Felszólalás adatai

MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Négy alapvető dologról van szó a törvényjavaslatban, amely a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvényt módosítja.

Az első a gépjárművezető vezetési és pihenőidejének az EU-irányelvek szerinti átültetése, tehát hogy heti 60 óránál többet nem vezethetnek, nem dolgozhatnak, négyhavi átlagban 48 óra lehet egy hétre, tisztázza a rendelkezésre állási idő fogalmát, az értesítést és más lépéseket. Úgy gondolom, hogy nagyon ideje volt annak, hogy ezt az EU-irányelvet átültessék, hiszen egy sor balesetnek lehettünk tanúi az elmúlt években vagy akár az elmúlt évben, ahol a sofőrök elalvása okozott busz- vagy kamiontragédiát.

A tachográf bevezetése lehetővé teszi a gépkocsivezetők ellenőrzését, ami az ő saját érdekükben a legfontosabb. Hiszen tudjuk jól, hogy általában a munkáltatók, a tulajdonosok hajszolják a kamionsofőröket, kihasználják őket, és ennek az eredménye mindig nagyon súlyos, nagyon káros: ha nem is történik baleset, akkor betegségekben, különböző káros idegrendszeri szövődményekben fog ez teljesülni. Tehát úgy gondolom, hogy nagyon helyes és nagyon fontos ennek a szabálynak az átvétele, és ez mindannyiunk érdeke. Itt valaki említette az országon átszáguldó török és más kamionokat. Úgy gondolom, hogy ezt kellő módon vissza kell szorítani, és el kell érni, hogy mindenki betartsa ezeket az EU-irányelveket.

A második dolog a tachográfok ellenőrzésének, adatainak, nyilvántartásainak a rendszerét megszervezni. Én magam is láttam Németországban, hogy megállítottak közúti ellenőrzésre kamiont, kivették a tachográf tárcsáját, és megnézték, hogy pihent-e vagy nem pihent, megnézték, hogy túllépte-e a sebességet vagy nem lépte túl, és így tovább. Úgy gondolom, hogy ez a szigorú rend mindnyájunkat véd, azonban ezeknek az eszközöknek a kezelése, ellenőrzése, hitelesítése mind rendkívül fontos.

Itt említést tett a kollégám a digitális tachográfokról, a modern technika eszközeiről, amelyek segítségével rendszerbe lehet szervezni ezeket a tachográfokat, akár műholdas kapcsolaton keresztül vagy más távközlési módszerekkel, és állandó képet lehet kapni a gépjárművek szabályos működéséről.

A harmadik dolog, amivel foglalkozik a törvényt módosító törvény, ez pedig az, hogy az Állami Autópálya Kezelő Részvénytársaság árusítja az egységes matricákat, amely minden autópályánkra egyaránt érvényes. Ez egy nagyon nagy vívmány, nagyon nagy dolog, azt hiszem, hogy az alföldi lakosság jelentős része nagyon örült ennek, amikor az az autópálya is bekerült a matricás rendszerbe. Ugyanakkor észlelte az adatvédelmi biztos, hogy nem terjed ki a személyi adatok kezelése az M5-ös autópályára, ezért ebben a törvényben kell szabályozni, mert az adatvédelmi törvény szerint törvény dönthet csak személyi adatok felhasználásáról és alkalmazásáról.

A negyedik kérdés, hogy egy régebbi közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztériumi rendelet a járművezető-képzésben részt vevő személyek hatósági névjegyzékből való törlését rendelte el különböző jogcímeken. Az Alkotmánybíróság által hozott döntés szerint ez helytelen, mert az álláshoz való jogukat vesztik el azok, akiket törölnek, és ez annyira fontos jog, hogy törvényben kell rendezni ezt a kérdést.

Ugyanakkor jól látható, hogy viták és problémák serege lesz, amit meg kell oldani. Az eddigi laza magyar munkarendszerhez képest egy szigorúbb rendszert vezet be a törvény, amitől a magyar fuvarozók félnek, és aggódnak a pluszterhek miatt.

(20.00)

A minisztérium szerint sem indokolatlan ez az aggályuk, tehát itt feltétlenül járulékos intézkedésekre és lépésekre lenne szükség. Ugyanis a szomszédok többsége a laza, sőt a lazábbnál lazább megoldásokat választja, és ennek következtében nyomott árakkal működnek, ami rontja a magyar fuvarozók pozícióját. Úgy gondolom, hogy átfogóan, de nem ennek a törvénynek a keretében szorgalmazni kell azt a környezetvédelmi szempontból is rendkívül fontos megoldást, hogy minél több kamiont fel kell tenni a gördülő országútra, és vasúton kell szállítani. Nyilvánvaló, hogy ez nagyon sok személyes ellenkezésbe torkollik, meg jelentős beruházást igényel; de nincs más. Az, hogy egészen Hamburgig elszállítsák a kamionokat, és ott pár tíz kilométeren vezessék le, rendkívül fontos minden szempontból. Ez megoldhatja azokat a problémákat is, amelyekről beszéltünk.

Probléma az is, hogy a törvény szerint az önfoglalkoztató fuvarosoknak, fuvarozóknak - bocsánat a fuvaros szóért - tulajdonukban kell hogy legyen a jármű, amivel dolgoznak. Itt a törvény enyhít a helyzeten, és lízingelést is elfogad ennek a feltételnek a teljesítéseként.

A törvényjavaslat hosszas egyeztető tárgyalások eredményeként született a fuvarozók érdek-képviseleti szerveivel, szakszervezetekkel, úgy gondolom, hogy nagyon fontos törvényjavaslat, az SZDSZ és a magam nevében javaslom elfogadását.

Még egyet szeretnék hozzátenni: egy módosító indítványt nyújtottunk be a mai napon, ami arra kötelezi a minisztert, hogy a tachográfkártyák díját, illetve az ezzel kapcsolatos részletes eljárási szabályok kialakítását a miniszter rendeletben állapítsa meg. Ezt a módosítót figyelmébe ajánlom a minisztériumnak, az előterjesztőnek, és feltétlenül figyelembe kell venni.

Elfogadjuk a törvényjavaslatot, és támogatjuk. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)