Felszólalás adatai

DR. NAVRACSICS TIBOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Valóban úgy van, hogy 2004. május 1-jén egy, a demokratikus átmenet talán egyik legjelentősebbjének tartott álma valósult meg, vagy legalábbis gondoltuk, hogy fog megvalósulni Magyarország európai uniós tagságával. Tegyük hozzá, hogy előtte jól előkészítette ezt a NATO-tagságunk, azaz azok az intézményi keretek, amelyek megerősítették és megszilárdították euroatlanti integrációnkat. Úgy gondoltuk, hogy ez nemcsak politikai irányvonalat jelent számunkra, de a jólét területén is komoly előrelépést jelent. Gondolhattuk, okkal gondolhattuk, hiszen azt megelőzően 13 éven keresztül - 1989-től 2002-ig - valóban a kormányok egymásra épülő munkájával Magyarországon gyarapodott a jólét, az emberek egyik lépésről a másikra tudtak boldogulni, munkahelyek jöttek létre, kezdett az ország magához térni a nyolcvanas-kilencvenes évek átmeneti sokkjából.

(13.30)

Úgy is gondolhattuk, és talán sokan Nyugat-Európában is úgy gondolhatták, hogy ez egy elronthatatlan helyzet, ott pattog a labda a gólvonalon, már csak be kell lőni a hálóba, és megvan a gól. Aztán az történt, hogy 2002 májusában megjelentek a szocialisták, és lendületesen fölévágták a labdát. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Tévedsz! Nagyon tévedsz!) Ugyanis akkor, amikor Medgyessy Péter 2004 februárjában még azt javasolta, hogy az európai parlamenti választáson az összes parlamenti párt egy listán induljon, akkor még azt gondolhattuk, hogy tulajdonképpen alapvetően jól látják az Európai Unió lényegét, csak egy múló rosszullétről van szó.

Aztán 2004 májusa óta, az elmúlt öt évben sajnos olyan folyamatok indultak el, amelyek eredményeként - legalábbis a legújabb közvélemény-kutatási adatok szerint - a megkérdezettek, a magyar megkérdezettek körülbelül kétharmad része csalódott az Európai Unióban. Amikor megkérdezik a magyar embereket, hogy támogatják-e az Európai Uniót, akkor a magyar közvélemény az az európai uniós tagállamok közül, amely szinte legkevésbé támogatja az Európai Uniót, és bizony vannak itt olyan adatok, amelyek azt bizonyítják, hogy csúnyán leszerepeltünk az Európai Unióban.

Nézzük meg ezeket az adatokat, mert miniszterelnök úr nagyívű beszédében erről elfelejtett megemlékezni. A német statisztikai hivatal az EU-tagság ötéves évfordulója alkalmából összesítést készített, hogy az újonnan csatlakozott országok közül az egyes országok mekkora ütemben növekedtek az európai uniós tagságnak köszönhetően. Szlovákia 35,8 százalékos növekedést tudott felmutatni az elmúlt öt évben, Csehország 25,6 százalékos növekedést, Lengyelország 23 százalékos növekedést, Magyarország 9,9 százalékos növekedést, ezzel egyértelműen a legrosszabb eredményt produkáltuk a régióban. Hangsúlyozom szocialista képviselőtársaimnak, hogy a 2004. május 1-jétől máig terjedő időszakról van szó, vagyis a Fidesz aknamunkája nem érvényesülhetett itt, ebben a helyzetben. (Közbeszólások az MSZP soraiban. - Az elnök csenget.) Tudom, hogy önök azt hiszik, de higgyék el, önök voltak kormányon, bár néha ezt nem érezték, és néha az ország sem látta meg. (Derültség, közbeszólások és szórványos taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Nos, az Eurostat - amely az Európai Unió statisztikai hivatala - kimutatása szerint, noha 2000 és 2004 között jó felzárkózási ütemet mutatott Magyarország, 2004-től fokozatosan térünk el az Európai Unió növekedési ütemétől. Reálkonvergencia terén Magyarország a tíz, 2004-ben csatlakozott ország közül a 9. helyen áll a 2000 és 2007 közötti periódust vizsgálva, és ha a csatlakozás óta eltelt időszakot tekintjük, akkor nem is 9.-ek, hanem 10.-ek, azaz utolsók vagyunk.

Tegyük hozzá, hogy mindebben az uniós források elhelyezéséért vállalt politikai felelősség szempontjából Bajnai Gordon miniszter úr személyében is politikailag felelős. Az, hogy mindösszesen az uniós források 4, azaz négy százalékát sikerült kifizetni az elmúlt két és fél évben, nem utolsósorban miniszter úr, ma már miniszterelnök úr kudarcos tevékenységének köszönhető. Az, hogy ma Magyarország az ötéves uniós tagság adatait nézve ennyire le van maradva, nem utolsósorban annak köszönhető, hogy az uniós forrásokat nem tudta ez a kormány a gazdasági növekedés szolgálatába állítani; nemhogy nem tudta, de ma már, ha jól értettem a beszédét, akkor azt mondta, hogy valójában Európában a legnagyobb bajban vagyunk, nemcsak az uniós források által remélt vívmányokról kell lemondanunk, de a demokratikus átmenet eddig elért vívmányairól.

Önök ebben a programban (Felmutat egy kiadványt.) 2006-ban, két évvel az uniós csatlakozás után még 14. havi nyugdíjat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét. - Közbeszólás az MSZP soraiban: Ti ajánlottatok 14. havi nyugdíjat!) és példásan kibővített családipótlék-rendszert és családtámogatási rendszert ígértek. (Közbeszólások az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Frakcióvezető úr...

DR. NAVRACSICS TIBOR (Fidesz): Hol van ez most? Nincsen már. (Közbeszólások.)

ELNÖK: Frakcióvezető úr...

DR. NAVRACSICS TIBOR (Fidesz): 28. oldal. Keller képviselőtársamnak olvasom fel, elnézést, azt mondták, hogy hazudok... (Az elnök ismét csenget.)

ELNÖK: Frakcióvezető úr, ne haragudjon, 5 perc 17 másodperc...

DR. NAVRACSICS TIBOR (Fidesz): Az új nyugdíjemelési program keretében kerül sor... (Az elnök kikapcsolja a szónok mikrofonját. - Közbeszólások. - Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)