Felszólalás adatai

ELNÖK: A jelenleg érvényes Házszabály szerint nincs ennek határideje - később lesz -, úgyhogy határtalan időben várjuk államtitkár úr válaszát.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Elnök úr, igyekszem nem visszaélni a türelmükkel, de a képviselő urak olyan sok számsort mondtak be - például Staudt képviselő úr bemondott vagy nyolc módosító javaslatot is hatperces felszólalásához -, hogy megpróbálok válaszolni ezekre a kérdésekre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlás 1. pontjában szereplő módosító javaslatukat azért nem támogatjuk, mert a Btk. 79. §-a szerint a büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el.

Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat 1. § (1) bekezdése kimondja, hogy a büntetés-végrehajtás feladata a büntetési célok érvényesítése, a büntetés, illetve az intézkedés végrehajtásán keresztül, ezért nem indokolt a normaszövegben külön célként feltüntetni a büntetést és elrettentést, hiszen ezeket a jelenlegi szöveg is magában foglalja.

Az együttműködő és a törvénytisztelő életmódra hajlandóságot nem mutató elkövetők elkülönítésének ilyen megjelenítése a szövegben szintén nem szükséges, hiszen az egyéniesítés szempontjainak biztosítását a törvényjavaslat jelenleg is előírja.

Nos, a következő módosító javaslat, amelyről Staudt képviselő úr beszélt, ha jól emlékszem..., bocsánat, sorrendben Vágó Sebestyén 9. számú módosító javaslata, ami hasonló a 10. és a 11. számú ajánlási pontokhoz, sőt össze is függnek. Ezzel kapcsolatban az az álláspontunk, hogy nem minden esetben szükséges a pártfogó felügyelői vélemény beszerzése, így célszerű a büntetés-végrehajtási bíró szabad mérlegelésére bízni, hogy a körülményeket figyelembe véve szükségesnek tartja-e a vélemény bekérését. Továbbá a rendszeres érintkezés előírása egy meglehetősen rugalmas szabály. Ezt alapul véve a kötelező érintkezés kikötése ahhoz vezetne, hogy a pártfogó felügyelő olyan esetekben is az elítélttel való többszöri érintkezésre lenne kénytelen, amikor ezt a körülmények egyáltalán nem indokolják. Ez a meglévő erőforrások elaprózását, nem kellően hatékony felhasználását eredményezné.

A következő valóban az ajánlás 12. pontja, Staudt képviselő úr és dr. Gaudi-Nagy Tamás képviselő urak módosító javaslata, amit a következők miatt nem támogatunk. A törvényjavaslat jelenlegi változata megfelelően kifejezi, hogy a társadalomba visszailleszkedés a szabadságvesztés végrehajtásának kiemelkedő célja, és e cél elérésének eszközeként határozza meg a reintegrációs tevékenységben való részvételt.

A törvényjavaslat egyik meghatározó jelentőségű eleme a reintegráció, amelynek szellemisége az egész jogszabályon végigvonul. Ráadásul a törvényjavaslat 1. § (1) bekezdése szerint a végrehajtás során az egyéniesítés szempontjait biztosítani kell, ami a kockázatelemzési és -kezelési rendszer működtetésére vonatkozó rendelkezésekkel együtt megfelelően biztosítja, hogy az elkövető sajátosságaihoz, a reintegrációs programokban való részvételi hajlandóságához és a visszaesési kockázatához mérten alakítsák a végrehajtás körülményeit. A reintegráció megkérdőjelezése bármilyen összefüggésben a törvény alapvető szellemiségét sértené, ezért nem támogatjuk a módosító javaslatot.

A 13. pontban foglalt módosító javaslatot azért nem támogatjuk, mert a törvényjavaslat ezen szabálya, mármint az a szabály, amit a képviselő urak elhagyni kívánnak, alapelvi követelményt határoz meg, amelyet több jogvédő szervezet is rendkívül előremutatónak tartott. A szabadságvesztésben a leghangsúlyosabb büntetőelem a személyi szabadság jogszerű elvonása. Ez azt jelenti, hogy ennél több joghátrány az elítéltet nem érheti. Ahhoz, hogy mindez érvényesülni tudjon, a végrehajtás körülményeit a lehetőségekhez és a bíróság ítéletében meghatározottakhoz mérten a szabad élet körülményeihez kell közelíteni. A normalizáció elve az egyik legfontosabb alapelv a hatályos szabályozásban, az európai börtönszabályokban is érvényesülő szabály.

(13.40)

A következő a 17. pont volt, amiről Staudt Gábor képviselő úr beszélt. Azért nem támogatjuk, mert a törvényjavaslat 356. § (1) bekezdésének d) pontja jelenleg is előírja, hogy a javítóintézeti nevelés végrehajtása során a fiatalkorú tanulmányait a köznevelésről szóló törvényben meghatározott életkorig vagy a köznevelésről szóló törvényben meghatározott feltételek fennállása esetében azt követően is köteles folytatni. A törvényjavaslat 192. § (4) bekezdése emellett kiemeli, hogy a szabadságvesztés végrehajtása során különös gondot kell fordítani a fiatalkorú oktatására, valamint a tankötelezettség érvényesítésére.

A 18. pontban foglalt módosító javaslatot azért nem támogatjuk, mert álláspontunk szerint méltánytalan lenne, ha a magatartási szabályok bármely, akár csekély jelentőségű megsértése is ahhoz vezetne, hogy a legkedvezőbb jutalmakból azonnal kizárnák az elítéltet, hiszen így a büntetés mértéke és az elkövetett szabályszegés súlya nem lenne arányban egymással. Az ismételt vagy súlyos kitétel kivétele a törvényjavaslatból csökkenti a jogalkalmazó mérlegelési lehetőségét.

Képviselő úr, ígérem, már rövidebb leszek. A 19. és a 20. pontról is beszélt, de szerintem csak azért, hogy hozzászóljon. De ha akarja, elmondom a véleményem a 19. ajánlási pontról is, ahol a magánelzárásra vonatkozó szabályokat akarja szigorítani. A büntetés-végrehajtás szakembereinek tapasztalatai alapján megállapítható, tisztelt Ház, hogy a túl hosszú magánelzárás nem alkalmas az elítélt nevelésére, ehelyett fokozza az agressziót, az elszigeteltség érzését, amely a magánelzárás letöltése után lévő elítéltet nehezebben kezelhetővé teszi, mint amilyen e fenyítés végrehajtása előtt volt. Ezen túlmenően sem a reszocializációs célokat nem szolgálja, hiszen a magánelzárás alatt az elítélt kapcsolattartási lehetőségei beszűkülnek, sem az önellátó büntetés-végrehajtás kialakítását nem segíti elő, mivel a magánelzárás alatt álló a munkáltatásban nem vehet részt. Végül a nemzetközi szervezetek is többször állást foglaltak arra vonatkozóan, hogy az ilyen jellegű fenyítéseket a lehető legrövidebb időre célszerű szorítani.

Tisztelt Ház! Még egy kérdés, amiben úgy éreztem, hogy alapvetően eltér az álláspontunk, ez a bizonyos csoportos kimaradás kérdése. Az ajánlás 21. pontjában megfogalmazott módosító javaslatról van szó. A hatályos büntetés-végrehajtási törvényerejű rendelet a csoportos kimaradásra 1993. április 15-étől lehetőséget biztosít - ez tehát egy meglehetősen régi szabály -, és az eddigiek során nem jelentett problémát az alkalmazása. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a csoportos kimaradás engedélyezése esetén a bv-intézet parancsnoka dönthet úgy, hogy a kimaradást csak kísérővel teszi lehetővé. A csoportos kimaradás igazodik a fokozatosság elvéhez, továbbá a közösség építő ereje is megjelenik ebben az intézetelhagyási formában.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Higgyék el, hogy alaposan megfontoltuk a módosító javaslataikat. A módosító javaslataikat minden esetben véleményeztettük büntetés-végrehajtási szakemberekkel, és ezek alapján tudom kérni a megértésüket, hogy noha alapvetően egyetértünk a büntetés-végrehajtás céljaiban és a büntetés-végrehajtás eszközrendszerének a fejlesztésében, de fogadják el, hogy a büntetés-végrehajtási szakma az önök módosító javaslatai miatt sokkal nehezebben tudná megoldani a feladatát, és sokkal nehezebben tudná a büntetés céljait érvényesíteni, és nem utolsósorban a reszocializáció, azaz a társadalomba való visszailleszkedés nemcsak nemes gondolat, hanem a XXI. századi büntetés-végrehajtás alapvető gondolata is. Ezt nehezen tudná megvalósítani a büntetés-végrehajtás, ha az önök módosító javaslatait elfogadná a tisztelt Ház.

Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák a kormány eredeti javaslatát. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)