Felszólalás adatai

SZŰCS LAJOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Nagyon sok minden elhangzott itt a vezérszónoklat, illetve az expozé alkalmával, és nagyon örültem annak, hogy az állampolgári jogok biztosa is megszólalt ebben a kérdésben, mert így valóban egy olyan képet kaphatunk erről a kérdésről, ami árnyalttá teszi. Ismételten elmondhatjuk azt, hogy itt megint gyakorlatilag pótcselekvésről van szó, azért hoztuk ezt a törvényt most be, hogy valamiről eltereljük a figyelmet.

Alapvető kérdésként országgyűlési képviselőként azt mondhatom, hogy ha bárki megkérdezi tőlem, hogy fújok-e szondát, akkor természetesen azt mondom, hogy igen. Azért vagyunk ennek az országnak az állampolgárai, hogy az itteni törvényeket betartsuk, nincs senkinek privilégiuma ebben a helyzetben. Éppen ezért ezekben a helyzetekben nem is hivatkozhat senki arra a tisztségre, amit betölt.

De nézzük meg, és majd eljutunk a végére, hogy azért vannak ennek bizonyos akadályai és korlátai. Honnan is indulunk? Károly Róbert 1318-ban az országgyűlésre hívó levelében így ír: "Az országgyűlésre összegyűlni szándékozók szabadon és biztonságban mehessenek a Rákosra, maradhassanak ottan, s térhessenek haza, és sem a királytól, sem a királyhoz tartozóktól semmi kárt, erőszakot vagy zaklatást ne szenvedjenek. S aki e rendelkezés ellen vétene - ha mindjárt maga a király lenne is az -, a papok által kimondandó átokkal büntettessék." Ez az alapvető, szép írás tehát azt mondja, hogy az akkori képviselőket is megpróbálták egy bizonyos salvus conductusban, menlevélben részesíteni.

(12.20)

S ahogy mentünk a történelem során, 1847-ben egy Karvassay Ágoston nevű akadémikus a beköszöntőjében így fogalmazott: a képviselő beszéde miatt "semmi üldözésnek vagy vád alá tételnek a kormány részéről kitéve ne legyen..., egyéb tárgyban csak a kamaráknak határozata következtében fogathassék le." Ez is mutatja azt, mondhatjuk azt, hogy ez egy privilégium, de 1848-ban például azt mondta Vukovics Sebő, egy elődünk, hogy a követek nyilatkozataikért jogilag nem felelnek. 1849-ben az I. tc. 6. §-a így szólt: "A törvényhozó test tagjai sem vizsgálat alá, sem pörbe nem fogathatnak, ha csak a Ház minden előforduló esetre különös felhatalmazást nem ád." Ugyanebben a törvényben a 7. § pedig azt írja, hogy "rögtöni rajtakapás esetében" más szabályok vonatkoznak.

Arról, hogy miért vagyunk furcsa helyzetben ennek a törvénynek a mostani tárgyalásakor: 1867-ig kell visszamennünk, amikor azt a jogos kritikát fogalmaztuk meg, hogy a mentelmi jogra vonatkozóan miért nem történt meg például a mentelmi bizottsággal egy egyeztetés, például azokkal az emberekkel, akik ennek a sajátos jogterületnek a művelésében járatosak, talán magát Györgyi Kálmán volt legfőbb ügyész urat is említhetném, illetve amit Nyitray képviselő úr is mondott, hogy volt ennek már a parlamenti bizottsági történelemben 1990 óta egy rendkívül széles és hosszú irományfolyamata, ezt sem vette figyelembe ez a törvény. Tisza Kálmán 1867-ben azt mondta: "Mindnyájan óhajtjuk azon minden parlamentben meglévő szokásnak alkalmazásba vételét, hogy a képviselők irányában elfogatásnak és más hasonnemű bírói eljárásnak a ház beleegyezésével és elsődleges engedelmével kell történnie."

Erről van szó, és ezután a törvényhozás hozott egy törvénycikket, amely így szólt: "...hogy amit az országgyűlési tag mint olyan, a házban és a házon kívül mond vagy tesz, azért csak az Országgyűlés éspedig annak azon háza által vonathatik felelősségre, amelyhez tartozik; hogy amit az országgyűlési tag nem mint olyan és nem a törvényhozói hivatásának gyakorlása közben mond vagy tesz, azért a ház engedelmével vonathatik közkereset alá, s tettenérés esetét kivéve, csak a ház előleges engedelmével zárathatik el."

Tehát 1381-től eljutunk a mostani szabályozásig, amelyik ezt a szabályt konzekvensen tartalmazza. És arról pedig, ami itt a legnagyobb kérdés, hogy vonathatik-e - szép magyarosan - légzésmintavétel alá országgyűlési képviselő, csatlakoznék az országgyűlési biztos úrhoz, de egy kicsit még kinyitnám ezt a kérdést. Valaki meg tudja itt mondani a Házban, hogy egy közlekedésben részt vevőt, nem mentelmi joggal érintettet, egy szabályosan közlekedésben részt vevőt mikor lehet légzésmintavételnek alávetni? Ki az, aki elbírálja ezt a helyzetet? Nagyon nehezen tudnánk megfogalmazni, titkos ügyiratként kezelt rendőr-főkapitányi iratok tartalmaznak erre vonatkozóan segítséget, amelyek elsősorban közlekedési balesetek helyszínén megfogalmazott sztenderdeket írnak le és erről beszélnek. De azt, hogy ma Magyarországon egy posztos rendőr mikor és kit részesíthet alkoholszondás vizsgálatban, nagyon nehezen tudnánk megkeresni, még a rendőrségi törvényt is elég alaposan kellene forgatni, és nagyon nehezen találnánk meg az erre vonatkozó szabályt.

Arra pedig, hogy a mentelmi joggal érintettekkel kapcsolatban mi a helyzet, a Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiuma hozott 2004-ben egy állásfoglalást, amelyik arról szól, hogy bírák és ügyészek esetében mikor lehet ezt a cselekményt megtenni. A büntető kollégium azt a kérdést vetette fel, hogy tettenérésnek tekinthető-e, ha valakit szondáztatni akarnak, hiszen egy rendőrnek nincs meg a megfelelő képzettsége ahhoz, hogy ránézésre megállapítsa valakiről, hogy ittas-e vagy nem, ha nincsenek egyértelmű jelei - ezt Völgyesi Miklós bíró írta. Ha azonban a szondáztatás eredménye pozitív, akkor elvihetik vérvételre - itt azonban már kettős problémával állt szemben a kollégium.

A mentelmi jog azt a célt szolgálja, hogy a bíró és az ügyész - és természetesen ezzel együtt minden mentelmi joggal érintett - függetlenségének legyen ez a biztosítéka. Azaz a mentelmi jog kizárja azt, hogy egy másik hatalmi ág, a végrehajtó az ügyésszel vagy a bíróval szemben, a mentelmi jog felfüggesztésére jogosult hozzájárulása nélkül, szabálysértési vagy büntetőeljárást indítson, avagy kényszerintézkedést alkalmazzon. Azt a következtetést vonta le a Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiuma, amit egyébként a mentelmi bizottság állásfoglalása is tartalmaz, hogy egy rendőrnek nincs meg az a megfelelő képzettsége ahhoz, hogy ránézésre megállapítsa valakiről, hogy ittas-e vagy sem, ha nincsenek egyértelmű jelei. Tehát a mentelmi jog alapján csak akkor kényszerítheti alaposabb vizsgálatra az ügyészt vagy a bírót, vagy a mentelmi joggal érintettet, ha teljesen egyértelmű az ittas állapot, tehát ha alkoholszaga van vagy az autó dülöngélve megy. (Dr. Petrétei József: Nevetséges!)

Ezekben a helyzetekben, azt gondolom, a mostani szabályozás - ahogy azt a mentelmi bizottság is abban az állásfoglalásban leírta - lehetőséget biztosít arra, hogy a törvényeket a képviselők betartsák, sőt elvárja tőlük, hogy betartsák, s ebben a helyzetben ilyen problémákkal nem állhatunk szemben. S megint el kell mondani, hogy nem a közvélemény, hanem minden választópolgár jogos igénye az, hogy az Országgyűlésben lévő képviselők a lehető legjobb tudásuk szerint és tisztességesen dolgozzanak.

Hogy a törvényről mondjak egypár dicsérő szót is: azt mindenesetre mi is támogatandónak tartjuk, hogy egységesítésre törekszik, egységesíti az eddig széttagolt mentelmi jogi szabályozást, amely más hatalmi ágakhoz, illetve más mentelmi joggal érintettekhez kapcsolódik, és az egyértelmű szabályokat az országgyűlési képviselők jogállási törvényébe helyezi át.

Innentől kezdve azt kezdeményezem az elnök úrnál, hogy ehhez a törvényhez is a módosító javaslatokat az ülésnap végéig lehessen beadni. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség frakciója megpróbál olyan módosító javaslatokat a benyújtott törvényjavaslathoz benyújtani, amelyekkel ezeket az általunk emlegetett, illetve az országgyűlési biztos úr által emlegetett problémákat lehet kezelni.

Köszönöm tisztelt figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)