Felszólalás adatai

ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Tisztelettel köszöntöm a jelen lévő képviselőket, a kormány nagy számban megjelent tagjait és mindazokat, akik figyelemmel kísérik a munkánkat.

Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 22. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Nyakó István és Pettkó András jegyzők lesznek a segítségemre.

Szokásainknak megfelelően ma is napirend előtti felszólalásokkal kezdjük munkánkat. Elsőként hozzászólásra jelentkezett Teleki László frakcióvezető-helyettes úr, a magyar szocialista frakcióból.

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! "Képzéseken át vezet az út a munkához" - ezt a címet adtam a mai felszólalásomnak, azért, mert azt gondolom, hogy a magyarországi cigányság helyzete egy teljesen más dimenziót tartalmaz, mint az egyéb más munkavállalóké. Mondom ezt azért, mert nagyon sok esetben a munkához jutást nemcsak a szakmaiság és nemcsak a tudás, hanem a bőrszín is néha behatárolja. Ezért azt gondolom, hogy azt a hátrányt, amivel a magyarországi cigányság nagyon sok esetben küzd és kell harcolnia, azt elsősorban a tudással tudja megalapozni, ezért nagyon fontosnak tartom azt a programot, amelyet a kormány az elmúlt időben társadalmi vitára bocsátott, a "Munka, tudás, tulajdon" programot; mind a három elem nagymértékben hozzátartozik a magyarországi romák integrációs lehetőségeihez.

Azért tartom fontosnak mind a hármat megemlíteni, mert hogyha arról beszélünk, hogy a tudás mit jelent a magyarországi cigányság számára, akkor azt kell mondanom, hogy hosszú távon mindent jelenthet. Nem szeretem és nem tudom elfogadni azt, hogy a kormányok mindig csak megpróbálják azt a koncepciót végrehajtani, amit éppen kitalálnak, és egy rövid távú koncepciót próbálnak meg felvázolni annak érdekében, hogy a romák foglalkoztatási esélyei tudjanak nőni. Ezért tartom fontosnak, hogy a tudást már a bölcsődétől egészen az egyetemig megpróbálja behatárolni az a program, amit magunk előtt láthatunk, mert akkor hosszú távon próbál meg befektetni a legnagyobb kisebbségbe, a roma kisebbségbe Magyarországon, azért, hogy az egyetem, a szakközépiskola, a szakmunkásiskolák kellő súllyal és kellő mértékben legyenek elvégezve. Ezáltal természetszerű, hogy az elsődleges munkaerőpiacra sokkal rugalmasabban tudnak eljutni, mint amit most láthatunk és tapasztalhatunk.

Ezért fontosnak tartom egy hosszú távú cselekvési terv megjelenítését akár a "Roma integrációs évtized" programban a foglalkoztatást, akár ebben a "Munka, tudás, tulajdon" programban, mert mind a kettő hosszú és középtávú lehetőségeket biztosít az oktatáson keresztül. És hogyha az oktatást már úgy látjuk, hogy kezd elindulni és kezd rendeződni, akkor hozzá kell nyúlnunk ahhoz, ami egyébként égetően nagy probléma: a munka.

És komolyan gondolom azt a címet, amit adtam, hogy a szakképzésen keresztül lehet igazán jól a munkához eljutni, mégpedig azért, mert az elmúlt időszakban nagyon sokszor láthattuk azt, hogy a képzések nem egy olyan EU-konform szakmát biztosítottak nemcsak a romák számára, hanem általában a célcsoportnak, amellyel igazán nem tudtak elhelyezkedni, sőt ellenkezőleg, ugyanúgy újabb képzéseket kellett bevállalniuk annak érdekében, hogy esetlegesen valamilyen költségtérítésben részesüljenek. Ezért gondolom azt, hogy ha most ez a program megvalósul, akkor az esélyegyenlőség olyan szempontjait is figyelembe veszi, amely benne van a programban, hogy olyan szakmákat biztosít a roma lakosságnak és a halmozottan hátrányos helyzetű lakosságnak a 33 és a 14 kistérségben, amely mindenképpen megadja azt a lehetőséget, hogy az elsődleges foglalkoztatásban ott tudnak lenni, és messzemenőkig tudnak elhelyezkedni.

Mire gondolok? Nyugat-Dunántúlon működik egy koncepció a regionális munkaügyi központ és a regionális átképző központ együttműködésével és a kisebbségi önkormányzatok és a cigány civil szervezetek bevonásával. Egy közös együttműködés indult el annak érdekében, hogy olyan képző, átképző központok alakuljanak ki, amelyek többnyire romák segítségével tudják azokat a szakmákat feltérképezni, amelyben a munkaadók, a munkavállalók egységesen meg tudnak jelenni.

Ezért tartom fontosnak azt, hogy ebben a régióban elindult ez a jelenség, mert most már azt lehet mondani, hogy közel száz főt juttattunk ebben az egy évben szakmához a Nyugat-Dunántúlon, és ebből a százból mintegy 70-80-nak tudunk munkát is biztosítani csupáncsak azért, mert nemcsak odáig tartott az út, hogy a szakma megszerzése a fontos, hanem ezen felül is a munkaadókkal is folytattunk olyan tárgyalásokat, amelyek azt eredményezték, hogy ha a szakmunkásvizsgát leteszik, akkor abban az esetben nagyon szívesen foglalkoztatnak különböző csoportokat, különböző személyeket ebben a struktúrában. Tehát én azt gondolom, mindenképpen fontos megjeleníteni azt, hogy a szakma megszerzése fontos prioritás lehet ahhoz, hogy eljussunk a munkahelyekhez, és az elsődleges munkaerőpiacon tudjunk helyt állni.

Természetesen, amikor a tudásról van szó és a munkáról, akkor mellette a tulajdon is ugyanolyan fontos, és ezt említettem már. Azért tartom fontosnak, mert enélkül viszont nagyon nehéz predesztinálni egy kisebbséget arra, hogy igazán jól és hatékonyan viselkedjen az oktatásban vagy a foglalkoztatásban, hogyha tulajdoni hányadrészében ő nem érzi otthon magát, ezért nagyon fontosnak tartjuk tehát a "Munka, tudás, tulajdon" program elindítását, és ezért kérem a parlamentet, hogy amikor kell, akkor nagymértékben szavazzák meg és támogassák ezt a programot, amely a kormány programja.

Köszönöm szépen a tisztelt figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: A kormány nevében, ha jól látom a készülődést, Simon Gábor államtitkár úr kíván válaszolni.

SIMON GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! Egy olyan társadalmi problémát vetett föl hozzászólásában, amely nap mint nap arra késztet bennünket kormánytagként is vagy akár a parlamentben ülő képviselőként, hogy ezzel érdemben foglalkozzunk, megvitassuk, és hogyha van mód rá, akkor az egyetértésünket bíró döntéseket, határozatokat hozzunk.

Éppen ezért, hogy érzékelhető legyen a probléma nagysága, kiindulási pontként azt szeretném mondani, hogy pontosan tudjuk, hiszen az elmúlt időszak, az elmúlt évek minden egyes statisztikai felmérése, vitája arra mutat, hogy Magyarországon az a probléma, hogy a szükségesnél alacsonyabb a foglalkoztatási szint, az sok munkaerő-piaci folyamatnak a determináló alapjaként jelenik meg. Ez a szükségesnél alacsonyabb foglalkoztatottsági szint tetten érhető abban is, amit ön vetett föl, hogy a képzetleneknek alacsony a foglalkoztatási szintje, de tetten érhető abban is, hogy bizonyos társadalmi csoportok, élethelyzetben lévő csoportok foglalkoztatásánál is ez megjelenik: nők, idősek, fogyatékkal élők vagy éppen a roma kisebbség foglakoztatási problémája.

Ezért az egyik kitörési pontot pontosan a foglalkoztatás javításában, a foglalkoztathatóság javításában látjuk. Ennek legfontosabb eszköze a képzés. A következő időszakban hazai és európai uniós források révén nem kevés pénzt szánunk erre a területre.

(9.10)

Ennek a szemléletnek a megjelenése benne van az "Út a munkához" programban is - nagyon helyesen ön is említette ezt a kormányprogramot -, amelynek keretében növelni kívánjuk a képzések hatékonyságát, a képzések révén a foglalkoztathatóságot, a foglalkoztathatóság révén pedig a munkaerőpiacon való elhelyezkedés lehetőségét.

2008-ban a Munkaerő-piaci Alap foglalkoztatási alaprészéből összesen 55,6 milliárd forintot fogunk aktív eszközökre fordítani, ebből 38,5 milliárd forint decentralizálásra kerül az aktív munkaerő-piaci eszközrendszerre az adott régiókban felhasználva, és ennek mintegy 22 százalékát az adott régiókban a képzésre, munkaerő-piaci képzésre, átképzésre lehet fordítani. Tehát forrás teremtődik erre a programra, érdemben kell majd ezt felhasználnunk. Még erre visszautalva az álláskeresők, különösen a hátrányos helyzetűek képzésére 7,5 milliárd forint áll rendelkezésre a regionális képzési központok számára.

Elindítottuk a "Lépj egyet előre" program második szakaszát uniós támogatással, a tanulási esélyek hozzáférhetőségének javításával és kifejezetten annak az esélyegyenlőségnek a megteremtésére, hogy a kistelepülésen élők ne legyenek hátrányos helyzetben, hogy az alacsonyabb képzettségűeknek legyen lehetőségük a képzési szintjük emelésére. Ebben a programban is mintegy 10,7 milliárd forintnyi keretösszeget próbálunk felhasználni, ez 22 ezer ember képzéséhez fog hozzájárulni.

Túl ezen további programokat is indítunk mintegy 26 és 16 milliárd forintnyi összeggel. A képviselő úr is látja, a Ház is hallja, hogy nem kevés pénz lesz az, amit a következő években Magyarországon erre a célra fordítunk. Ez utóbbi esetben körülbelül 30 ezer fő foglalkoztatása teremtődik meg.

Végül, képviselő úr, azzal a gondolatsorral szeretném zárni, ami talán az ön megszólalásának egyik központi eleme volt, hogy mindezen programok hogy érintik a roma kisebbséget. Szeretném elmondani, hogy 2007. december 19-én a roma integráció évtizede program stratégiai tervhez kapcsolódóan elfogadtuk a 2008-2009. évi kormányzati intézkedési tervet egy kormányhatározat jegyében, ahol az intézkedésekben az oktatástól a foglalkoztatásig, a vállalkozásfejlesztéstől a lakhatás és az egészségügy területéig nagyon sok területet integráltan kívánunk a roma kisebbség javára és egyébként az össznemzeti, össztársadalmi érdekhez kapcsolódva fejleszteni.

Csak néhány elemet engedjen meg, hogy ebből kiemeljek: a képzés területén a roma tanulók szegregációjának csökkentése, az esélyegyenlőség megteremtése érdekében az oktatási intézményt érintő esélyteremtő fejlesztésekre programot indítunk 6,8 milliárd forintos keretösszeggel, ehhez kapcsolódva ösztöndíjprogramot; az "Útravaló"-ösztöndíj 4 milliárd forint és a roma tanulók ösztöndíja 1,2 milliárd forint értékben fogja ezt a programot segíteni. Aztán az érettségire való felkészülési tanfolyamra 386 millió forintot fordítunk, a láthatatlan kollégiumra 780 millió forintot, 50 tanoda működtetésének támogatására 1 milliárd 650 millió forintot fogunk fordítani, a "Második esély" gimnáziumi programra pedig 330 millió forintot.

Képviselő Úr! Van szándék, van akarat és van forrás arra, hogy ezen a területen érdemben előrelépjünk. Tisztelettel köszönöm, hogy ezt a kérdést föltette. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)