lóg a levegőben, vagy mondjuk úgy, ennyi hiányzik a gazdasági élet felpörgetéséhez, és ehelyett önök még most is tanácsokat, ötleteket várnak. Legutóbb a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség regionális operatív programokat irányító hatósága nettó 125 millió 600 ezer forint, tehát hangsúlyozom, 125 millió 600 ezer forint értékű ajánlati felhívást tett közzé tanácsadói feladatok beszerzése tárgyában.

A legnagyobb és őszinte sajnálatunkra elmondható, hogy a nemzeti ügyek kormánya e témakörben sem úgy viselkedik, mint ahogyan azt a haza érdeke megkívánná, bennünket azonban a fenti és már az önök választói előtt is egyre nyilvánvalóbb vállalhatatlan visszaélések sorozata nem csüggeszt, Arany János szavaival élve mondhatnám azt is, hogy "nekivágunk a küzdelmes mának, s építünk egy szebb holnapot".

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem képviselőtársaimat, kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok.

Megkérdezem államtitkár urat, kíván-e válaszolni az elhangzottakra. (Nincs jelzés.) Nem kíván.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez nem érkezett módosító javaslat, részletes vitára nem kerül sor, következő ülésünkön az előterjesztés elfogadásáról döntünk.

Most soron következik a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló 2006. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Navracsics Tibor és Szabó Erika fideszes képviselőtársaink önálló indítványát T/8315. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/8315/3. számon kapták kézhez és ismerhették meg képviselőtársaim.

A bizottsági ajánlás összesen egy ajánláspontot tartalmaz. Ennek megfelelően megnyitom a részletes vitát, s megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. (Jelzésre:) Megadom a szót Staudt Gábor képviselő úrnak, a Jobbik-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

(14.10)

Felszólalások:   33-63   63-131   131-134      Ülésnap adatai