Felszólalás adatai

TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Rádióhallgatók! Ma úgy 9 óra 30-tól a Házban egészen eddig és még talán néhány percig az agrárgazdaság 2003. évi helyzetéről szóló vita részesei vagyunk, amelynek legelején az ágazat első számú vezetője, Németh Imre miniszter úr expozéjában érintette a terjedelmesebb anyag legfontosabb részeit.

Ennek a beszámolónak a legelején egy figyelemre méltó vagy figyelmen kívül nem hagyható táblázat van, amelynek a miniszter úr sajnos csak az egyik sorát osztotta meg a nézőkkel, hallgatókkal. Én szeretném ezt kiegészíteni, hogy teljes legyen a kép arról az ágazatról, amiről beszélünk, csak 2002 és 2003 összefüggésében. Ez a táblázat címében arról szól - egyébként nagyon tanulságosan -, hogy a mezőgazdaság aránya a nemzetgazdaságban. Így például ez a GDP-termelésben százalékosan - mondta a miniszter úr helyesen - 2003-ban 2,9 százalék volt. Azt elmulasztotta mondani, hogy a viszonyszámként, évként kezelt előző esztendőben, 2002-ben ez magasabb összeg volt, tehát csökkenés mutatható ki; ez 3,3 százalék volt.

Említette azt is, hogy a fogyasztásban a mezőgazdaság részaránya 2003-ban 27 százalék volt. Ez viszont csökkent, kevesebb, mint az előző évi: 27,5 százalék volt a 2002. évi. Az exportból való arányát 6,5 százalékkal lehet 2003-ban jellemezni az agráriumnak. A miniszter úr nem mondta, hogy ez 0,3 százalékkal több volt, mert 6,8 százalék volt.

A beruházásokból 6,2 százalékkal vette ki az agrárium a részét 2003-ban, de ez is kevesebb, mint amennyi 2002-ben volt, tehát csökkent, mert akkor 6,3 százalék volt. A foglalkoztatottságban a legdöbbenetesebb az eredmény, azaz az eredménytelenség, hiszen 2003-ban 5,5 százalék volt a foglalkoztatottságból kivett aránya az agráriumnak, és 2002-ben 6,2 százalék.

Végül a külkereskedelmi forgalom egyenlegében milliárd forintban 303,1 milliárd a 2003-as adat; ez csökkent, kevesebb, mint az előző esztendő 308,9 milliárdja.

Akkor most fordítsuk le a hallgatóságnak, hogy ez a kétes siker - merthogy ez a csökkenés alapvetően nem siker - minden területen kivétel nélkül az anyagban kimutatható, tehát a csökkenés és a romlás virágai láthatók. Tehát, más megközelítéssel, egyetlen rubrikában sincs stagnáló, szinten tartó adat, ebből következően egyik sem nőtt. Ez mi, ha nem leépülés?

Németh Imre miniszter úr ezeket az eredményeket a következőképpen summázta; idézem: “Ebből tartós növekedési pálya alakulhat ki.ö

(17.30)

Gondolom, hogy minden, ami csökken, abból csak tartós növekedés hámozható ki, noha a gazdák és a gazdálkodók természetesen nem így fordítják ezt, és egészen másként látják. Azt gondolják, hogy ha a jelenlegi kormányzatnak ez a falusi népességfelzárkóztató programja, akkor ez a program káros, akkor ez a program eldobandó, akkor ez a program nem vezet sehová. Ebben az esetben tehát a kormány szavai és ezek a számok, amiket nem tudtak felszorozni kettővel, és mi sem osztottuk el hárommal, igen erős ellentmondásban vannak, tehát a számok, a tettek és a szavak.

Elég komoly vita volt a mai délelőtt-délután folyamán, és becsületére legyen mondva kormánypárti képviselőtársaimnak, erősen védték, komoly kitartással, a védhetetlent, tehát ennek a trendnek a bemutatását. Az még hagyján, ha válság van a gazdaságban, ezen belül a mezőgazdaságban, de ha álság is társul ehhez - nem kifejezetten szójátékként használva -, az már komoly gond. Márpedig az előző táblázat miniszteri értékelését csak álságosnak lehet fordítani. (Pásztohy András: Ez az álságos, ez!)

Nézzük, egy termelő hogyan látta 2003-at! Ebből következően ez az esztendő agrárgazdaság szempontjából a 2003. évben gyökerező, mint az a búza, amit az idén arattunk, de tavaly vetettünk el. Ki tudja megmondani, hogy miből él a magyar gazdálkodó most a magyar falvakban és vidéken? Napi és termelési kiadásait miből rendezi? A búzát tárolja, napraforgóját nem fizették ki, kukoricája eladatlan, állatot nem tart, egyre kevesebbet, ismert okok miatt. Ez a sorsa gyakorlatilag ma Magyarországon 243 ezer főfoglalkozásúnak, 198 ezer családi munkaerőnek és 1,9 millió fő töredék munkaidőben mezőgazdasági tevékenységet végzőnek. Ez, ugye, nem csekély!

Káosz vagy némi szándékosság is van a dolog mögött? - kérdezik a vidéken élők. Tény, hogy a kialakult körülmények úgy körbezárták a gazdálkodókat, hogy elveszti szerepét, amire hivatott, amire vállalkozott, amiért falun él, amiért oda született, és nem utolsósorban, amiből meg is kellene élnie. A falvak tönkremenésének, elvándorlásának ez az igazi fő oka. (Gőgös Zoltán: Meg ha ilyen hülyeségeket beszélsz!) Szociológusok, egyéb ágazati miniszterek minden mással magyarázzák, de egyszerűen nem lehet falusi életet élni falun, kivéve néhány agrár-nagyvállalkozónak, akik a SAPARD-ból szinte kizárólagosan kapják a támogatást (Dr. Magda Sándor: Széchenyi-terv!), ma is.

Súlyos megélhetési gondokkal küzd több ezer milliárd értékű földtőke mellett a vidék. Ki érti ezt? Mindennapos gondokra nincs válasz, nehéz is ilyen környezetben élni, amikor a kormányzat és annak agrárpolitikáját értékelők a következőkkel hitegetnek - magvas gondolatok -: “Holnap meglátjuk!ö, “Bízunk benne!ö, “Nem tudom!ö, “Lendületben az ország!ö, “Megvédjük a vidéket a lecsúszástól!ö, “Esélyt a falunak és a magyar vidéknek!ö - idéztem a Gyurcsány-kormány agrárium alapjait meghatározó téziseit. (Gőgös Zoltán: Jó lesz, ha megtanulod!)

Főbb ágazati gondjainkból néhányat: a sztrájkkal például néhányan elérték, hogy 8 ezer forint előrehozott támogatást kapjanak. Ma már kiértékeltük, hogy 4 százalékkal csökkentett értékkel, mert faktorálni kellett, és a bankok zsebeit kellett megtömni, vagyis egy milliárdoskormány megtömte a korábbi bankárkormány partnereinek a zsebét a gazdák zsebéből. Ezt többször el kell mondani a gazdáknak; ez tételesen az államháztartási - általam már idézett - törvény (Gőgös Zoltán: És el is hitték ezt a baromságot?) passzusába ütközik. Ezt a szakmaiságot nem tulajdonította magának a most (Dr. Magda Sándor: Hagyjátok békében, úgysem tudja, miről beszél!) bekiabáló kormányzati oldal, hogy valójában ez miért törvénysértő.

Az első nagy bevételt a vidéken élők a búzából várták egyébként, azonban látható, hogy a termés 20-30 százaléka kényszereladásra szánt, 17-21 ezer forint/tonnával (Dr. Magda Sándor: 2003-ról beszélünk!), ezt kényszerből adták csak el a gazdálkodók, már nem tudták kivárni az intervenciós lehetetlenséget (Dr. Magda Sándor: Ez 2004!), vagyis hogy november 1-jétől indul egy ilyen irányú program. Az intervenciós ár, ami 25 ezer forint/tonna körüli ár lesz, bizony nagyon nehezen megszerezhető, hiszen gondoljunk bele, hogy milyen kiadások is csökkentik ezt (Dr. Magda Sándor: Ez 2004!), ha belegondolunk a szállítás, tisztítás, tárolás költségeibe, ami tonnánként 3800 forinttal rakódik itt rá. (Dr. Magda Sándor: Ez 2004! - Közbeszólás az MSZP soraiból: Tisztán kell venni!) Kié lesz ez a költség? - kérdezik vidéken, és sokan ezt már fel sem tudják vállalni.

A kukorica helyzete hogyan alakul? A betakarítás közben vagyunk, 7-8 tonna között lesz hektáronként, magas a víztartalom, 22-24 százalék, ebből adódik, hogy sokba kerül a szárítás. Nem lesz a gazdáknak ezen sem haszna. Sem raktár, sem ár. 17-20 ezer forint/tonna, a 7-8 százalékos vízelvonás pedig 3000-3500 forint/tonnát jelent. Nincs állat, ami megegye ezt a termelvényt, és kényszereladás fakad ebből is. Szabadulni akar mindenáron ettől is a gazda.

Az állattenyésztés helyzetéről pedig jobb nem beszélni, hiszen ha úgy vetjük fel ok-okozati összefüggésben a kérdést, hogy miért van gabonaválság: mert gyakorlatilag az állatállomány úgy alakult, csökkent, ahogyan alakult, ez pedig azért történt, mert a feldolgozóipar sajátos tulajdonosi körbe, kézbe került. Ez pedig azzal a céllal történt, hogy végeredményként a magyar föld bizonyos körök kezébe kerüljön kizárólagosan.

Sertésterületen: a falusi ember szent állata volt, tudjuk, a sertés, minden falusi porta velejárója volt a sertésól, nevelt, hizlalt, tenyésztett. No persze, ez a múlté. Miért is kellett a sertéshizlalás vidéken? Azért, mert megélhetési forrás volt, azért, mert alacsony nyugdíjjal rendelkezők, jövedelempótlón lévők, munkanélküliek fontos jövedelemkiegészítője volt, és azért, mert minden falusi ember számára adottság volt. Mi a helyzet most? A kistermelőktől a szegedi Pick szinte egyáltalán nem vásárol. A Gyulai Húskombinát 10-15 százalékos arányban vásárol; kezemben tartom annak vezérigazgatója nekem ebben a témában címzett kimutatását. Gondoljunk bele, hogy mit jelent ez a vidék számára!

Szarvasmarha: eltűntek a falvakból a tehenek, nincsenek tejcsarnokok, oda ez a megélhetési forma is. A tejet a parasztember a mindennapos pénzbevételének tekintette. Előző hozzászólásomban elmondtam, hogy az önök ideje alatt most éppen választókörzetemben 11 településen 12 tejcsarnok szűnt meg, zárt be, és ez már nem fog visszatérni.

Válasz: álljon át húsmarhára a magyar paraszt. Nem tud! Pár darabos tartás húsmarhából nem megoldás. Erre azt mondja a szakma: hizlaljon bikát. De tehénszaporulat helyett, közismert, nincs bika. Ezt a tornamutatványt eddig még senki nem mutatta be.

A baromfisok - tojás, csirke, lúd, kacsa, toll - problémája mindenki előtt világos. Itt van a békéscsabai Barnevál ügye, itt van a Hajdú-Bét elhúzódó ügye, mely családok ezreit érinti, amelyek már tönkrementek és még fognak is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem esett szó a mai napon olyan zavaró tényezőről, mint a Natura 2000 program, senki nem szólt róla. Potom kétmillió hektárt érint Magyarországon, amit kvázi kivonunk termelés alól. Ebből durván 700 ezer hektár az, ami a tíz nemzeti park területét adja, és 1,3 millió hektár pedig ide kerül besorolásra. Erősen korlátozott lesz a termelés ezeken a területeken. Nem tudjuk, e korlátozással milyen arányban fognak majd állni az ellentételezések. Semmit nem tudnak erről a gazdák, ebbe nincsenek bevonva. Megengedheti egy agrárdominanciájú ország, hogy kétmillió hektárt kivonnak így a forgalomból vagy korlátozzák a használatát? Végül is ez hova fut ki? Védettség van vagy lesz bejegyezve a nyilvántartásba a tulajdoni lapok mellett? Elővásárlási jogot fog majd valakinek biztosítani? És végül vezethet kisajátításhoz? Ezekre a kérdésekre a gazdálkodók a mai napig nem kaptak választ.

Kis Zoltán képviselőtársunk nagyon helyesen hozzászólásában is önkritikusan kormánypárti politikusként felvetette, hogy egységben kellene kezelni a magyar tájat, az embert, a magyar mezőgazdaságot, a vidék megtartóképességét.

(17.40)

És felvetette azt is, hogy a falugazdász-hálózat és a vidékfejlesztési hivatal néha mintha szembemenne egymással - zavarba ejtő -, és önök azt mondják, hogy esélyt a falunak, a magyar vidéknek. Az pedig egyszerre agrárium, növénytermesztés, állattenyésztés, az erre épülő, ebből kiinduló, ebből gyökerező magyar falusi életmód, amely nem nélkülözheti az iskolát, amit önök most bezárni szándékoznak normatívacsökkentés okán, a templomot, a boltot, a vasutat. Éppen Békés megyében hihetetlen kalandozásba szeretnének kezdeni, vasúti szárnyvonalak leállítását, önkormányzatoknak való átadását tervezik. (Gőgös Zoltán: 2003-as a jelentés!) A kis postákat bezárják vidéken. A vidék egészét, amikor kistermelésről, agráriumról beszélünk, ebben a komplexitásban vidékfejlesztésként kellene felfogni, de aki ebben a jelentős anyagban ebből a témakörből egyetlen sort is talált, az egy Jelky Andrással ér fel vagy egy Kolumbusz Kristóffal, és a nagy felfedezők közé fog kerülni - ebben értünk egyet Kis Zoltánnal is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Javaslom, hogy álságot a mezőgazdaság válságához semmiképpen ne tegyünk. Javaslom, hogy hagyjuk meg a magyar táj, a magyar vidék hajszálgyökereit, ami kicsi az agráriumban, az következésképp nem rossz az önök értelmezése szerint, és attól, hogy egy gazdaság nagy, még nem alapvetően jó.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz padsoraiból.)